Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-19 / 239. (4385.) szám
XVI. évf. 239. (4385) szám • Kedd • 1937 október 19 JHL IST 1 XVI. évf. 239. (4385) szám • Kedd • 1937 október 19 t ^ M lB§W W&i!■» I- M ^ -....... m. ^ £l£ wBjujB ^>nH ^WWW IM| Bg||gg ™ ^bw^. mSt 3f.^33r BDVTOgS ESro KSw SSBaft HQ| Jrwaft fiSgx g©®» Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Eg/es szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. © • SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, P R fi H fl. ötven-ötven százalék (sp) — A francia kantonális választások mérlege előttünk fekszik. Az eredmény reális hatásában nem lényeges, nem döntő. De ma a nemzetközi politikában divatos »,szimbolikus” jelenségekről beszélni, nos, ezt az eredményt is szimbolikusan kell tekintenünk: pars pro toto-alapon, mint a francia polgár hangulatának keresztmetszetét. A népfront győzött, mert a jelenlegi kormánypártok mandátumainak összege nagyobb, mint az ellenzéki pártoké, ezt igazolja a leadott szavazatok összehasonlítása, ámbár az első és a második menet szavazateloszlása között sokhelyütt lényeges különbség van. De bárhogy csürjük-csavarjuk a dolgot, elvitathatatlan, hogy a két front, a népfront és az ellenzéki front csaknem egyforma erős. A járási választások 1865 ■betöltésre kerülő mandátuma közül például a népfrontra 970, az ellenzékre 895 jutott. A kormány fölénye nem nagy, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a radikálisok jobbszárnyán van egy csoport — 544 közül legalább 100—150 *—, amely szívesebben keresné a kapcsolatot a jobboldallal, mint a baloldallal s csupán a pártfegyelem tartja a kommunisták oldalán. Külpolitikai viszonylatban pedig egyenesen túlnyomó a fölény, amely óvatos és mérsékelt politikát követel Spanyolországban s helyteleníti Valencia nyilt megsegítését, vagy az Olaszországgal való összeveszést s nem kíván közvetlenül ujjat hozni Francoval. A Delbos-i mérséklet mellett szimbolikusan 1490 egység foglalt állást a járási választásokon, a nyilt beavatkozást és a fegyverszállítást mindössze a szocialisták és a kommunisták 375 mandátuma követeli. A két nagy balpárt nem ért célt: az intervencionalista politika nem erősödött meg, mig Delbos és Ghautemps külpolitikai vonala megszilárdult. A külpolitika iránya azonban megváltozhat. A kantonális választások szimbolikus értelme mindenekelőtt a belpolitikában keresendő. S itt ama megdöbbentő kép tárul elénk, hogy a két front, a baloldal és a jobboldal frontja, hozzávetőlegesen egyforma erős az országban. Másfél év baloldali agitációja és ,.eredményes munkája” sem tudta meggyőzni a franciák ötven százalékát a népfront egyedül üdvözítő voltáról, de másfél év pénzügyi és gazdasági sikertelensége, egy ügyes ellenzéki propaganda sem tudta leteriteni a francia nép ötven százalékát a népfront útjáról. A két egyforma erős blokk megmerevedett. Ötvenhárom százalék áll negyvenhéttel szemben, az egyik olda’on nagyobb a tömeg és a kisember elszánt lelkesedése, a másikon több a gazdasági erő és az értelmi, felkészültség. A legveszélyesebb helyzet, amit elképzelhetünk. A helyzet, amely a polgárháborúkhoz szokott érni, mint Németországban, ahol az ötven-ötven százalékos elosztásnál Hitler egyéniségének szerencséje magához tudta ragadni a vezetést, de elsősorban, mint Spanyolországban, ahol az 1936-os választásoknál az ötven-ötven százalék szintén katasztrofálisan dokumentálódott: a több szavazatot a jobboldal kapta meg, a több mandátumot a választási rend rafinériája miatt a baloldal — s néhány hónappal a választások után kitört az ellentét. Az ötven-ötven százalék azóta is végzetesen kisért a spanyol harctereken: egyik fél sem tud nyerni s a győzelem a valóságban csak a FOLYTATÁS A 7, OLD. I. FASABJAN Kánya: Az ut, amely a magyar kisebbségek sorsának javulásához vezet, fáradságos és hosszú A magyar külügyminiszter nyilatkozata a magyar-kisantant tárgyalásokról - „Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy a kisantanttal mint egységes hatalommal tárgyaljon" VARSÓ. — A Kurír Warsawski Kánya Kálmán magyar külügyminiszterrel hosz- szabb interjút közöl arról, hogy milyen eredményt ért el Magyarország a kisantanttal folytatott tárgyalások során. A magyar külügyminiszter többek között a következőket mondotta a lengyel lapnak: — Már régebben tárgyalások indultak meg Magyarország és a kisantant három állama között a jó szomszédi viszony megteremtése érdekében, — mondotta a magyar külügyminiszter. — Ezek a megbeszélések augusztus végén folytatódtak Sinajában és Genfben, ahol magam is számos megbeszélést folytattam a három állam kiküldötteivel. A tárgyalásokon Magyarországot az a cél vezette, hogy a kisantant és Magyarország közötti viszony enyhülése kedvező befolyást gyakoroljon az európai béke megőrzésére. Az eddigi megbeszélések legfőké- pen az alapvető kérdések