Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-22 / 191. (4337.) szám

6

rawHrMA&^Aft-Hngjgs

1937 augusztus 22» vasárnap.

CLEVELAND (Ohio). — Gyakori eset, hogy európai újságokban sekélyességgel vádolják az amerikai életet. Mint a legtöbb általánosításban, ebben is sok az igazság, de mint a legtöbb általánosítás, ez is hiányos megállapítás. Ortega Y Gasset egyik tanulmányában (ha jól emlékszem, abban, amelyben Einstein relativitási elméletével foglalkozik), a távlat szükségességét hangoztatja s az ,,ál-centrum“ kiindulási pontjának helytelenségét világítja meg. Európában túlsók az ilyen „ál-centrum“ amerikai viszonylatban.

A sekélyesség egyik kisérő mozzanata a probléma-hiány. Már most bizonyos, hogy az amerikai életben, standardizált természeténél fogva, temérdek ember szellemi légköre a jellegzetessé- gek banalitása, nem pedig az eredeti megfigyelés világa. Újabban némiképpen megváltozott a „lelki“ helyzet. Ezen azt értem, hogy szaporodik azoknak az átlagembereknek a száma, akik a kenyéren, munkán s sporton kívül egyébről is beszélgetnek.

Nemrégiben Niagara Fallson jártam. Nemcsak a moziban, de a valóságban is csodálatos látvány ez a vízesés. Akár kanadai részről tekintjük meg, akár pedig amerikai részről, a természetnek ez a zugó és rohanó szeszélye megdöbbentően és félelmetesen hat. Ugyanakkor felemelően is. Az amerikai élet métereiben is kivételes méret a Niagara vízesés. Most láttam először a nyáron, mert a múltban csak télen volt alkalmam megfigyelni s az élmény felejthetetlen. Leültem az egyik padra, ahonnan különösen fenségesnek bizonyult ez a kép. Mellettem fiatal pár ült. Utólag megtudtam, hogy nászutasok. Niagara Falls tudvalevőleg az amerikai nászutasok paradicsoma. Ott ismerkednek meg a boldogsággal, hogy később emlékezhessenek rá. Ezek a fiatalok, nyilvánvalóan tanult emberek, ugyan miről beszélgettek? Az asz- szony ölében hevert Edna St. Vincent Millaynek, a kitűnő amerikai költőnőnek „Conversations at Midnight“ cimü legújabb kötete. A munkát ismerem. Verses párbeszédeket tartalmaz, hol hagyományos formában, hol szabad versben. A szereplők: kommunista, tőkés, katolikus pap, közömbös ember, a tárgyilagos lélek s más embertípusok. A fiatalok ennek a könyvnek témájáról folytattak eszmecserét, a forradalomról, Napoleon hírhedt me9)e9yzéséről, hogy a forradalmaknak a hiúság a forrása, nem pedig a szabadság vágya s én eltűnődtem azon, hogy amig a Niagara zúgása mintegy jelképe a mai kor nyugtalanságának, micsoda jellemző tünet, hogy amerikai nászutasok szellemi érdeklődésükben ezt a témát érintsék. Szóba álltam a fiatalokkal s tőlük megtudtam, hogy jómódú newyorkiak, akik „egyelőre“ elméletben foglalkoznak a „social revolution“ kérdésével.

Magam sem akarok az általánositás hibájába esni, ennélfogva a fenti esetből nem akarom azt a következtetést levonni, mintha a szellemi élet izgalmai végre elengedhetetlen feltételei lennének az amerikai végzetnek. Annyi kétségtelen, hogy Roosevelt egységesítő törekvései, Lewis munkásvezér szempontjai, amelyek eltérnek az amerikai ipari harcok hagyományaitól, jóllehet messze esnek a kommunizmustól (az egyik clevelandi katolikus pap a minap síkra szállt Lewis mellett), az irodalmi és művészi élet tárgyi szempontból vett újításai, gondolkodás és beszélgetési téma tekintetében hatottak azokra az amerikaiakra is, akik egyébként szabad idejükben vagy hallgatnak. vagy pedig a baseball dicsőségét zengik. Szóval tagadhatatlanul szaporodott azoknak az amerikaiaknak a száma, akik a hangsúlyozott yankec nacionalizmusból kinőve a világ problémái iránt is érdeklődnek s a világ problémáinak természetét összeegyeztetni próbálják az amerikai élet sajátosságaival.

