Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-05 / 203. (4349.) szám

8

7,-rhc-z tartoznak: Garamvozokeny 95.92 százal-vk, :'!ék. I>amá*i ©.71 százalék, Azódó 81.18 százalék ős Zs^iz 7235 százaink magvarral. ugyanakkor a csehszlovák lakossá» arányszáma: 1.66. 6.95. 13.07. 18.01 és 21.76 száza- ■ rzi ■' i beat toil 565 ;

^var és 885 csehszlovák, vagyis a lakossá» 80.2? ,-zázaiéka magvar. a csehszlovákok arányszáma pe<!ig 1.5.94 százalék. Az elmúlt tanévben 145 gvfTmek végezte a körzetben magyar nyelven az í <[dí .kóla n*1» védik ég ötfidik osztályát. .Jogos

vitathatatlan követelmény, hogy a Zselizen leürítendő körzeti polgári iskola elsősorban magyar tannyelvű legyen.

LiesifaSu

1.5. Az országos képviselőtestület 3*4. sz. hatá■■

z<-ti polgári iskolát. Eltekintve attól a technikai okokból lehetetlen helyzettől, hogy a főrévi »verni« kék Pozsony városon kell. hogy átjárjanak a ligetfa'u.-i polgári iskolába, a magyarságnak még : aZ a sévelne, hogy a 2034 ligetfalusi é- az 1049 főrévi. tehát összesen 3083 magyar részrro ne<n 1<-1e--itettek magyar polgári iskolai körzetet, holott az adott számerő mellett a magyarságnak ehhez ] joga van. <

<

ßz egyesült gart I < Követeisssl

— A felsorolt konkrét tények minden elfogu- * lattan szemlélő előtt igazolják, hogy a szlovén- ‘ szkói országos képviselőtestület határozatai ki- < zárókig a csehszlovák nemzet szempontjait mérie- } gelték és csak ott voltak tekintettel a magyar , nemzet érdekeire, ahol valamely meglevő intéz- mény léte azt elkerülhetővé nem tét*e. .logos bi- t /.álmatlanságot vált ki minden magyar ember } elölt, hogy magyar többséggel biró, vagy majdnem kizárólag magyar jellegű járásokban nem hatá- ' rozták rneg a tannyelvet s igy a helyenként meg- > le\(i párhuzamos magyar polgári osztályok léle i is veszélyeztetettnek látszik. Túlbuzgó közigazgatási hivatalnokok és tanügyi hatóságok ilyen esetben kizárólag csehszlováknak íogják minősi- teni e/eket a körzeteket. A körzeti polgári isko- r Iák szervezése — ha a törvény szellemével nem ; is tudunk egyetérteni, mert nem számol a szlo- verszkói viszonyokkal — végeredményben kul- turhaladás kíván lenni, jogos kívánságunk tehát nekünk, hogy ebből a magyarság is kivehesse maga részét és annak előnyeit ne csak a csehszlovák nemzet élvezhesse. A leghatározottabban kell követelnünk, hogy magyarlakta vidékeken csak magyar polgári iskolák legyenek és hogy min denütt tekintettel legyenek arra, hogy magyar nemzetrészek, melyek szlovák községekben fe- kiisznek, magyar körzethez csatoltassanak, mert csak igy kerülhető el az elnemzetienités.

A csehszlovák kormányt nemzetközi kötele zettségek, az alkotmánytörvény és utolsósorban a: 1917. évi februári kormánynyilatkozat arra kell, hog\ késztesse, hogy tettekkel igazolja, miszerint \é"lcg szakított az elnemzetienités szándékával s minden, a köztársaságban élő nemzet élettelié- teleit biztosítani akarja. Ezt a programot valló kormánynak mélyen és erélyesen kell belenyúlnia az elnemzetlenltést szolgáló ilyen szövevénybe, mint amilyen a tervbevett körzeti polgári iskolák rendszere.

l entiek alapján kérdjük az összkornrínyt és kii'inösen az iskolaügyi miniszter ural, hajlandóé :

t. a szlovenszkói országos képviselőtestületben ho ott, a körzeti polgári Iskolák felállítását célzó határozatokat a nemzeti meghék&lés és az igaz. i-.i» szellemében felülvizsgálni és megváltoztatni*

2. hajlandó-e a verebélyi polgári iskolai körzetbe beosztott magyarság részére önálló magyar polgári iskolát létesíteni,