megvilágítására szorítkoztak. Szó volt a magyar fegyverkezési egyenjogúságról és a kisebbségek helyzetéről is. A tárgyalás eddigi menete nem volt minden nehézség nélkül való, mert Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy a kisantanttal mint egységes hatalommal tárgyaljon, hanem mind a három tagállammal külön-külön kénytelen megbeszéléseket folytatni. Ennek főleg az az oka, hogy a kisantantállamok nem mindig tudják összhangba hozni álláspontjukat a kisebbségi kérdésben és ha egy-egy pont általános tárgyalásakor megegyezésre is van kilátás, a részletekben nehézségek mutatkoznak. — Az ut ezért — mondotta a magyar külügyminiszter —, amely a magyar kisebbségek helyzetének javulásához vezet, fáradságos és hosszú. Magyarország határozottan óhajtja, hogy a tárgyalások valóban eredményre vezessenek. A siker azonban elsősorban attól függ, hogy a kisantantállamok milyen álláspontra helyezkednek a magyar kisebbségek kérdésében. 970 egység 895 ellen ^Franciaországban A kantonilis választások végeredménye - A második menetben megerősödtek a szocialisták és a kommunisták - A döntés a radikálisok kezében PARIS. — A francia kantonális választások második menetében a népfront jelöltjei nem mindenütt győzhettek a jobboldal fölött. Az elmúlt hét alatt a választók hangulata némiképen radikalizálódott. A szocialisták megerősödtek, a radikálisok némileg meggyöngültek, La Rocque és Doriot kis pártjai nem érvényesülhettek. Dorruo}/ belügyminiszter kifejezte meg-4 elégedését a választások eredménye fölött. Véleménye szerint a választás a francia nemzet politikai megszilárdulását igazolja és azt, hogy a lakosság kitart a népfront mellett. A lapok összeállították a kantonális választások két menetének végeredményét. Az úgynevezett főtanácsban összesen 1526 mandátumot választottak ez alkalommal a szavazók. A mandátumok a következőképen oszlanak meg (a zárójelben lévő mandátumok az 1931-es kantonális választás eredményét jelzik ezekben a kerületekben és nem vonatkoznak az 1936-os általános választásokra, amelyekben a baloldal erősebb volt, mint hat évvel ezelőtt): kommunisták 41 (plusz 31), szocialisták 234 (+71), szocialista köztársasági egyesülés 46 (-11), független szocialisták 15 (—5), Pelletan radikális csoportja 2 (+1), radikális szocialisták 526 (—42), A népfront tehát együtt 864 mandátumot kapott, 45-tel többet, inint ugyanezek a pártok 1931-ben. Független radikálisok 119 (—25), demokratikus néppárt 20 (+2), köztársasági baloldal 207 (—34). A centrum tehát 346 mandátumot kapott, 58-cal kevesebbet, mint az elmúlt választások folyamán. A köztársasági demokratikus egyesülés 240 (+9), konzervatívok 59 (—6), szociális párt 14 (+10), néppárt 2 (+1), elzászi autonómisták 0 (—2). A jobboldal tehát 315 mandátumot kapott, 12-vel többet, mint a legutóbbi kantonális választásoknál. A végeredmény szerint tehát a népfront 864 mandátuma áll szemben az ellenzék 661 mandátumával, azaz az arány körülbelül ugyanaz, ami a parlamentben s a döntés ismét a radikális szocialista párt 526 tagjánál van. . A járási választások A járási választásoknál 1865 mandátum került betöltésre. Ezek a következőképpen oszlanak meg: Kommunisták 66 (+43) szocialisták 309 (+84) szocialista köztársasági egység 31 (o- 7) független szocialisták 15 ( — 18) Pelíetan 5 (+ 2) radikális szocialisták 544 (—37) független radikálisok 114 (—33) népdemokraták 54 (+ 9) köztársasági baloldal 237 (—78) köztársasági egyesülés 391 (+10) konzervatívok 68 (+ 2) francia szociális párt 29 (+23) néppárt 2 (+ 1) autonómisták 0 (—1) A kerületi választásoknál tehát a népfront 970 mandátuma áll szemben az ellenzék 895 mandátumával, azaz a középpártok és a jobboldal a járási választásoknál sokkal jobb eredményt értek el, mint a főtanács választásainál. A kormánypártok és az ellenzék közötti arány itt sokkal kedvezőbb az ellenzékre nézve, mint a parlamentben, mert a népfront és az ellenzéki front csaknem egyforma erős. Ugyanezt az arányt mutatják a második választási menetben leadott szavazatok is, azaz ma Franciaországban a járási választások eredményét figyelembevéve alig van különbség a népfront blokkja és a vele szembenálló polgári blokk között még akkor is, ha a radikális szocialistákat teljesen a baloldalhoz számítjuk, ami nem mindenképpen indokolt, mert köztudomású, hogy a nagy centrális pártnak csaknem egyharmada a polgári fronthoz húz és csak a pártfegyelem tartja a mérsékelt baloldali politika oldalán. A községi választások után szó sem lehet ar- ról, hogy Franciaországban a szélső baloldal külpolitikája kerül uralomra, mert ezt a politikát — mint ismeretes — a radikális szocialista párt is ellenzi s a radikálisokkal együtt a járási választások eredményét figyelembe véve Delbos mérsékelt külpolitikáját 1439 egység támogatja, mig a kommunista-szocialista vonalat mindössze 416 egység.
