Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-11 / 181. (4327.) szám
2 fiwtrttv ▼ lAfaYARTIlKliAg 1937 augusztus 11, szerda« Miről tárgyal Prága és Berlin I Illetékes körök is megerősítik, hogy tényleg folytak tárgyalások ■ • A prágai sajtó a megegyezés föltételeiről • Min hiúsult meg a megegyezési kísérlet! Hodza Ausztriában magyar államférfiakkal fog tanácskozni? ként szándékosan fölsorolja azokat a föltételeket, amelyek mellett a megegyezés Németországgal létrejöhet, világosabban hangsúlyozza ki a fő- feltétek is. A kommunisták nacionalista aggodalmai m. kommunista ,,Rudé Právo“ szintén foglalkozik a „Venkov" vasárnapi cikkével. A lap hangsúlyozza, hogy a „Venkov" egész nyíltan fölfedte azokat a törekvéseket, amelyeket az agrár reakció 1935 decemberében érvényre juttatott és amelyekért az idei kormányválság idején is dolgozott. A „Rudé Právo“ azt irja, hogy a „Venkov" nem is tagadja, hogy ezen a terven tovább dolgoznak s megjegyzi, hogy a prágai és berlini politikai körök között tanácskozások folynak. A kommunista lap szerint más jelentések arról szólnak, hogy az agrárpárt néhány tényezője Berlinben hitlerista tényezőkkel, sőt Krebsszel és Junggal tárgyal. Az ilyen eljárást a kommunista „Rudé Právo" Csehszlovákia függetlensége elárulásának tekinti. A csehszlovák föltételek A Poledni List is hosszabb cikkben foglalkozik a csehszlovák-német tárgyalásokra vonatkozó Venkov-hiradással. A lap szenzációsnak tartja a Venkov cikkének ama részét, amelyben fölsorolja azokat a föltételeket, amelyek mellett az egyesség lehetséges. Ezek között szerepel a jelenlegi határok elismerése. A két állam közötti békét megnemtáA szenzációhajhászás és a hamis hirek terjesztése eilen foglalt állást a nemzetközi újságíró-szövetség PRÁGA. — A „Národni Osvobozeni" arról számol be, hogy a „Kurjer Warszawski" bécsi levelezőjének az a híradása, miszerint Hodza Milán csehszlovák miniszterelnök rövid tartózkodásra Ausztriába érkezik, bécsi politikai körökben számos kommentárt váltott ki. Az az általános meggyőződés alakult ki, hogy Hodza főképpen azért utazik Ausztriába, hogy ott magyar államférfiakkal találkozzék s hog” az osztrák államférfiak közvetítő szerepet főt, nak játszani. Nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy Hodza Ausztriában Neurath német külügyminiszterrel is találkozni fog* Ez alkalomból utalnak a „Frankfurter Zeitung" augusztus 5-iki számára,, amely Hodza miniszterelnök dunai tervéről meglehetősen tárgyilagosan ir. Csehszlovákia valóban tárgyalt Németországgal A „Venkov" vasárnapi száma visszatér a pénteki számában megjelent ama híradására, hogy dr. Abshangen cambridgei nyilatkozata szerint Prága és Berlin között tárgyalások folynak, azonbrn a tárgyalások még nem haladtak annyir? előre, hogy a lengyel-német paktumhoz uaaonló megegyezést alá lehetett volna írni. A „Lidové Noviny“ ezzel kapcsolatban azt közli hogy az illetékes körök jelentése szerint ténylec folytak tárgyalások bizonyos dolgokról, amelyek a két szomszédos állam szomszédi viszonyából és a kölcsönös kapcsolatból erednek, azonban eredményt nem értek el. Főképpen nem lehet arról szó, -— iirja a „Lidové Noviiny" — hogy a Németországgal kötendő egyezmény aláírása előtt állanáink. Dr. Abshangen nyilatkozatát személyi nyilatkozatnak kell tekinteni, amelyet az értelmi szerző saját felelősségére tértit. Ez az információ azt mutatja, hogy Csehszlovákia ami a Németországgal szembeni viszonyát illeti, ugyanott van, ahol volt — ámbár minden egyes csehszlovák bizonyára szívesen venné, ha sikerülne mindkét fél részére elfogadható egyezményt kötni. ■ Csehszlovákia főfeltétele a „Lidové Noviny“ szerint az, hogy maradjanak érintetlenül Csehszlovákia biztonsági garanciái, főképpen azok, air fékét Csehszlovákia a Franciaországgal és ozovjetoroszországgal kölcsönös segélynyújtásra vonatkozóan kötött, A „Lidové Noviny" kívánatosnak tartja, hogy a legnagyobb kormánypárt lapja, ha már egyéb(2) Abban az