J. hajlandó é Hajánházát a pálóci polgári iskolai körzetből kivenni és magyar polgári iskolai kör/.efbe beosztani,

4. hajlandóé Nyitra és vidéke magvarsága részere magyar polgári iskolát létesíteni,

5. hajlandó-e az Ipolysági polgári iskolai körzetet ónálló magyar polgári iskolai körzetnek nvM- vanitani, J

ti. hajlandó-e Osgyánban önálló magvar polgári Iskolát létesíteni, ‘ Ran

7. hajlamló-e Losoncon önálló magyar polgári fiúiskolát felállítani, K

8- Injlandó-e a losonci csehszlovák tannvelvü polgári leányiskolái körzetbe felvett községeket a törvénynek megfelelően egyszersmind a magvar poli;,írj leányiskolái kör/etbt? is beosztani,

9. hajlandó-e a Somorja részére alkotott körze- tet magyar polgári Iskolai körzetnek minősíteni es önálló magyar polgári iskolát létesíteni So morj 'n,

10. hajlandó e kimondani, hogy a Galánta szék- hellye1 lé esitett polgári iskolai körzet magyar

rW'í0'«' kfir'ei ** • galántai magyarosz- tal\okát ónálló polgári iskolává fejleszteni.

kör/e hP K0'0^ a r)mas70n,hati szlovák iskolai n„0 ,*'hí, **°?*‘o‘ RfkH, Cserencsénv, Felső

g\ ír nolgirl Iskít k|ßiS^ke' 3 rimaszombati ma k r polgári iskolai körzetbe is beosztani és Wi

ma^ombaton önálló magyar polgári iskolát lékeli hajlandó-e kimondani, hogy a tornaHit „„i pr\ iskolai körzet kizárólag maev-.r Ä • P- kólái körzet és Tornaiján a magyVr nnt —’rii f* létesítését minél előbb engedélyezni. ?3n ,sko a

13. hajlandóé kimondani, hogy * ktrai.i. i

nr.i'v'"",kör'"

iskolai körzet, 1 K"'

14. hajlandó-e Hardicsa községet a töketerehesi

polgárt iskolai körzetből kivenni és magvar női gári iskolai körzetbe beosztani. ‘ *’

15. hajlandó-e kimondani, hogy a Léva szél hellyel létesített polgári iskolai körzetben i tnn'i tás nyelve a magyar és Léván önálló mag\.ir ónt Kari iskolát létesíteni,

th. hajlandó^ kimondani, hogy a Zsellz s/0u. belivel létesített polgári iskolai körzet tanit.Uj n'el'c kizárólag a magyar és hogy a zselizi ki- re"deltség önálló magvar polgári iskolává alakul at fs végül

p a ligetfalusi és főrévi magvar hji-'nfi n*k a ma*var polgári iskolai oktatást ling/ j' r'Cnn' ls mc'7S’i’’1tetni azt a helyzetet, l eV ív rmekek kénytelenek légyénél

i-'Kc.ialura polgári iskolába járni.

ü „Stefánia“ hápézházban (Bratislava) TöHBiy leni napon

Francia írók aggodalmai

Irta: Kovács Endre

Akik az elmúlt hónapokban érdeklődéssel kisérték a francia kulturélet megnyilvánuló- _ait, egy ritmikusan visszatérő s lerögzitésre számottartó jelenségnek lehettek szemtanúi. A nagy fénnyel megünnepelt Descartes- jubileum, mely a francia szellemiség legjobb jait sorakoztatta föl az újkori gondolkozás eme nagy úttörőjének mindmáig ható erkölcsi és szellemtörténeti öröksége mellé, csak egyik része a franciaországi élet kavargó, szindus képének. A párisi világkiállítás szenzációja és civilizációs csodái magukra vonták ugyan a közfigyelmet, ám a könyvekből. folyóiratokból és napilapokból alaposabban tájékozódni kívánó külföldinek ezekben az időkben elkerülhetetlenül találkoznia kellett a francia szellemiség néhány olyan megnyilvánulásával is, mely azt mutatja, hogy nemcsak a világkiállítás megrendezése, de maga a francia lélek körül is mutatkoznak bizonyos anomáliák, melyekre ez- ideig késik az orvoslás.

