Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-17 / 238. (4384.) szám
14 «i>ra<;aiA\ag^arhirm^ 1937 október 17, vasárnap* Demagógia a búza bőrül Irta: Fekete Imre Ha az ember a „Magyar Ujság^-ot, vagy a Csömöréit lapját, a „Magyarság^-ot olvassa, akkor azt kellene elhinnie, hogy Szlovenszkó legmagya- rabb pártja minden kétséget kizáróan a csehszlovák agrárpárt. Rögtön megváltozik azonban a hang, ha nem a magyar gazdatömegek csábításáról van szó, hanem a csehországi és morvaországi gazdatömegeknek kell azt bizonyítani, hogy az agrárpárt a legcsehszlováltabb párt. Ez utóbbi esetben aztán a magyarokat okolják, ha az agrárpárt gazdapolitikája nem sikerül. Ezt a kétíafei- ságot megismerni igen fontos, mert csak így láthat át a magyar gazda a néha igen ügyesen vezetett agrárpárti demagógián. Ezt a demogógiát egyetlen mondaton akarjuk bizonyítani, amelyet a „Venkov“ elmúlt vasárnapi számában irt az agrárpártnak egy Horák Ján nevű vezetőembere. A mondat így hangzik: „Ha néhány nagy latifundiumos Szlovenszkón a búza vetési területét kiterjeszti s ezzel hatalmas buzafelesleg adódott, a republikánus-párt erőfeszítése ellenére sem voltak tarthatók tavaly az árak és árlevonások következtek he, amelyeknek leépítéséért a republikánus-pártnak az idén rettentően kellett harcolnia/4 Elsősorban is nincsenek Szlovenszkón latifundiumok. A cikkíró itt bizonyára a megmaradt nagyobb birtokosokat értette. De ha tárgyilagos akart volna a cikkíró maradni, akkor valójában a maradékbirtokosokról kellett volna beszélnie. Nemcsak azért, mert a maradékbirtokosok voltak azok, akik esetleg a búza vetésterületét indokolatlanul, csak a nagyobb haszon reményében emelték, de még inkább azért, mert a mezőgazda- sági terület nagybirtokosai Szlovenszkón ma nem a régi nagybirtokosok, hanem elsősorban ezek. De nem igaz az sem, hogy Szlovenszkón történt a búzaterület kiterjesztése. Hogy ez igy van, azt megmutatja az állami statisztikai hivatal kimutatása. Ha a buzavetésterület gyarapodását az 1930. évi buzavetésterülettel hasonlítjuk össze, — tudjuk azt, hogy az 1930-as év viszonyait tekintik normálisnak s ez év viszonyait szándékozik a vetésterület szabályozását elérni akaró törvény helyreállítani, — úgy azt látjuk, hogy a buzave- íési területek gyarapodása Cseh- és Morva- Szlovenszkón országban és Kárpátalján 1934/5-bei 30.6% 4.4% 1935/6-ban 24.5% 1.8% 1936/7-ben ~ 11.7% —3.4% volt. Ezeket a számokat vizsgálva, meg kell állapitanunk azt, hogy a szlovenszkói buzavetési terület gyarapodása megfelel annak a természetes gyarapodásnak, amely azáltal áll elő, hogy a jobb megmunkálás és trágyázás eredményeképpen állandóan nő az a terület, amely alkalmas buzavetésre s szorul a rozs arra a területre, amely eddig vagy ugar volt, vagy újonnan tették művelésre alkalmassá. Cseh. és Morvaországban a búza vetési területe ugyanezen időközben hétszerannyira nőtt meg. Ha tehát a buzavetésnek spekulációs kiterjesztéséről akarnak az agrárpártiak beszélni, úgy csak a csehországi és a morvaor- szági nagybirtokosokról és maradékbirtokosokról beszélhetnek. De még valamit mutatnak ezek a számok. Amíg a magyar földműves a vetésterületet annyira leszállította, hogy az az utolsó évben már 3.4 százalékkal volt kisebb, mint az 1930. évi vetési terület, addig a csehországi