esztendőben, amikor Magyarországon már vajúdott a reformmozgalom és mindenki szeme uj események látókörébe edzette magát, csendes októberben, 1823-ban látta meg a napvilágot a róla világhírűvé vált Sztregova világlakója: Madách Imre. A bokrok éppen a legszeszélyesebb sárga színekkel diszitgették a patak ágyát, a fák úgy hullatták leveleiket, mint finomzizenésü aranypénzt, az egész természet még egyszer nekirugaszkodott, hogy az örök törvény kezét lerázza magáról s ebben a furcsa, lázadozó, félig nyárban, félig őszben hívta életre az Ember legnagyobb költőjét. A bolondos vizek, az éppoly bolondos fák és még bolondosabb, kéken hivalkodó s magát pompás réti királynőnek képzelő kikerics nem is tudták, hogy tanúi lehetnek olyan napnak, amelyen nemcsak a tüzes ko- ronáju nap süt régi kedvével, nemcsak a még ittmaradt madarak tréfálkoznak jókedvű, pihés fiatalok módján, nemcsak a tavaszi ragyogás visszfénye kisérti őket egy sok óráig tartó, hosszú pillanatra, hanem a levegő édességébe belenyúlt Isten keze is, hogy ebben a csodálatos időben, napsugár Játékában önfeledten és tele szívvel ajándékozza meg az emberiséget. Madách Imre, a sztregova! remete a legpompásabb ősz és a legnagyobbszerü borongás Isteni ajándéka volt. Vájjon mit érezhetett Majthényi Mária asszony, amikor elsőszülött fiának életet adott. Kinézett-e mosolygó szemmel és hálatelt szivvel a kisded park lombokban ékes, aranyos ragyogásu fái közé? Vájjon érezte-e, hogy a méhében hordozott gyermek a szenvedések és a lelki bánat kohójában edződik az egész ' ilág érzékfölötti szerelmesévé? A jó asszony bizonyára csak az anyák megszokott, csendes örömét érezte s fiát a fűtől, fától, szellőtől, napfénytől is vigyázó szeretettel óvogatta. Otthon taBÉCS. — Az újságírók nemzetközi szövetségének, a Fédération Internationale des Journalistes-nek végrehajtóbizottsága elfogadta az osztrák ujságirószervezetnek és a külföldi laptudósitók bécsi szövetségének meghívását s elhatározta, hogy legközelebbi ülését az osztrák fővárosban tartja október 7-től 11-ig. Az ülés napirendjén a világ újságíróinak fontos szociális és kulturális kérdései állanak. Különösen nagy érdeklődéssel várják a nemzetközi szövetség újabb határozatait a szenzációhajhászás és a hamis hirek terjesztése dolgában. Most, a bécsi ülés küszöbén tették közzé annak az érdekes határozatnak a szövegét, amelyet a két kérdésben legutóbbi párisi ülésén hozott a nemzetközi szövetség. Az erre vonatkozó határozat szószerint a következőképen szól: — Tekintettel arra, hogy valamennyi országban egyes lapok mindinkább szenzációnittatta, hogy idegenben baja ne essék, otthon kelte- gette benne szárnyra azokat a szépségeket, amelyeket könyv és az élet az akkori fiataloknak nyújthattak. Hogy irodalom is élt a komor kastély falai között, azt a kis Imre félig gyermeki lapja, a: Literatúrai Kevcrcs mutatta. A Literatúrai Kevercs, a Lantvirágok és az Ember Tragédiájánál kell-e érdekesebb és nagyobb lelki hármasság egy ember életében? Sztregova nemsokára más vizek felé sodorta Madách Imrét, hogy a közügyekért sok-sok fiatal társával együtt ő is feláldozza magát és áldozzon a szó anyagi értelmében is uj arcát kellető hazájáért Fráter Erzsikét már az Ipoly másik, messzebb eső felére, Csesztvére vitte. De a Tiszovnyik és a kisded Sztregova gyermekkori dallamai sikongtak még visszatérő édességként a fülében akkor is, amikor Fráter Erzsikével kevés boldog óráját éli. A fiatal asszony, aki Bihar varázslatos levegőjéből került az ósdi Ipoly mellé, szivének egész melegével akart szeretni s vájjon nem Majthényi Mária asszony féltő nevelése tette Madáchot olyan félénkké, olyan zárkózottá, hogy ennek a bolondos, remegő női szivnek lakatját nem tudta mégsem megtalálni? Én az Ipolyról mesélek, s a börtönből Madáchot megint oda viszem vissza, hogy a már öreg, de még mindig elsőszülött fiáért rajongó a azt örök gyermeknek látó Majthényi Mária mellett uj szemmel lássa a rosszul kezdett életet. 