Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-12 / 209. (4355.) szám
1937 szeptember 12, vasárnap. ^I^GMAY4<AaRHIRLAP Magyarországon rövidesen megjelenik Kassa és Pozsony kullurmonográíiája Sziklay Ferenc, illetve Aixinger László irta a Magyar Kulturegyesületek Országos Szövetségének kiadásában megjelenő két müvet ■■ ■■ A Szövetség érdekes jelentése a vidéki kulturcentrumok hivatásáról Bratislavai Szölömüvesek Borpinceegyesülete r. t. Borozók: Bratislava, Ferenciek tere 7. Lőrinckapu 19 Prága, Járna 6 Elsőrendű minőségi borok kimérése. Meleg konyha. POZSONY. — A kisebbségi sorsra jutott magyarságnak régi vágya, hogy kulturális kapcsolatot találjon magyarországi testvéreivel. Kezünkbe került a Magyar Kulturális Egyesületek Szövetségének (KESz) 1936. évi jelentése. Sok értékes és a mi viszonyainkra is alkalmazható gondolat között különösen jólesett azzal a törekvéssel találkoznunk, hogy ez a Magyarországon működő és a vidéki magyar kulturegyesületeket egyesítő szerv számon tartja az utódállamokban élő magyarságot is. Egyik fontos célja, hogy bemutassa a kisebbségi magyar irodalom s tudomány értékeit és a kulturális kapcsolatokat mélyítse az egyetemes magyarság között. Ezt a feladatát a szövetség természetesen politikamentesen végzi. A vidék kulturegyesületei A jelentést ügyesen, könnyen áttekinthető alakban állította össze a szövetség agilis ügyvezetője, őr. Kuthv Sándor. Bevezetőjében a magyar kulturegyesületek háboruelőtti állapotával foglalkozik. „A magyar társadalom közművelődési szervezés-e — olvassuk — vidéken az úri kaszinókkal kezdődött. Mellettük a dalárdák, dalegyletek voltak sokáig a vidéki városok egyetlen társadalmi kulturális szervei. A 70-es és SÓ-as években alakulnak sorra előbb a Dunántúlon, majd Erdélyben, végül az Alföldön is a felolvasó körök és irodalmi egyesületek, amelyek a város egy-egy hires szülöttjéről veszik nevüket. Petőfi. Arany, Vörösmarty, Madách, Csokonai igy jutnak vidéki kultuszhoz. Széchenyi, Kossuth, Deák és Eötvös József nevével azonban nem találkozunk. A sort bezárják a zenekedvelő körök, vidéki zenekarok és végül a csekélyszámu képzőművészetet pártoló egyesületek. Kivált a mai kisebbségi területek városaiban éltek eleven életet a kulturális egyesületeik és tették nevüket országosan ismertté” az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság Kolozsvárt, az aradi kulturházban székelő Kölcsey-, a nagyváradi Szigligeti-, a pozsonyi Toldy-, a komáromi Jókai-, a kassai Kazinczy-, a temesvári, losonci, dési stb. társaságok, a horvátországi Ju- lián-egylet. Legtöbbje ma is él, de nincs központi szervük, csak a mostani Szlovenszkón indult meg a KESz-hez hasonló tömöritő szervezkedés (dr. Kuthy Sándor itt való6zinüleg a társadalmi egyesületek szövetségére gondol, amelynek _ székhelye Rimaszombatban van, továbbá legújabban alakult Magyar Irodalmi Szövetségre). Erdélyben a Helikon igyekszik a különélő vidéki magyar kulturális egyesületeket közös munkára megszervezni. Mindezek az egyesületek, bárhol is működtek a hajdani ország területén, egymás működéséről alig tudtak. Hatásuk csak ritkán terjedt túl a város határán. A mai magyar területeken tudomásunk szerint a legrégibb irodalmi kör a Székesfehérvári Vörösmarty-Ivör (1867) és a debreceni Csokonai-Kör.