Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-13 / 183. (4329.) szám

Anglia vesztenivalója Kínában Angol kézben van a külföldi befektetések harminchét százaléka ■ ■ Gazdasági téren is Japán a legnagyobb vetélytárs s ■ A vámbevételek csökkenése miatt is sérti az európai érdekeket a japán térhódítás "A — H 1 *• . - a* . . .... n 1 i — - - «-> i m Inmitiáíf ^ 9 cr-r A ma |1 lA-lr il LONDON. — Az angol küliügyxnkfisjíté' rium izgalmait, amelyeket a kinAi-jápán kon­fliktus okozott, csak akkor érthetjük meg iga­zén, ha ismerjük a sangtaai viszonyokat. Sang- hai Kína legnagyobb kereskedelmi és ipari váro­sa és igazi központját a nemzetközi koncesz- sziós terület képezi. A város középpontját ké­pezi az a terület, amely harminc nemzet érde­keltségébe tartozó üzemeket, vállalatokat és épületeket foglal magában. Csupán a francia koncessziós rész terül el a városon kivíll és Va­lósággal külön viliavárost alkot gyönyörű palo­táival, árnyékos útjaival, amelyek a ntfes fran­a hadvezérekről vannak elnevezve. Angol uralom Sanghajban Elméletileg a koncessziós területen szereplő harminc nemzetnek egyenlő jogai vannak, kivé­ve a kínaiakat. Az egyenjogúság a kilenctagú városi ^tanács megválasztásánál is kifejezésre jut, mert egyenlő módon állapítja meg az adófize­tés mérvét, valamint az aktiv választójogot. A valóságban azonban Sanghai túlnyomórészt angol. Hosszuszakállu, turbánnal fedett fejű gyarmati angol rendőr szabályosa a forgalmat, angolok­ból áll a folyam- és bűnügyi rendőrség,, angol tulajdont képeznek a felhőkarcolók a Bundon és a Nanking-roadon, a nagy szállodák, a bankok, a biztosítótársaságok, az áruházak', az ipari válhatok, amelyeknek kapujában angol magán­rendőrök teljesítenek szolgálatot. Angol kezek­ben vannak a városi közigazgatás vezető állá­sai, a villamosok, a vízmüvek és még a legutolsó Ikinai boy is tori Shakespeare nyelvét a hafcál- •mas Cathay'-szállóban. A Távol Kelét eszperan­tóját, az úgynevezett „pidgán-angolit beszéli. A statisztikai valóság Ez a sanghai keresztmetszet pontosan illusz­trálja a kínai gazdasági élet statisztikai tényeit ío Tnilfbet Analia és gyarmatainak részesedésé a' kánéi külkereskedelemben 1867-től 1924-ig 83.2 százalékról 37.4 százalékra süllyedt és a Kínával való kereskedelem az angol kereskedel­mi mérlegben a bevitelben csak 1.1, a 'kivitel­ben pedig 2.2 százalékot tesz ki, nem szabad el­felejteni, hogy -— mint Sir Frederick Leits-Ross jelentésében kiemeli, — ■ »Kúra hatalmas gazdasági átalakuláson megy keresztül^ amelyet kedvezőnek lehet tekinteni az angol kereskedelemre nézve“« Anglia gazdásági hatalma Kínában nem ás á ke­reskedelemben rejlik, hanem a hatalmas belekte« lésekben, melyeiket bányákban, vasutakban, stb. helyeztek él. Az angol befektetések összege 1.9 milliárd kinad dollár és ez a hatalmas összeg az összes külföldi befektetések 37 százalékát te­szi ki. Az egyre erősödő vetélytárs A legerősebb és legnagyobb sikert elérő ve- télytársa Angliának a kínai piacon Japán. Az ázsiai szigetország nemcsak növeli kereskedelmi pozicióit, hanem miár jelenlegi érdekeltsége is óriási, mert 1.2 milliárd kínai dollárt tesz ki, vagyis az összes külföldi befektetések 25 száza­léka japán vállakózásokban van elhelyezve. Az angol érdekeltségek' legnagyobb része a Yangcseikiiang-vöiLgyótől délre fekszik, de a ja­pánok egyre erősebb előnyomulása Északkiná- ban mégsem lehet közömbös az angolokra néz­ve. Eltekintve attól, hogy például Hopeiben fe- küsznek ez angol ellenőrzés alatt álló KaÉaim Mining Administration szénbányái, már a Japán