Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-11 / 181. (4327.) szám
XVI. évf. 181. (4327) szám • Szerei a • 1937 augusztus 11 Előfizetés) ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Eg/es szám ára 1.20 Ke, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • ©~ TELEFON; 30311. « • SÜRGÖNYÖM HÍRLAP P R A H A. Franciaország is közeledési keres Rómához A beke ara — Abesszínia Angol-Francia megegyezés • A szeptemberi néps:9vetségi közgyűlés kijeienti, hogy „Abesszínia nem létezik többé“ ■ Földközi tengeri tárgyalások a hatalmak között • A spanyol háború (sp) PRÁGA, — C'hautemps kormánya bejelentette, hogy Spanyolország csak másodsorban érdekli, ha az olaszok kötelező Ígéretet tesznek a Baleáro'k kiürítésére, Szovjetoroszország belpolitikai bajai miatt nem ér rá, hogy izgalomba jöjjön Francoék dolgai miatt, Chamberlain Angliája mindenáron ki akar békülni Olaszországgal, mert fölöslegesnek tartja a veszekedést egy olyan országgal, amely a status quo alapján hajlandó a megegyezésre s amely ma még távolról sem fenyegeti az angol érdekeket, sőt az angol politika uszályhordozójává válhat bizonyos helyeken, Amerika tekintete Japánon csüng, a népszövetség komoly anyagi gondokkal küzd, s ez a tiszteletreméltó gyülekezetnél is fontosabb minden más problémánál, — nem csoda, ha a francia kormány álláspontja mindenütt áttört s a világ a spanyol kérdést ma „másodrendű fontosságúnak“ tartja, amely nem lehet veszélyes Európára, mert Európa nem akarja, hogy veszélyessé váljék. Aki a helyzetet összehasonlítja az egy év előtti helyzettel, a tavalyi augusztus izgalmas napjaival, sokat elmélkedhet a bekövetkezett változásról. Tavaly a spanyol polgárháború minden pillanatban robbanással fenyegetett. Az egyik részen Németország és Olaszország, a másikon Oroszország és Franciaország csaknem mozgósított már s a féktelen diplomáciai háborúskodásba itt-ott fegyverzörej vegyült. A sajtó uszítása az egeket ostromolta. Mussolini és Hitler személyes ellenségei, akik többnyire bizonyos európai lapok szerkesztőségeinek biztos hadállásaiból lövöldözték mérges szóbombáikat a két diktátor országa, ellen, ismét elérkezettnek látták a pillanatot — mint két év előtt az abesszin konfliktus kitörésekor —, hogy a világot ráuszítsák a német és az olasz népre. Akciójuk már-már sikerült, amikor Delbos francia 'külügyminiszter a londoni benemavat- kozási bizottság összehívásával kiütötte a fegyvert a valenciai (akkor még madridi) kormány barátainak kezéből és sikerült is megakadályozni a nyílt beavatkozást és a világháborút. Akármit végez a londoni bizottság spanyol viszonylatban, bármennyire tökéletlen és szemfényvesztő a munkája ezen a téren, — mert az orosz és az olasz fegyverszállitó hajók tovább közlékednek a spanyol partok felé, — elvitathatatlan, hogy a bizottság európai viszonylatban eredményesen cselekedett. Ellensúlyozta az uszítást. Lokalizálta a spanyol kérdést. Kihúzta méregfogát. Ma az ibériai harc nem fertőzheti meg Európát s ha a spanyol beteg, a szegény, tovább kínlódik szerencsétlen nyavalyájában, a járványt nem terjesztheti, bacillusai nem okozhatnak kárt embertársaiban. S ha ennyit ért el a diplomácia tudománya, szép munkát végzett; az orvostudomány sem tud gyakran többet cselekedni járványok ellen. 1937 augusztusa nyugodtan és a fertőzés veszedelme nélkül tekint a betegre, nem úgy, mint 1936 augusztusa. Ebben a viszonylatban a saját hangulatunkon érezzük a változást, —- de mi történik a szerencsétlen Spanyolországgal? Meddig tart még betegsége? Ha vizsgálat tárgyává tesszük a Spanyol 'helyzetet, megállapíthatjuk, hogy a háború végét semmi sem jelzi. A hadité- nyek nem igen gyakoriak s a hadmozdulatok csigalassúsággal követik egymást. Amióta Franco serege tavaly, Badajoz elfoglalása után minden ellentállást elsöpörve noPÁRIS. Megbízható források szerint az angol kormány máris megegyezett abban, hogy javasolni fogja a népszövetség szeptemberi összejövetelének az abessziniai olasz hódítás