“ A legrégibb szlovenszkói egyesületek A jelentés nem tünteti föl a felsorolt szlovenszkói kulturegyesületek alapítási évszámát, de hogy az itteni magyarság milyen korán ébredt kulturális öntudatra, arra jellemző, hogy a pozsonyi Toldy-Kör 1874-ben, a Lévai Kaszinó 1858-ban, a rimaszombati Olvasó-Kör 1846-ban alakult meg. A Jókai-Egyesület 1911, a Kazinczy-Társaság pedig 1898 óta működik. A magyarországi vidék kulturális feladatait a következőkben foglalja össze a jelentés: „A vidéki kulturális egyesületekre — ideértve a kisebbségeket. is, — nagy hivatás vár: egyrészt a magasabbrendíi szellemi termékek élőszóval való közvetítése, másrészt a még kulturátlan népnek a szolgálata. Nem lehet ezt a városokban egyedül a népművelési bizottságokra bízni; a társadalomnak is meg kell hoznia áldozatát. Egy-egy jelentős kulturális egyesület mint kristálypont köré kellene csoportosítani a szerteágazó akciókat, vá- rosonkint vagy megyénkint egy magas kultúrájú elfogulatlan vezetőt felkérni, hogy tiszteletbeli állásból ügyelje, vigyázza és irányítsa ezeket az akciókat. A KESz és vidéki tagegyesületei eddig is kivették részüket a népművelő munkából, ezentúl fokozottabban munkálkodnának azon, hogy a nép jogos kulturális igényeit kielégítsék. Hiszen annyi megkapó és meglepő példáját látjuk a magyar paraszt ismeretszomjuságának! A magyar jövő egyik biztató jele, hogy az őstalajból szakadatlanul törnek fel a tehetségek. A tanítóképzők igazolhatják, hogy a magyar paraszt gyermeke átlagban kitünőbb tanuló, mint a falusi boltosé vagy honorácioké.” Kulíurraonografiák „A vidéki kulturközpontok iránt érzett meleg szeretetünk vezetett abban is, hogy kulturális monográfiák írására hívtuk fel a vidéki városokat. Komoly kulturális munka folyik minden vidéki városban még e keserű és bizonytalan időben is. Az ilyen városkönyvek sokban hozzájárulnának ahhoz, hogy egymást megismerjük. A város múltja, műkincsei, a jelenlegi város-élet a városnak mintegy lelki portréja, kiegészítője volna a kisebbségi sorozatnak és igen alkalmas arra, hogy utódállambeli testvéreinkkel való lelki kapcsolatot ezek utján is ébre »tartsuk. Kiadványaink sorozatát folytattuk, mert ezzel a nemzet becsületbeli kötelességét rójuk le, Sajtó alatt van és szép kiállításban illusztrálva rövidesen megjelenik Kassa (irta dr. Sziklay Ferenc), Pozsony (irta dr. Aixinger László), Szabadka, Újvidék és Arad város-könyve, továbbá Temesvár, Szatmár és vidéke, a Székelyföld és a Vágvölgye portréi, Erdély, Szlovenszkó és a délvidék magyar kultúrtörténetének megirása, a kisebbségi területek magyar okmánytárainak feltárása és kiadása a soron következő feladatunk.“ Kisebbségi írók Magyar- országon Beszámol a jelentés a kisebbségi irók magyar- országi szerepeltetéséről is. „A Pásztortüz erdélyi irodalmi társaság írói Reményi'k Sándor vezetésével — úgymond — bennünket kértek fel első magyar kőrútjuk megrendezésére, amely Budapest, Debrecen, Nagykőrös, Sátoraljaújhely, Eger, Pápa, Sopron, Győr állomásokkal 1936 május 1—10-ike között gyönyörűen sikerült és mind a városokban, mind erdélyi vendégeinkben felejthetetlen mély nyomot hagyott. 