Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-14 / 260. (4406.) szám

* 1 • bitttb tn^r^j uq ‘árpád ‘fájj —

’ iBxpnioin

toASotrrjQp 89 |9fB inqdrcd' Bqud b xiopoqzaud .•yipi ‘bj%S9(ba v í-pojqi? uonxasaif iob^

•troáuBq, som9 xqoz

►ámjq — i'BJp X9q ‘spqpq ‘(9q.íáB zv ig — uaBq xpaxqg BxspiVioioupi

írt qqpin ‘xxaj qqasgia öxÁáa spxBápiio y • • • uxaqanuaiS ‘sjiqxeáqxp sj .áaui ftvrap^nif 95 •BqpóÁiri? AqiÁu 0 z 1 q v xsa^Sa 9HT08Ó Ááa qojteq sün? in xxapaáassa.íáQ

— *5jBui9Brj BA'jCnÁurx? pp^ioqoso B(qpx ÁSa

‘iso'Bq 9(BázBáj zv ijqzg — (nxazs.íáEiq — •srppBáBx ini ‘xjoa S9S'9sn.ioIoojÍ£)

qifAoq ‘soao hrqsrfnf* ajtnrzanfl •pxaXnaq isojayj IBApqunra Au p|V ‘pdgu soSiop jqqj V uojsi zb Sara BÍpiy •aqjzsaJaq jwqozy sjpíqBJaq Sjpad pÍBW '3C19A93I iBijojjíBra v qUQqazssg upjzy gaáapazs tuqMiXBjí eapxn ypazsqoJEj^ ‘jaqapuax b rfSpA obSia 9JB.VB zy

*3J9P! m V pana gra uaASai ASoh ‘aiozara b nauuaj^ neqiunfuq bjo5| jpj\f •jpi raazs b ajiaray iquapnira suzoSjoa ‘xpjeq b xpm soSobh I9m®p npjwy •aqgSaAai b lugg EVHSSBd b ioibq <W9í» puaa b iga

BZSB5J B nBJIJASaií

•svxvav

‘89A9 Ti ‘í^szpr qipuj^a •jjBopB jpiyq gauuaxsi ‘qBuzoqpprai *BqqopEd b qauinai ‘Bqraoídraa; b qauaaraag •qoSpioqsj s jíoAobí

‘qaxaquia zb qauu?w •qojEfpB jpiph qauusisl pí y Ho^Bzzoqpprai bpuxaf ‘qajjap spqajaqraa zy BÍAiq uadgzs Ajo SuBxeq B ipzs

*W01dI\I3X V

•grajzsí £,j *o ‘y ‘aqtszog xbzs3í?9

•anqap^A ASbo uaqa qapzg ‘aA[sq9qEf qBuqBJEPBJV •afoaaqid qBjpBxpj sg ‘‘aqg JBApn zb ej y •tjajnpqSara jza uajsj piaiv ‘juzouiq pBqBzs raau jpj y ‘qojBzzpÁaiA uoASbo jJpzg ^qojBzzouiq Bq jzx^Sajtj ■»8Eioq[B qiASa ‘aÁi^uiimaxaj uajsj £Bj b zb ira ASoq ‘a-qo)p|pnx

•ppaqsopxBx 80A? TI £AioiyH Áipqxog

*9iaq pBjinj raas ASg •qeuzsn uatuazsASBtó 9iaj SpA B qannajií ‘qBuSoSpS qBpnjpBA y Tjanpanai qpszpj saiid Bqjnjn ■^auSa qaraazs áubjb uaqpjqq; zia y ‘jaSa zb injqq qfuajA mpircAS naozsoq Bqjujnf •jjo pexBra Suoaoq sojid ASbh § ‘jodBu b BrjBqBjja pqjaj qpM •naqpiaj íjBSnAn Sp zb qqsoaid ‘uaSp zb qBuzsn qpqiajAupapg

UVANOaTV

‘S?raizg l’x -0 *niA ‘BqsuBW 8!jbh

;;aA9 sompzs pqos uafjg •JBA9JJSJ3A spj q*os naqAp napom najsj Bfpjp g ‘{BjpiódBu saf[ajraojQ ‘BSpsSopioq iqau uaASaq qjnozsoq jgqpATZS ‘íjajazs jajo

