Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-27 / 195. (4341.) szám

1937 augusztus 27, péntek. T>RA:GAlA\^cAARHIPgiAr> 3 Döntő japán offenzíva Sanghajban- - Gyalogsági támadás - Az angol nagykövet megsebesült - ­SANGHAJ. — Csütörtök reggel a japán hadsereg a sanghaji front több szakaszán döntő offenzivát kezdett. A Jangcsétől az ország belsejébe húzódó front hossza nyolc kilométer. A kínaiak előre elkészített lövész­árkokban fogadták a japán támadást és az eddigi jelentések szerint súlyos vesztesége­ket okoztak a japánoknak, akiket uj pa­rancsnokuk, Matsui tábornok vezet. A tá­bornok főhadiszállásának helyét titokban tartják, nehogy a kínai repülőgépek a főha­diszállást megtámadhassák. A japán csapa­tok minden talpalattnyi földért küzdeni kénytelenek. A japán főparancsnokság a hatástalan zárótüz helyett nagyarányú gya­logsági támadást rendelt el a kínaiak ellen s a csata bizonyára több napig fog tartani. Sir Hughes kalandja LONDON. — A Reuter-iroda jelentése szerint Sir Hughes Knatchbull-Hughessen, SANGHAJ. — Bebizonyosodott, hogy az an­gol nagykövet súlyosan megsebesült. A kórház­ban megoperálták és gyomrából egy gépfegyver­golyót eltávolítottak. A nagykövet utón volt Nankingból Sanghajba anélkül, hogy utazásáról értesítette volna a japán hatóságokat. A japán konzul azonnal kifejezte sajnálkozását a brit ha­2. Asztal os-Pethő: A magyar nemzet törté*' nete, 3. Farkas: A magyar irodalom története, 4. Szekfü: A mai Széchenyi, 5. Makkai: Az élet kérdezett, 6. Kovács: A néma forradalom, 7. Horváth: Magyar versek könyve, 8. Balassa: A magyar nyelv élete, 9. Prohászka Lajos: A vándor és bujdosó, 10. Schubert: Kisebbségi problémák. Grafikonok és félmondatok A csehszlovákiai magyarság állampolitikai, népesedéspolitikai és földrajzi helyzetét képek, statisztikák és térképek adják, képekben és szá­mokban jelenik meg az itteni magyarság vallási, foglalkozási eloszlása, lakásviszonyai. Cikk­cakkos grafikonok hívják fel a szemlélők figyel­mét népi szaporulatunk szabálytalan ritmusára és egykés községeink népesedési visszafejlődé­sére. Nagy betűk kérdezik: „Ki felelős ezért?“ A plakátkiállitás második részében Széchenyi szól a magyarsághoz tíz mondatá­val, valamint Prohászka Ottokár, Ravasz László, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel és Szekfü Gyula egy-egy időszerű mondása figyelmezteti az ifjúságot a józan gondolko­dásra és a cselekvésre. összehasonlítást közöl a kiállítás a magyar és a szudétanémet kulturális életről. A nagy német számok ellenében sovány magyar adatok állnak szomorúan. A Bund 15 milliót ad munkanélküli testvéreinek, a Kulturverband 9 milliót a német iskolákra, a németség 17 milliót fordít gyermek- gondozásra. Az összehasonlítás eredményekép kiabáló plakát kérdi, mi van nálunk: „Ki ad segélyt a magyar munkanélkülieknek? Senki! — Ki törődik a magyar szegényekkel? Senki!