Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-18 / 161. (4307.) szám

-7Z9WH *'» -0 *n ‘s9iq!W •zJteX •'BSSIÍ3 ‘7 *o -jn ‘PIROIM ^Ijsonix

^vaayoisaza

•BÁn^qoaurx'ag ‘7 -o -n ‘64419 sobaovj f^BqinozsÁ^Bx ‘7 *o ’AI ‘u?a4si iaXSunj\[

:vaayoANvav

•aÁnrazg £7 "O t\j ‘jn?w upqjq íaÁuaazg ‘7 *o *AI ‘buoii sapqog i-aÁuiazg- *•% ’o a “94 -\oz BMBfl róÁujazg ‘7 ’o ‘pqsjjog bjjbs íaiuiazg ‘7 'o ’ a ‘euiSag Bqung íaXu.iazg ‘*1 *o ’AI <U9JI !au»szj39 róauoxqrBf £7 ‘o j ^quag Xaquaq íuasouajx 'Aioje>j sjpao>i ÍBA?q £7 -o ’A ‘jsojeyi Jauzsiy :j?Afnqés.ig ‘7 •o ’A ‘PPÍA uieqx ró^ig ‘7 -o ’n ‘eqjsznsz uubid||oh íjq ‘eiiojbs oug íaXauazg ‘7 •o \\ ‘BIIH Blf®M •'Bqrci’BZ <-4 o TA ‘;>qu?JI íSa% ‘7 -o ’n ‘9IZSBT M49X iwtTOI ‘‘4 ’O -n ‘eqiuuBg 9qBzg ínqt?xzíl ‘B!JBRr soiAouBfng

:vaayoÍNyiV3AO

ilptnuei !Bjü>5S! [tusig

•otiosox £7 -0 'in 'uunio *bjbj^j Áasaazg ívanyozNona

7 -0 -ni -qsi '.oiod JBÁSboH Tpnai-B-^OSJO TESSEq ‘piíJOi^I ISO -njyx íoÁuszog ‘3 ’o -n 'uuii^Baj üszög qiu -soizog róqaq*Z £7 •qsi ‘“[od ‘aqiziQ i?)ag :vaayoxsnz3

•ajají ‘7 ’o 'xi *uunü? ü.TEiyj jaSiaquxEJS

ÍBitroioíiíS'Bxí ‘7 '0 ’xn -qsai ’S'iod apua.i-eÁx-OWO 1*981^ *»zi3 i^iaqfn íqono-saojq; *7 *«

7 'nini^oj ‘aq4JP3 zsapjajpuy *7 '° ‘I

•§|od -2i ’j iiBqraozgX^Bti ‘ipnjx JaÁHimwí

:yaayoiNTW3AO

ílpinuei ie|0)|fi [jpBiod $9 !Uin|z?uui|D

♦qojjeí BqXjfjzso qipeXiraq s? *391 -oqsi qiXpm Xfioq ‘nijajniijpj qajasjíajaj

‘[BAelXiresapa ABba jBABÍdssapa }ode|oz3[3A3| b bjb bssbji ap ‘jjodeq 4XtreA4iXuoziq naAjiux ABoq ‘psAisaeq ojzsaqxazs b nodKjozapAaj afjoz -oq jreABeinsiq nXneAjiXnoZiq qqoí napmj\[

•qanjnjaq eqfpjfBzuojq b ‘Bjjojni 'BAjiXn ^jjaoHajajnnjpj" jBjpiAnBAjjAnozrq jbjj UfDB) b ABoq ‘iibAjo qnjBzXjBjzso sooBjBjp qan -3jp{B ‘qopinBj ojbI BqqoXpjzso osp ramizBourtB

S3 Bq>JB[05{SI IJBfijod B JJOZB S3 UBA 2fnS3J)33| mojBq qqafjajBai jtiApi naqasaX6a qamfpp 'qoj 'Hobj rejoqsi iraap zb qozy qnjAjj cqBpjBÖjsnza zb zb ‘óba asajpq j33j jttApj uonnjpx b qanpp Sf BqfpjBBXuBJB ZB ‘ÓBA Sí 3S3))3}f AŐ3 ))3jpni qojBzXjBjzso onnjpx b jpopfB 'DBqBpjBBjDBmaXB b zb ‘uha BXnBAjiXnozrq S3X63'iiizs jjamqy -ibí BqBjoqsi jbXBboi tnan pp ‘sí jzy -3jBip jbXBbbi njB 'qnnzsaApj jpx na púira sqAXuoqXnBjB zy •jbX6buispi qqBssmpBjozsBaj b jjoa pj QBqBJ -oq BjsizBumiBspj XBba ‘sbjojjsi usBjod XBba nnaja XBoq ‘qníjpjgjoBani naqAXngqXnBjy