Véleményem szerint ez örvendetes jelenség. Sehol a földkerekségen nem olyan könnyű s nem annyira természetes a szomszédra hasonlítani, mint az amerikai Egyesült Államokban. A stan- dardizálás nem elmélet, hanem valóság. Szinte mulatságos, hogy mennyire hasonlít egymásra az egyfajta műveltségű vagy kevésbé műveltségű amerikaiak kezeirása. Majdnem csalhatatlanul megállapíthatom, hogy ez a nő például Vassar college-bcn végezte tanulmányait, emez Smith collcgc-ben, amaz pedig csak Ashtabulában vagy más vidéki városban járt high schoolba. S az Írás technikájának ez az azonossága párhuzamos lelki azonosságot árul cl. Az átlagember nem mer vagy nem tud eltérni embertársától s ez a lélektani igazság hangsulyozottabb Amerikában. Ebből az egyformaságból ered. hogy az uniformált szókincsben megleljük az uniformizált amerikai lelket: viszont ebből ered, hogy miért annyira üres sok amerikai beszélgetése vagy miért hajlandók meggyőződéssel hallgatni, mert hiszen a szóval való megnyilatkozásban egészen mindegy, hogy ki mit mond; aki mondja, az épp úgy hallgathatna s aki hallgat, az épp úgy beszélhetne. Már Emerson utalt erre a fonák unalomra s William James is megemlítette.

Ezért feltűnő s örvendetes az a jelenség, hogy mind több amerikai kész nemcsak szót váltani, hanem beszélgetni is s hogy mind több beszélgetésben nemcsak a szürkeség és megszokottság technikája érvényesül, hanem az egyéni gondolkodás varázsa is. Az amerikai „eszmecserének“ summám honum-ja persze ma is a sport, a siker es a Mark iwaintól kölcsönzött humorkopcepció; ámde Amerika ott tart, hogy nemcsak nászutasok (akik az öröm lélektanában lehetnek türelmesek) a Niagara vízesés jelenlétében tárgyalják meg a mai kor szociológiai és pszichológiai kérdéseit, hanem ügynökök, kereskedők, hivatalnokok, munkások, nők és férfiak egyaránt szabad idejükben, a fáradtságtól menekülő kedélyben, megtárgyalják az eszmét és eszményt követelő problémákat. Amerikában nagyjában az a szokás, hogy az ilyen kérdések megvitatását az „előadóra“ bízzák; ez az egyik magyarázata annak, hogy miért van olyan sok club Uncle Sam országában. S ha az előadást követi is némi eszmecsere, ez rendszerint visszhangja az előadott véleménynek. De a világháborút követő Katzenjammer-’ ben az amerikaiak megtanulták, hogy — íegalább is gazdasági téren — az ország megszűnt a korlátlan lehetőségek hazája lenni s temérdek az olyan ember, aki sem ügyességgel, sem pedig lelküsmeretlenséggel, esetleg szorgalommal nem tudja felvenni a harcot a lehetetlen akadályokkal. A kollektiv értelmi szürkeségből mindinkább kirínak olyan színek, amelyek a lélek egyéni valóságának igazolói.

Meyer német történetíró szerint minden kultúrának meg volt a maga ókora, középkora és újkora. (Ortega Y Gasset szerint Meyer hatott Spenglerre.) Ha ez igy van s valószínűleg igy van, akkor azt mondhatjuk, hogy Amerika, — népének beszélgetési témájából is következtetve, — kinőtte az ókor infantilizmusát, távozik középkora kamaszmivoltából s kezd érett lenni. Az érettség az átlagemberre vonatkoztatva szellemi téren még kivételes, ámde annyira figyelemreméltó, hogy érdemes szóvá tenni. A technikai civilizáció anyagi boldogságában a gondolkodás egyéni felelősségének izgalma mind gyakrabban éietjelt ad magáról.

Farkas István:

FÉNYKÉPEK

A „MALÁJ"GYERMEKEK

Van egy kedves, mindenki által becsült barátom, Hornyák Odiló, ipolysági reálgimnáziumi tanár, akit valamikor pozsonyi működése alatt szeretett meg a magyarság. Nagyobbik leánya, Hornyák Lonci, évekkel ezelőtt vezetőszerepat játszott a prágai magyar diáklányok körében. Az idő azonban telt, múlt, Lonci egy szép napon férjhez ment egy holland fiatalemberhez s mivel a hollandok megbecsülik a fiatal erőkeit, a férfi lekerült a KeÜetindiai-szigetekre. Nagy darab ideig megyéhez illő területen, csupa benszülött között tolta előre a holland érdekeket, mig nemrégen Szu- matra egy nagyobb városába került. A mamuska itthonról légmentes pléhdobozokban küldte a pozsonyi mákospatkókat (a postán ugyancsak sok baja volt, amig a mákospatkót ékes francia nyelven bevallhatta a vámhatóságoknak), a papa örömmel mesélte, hogy már unokája van, később már kettővel dicsekedett, a fényképüket is mutogatta s amikor nagyapai mivoltáról beszélt, a szokásosnál is egyenesebbre húzta magát.

