Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-10 / 232. (4378.) szám
1937 október 14>, vasárnap. T>RAGAI-A\A(A\RHIRIiAr> 17 A világháború ismeretlen aktáibói Miss Flóra, aki megnyerje a világháború legnagyobb tengeri ütközetét Egy francia iró megírta a csodálatosszépségü, titokzatos kémnő életregényét PARIS. — Lord Balfournaík egy emlékezetes parlamenti beszédéből tudtuk meg csak jóval a háború befejezése után, hogy Jellicoe admirálisnak a jütlandi ütközetben 1916 május 31-én az a roppant előnye volt von Sdheer hajóhada fölött, hogy birtokában lévén a német titkos jelzőkódexnek, azonnal tudomást szerzett a német flottaparancsnok minden utasításáról és az ellenség minden hajómozdulatát, a buvánhajók titkos jelzéseit és a kiéli rádióállomás válasz-, utasításait mind-mind a legpontosabban ismerte. Ma már nem több méla filozofálásnál, ha elképzeljük egy pillanatig, hogy mit jelent, ha akkor Jütland mellől sikerült volna a német flottának, vagy legalább a flotta egy részének az angol kordont áttörve a nyilt óceánra jutnia. Jelentette volna ez Anglia tengeri uralmának megtörését: az anyaország elvágatását az őt élelmező gyarmatoktól, Amerika izolálását az antanttól, a tengeri blokád fiaskóját, az antant csapatszállitásainak meghiúsultát... Igen, a világháború és az abból fakadt béke egészen más képet ölt vala, ha a szép és legendás Flórának nem sikerül a legalkalmasabb pillanatban a németek titkos jelzőkódexét a londoni Secret Service, illetve az angol admiralitás kezére játszania. És talán nem is nagy túlzás azt mondani, hogy a világháborút egy szépasszony csel- szövénye döntötte el. A szerelmes hajóparancsnok Flóra von Poland, aki akkor Hamburgban holland minőként szerepelt, a végzetterhes kapókban á „Kronprinzessin Geeike" páncélos cirkáló parancsnokának a szeretője volt, Egy este, ahogy á fedélzetre, kísért? barátját, , a parancsnoknak hirtelen kellett egy érkezett chiffre- sürgönyt írásra áttennie, s míg sietve írogatta egymás alá és egymás mellé a számokat a le nem zárt páncélszekrény mellett, ahol a titkos könyvek és iratok voltak zár alatt, a nőnek sikerült egy hirtelen mozdulattal egy narancs- szinfedelü könyvecskét a szekrényből a fűzőjébe rejteni. Talán pillanatnyilag nem is tudta, hogy micsoda értékes zsákmányhoz juttatta a véletlen, hisz a helyszínén nem volt ideje a könyvbe csak egy pillantást is vetni. Másnap aztán a szép Flóra már elhagyta Hamburgot s Németországot, a parancsnok pedig, kinek karriérje forgott kockán, nem merte a súlyos balesetet feljebbvalóinak bejelenteni. A kis narancsszínű könyv birtoka az angol admirali- tásnak egy döntő győzelmet, a szép Flóra asz- szonynak pedig, aki akkor már roppant költség- számláin kívül havi 100 font fixfizetéssel Angliának egyik legjobban honorált kémügynöke volt, külön 800 font készpénzjutalmat hozott. Ki volt Miss Flóra? A rejtélyes ,,Miss Flóra", kinek titokba burkolt személyére a Róbert Boucard által most nyilvánosságra hozott okiratok vetnek először némi világot, a nagy háborúnak egyik legro- mantikusabb alakja, ő maga német grófnőnek szerette mondani magát, társai irlandinak tartották. Boucard szerint nagynevű bécsi családból származott. Tény, hogy nemcsak feltűnő szép (sudár termet, sötét haj, tüzes szemek álarcában rideg, számitó, szívtelen, pénzéhes}, hanem rendkívül müveit és választékos modorú urinő volt a nevét egyre változtató Flóra, ki egy tucat nyelvet oly hibátlanul s oly meg- jéveszto kiejtéssel beszélt, hogy anyanyelvét nem ismerték még főnökei sem. Fölényes szépsége megőrjítette a férfiakat és vad vágyakat ébresztett bennük. Ha a Dow- ning-Street mindenható urai