Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-24 / 166. (4312.) szám

1937 juliua 24, szombat. A világ legnagyobb fényképe: Lefofografálják az Amerikai Egyesült Államokat! A modern kartográfia a mező- és erdőgazdaság szolgálatában Most van keletkezőben Amerikában a leg­nagyobb fénykép, mely valaha is készült. Az Egyesült Államok egész területét öleld fel — mintegy hét és félmillió négyzetkilométert — persze számtalan szakaszban és a levegőből ké­szül. 1934-ben kezdődött ez az óriásmunka, ma egyharmadrészben megvan és 3—4 év múlva fejeződik be. Amerikának ez a légi képe azon­ban nemcsak a valaha is készült legnagyobb fénykép, hanem a legdrágább is: harmincmillió dollárba kerül majd. Ezért három kormányha­tóság osztotta fel egymás között a gigantikus munkát: az AAA (Agricultural Adjustment Ad- ministration), a talajkonzerváló hivatal és az er­dészeti hivatal. Ez a három hatóság összesen két és félmillió részletképet készíttet, melye­ket azután össze fognak rakni egyetlen óriás- képpé. A talajkonzerváló hivatal eddig mintegy egymil­lió négyzetkilométert vett fel, az erdészeti hiva­tal pedig körülbelül 80.000-et. A fényképészeti munkát magánlégiforgalmi társaságoknak adták ki és a feladat oly hatalmas, hogy több, mint ötven ilyen társaságot kellett meg­bízni, melyek mindegyike több repülőgépet állított a cél szolgálatába s igy is még 4 esz­tendő fog betelni, mig a nagy mü befejeződik. A felvételi munkákkal párhuzamosan, hivatali mérnökök és alkalmazottak nagy serege a fény­képrészletek összeállításával és a szükséges föld­mérési munkálatokkal foglalkozik. Ha az óriás­fénykép készen lesz, úgy rajta lesz az Egyesült Államok minden helysége, a legkisebb falucska és tanya is, minden útkereszteződés és patakocs­ka, de még minden egyes fa is, — s emellett minden kis talajegyenetlenség, emelkedés vagy mélyedés is ki lesz mérve s a fényképre jegyez­ve s ezenfelül a talaj geológiai s egyéb szempont­ból való jellege s termőföldminősége is. Az összes részfénykép pontosan egyazon ma­gasságból — 4200 méterről — készül és pedig egy s ugyanazon fényképezőgéptipussal, A szomszédos részfényképeknek egymásba kell folyniok, hogy meg lehessen őket nyirbálni és kényelmesen összeállítani, körülbelül 50 százaléknyira kell benyúlnia minden képnek a szomszédos terület fényké­| pébe. ligy aztán minden leképezett tárgy legalább is kétszer szerepel a részképeken, melyek mind­egyike mintegy tíz négyzetkilométernyi területet ábrázol (a megnyirbálás után csak a felét). A kormány minden felvett négyzetkilométer után 1.70 dollár átalányt fizet, — ez azonban csak az alapkiadás, ehhez járulnak a földmérő cso­portokra fordított pénzek, — ezek a csoportok megállapítják minden felvétel pontos helyét és talaj elemzéseket is végeznek, meg azoknak a szakembereknek s rajzolóknak a fizetése, akik a washingtoni központ irodáiban a nagyképet állítják össze. A hatalmas tervnek többrendbeli a célja, a résztvevő három hatóság mindegyikének más és más okai vannak a keresztülvitelre. Az AAA például a farmerek által rendeletileg végrehaj­tandó mezőgazdasági program keresztülvitelét akarja ellenőrizni az óriásfénykép utján. A ta­Csáki szalmájaként kezelik Losonc város ügyeit A kerületi hivatal több hónapos vizs­gálatának megdöbbentő eredményei LOSONC. — (Saját tudósítónktól.) Még el sem