Most nyáron aztán megtörtént az álmodott csoda, a papa megkapta az obiigát egyéves szabadságot s Hornyák Odiló tanár ur családjával alig győzte számolni a napokat, amikor soha nem látott unokái megérkeznek.

— Jönnek-e már? — kérdeztem az utóbbi napokban s Hornyák tanár ur komolyan felelte:

— Estére kelnek át az Adeni-szoroson.

A gyarmati életet élő fiatalok egy kicsit körül akarnak nézni a vén Európában, azért hát Siófokon adtak egymásnak találkozót. Nem voltam ott, amikor hat év után a nagymama és a nagypapa két unokát látnak egyszerre, de magam is beleéltem magam azokba a boldog percekbe, araikor a nagymama mákos patkóit evegető kicsinyek nagy szemet meresztve látják a fe- héredő hajú nagyszülőket.

Az első baleset Siófokon történt. A kis „holland“ gyerekek úgy beszélnek magyarul, mintha Ipolyságon nőttek volna fel s ebben példát mutathatnak annak a lévai mamának, aki „örült, hogy a gyermekei nem tudnak magyarul“. Amint a siófoki parkban játszogatnak, szülők és nagyszülők gyönyörködve és örömmel nézik őket, egyszerre csak Zsuzsika és Katóka valamin hajbakapnak s egy rettentő nyelven kezdenek egymás között veszekedni.

A fürdővendégek ijedten fordulnak a mamához:

— De nagyságos asszony! Milyen nyelven beszélnek a kicsinyek?

Mire a mama angyali nyugalommal mondja:

— Malájul.

Siófok elég forgalmas hely ugyan, de az még aligha történt meg az árnyas fák között, hogy kis magyar gyermekek egyszerre csak átcsapnak a maláj nyelvbe.

Sokáig tartott aztán, amig kimagyarázhatták, hogy a gyermekeknek maláj dajkájuk van s ha nyelvüket pergetik, mindig a dajkájuk nyelvén szólnak egymáshoz.

.... Most itt ülnek a kisvárosban és csodálkozva nézik az itteni világot. A nagymama minden délelőtt kiviszi őket a kisded sétatérre, römijáték és egyebek elmaradnak mellőle s csupa derű az arca, amint a kicsinyeket óvja. A nagymama otthon azon töri a fejét, hogy mit készítsen nekik ebédre, Ági, a kislányok most érettségizett ipolysági nagynénje, a babaruhákat veszi gondjaiba s ebbe a harmonikus, gyönyörű életbe még az Isten se szól bele, csak mi, emberek érezzük, hogy szivünkön áthullámzik a melegség és érezzük, hogy ilyennek kell lennünk, ennyire magyarnak, ennyire jónak, hogy ezer meg ezer kilométer messzeségből is megtarthassuk a magunk fajtáját.

Szonett a Vízhez

Halhatatlan, csodás, Örök elem, a nagy Természet éltető vére, ki játszva jutsz el magasba, mélybe, fenséged hogy bámulom, szeretem ! Hatalmas vagy, tájakat sepersz el, tudsz lenni pokol, — tudsz lenni éden; átöleled gyógyitó-gyöngéden, ha hozzád simul a fáradt ember.

Ó, ha tudnám pályádat követni, behatolni rögbe, gyökérszálba, mérhetetlen messzeségbe szállva.

Bár halálom is oly szelíd lenne, ahogy a harmat napfényben vész el s egyesül a boldog Mindenséggel . . .

VIRSIK MÁRIA.