1853-tól a Tiszovnyik megint jelenthette nagyobb gazdájának, az Ipolynak, hogy a nagyságos ur otthon van, ir és gazdálkodik, sétál és imádkozik és életét úgy rendezte be, hogy abban most már csak gyönyörűsége teljék. Madách Imrével most már a jó Isten Is beszélt és Madách Imre fiúi alázattal hallgatta. — Én arra teremtettelek Téged, édes fiam, — mondta a jó Isten, — hogy az emberek fájdalmára és gyönyöhajhászó hirek és hamis értesülések közlésére vetik magukat, amelyek alkalmasak arra, hogy egészségtelen kíváncsiságot keltsenek. a közerkölcsiség színvonalát csökkentsék és a közvéleményt félrevezessék, —- tekintettel továbbá arra, hogy egyes újságírók e törekvések antiszociális jellegét kidomborítani igyekeznek és riportázsukban olyan eszközöket vesznek igénybe, amelyek a tisztességgel és a becsülettel nem egyeztethetők össze: ennélfogva a végrehajtóbizottság azt a kívánságát fejezi ki, hogy a szövetség valamennyi tagszervezete becsületkódexet készítsen, ennek alapján teremtse meg becsü- letbiróságát és ama tagjai ellen, akik az ily- módon megalkotott becsületszabályokba ütköző magatartást tanusitanak, tegye meg azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy szép hivatásunkat megóvják a lealacsonyodástól. rüségére szolgálj írásaiddal. Nézd csak ezeket a bolondos patakokat, völgyeket, folyót! Mennyi emberi bánatot láttak már és mégis olyan fürgék, olyan bizakodók. A mindenki bizakodását Te fogod végső szóval papírra vetni, mert küzdeni és bízni kell! A Tiszovnyik-patak meghallotta az Isteni beszédet, esdő danájával belemprmolta a költő leikébe a feledhetetlen igéket. Az Ipoly bekukkantott a Hámori pusztától s minden reggel megkérdezte a Tiszovnyik gyermekhabjaitól: Mit csinál uratok? Hogy szolgál becses egészsége? Hát a nagy mü befejezéséhez készül-e már? Három esztendőn keresztül mindennap kérdezgette, mig ezernyolcszázhatvan egyik reggelén jobban sietett a Tiszovnyik is, hogy már messziről emelt hangon és büszkén jelentse: «— Jó uram elkészült már az ember fájdalmas tragédiájával. Ezentúl mindenki ismerni fogja Sztregovát. A bolondos Ipoly is sietve kanyarodott a vén Duna felé s annak adta tovább az újságot. A vén Duna bele- hömpölygette a Fekete-tengerbe, onnan átszökkent a hir a Dardanellákon és a Gibraltáron át a nagy óceánokba, mert akkoriban még nem volt rádió s a nagy újságokat vizek hátán üzenték volt meg az emberek. Vagy talán nem is az emberek üzenték, mert az emberek néha irigyek és nem szeretik egymás dicsőségét nagyobbitani. Az Isten keze máig is ott van a magára hagyott szlovák falu felett, ahol a prágai vár valamikori öreg lakója is levett kalappal állt a világhirü magyar sírja felett. A sztregova! határban nem nyilnak piros virágok, mint a Vág-parti Sztrecsnó felett. A Sztregova patakocska partján csak úgy, mint a Tiszovnyik partjain tarka-barka virágok nyiltak az ember tragédiájának képeiként. Messzire világitó színükkel éveket és életállomásokat mintáznak s ha idegen vándor vetődik a környékre, akaratlanul is azt kérdezi: — Hová kerültem, hogy így egyszerre mintha csupa szépséget látnék és csupa tisztaságot éreznék magam körül? Mi felelünk neki, mert a folyók csak a hozzáértőknek tudnak felelni: — Madáchhoz értél, idegen vándor! JlíeséE az Jpoíy Irta s Farkas István madási paktummal pecsételnék meg. A tárgyalások föltételei között szerepel a csehszlovákiai német kisebbség kérdésének rendezése. Csehszlovák felelős körök Berlinben állítólag kijelentették, hogy nem akarják elcsehesiteni a németeket, ezzel szemben a csehszlovákiai németektől lojalitást követelnek. A „Poledni List” azt irja, hogy egv^ ,másik_ követelés a németek kulturális kapcsolatának biztosítása és mihelyt ebben a kérdésben sikerült megállapo? dást létesíteni, aláírható a két állam közötti megállapodás. A lap szerint a „Venkov” híradásából arra lehet következtetni, hogy Prága és Berlin között már régebben folynak a tárgyalások és hogy konkrét kérdésekről