és morvaországi maradékbirtokok és nagybirtokok még mindig 11.7 százalékkal nagyobb területen termeltek búzát, mint 1930-ban. De nem igaz az sem, hogy a búzaterület megnövekedése lenne az oka a hatalmas készleteknek. A hatalmas készletek egyedüli oka az agrárpárt gabonapolitikája. Hogy ez igy van, arról könnyen meggyőződhetünk, ha megállapítjuk minden évben a fogyasztást. A terméseredményből levonva a vetőmagszükségletet, az ocsut, megkapjuk azt a mennyiséget, amelyet a termésből a fogyasztó elfogyaszthat, hozzáadva ehhez azt, amit importáltak, vagy az előző évből maradt, levonva azt, amit exportáltak és a fogyasztási év végén a raktárokban hevert, megkapjuk azt a buzameny- nyiséget, amelyet a köztársaság lakossága tényleg fogyasztott. Csak a krízisévekre vonatkozólag érdemes ezt a számítást keresztülvinni, mert az természetes, hogy a fogyasztás a krízis következtében lecsökkent. De még mindig kitett évi 150—160.000 vagon búzát a krízisnek monopóliumelőtti éveiben, hogy a monopólium első évében 90.000, a második évben 87.309 és a harmadik évben — amelyben a munkanélküliek háromnegyed része megint dolgozott már, — 115.000 vagonra csökkenjen. A régi, vagy legalább csak kevésbé csökkent fogyasztás esetén nemcsak hogy a teljes termést fogyasztották volna el, hanem még igen tekintélyes importra is lett volna szükség. Nem' áll az sem, hogy a hatalmas készletek miatt kellett a múlt évben a gabonaárakból levonásokat eszközölni. A kényszerítő ok csakis az agrárpárt kezében levő Gabonatársaság gazdálkodási módja volt. Ennek a gazdálkodásnak minden részletével itt nem foglalkozhatunk, de néhány pontjára rá kell mutatnunk. Tudjuk azt, hogy a gabonaárakat úgy szabták meg, hogy azok keleten kisebbek. Ha a gabonát keletről nyugatra szállítjuk, annak ára úgy emelkedik, hogy az emelkedés a fuvart fedezi. Kis mennyiségű rózstól eltekintve, amelyet Cseh- és Morvaországból szállítottak Szlovenszkóra, a gabona szállítási iránya is mindig keletről nyugat felé van, szállítási költségei a monopóliumnak igy tulajdonképpen e’ő nem állhatnak, vagy igen csekélyek kellenek hogy legyenek. Tudjuk azonban azt is, hogy dacára a nyugatra való szállításnál automatikusan növekedő értéknek, — tehát dacára annak, hogy a nyugaton fekvő malom a magasabb gabonaárral már a fuvart is megfizeti, —* a monopólium mégis kényszeritette a malmokat, hogy külön fuvarokat is fizessenek, amelyek nagysága ismeretlen, de bizonyára nem csekély. Ennek ellenére is további 90 millió korona kiadási mutat ki a monopólium vasúti költségekre csak az első két évben, ami annyit jelent, hogy hihetetlen tömegű gabonát szállítottak minden elv nélkül ide-oda. A hatalmas gabonamennyiségek raktározása természetesen hatalmas összegekbe került. Dr. Feuerabend, a Gabonatársaság elnöke a gabona havi raktározási költségét több mint 2 koronában adta meg, ami azonban hihetetlen összeg. Ez a raktározási költség annyit jelent, hogy a raktár tulajdonosa, ha egy 6X5 m-es szobában raktároz egy méter magason, úgy a szobáért majdnem 6000 Ké évi bért kap, — ennyit pedig még a prágai Vencel-téri palotákban sem fizetnek. Hogy mennyire magas ez az összeg, azt talán még jobban mutatja, hogy Kanadában és az Egyesült Államokban a krízis alatt oly mennyiségű búzát raktároztak 2—3 évig, amely