Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-25 / 167. (4313.) szám
Kerényi, Pelőíi és Tompa eperjesi találkozása Irta: dr. Máriássy Béla Az eperjesi Erdei iáik" emlékoszlopánál julius 18-án rendezett ünnepség alkalmával hangzott el az alábbi megemlékezés, „Meg van szentelve a föld, melyen a nemzetünkre fényt derítő nagy szellemek etetőkben jártak és időztek*'. Az 1845-i.k év tavaszán soha nem szűnő fény sugárzott erre a tarcaparti Athénre. Főként annak ezen hűvös völgyére, „az eperjesi költői verseny" tárgyának, az „Erdei lak“-mak he- iyére. Az akkori idő sötét irodalmi égboltozatának három fényes égiteste találkozott itt. A kedves, kedélyes Kerényi Frigyes, aki német anyanyelvű Christmann-ból lesz magyar költő, Vidor Emil. A hajnalcsillag. A vele előzőéven kötött ismeretség s abból fejlődött barátság hozta ide a magyar irodalom akkoriban felkelő napját. Amely nap egy meteor gyorsaságával röppent fel a magyar — s a magyarok közül elsőnek a világirodalom egének delelő pontjára, hogy onnan soha többé le ne szálljon: Petőfi Sándor. A harmadik, az 1844/45-ik tanévben idősbb. Péchy Tamás kézsmárki fia mellett nevelői, helyesebben mentori állást betöltő, édesbus szavú, bánkódva remélő, bibliás ember: Tompa Mihály, A csöndes méla hold. Kerényit — épp úgy, mint Petőfit— újévi ajándékul adta a Gondviselés a magyar nemzetnek. Kereken egy évvel Petőfi előtt született Eperjesen 1922 január elsején. Atyja jómódú vaskereskedő. Anyja, Spannagel Teréz, müveit lelkű nemet polgárasszony, ki maga is Írogatott német verseket. Tőle örökölte fia a költői hajlamot és képességet. Összes tanulmányait Eperjesen végezte. Szülői korán elhaltak. A gyermek Frigyes Samu bátyjával együtt, a klasszikus műveltségű Krayzell András collegiumi tanár gyámsága alá körűit. Már zsenge porában verselni kezdett. Először anyanyelvién németül, majd az iskola nyelvén latinul. Felsőbb osztályokba jutva, tagja lett a collegiumi „Magyar Társaságinak". S ez rendkívüli hatással volt reá. Elégette német és latin verseit s kizárólag magyarul kezdett. írni. Már 1839-ben a „Magyar Társaság" érdem- könyvébe iktatja „Szivárvány" és „Epigrammák" című müveit. 1840-ben közli az „Athéné um“ első verseit, Vidor Emil név alatt. Verseskönyve 1844-ben jelenik meg Pesten. A bírálók nagyon lerántják. Költőtársai többre becsülik s a Petőfi körül csoportosult „Tizek Társaságiban veszik fel. Herfurt József megállapítja, hogy Kerényi alakilag nagy költő, nála tisztább, tökéletesebb jámbusokat, trohaeusckat és rímeket magyar költő nem irt. De, hogy Kerényi tartalmilag is valódi költő, bizonyítja az a nagyrabecsülés, melyben őt Petőfi részesítette. Úti leveleit hozzá intézi. S a szigorú bírálatok megjelenése után azt írja neki: „Míg a csőcselék azt kiáltja rád, hogy nem vagy költő, addig a Múzsa lehajlik hozzád egéből s homlokodat megcsókolva azt mondja: kedves gyermekem"! Ezt a hivatott, szakértő és szókimondó Petőfi mondja: És nagyratartotta Petőfi Tompa Mihályt is. Tompának hozzá „ismeretlen, ámde mégis jó barát“-ként intézett versére így válaszol: „Hát fiú, olvastam azt a verset, Amelyet te én hozzám csináltál Valahol a bártfad forrásnál, S mondhatom, hogy nagy örömet szerzett". Nyomban felismerte benne a népies irány második pillérét: „Jöjjünk csak mi össze, fönn az égben örömkönnyeket sir Csokonai". S amidőn „Toldi" írójában a népies költészet harmadik, legmagyarabb oszlopára rátalál, azt Írja neki, hogy versét elküldi Tompának: „legény ám az is a talpán, általában Arany, Petőfi, Tompa —■ Isten Krisztus uccse — szép triumvirátus". Petőfi 1845 április 4-én érkezett Eperjesre s Kerényi Frigyeshez szállt. Kerényi a Fő-ucca 82. számú családi házát, melyet emléktáblája jelöl, eladva, annak keleti tőszomszédságában lévő, Petőfi emléktáblájával díszített' ház fő-uccai