1936 november havában rendeztük meg a pozsonyi Toldy-Kör, a kassai Kazinczy-Társaság ée a komáromi Jókai-Egyesület kőrútjait, felkérésükre a Láthatárral együtt, ahol Szombathy Viktor, Tamás Lajos, Tamás Mihály és Mezei Gábor szlovenszkói irók szerepeltek Budapest, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nagykőrös, Békéscsaba, Debrecen és Pápa városokban, 1937. év elejére tervezzük a Délszláviai Magyar Közművelődési Egyesület első magyar körútját dr. Várady Imre vezetésével (a körút éz év tavaszán meg is valósult nagy sikerrel). Mindegyik városban ottani tagegyesüieteinkkel karöltve rendeztük meg ezeket a felolvasó-estéket.“ Népkönyvtárak „Tanulmányoztuk ezévben a helvszinen az erdélyi magyar folyóirat- és könyvkiadást. Az erdélyi magyar ifjúság a szomorú iskoláztatási viszonyok miatt és anyagi okokból alig vásárolhat magyar könyvet. Az erdélyi magyarság védekezése: népkönyvtárak felállítása. Mig azonban Csehszlovákiában a népművelési törvények lehetővé teszik a legkisebb magyar faluban is népkönyvtár létesítését, Erdélyben a magyar társadalomra hárul ez a teher is. Tiszteletreméltó munkát fejtenek ki az erdélyiek, de a magyar társadalomban még nem akadt mecénásuk. A német Buchgemeinschaft szervezete a kisebbségi német területeken el nem érhető magasságban áll előttük.“ A KESz munkája összefoglaltuk a KESz működésének minket leginkább érdeklő részeit. Nagyarányú, sokoldalú tevékenység körvonalai bontakoznak ki előttünk. Az egészséges decentralizáció, a szellemi erők arányos megosztásának jeleit látjuk a szervezet működésében, amelynek mostani elnöke dr. Kállay Miklós nyug. miniszter, ügyvezetője pedig dr. Kuthy Sándor, aki esztendők óta nagy körültekintéssel vezeti a szövetség ügyeit. Amint a jelentésből kitűnik, szlovenszkói íróink magyarországi körútját a szövetség rendezte, azonkívül kiadja a nevezetesebb városok történelmi portréit is és már sajtó alatt van Pozsonynak, valamint Kassának város-könyve. Az elsőt dr. Aixinger László, a Toldy-Kör ügyvezető alelnöke irta, Kassa történetét pedig dr. Sziklay Ferenc, a Kazinczy-Társaság elnöke dolgozta fel. Ezzel valóban hézagpótló feladatot végez a szövetség, mert a kisebbségi helyzetben hanyatlásnak indult történelmi tudomány erősödését segíti elő és íróinkat, tudósainkat kutató munkára ösztönzi. A szlovenszkói magyar közönség mindenesetre érdeklődéssel várja az eredeti felvételekkel díszített városportrék megjelenését. A Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségét Klebelsberg Kunó gróf, elhunyt magyar kultuszminiszter alapította évekkel ezelőtt. .\ jelentés az ő megfontolásra méltó, komoly szavaival végződik, amelyek méltók arra, hogy minden magyar megjegyezze őket: „A magyar nemzet a nagy háborúból nagybetegen került ki és még lábadozik. Idegrendszere izgékony, lelke tele van kétellyel, bizonytalansággal. A politika pokoli zsivajában, zűrzavarában hasztalan keres eligazítást. Soha irodalomra és tudományra olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltúnkban az örök értéket, növelni az önbizalmat, figyelmeztetni a hibákra, értékének tudatára ébreszteni a magyart: ez szent feladat. Nemzetemnek életképességében eleven, erős hittel hiszek.