“ stb. Külön plakáton közlik a fiatalok közéleti és generációs követeléseiket. Az egyik plakát friss levegőt követel közéletünkbe, a másik az öregek helyét követeli a fiatalság számára. déke kö2ött. A mérleg serpenyője a mi javunkra billent. Ez volt tíz év előtt. — És ma? ... — Magyarországon felnőtt egy fiatal nemze­dék, amely hivatottan tudja járni a magyar fal­vakat. Felnőtt egy nemzedék, amely meglátta a magyarság valódi portréját: siralmas gazdasági és kulturális helyzetét. Felnőtt egy ifjúság, a kínai angol nagykövet Nankingból Sang­hajba való utazása közben súlyosan megse­besült. Autóját állítólag gépfegyverekkel és repülőgépekkel támadták meg. Sir Hughes 1936 óta Anglia kinai nagykövete. lóságoknál és kijelentette, hogy nem valószínű, hogy a nagykövet autóját japánok támadták meg, mert a nagykövet olyan területen át haladt Sang­haj felé, amely a kinaik birtokában van. Minden­esetre baj, hogy az angolok nem értesítették a japánokat a nagykövet érkezéséről és a diplo­mata autóra nem tűzték ki messziről láthatóan az angol lobogót. amely fel tudta fedezni Magyarországot, felnőtt egy ifjúság, amely meg tudta teremteni az uj márciust. És ebben az ifjúságban van generációs összetartás, van generációs öntudat és ami a leg­fontosabb: van szakképzettsége és tudja, mit kell tennie és mit akar megtenni. — Ugyanakkor Szlovenszkón a helyzet az, hogy vannak ugyan fiatalok, de nincs fiatalság. Nincs fiatalság, amely képes volna megvívni e reáváró népiségi harcot. — Fel kell ébreszteni ennek a fiatal ma­gyar értelmiségnek nemzeti öntudatát, meg kell teremteni biztositott gazdasági helyzetét, hogy minden befolyástól mentesen, függetlenül tudja kiépíteni generációs öntudatát és meg­teremteni a generációs frontot, hogy minden pillanatban készen álljon a népi­ségi harcra. — Szlovenszkói magyar fiatalok ma egypár fillérért képesek eladni nemzeti öntudatukat, le­Hétfőn reggel dr. Staud Gábor, az Irodalmi Szövetség elnöke kultúrpolitikai előadásával ve­zette be a tábor munkájának kulturális részét. Kölcsey Parammesiséből kiindulva a nemzeti érzés meghatározó hatalmát tette az ifjúság élet­programjává. Kölcsey szerint mindent, amit te­szünk, „meleg kebellel" kell tenni, teljes oda­adással a nagy ügy iránt. Majd örömmel álla­pította meg, hogy társadalmunkban uj felfogás kezd elterjedni, amely szerint a magyarság osztálykülönbség nélkül együttérez és együttesen akarja betöl­teni hivatását. Különösen jó ez most, amikor az intelligenciá­nak fokozottabb mértékben kell törődnie a falu kultúrájával. •> Kultúlmunkánknak alapja legyen a falu kimű­velése, mert ez a nép, a nemzet alapja, rajta fordul meg létünk vagy nemlétünk, A külturmunkában választóvonalat kell huzni a kultúra és a politika között, azaz a kulturális munkából és életből ki kell kapcsolni a politikát. Amikor ezt tesszük', teljes elismeréssel vagyunk a politikusok iránt, akik sokban közreműköd­tek azirányiban, hogy kulturéletiink kifejlődhes­sék. » " Elismerés illeti meg azokat a politikusokat, akik annak ellenére, hogy ők voltak a kultu­rális élet megteremtői Szlovenszkón, most ál­dozatok árán is lemondanak a kulturális sze­replésről. A politika és a kultúra azonban egymásra van utalva, a politikusok nélkül a kulturmunkások munkája rendkívül nehéz, A mondanak nemzetiségükről és ami a legször- nyübb, meghazudtolva a természet törvényét: a biológiát, pár fillérért lemondanak generációs jogaikról is, arról, hogy újat, frisset és lendüle­teset teremtsenek, uj levegőt leheljenek szét a szlovenszkói ugar felett. — Ezen segíteni kell, az utolsó pillanatban vagyunk: már