emeleti két kisebb szobájában lakott. A házigazda tisztét Kerényi Frigyes látta el. Anyagi viszonyai ezt lehetővé tették. A háziasszonyi hatáskört Irányi István töltötte be. Ezért kapta címét: „Kerényi Frigyesné született Irányi Pista". A három költő találkozását találóbban, szem- 1 éltetőbben, mint azt Tompa teszi, 'leimi nem lehet: „Hajh, minő perc volt az, midőn mi hárman Legelőször jöttünk össze váratlanul . . . Csak néztünk egymásra, boldog némaságban, Mig bárom ifjú szív, híven egymásra hull, S mint a fenyő, melyet ér az ég villáma, Nagy érzéstől boruk lelkünk fényes lángba." Habár — Vachot szerint — Petőfi ezen 1845-iiki tavaszi költő-kéjutazáson őt nem a szerelem rózsaláncaival, hanem a barátság acél- kapcsaival kötötte le, azért gyorsan hevük), minden szép iránt fogékony szive gyakran lobbant lángra Eperjes — mindenkor híres — szép lányai iránt. Felsülés cimü — ittirt — versét e .szavakkal kezdi: „Ebédre hittak". Miben gyakran volt része. Elfogadta. Főként, mert értesült, hogy szép leányka is lesz ott. „Szép volt a lányka, nagyon szép! S én őt tüstént megszeretém". Kora reggelenként ki-kiment a Táborra, honnan egykor Caraffa ágyúi dörögtek a mártír városra: Rettegj! Gyönyörködött a táj szépségében. De kijárt ide naponként többször, mert ezen az utján egy gyönyörű barna lánykát látott, kivel ha 'tekintetük találkozott — ismeretlenül bár — mindig összemosolyogtak. Kerényi szívügyéről nem sikerült adatot talál-, nőm. Úgy lehet, eleinte a múzsa kötötte le, majd a szabadságharc vette teljesen igénybe, s annak leveretése után a honfibú, mely őt szülőföldje elhagyására s Amerikába való kivándorlásra kényszeritette, akadályozta eszményképe megtalálásában. Tény, hogy harmincéves korábán nőtlenül halt meg Északamerika „Uj Buda"- telepén. Tompa eperjesi tartózkodása szivének szélcsendes időszakába esik. Nem voltaik viharai. De hogy szive olykor nagyobbat ne dobbant volna, az lehetetlen. Hiszen költő és mindössze 26 éves! Irányi Istvánnal való levelezéséből tudjuk, hogy évek múltán is Eperjes szép leányairól álmodozott. Tomka Antónián, Krisztiani Marin ki- vül főként Styller Leó váltó-törvényszéki biró fogadott leánya, a szép Mari képe vésődött leginkább szivébe. A baráti kör leggyakrabban Kerényinél jött össze. Napi társadalmi, politikai és irodalmi kérdések után előkerültek az adomák. E téren Tompa vezetett. Harsogó kacaj követte pompás előadását. Hol a poharak összecsendültek, felharsant a dal. Nem hiába volt Tompa két éven át tagja a híres sártospataki kántusnak. Úgy Tompa, mint Petőfi erős dohányosok voltak. Utóbbi egy-egy bodor füstfelhőt fújva ki, rámutatott: „Ilyen felhőben lakik az én Istenem! A pipa minden bajomat elfeledteti. Ezt a gond- üzőt nehezebben tudnám nélkülözni, mint a bort, A világ ormain 1922 óta hét expedíció járt szerenc a Mimaláján A megközelíthetetlenség csúcsai ■ Mit tart a tibeti néprege a Himalájáról ? ■ A legmagasabb csúcs, ahol valaha ember járt BERLIN. A világ legmagasabb hegysége még ma is megközeíithetetlenül áll az emberek előtt. A legkitűnőbb hegymászók, a legnagyszerűbben felszerelt expedíciók kísérleteztek már évtizedek óta, hogy feljussanak a megközelíthetetlen hegycsúcsok egyikére. Eleinte az volt a kitűzött szándékuk, hogy a legmagasabb csúcsot, a 8882 méter magas Mount Everest-et, vagy amint a benszülöttek nevezik, Csomo Lungma-t megmásszák, de amikor egymásután 4 expedíció vallott kudarcot, beérték volna már a kisebb, legalább 8000-eS' csúcsok egyikével, de a Himalája máig is állja a harcot és egyetlen 8000-es csúcsát sem sikerült még megmászni. Repülőgéppel átrepültek már a hatalmas hegycsúcsok felett, de emberi láb még nem érintette a legmagasabb csúcsok egyikét sem. A Nanga Parbat Valóságos hősi elszántsággal indulnak neki majd minden évben a hegymászók a megoldhatatlan