valamely semleges vagy ellenséges államférfi titkait akarták kitudni, Reginaid Hall tengernagy, — a Secret Service akkori vezetője, — csak Flórának távira- ioztatott. Gondoskodás történt, hogy megfelelő név alatt valamely nagynevű államférfi vagy bankár (ki mitsem tudott a szép Flóra igazi személyéről) bevezesse a kívánt körbe: a többit a kémnő azután elvégezte hamarosan, — ő tudja, mely áron és mely utón. Rómában, Bülow herceg küldetésének idején, mikor a két háborús fél versengett Olaszország fegyveres segélyéért, Flórának „comtes- se Pomereu d'Aquitaine" volt a neve és állandó vendég volt Conte di Primoli emlékezetes fogadásain a Via Salustianan. Akkor arról suttogtak, hogy egy volt miniszter- elnök szerelmes belé. De az olasz háború kitörése már Svájcban, a montreuxi Palace-Hotel- ben lelte. Egy izgalmas szerelmi légyott A szép tó partján hemzsegő kisebb-nagyobb antantspionoknak ez időben bizonyos Erhardt professzor volt a legmegfigyeltebb emberük, kinek történetesen ugyané szállodában volt kétszobás lakosztálya. Általában német vezetőkémnek mondották (minthogy azidőben kémnek mondottak minden második embert, többi között e sorok Íróját is ugyanott), de bizonyi—. Ember! — mondta az asszony. Mi költ, asszony? — mondta az ember. — Szeggye kend magát, mer megy ki a tanyára! • - — A tanyára? — A tanyára. Az ember most kipislogott félszemmel a csíkos dunyha alól és ránézett az ablakra. — Ebbe ja hófúvásba? . . . — Ebbe ja hófúvásba. Később így folytatta az asszony: — No, szeggye kend magát, ameddig szépen mondom, fene a kényes természettyibe! Itt a pin- cekúcs, hónapután ölünk, mennyen, oszt a piros- bort fejese le! . . . — Ammán más! ... — mondta az ember, mármint Fürtös Kis János jómódú pócsérpataji gazdálkodó és cihelődött. Mert egyfelől katonaviselt ember volt s jól tudta, hogy a parancsot meg- faggyazni nem lehet, másfelől pedig a borfejtés a mezőgazdaságnak amaz egyetlen válfaja volt, amellyel mindenkor szívesen foglalkozott. — Ammán más! ... — mondta és indult. A pitvarból visszaszólt: — Rózsi, te! Ne várj este, mer ott alszok. — Ott alszik? — Ott alszok. — Oszt mér? — Mer ott alszok ... Rózsi asszony gondolkozni kezdett. Hm. Az ember is szereti a bort, Gazsi, a tanyáslegény se veti meg az itókát, ezek most odakint a pincekulcs birtokában és felügyelet nélkül összeülnek és leisszák magukat. És még valami szamárságot csinálnak ... ' — Ember! Füccsön be jó, mer estére én is ott leszek! ... — mondta Rózsi asszony. Az ember éppen most lépett ki az udvarra és térdig a hóban hirtelen megállt. Megállt és visszanézett. — Ott leszól estére? — Ott leszek. — Oszt mér? — Mer ott leszek . . . Erre aztán a meghiúsult szép remények lankadt mozdulatával kissé körülvakargatta a füle- tövét Fürtös Kis János és végig a fehér uccán elkezdte taposni a havat a tanya irányába . . . tani semmit sem lehetett ellene. Zárkózott ember volt a német tudós, ki titkárán kívül senkit dolgozószobájába be nem eresztett. A szép Flórának kétheti munkájába került, hogy e titokzatos lakosztályban tölthessen el egy éjszakát a tanár karjai között. Egy széjjelszakadt selyemszoknya, egy eltörött, csat kényszere akasztotta meg a felöltözésben: a tanárt kellett leszalasz- tania szobájába a szekrénykulccsal a szükséges toalett-pótló darabért. S most megismétlődik a jelenet, melyet Lenormand darabjából, a „La- che“-ból ismerünk (ki tudja, nem ez a történet adta-e meg az impulzust a kitűnő iró müvéhez?). Alighogy a tanár betette maga mögött az ajtót, a szépasszony, ahogy volt, álkulccsal kezében térdel a szekrény előtt. Az iratfiókok kinyílnak s e percben váratlanul, hangtalanul, két izmos kar