a jajj szava is halkul. — A CsMASz mostani vezetősége úgy látja, hogy ha igazán meg akar felelni küldetésének és nemzeti feladatának, akkor minden erejét össze­toborozza, megszervezi. Gárda kell, amely hatni is képes, amelynek lendülete, programja, munkavállalása és bizo­dalma van. — A most kezdetét vett szellemi tábor ebbeli próbálkozásunk legnagyobb ténye: Munkafron­tot akarunk bedobni közéletünkbe és e front kiképzése az első gyakorlati lépésünk. Ezért hívtuk meg a szellemi táborba a csehszlovákiai magyar ifjúság szine-javát. Azért, hogy azok Vihnyéről a szélrózsa minden irányában vigyék szét az igét, hirdessék azt. — Itt Vihnyén akarjuk megteremteni art a szoros baráti frontot, melynek fontossága Cseh­szlovákiában annál is súlyosabb, mert ötszáz­kilométerek választanak el bennünket egymástól. — Érezzük Mécs László szavainak mélységét: „Lehetünk szétvágva akárhány határba. Csak a mézet hordjuk egy közös kaptárba, Csak a méhes álljon fényessége« hitben, Szegény magyarokat segítse az Isten“. — Egy szellemileg, érzésben összetartó göm­böt akarunk itt egy hét alatt kiformálni, amely jóban-rosszban. munkában-pihenésben, öröm- ben-bánatban egységesen homogén, amely a jö­vőnket jelenti. A következő Széchenyi-idézettel fejezte be Zombory György megnyitó beszédét: „Ti vagy­tok meghiva egy sarjadó népet megmenteni, mer­jetek nagyok lenni!“ „Önmagunkat akarjuk megreformálni“ Az üdvözlések elhangzása után Vájlak Sándor tanár ismertette a szellemi tábor ügyrendjét. Mindjárt bevezetésében kihangsúlyozta, hogy minden eddigi kongresszussal, tanácskozással el­lentétben itt nem akarnak rezoludókat hozni és mások számára programot felállítani. A táboro­zás célja az, hogy az eszmecserék kapcsán és a szemináriumokban a résztvevők alapot kapja­nak arra, hogy egészséges önművelést folytat­hassanak. Mi magunkat akarjuk megreformálni — mon­dotta —, ezért visszavonulunk a könyvek; a komoly előtanulmányok világába, passzív szemlélői leszünk a közéleti eseményeknek. Ezért a táborozás módszere nem előadások hallgatása, hanem munkaiskolaszerii megbe­szélés és tanulás. Ugyancsak a szellemi tábor célja az, hogy baráti kapcsolatot és együtt­érzést teremtsen a kiilönöző vidékek fiatal intelligenciája között. Az ügyrend felett vita indult meg. amelynek során Prága, Brünn és Pozsony magyar főisko­lás-egyesületeinek képviselői szólaltak fel és ki­hangsúlyozták, hogy a főiskolás ifjúságnak ezek­re a gondolatokra van szüksége és teljes erejük­kel azon lesznek, hogy a CsMASz szellemi tábo­rának munkája alapján elvégezzék a fiatal értel­miség lelki megreformálását. politikusok készítik ugyanis elő a talajt a kul- turmunka számára, ellenőrzik azt, hogy a gya­korlatban a magyar nép megkapja mindazo­kat a jogokat, melyek őt kulturális téren meg­illetik. Nálunk, magyaroknál még nincs meg az az elő- teljes kulturélet, amely megvan például a szudé- tanémetségnéL Ennek az az oka, hogy nem szok­tuk meg a kisebbségi életet és nem nevelődtünk kisebbségi felfogásra. Az előadó reméli azonban és optimizmusa rendkívül erős, hogy kulturéletiink a jövőben megindul afelé a kifejlődés felé, amelyet minden­ki óhajt Szlovenszkón. Ehhez a munkához hív­ja segítségül a fiatalságot. a kulturmunkások tárt karokkal