A francia lapokban ugyanis mostanában nem kisebb kérdésekről folyik a disputa, mint hogy mi okozta a francia kultúrának az elmúlt évtizedekben bekövetkezett érték-;

sé vált, hogy minél nagyobb körben beszéljenek róla. Azok a szerzők ugyanis, akikre gondolunk, nem a francia irodalmat vették bonckésük alá, hogy megállapítsák rajta egy szervi betegség halált vagy ájulást jelentő lázrohamait, hanem mindig az egészről beszélnek, az egész francia kultúráról, amely szerintük még sosem volt ilyen válságos helyzetben. A sort Áronnak „a szabadság diktatúrájáról“ írott munkájával kezdhetnék, mely a klasszikus francia erények nagy védőbeszéde kíván lenni, folytathatnék Ramon Fernandez-zel, kinek „L'homme est-il humain“ — ,,Emberi-e az ember“ cimü könyve körül még nem ültek el a kritika hullámai, ae igy is föltétlenül el kellene érkeznünk Guéhenno-hoz, ehez a kiváló francia publicistához, kinek generációs vallomásáról már megemlékeztünk e hasábokon és aki most egy vékony, de szép könyvében (La jeunesse de la France — Franciaország fiatalsága) megpróbál feleletet adni a kérdésre: mi az oka annak, hogy a francia kultúra elvesztette azt a vezető szerepét, amelyet évszázadokon keresztül képviselt Európában. A kiváló iró, aki először saját nemkorlati politikai erőforrásnak, melyből úgy, látszott, évszázadok múltán is elegendő demokráciát és humanitást szívhat a késő utókor. Guéhenno rámutat arra, hogy a franciák még 1914-ben is úgy hitték, hogy politikájukban és világnézetükben a Nagy Forradalom eme kifogyhatatlan haladó erői jutnak szóhoz és hogy a világháború valójában olyan ideálokért folyik, melyek a forradalom eszmevilágából erednek, de amelyek eddig nem tudtak gyökeret verni Európa népéi közt. A háború után pedig szentül hitték, hogy a nagy forradalom győzött s szabta meg Európa uj rendjét. Nos, a francia kultúra megrendülése ennek a hitnek az összedőlésével kezdődött. Európán újabb forradalmak tüze lángolt végig, melyek elhomályosították a franciák nagy forradalmának örök életre hivatott ideáljait és természetesen kihatottak a francia nemzettestre is és előidézőjévé váltak a francia kultúra tragikus értékcsökkenésének. A 19. század sróhozjuttatta a polgárságot, mely a maga életfölfogásának megfelelően megteremtette a liberális demokrácia gazdasági rendjét, elősegítette a technika és civilizáció nagymérvű fejlődését s vele párhuzamosan a személyi szabadság eszméjének érvényreju- tását. Ez a helyzet a háború után lényegesen megváltozott, megmutatkozott például az orosz forradalom átalakító hatása s az azt követő olasz és német átalakulások teljesen a háttérbe szoritották a francia forradalom eszmei tartalékát. Sőt éppen az úgynevezett ifjú forradalmi erők üzentek kíméletlenül hadat a francia forradalomnak, melynek humanizmusa egyre inkább elabsztrahálódott olyan friss, fiatal eszmékkel szemben, melyekben nyilván több vitalitás volt, mint amabban. Különösen kulturális téren szembetűnő, mennyire fölmondta a szolgálatot ez a szabadság-eszmény. A személyi szabadság ideálja, mely egy egész századot tudott táplálni, hogy megfakult az irodalomban! A francia regény legkiválóbbjai a személyiség szétesésének problémáját iparkodnak plasztikussá tenni néhány évtizede. Éppen a személyiség széttöredezése mutatja, mennyire rothadtak az alapok, melyek hivatva volnának arra, hogy egy egész ország szellemi,; politikai szerkezete épüljön rajtuk. A jelenség tudatosítása azután csak elmélyítette a válságot, melyet Guéhenno a kulturális-élet minden terén, irodalomban és politikában egyaránt kimutat. Ebben az értékcsökkenésben leli magyarázatát az a nagy nyugtalanság, mely áthatja a francia közéletet, ebből vezethetők le a borzalmak és szorongások, melyek a francia irodalomban első pillantásra föllelhetők, az irodalmi kísérletezések, iskolák s nem utolsó sorban az emberi tudat jelentőségének állandó kontrollálása. Franciaország nem tud ideálokat adni, miután a régi ideálok kikoptak, megöregedtek. Ebből támad minden zavar, minden értelmetlenség. Innen van, hogy a francia regény legkedvesebb témája az emberi tudat és személyiség megrokkanása, a naturalizmus, a rossz és alacsony kultusza. És végül ebben a jelenségben rejlik az ország politikai sikertelenségének magyarázata is. A legutóbbi évw tizedek tanulságai arra tanították Guéhen- nót, hogy csakis az az ország rendelkezik megfelelő kulturális átütőerővel, melynek népében mélyen benne él a küldetés tudata, az a nagy belső öntudat, melyhez nem jut el a kételkedés.

