Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-25 / 167. (4313.) szám
MMai számunk a Képes Háttel 24 oldal — Ara 2 - K( Ma; Kis Magyarok Lapja l67' ^3l3^SZám * ^a*^*'**a*>'193^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő, külföldre: évente 450, /\ SzloVeriSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓÍ magyarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • _ . fl képes melléklettel havonként 2.50 Kó-val több. pOlltlK.Q.1 TlCipiLCLpiCL Egyes szám ára 1.20 Ke, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Ili. emelet. © Ö TELEFON: 303-1 1. Í9 SÜRGŐNYCIM HÍRLAP, PRflHfl. Egy Isisefeiisée élni keid... (*) A jugoszláv konkordátum-harcot, vagy legalábbis azt a megingathataBánságot, amivel a kormány védelmezi álláspontját, némely szomorú, bár érthető kisérőtünet ellenére is, biztató jelnek kell felfogni, mert megmutatja, hogy a Szto- jadinovics-kormány nemcsak politikailag, hanem szellemileg is fel akarja számolni azt a merev és százszázalékos centralizmust, amely a diktatúrához s a diktatúrán keresztül majdnem államkri- zishez vezette az országot. Tudnia kellett a kormánynak, amely vállalkozott erre a súlyos, bár elkerülhetetlen, mert életmentő műtétre, hogy a centralizmus nem kizárólag politikai, de talán sokkal érzékenyebb szellemi sebeket ejtett hor- .vátokon, szlovéneken, magyarokon, az ifjú délszláv 'királyság társnemzetein és nemzettöredékein, kik elvégre hazát csak úgy és olyan körülmények között találhatnak az uj államban, hogyha legalábbis szellemi egyéniségüket megőrizhetik. Ezen a téren súlyos sérelmei voltak elsősorban a katolikus Horvátországnak, de vele együtt Délszlávia valamennyi katolikus népének s a katolicizmus volt, igen érthetően, a legerősebb bástya, amely ellenállt a belgrádi centralizmus ostromainak, ellenállt annyira, hogy végül is a centralizmus volt kénytelen beadni a derekát. Sztojadinovics bölcsen meglátta, hogy elsősorban az egyházzal kell kiegyeznie, mert szellemi konszolidáció nélkül tartós értékű politikai konszolidáció nem képzelhető el. A lelki egység katolikus horvátok és ortodox szerbek között soha nem kovácsolódik össze, ezt a legmélyebb határárkot a Délszlávország két államalkotó nemzete között soha nem fogja áthidalni tudni semmiféle államférfim bölcsesség, de a mérséklet, a józan türelmese ég nyugvópontra viheti a harcot, elhallgattathatja a hangos panaszokat és a hangoskodó intoleranciát. Sztojadinovics okosan felismerte a brutális politikai eszközök hasznavehetetlenségét és rájött arra az egyszerű, bár annyiszor mellőzött igazságra, hogy emberekkel csak emberi módon lehet bánni. Bennünket ez az irányzat, minden egyébtől eltekintve, azért is érdekel, sőt főleg azért érdekel, mert reményt merítünk belőle a vajdasági magyarság szellemi felszabadulásához. Mert titkon azt reméljük, hogy nemcsak politikai fogásról van szó, nemcsak arról, hogy az egyházon keresztül próbálja megközelíteni az oly nehezen megközelíthető horvátokat Belgrád, hanem uj kurzusról, mely szellemi szabadságot akar biztosítani Délszlávia összes népeinek. Bízunk benne, hogy a- vallási kisebbségnek adott szellemi szabadság után sor kerül a nemzeti kisebbségek szabadságára is és ezen az utón a belgrádi kormányzat eljut a magyar problémák felismeréséhez: hozzásegíti a Vajdaság magyar kultúrintézményeit, hogy uj erőre lendüljenek s megszünteti az elnyomásnak azt a légkörét, amelyben megbénult minden szellemi élet. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren történtek már eddig is biztató kezdeményezések s a múlthoz képest lényegesen megjavult a jugoszláviai magyarság helyzete. Belgrádnak a magyarsággal nemben, mintahogy ezt már többizben leszögezik, az volt az álláspontja, hogy egyszerűen él hanyagolható mennyiségnek" vette. A diktálná előtt volt magyar szellemi élet Jugoszláviáin, de a diktatúra lekötötte a magyar élet ereit a tetszhalálba gémberedett testet olybá vette, mtha valóban nem volna benne többé élet. az, a belgrádi kormánynak sok más súlyos Hídja volt, igy tehát érthető, ha nem is meg- ^Jcsájtható, hogy igyekezett bagatellizálni a kisebbségi problémákat. A magyarokkal azonban mindig megkülönböztetett nemtörődömséggel bánt. Gazdaságilag mindjárt az államfordulat Után megnyomó rodott a magyarság színe-java: a Mussolini az európai politika realitásairól