“ (-s -s) A gyermeknyaraltatási akció megható sikere: Pirospozsgásan tértek haza „nyári szüleiktől“ a komáromi szegénysorsu kismagyarok Nagykeszi, Ktskeszi, Für, Deáki, Apácaszakállas és Vértpuszta nemesszivü magyarjai látták vendégül a derék gyermekeket KOMAROM. — A Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő Egyesület komáromi csoportjának nyári gyermeknyaraltató akciója kitünően sikerült s most ért véget a hathetes nyaraltatás. Az egyesület komáromi csoportjának lelkes hölgyvezetősége, élén Bartos Frigyesné elnökkel és Schwartzer Károlyné ügyvezetővel rögtön a csoport megalakulása után lendületes munkába fogtak, hogy szegény, vézna magyar gyermekek nyári ellátását s gondozását vállalják el a komáromvidéki magyar társadalom tagjai. Nagy segítséget nyújtott ebben az Egyesült Párt komáromi irodája, amelynek vezetői gondoskodtak a nyaralásra rászoruló gyermekek kijelöléséről s összegyűjtéséről. Nagykeszi és Kiskeszi gazdatársadalma egységesen karolta fel az eszmét, lelkesen hívta házába a szegény szülők csenevész gyermekeit s julius közepén már el is helyezték a gyermekeket nyári „ne- velőszüleikhez“. A kezdetben sápadt, gyenge gyermekek gyorsan erősödni s kövéredni kezdtek, vidáman töltötték a nyarat. „Nyári szüleik“ minden jóval ellátták őket, soknak ruhát, fehérneműt csináltattak, sőt még a gyermekeiket meglátogató édes-szülcket is ellátták a nevelőszülők sok minden jóval. Ismeretségek s barátságok fejlődtek igy, sok gyermeknek meg kellett ígérni, hogy jövő nyáron ismét visszatér, Magyaros vendégszeretet, krisztusi szellemben: ennek jegyében folyt le a nyaraltatás, jeléül annak, hogy a Jaross Andoraé által kezdeményezett akció termékeny talajra talált, gazdag sikerekkel kecsegtet s megtalálta az utat a magyarság szivéhez, A gyermekeket ápolták, gondozták, etették s fürdették: igazi otthonra leltek a szegénysorsu, sápadt gyermekek „nyári szüleiknél", akiktől megerősödve, piros arcszinnel tértek haza. Nagykesziben Kőmár József, Vigh Lajos, Szendy Dániel, Kulcsár Vince, Szendy József, Tóth Kálmán református lelkész, valamint a gyermekekre állandóan nagy szeretettel felügyeletet tartó „nevelőapa“: Tres- tyánszky Mihály, Kiskesziben: Takács János, Nagy Dénes Kopócs, Andrásy György, Nagy László vették pártfogásukba a gyermekeket, Für községben Jókay Imréné, Deáki- ban Herczegh Frigyes plébános, Apácszakál- lason öllös Endréné, Ontopán Pázmány De- zsőné, Vértpusztán Farkas Ferenc földbirtokosok nyaraltattak s gondoztak komáromi szegény gyermekeket. Nagykeszin Vörös Vin- céné igazgatónő s Pongrácz Pál segédkezett • lelkesen « nagy szeretettel abban, hogy a (Beszélő tényeii A kárpátaljai kormányzói hivatal tisztviselőit most nevezik ki. Az eddig közhírré tett kinevezések között hiába keressük a magyar nemzetiségű hivatalnokok kinevezését, ami ellenkezik a kormány ismeretes február 18-iki nyilatkozatával, amelyben bejelentette, hogy a jövőben minden állás betöltésénél figyelemmel leisz a lakosság nemzetiségi eloszlására. A legutolsó nép- számlálás hivatalos adatai szerint Kárpátalján az összlakosság 16 százaléka vallotta magát magyarnak és a magyarság elemi jogos kívánsága, hogy legalább minden ötödik hivatalnok a magyarság soraiból kerüljön ki, illetve, hogy az egyes állások a magyar és a csehszlovák nemzetiségi hivatalnokok között 16 a 4.76 arányában kerüljenek betöltésre, mert Kárpátalján a csehszlovák nemzetiségű lakosság az összlakosságnak