mellett a csehszlovák monopólium raktárkészletei csekélységek. Ha azonban ott is ilyenek lettek volna a költségek, akkor azok az itteni búza értékének másfélszeresét tették volna ki. Hogy ennek a hatalmas kiadásnak — amelyből csak üzemen kívül álló malmok, cukor- és malát agyárak, szesz- és sörfőzdék gázadáir.ak volt hatalmas jövedelme — legnagyobb részét nemcsak Amerikában, hanem nálunk is meg lehetett volna takarítani, az magától értetődik. A rendelkezésünkre álló, megfelelő raktárbefogadóképesség csak körülbelül 30.099 vagon, amivel szemben több mint 109.000 vagont raktároztak el. Mi sem természetes, hogy ily raktárviszonyoknál igen nagy mennyiségű gabonának kellett tönkremennie. Tudjuk azt, hogy abból a búzából és rozsból, amelyet a Gabonatársaság vásárolt össze, 18.000 vagon ment tönkre, de itt csak 50.009 vagon raktározásáról volt szó. A monopólium raktárkészleteiből, amely ennek a mennyiségnek a többszörösét tette ki, tehát sokkal nagyobb mennyiségeknek kellett íönkremen- niök. Tudjuk azt, hogv a monopólium a kár csökkentésére kényszeritette a gazdákat azáltal, hogy az árpa. zab és tengeri készleteit föl kellett vásárolniok. Tudjuk azt is, hogy a malmokat is rászorította arra, hogy gabonaférges és dohos búzát meg rozsot is átvegyenek. De ennek ellenére is legkevesebb évi 8—lö ezer vagon gabona ment legalább annyira tönkre, hogy azt semmiképpen felhasználni nem lehetett. Minden 1000 vagon igy tönkrement gabona azonban legalább is 16 millió korona kárt jelent, olyan kárt, amelyet a monopólium előtti időkben nem ismertünk, amelyre szükség nincsen s amelyet csak a monopólium teremtett meg. Ez a sokszáz elgazdálkodott millió az, amely miatt a levonásokra sor kerül s nem igaz az, hogy azok elkerülése érdekében az agrárpárt harcolt, igaz ellenben az, hogy ezeket a levonásokat az agrárpárthoz közelálló monopólium maga vezette be. A monopólium által bekövetkezett károk fedezésére hatalmas jövedelmi forrásokkal bírt a Gabonatársaság. Nemcsak a fogyasztót terhelte meg, hanem a takarmánydrágitás révén a mező- gazdaságot is. A takarmánydrágitásnál bevezetett illetékek vagyont tettek ki, de nem volt kisebb az a jövedelem, amelyet a monopólium a behozatal révén élvezett. Mindez nem volt elegendő, áldoznia kellett az államnak is. A monopólium második évének befejeztekor, amikor a monopóliumtársaság oly készletekkel birt, hogy azok egy teljes évre lettek volna elegendőek,’ mindezen pénzforrások csekélyekké váltak s igy nem maradt más hátra, mint vagy csődbe menni hagyni a monopóliumot s vele az agrárpártot, vagy mindenképpen pénzt szerezni, amelyet azonban sem a fogyasztótól, sem az államtól kapni nem lehetett. Az agrárok itt követelésekkel nem léphettek fel. De nem is harcolhattak, mert nem volt ki ellen harcolni. Ha az akkori sajtót megnézzük, úgy csodálkozva látjuk azt, hogy egyetlen kormánypárt sem állott elő árleszállitási követelésekkel. Mindegyik szép nyugodtan várt arra, hogv hogyan omlik össze az agrárpárt kártyavára. S ekkor az agrárok voltak azok, akik ahelyett, hogy a monopóliumukban rendet teremtettek volna s iparkodtak volna azt igy menteni, a levonásokat bevezették, — amelyikei még kevesebbet értek volna el, mint ameny- nyit elértek, ha nem következik be a gabonaáraknak emelkedése a világpiacon. Még kevésbé