A francia nemzetből ez a messzíanlzmuS hiányzik. Mit jelent ez, végső kétségbeesést* leszámolást? Nem, Guéhenno bízik a maf helyzet átmenetiségében. Franciaországban ma két nagy csoport küzd egymással. Az ellentétek összecsapásából valóságos forradalom származik, mely — a szerző szerint w vértelen, szellemi forradalom lesz. Az értelmiség egy része az orosz példáért, a szociális forradalomért lelkesedik, a másik Csoport a német és olasz eredményeket tartja szem előtt. A kettő között azonban kialakulóban van egy középréteg, mely a külföldi példák elvetésével a nagy francia klasszikus hagyományokért készül harcba menni a szélsőségekkel .Ezért a ,,középért“ harcolnak az úgynevezett perszonalisták, kik a személyiség megtépett jogait akarják újra érvényesíteni és ennek a középnek a megnyilvánulása az emlitett Ramon Fernandez könyve is, melyben már egy konkrét humanitás és az örök emberi értékek tisztelete emelkedik föl imponálóan.

Az írók nyugtalansága a figyelő Ielkiis- meret jele. Hogy a most folyó harcból melyik Franciaország kerül ki győztesen, azt a jövő mutatja meg.

használjon kén púdert,

szak üzlet ben!

Zsíros, pattanásos arcbőrhöz

púder helyett SULFAMYL ___r_____,

amely megszünteti az arc pattanásait és mitesszereit. A SULFAMYL kénpuder szabadalmazott eljárás szerint készül, amely a legtinomabb elosztásban tartalmazza a gvógy-ként. A SULFAMYL kénpuder kellemes illatú," diszkrét színekben készül és a legérzékenyebbarcot sem izgatja

Kapható mim

Folerahat Bratislava, Masarykovo o, M<uiar a. 12

csökkenését, teherbiróképességénck végzetes megroppanását, átütöerejének érzékel- Jhetö lanyhulását? Szinte némi túlzással azt mondhatnék, hogy egyenesen a lét és nemlét hamleti kérdései vetődnek föl azokban a publicisztikai és tudományos értekezésekben. melyek ma elárasztják a francia könyvpiacot s amelyeknek kimondott célja, megtalálni az egyetlen lehetséges kiutat a mai francia élet szellemi káoszából. Ezt a káoszt a külföld, Középeurópa. idáig legföképen a francia irodalomból, nevezetesen pedig a francia regényírás jelenlegi helyzetéből ismerhette meg. abból a már-már erkölcsi nihilizmussal határos fiatal francia naturalizmusból. mely a zolai hagyományok örököseként napjaink fertőjét volt hivatva a viláq °lé tárni s amely iránynak egyik legtulzóbb képviselőjét a magyar olvasóközönségnek is v° t alkalma megismerni Céline-ben és hi- rcs regényében. A válság, mely sokáiq az i;ók belső magánügyének tűnhetett föl. a 'bhi időben mintha átterjedt volna az 1 egész szervezetre és ilvenforman S7nlrcór,rc_l,

«.edékének, a háborút megjárt negyvenévesnek generációjának elcsukló lírai vallomásét tolmácsolta naplójában, most kitágítja a kört: tekintete a nemzet problémájára irányul és egész népe számára keres kibontakozási lehetőséget. Guéhenno különbözik azoktól a publicistáktól, kik egy párt, egy világnézeti csoport kötelező dogmáinak szemüvegén keresztül tekintenek az európai helyzetre és a dolgokat szeretik úgy vizsgálni, hogy az tökéletesen fedje a tulajdon ideológiájukat. Ez a publicista józan és a végletekig tárgyilagos. Mintha nem is benne cine a francia élet valóságában, de kívülről szemlélné a szivéhez-lelkéhez oly közelálló jelenségeket. Mélyen átérzi azt a hatalmas krízist, amely felütötte a fejét Franciaországban es amely szerinte a nemzeti lét alapjait, tehát a francia forradalom tradícióit fenyegeti összedőléssel. A 19. században rranciaország belső ereje a forradalomban nvert megtestesülést, a Nagy Forrada lomban, mely akkoriban időtlen, örök érték tűnt föl, olvan szpllpmfnrfi>r*/>fi ^—