feladatnak. A német Hima- lája-expedició, amelynek kitűzött célja a 8120 méter magas Nanga Parbat csúcs megmászása volt, lavinába került és még csak közel sem jutott a céljához, kettő kitételével valamennyi tagja elpusztult. Egyedül Wien professzor, az expedíció vezetője és egy társa menekült meg, kilenc legelsőrangu német hegymászó lelte halálát a lezúduló hótömegben. A Nanga Parbat — bár lényegesen alacsonyabb mint a Mount Everest —, már igen sok áldozatot szedett, itt veszett nyoma még 1895-ben a világ akkori ismert legjobb hegymászójának, Műm- mery-nek is, a múlt évi német Nanga Parbat expedíciót is azért kellett abbahagyni, mert két tagja szerencsétlenül járt. A legmagasabb hegycsúcs, amit valaha ember megmászott, a szintén Himalája- csoporthoz tartozó Nanda Devi, amely csak 7821 méter magas ugyan, de a megközelítése ugyanolyan nehézségekkel jár, mint akármelyik 8000 méteres Himalája hegycsúcs. 1936 augusztusában jutott fel ide a Brown tanár vezetése alatt álló angol-amerikai expedíció. A német Dyrenfurth expedíció, amely a 8120 méter magas Nanga Parbat- ot szemelte Jki céljául^ sikertelenül yp]t kénytelen visszafordulni, pedig már nagyon közel járt a céljához. A legmagasabb pont azonban, ahol ember valaha is járt, jóval túl van a 8000 méteres zónán. Az 1933. évi Mount Everest-expedició két tagja, Mallory és Irvine, hiteles adatok szerint 8350 méter magasságból indultak neki az utolsó ostromnak, hogy oxigéntömlőkkel felszerelve feljussanak a csúcsra. Lennmaradt társuk körülbelül 8500 méter magasságig látta őket távcsövén, akkor hófelhőbe kerültek és soha többé nem látta őket senki. Örök rejtély maradt, hogy feljutottak-e a csúcsra és csak azután érte őket a halál, vagy még felfelé menet közben kerültek olyan hóviharba, amely lesodorta őket a mélységbe, vagy ott fagytak meg a 8000-es magasságban. A Himalája szellemei A nepáli és tibeti lakosság szerint a Himalája csúcsain gonosz és hatalmas szellemek tanyáznak, akik nem tűrik, hogy teremtett ember betegye a lábát a birodalmukba. A legnagyobb nehézség teherhordó és segítő csapatokat toborozni az expedíciókhoz, mert mindenki fél a hegyek gonosz szellemeitől, akik sokkal erősebbek, mint az ember és minden betolakodót elpusztítanak. A mostani katasztrófa ismét gondolkodóba ejtheti az embereket, hogy ha nem is laknak gonosz szellemek a Himalája csúcsain, a rettenetes időjárási viszonyok és szinte megoldhatatlan hegymászóproblémák olyan súlyos és olyan veszedelmes helyzeteket teremtenek, hogy kérdés, egyáltalában érde- mes-e mindaddig foglalkozni a 8000-es hegycsúcsok megszásának kísérleteivel, amig az expedíciók felszerelése nem olyan tökéletes, hogy biztosítsa a hegymászók életét és testi épségét. Az ember azonban szereti a harcot és ha 1922 óta hét Himalája-expedició járt is szerencsétlenül és dolga végezetlenül volt kénytelen visszafordulni, mégsem kételkedünk abban, hogy legközelebb újra nekivág a megközelíthetetlen hegynek egy még jobban felkészült, még nagyobb lelkesedéssel és akaraterővel dolgozó expedíció, hogy végrehajtsa azt, ami eddig egyetlen era- bernek sem sikerült* ........ %_i mi nt a zenét, mint az imádságot, mint a könjfc vet". . • Noha Kerényi a kollégiumi ♦,Magyar Társaságiban már korán kitűnt, verseit az „Athe- naeum" közölte s verses kötete is már előző éven megjelent, szülővárosában nagy feltűnést nem keltett. „Senki sem próféta saját hazájában". Tompa már több mint féléve tartózkodik Eperjesen és szükebb baráti körén kívül tán nem is ösmerik. Petőfi érkezése felkavarja a város nyugalmát. Az ősi kollégium ifjúsága felpezsdül, mint a viz, melybe villám csapott! Érkezése után 12-ik napon már bírálatra ad ki a „Magyar Társaság" egy „Petőfi hozzánk érkeztekor" cimü müvet. Április 19-én Petőfi megjelenik a „Magyar Társaság" ülésén. Tanácsokat