és örömmel fogadják a dolgozó és dolgozni vágyó fiatal­ságot. Az előadás után hatalmas és hosszú vita alakult ki. A vita elején Vájlok Sándor a kulturélet fej­letlenségére nem találja szerencsés magyarázatul felhozni azt, hogy ez azért van, mert nem szok­tuk meg a kisebbségi életet. Ez a frázis ugyanis már tizenötéve benne van közéletünkben, min­den hiányt, lustaságot és szervezési érzéketlen­séget ezzel okolnak meg. A frázis lassan lelki- isme re telaltató szépségflastíom^ lett, amellyel mindenütt dobálódznak és amelynek leple alatt nem csinálnak semmit. Dr. Fleischmann Gyula és dr. Sziklay Fe­renc kul túr életünk fejletlenségét a vidéki kultúr­áiét hiányában látják. A felszólalások során felvetődött, hogy vaj­A vihnyeí szellemi tábor Főiskolásaink meg akarják teremteni a fiatal magyar értelmiség generációs munkafrontját A CsMASz országos összejövetelének első napjain a kultúrpolitikai kérdésekről Zombory György, Staud Gábor, Sziklay Ferenc és Vájlok Sándor adott elő ■ „A kultúra és a politika egymásra van utalva“ Faluszemináriumokat és falukutató tanfolyamokat szakemberekkel! VIHNYEFÜRDŐ. — A Csehszlovákiai Ma­gyar Akadémikusok Szövetsége a főiskolás ifjú­ság népi és nemzeti közömbösségének és pallé- rozatlanságának eltüntetése érdekében szellemi táborozásra hívta meg az ifjúsági egyesületek vezetőit. Ezen a megbeszélésen módozatokat tár­gyalnak meg a jövő évi munkaprogram kidolgo­zására és megvalósítására. A tábor vezérgondo­latául a fiatal értelmiség önművelődését tette, azt a gondolatot, hogy a fiatal értelmiség komo­lyan készüljön fel élethivatására és közéleti ténykedésére. A program ereje a csehszlovákiai magyar nyelvterület minden pontjáról Vihnyére hozta össze az érdeklődő főiskolásságot, hogy vitát indítson meg a vezérelv felett és hogy an­nak eredményeit magáévá tegye. Tíz pont és tiz könyv Vasárnap délután ment végbe a szellemi tábor megnyitása. A résztvevőket plakátok, képsta­tisztikák, feliratok fogadták, amelyek a táboro­zás komolyságára és gondolatmenetére hívták fel a figyelmet. Az előadói asztal felett tizméte- res szalagon a mai ifjúság irányitó jelszava füg­gött: „Életünket és vérünket népünkért!“ Mellette egyik oldalt méteres plakáton van ki­függesztve a CsMASz következő tiz pontja: 1. Népi szociális gondolkodást, nemzeti ön­tudatot! 2. Szakműveltséget! 3. Vezetőket a magyar népnek! 4. Beszervezni minden főiskolást! 5. Igazságos, jó vezetést a menzára! 6. Diákjóléti intézményeket! 7. ösztöndíjakat! 8. Kiharcolni az állami szubvenciókat! 9. Kifejleszteni a diáksportolást! 10. Magyar tudóst a magyar tanszékre! A másik oldalon „a fiatalság tiz könyvé -nek a címei vannak felsorolva: 1, Szekfü Gyula: Három nemzedék, „Vannak fiatalok, de nincs fiatalság“ Főiskolásaink komoly eredményeket ígérő ta­nácskozásait Zombory György, a CsMASz idei elnöke nagyhatású beszéddel nyitotta meg. — A Szlovenszkói járó Móricz Zsigmond — mondotta Zombory György többek között — jó tiz évvel ezelőtt hazaérve Budapestre a „Nyu­gat“ hasábjain párhuzamot vont kisebbségi ma­gyar fiatalságunk és az anyország fiatal nemze­Bonyodalmak az angol nagykövet megsebesülése körül Staud: A kulturmunkások örömmel logadják a dolgozó fiatalságot

Next

/
Thumbnails
Contents