Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-26 / 221. (4367.) szám

— 410 —

KIS MAGYAROK ÍRÁSAI =

I

A SZIVÁRVÁNY.

Egyszer egy gyönyörű s meleg nyári napon Elmerengve néztem ki az ablakomon. Figyeltem a vidám s szelíd felhőcskéket, Melyek az égbolton vígan kergetőztek.

Sokáig voltam így, ebben a helyzetben, Midőn aztán végre arra lett íigyelmem, Hogy az ég mindinkább sötétülni kezdett,

S amerre csak néztem, mindenütt fellegek.

Nemsokára aztán megjött a fergeteg, Felhők vonták már be a halványkék eget. Zuhogott, csattogott a hamar jött zápor,

S villámok cikáztak szerte az égbolton.

A végén mégis csak véget ért az eső, Kisütött a nap is, s lengett a kis szellő. Feltűnt a szivárvány hétféle színével,

Oly elbájolóan mosolygott az égen.

Azután lassacskán halványulni kezdett,

A végén újra csak teljesen elveszett.

Csak felhőfoszlányok úszkáltak az égen, Köztük a meleg nap bujdosott szerényen.

Minden folytatódott, ahol félben maradt, Énekeltek újra szerte a madarak.

A mezőn s más tájon tovább folyt a munka, Olyan lett a határ, mint azelőtt újra.

Nagy Olivér, 12 éves, Torna. ŐSSZEL.

A fenyvesek között Zug az őszi szél.

Nemsokára itt van Már a hideg tél.

A gyönyörű nyárnak Már csak emléke,

— Mintha még itt volna, —

Él kis szivembe.

Virágh Vilma, 14 éves, Eperjes.

AZ ÉN NŐVÉREM.

Én meg a nővérem tavaly ilyentájban Együtt jártunk itthon iskolába, ö járt akkor ötödik osztályba,

Az idén már elment nagyobb iskolába.

Egész utón porolt, veszekedett:

Laci szépen jöjj, s ne rendetlenkedj! Otthon is gyakorta veszekedtünk, Egymásnak mi nem nagyon engedtünk.

Igaz, hogy a vége békecsók volt,

Szegény Anyukának mégis rossz volt. Amióta elment, minden levele Kezdete és vége: Laci nem beteg-e?

Karácsonyra jöhet haza csak ő.

Bizony hosszú lesz addig az idő.

Lehet, hogy majd akkor is veszekszünk, Azért egymást mi nagyon szeretjük.

Lányi László, Y. o. tan., Farmul.

EGY KÖNYV.

Van nekem egy történelemkönyvem, Abból leckém megtanulom könnyen. Szeretem és tanulok belőle,

Rímeket is faragok felőle.

Lila papír takarja fedelét,

Sok tudomány disziti belsejét. Tanultam Napoleon koráról,

És sok dicső háborúról.

Ha egyszer felelek belőle,

Éjszaka is álmodom felőle.

De ha ötöst Írnak a noteszba, Történelem repül a sarokba.

Kocsis Gizella, 15 éves, Vasárut.

PETI ISKOLÁBA MEGY.

Nézzétek csak a Petit,

Iskolába megy.

Ott fogja majd megtanulni,

Mennyi egy meg egy.

Jól fog ő majd viselkedni,

Hallgat a tanítóra,

És vidám, mert megkezdődik Már a hittanóra.

Ha megtanul imádkozni,

Istent arra kéri:

Okosságot, boldogságot Adjon ő majd néki.

Stadtrucker Ernő, 8 éves, Dunaszerda'hely.

EMLÉK.

Hol van a falu?

Hol van a szülőház?

Hol a lombos akác?

Hová a szivem úgy vágyik?

Visszaemlékszem a ház kertjére,

Dalos erdőre, virágos rétre. Visszaemlékszem falum tornyára, Fülemben ott cseng liarangkongása.

Odaszálltam gondolat szárnyán,

De az akácfa most már nem virul,

A sok szép emlék az én szivemben Régen elfakult.

Varga Béla.