‘jbASbto sxq" uapuira jaaj\f ‘BqSpSBSJBJ B tIBA UIOXQ BJBfdBUApU ISDBq SOUpf

*vayrdVNA?N isoya soNyr,

‘s«A9 gq ‘ElJpIBA q?9X *qoSop[oq npzrSj; rap qajzsai aoqqy ‘joSpjiA b qaqjajazs loq^jajaAizs eg •joSbjia dpzs b ray qajpss )Jazs ASog ‘qoAapjsnj 91 1; qa;qa(q raopnora jzb ug •joSpitA Aupjazs b jzy ap raajajazg ‘joSpjtA jpzs ASgu-raojpH

ZB st JZSB^BJ

'BnjzsBqBj jBqoSpjJA eq ‘aujnjQ . ‘oBqqBiqE zb qjíqopuöl öjqazs JO;Loq ASg

*niTH3zs aoaoa aos

qoapspA ‘i '0 itta ‘uSjbjv Jojub-h •jpj Sap’q B jpra zs&i m ‘ipzs n pjoq ;siaA3[Bj qpAujoqo zb ípSopqpzs ‘jppBin b »ezfiHQq[3 upAu b s zsbabj b Jinrajg ‘ipjBq s ‘jaj B apui Jpdtvg qaj Sáprq b uof ‘iziaf ‘fpzs pzsp zb IpSopfng

zso zv

$}JW3ip WJt4 vapjsm srnsypqvj viuof I.-—ZI

svfvSoctozs

m?s tuptjvjiCSv/ íptpf " ^ }M?ntp zi—ii

sp-í3S3;?J %?t?f spnjpppjoyosi vtuo; vt?s sppayzMtb li~OI

j/jpf rpajv fíupsjtp spcbqv spzw.cpztf sptbzvfMf 01—6

sprbjn tpt}ty spr^ff spiisp spa.iv spajv 6—g

jBqiuozs >j3ju?d | apjjpjnso &pj3z§ ppa>| ogaj-j —

joBjrapzsi

B qqasoA95f ‘0x3.195(1 ‘xn oxtóztói —

lapzapupqS'aío ‘pxoppun; ^axary ÍíoSoj-pzzoq S9 to-Bg ■jafaj v BXJB5(BA°ara ‘ojs[

MB5[B qESD }U'3A/f-loito qapnajtiB'; fn übA(0 oe-sqtzsaq ‘Bjziqpsx .m pí'bS'zbSi zb UBqBjoqm zu ÁSoq ‘B^poui(p }zy -Bqos “ara xnuu ‘xjop*ora]p lesaSasojoArí-n mj-Cin ssa iritntTi’ra na X*Tani tc/c Cíiyim

•aapnöxirex iqqpjB zb b;jtS9ox taBsxoAS sp ?sax í'[oa xoe^'ioBq xpraa axxg •t8opq pabSzb^í zb qpzs

x— ‘magjai s»p9 ‘zsíb^b jjeso i'uuy —

^3XX3A(oq oaA®a( un sg —

•BflxB; p^Apaq Bq ‘Aü'oziq (g —

^agBqpBXBana aBp\(aAu v ^pp[ — íí.(BI9ZS®aax íniSara ‘x^aSuaxdqx xpxasi loeg •poxBqAS'Bq sí (a xpqu — xn pxtózuoi tv OBSo-opspí ^oj'BSoipq — ‘auA.o'og —

“eofOA qp;xBZ(a

^BqnntpTppx v ÁSoq ‘^aqp aa BqiAo

“Aub J0901 qaxaSa zb s qpqpiiq oiau [p.ie.viaq ttqoiia ippp( y ’Bqptq ap ‘•qBizsBxoioq ‘qaj -Saxxaq ‘(Bqqnqpj b qEi(nAtren;|B ‘zoripqjBS

«P»P(SOqBZ B 10901 ‘5(91X91 ZOqq.ll5BU1 a-93I5[

[pisajqpyzs b opiimor ‘BioBuiixog sa BdBdix *oj qBsg g(OA o(ba pAoqe “ep-o íqiiapnioi axxa qtiqaoara ‘Bzsojq •Bqpqpisi zb qjiaz

*6A UIÖO Sq 1B5(BA0( B S BXXBApn ZB IS905f B

Soqox 01 au eq uajaixiq uq ‘bujoa hoijbi ^ip -paoi ‘BÍpni uaiaj s za koa (pq qxQAUoAg