helytálló az az állítás, hogy az agrárpártiak az idei gabonaárak megállapításánál vívtak rettentő harcokat. Ezek a rettentő harcok indokoltak lettek volna tavaly, amikor a hatalmas árlevonások következtek be rossz termésnél, — ha az agrárpártnak módjában lett volna egyáltalán harcolni. Az idén ilyen harcra semmi szükség nem volt, már a Gabonatársaságon belül annyira közelállottak az egyes csoportok indítványai, hogy azt még a kormányválság előtt ugyanolyan könnyen tudták volna kiegyenliteni, mint ahogyan az a kormányválság után történt. A monopóliummal összefüggően ennek a válságnak csak egy célja volt. A katolikus cseh néppárt szövetkezetei sokkal liberális abban kezelték az átvételi előírásokat, s ezért hatalmas forgalomgyarapodást értek el, veszélyeztették az agrárszövetkezetek nem csekély monopóliumjövedelmét. Ennek a jövedelemnek a védelme játszott nagy szerepet nyáron, de nem a gazdák részére fizetendő ár magassága. A főcél azonban propagandaanyag szerzées volt. A monopólium első két éve alaposan megtépázta az agrárpárt befolyását a falun, a harmadik év árlevonásainak eredménye a legkiadósabbak voltak. Az ősszel azonban községi választások jönnek, mi sem volt természetesebb, mint hogy ilyen helyzetben az agrárpárt válságot produkált, amelyet most úgy állít oda, mint a gazdák érdekében vívott nagy harcot. Horák ur gyönyörű mondatából egyetlen szó sem igaz. Ebbői az egy mondatból megtanulhatja a magyar gazda azt, hogy mennyit érnek az agrárpárt Ígéretei és állításai, de különösen azt, hogy mennyit érnek akkor, ha azokat a magyar gazdáknak Ígéri. 1 $2lov@nszM3 molnárok követelései A NolnárszBvet&ezet SiSziyisláse efött az uf malmok építésének tilalmát, a cseretelepek és fiókok és a velük összefüggő csuvározás betiltását és önáilö sslovenszkői motnárszeivezet felállítását követelik - - PRÁGA. — A szlovenszkói molnárok Eperjesen megjelenő hivatalos lapja a Mól- nárszöveíkezet 1937. évi október 23-i közgyűlése alkalmából nagy cikkben foglalja össze a szlovenszkói molnárok égető problémáját és követeléseit. A cikk leszögezi, hogy az összes molnárok szükségletei és követelményei, kiváltképen a kis és középmolnárok posztulátumai elvben egyformák. A molnárok csak egyet akarnak: rentábilis munkalehetőséget, másszóval megfelelő őrlésmennyiséget, mégpedig oly föltételek melleit, hogy a hozadéká- ból nemcsak az összkiadás fedezésére, hanem rendes megélhetésre és polgári haszonra is jusson. Ez a köztársaságban szétszórtan dolgozó 8—9000 kis- és középmolnár egyetlen célja Égertől Kőrösmezőig. Szükségesnek tekintik szabott őrlési dijak biztosítását, mégpedig úgy a vám-, mint a kereskedelmi őrlésnél, másrészt az őrlésmennyiségek igazságos elosztását úgy a kis-, mint a nagymalmok között. A racionalizálás és az iparosítás következményeként az őrlés hovatovább néhány malmi gyárba koncentrálódott, mialatt a kis- és a középmalmok alig kapnak munkaalkalmat. Ete- kintetben főleg Szlovenszkó helyzete mód- fölött hátrányos és itt is elsősorban egyes vidékek malomipara- amely összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb körülmények között tengődik, mint a morvántuli malmok. Szlovenszkón mintegy 2000 malom dolgozik, amelyeknek egyáltalán nincs kereskedelmi őrlésük, azonkívül körülbelül 1000-re tehető azoknak a