tárgyalnak. A tárgyalások során a legnagyobb nehézséget állítólag az okozta, hogy Németország ragaszkodott az eddigi szerződésektől való elálláshoz. A lap figyelemreméltónak tartja, hogy a közönség ml módon tudta meg, hogy a két állam között tárgyalások folynak s hogy a koalíciós lapok hallgatnak az olyan dologról, amely sokkal fontosabb, mint az egyes pártok közötti veszekedés. a bűnügyi regények vitték a bűn útiéra a Kassán elfogott ungvári betörőket KASSA. — (Szerkesztőségünk jelentése.) Közöltük tegnap, hogy a kassai erkölcsrendészeti razzia alkalmával váratlanul elfogtak két betörőt, akik Ungvárott 28.000 koronát zsákmányoltak és nyomban Kassára utaztak autón, hogy áldomást igyanak a jól sikerült „munkára". A betörök első útja a Vársánc-uccába vezetett, ahol kéteshirü leányokkal akartak mulatni. Alig telepedtek le, amikor a detektívek rajtuk ütöttek és elfogták őket. Rövid vallatás után beismerték tettüket. Az egyik letartóztatott betörő, Száva Ferenc 19 éves diák kezdetben azt állította, hogy édesapja aktiv katonatiszt, de később beismerte, hogy székesfehérvári csendőrőrmester fia. Elmondotta, hogy elbukott az érettségi vizsgán, ezért elbujdosott hazulról. Szloven- szkóra jött és a „Lunapark" vándor szórakoztató társulathoz szegődött. Ott jól bántak vele és megkereste a megélhetésére szükséges pénzt. Közben azonban megismerkedett Gombkötő Józseffel, akivel állandóan kalandorregényeket és detektivtörténcteket olvastak. Ezeknek a hatása alatt különféle betöréseket eszeltek ki. így határozták azután el, hogy meglopják munkaadójukat, a „Lunapark" tulajdonosát, Schwarz Ferencet. Egy óvatlan pillanatban behatoltak a pénztárkocsiba és a kézikasszát, amelyben ékszerek, készpénz és sorsjegyek voltak, magukhoz vették. Ezután autón Kassára utaztak. HARMADIK MESE A LEGNAGYOBB PALÓC A Kürtös-patak éppoly bolondos, mint a Bágy, vagy talán a Bágyot is a Kürtös ruhájába öltöztette a kékkői völgyben meghúzódó kis falucska mesemondója, ki tudná azt ma már megmondani! Balassa Bálint szelleme járta be az egész völgyet, mint valami egészségesen termékenyítő árnyék, a virágdalok első költőjének szelleme mindmáig is ott lebeg a furcsa dombok, magukat hegyeknek tartó és akácosokat erdőnek valló jókorácska halmok, domborulatok fölött, amik Szkla- bonyát is körülveszik. Tizenöt évvel ezelőtt még állt az a háromablakos, szalmafedeles ősi kúria, amelynek falán egy szürke márvány tábla — a Nógrádmegyei Nemzeti Intézet és a megye közönségének adománya — hirdette, hogy az alacsony falak között született Mikszáth Kálmán, a legnagyobb palóc, azoknak mesemondója, a „tót atyafiak“ lelki megértője és barátságos barátja s r~p- pant ismerője. Éppen akkor, amikor a hirtelen ■ invázió kisértett az Ipoly völgyében, meg más! a kétszázezer főnyi sereggel. Mikszáth János uram bizonyára remegve gondéit arra, hogy milyen lesz az uj holnapokká? telitett magyar élet, csak a szelíd édesanya, farádi Veres Mária kulcsolta össze a kezét és adott hálát az Istennek, hogy a Kálmánka egészségesnek született. Filcsik, a huncut és politikus csizmadia, aki akkor még egészen fiatal éveit élte, bizonyára ott leselkedett megint a balassagyarmati ut mellett s a temető szomszédságában meghúzódó kovácsmühelyben, hogy az oroszokról újabb híreket nyerjen s ott hallotta a hirt, hogy Mikszáth nemzetes uréknál kisfiú született. — Éppen jókor, éppen jókor — mormolta a szájtátó embereknek. — Meglássák, hogy ez jelent valamit. Isten sohse ad nehéz időkben ok nélkül gyermeket Sokra fogja még vinni a fiú, én mondom, Filcsik s nékem akárki elhiheti! A túltengő önérzet feszesre dagasztotta keblét s azonmód el is sétált a Mikszáth-ház felé, ahol János urat éppen jó munkában találta, mert a Gyúró kocsisnak adott parancsokat a nyári munkássághoz. Hogy mit is beszéltek ottan, azt nem tudom, mert a temető felől kiváncsi szellő támadt s elfujta mind a hangokat, mintha csak pipitér bolondos szirmai lettek volna. (Folytatjuk.)
