Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-13 / 183. (4329.) szám
XVI. évf. 183. (4329) szám • Péntek • 1937 augusztus 13 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki. külföldre: évente 450, £ szlovenszkói és ruszínszkói magyarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ( ° A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská tt 1 i c e 12, U. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • ® SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHA. És Dimitrov is... Véres harcok Pek északra A japánok elfoglalták a nankaui pályaudvart Heves harcok a nankaui szeres birtokáért - Már harminchárom hadihajé van Sanghajban - izgalom a városban SANGHAL — A kikötőben a japánok már 33 hadihajót vontak össze s ezzel a fe- szültség Sanghaiban a tetőpontra hágott. Két japán cirkáló és két torpedóüldöző a Hongkev kerület előtt vetett horgonyt, azaz ott, ahol a legtöbb japán állampolgár lakik. A többi hadihajó a Wusung-erődnél állomásozik és uralkodik a Wangfu folyó torkolata fölött. Ezzel Sanghait a japánok blokád alá vették. A norvég konzul, mint a diplomáciai testület legöregebb tagja, jegyzéket nyújtott át a sanghaii kínai polgármesternek és a külföldi koncesszió biztonságának garantálását kérte abban az esetben, ha az ellenségeskedés a kínaiak és a japánok között kitör. A polgár- mester biztosította a külföldieket, hogy a kínai csapatok tiszteletben tartják a külföldi telepek semlegességét, de figyelmeztette a diplomatákat, hogy a japánok 1932-ben hadműveleteik központjává tették a nemzetközi telepet s ebben az esetben természetesen a kínaiak semmit sem garantálhatnak. A polgármester azt ajánlotta a konzulnak, hogy ugyanilyen jegyzéket intézzen a japán hatóságokhoz is. Sanghai kínai városában kihirdették az ostromállapotot. Kínai készülődések Sanghajnál A kínai hatóságok mindeddig nem teljesítették a japán követeléseket és nem távolították el a kínai milíciát Sanghaiból. A japán ultimátumot Kina nem fogadja el. A Sanghai és Nanking közötti vasúti vonalon szünetel a magánforgalom és a vonatokat csapatszál- litásokra használják. A kínaiak a legnagyobb sietséggel lövészárkokat ástak a város körül és drótsövényekkel zárták el az utakat. A polgári lakosság a veszélyeztetett területekről egyre nagyobb számban menekült el. A brit konzuli hatóságok azt javasolták az angol állampolgároknak, hogy távozzanak a veszélyeztetett területekről. A nankaui harcok TOKIO. — Csütörtökön reggel 9 óra 30 perckor a japán csapatok heves tüzérségi előkészítés és légi bombázás után bevonultak a nankaui pályaudvarra. Mint tegnapi számunkban jelentettük, a japán haderő és a kínai központi hadsereg legelőször a Peking- tői északra lévő Nankau-szorosnál ütközött össze. A japánok szerdán este visszaverték Tulincsennél, Tiencsintőí 40 kilométerre délnyugatra a kínaiak támadását is. A kínaiak 80 halottat vesztettek. A japán hadvezetőség véleménye szerint Nankau városát a japán hadsereg még csütörtök folyamán elfoglalja s ezzel birtokába veszi a sztratégiai- lag fontos szorost. Amerikai újságírók végigjárták a nankaui harcteret és megállapították, hogy a kínaiak visszavonultak. A japán lovasság és gyalogság óvatosan követte a menekülőket. Nan- kautól délkeletre öt kilométernyire délkeleti irányban az amerikai újságírók kilenc 12 és fél centiméteres tarackot és négy 7.5 centiméteres tábori ágyút láttak, amint Nankaut bombázták. A városban két nagy tűzvész keletkezett és a gránátok valószínűleg megrongálták a vasúti állomást, A legészakibb