malmoknak száma, amelyeknek bérőrlése sem haladja meg az 5 vagont és vannak olyanok is, amelyeknek évi összőrlése alig rúg néhány métermázsára. Ezzel szemben több ezer szlovenszkói kismalom mellett egész sor nagy malom épült Szlovenszkón, amelyek öt vagy hat konszernbe tömörültek s ezek a mamutvállalatok nemcsak a kereskedelmi őrlés kilencven százalékát, de a bérőrlés nagy részét is magukhoz ragadták. Ennek oka főleg az, hogy a nagytőke tette lehetővé a nagymalmok modern berendezését, az erős árkonkurrenciát, végül a modern kereskedelmi szervezést, amely nemcsak a kereskedelmi képviseletek hálózatában, hanem a konszignációs raktárak, cseretelepek és fiókok kiépitésében jutott kifejezésre. A szlovenszkói kismolnár a túlsúlyban lévő nagytőkével nem tud versenyezni. A kismolnárok a gabonamonopóliumtól sokat reméltek, mert ez a vámőrlési dijak lényeges emelését jelentette számukra és fokozta bevételeiket. Azonkívül örömmel fogadták az őrlés kontingentálását bevezető kormányrendeletet, mert ebben védelmet láttak a nagykapitalista malmi gyárak túlsúlyával szemben. A rendelet kihirdetését követőleg Szlovenszkón is bezártak mintegy 2000 cseretelepet és fiókot, majd pedig megindult a vámőrlés átvándorlása a gyárüzemekből a kismalmokba. Ma azonban a kontingentáció rendszere megszűnt és az azóta eltelt néhány hónap iúár meggyőzhette az összes molnárt, hogy törvényes intézkedés nélkül nem lehet a kis- és középmalmok létét biztosítani. Sokkal valószinübb, hogy a kismalmok most már még gyorsabb iramban közelednének a teljes elpusztulás felé, mert az újonnan bevezetett szabadverseny rendszere mellett éppoly nehezen tudnak megbirkózni a nagytőke túlsúlyával, mint annakidején. A molnárok ezért törvényes védelmet kérnek, amely megfékezné a nagytőke terjeszkedéseit és a konkurrencia túlkapásait. Ennek eléréséért mindenekelőtt összetartásra és szolidaritásra van szükség. A cseh- és morvaországi molnároktól elvárják, hogy a szlovenszkói követelésekkel azonosítják magukat. Szlovenszkó szempontjából a kismolnárok problémáját három főrészre osztják. Elsősorban is be kell tiltani az uj malmok építését, másodsorban be kell tiltani a cseretelepeket és fiókokat és a velük összefüggő csuvározást. Végül a szlovenszkói molnárok a malmok szabad fölvásárlási lehetőségét követelik, mert ennek arányában emelkedne a többi malom munkalehetősége. Szlovenszkón nemcsak a kőjáratu kismalmok százainak fölvásárlása eszközölhető, hanem gyakran előfordul, hogy egy nagymalom megvásárlásával hihetetlen mértékben lehet könnyíteni a többi üzem sorsán. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása rendkivüli jelentőséggel bi'rna a szlovenszkói molnáripar szempontjából. De föltétlenül figyelembe veendő, hogy a sürgetett módosítás csak a regionális szempontok szemmeltartásával valósítható még, hogy a szlovenszkói molnárok létkörülményeit egy Szlovenszkón székelő és szlovenszkói tényezők által vezetett orgánum intézze. Ettől a föltételtől a szlovenszkói molnárexponensek nem tekinthetnek el, mert csak ilyen utón tudják megnyerni az összes szlovenszkói molnár megértését és támogatását. (—) Milliós csőd Losoncon. Az egykori losonci Löwy Adolf terménycég a rossz gazdasági viszonyok következtében már régebben tönkrement • és megszűnt. A cég két