de facto elismerését. A kérdés szabályozása úgy fog megtörténni, hogy az összejövetel kijelenti, hogy Abesz- szinia népszövetségi tagsága megszűnt, mert az ország nem létezik többé. Anglia és Franciaország kívánságára ezt a döntést azonnal a tanács összeillése után meghozzák és igy eltávolítják a legnagyobb akadályt a fontos angol-olasz és a tervezett olasz-francia kibékülés utjából. Beavatott források szerint ugyanis most Franciaország is mindent elkövet, hogy ne maradjon háttérben s Angliához hasonló módon szintén kibéküljön Olaszországgal és biztosítsa az európai kibékülés munkáját. Franciaország belpolitikailag kedvezőtlen helyzetben van és gyengeségében nem bocsátkozhatik kockázatos külpolitikai kalandokba, mert érdeke azt kívánja, hogy a belső reorganizálás miatt békében éljen valamennyi szomszédjával. A népszövetség döntése után a négus képviselője elveszti azt a jovember elején Madrid előtt termett és amióta Miaja novemberben visszaverte a nemzetiek támadását a város ellen, kevés *z, ami döntően befolyásolhatta a hadműveleteket. A télen Franco légi támadásokkal próbálkozott, nem sikerült. Újabb, nagyobb erőre és szervezkedésre volt szükség mindkét oldalon, mielőtt a háború második és nagyobb- arányu fázisa megkezdődhetett. A téli átszervezés után Franco februárban teljes sikerrel Malaga elfoglalásánál próbálta ki erejét. Úgy látszott, a hadiszerencse végleg az ő javára billent, mert a veszekedő, s Katalánja tehetetlensége miatt meggyöngült Valencia emberben való fölénye és jobb (védekező) sztratégiai helyzete, orosz tankjai és francia tisztjei, a világ minden részéről Madridba özönlő nemzetközi brigádok ellenére sem mutatkozott átütőképesnek. De amikor Franco márciusban és áprilisban Guadalajaránál döntő csapást akart mérni Madridra, Miaja megverte, s hónapokig úgy látszott, hogy a kormánycsapatok kerültek fölénybe. Csak amikor Mola tábornok haditerve győzedelmeskedett s Bilbao elfoglalásával a nemzetiek ismét tanujelét adhatták katonai fölényüknek, változott meg a helyzet, s Franco elpártolt barátai újra fölkarolták a spanyol nemzeti ügyet. A kormány kénytelen volt a csorba kiköszörülésére minden erejét latba vetve, Brunetenél offen- zivát kezdeni, amely azonban katasztrofálisan végződött s sokban volt hasonló a nemzetiek tavaszi guadalajarai vereségéhez. De a júliusi harcokba mindkét fél belefáradt, s újból csönd uralkodik a spanyol frontokon. A háború kimenetele bizonytalan. Ha az angolok tényleg elismerik „hadviselő félgát, hogy Genfben az abessziniai excsászár! képviselőjeként tovább működjék. Franciaország és Anglia kormánya ezenkívül megállapodást kötött földközitengeri céljai tekintetében, és e megállapodás úgy jött létre, hogy az olasz érdekeket is figyelembe veszi. Az olasz impérium elismerése természetesen kiindulópontja lett az uj angol-francia földközitengeri megállapodásnak. Eddig Abesszínia bekebelezését csupán hat ország ismerte el, köztük Németország is, de valószínű, hogy a népszövetség döntése után valamennyi európai hatalom sietni fog az olasz hódítást elismerni. A földközitengeri probléma szabályozása jólmfor- mált; körök szerint az őszi népszövetségi ülés tárgysorozatának középpontjában szerepel s nem lehetetlen, hogy ennek a kérdésnek szerencsés megoldása újabb lendületet ad a népszövetség munkájához. A status quo biztosítása Anglia, Franciaország és Olaszország hosszabb idő óta tárgyal a Földközi Tenger nek“ Francoékat, akkor szentesítik azt a helyzetet, amely a valóságban úgyis megvan, mert Spanyolországban ma nem bel- háboru folyik, hanem a szó szoros értelmében két ország, két önállóan megszervezett terület küzd egymással. A hosszú háborúnak automatikusan ez lett a következménye. Az egyik oldalon kikerekitett, jól megszervezett, s vezéréért a lelkesedés tüzében égő ország Franco Spanyolországa, a másik oldalon a baszk—katalán—’valenciai államszövetség vitézkedik. Mintha két középnagyságú és szomszédos európai ország küzdene, úgy tárul elénk