simultak az élelmiszerjegyek sikkasztása ál­tal okozott izgalmak, máris újabb esetek világí­tanak rá Losonc város felületes gazdálkodására. A kerületi hivatal utasítására a járási számvevő — mint már jelentettük, — felülvizsgálta a város 1927—1935. évi zárszámadásait. A határozat, amelyet a kerületi hivatal a vizsgálat alapján a városnak megküldött, pontonként fölsorolja az egyes ügyosztályok hibás ügykezelését. A leg­szembetűnőbb mulasztások közé tartozik, hogy a városi ingatlanokat bérleti szerződés nélkül adták bérbe és közel 400.000 korona bérhátrálék áll fenn, amelynek nagyrésze behajthatatlan. A saját kezelésben levő földek és erdők jövedel­méről csak 1936 óta vezet rendes nyilvántartást a város és az ügyosztály bevásárlásai minden ár­lejtés nélkül történnek. Az adók és illetékek ke­zelését később újra felül fogják vizsgálni, mert itt is „több hibáról" van szó. Megállapította a kerü­leti hivatal, hogy a város rendszeresített állásai nincsenek betöltve és számos ideiglenes alkal­mazottja van a városnak, akik nagyobb fizetést élveznek, mint amilyet a törvényes rendelkezé­sek megengednek. A mérnöki ügyosztálynak külön fejezetet szen­tel az ellenőrzés. Az ügyosztály saját kezelésben végeztet építéseket, uccakövezéseket, járdakészi- téseket, az anyagot szabadkézből, árlejtés nélkül vásárolja, munkásokat tetszés szerint vesz fel. Semmiféle kimutatás nem számol be arról, hogy helyes volt-e a saját kezelésben történő munka­végzés. A város számadásában 300.000 korona szere­pel előlegek dmén, ezek között számos olyan összeg van, amiket már régen elszámoltak, vagy teljesen behajthatatlanok. A több hónapon keresztül tartó revízió nem ál­lapit meg vétkes mulasztásokat, csak éppen azt, hogy „SEBES VÍZ A GARAM..." Irta: Szombathy Viktor n. — Senki sem tudja, mi történik aztán közöttük — mozdult meg gúnyosan Kukleánder bajusza, hogy annál jobban Bottyán ellen tüzelje a tiszteket —■, avagy ott voltatok a korponai országúton, meg az ipolysági vá­sáron, amikor Bottyán emberei ráragadtak a kurucokra? Erősen azt kell gyanítanom, hogy meg-megáll Ocskay- val beszélgetni valamelyik forrás tövében s úgy árul el bennünket, császáriakat, ahogy akar. Ne higyj ennek a magyarnak! A tisztek határozatlanul néztek maguk elé. Látták, hogy a parancsnok arca kékbe-zöldbe játszik s ilyen­kor nem volt tanácsos ellentmondani neki, mert egy­kettőre kiadta az ordrét, hogy kaszárnyaáristom előtt még egy kicsinyég induljon el kóbor kurucokat keresni a renitenskedő tisztecske. Annál pedig mégis csak jobb a várudvaron kockázni, vagy átlovagolni Neszmélyre, egy pint bort felhörpinteni ottan s az almási szép lá­nyokkal cicázni. A báró figyelme a kornétás felé fordult: — Este indul Bottyán uram? — Már szedi rendbe a lovasait, házinépét. Nem felelt semmit a báró. Lassan ment ki a terem­ből, kardja végigzörgött a kőfolyosőn. A szobájába tartott, ahol bezárkózott s alaposan kicicomázta magát, llj ruhát öltött, haját gondosan vállaira fésülte, csiz­májának ragyogást parancsolt s vékony, finoraivii spádét övezett oldalára a rengeteg kard helyett;. Később az ablakhoz állott és sokáig nézett az útra. Egy jó óra múlva jelent meg az országúton Bottyán János, kis hadicsoport élén, talán ötvenen lehettek, jókedvűen ficánkoltak paripáik. A báró csak erre várt. Lesétált az udvarra s csak