Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-26 / 221. (4367.) szám
BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK MÓKA SZÁRAZ KÉZZEL A VIZESTÁLON ÁT . . . Ez aztán igazán gyerekjáték! 4 Minden patikában (drogériában is) kaptok u. n. „Lycopódium“-ot, ez olyan por, amely nem tapad a vízhez és nem keveredik bele, ha vizszinre hintitek, hanem finom rétegként lebeg rajta. Ha a vizestálba dobattok egy gyűrűt, vagy egyéb tárgyat, bátran kijelenthetitek, hogy száraz kézzel tudjátok kivenni a vízből a bedobott tárgyat! Hintsetek a porból a vízre s ahol ez a por lebeg a viz színén, nyúljatok a tálba. A por, mint kesztyű, borul a kezetekre, nem engedi hozzá a vizet s szárazán emelitek ki újból a gyűrűvel együtt kezeteket is! HIDEG VAGY MELEG ? A hőérzetekkel is csak úgy vagyunk, mint a látási, hallási érzetekkel: egymagukban, más érzékszervek segítsége nélkül nem mindig megbízhatóak! Próbáljátok csak meg: jégdarabbal érintsétek meg váratlanul vaiakinek meztelen nyakszirtjét (vagy, ha éppen mód van rá, a hátát) s nemcsak, hogy azt nem tudja megmondani, hogy milyen anyaggal érintettétek meg, de hogy hideget vagy forrót érzett-e, abban sem bizonyos! (Legtöbbször azt hiszi, hogy cigarettával égették meg!) „CUKROS“ CSODA. Egy pohár viz — egy kockacukor! Ezzel csinálunk „csodát“. Ráirok egy számot a kockacukorra s bedobom azt a pohár vízbe. No, most tartsd a pohár fölé a kezed, lefelé fordított tenyérrel — ne úgy, kicsit magasabbra — nem, ez sok, lejebb! Most megint tulközel vagy — várj, majd én segítek: igy, ez a távolság a megfelelő! Na, most: egy, kettő, három — csapj a pohárra —, most emeld fel a kezed, nézd meg a tenyered — rajta van a cukorra irt szám! (A számot puha ceruzával írjuk a cukorra s a titokban benedvesitett hüvelykujjunkat nyomjuk rá észrevétlenül, akkor a szám átiitődik az ujjúnkra; mikor aztán „segítünk“ a kéz „helyes“ tartásában, ezt úgy tegyük, hogy négy ujjúnkat az „áldozat“ kezefején, hüvelykujjunkat a tenyerén tartsuk s ekkor odanyomjuk a számot az ö tenyerére is.) BÁNAT. Egy kislány sir az nccám. Egy arra sétáló bácsi faggatja, mi baja. Mikor megtudja, hogy a kisleány elvesztett tiz fillérjét siratja, ragyogó tizfillérest ad neki. — Most már azután ne sírj tovább. De a kislány miég keservesebben zokog. — Mi bajod még mindig? — kérdi a bácsi türelmetlenül. — Ó, ha el nem veszítem az első tizfillérest, most már busz fillérem lenne. JÓ ORVOSSÁG. K'ét oir találkozik az uccán. Mindkettő rettenetesen influenzás. Az egyik elővesz egy kis skatulyát és odatartja a másik éléi — Ajánlok egy kitűnő orvosságot az influenza ellen. — Igazán olyan jó? Használtad már te is?-— De mennyire. Már tiz év óta következetesen minden tavasszal megkapom az influenzát, három hétig tart, addig mindig ezt az orvosságot (használom. GYORSMONDÓKA A bagi pap kapuján két kék vadgalamb bug. A szarka farka tarka, de nem minden szarka farka tarka, csak a tarka szarka farka tarka. * Azt mondják a ihatalmasok, Hogy akiinek hat alma sok, Az már elég hatalmas ok, Hogy ne legyen hatalma sok. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Biró István, Bernátlh József. :: Darvas Attila, Darvas Szilárd, Dobos László. :: For- gáclh Ildikó, Forgáöh Klárika. :: Horváth Ferenc, Horváth Károly, Halas Kázmér. :j Khiesik Tildius, Kovács Péter, Kis Ferenc. :: Láng Ede, László Dénes. :: Nagy Róbert, Nagy Olivér. :: Pénzes Joákim. :: Rótk Bözsi, Riszner Karcsi, Riszner Jenő, Rozlosnik Bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Juci, Szecsey Klára, Szelei Miklós. :: Tóth Jenő, Takács Sándor. :: Virágh Vilma.