ad a szavalásra. Az ifjúság lelkesedése nem ismer határt. Április 20-ika táján fáklyászenével tiszteli meg. Petőfi ezen első ünnepelte- tését Kerényi lakásának ablakából nézi s hallgatja végig. A lelkes beszédre — a „Pesti Divatlap" április 24-iki száma szerint — körülbelül igy felel: „Ez a legkedvesebb zene reám nézve, melyet életemben hallottam. Kedvesebb e fény, mint rabnak a napsugár. Ha életem elsötétül' s a sors macskazenével tisztel meg, ez estére gondolva, fumigálni fogom bajaimat". E megtiszteltetés némi viszonzásául április 26-án újból megjelenik a „Magyar Társaság" ülésén. Ött — bizonyáré Eperjes szép leányaira gondolva — Vörösmarty „Szép Ilonká“-ját szavalja el. Köztetszést arat. Ez alkalommal jelen volt Tompa is, kit az elnöklő Lukács Pál felkért egy szavalatra. „Ki is a megtiszteltetést szívesen fogadván, legközelebbi alkalomra ajánlkozók." Az ébredő tavasz pompája kivonzotta őket a szabadba. Sokat időztek Kerényi szebeni-uti kertjében. Voltak a Kálvária mögötti Kern-kertben, Cemétén és a Szekcső folyó Salgó község felőli partján állott — azóta elpusztult — „Havran- Holló" fürdőben. „Egy-két órányira Eperjestől" — írja Petőfi — szomorkodik Sáros romja. Rákóczi egykori fészke. Voltam rajta. Dehogy mulasztanám el valami romot megtekinteni, ha csak szerét ejthetem. Oly jól esik ott színom a dicső lovagkor levegőjét... Valami nyolcán kerekedtünk fel Sáros romjait meglátogatni. A hegy alatt elhagytam a társaságot, hogy hamarább érjek fel, mert tartottam tőle, hogy könnyeimet el nem fojthatom s én nem szeretem, ha más sírni lát engemet. E várra vonatkozik ,,A' rom panasza" cimü ver- * sem." ’ Sajnos, ez a vers akkor, bizonyára a cenzúra miatt — meg nem jelenhetett s a későbbi, viharos » időkben nyoma veszett. A csodált természet ölén való barangolásaik ' közben vetődtek el ide a „2imny potok" hüs völ- 7 gyébe, hol akkor az emlékoszlop helyén — égy ; „erdei lak" állt. Petőfi indítványára elhatározták, hogy az : együtt töltött szép napok emlékére, ugyanazon . tárgyról Írnak verset. Irányi ajánlatára tárgyul az „Erdei lak“-ot fogadták el. Megállapítva, hogy az leiró költemény t legyen. A megállapodáshoz egyedül Tompa maradt hü. : Az „eperjesi költői verseny", melyben — mint t azt Szász Károly oly helyesen mondja — Ke- i rényi egy naiv lírai képet, Tompa egy gyönyörű leiró költeményt s Petőfi egy szárnyaló szabadságódát adott a három költő barátságának, —■ kiknek elsője tengeren túl szabad Amerika földi ' jében, másodika a hanvai sirkertben s a harmadik a fehéregyházai, segesvári csatatér ismeretlen hantja alatt alussza örök álmát, — a három; költőnek, még inkább Eperjesnek és legfőképpen ennek a kis völgynek múlhatatlanul szép és örök emléke marad! Május 2-án ütött a válás órája. Petőfi elutazott. Kerényi elkísérte Lőcsén át Késmárkig. ' „Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával" •—Írja Petőfi úti jegyzetében. 1847-ben Tompát bejei paplakában látogatva meg, onnan Írja Kerényinek: „Vig napokat élünk Tompával, mindazonáltal csalatkozol, ha azt hi- - szed, hogy kevesebbet civakodunk, mint hajdan : nálad Eperjesen." 1 Ha két kovakő összeütközik, megszületik a ' szikra. Micsoda fenséges szellemi tűzijáték, ha két ilyen gyémánt méri össze erejét! Vége szakadt a szép életnek, melyre tíz év távlatából visszatekintve, 1855 áldozó csütörtök estéjén Hanvárói Írja Tompa Irányi Istvánnak: „Beh szívesen lennék 200 váltó forintért még egyszer nevelő olyan időben, mint az volt!" S nem fejezhetem be méltóbban, mint az ő soraival: „Hajh szép élet volt az... vigadtunk szerettünk* Lelkünk a jövőbe szép reménnyel nézett. Tündérsátor gyanánt borult el fölöttünk örök himzetével ragyogó költészet. S mint egy három felé kibontott arany szál Kísért, összetartott elválásainknál*" .1937 Juliua 25, vas&rmag^J 6