fonódik a földrekuporodott hölgy nyaka köré. A titkár a szomszéd szobában őrködött főnökének pásztorórája fölött... Lenormand modellfe... Következik a Lenormand-darab ismert jelenete. A két német a rendőrséggel fenyegetőzik s a szép asszonyt mint tolvajt jelentik fel. ha ki nem szolgáltatja neki titkait. Flóra sir, könyörög. megadja magát a sorsnak és végül elcsukló Odakint a.tanyáslegény igencsak megörült a gazduramnak és főképpen a pincekulcsnak ... — Hát biz-qny, mán legfőbb ideje lefejteni azt a piros borocskát! — mondta és lelkes hangulatban nekilátott a munkának. Kezdhették úgy reggel kilenckor és délután háromra elkészültek. Mindenképpen. A piros borocskát átfejtették egy másik hordóba, a régi hordóból kiöntötték a söprűt egy dézsába és a dézsát, hogy ne szagíjjon, — mert a söprűnek akkora marha maligános ereje van, hogy még a szaga is leveri a lábáról az embert, — kitették az udvarra, a pinceajtó elejébe. Aztán várták az asszonyt és minden harmadik pohárnál kikukucskálván a pinceajtón, csendesen kvaterkáztak . . . A kukucskálásban most éppen Gazsin volt a sor, feltámolygott hát a lépcsőn és kikémlelt az udvarra. És így szólt: — Jajjajjajj, gazduram, végem van! Erre aztán Fürtös Kis János gazduram is felrohant és háromszor is megdörzsölte a szemét, hogy jól lát-e: a söprüs dézsa körül huszonkét mozdulatlan libát pillantott meg a hóban . . . A saját libáit . . . Égnek fordított hassal . . . — Hát e?ek jó besöprüztek! ... — vélekedett Gazsi. — Be, alaposan! ... — hagyta helyben Fürtös Kis János. — Teremtésit a buta fejünknek! . . . — Ne tácsd a szád, — folytatta és megrázta Gazsit, — hanem nézd meg sebesen, van-é még bennük élet! . .-. Gazsi megnézte. És intett. Hogy nincs. Egy szikra se. Mind, meghaltak. Annyit ittak . . . — Istenkém, Istenkém! ... — tördelte a kezeit Fürtös Kis János, majd kiadta a parancsot, hogy menteni, ami menthető: Gazsi a huszonkét döglött libát kopasszá meg és gyűjtse össze a tollat egy zsákba! ... Megtörtént . . . Gazsi a libákat megkopasztotta és behajigálta szegénykéket a színbe ... És ekkor érkezett meg az asszony . . . Hajaj, hogy mi volt ottan! . . . Gazsi az istállóban bebújt a jászol alá, a gazduram benn a szobában bebújt nyakig a dunyha alá és onnan hallgatták a Rózsi ténsasszony fuvo- lázását ... Éjféli tizenkét óráig . . . Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál Szilárd János: A yyft viutt!••• W A j y gyorsan segít a vég’ago* es az fjgfg izüleii fájdalmaknál fejfájásnál JyM és meghü ésekné!. Legyen bizarZdT lommal oTogal iránt. Egy kísérlet Ura me. győzi.Szám alanorosielis Effihr ^ nierés^Az^ssres^vógyszertc^-^ gyorsan segít a végtagok esaz izületi fájdalmaknál fejfájásnál és meghü éseknél. Legyen bizalommal aTogal iránt. Egy kísérlet me. győzi.Szám alanor osielis mérés. Az össres gvógyszertá- rakbanK612’-és27'50át bán <apható hangon diktálni kezd. Hajnalig ültek együtt a szőnyeges hotelszobában, neveket Írtak, címeket, számokat, s csak, mikor kimerült az egész anyag, kapta vissza ruháit a szép Flóra, ki másnap elhagyta Montreux-t és rövidesen rá Svájcot is. Erhardt tanár csak jóval később jött rá a maga kárán, hogy a szép asszony minden adatában úgy össze volt kuszáivá költészettel a való, hogy hasznát venni egyáltalán nem lehetett: tévútra vitt minden nyomozást. És hogy a drámai jelenetek alatt Flórának valahogy mégis sikerült három fontos aktát az öltözékébe rejtenie.. • Akkor Flóra már egész más név alatt „dolgozott" a németektől megszállt Belgiumban és mint Van Poland kisasszony Berlinen át jutott Hamburgba nem sokkal a jütlandi tengeri ütközet előtt. A békekötéskor Prágában tartott nagy