társtulajdonosa, Löwy Hermann és Löwy Soma vagyonára indított csődeljárásban az aktivák összege 1,978.188 koronára rúg és öt házból áll. Más vagyon nem maradt. A passzívák ^összege viszont 2,513.694 koronát tesz ki. Minthogy azonban a két adós fejenként az aktivák összegének a felével kezeskedik a passzívák összegéért, az aktívákat adósonként csak 989.094 koronával vették föl és igy a tuladósodottság mindkét adósnál 1,524.599 koronát tesz ki. A hitelezők listájában 29 hitelező szerepel: adók 246.103, városi illetékek 12.000, betegsegélyzö- pénztár 2000, munkásbiztosi tó 1000, prágai beteg- segélyző 679, Klein Lina alkalmazott 15.500, Szlovák Általános Hitelbank bekebelezett kölcsön 1,200.000, Cseh Iparbank bekebelezett kölcsön 700.000, Sloven- ská Banka 12.000, Heksch József fakereskedő 25.000, Klein Berta, az adósok nővére 15.500, Herzog és Kohn 35.000, Engel Regina Besztercebánya 90.000, Kraus és Minkus 8000, Gemeiner Ármin 3500, Somor Lajos Kétkereszttur 3500, Leuchtag József Alsó- sztregova 3500, Meisel és társa Prága 98.412 jutalék, ASAP autócég 20.000, Fischer testv. 1400, Viktória fakereskedés Nagylibercse 1500, dr. Keleti Lajos ügyvéd, Reinitz Gyula, Schwarcz Jakab 2000—2000, Schneller Manó, Keleti Henrik, Engel Miksa 1000— 1000, Fischer Sándor 4000 és Glatter Ignác Miskolc 2600 korona. Az ajánlat 45% két részletben és pedig 1938 szeptember 25-ig, illetve 1939 szeptember 25-ig. Az október 6-iki árverés eredményeképpen még a betáblázott követeléseket sem lehetett kielégíteni. (—) Modernizálják a rózsahegyi cellulóze- gyárat. Tudósítóink jelenti: A Solo-cég, amely *a rózsahegyi cerlulózegyárat ez évben átvette, “ megállapította, hogy a gyár termelési kapacitássá nem elég ahhoz, hogy felvehesse a versenyt |a nyugateurópai államok modern gyár vállalataival. Ezért a Solo r. -1. elhatározta, hogy tökéletesíteni fogja a rózszahegyi cellulózegyár berendezését. Uj gépeket állíttat fel és uj raktárak építése is folyamatban van. A gyár a jövőben jobb minőségű árut fog előállítani. (—) Pöstyéni tervezet a szétszórt szántóföldek kataszteri összevonására. Tudósitónk jelenti: Minthogy Pöstyén, Verbó, Vágujhely és ótura vidékén a felaprózott szántóföldek igen -sok gondot okoznak a kisgazdáknak, de a hatóságoknak és bíróságoknak is, a pöstyéni kisgazdák beadvánnyal fordultak a kataszteri hivatalihoz, hogy ezeket a szétszórt földeket egyesítsék. Az egyesítés által a földek megmunkálása könnyebbé válna. Az összevonási tervezet keresztülvitele úgy a kisgazdák, mint a hatóság ^előnyére fog szolgálni _ ..^ Lópokrócok ví zhatlan, nemesitett, félig zsírtalanított, 11,.^ impregnált hosszuszálu Szürke alap kék csíkkal. KÜLÖNLEGES MINŐSÉGEK. Nagyság | 120/175 | 135/I9o' j 150/200 cm \ Minőség j „Super“ 77.- 96'- 115— j Kö drbja TExtra“ | 72-- [ 90— | 108— | ,. Elsőrendű montán lópokrócok. I. min. j 62-- | 76-- j 92— | II. „ | 54— | 6Í50 80— | III. „ | 49-- | 60— | 75’- | ívTi | 36— j 4ÜV j 54— | Skót (schottlsch) kockás takarók. Szegetlen, nagyság 135/175 cm., drbja. Minőség; I. II. III. 115— 104— 93— Finom posztóval szegve, 135- 124-- 110-Hulladék pokrócok már Ki 23- 23- től 42—ig. szállítja: Agrár textilek mintaraktára Bratislava, Hviezdoslav-tér 30 / P. a Carlton-szálló és városi sörgyárral szemben. Kérjen képes árjegyzéket ingyen.