úgy, gyalogszerrel lépege­tett a Bottyán-ház felé. Fütyörészve ballagott a domb­ról, jókedvében rézpiculát nyomott az egyik szájtátó kölyök kezébe. — Adjon Isten — köszöntött be a Bottyán portára, <— vaj itthon van-e még Bottyán uram? — Elment ötven emberével — jelentette az udvaros, —• aligha tér három napig haza. — Akkor az asszonyoddal jbcszélck *— lágyult el a báró s beljebb kopogott a széles kőkockákon. Balszerencse hozhatta azonban a generálist, mert se- hogysem tud™ rendesen elmondani a látogatás célját. Bottyánné asszonyom váltig csodálkozott, amiért a báró rnár másodszor látogatott el a házába. Hiába ismételte, hogy férjeura valami £ortyázé»ra indult a császár érdekében, a báró-generális nem vette észre magát, csak tovább maradt s bizony alkonyodott már Érsekújvár felől, a nap sugarai igen laposan paskolták a Duna vizét. Az asszonyi ész mégis hamar kitalálta, mit keres a házban a bárói fortély, különösen akkor, amikor Kukleánder egyre közelébbült a szép menyecs­kéhez, forgatta a szemeit, még azt is megkísérelte, hogy inas két kezébe fogja az asszony varrástól fel- szurkált ujjait, hogy majd megcsókolja, ha fájnának a fehér ujjbögyek. No, ezt már a szép menyecske is megsokallta s jól ráütött a generális kezére. Fekete szemei szikráztak a haragtól. Ugyan leszidta a gene­rálist, aki nem átall akkor bémenni tisztességes ház kapuján s ott az asszonynak szépet tenni, amikor jól tudja, hogy a ház ura éppen elment hazulról. Úgy rá- ripakodott, hogy Kukleánder báró ugyancsak hamar ajánlotta magát, nehogy valamelyik cseléd bedugja a fejét s kárvallottnak lássa a nekiszépitkezett bárót. Nagy volt a menyecske haragja, a báró alig találta a fövegét. Félszemmel még igy is az asszonyra pislo­gott s ugyancsak elöntötte a vér arra a gondolatra, hogyha ezt az asszonyt, ezt a tüzes, toporzékoló, szik­rázó szemű szép menyecskét két karjával lefoghatná s jól becsőkolná a szájába a megnyugvást. Szégyelte Bottyánné asszonyom a báró látogatását váltig, — ugyan minek gondolja őt ez a bécsi piperkőc — s ki sem mozdult három nap a szobájából. Mégis úgy gondolta, jobb, ha nem szól az urának, mert az még majd azt hinné, hogy ő csábítgatta a bárót. Bottyán uram nem találkozott az Ocskay-hajdukkal, nevetve oldotta le a kardját s miután jól összeölelgette az asszonyt, kijelentette nagy bátran: — Már ezentúl csak szántó-vető gazdaember leszek én, nem lelem a magam ellenségét se. Ha csak az ellen­ség nem jön a házba! — Nem hiszek én kegyelmed Igéretlnek — gügyö­gött a menyecske s odafurta fejét a Bottyán uram kócos üstökébe. De a generálisról nem szólt, sem aznap, sem más­napon. Csak szégyelte magát rettenetesen. 3. A császári követ fölényesen közvetítette a nagyur üzenetét: — Igen bízik a császár őfelsége Bottyán uramban, csak éppen nem hihet neki annyira, mint amennyire eddig hitt. Különös híreket kapott kegyelmed felől, azt mondogatják, hogy Bottyán uram vitézsége nem a régi már többé, szándékosan kerülte ki Ocskay előőrseit, nehogy véletlenül megütközzék vele, mert Bottyán uram hűsége, szive indulatja is inkább a rebellis felé húz, mint ő császári felsége felé ... — Hinnye! — csapott az asztalra Bottyán János. Kettéhasadt a tölgyfadeszka. De a követ üzenete tovább is szólott: — Még azt is mondogatják, hogy Bottyán uram nem egyenes utón szedte meg magát s a