által megteremtett önkormányzat Kelet-Hopeiben erősen sérti az angol érde­keket. Kelet-Hopei ugyanis már nem Kína vámfennha­vam tósága alá tartozik és így Japán abban a helyzetben van, hogy nélkül szállíthatja áruit kínai területre. A kínai tengeri vámok- bevételéi, amelyekét 1937-ben 318 millió kanad dollárban irányoztak elő és a külföldi hatalmak által adósságok tör­lesztésére foglaltattak le, a valóságban mái csak 238.6 millió kinai dollárt eredményeztek. Tehát valamennyi állam érdeke, amelyeknek Kína tartozik, ho.gy É-szakkina további „önálló­sítását“ megakadályozzák. « Anglia Japán tér foglalását Északkinában ft legnagyobb bizalmatlansággal figyeli és felfogá­sa a japán-angol tárgyalások félbeszakítása által is megnyilatkozott. Anglia mégis jó arcot fog, vágni Japán veszedelmes játékához, mert Ang­liában jó reálpolitikusok vannak', aikilk óvakod­nak a végzetes konfliktusok felidézésétől. Évszázadok romantikája kölcsönöz különös vonzóerőt Szklenófürdőnek Világlátványosság a Wesselényi Ferenc által fölfedezett barlanggőzfürdő ■■■ Ahol Mátyás király is megfürdött ■■■■ Modern strand évszázadok emlékei között ■■■■ SZKLENóFltRDÖ. — A modern világban, amikor még a gyógyfürdők is igyekeznek lépést tartani a technika vívmányaival és modernizál­ják a fürdők berendezéseit, szinte páratlan a ma­ga nemében a felejthetetlenül szép helyen fekvő Szklenófürdő, amelyet a kies és vadregényes fenyőerdők valósággal elzárnak a külvilágtól. Ha nem tűnne az ember szeme elé az ujonnan fölépített strandfürdő, úgy érezné magát, mint­ha egy élő múzeumba lépne. Mert minden még régi, érintetlen. Minden épületnek megvan a ma­ga történeti múltja, minden bútordarab a, múlt századok emléke, sőt még a modern sportvilághoz tartozó ping-pongasztalt is Ferenc császár ebéd­lőasztalából alakították át. Amikor Gasparecz igazgató végigkalauzolt a fürdőn, egyik ámulatból a másikba estem. Nem akartam a "szemeimnek hinni, hogy a mai agyon­racionalizált világban létezik még a Garam völ­gyében egy fürdőhely, amely nemcsak hogy kén- savas forrásaiban kiapadhatatlan, hanem féltve őrzi a régi emlékeket, nem modernizálja azokat. Az első épület, amely feltűnt, az ősrégi Bae- sányi-féle kúria volt, amelyet dr. Giller János tartománygyülesi képviselő nagyapja birtokolt. Közelében pedig egy páratlan, igazán népi gyógy­hellyel ismerkedtem meg s ez a Zipserdiáz. Ahol a bányalovakat ápolták... A Zips er-ház eredetileg lófürdő volt, ahol a megbetegedett bányalovakat ápolták. Ennek a helyén építette föl a gyógyfürdőt Zipser szélak- nai bányagondnok s a XV'TTI. század utolsó esz­tendei óta ide járnak a Losonc-, Léva-vidéki kisgazdák aratás előtt és után, hogy köszvényes lábaikat a 42 fokos kénsavas vizben kigyógyit- sák. A Zipser-ház tulajdonképpen eléggé nem ér­tékelhető emberbaráti feladat szolgálatában áll. A gazdák, akik semmilyen szociális intézmény­hez nem tartozhatnak, akikről semmiféle beteg­biztosító nem gondoskodik, egy pár fillérért eb­ben a házban találják meg gyógyulásukat. A szoba napi ára ő korona, ^ egy fürdő pedig két koronába kerül. Miután minden gazda magával hozza az elemózsiát, tehát napi hét koronával fedezve van a kiadása s köszvényes lábal épp úgy találnak gyógyulást, mint a tehetős bete­geké valamely világfiirdőben. A barlang-fürdő A nyolc és fél katasztrálie hold területű fürdő- dőpark másik végén egy másik világlátványosság van. Kívülről nem árul el semmit a „Gőzfürdő” felirás. Amikor 'belépünk, egy barlang tárul elénk. Elől a Wesselényi Ferenc által épitett vízmedence van s onnét egy pár