•Sara i(9i

IBllB((p 9(ootrpi Bdoso aqixazsASa oppisi zb s síi 9B5(Bq b iiapepazoq uaqxiasodaioapi (ox •qai'opqaaiazs b ios ‘(pipqiszora b (pna nop --osoSbÍio5(|S3ui sí x[TQ 99 AupSig 3Q 'qiBlS'OJ Bqonp'i sí qp 59 (8A9§9sa(9j b nezaqjaiQazsso qgx9faj b igpnaq sojoso b aii9A9[ ixaza s bSoj b ipiuíSpÁSaoi ipm qaui5fB ‘sí BdBdxxog

•V3 V

iwsvai )SOUVA9VN SÍM =

99*- 452 —

fyéccádiá

Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY

— 467 Egérpapa, a nagy utazó, ezúttal csak többnapos távoliét után tért haza, a zabosláda alatti fészekbe. Családja persze roppant örömmel fogadta, különösen a két kicsi fütyült nagyot örömében, mert tudta, hogy Egérpapa mindig tartogat valami meglepetést számaikra a hátizsákjában.

Nyomban bontogatni is kezdte a zsákot, a kicsik ott nyüzsögtek körülötte, Egérmama is izgatottan mozgatta bajuszát, de Egérpapa nem sietett valami nagyon, összeráncolt homlokkal fontoskodva beszélt:

— Tudjátok, fölfedeztem a Piskótadombot!... Gyönyörű volt! Régi, megkövesedett piskóták tapadtak egymásra, fedőlapjukon avas mogyorótörmelék volt elszórva.

Az egércsaládnak összefutott a nyál a Szájában.

— Hoztam nektek is belőle, de — sajnos

— csak keveset, mert ezekkel az emberi alkotásokkal valami sajátságos dolog van,

— mondta Egérpapa és összeráncolta a homlokát. — Ezek ugyanis gyakran változtatják a helyüket. A föld például mindig helyén marad, a szikla is, de már egy ilyen Piskótadomb, ha ma a kamrában található, holnap talán az ebédlőben, vagy a konyhában lesz, holnapután pedig — sehol! Na, igy jártam én is. Pedig dolgozatot akartam Írni a Piskóta külső és belső ismérveiről különös tekintettel az egerek ízlésére, mert az akadémia egyre noszogat, hogy mikor számolok már be tudományos kutatásaimról, felfedezéseimről, — és képzeljétek: másnapra már végképpen eltűnt a Piskótadomb, még a nyomát sem tudtam föllelni. Szerencsére, már első alkalommal betettem a hátizsákomba egy darab Piskótát, s igy mégis megírhatom a dolgozatot.

— Kóstoljuk meg! — nyiszeregtek a gyerekek.

— Orrod tőle fokhagymás! — intette le őket Egérpapa, — Megnézni lehet, de aki csenni mer belőle, annak leharapom a fa/r- kincáját!

— Hát akkor minek izgatod itt az embert!

— mérgcskedett Egérmama.

— Semmi izgatás! Különben is olyan kövérek vagytok mindnyájan, hogy csömört kap az ember, ha csak rátok néz! Úgy látszik, nem mozogtok eleget. No, majd befoglak benneteket! Ezentúl reggelenként tornázni fogtok!

Az egércsalád összenézett. Miféle ujitás ez? Egérpapa azonban nem törődött velük, hanem kicsomagolta a hátizsákot, egy-egy

*

pirinyó mogyoró-morzsáiékot adott minden* kinek — avas volt, hü de élvezték! — aztán kirakta a Piskótát, amit nagyon megcsodáltak, egy darab szalonnabőrt. egy csirkeszárny töredékét és egyéb effélét, amit kutatóutja alatt imott-amott gyűjtött. Közben Egérmama beszámolt neki az itthoni dolgokról és elmondta Cini egér gyászos halálát is.

Egérpapát mélyen megrendítette a dolog.