harctér TOKIO. — A Domej-ügynökség értesülése szerint a Nankau-szorosnál a 89. kínai hadosztály három ezrede küzd. Ez a hadsereg jól kiépített állásokban várta a japán támadást. A kínaiak jól föl vannak fegyverezve és kitűnő tüzérséggel és aknavetőkkel rendelkeznek. A 89. hadosztály további osztagai a dzseholi határon vonulnak föl. A Csaharban és Kalgánban működő kínai seregek erejét négy hadosztályra becsülik. Összefoglaló jelentés a Nankau-szorosnál lezajlott küzdelmekről még nem érkezett. A kínaiak is győzelmet jelentenek SANGHAI. — A 88. kínai hadosztályt Szecsuanból Sanghaiba irányították. A japánok a városban aligha kezdeményeznek olyat, ami az 1932-es megállapodást megszegi. A kínai sajtó szerint a heves japán támadást a kínaiak Nankaunál visszautasították. A veszteség mindkét részen nagy volt. Csankaiszek mintacsapata Sanghaiban SANGHAI. — A város védelméről a 88. ki. nai hadosztály gondoskodik. Ez a sereg a Sanghai—nankingi vasútvonal mentén helyezkedett el és már megszállotta a sanghai északi pályaudvart és környékét. A 88. hadosztály Csankaiszek hadseregének legtökéletesebb és legjobban megszervezett része, amely teljesen gépesítve van. Az elmúlt hetekben volt német katonatisztek teljesen átszervezték. Az északi pályaudvart a kínaiak megerősítették és négy kilométerre a japán helyőrségi parancsnokságtól erősen védett lövészárkokat építettek. A lóversenyteret is megszállották Kiangvangban a kínaiak. Arra az álhirre, hogy az ellenségeskedés máris kitört a japánok és kínaiak között, a kínai lakosság pánikszerűen menekül a shanghai északi városnegyedekből. Hét japán torpedóüldöző katonákat szállított partra Shanghaiban, majd eltávozott a sungi kikötőbe, ahová egy japán re- pülőgépanyahajó érkezett. Később újabb öt japán torpedóüldöző jött és csapatokat szállított partra. Csütörtök délután az 1932-es szerződést ellenőrző bizottság ülést tartott Shanghaiban Yui kínai főpolgármester és a japán főkonzul vezetése alatt. Franciaország, Amerika és Olaszország képviselői is részt vettek az ülésen. A kínaiak és a japánok biztosították a gyülekezetei, hogy addig semmiféle ellenségeskedésre nem kerülhet sor, amig a másik fél nem kezdi meg az ütközetet. A Shanghaiban lévő japán nagykövet kijelentette, hogy a legszorgalmasabb tanulmányozás ellenére sem talált módot arra, hogy a japán- kinai konfliktus diplomáciai utón rendezhető legyen. (sp) PRÁGA. - Egy szovjetrepülőgép lezuhan, néhányan belehalnak a katasztrófába, de napokig, hetekig lehetetlen megtudni Moszkvából, hogy ki utazott a gépen, ki halt meg s van-e az áldozatok között külföldi, esetleg csehszlovák állampolgár. Az európai ember fölneszei és a fejét csóválja: ezt nem szokta meg sokat ócsárolt társadalmi rendjében s ha nálunk ilyesmi történik, a rendőrség huszonnégy óra alatt kinyomozza a neveket és megállapítja a kárt. Mi rendhez szoktunk, Moszkvában szemmelláthatóan nem. Nem csoda, ha az orosz hatóságok késlekedése és tehetetlensége miatt a lapok csakhamar legendákat fonnak a moszkva-prágai repülőgép lezuhanásához: már merényletről beszélnek s arról, hogy a gépen kémek, ágensek, fontos dokumentumok utaztak, amelyek pusztulását a szovjet jobbnak látja elhallgatni s ezért nem tudhatjuk meg, hogy voltaképpen ki halt meg az orosz gép erdélyi lezuhanásakor. Valószínűbbnek látszik, hogy az orosz rendőrség egyszerűen nem tudja megállapítani, ki utazott a gépen s ezért késik a felvilágosítás. A nagy keleti birodalomban még hiányzik a rend és a szervezettség, — hiányzik a jogrend —, amit mi ,,romlott“ Európánkban régen megszoktunk: a rendőrség képtelen ellenőrizni az utasokat, vagy lusta rá és mással van elfoglalva. A bejelentőlapok eltűnnek, a hivatalok távolról sem működnek tökéletesen, az ősi orosz Oblomov lusta és nemtörődöm passzivitással épp úgy ott ül — vagy szunyókál — a bolsevista Oroszország hivatali szobáiban, mint ott ült a cáriakban s ma is ugyanúgy tud ásitozni és kegyetlenkedni, ahogy Dosztojevszki, Tolsztoj és főleg Goncsarov megírta. Ott ül álmosan és másra gondolva a traktorokon, az autókon is, ott áll a mozdonyok kazánjai mellett... Akaratlanul a moszkva—prágai repülőgép esete jut eszünkbe, amelynél a szovjethatóságok képtelenek kinyomozni a szerencsétlenüljártak neveit, amikor a moszkvai hivatalos jelentések ismét száz vasutas kivégzését közlik, olyan vasutasokét, akik „trockijista kémek és géprombolók" voltak és Keletszi- bériában több nagyarányú vasutkisiklást okoztak. Többször kifejtettük nézetünket e szabotőr-trockijizmusról: vagy tényleg a rendszer ellenségei a kivégzettek és akkor óriási számuk azt igazolja, hogy a rendszer beteg, vagy az emberanyag tökéletlenségét és tehetetlenségét, az ország egyre veszedelmesebben jelentkező tehnikai és szervezési csődjét büntetik bennük fejvesztetten a moszkvai hatalmasok, s akkor a rendszer szintén beteg. A legvalószínűbb, hogy a kettő együttjár: van trockijizmus és van oblo- movság a szovjetben, s mind a kettő rohamosan nő. A jámbor és álmos nép belefáradt a hajszába, amellyel Sztálin gépcivilizációja egyre hevesebben löki az utált tehnikai teljesítmények felé, belefáradt az ötéves tervek tulcsigázásába, s ezért szaporodnak a bajok, a kimerültség jelei, a szerencsétlenségek a vasútnál, a hadseregben, a közélelmezésben és főleg az iparban és helyi közigazgatásban. A keletszibériai vasúti szerencsétlenségeket is inkább a fáradtság, a nemtörődömség, a vasút elhanyagoltsága, a rossz matéria és a szakemberek tökéletlensége okozta, mint e fantómszerü trockijizmus, amely mindenütt megjelenik, ahol ahol hibák mutatkoznak a szovjetben, akár egy patikus téved az adagolásnál, akár vonat siklik ki, akár a hatóságok nem tudnak néhány szükséges nevet megállapítani, akár sok eső esik, akár szárazság van. A szovjet mindent politikai szemmel néz és szívesen fogja az „ellenfor- radalmár"-ra azt, amit az emberi ügyetlenség és a rossz megszervezettség okozott, valószínűleg igy történt a keletszibériai kivégzett vasutasokkal is. Közülük néhány azon a vonaton utazott, amelyet állítólag kisiklattak, meg is sebesült a szerencsétlenségnél, erős fantázia kell tehát ahoz, hogy elhigy- jük, hogy e trockijisták saját maguk alatt robbantották a vonatot, s önmagukat akarták a másvilágra küldeni, hogy gyöngítsék Sztálin rendszerét! Az elmúlt napokban egy angol szőrmekereskedővel beszéltünk, ki tiz év óta évente két hónapot tölt Moszkvában. Megrökönyödve beszélte, hogy a helyzet menynyire rosszabbodik. Mindenfelé a kifáradás jelei mutatkoznak: a nehézkes, kimüveletlen orosz nép képtelen követni az iramot, amit Sztalinék kényszeritettek rá. Néhány évig ment, a lelkesedés gépészekké, technikusokká, szakmunkásokká ostorozta a muzsikokat, most minden kezd visszaesni s a riadt, agyonhajszolt tömeg a templomokba menekül, miközben rozsdásodni hagyja a traktort s nem bánja, bármi történik. Az angol kereskedő azt. amit Sztalinék után mi is ,,trockizmusnak“ nevezünk, a szabotázsokat, az üzemek bajait, a korrupciót, a hadsereg vezetőinek és az orosz nép értelmesebb koponyáinak zendülését Sztálin ellen.