lépcsőn beju­tunk egy elég terjedelmes cseppkőbarlangba-, amelynek sziklahasadékaiból kiáramlik a termé­szetes gőz. S itt is gyógyulást keresnek és ta­lálnak az emberek. De akármerre is mentünk, mindenütt a múl­tak emlékei tűnnek föl. Az egyik épület arról hi­res, hogy azt Ferenc császár tiszteletére építet­ték föl, amikor még trónörökös korában meglá­togatta Szklenófürdőt. A másik épületről azt mondja a fáma, hogy Mátyás király gömöri tar­tózkodása alkalmával ugyancsak itt járt s ebben a házban szállt és fürdő tt meg. S minden házban van fürdőmedence. Amerre csak lépünk, forrásokat látunk. A gyógytartalmu kénsavas források számtalanjai találhatók itt. így épült fel az uj strandfürdő is, amelynek vizét öt, eddig még ki nem használt forrás adja. Az egyik íhidegviz-forrásból levezetett vízzel hütik a strandfürdő állandóan huszfokon felüli vizét. A hatalmas parkban hét közösmedence van, amelyekben a víz hőfoka 37 és 45 fok között vál­takozik. Azonkívül vannak külön kádak, ame­lyekben a nehéz betegek fürödnek, továbbá külön családi medencék, is Nem lehet ezek után csodálkozni^ hogy a 120 szobával rendelkező Szklenófürdő kitette a táb­lát: ..Megtelt”. Mert vannak még ma is emberek, akik szívesen veszik, ha kikerülhetnek a modern világból és gyógykezeltethetik magukat, egy ro­mantikában gazdag, muzeális fürdőben, ahol már 1600-ban kerestek gyógyulást uralkodók és más nagynevű emberek. Amióta a modern strandfürdőt felépítették, azóta messzi és közeli városok emberei tömege­sen keresik föl vasárnaponként ezt. az ősrégi für­dőt. így ölelkezik össze a romantikus mult a korszerű jelennel... (r, a.) HUi Unok a topok? TITULESCU KARLSBADI TARTÓZKODÁSA A „Die Zeit” cimü prágai napilap jelenti: A Csehszlovák Sajtóiroda keddi hivatalos híradása, amely szerint Titulescu nem tartózkodik Karls« bariba®, nem érte el a karlsbadi nyilvánosság előtt a kívánt hatást. Tudósítónk megállapítása szerint ugyanis Titulescu — aki a Pupporkszállónak ama lakosztályában szállt meg, amelyben Fuad egyip* tömi király lakott, — kedd estig még Karlsbad« bán tartózkodott és a cáfolat következtéiben vál­toztatta meg tartózkodási helyét és szerda reggé! óta román barátaival Joa-clhimsthalban tartózkew. dik. A hivatalos cáfolatnak úgy a karlsbadi la* kossäg, mint pedig a fürdővendégek kevés hl te íj adnak, mert Titulescu arca annyira markáns, az olaszok a genfi intermezzók alkalmával „fél* ázsiai keveredésiek nevezték a román külügyi minisztert, — hogy Karlsbadban is feltűnt. Mi­kor megírták a lapok, hogy Karlsbadban tartóz­kodik, megbeszéléseinek székhelyét a szálló kert­jéből áttette fejedelmi lakosztályába. Titulescu a beszélgetések alkalmával franciául beszélt. A prágai külügyminisztérium egy magasrangu hiva­talnoka, aki Karlsbadban időzött, eltávozott a fürdővárosból. «.LLOYD GEORGE MEGVIGASZTALJA A MAGYAROKAT“ E dm alatt Írja a „Lidové Noviny“* „A Pesti Hírlap megjelentette ma azokat a kifejezéseket, amelyeket állítólag Lloyd George néhány nap­pal ezelőtt a magyar képviselőház elnöke, Kornis Gyula prelátus előtt tett, amikor őt meglátogat­ta. A Lloyd George-zsal való beszélgetés során Kornis említést tett arról, hogy az angol állam­férfi egyik legutóbbi nyilatkozatában a kisálla­moknak szép jövőt jósolt, nem tett azonban em­lítést Magyarországról. Kornis kérte Lloyd Georgot,. hogy nyilatkozzék Magyarország je« | lenjéről és jövőjéről. Erre Lloyd George udva­riasan azt felelte, hogy a kisebbségi nemzetek jövőjére vonatkozó jóslata természetesen Ma« gyarországra is vonatkozott. Tudom, — mon­dotta Lloyd