Koritnyica, a sportolók

és turisták paradicsoma

KORITNYICA-FURDÖ. — A pompás fekvésű Koritnyica-fürdő nemcsak gyógyvizeiről és kitűnő gyógyeredményeiröl nevezetes, hanem arról is, hogy nagyszerű kirándulási és sportlehetőségeket nyújt azok részére, akik csupán pihenés, felfrissülés, vagy kimondottan sportolás céljából keresik föl az Alacsony Tátrának ezt a gyöngyszemét. A sportlehetőségek különösen télen pompásak, amikor elsősorban kitűnő siterepek állanak a vendégek rendelkezésére. Nemcsak a gyakorlott, hanem a kezdő síelők is találnak a fürdőhely közelében megfelelő terepet, ahol e nagyszerű sportág elsajátításának szentelhetik idejüket, A gyakorlott síelők részére viszont elsősorban az 1700 méter magas Prásiva hegylánc oldalai és fensikjai kínálkoznak kitűnő terepül, de az egész közeli és távolabbi vidék bővelkedik a jobbnál jobb sí- terepekben. Nyáron viszont a turisták és természetbarátok találnak Koritnyicán és környékén olyan túra- és kirándulási lehetőségeket, amilyenekkel szintén kevés vidék dicsekedhetik. A Prásiva, a Püspökhegy, a Luzsnai-völgy, a Pustyo völgye, a Zólyomi-nyereg és a többi szebbnél- szebb kiránduló-hely, amellett, hogy könnyű és ■veszélytelen túrát jelent, felejthetetlen élvezetet nyújt a turisták részére, akik évről-évre tömegesebben keresik föl ezt a gyönyörű vidéket,

Koritnyica-fürdő igazgatósága éppen ezért nyári és téli idényt vezetett be s a tíz szálloda és villa megfelelően gondoskodik arról, hogy a fürdőhely vendégei mind a nyári, mind a téli idényben kifogástalan ellátásban részesüljenek. És ami ugyancsak fontos: mérsékelt árak ellenében, melyekből az április-májusi és szeptember-októberi elő- és utóddényben a fürdő igazgatósága 40 százalék kedvezményt is ad a vendégeinek. Nyáron azonkívül pompás strandfürdő, teniszpálya és vadászati-halászati lehetőség is áll a fürdővendégek rendelkezésére. Azokon a gyógyfürdőkön (fenyő-, szénsavas fürdők, vizgyógyintézet stb.) kívül, melyek viszont orvosi felügyelet mellett szolgálják a kezelésre szoruló betegek gyógyítását.

Mindent egybevetve: a Rózsaheggyel szomszédos Koritnyica-fürdő, melynek a rózsahegyi állomásról külön vasúti- és autóbusz-összeköttetése van, mind a gyógyvizei, mind pompás fekvése, magaslati levegője és egyedülálló turisztikai és sportlehetőségei révén a legkitűnőbb szlovenszkói gyógyfürdők és üdülőhelyek sorában áll, melyet méltán neveztek el szlovenszkói Karlsbadnak. A fürdőhely jelenlegi tulajdonosai a pozsonyi Marik- testvérek, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a fürdőhely vonzóerejét emeljék. Ez is jórészben oka annak, hogy a koritnyicai fürdővendégek a legkellemesebb érzéssel távoznak és nagyrészük évről-évre visszatér az Alacsony Tátrának ebbe a gyöngyébe.

A rák ma már nem gyógyíthatatlan

Manninger Vilmos professzor és a világ leghíresebb specialistái a rák gyógyításáról

BUDAPEST. — Az orvosi továbbképzés budapesti központi bizottsága május folyamán tanfolyamot rendezett a rák kérdéséről s ezen a tanfolyamon a meghívott előadók a rák- probléma minden oldalát megvilágították és az eddigi kutatások, pozitív eredményeit összefoglaló formákban közölték a gyakorló orvosokkal. Dr. Manninger Vilmos professzor nagyjelentőségű és hálás munkát végzett, amikor a tanfolyam előadásainak anyagát összegyűjtötte és ,,A rák kór- és gyógytana" címmel formás kötet alakjában a magyar Országos Rákellenes Szövetség kiadványaiként az orvosok szélesebb rétegei számára is hozzáféhetővé tette a tanfolyamon elhangzott előadásokat. A Népegészségügy szerkesztősége és az OTI 5100 példányt jegyeztek elő a kitűnő munkából és igy Magyar- ország hivatalos állásaiban levő orvosainak túlnyomó része kezébe kapja a nélkülözhetetlen munkát, amely egyszersmind a rák elleni küzdelemnek is világos kis kátéja.