— Hm, hm, — mondta elgondolkozva. — Ez a sok eivés és a kövérség átka. Az akadémián is beszéltünk erről. Sajnos, az egérnek mindig rágnia kell valamit, hogy a fogai tulihosszura ne nőjjenek. de arra, hogy folyton ételt rágjon és azt le is nyelje a böndőjébe, semmi szükség nincsen. Rágjunk fát, — mondták a tudósok és teljesen igazuk van. Osztom a nézetüket és ■ ezentúl ti is osztani fogjátok. Aki fát rág, az karcsú és fürge marad, s a karcsú, fürge egeret félannyi veszély se fenyegeti, mint a kövéret... Szegény Cini! — 6 egy könnyet hullajtott. — Pukkadjon meg az a macska, amelyik bekapta,

E rövid gyászbesséd után Egérpapa mélyebbre nyúlt a hátizsákba és egy gondosan csomagolt dobozt emelt ki.

— Rádió! — kiáltották a gyerekek és a nyakába estek Egérpapának, úgy csókolták összevissza. Még Egérmama is Vérzékenyül t.

— Drága öregem, — mondta — te csak örökké miránk gondolsz!

— Há-át — mondta Egérpapa — voltam egy rádiókuTzuS'On és megtanultam az egész ördöngős mesterséget. így majd részetek lehet abban is, hogy meghallgassátok, ha fölolvasok az akadémián.

No, elkezdődött a rádiószerelés. Futkostak, cincogtak, fúrtak, faragtak: öröm volt nézni. Híre is ment a nagy munkának mindenfelé, még a kakas is kikukorékolta a szemétdombon, hogy az egerek nagyzási mániába estek és rádiót szerelnek. Persze, némi sértődöttséget is érzett a kakas, mert teliesen fölöslegesnek Ítélte a rádiót — hiába, — régimódi fickó volt, ragaszkodott a hagyományokhoz — hiszen az időváltozásokat ő mindig közhírré tette és azon az állásponton volt, hogy aki nála szebben énekel, az már csal. A tyúkok természetesen mind a kakas álláspontjára helyezkedtek. Sőt a kacsák és a libák is, de még a Foximama is, aki 'a széntartóban szoptatta kölykeit — egyre izgatottabbam hegyezte

BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK

AZ IBOLYA ÉS A CSALÁN.

A kert kerítése mellett állott egy csomó ibolya. Ugyanott nőtt ki a csalán is. Ax ibolyákat bosszantotta a haszontalan gaz közelléte. Gyermekek jöttek a kertbe és meglátták a szépen nyíló ibolyákat. Le akarták tépni, de nem tudták, mert a csalán megszurta kezüket s ott hagyták. Erre az ibolyák há’ásan megköszönték a csalánnak a védelmet.

TRÉFÁS GONDOLATOLVASÁS:

Jól megtréfálhatjuk pajtásainkat a következő „gondolatolvasást tudományunkkal.

— Gondolj egy akármilyen szót! — mondjuk az illetőnek, akit felkérünk, hogy a gondolt szót Írja fel egy papírra és rejtse el.

Ha ez megtörtént, Így szólunk hozzá:

— Mutasd meg a hal tenyeredet!

Pajtásunk nevetve megmutatja.

— Most mutasd meg a jobbodat!

Ennek sincs akadálya.

— Emeld magasba a bal cipőtalpadat, hadd lássam.

Máris lendül a pajtika ballába és utána a jobblába is, kívánságunk szerint.

— No — folytatjuk — és most már leírjuk egy papirosra ugyanazt,

— Lehetetlenség.

— De bizony. Lásd, már fel Is irtuk. Te mit Írtál?

Büszkén mutatja a koma a felírt szót.

— Na, látod — nevetünk — amint mondtam, ugyanazt írtam.

Azzal átnyújtjuk a mi cédulánkat, amin ez áll: UGYANAZ.

HÓKA

ISKOLÁBAN.

— Na, gyerekek, — szól a tanító, — ki a legokosabb itt az osztályban?

Egy nebuló jelentkezik:

— A tanító ur.

KI A HIBÁS ?

A mama beszalad a szobába, mert nagy üvegcsörömpölést hall.

Csakugyan, a nagy falitükör cserepekben fekszik a padlón, előtte pedig ijedt tekintettel áll Béla és Pisti.

— Kinek a hibájából tört be a tükör? — csattan fel anyuka.

— A Pisti hibájából, — szól sietve Béla. — Én berúgtam a futball-labdát és ő. mint kapus — rosszul védett,

A KIS FELTALÁLÓ.

Peti büszkén újságolja édesapjának:

— Apukám, van egy kitűnő uj találmányom.

— És pedig?