George, — hogy Magyarországnak bizonyos nehézségei vannak, amelyek megjavítá­sát azonban Magyarországnak a népszövetség­nél kell keresnie. Rövid szünet után állítólag folytatta: Minthogy a határok nem elégítenek ki. — néhány millió magyar a határ mentén ide­gen kormányzás alá került, — állította a magyar politika. Igen, — felelte állítólag Lloyd George, — akkor olyan információkat kaptunk és mi olyan adatok alapján döntöttünk, amelyekről ké­sőbb kiderült, hogy nem voltak megbíznátok. Kí­vánatos lenne, hogy Magyarország a szomszé­dos államókkal kiegyezzék. Mindkét fél érdeké­ben való lenne.“ a közigazgatás csődjét, az ipar és a mező- gazdaság rossz eredményeit, mindazokat a jelenségeket, amelyek hónapok óta a világ- történelemben soha nem látott méretű letar­tóztatás, elcsapás és kivégzés-inflációhoz vezetett Szővjétofoszországban, effé a2 ál­talános kimerülésre vezeti vissza s ezzel magyarázza a csodálatos vallomásokat is, amelyek a trockista pörökben hangáénak el. A letargia jelei. A nicsevo szele ismét vé­gigsöpört az orosz stéppék felett. A nép nem birja tovább a túlzott és az ember tel­jesítőképességével nem számoló követelmé­nyeket, amit Sztálin rendszere kivén. Tény­leg elégedetlenkedik s azök, akik látják, hogy hová vezet a hajsza, tényleg felszólal­nak ellene, de Sztálin keze kegyetlenül le­csap rájuk. A kifáradt nép, amelyből egy eltúlzott iram minden erőt kisajtolt, kezd visszaesni a régi petyhüdtségébe, a régi hi­bákba s felvilágosultabb szellemei mindent elkövetnek, hogy a doktrinás vezetőket jobb belátásra bírják, de hiábavaló ostro­muk után ők is visszaesnek a letargiába, — ez az, amit troekizmusn.sk nevezünk, ez az, ami egyetlen napon több kivégzett már­tírt követel, mint az európai világrend más államokban egy esztendő alatt. * Mit szóljunk, ha most az újabb 72 és 27 kivégzés, sok tábornok-népbiztos-iparvezér elcsapása és letartóztatása után hire érke­zik annak is, hogy Dimitrov, a nagy Dimit­rov, a hős, a mártír, — ugyancsak kegy- vesztett lett Moszkávban és a közeli na­pokban talán már a Kreml foglya lesz. Az orosz világ a fejetetején áll! Ma már Di­mitrov is fasiszta ellenforradalmár! Ezek- után csak az kellene, ha Sztálin Göringet, Dimitrov nagy ellenfelét diszkommunistává nevezné ki és keblére öleli, mint azt, aki először állította Dimitrovról, hogy veszedel­mes ember és hidegre kell tenni. A német bíróság akkoriban, a Reichstag-pör idején nem hitt Göringnek, Sztálin és az orosz bíróság most talán hinni fog neki. Mert azzal tisztában lehetünk, ha Dimitrovnak egyszer Sztálinnál gyűlik meg a baja, nem viszi e] oly szárazon, mint amikor Hitlerrel húzott ujjat. A harmadik birodalom bírósága fölmen­tette és magas álláshoz segítette, kiváncsiak vagyunk, mit tenne vele a „világhumanizmus és világpacifizmus“ (így nevezte egyszer a szovjetet egyik szlovenszkói magyar laptár­sunk) biróséga, ha Sztálin elcsapja arról a magas polcról, ahová Hitler bíróságának hu­manizmusa helyezte! Ha van ember, aki ér­demeket szerzett a szovjetért, úgy Dimitrov az. Hősiesen viselkedett a német biróság előtt, s magatartását a német biróság — a világ nagy ámulatára — respektálta is: föl­mentette. Dimitrov „mártiromsága" lobban- totta újra lángra Európában a kommunizmus már-már lohadozó fáklyáját: az ő nevével agitált évekig a szovjet, az ő neve szilárdí­totta meg a le-letörő ellenállást a fasizmus ellen. Dimitrov volt, aki megszervezte a kominternben az európai népfrontokat, hatá­sos gyakorlattá változtatta elvét a második és a harmadik internacionálé szövetkezésé­ben és ezzel