Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-08 / 179. (4325.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — fira 2‘- Ke Ha; Kis Magyarok lapja XVI. évf. 179. (4325) szám • Vasárnap ■ 1937 augusztus 8 BHHHBBHHmnnHHnnaMii ■ .......am ....... iJMBmm Ilii eim'iniima ...................... f Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kfi., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Eg/es szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská Ilii ce 12, IL emelet O Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ©O sürgönycím hírlap, prrhr. EGY POHÁR JÓ BOR MELLETT IRTA: SZVATKÓ PÁL Szlovenszkó, augusztus elején. Itt ülök a szőlőhegyen, tündöklő napfény­ben villog előttem a szőlőtőkék fallanxa, s a dülöngést adó nedv szülői a legszabályo­sabb csatasorokban sorakoznak, ápolt, tiszta föld domborodik az egyenes sorok között, az egyforma karók magasságában mintha zsinórmértékkel nyesték volna le a venyi­géket, a zöld levelek kék rézgálicpar- főmben hivalkodnak, s lent már-már érve függnek az egészséges, teli fürtök. Szemnek jóleső látvány ez a szőlő-tisztaság, rend és egészség, a boldog, otthoni völgyek látása, a kis fehér présházaké, lent a kertek hüs- lombu fái, az öreg diófák, s amikor délben megkondul a völgy kápolnájának szelíd ha­rangja, behunyom a szememet, s érzem e boldog, gazdag táj melegét, a szőlőérlelő föld szagát, a madarakat, a kék eget, a fá­kat, az egész természetet, ahogy ad, csak egyre ad az embernek. Most Nyugatról jöttem vissza, s ahol jár­tam, sokszor gondoltam az otthoni, szloven- szkói szőlőkre. Megizleltem a franciák fi­nom borait, láttam a Rajna heroikus tájain a folyamra hajoló német szőlőkerteket, szív­tam a fűszeres illatot, amely a Mosel völ­gyében lopja aromáját a legcsodálatosabb fehérborokba, átrobogtam a magoni tájakon, a véghetetlen burgundiai dombszőlők között, láttam Champagne mezőit és órákat töltöt­tem a tramini és terlani szőlőlugasokban, a felejthetetlen déltiroli kertek között, a Rhone völgyében, jártam a fandant borok hazájában, s fönt voltam a havasok között, ahol rettenthetetlen walliszi parasztok ezer méter magasságban termelnek tenyérnyi te­rületeken szőlőt, megilletődve néztem a föl- kapaszkodó kócos, csapzott tőkéket, ame­lyek kővel körülvett erődjeikben dacolni merészelnek a Mischabel felől jövő szélro­hamokkal, s megizleltem a kegyetlen bort, a „pogánybort“, ami itt terem Európa leg­magasabb szőlőkertjeiben, — s most kétsze­resen becsülni tudom az otthoni kertek szép­ségét. De amint itt ülök, s fülembe cseng még a vincellérek panasza, eszembe jut legutóbbi prágai poharazásunk, amikor az egyik ven­déglőben harminchat koronát fizettünk azért a borért, amit a sok komisz közül tényleg inni lehetett. Visszagondolok a pohárra, sáfrányszinü nedvére és az — árára. Itt lent a termelő három koronát sem kap a li­terért, s hallom, Magyarországon huszonöt fillérről tíz fillérre fog esni a must ára. Mi történt a borral, s miért büntetik a termelőt, hogy alig tiz százalékát kapja annak, amit a fogyasztó fizet a városban az áruért? Mi történik a borral, amíg a három koronától eljut a harminchat koronáig? Ez a szőlőterü­let, ahol ülök, nem nagy, nem jelentős. Még­is száz és száz hektoliter bor hever a pincé­ben, lehetetlen eladni s a termelők rettegve gondolnak az őszre, ha netán jó termés vol­na, mert hová tegyék az uj bort, ha senki nem veszi meg, a pincékben nincs hely, s nincs pénz uj hordókra? A munkabérek emelkednek, s az egykoronanyolcvanas adót meg kell fizetni a bor után még akkor is, ha a pincében elillan, pedig minél tovább áll a bor, annál többször kell utánatölteni, annál több tűnik el, s a pénzügyőr nem kiváncsi a természet törvényeire, az utántöltésre, ha­nem megállapítja, hogy ennyi és ennyi liter­rel kevesebb a készlet, s a hiány után be­hajtja az 1.80-as adót. fia a termelőnek sze­rencséje van és eladja a bort, csak két ko­TIENCSIN. — A japán katonai hatósá­gok becslése szerint Északkinában összesen 182.000 kínai katona áll. A kínai csapatok legnagyobb összpontosítása Paotingfu és Sunteh körül folyik. Paotingfu környékén 35.000, Suntehben 67.000 kínai van. A ja­pánok azt állítják, hogy a kínaiak az eddigi harcok folyamán 5500 halottat és sebesültet vesztettek, mig a japán veszteség 363 halott és 875 sebesült. A kínaiak legnagyobb vesz­teséget a nuanyuani ütközetben szenvedték, ahol 2000 halottat és sebesültet vesztettek, mig Tiencsinnél veszteségük ezer ember volt. Az eddig meg nem erősített hírek sze­rint a nankingi kormány hatvan modern re­pülőgépet összpontosított a kínai főváros környékén és szükség esetén a gépeket Északkinába küldi a japánok ellen. A kínai lapok állítása szerint a kínai csa­patosztagok