— Egy találmány, amelyen keresztül lehet nézni bármely falon.

— Ne mond! Es mi az?

— Ablak.

A RÓKA ÉS A LIBA.

Az éhes róka a bozótba bujt és onnan leste a tópartét. Egyszerre csak kiugrott a bokorból, mert a tó tiszta vízében finom, kövér liba úszott. A róka mohón kapott utána, de mekkora csalódás: liba helyett a vízbe harapott. Keservesen mondta:

— Sovány, nagyon sovány ez a liba, 66 húsa, se csontja . . .

— Igazad van — szólalt meg a liba —, se húsom, se csontom, mert az itt úszik a levegőben . . .

MEGFEJTÉSEK

A 45. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Barátok, őz, ka, simítás, égi, ist, gan, lóé, szabály. — Bőséges, az iga, Ági, csákó, kastély, minta, tilíá. — Nagy Róbert koekarejt,vénye: Okos, kapa, opál, Salz. — Klucsik Tildus betűrejtvénye; Gyöngy. — Borbély Károly rejtvénye: Karó, teve, nori, Aliz, savó, arat, katonanóta. — Bernáíh József. betürejtvénye: Féltékeny. — Szipina Mihály rejtvénye: ölelő, lila, Eli, la, ő. — Schvarcz Rózsi betürejtvénye: Béna. — Szipina Mihály rejtvénye: Mese, érek, cica, Sásd, Lili, ácin, Skod, Zsák, líra, ókor, Mécs László. — Schvarcz Rizsi betürejtvénye: Névnap. — Virágh

Vilma rejtvénye: Égbolt.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Alagi József, :: Biró István, Benkő Ferenc, Bencze Károly, Bernáth József, Bulla Kató, :: Csillaghv Jancsi, :: Darvas Attila, Darvas Sziláid, Dobos László, Diezkó Borbála, :: Fazekas János, Forgách Ildikó, Fór- gách Klárika, Fekete Já.nos, :: Gajdos Do- dó, Gúnya Mihály, Gergely Ferenc, :: Horváth Ferenc, Halas Kázrnér. Halász István, :: Jellinek 01L, :: Kovács iPéter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Kern Mária, Kukba Imre, :: Láng Ede, László Dénes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Pénzes Joákim, :: Róth Bözsi, Riszner Karcsi, Riszner Jenő, Rozlosnik Bözsi, Rehorovszky Jenő, :: Sós Sándor, Sebők Évi, Sebők Juci, Sebők Palkó, Szecsey Klára, Szelei Miklós, :: Tóth Jenő, Takács Sándor, Török István, :: Világi József. Virágh Vilma.

D UDfZD 23

Íí-------WQ

faq upjwzv •■noS'xoj ÁSn ‘iqp Bxqpi tpq; S9 (9qp(XB}BU9zs b í((BZ9_q qiaqÁ(oq, BpVoeq ■qqio ‘W9( uu(B(knAu axxazsÁS’á BiüBunxog sa UBqpci'pjs] Z99S9 zb ^paíxaqiaas Bqiszmn y

qBAipqj

jtsij ‘(BABdudxpS'g BuiBiuxaSig •qBgipt pőre ‘S’Oi'qiiosBq qqpifuiS'ai j(oa zoqpqumx v ufjv} Sdj% 'Ií?q-'i giod'zoquebg iq qu;Soj ppqiez -nrau TUOAnqÁk icubjba pxain ‘q9}[qp.iadBxoupí S9 qaxaáa zb qBtzoqBiq — jpianpi — •pif.BxxpSa zb i;b(B Bp^j -soqBZ b ?(B(9ZsSara araq^BuBpid b uaqqg •zoqiprBxfB opiíxs! zt? (iroso 31 a( xBtu .öppod ipig ‘upsódpppipBd v Xpapizaq inpoqBSora nas»o.oxqs sí ÁuíikiQ sq qaqo uiB}fcJoBÁuBqi(a assiij ‘qizsxB( ÁS'jq — ’SO'Uuio (OXpkBuiiiq exzapxpq — ^B.o[°p b iáéra (oC aaÁ(t qauqíaxaáa zy (zb ipj — •qaX(azsaní'oj 91 q'pqsoBin sonqB zb ‘uBqáppA -icj(B zb xuain ejiq 5fBuáo(op b Ááouv 'aaiB^

i'