meggátolta a jobboldal győzel­mét Franciaországban és Spanyolországban. Talán a világkommunizmust mentette meg _ lehetetlen, hogy most az ellenkezőjét tegye. Gyakorlatilag többet végzett a kommuniz­musért. mint Sztálin, vájjon mi lehet most az, ami „árulóvá „ellenforradalmárrá“, „fasisztává bélyegzi? Ha Trockij után Di­mitrov is fasiszta lett, akkor vájjon ki nem az? Ha Dimitrov tényleg tett valamit Sztálin ellen, ami eltávolítását megokolttá tette, ak­kor ez nem lehetett más, mint hogy értelmes eszével ő is észrevette, mint sok „trockijista“ barátja, hogy a mai szovjetrendszer tartha­tatlan. a nép nem birja az iramot és össze- mgy. a sztálinizmus patologikus hatalmi má­morba torkol és a rendszeren változtatni kell. Dimitrov bátor ember, láttuk a Reichstags- pörben, talán hangot mert adni meggyőző­désének és Sztálin (most olvastunk egy ver­set, mely a szovjet tankönyvekben szereplő kötelező memoriter-anyag, s így ir a Hatal­masról: ,,ó jó. ó nagy, ó hatalmas, — ó szép Sztálin“) — lecsapott reá is. Kíváncsian várjuk, mit szólnak majd a Dimit- rov-esethez házi „humanistáink" és baloldali világbölcseink. Amikor a bolgár kommunista a német biróság előtt állt, a „világ lelkiiameretét. humanizmusát, becsületét“ mozgósították óriási lármával megmentésére és a német bíróságot és államot a pokolnál gonoszabb intézménynek nevezték, mert vádolni és gyanúsítani merészelt •fly olyan nagyszerű embert, mint Dimitrov. Erer és ezer újság harsogta: Dimitrov mártír, s pyilkot cs halált érdemlő gazember, aki nem tartja gáncs nélküli lovagnak. Pedig akkor Di­mitrov nyiltan kijelentette, hogy halálos ellen­sége Hitlernek. A Dimitrovot védő és mentő, s a gáncsolóit becsmérlő világlárma tovább tar­tott, araikor — a német biróság nemesebbnek bizonyult a jóslatoknál, felmentette Dimitrovot és vastag szivarokkal bőven ellátva, pompás angol ruhában, kövéren és kipihenten hálóko­csin Moszkvába küldte a mártírt, ahol isten­nek kijáró tisztelettel fogadták. —> Nos, most ismét art kérdik mondogatni valahol Dimitrov­ról, hogy veszedelmes ember, forradalmár és rosszat tett. Ismét baj fenyegeti. S ha most bí­róság elé kerül, nincs kegyelem számára, mert nem Hitler birósága. hanem a „világhumaniz­mus'' bírósága Ítélkezik fölötte. Ismét valótlan­sággal vádolják Dimitrovot. Art mondják, nem jó kommunista, hanem áruló, kém és fasiszta. Azt is mondani fogják talán, hogy Göring meg­bízásából dolgozik, s a Reichstag-pör cirkusz volt, hogy fel ne tűnjék, ha a fasizmus elküldi kémnek Moszkvába Dimitrovot. Ezért is men­tették fel akkoriban, pedig a baloldali sajtó lát­ta már Dimitrov fejét porba hullni és elkészítet­te a pompás, hatásos nekrológot, fogják talán mondani. — Mit lehet tudni, hátha ilyeneket «ütnek ki Dimitrovról. Várjuk a baloldali vi­lágsajtó megmozdulását az érdekében. Várjuk a vádak erélyes visszautasítását, mint ahogy vissza utasították akkoriban Hitler vádjait« .Vár-, juk Dimitrov molesztálóinak megbélyegzését és annak a rendszernek kegyetlen és fentartásnél- küli elitélését, amely a nagyszerű Dimitrovot gyanúsítani merészeli. Várjuk a világközvéle­mény megszervezését, a hadjárat megkezdését, a végleges szakítást azokkal, akik Dimitrovot bántják, biráinak és vádlóinak közprédává té­telét és bejelentését annak, hogy Európa azé« gyene, a haladás és a proletariátus arculcsapá- sa, a világhumanizmus lábbaltiprása, egy be­teg, korrupt rendszer végső, kétségbeesett hör- gése az, amit Dimitrovval cselekesznek. Ezt Írták akkor, Vájjon megirják-e ma* is Dimitrov érdekében?

Next

/
Thumbnails
Contents