bátorkeszi palánkvárat is Rákóczi pénzéből építette. Hogy itt-ott találkozgat is a kuruc spionokkal és ugyancsak meg­beszélget velük. —• De ez már elég! — ordította Bottyán óbester s torzonborz bajuszának valahány szála csak fityegett a szája fölé, annyi ágaskodott most szerteszét dühé­ben, — tolvajnak, árulónak, spionnak mondanak. Mivel szolgáltam rá erre a nagy megszégyenítésre? Nem hallgatom tovább, amit mond kegyelmed a csá­szár nevében. Bottyán Jánosra még senki sem fogta rá, hogy összejátszott az ellenséggel, vagy, hogy meg­fizettette magát. Kék-zöld lett egyszerre, a követ ijedten kapott a boroskupához, hogy odakinálja Bottyán uramnak, mert istenugyse elvágódik az óbester nagy mérgében s talán föl sem kel többet. — Azérthát... —• kezdett bele a békitő szavakba a követ, de Bottyán türelmetlenül állította meg: — Azérthát mondja meg a császárnak, hogy még holnap elindulok, hogy megütközzem a bitang kurucá­val, érem, ahol érem, vágom, ahol vágom, nekem ne üsse az orromra senki a lustaság pecsétjét! Ki is iszkolt a követ, mert Bottyán ur igen sokat- mondóan húzogatta a kardját. De mégis beletellett jó néhány napba, amig Bottyán ezrede összeszedődött. Ugyan nemszeretem-módra ke­rültek elő a katonák, mert kinti munka ideje volt s ilyenkor minden tisztességes ember otthon dolgozik, a földjén, vagy az uraságén. De aztán a császár is küldetett néhány zászló alját, meg Kukleánder báró is odakölcsönzött egy kisebb hadat, a nagyur paran­csára. — Tudom én. hogy mindennek oka, spionja a báró- generális, — rázta vastag öklét a várparancsnok háza felé'Bottyán János, — irigyll tőlem a sok szép földet, a házat s az aranyat, amitől neki a foga fülik. Csak Bottyánné asszonyom hallgatott megrettenve s ugyan nehezen engedte hadba az urát, aki türelmet­lenül, toporzékoló lovon indult észak felé, nagy ka­nyarodóval, hogy alkalmas gázlót keressen a folyamon. De a generális nem mert belépni a Bottyán-portára. Két szelindek várta az alkalmatlan idegent a ugyan­lajkonzerváló hivatal meg a termőtalaj védelmét célzó terraszok, gátak, stb. terveit akarja az óriásfénykép nyomán kidolgozni. Az erdészeti hivatalnak meg sziklás-hegyes területek s egyéb nehezen hozzáférhető vidékek felméréséhez és határvonalak megállapításához van szüksége a hatalmas fotográfiára és erdőtűz elleni védelem meg erdő-ujültetések céljából. A nagy mü egyes kisebb részeit már némely más hivatal készítette el, például az indiánhivatal megcsinálta a re­zei vációk légi felvételét, — a Tennessee-völgy bizottsága a Tennessee-vizválasztó környékét. Kormányhivatali körökben bíznak abban, hogy az óriásfelvétel segélyével mindenekelőtt az áradásveszély ellen lehet majd sikeres rend­szabályokat foganatosítani, ami pedig az utolsó két évtized legnagyobb gondjai és égető teendői közé tartozott. A légi felvétel a teljes elkészülés után az Egyesült Államok egész területét fogja mutatni — a katonai erődítmények és egyéb katonailag fontos vidékek kivételével, ! melyek lefényképezése ellen az amerikai had- lügyminisztérium sikerrel tiltakozott. NEUBAUER FRIGYES. a város ügyeit Csáki szalmájaként kezelték. Sajnos, a városi többség mindenben politikai kér­dést lát és amikor a magyar ellenzék például szóvá tette a városnál uralkodó hibás állapoto­kat, a felelős állásban levők nemzeti sérelmet lát­tak ebben. Most