ma a spanyol háború. Francoék Valenciát ma már nem bévülről veszélyeztetik, mint a belháborukban szokás, hanem kívülről, egy hatalmukban lévő külországból, s Valencia ugyanilyen módon küzd ellenfelével. Az elmúlt év alatt az egyik oldalon lelkes fasiszta állam épült ki, amely nyugodtan és biztos kézzel megszervezve él a front mögött, teljesen háboruviselővé alakult át, s teljes erővel támogatja a fronton lévő csapatokat. A másik oldalon szocialista ország él ugyanilyen módon és szintén mindent elkövet serege erejének növelésére. Köztük fut a front, ahol küzdenek, ugyanúgy, mint a világháborúban a front a lelkes Németország és a lelkes Franciaország között futott Baseltól Ostendéig. Ez a helyzet határozza meg a spanyol háborút, amely — ismételjük — nem belháboru többé, hanem két egyforma erős és hadviselésre átalakult ország harca a saját formájáért: az egyik a nemzeti, a másik a szocialista formáért, így is kell elbírálni tehát a lehetőségeket és a jövőt. Az együk helyen tökéletesen átszervezett és kiképzett fasiszta állam áll, a másikon ugyanilyen szocialista állam, s az egyévi munkával kérdéseiről és az előzetes eszmecsere során megállapodott abban, hogy a Földközi Tenger jelenlegi status queját mind a territoriális birtoklás, mind a politikai tevékenység és a fegyverkezés terén tiszteletben tartja. Franciaország biztonsága érdekében nagy súlyt helyez az északafrikai összeköttetés kiépítésére és arra az olasz ígéretre, hogy Róma átmenetileg sem akarja a Ba- leárokat olasz flotta- és repülőgépközponttá kiépíteni. Páris felfogása szerint ugyanis a Baleárok birtoklása veszélyeztetné Franciaország összeköttetését afrikai gyarmataival és Délfranciaország szempontjából is kellemetlen lenne, mert a szigetek az olasz repülőgépek bázisává válhatnának* Angliát viszont elsősorban a dodekanézosi szigetek kérdése érdekli, főleg Pantelleria, amit az olaszok Máltával szemben megerősítenek. Erről a szigetről a hatalmas olasz flotta ellenőrizheti a Szuezből Gibraltárba vezető útvonalat és megnehezítheti Anglia forgalmát. Eritrea megerősítésének kérdése ugyancsak szerepet játszik a megállapodásokban, mert Anglia vörös-tengeri útvonalának biztonságával áll kapcsolatban. teremtett berendezésben már szinte elképzelhetetlen, hogy az adminisztrativa, a hangulat, a rendszer megváltozzék. S mert igy van, nem számolhatunk a háború gyors végével. Mindkét ország elég erős még, a hosszú harci szünetek alatt mindkét országot jól átszervezték vezetőik. Mindkét országnak még nagy erőforrásai vannak, föld, termés, ember, ércek, külkereskedelem. A gyárak mindkét oldalon lázasan dolgoznak, az adójövedelem szabályosan befolyik, a mezőgazdaság termel, ugyanúgy, mint a hadviselő államokban a háború alatt. Mindkét ország élénk kereskedelmet folytat a külső hatalmakkal, vesz, elad, fizetni tud. megkapja, amire szüksége van. Franco országa területre nagyobb, Valencia országa iparilag és pénzügyileg tökéletesebb és nagy városai előnyére szolgálnak. A lakosság tekintetében körülbelül egyforma az, arány: itt 12 és ott is 12 millió ember küzd s mindkettőnek egyformán megvannak az emberei a közügyek és a közgazdaság irányítására. Ilyen körülmények között, ha Európa visszahúzódik s az ellenfelek egyforma erősek, ha mindegyik mögött jól megszervezett ország áll. mi döntheti el a 'küzdelmet? Franco javára az, ha sikerül az elszigetelt és rossz stratégiai helyzetben lévő baszkok ellentállását végleg megtörni, Aszturia .gazdag iparát birtokába venni és északi százhúszezer főnyi seregét más frontokra vetni, Valencia javára az, ha Katalónia aktívan bekapcsolódik a küzdelembe, a belső ellentétek elsimulnak, az ország fegyvert kap. s a bolsevista propaganda Franco seregének háta mögött elmálaszíja a nemzetiek ellenállóerejét. Még mindig nyílt kérdés, hogy melyik lehetőség következik be. ámbár elvitathatatlan, hogy az akadály, amivel Francoéknak kell meg- birkózniok. kisebb, mint a Valencia útjába tornyosuló akadályok tömege.