a hankau—pekingi vasútvonal mentén Liangszingtől északra Nankavan felé nyomulnak anélkül, hogy japán ellent- állásra találtak volna. A pukaui vasútvonal mentén elhelyezett kínai 38. hadosztály osz­tagait, amelyek részt vettek a tiencsini har­cokban, most friss csapatokkal helyettesí­tették. A Domej sajtóügynökség úgy tudja, hogy a nankingi japán telepesek kivétel nélkül BERLIN. — A hivatalos német hírszolgá­lati iroda jelenti: Néhány angol lap közlése szerint három német újságírót: Cromet, Wredet és Langent az angol kormány ki­utasította Angliából. A német kormány nem titkolja, hogy az angol lépés rendkívül kel­rona nyolcvanat kap érte nálunk, de ha] nincs szerencséje s bánatában kiissza, vagy] ha nincs hordója és helye, tegyük föl: el­ajándékozza és kifolyatja, literenkint egy­koronanyolcvanas adót vasalnak be rajta . . . Minden gazda panaszkodik, s a szőlő­gazda. aki tényleg állandóan hadilábon áll az időjárással, a szőlőbetegségekkel és az ellennövényekkel, joggal panaszkodik a leg­többet. (Az egyetlen vincellér, aki nem pa­naszkodott, hanem dicsérte az időt és a ter­Sanghajba utaztak. Szombaton tiz kinai re­pülőgép átrepült Hankau fölött. Eszakkína sorsa LONDON. — A Times vezércikkben foglalkozik Északkina sorsával. A lap biz­tosra veszi, hogy az északkinai status quot az eljövendő két évszázadban lehetetlen lesz helyreállítani s az is valószínű, hogy Japán hamarosan helyi jellegű, de erélyes katonai műveletekkel fogja megerősíteni uj pozíció­ját. A japán ambíció területi arányait ma még lehetetlen megállapítani, de valószínű, hogy Hopei tartomány nagy része Peking­gel együtt és talán Shantung egyes területei japán befolyás alá kerülnek és autonómiájuk^ csak külsőség marad. Japán politikája foly-| tatja a kínaiak szétmorzsolását és kis terü- letenkint akarja meghódítani és beszervezni a Mennyei Birodalom északi részeit. A Ti­mes egyúttal megállapítja, hogy a hódítást a japánok könnyen elvégzik, de nem valószí­nű, hogy az elfoglalt területeket meg is tud­ják szervezni. A tulajdonképeni probléma akkor kezdődik, ha a japán katonák haza­mennek és leteszik a fegyvert. Mandzsúria példája azt bizonyítja, hogy Japán nem tud közigazgatni és a japán belviszonyok is a japán uralkodó osztályok közigazgatási te­Iemetlenül érintette. Mivel az angol kor­mány azt az álláspontot képviselte, hogy a három újságíró angliai tartózkodása a né­met—angol viszony érdekében nem kívána­tos, német részről ugyanilyen szempontból fognak eljárni ilyen ügyekben. mészetet, a walliszi paraszt volt, aki ezer méter magasságban, viharoknak. fagyoknak kitéve birkózott az alpesi klímával a szőlő­jéért.) De a rengeteg panasz, amit most hal­lottam, nem a természetnek szólt. A termé­szetet a vincellér leleményessége már-már legyőzte, a rézgálic, a szénkéneg. az ameri­kai tő, a füstölés, a sok orvosság, furfangos munka és ápolás már-már biztossá teszi a szőlőt, — de talán éppen ez a baj. Amig a szőlőtermelés nehéz és kockázatos volt s hetetlenségét bizonyítják. Megnyugtatni és kiengesztelni saját népét sem tudja Japán s Mandzsúria, amelynek a japánok eredetileg becsületesen alkotmányt és jó közigazgatást akartak adni, ma katonai diktatúra, amely csak a fegyverek árnyékában tud létezni. Japán problémája tehát akkor kezdődik, ha meghódította a kínaiakat és pacifizálni akar­ja a hatalmas tömegeket. A Times egyébként még mindig nem tart­ja kizártnak, hogy Északkinában mégis nagy fegyveres összecsapásra kerül a sor s ebben az esetben Anglia és Amerika nem marad­hat tétlen. A finn-német közeledés HELSINGFORS. — Lapjelentések sze­rint a finn külügyminiszrer ősszel hivatalos látogatást tesz Berlinben. A finn kormány megerősíti a hirt és közli, hogy a külügy­miniszter a koraőszi hetekben utazik a né­met fővárosba. Még nem nevezték ki az uj moszkvai követet PRAGA, i— A PMH is jelentette, hogy Bohdan Pavlu, Csehszlovákia moszkvai követe visszatér Prágába s Krofta külügyminiszter he­lyettese lesz. Néhány lap tegnap azt az értesü­lését közölte, hogy iaz uj moszkvai követet már ki is nevezték Fierlinger Zdenek személyében. A helyzet jelenleg az, hogy az uj követ kineve­zése eddig nem történt meg. Az ügy még a szünet utáni minisztertanács elé kerül. A követ kinevezése természetesen a köztársasági elnök számára van fenntartva. A jelentésekből mind­össze larrnyi felel meg a valóságnak, hogy az eddigi kombinációk szerint a moszkvai követi állásra Fierlinger jöhet számításba. Kinai előnyomulás 182.000 kinai katona támadja a japánokat Anglia komoly következményektől fél - A független északi tartományok *»-. A japánok közigazgatási problémái » Feszültség London és Berlin kozott Három német ujságiró kiutasítása miatt

Next

/
Thumbnails
Contents