csak 4.76 százalékát alkotja. A jászói állami népiskola építésénél a pozsonyi országos hivatal a vízvezetéki és csatornázási munkákat Kunz A. hranicei (morvaországi) és a villanyszerelési munkákat az eperjesi „Volta“ cégnek adta ki. Jászón a csehszlovák állampolgársággal biró lakosságnak 73.52 százaléka vallotta magát magyarnak és igy joggal vártuk el, hogy az országos hivatal ezeket a munkákat magyar cégeknek adja ki, mert hiszen a kormány február 18-iki nyilatkozatával a tekintetben is vállalt kötelezettséget, hogy a közmunkákat a helyi nemzetiségi viszonyok figyelembevételével fogják a jövőben kiadni és a kormány ezen nyilatkozatával a pozsonyi országos hivatal fentebbi 203.837/26a ai 1937. számú határozata szöges ellentétben áll, annál is inkább, mert Jászó közelében elég magyar vállalkozó van, aki ezeket a munkákat szintén rendesen elvégezne. Ráhó községben nincs magyar népiskola, pedig a községben a legutolsó népszámláláskor 1015 csehszlovák állampolgár vallotta magát magyarnak. Kárpátalján 481 község van, melyek túlnyomó többségének (296) lakosa — száma az ezres lélekszámot nem is éri el és mégis van iskolája, 119 község lakosságának száma 1000—2000 között mozog és igy a ráhói magyarságnak már lélekszáma folytán is joga van önálló magyar népiskolára. Még inkább jogosult a kívánság azonban, ha figyelembe vesz- szük a ráhói iskolaviszonyokat. Ráhón ugyanis a 414 csehszlovák nemzetiségű lakos részére az állam az iskolaügyi minisztérium hivatalos kiadmánya szerint kiíenctanerős cseh tannyelvű állami népiskolát tart fenn és a majdnem háromszor annyi magyarságnak nem lehet gyermekeit magyarul neveltetnie és ezért kérjük az iskolaügyi miniszter ur haladéktalan intézkedését, hogy Ráhón a magyar tannyelvű népiskolát nyissák meg. A losonci járásbíróság területén a legutolsó statisztikai kimutatás szerint 18.586 magyar nemzetségi csehszlovák állampolgár lelkik. A nagyszámú losonci magyarságnak nemcsak száma miatt, de azért te, mert a lakosság 27.4 százalékát edkotja, joga van a magyar nyelvhasználatra. A nyelvtörvény végrehajtási rendelete dacára azonban a losonci járásbíróság minden kiadmányát csak az államnyelven adja ki és még akkor is csak állam- nyelvű kiadmányokat kézbesít, ha a fél magyar nemzetiségű és magyar nyelvű kiadmányokat kér. Kérjük az igazságügyminiszter urat, hogy rendelje el sürgősen a vizsgálatot a losonci járásbíróság magyar nyelvhasználata miatt és utasítsa a járásbíróságot a nyelvtörvény és annak végrehajtási rendelete pontos betartására. gyermekek ellátása biztosittassék s a nyaralás kitünően sikerüljön. Az akció vezetősége számos nagyobbösszegü adományt kapott, amely az anyagi kiadásokat fedezte. A komáromi kórházban minden jelentkezőt szívesen megvizsgáltak s a komáromi Fe- kete-autóvállalat ingyen fuvarban hozta vissza a boldog, kerekarcu gyermekeket, akik Bartos Frigyesnének és Schwartzer Károlynénak, a komáromi nyaraltatási mozgalom lelkének virágcsokorral mondtak hálás köszönetét hazaérkezésükkor. Az idei „próbanyaraltatás“ kitünően sikerült: a magyar társadalom önzetlen lelkesedéssel mozdult meg a szegénysorsu. rosszul táplált kis magyar gyermekek egészségének javulása érdekében s az idei próba után a jövő évi nyaraltatás még szélesebb arányú lesz-