és fikcióiról Hk zavarják a békét és az enrttttmiRSdést ? • Fs'tünistkeltS dk a „Paario «3’ Itáliában" RÓMA. — A Popolo dTtalia ismét fel-1 tűnést keltő vezércikket közöl, amelynek i szerzője minden valószínűség szerint maga | Mussolini. A vezércikk, amelynek cimejj „Realitás és fikció”, megállapítja, hogy! Európa az utolsó húsz évben különféle fik-1 dók hatása alatt állott, amelyek károsak g voltak a békére és az általános együttmü-1 ködésre. Ilyen fikció, a dkk szerint, a nép-J szövetség pacifizmusa, amelyet főleg a nép-j szövetségi titkárság tagjai irányítanak, te- j hát nagyhatalmak, különösen Franciaor-| TIENCSÍN. — A japán főhadiszállás nyu- godtabban ítéli meg a helyzetet, miután a 37-ik kinai hadosztály csapatainak elvonulása tovább tart. így tegnap regggel négy katonavonat indult el, amely körülbelül egy ezrednyi katonát szállított el a veszélyzónából. Ennek ellenére a japán vezérkar még nincs tisztában azzal, hogy tényleges, vagy csak szinleges kiürítésről van szó, mert állítólag délről útban van a 123-ik dandár, hogy a most elvonult hadosztály állásait elfoglalja. Sanghai jelentés is úgy tudja, hogy a kinai központi kormány Hopei tartomány déli részében 150 ezer főnyi katonaságot vont össze. Ez 113/olc hadosztály, amely harminc katonai repülőkép fölött rendelkezik, A japán főhadiszállás szerint a japán-kínai konfliktus alkalmával elesett katonák száma ösz- szesen nyolcvan. szag, Anglia és Szovjetoroszország. Továbbá két fikció a Popolo d’Italia szerint az Abesszínia meghódításával és a spanyol eseményekkel szemben tanúsított állásfoglalás. A cikk emlékeztet ebben az összefüggésben az abesszin császárság elismerésével szemben tanúsított ellenállásra. További és nem kevésbbé fontos fikció az, amely Franco tábornoknak hadijogát vonakodik dísmerni. Ami az önkéntesek visszahívásának kérdését illeti, a lap szerint ez csak úgy volna megoldhaI SANGHAJ. — A nankingi és sanghaji kinai sajtó elismeri, hogy julius 19-én megegyezés jött létre Szuncsejuan tábornok és a japán katonai hatóságok között, de annak a véleménynek ad kifejezést, hogy ennek ellenére a helyzet éppen olyan veszélyes, mint volt ezelőtt. A lapok arra figyelmeztetnek, hogy a japánok pozícióikat nem hagyták el. Beavatott körökben a nyugtalanság okai a következők: 1. A japánok arra ügyelnek, hogy vájjon a kínaiak betartják-e a megegyezést és az a körülmény ujabb zavargásokra vezethet. 2. A japánok azt követelik, hogy a központi hadsereg csapatai Hopei tartomány fővárosából azonnal vonuljanak vissza és visszautasították a kinai külügyminisztériumnak azt a kérését, hogy bizonyos türelmi időt engedjenek mind a két oldalon a csapatelvonásoknak. 3. A japánok tovább követelik a japánellenes tevékenység be1 szüntetését Északkinában. A Takunpao cimü lap szerint a japán kormány magatartása semmieset-j re sem járult hozzá a helyzet enyhüléséhez. I tó, ha az egyes nemzetek köteleznék magukat, hogy nem fognak további csapatmegerősiíése- ket küldeni. A Popolo dltalia szerint Franco mögött ma a jobbérzésü spanyolok nagy többsége áll és olyan katonáról van szó,, aki Spanyol- ország kétharmadrésze és az összes spanyol gyarmatok fölött uralkodik és akinek a területén a 22 millió spanyolból 14 millió él. ílgy állítják be a dolgot, hogy Franco felkelő, aki pronun- damentot szervezett és ezáltal azt a hitet akarják kelteni, hogy a tényleges spanyol kormányt Valencia reprezentálja, ahol tulajdonképpen Moszkva uralkodik. Hagy politikai jelentősége vsa Mussolini clkkéaeh RóMA. <— A Havas iroda jelentése szerint Mussolini cikke a Popolo dTíaiiában politikai körökben nagy feltűnést keltett és általában nemzetközi politikai jelentőséget tulajdonítanak neki. Egyes körökben úgy ítélik meg a cikket, hogy Mussolini döntő lépésre határozta el magát és ezzel a cikkével vezeti be Olaszország uj meglepetését. Nem tartják lehetetlennek, hogy Olaszország teljesen visszavonul mindenféle nemzetközi együttműködéstől. A Havas-iroda tudósítója azonban beavatott körökben úgy értesül, mint ahogy az afrikai háború idején napvilágot látott hasonló cikk sem jelentette Olaszország kilépését a népszövetségből, úgy most sem kell attól tartani, hogy Mussolini cikke után valamilyen váratlan diplomáciai lépés következik, Mussolini ebből a spanyol polgárháború alkalmából is mérleget állít