aztán kiderült, hogy az adófize­tő polgárságot érte a sérelem. Edgár Wailace öröksége LONDON. — Emlékezetes, hogy Edgár Wailace, akiről azt hitték, hogy súlyos va­gyona van, tekintélyes adósság hátraha­gyásával halt meg. Százhúszezer font ster­linget hagyott a hires angol iró örökösé re és mindenesetre a regényeiből halála után befolyó jövedelmet. Megfelelő tárgyalások­kal sikerült is a csőd kimondását elkerülni és most aránylag rövid idő alatt már ki­fizették az örökösök az iró minden tarto­zását. A hitelezők természetesen lényege­sen leszállították követeléseiket. A hagyaték értékesítésére részvénytársaság alakult, amely — hála Wailace népszerűségének —■ oly eredményesen működött, hogy nem­csak a tartozásokat fizette ki, hanem nye­reséget is kimutatott. A most elkészített mér­leg szerint 7000 font tiszta nyereség mutat­kozik az eddigi működés után és ezt az ősz- szeget kifizették a hires regényíró négy gyermekének. csak be voltak tanítva arra, hogy a generális közel­ségét ne állják. Ocskay hajdúi Léva alatt kerültek elő. Kettőt el Is hozott belőlük Bottyán előcsapata. Igen hányiveti emberek voltak s rátartiságuk felette ellenkezett sza­kadt gúnyájukkal: ugylátszik, gyönge zsoldon tartotta őket a vezér. De azért erősen szidták a labanc hadat, csak akkor csendesedtek el, amikor Bottyán János szú­rós szeme döfött rajtuk keresztül. — No, fene kurucok — rivallt rájuk az óbester —•* merre sétafikái az uratok, Ocskay? —- Itt jár látogatóba, a szomszéd községekben, né~e- geti a labancok Iábanyomát, — rántotta fel a vállát a soványabbik hajdú. —• Ne, te né! — bámult rá Bottyán, — még majd azt mondod, hogy előle futunk, amikor ötét keressük! — Meg lehet találni, ha az ember nagyon keresi, — felelte a másik, aztán nagy respektussal tette hozzá; — Bottyán uram megtalálja, mert vitéz egy ember. Németre nem bíznám rá a keresést. Elmosolyodott az óbester, nem szerette ugyan a hí­zelgést, de az elismerés mégis jólesett neki mostan. Különösen, hogy ellenfél mondta. Ki is adta a rende­letet azonmód, hogy fel kell kutatni Ocskay táborát, mert igen-nagyon meg akar mérkőzni a kuruc vezérrel, „Rákóczi villámával". Ocskay úgy villant-száguldott ide-oda, hogy csak a fejet forgatni utána nagy meg­erőltetésbe került. Hol a rozsnyói hegyek alatt tűnt föl, hol a Duna mentén vágtattak lovasai, lecsapott az ellenfélre, mint a villám s az még össze sem szedte magát meglepetésében, már Ocskay hetedhétországon járt, talán Késmárkon, vagy az is lehet, hogy Tren- csénben ... Nehéz volt vele találkozni, de, ha komoly ellenfél került, azt bevárta becsülettel. ligy zörrent egymásnak a két had, hogy maguk is belecsodálkoztak, amikor egymást megtalálták. Ennek is, annak is jelentették az őrsök, hogy szomszédban az ellenség, már éppen csak megmérkőzni kell vele. Fente erősen a fogát Bottyán imára Ocskay Lászlóra, hadd mutassa meg a császárnak, hogy nem hitvány ember s amiért szolgált, bízvást megérdemelte. Ocskay sem húzódozott a találkozástól. Már hadlrendbe szed­ték a csapatokat, megharsantak a kürtök, lobogtak a zászlók, amikor Bottyán uram követe átlovagolt Ocs­kay táborába. — Azt üzen! Bottyán urattf, 8 vezér, hogy legyen kedve Ocskay Lászlónak összemérni vele az erejét. Vitézi módra, egyedül, a seregek élén. A többi hadd nézze! * (Folytatjuk.) 4

Next

/
Thumbnails
Contents