házat, mint nagynevű román bojár özvegye; 1920- ban a Pera-Palaceban látták Konstantinápolyban, de akkor már angol nevet viselt és rövidesen vissza is tért Londonba egy tízéves örmény gyermekkel, kit fogadott fiának mondott: azóta nem látta senki sem. Lehet, hogy uj név alatt uj titkos ösvényeket jár, de én inkább hiszem, hogy visszavonult a magánéletbe és élvezi aranyait, melyek mindegyikéhez vér és halálrettegés tapad. Hisz legnagyobb fegyvere mégis női szépsége volt, fiatalsága, melyen egy viharos évtized ugyancsak rajtahagyta nyomát . . . BENEDEK KÁROLY. Midőnis végre elszunditottak és álmukban ilyen hangokat hallottak: — Gágágá!-. . . Később hangosabban: — Gágágágá! . . . És végül egészen hangosan és viharosan: — Gágágágágágágá! . . . Nos, erre már felébredtek, viharlámpát gyújtottak s kiszaladtak. Igényest be a színbe, ahol á. libák immár kijózanodtak és megéledtek. És hogy a kopasztott hasukkal a rémisztő hideg ellen valamiképpen védekezzenek, fel s alá rohangáltak, csapkodták a szárnyaikat és ordítottak: — Gágágágágágágágá! . . . Mit volt mit tenni: Rózsi asszony összeszedett a házban mindenféle rongyot és használt pokrócot, varrógéphez ült és kabátokat készített szegénykéknek . . . Ebben jártak aztán Fürtös Kis János gazduram libuskái mind a kivirágos kikeletig, az első melegebb napsugárig és az első gólyahirig, de azért senki se kérdezze meg a pócsérpatajiakat, hogy ott csakugyan kabátban jár-e a liba, mert az illetőt agyonnyomban agyonverik... Npgdüasok tanácsadója A legközelebbi rovat október 24-iki számunkban jelenik meg. Községi Írnok. Állami nyugdijáé, amennyiben magánalkalmaztatást vállal, szintén a kötelező nyugdijbiztositás alá esik. Kivétel csakis az olyan alkalmaztatás, mely nyugdíjigénnyel jár az állammal szemben, vagy pedig csupán mellékfoglalkoztatást képez. Miután a. községi irnoki teendők teljes idejét igénybe veszik, főfoglalkozásnak tekintendő, tehát, feltétlenül a biztosítási kötelezettség alá esik (lásd a 26/1929. számai törvény 2. §-át). A községi munkaadó köteles lett volna önt bejelenteni. Ha azt tenni elmulasztotta, kártérítésre kötelezhető. Tekintve, hogy jelenleg is alkalmazásban van, a bejelentést ön is utólag megteheti, a nyugdíjintézet ezen bejelentést elfogadni tartozik és a dijak utólag befizetendők. 14 évi szolgálat után jár évi 3600 korona alapdij, valamint az egyes hónapokban a megfelelő díjosztályban töltött idő szerint annyiszor 2 koronától 50 koronáig terjedő összeg, ahány hónapot töltött az illető osztályban. Ezen nyugdij az államtól kapott nyugdíjba be nem számítható, vagyis nincsen kumuláció. Keresetképtelen. Állami tisztviselő gyermeke, 'ha betegség folytán teljesen munkaképtelen, igényt tarthat segélydijra (vycfhovné). Ezen segélydijra való, igény független attól, hogy a teljes munkaképtelenség mikor állott be. Kisebb jövedelem — például évi 300—400 korona — nem szünteti meg a jogot a segélydijra. Volt nagybirtok? alkalmazott. A nyugdíjintézet részéről folyósított rokkantsági járulékon kivül igénye van a volt munkaadó által tisztviselőinek biztosított nyugdíjra is. A nyugdíjbiztosító intézet által fizetett járadék nem helyettesíti a magánjogi címen alapuló nyugdijat. A volt munkaadónak csak annyiban van joga beszámítani a nyugdíjintézet által fizetett járadékot, amennyiben és amily arányban hozzájárult a dij fizetéséhez. Amennyiben más kötelezte magát nyugdíjfizetésre és más munkaadónál teljesítette a biztosítási kötelezettség alá eső szolgálatot, úgy ezen utóbbi szolgálatra való tekintet nélkül az előbbi munkaadótól jár a nyugdij. Erre vonatkozólag a legfelső bíróság már többször foglalt állást*