föl és szembeállítja a realitásokat a politikai fikciókkal és a tényeket a teóriákkal, ugyanúgy, mint az I afrikai hábru idején. Megint elmérgesedik a távol-keleti helyzet Egymást vádolják a kínaiak és a japánok birtokososztályt a földbirtokreform (aminél el- képesztőbb alkotása nincs a háboruutáni elképesztő alkotásokban éppenséggel nem szegény kornak), a hivatalnokosztályt pedig a kim életlen centralizmus tette tönkre, politikai meg szellemi téren, sajnos, soha nem volt önálló a vajdasági magyarság, igy a diktatúra vasökle könnyen tette azzá, amivé érdekei szerint tennie kellett: elhanyagolható mennyiséggé. El kell ismerni, hogy ezzel a politikai felfogással a mostani kormányzat szakított s igyekszik számotve&ni a magyarsággal is, politikai téren kevésbé, de szellemi téren, mint a jelek mutatják: inkább. S ebben a pillanatban kellene megmutatkozni segítő erővel a magyar kisebbségi *közösségtudatnak. Erdély éá Szlovenszkó magyarságának már előbb sorsközösséget kellett voj.na vállalnia, nemcsak meleg érzésekben és forró szavakban, hanem józanul temperált cselekedetekben is a Vajdaságnak mind szellemileg, mind politikailag megnyomorított magyarságával. S nemcsak kötelesség, de elsőrangú, önfentartó érdek is, hogy legalább szellemi téren tartsanak kapcsolatot egymással a kisebbségi sorsban élő magyarok, hiszen a kisebbségi élet minden változatának lehetnek olyan tapasztalatai, amelyek hasznosítható tanulságokra vezethetik úgy az egyik, mint a másik nemzetrészt. Erdély mindig ott tündökölt a magyar közvélemény érdeklődésének középpontjában, övé volt a díszhely, nem érdemtelenül, hiszen Erdély volt az első, amely a kisebbségi sorsba jutott magyar nemzetsejtek közül elkezdett önálló életet élni s olyan szellemi ragyogást árasztott magából, ami a legnehezebb években úgyszólván egyetlen biztató s iránytmutató fényforrása volt a magyar léleknek. Ma már Szlovenszkó is megkapja lassan-lassan a maga önálló helyét a magyar szellemiség glóbuszán. Hanem a vajdasági magyar élet még mindig bátor és elszánt sarkkutatókra vár. Pedig a feladat nem állhat meg az értékek felkutatásánál — hanem tovább kell menni egy lépéssel s meg kell találni a módot, hogy a vajdasági magyarság szellemi életének állandó és szerves kapcsolatai teremtődjenek az egyetemes magyar szellemi élettel. Tudjuk, hogy adott már néhány kiváló értéket a magyar irodalomnak a Vajdaság, számontar- tunk néhány értékes költőt, írót s egy kivételesen magas színvonalú folyóiratot, kapcsolataink azonban lazák, bizonytalanok és hiányzik belőlük az állandóság. S hogy nemcsak mi vagyunk igy vele, arra nemrégiben figyeltünk föl az egyik budapesti napilap vezédkkének olvasása közben. Mig az erdélyi gondoknak minden árnyalatát ismerte a szerző, addig mindabban, amit a jugoszláviai magyarságról mondott, hemzsegtek a téves adatok s leritt minden soráról a tájékozatlanság. Ez persze nem jelenti még azt, hogy ne lennének szép számmal olyanok, akik jól és pon[tosan vannak értesülve a vajdasági magyarság [sorsa felől, de azt jelenti, hogy az általános ma- [gyar éredklődésnek perifériájára szorult ez a különben központi helyet érdemlő kérdés. Nem [tudom, hányán ismerik például Szlovenszkón a [vajdasági magyarok kitűnő folyóiratát, a Kalan- ígyát (magiam sem tudom, hogy megjelenik-e még?) s ki tudna hamarjában húsz erdélyi iró mellé felsorolni öt vajdaságit? Pedig a magyar jövő szempontjából egyáltalában nem közömbös, hogy a kisebbségi sorsközösségben élő magyarok mennyit és mit tudnak egymásról. Abban, hogy a vajdasági magyarság politikai nyomás következtében tetszhalottá dermedt s csak most fogják talán újból életremasz- szirozni, tegyük kezünket a szivünkre: része volt a magyar közönynek is, amely tragikus pózzá egyenesedett ki, valahányszor szó esett a vajdasági magyarok szomorú sorsáról, de eléggé mély érdeklődés ritkán csillant át rajta. De ha most valóban komoly a belgrádi kurzusváltozás s az uj • politikai rendszer tényleg szellemi szabadságra akar építeni s ebben a derültebb légkörben felszakad a vajdasági magyar élet jégburka, megindul a zajlás az ottani szellemi tájakon, Budapestnek, Erdélynek, Szlovenszkónak oda kell állnia, hogy a testvéri érdeklődés ösztönző melegével élessze, biztassa, szabad és bátor folyáshoz segitse a hosszú tetszhalálból eszmélő magyar életet