A külsejébe is tetszetős, szép könyv átolvasása megmutatja azokat az utakat is, amelyeken haladva az orvosok legkülönbözőbb irányból tanulmányozzák az emberiség nagy veszedelmét, a rákot, hogy valamelyik irányból egy-egy sebezhető pontját megtalálják és megindíthassák a küzdelmet az elpusztítására. A kórboncnok és szövettanász (Baló József professzor) a rák mik- roszkópikus vizsgálatának gyakorlati eredményeiről számol be. a hatalmas statisztikai feldolgozásának gyakorlati eredményeit pedig dr. Zalka Ödön ismerteti. Prof. Rondoni (Milánó) azokat a vegyi anyagokat ismerteti, amelyeknek segélyével a kísérleti rákkutatás mesterségesen hozza létre a rákos .daganatokat, Prof. Oberiing

(Páris) a tyúkok fehérvérűsége és a daganatképződés közötti kapcsolatokat, dr. Putnoky Gyula pedig az állatoknál előforduló daganatos megbetegedések mai állását ismerteti különös tekintettel az emberre levonható tanulságokra. Dr. Gróh Gyula a fizikus szempontjairól szól a ra- dioactivitás és elemátalaikitás komplikált témakörében. A könyv elméleti irányú első részét Bélák Sándor professzor összefoglaló előadása zárija le, amelyben a daganatok kórfejlődésének bonyolult problémáira vonatkozó ismereteinkről ad világos áttekintést.

A könyv második, a gyakorlati problémákkal foglalkozó részét Verebély Tibor és Bakay Lajos sebészprofesszornak előadásai vezetik be, amelyekben a szervezet különböző helyein előforduló rákos daganatokra vonatkozó ismereteinket összegezik és számodnak, be nagy tapasztalataikról. A bécsi Schönbauer tanár a rák ■modern belgyógyászati kezelését ismerteti, felsorolva az újabban indítványozott és kipróbálás alatt álló gyógyszereket, hormonkészitinénye- ket és a rákellenes diétát.

Zuppinger tanár (Zürich) a rák röntgenkezelésének mai állását ismerteti. Frigyes sy professzor a női szervek rákjáról, Probstner Artúr és Kubányi Endre dr. pedig a rádiumnak a rákellenes küzdelemben való alkalmazásáról számol be.

Az egész munkának harmonikus egybe foglalását adja Manninger Vilmos professzornak „A rákbetegségek leküzdése“ dmü befejező előadása, amelyben közös nevezőre hozza az elhangzott előadásokban kifejtett különböző adatokat

rák kezelésére és a rákbetegség' megelőzésére vonatkozóan, »

Különösen nagyjelentőségű az, amit Manninger professzor a rákelleni küzedelem szervezéséről mond. Bele kell vinni — hangoztatja — a laikusok, de az orvosok tudatába is, hogy a rák ma már nem az a gyógyíthatatlan betegség, aminek a laikusak, sőt az örvösök egy része is hiszi. Hogy ezt demonstrálhassuk, pontos rák- statisztikára van szükség és a kezelt betegek 'további sorsának sorozatos ellenőrzésére.

A magyarországi Statisztikai Hivatal veszi munkába a rákstatisztika kérdését és Magyarország az első állam, amely ilyen irányú adatgyűjtést törvényes alapon rendelt el.

Égető problémája a rákelleni küzdelemnek, hogy a rákos, vagy rákra gyanús beteg minél előbb kórházba kerüljön. Belgiumban minden daganatos beteget „sürgősség“ címén, akár tud fizetni, akár ne.m, azonnal kórházba lehet elhelyezni és útiköltségét a rákelleni liga fedezi. Hasonló a helyzet Dániában is, mig Svédországban és Norvégiában a költségeket az állam fedezi.

Hogy a rákelleni küzedelem mit jelent nemzetgazdasági szempontból, azt Manninger professzor eg,y példával szemlélteti. Egy negyven- ötéves földműves ajakrákja rádiumkezeléssel rövid idő alatt meggyógyitható és még 10—15 évig lesz munkaképes, családfenntartó és adófizető, mig ha nem kerül kezelésre, úgy családjának és a köznek is tetemes terhet jelent a fél, egy évig tartó munkaképtelenség, a betegség és a temetési költség . . .

A könyv átolvasása sokféle érzést vált ki az olvasóból. Csodálatot és bámulatot annak az erőfeszítésnek a láttán, amelyet az orvosok az egész világon együttműködve fejtenek ki a rettenetes betegség ellen. Szorongó érzést a sok tudományos, anyagi természetül nehézség láttán, amelyeket az előítéletek, a tudatlanság, a meg nem értés csak fokoznak. De végeredményben az elért eredmények és a sokat ígérő kísérleteik megismerése nyomán mégis az uralkodó összbenyomás marad vissza a könyv olvasása után, hogy a sok erőfeszítés és munlka nem hiábavaló, nem állunk szemben megoldhatatlan kérdésekkel és a megoldandó feladatokból már több van mögöttünk, mint előttünk. K. D. dr.

Miről beszélgetnek az amerikaiak?

Irta: Dr. Reményi József