Ipqia^uo^duiJd^ dazsdn ta opomatuoij JDíiay d fzso |D!foijapupÍD |m3dui tsopq sounp ojpjosaau

yotfpipoí o isoupou] ppzsjo zspfía zd sa tsopq soupp

l nqpéppmlízuoAqsa -fsnza ‘-fupmBÁg aáu&qÁiiD4Dzo aq tyj

7X0Z02x|Eaiq J02|iuie ‘jo^^e jaza>[, ssa -naaazg e mpE®E.i eujoa iiana^i i'aui XSoq ‘upxnzE 2}Ejzox[Eq.O'S uosaq X,oT?^ -o^uasa e uoC[ExozsSa-ui jazsA.oaSara Xáoq ‘e^j^a Eq?iq ‘XSqqQX Eqios EiqopEq sí iuau aaAoq j82j‘ y -x;nA®a [aAps'uasoísnza zy ‘auuaq XiiEzsja AuEunoqXE 9iq ‘souiso e sa ixa-pa^aj -aq oqxaj.toj quuuias pozs u;au .lapunj y •quiiAiq .ioqiuiE ‘.ioqqE uiauEq -p'O.iEqE

ai JoqiiuE ;a.i0A° .ioqqE öpj qaizaq.ia uaq -ppi o{ uiay 'poSuasa e qqzs .ioqzssog — qaujapaní e Expuoui ize X'pCfn “aioxni ai|aina|ag ‘xaxazAiaq souiq a Sara Epioxqo .iaAoq qiAS-a ze sí injoaA

7|qzs

gSaaso e EaqÁ[aniE ‘xxazaAxa ttEqxEUEp]d b uEqqE xitnE 'ejje ;üiui £a.iqqo} a.nmraas

XíoaS^a maii £ze as £za ag qEdd’Ea e x?iEq a;iax;i)s ‘o^fxaEd 9oqoraoq, qE^Ed e ;[E9Eq qipa.iza ze sa qipaXSaa y ■xafqpnaqqasz aqxpia a;|a®jaqax iooq £xxozoqE.i9zs jezze sa xxozopBzsxEt [EAEfEÁinqi&iq e qipEUTJEq V 7xoseato aApuauija xa^xáuiE ‘nioAuoA.9

4]0A XuaSaj b qEaq.iSEra y ^xopanj uaq -Á[amB ‘sauiapaq jjoa zia e qauq'iX^a zy lazaq e ajjaj^ iq EXXOxCtvia as iquag

•EqEig "4op.ia snpquio[ £;a}a,i xpEqqtpa naq^ajaui ueXu e 04404 qoxaq ‘4U|E| qazoq e ‘xexii sojod e 94404x04 -aq ECguEq qEuuE ÁSoq ‘40.ouasa4ü^niaAÍ5 b E4zpj qE90 £E4z^j qnso Sipad asouajazg y •uiEfSoj'Saui XSoq ‘auqa.r -az9 Eq, £ithbJ'Ea axqxaq uaXSaj Á5oq ‘EfiEqE 4ze Eq ‘jppuqx uaau esauajazg * ze api

)

•gaq qoiuiora^zs qEuqo4BJ9fE4Sod e laqqaíiaurE ‘xeqoXuozs -ja ísyjyf^p! z* EzzoXu^uijnuBj A3oq ‘zaS^A ;’99jndoJBq9jd nui^zs soXuozjq ^psBSj^x 497 b nasajazgjg Tj^fxjpuiSaiu 4;op ag^A A9 zb jBiCuúoziq uapuiui 404E[ESiozSE4SodiSai U19I9J UEaa9-i4UEX4V zb XSoq ‘axxaxuajafiq Bf94B3zBS; qnXSa sXbaujv UBOiJauiEUEd V

II9IQ! uea>9-liueiiv ze etsodsiQdaj saiazspuan

•SupxnSupjo 9poq -I9pzpjBS b Ef4JE4 UBqiuoiBSzi tspjjp 4bS?9 -soqiBj q?p{A y qaXuuguipaJa 4JBÍ uiau Spui usquozE iiub ‘zapuaj 404BZS9pBA94fEq soS -9S91BA S^sjppuasa b BJ4B119 saxauijai^x 4I'ip -EqBzsja i9qzsnqaiajopuEA qTXjauiBiBA Sajnu -1ZS91BA y 'xoSesso^bj b uaq4ajniu9J BÍ4JB4 SuBxnSuBJO SBurjBXBq XSa u^qaXujoq ubz -buioq jaXSaui-pjBS e UEqSBzsJOBjauBJg

miéi eiiueij A6a uei uaqs^fianai 6uB}n5uejo izsnjfi!) (inpeqezsga zv

■jq Pl?l*4 BjdEUJBSBA ‘iq ssaAau au xj^síba g 'paupaAuazs XBjujq-qoui^x ‘q^uuax BjpBqBA’u 34 b Bq 4x3^ •SBzu;q4B;iB 4u;x\i

£spui uiau uinjaq 9S10411 uiojbh •aj434»jazs qaujaAau 449 ‘auuaq uba qauuaA’S qos ’zsuBqqnq ajAu9UiZ94Ut op ‘zsASBqja 4P4aq A'áa Saui bh *UB4poSnAu 440 zs4aqpoxng £ub440 uba sí Apqap.inj •podBq 4?Aau njBj A3g ‘poASBqia Bq uin4aq psjg •qauzsiAja juzopBZsjBf qaqaxaAS b qau4ajazg •qoSxoj 4?q £liaq Joqi^

‘qoiip loqnpq 4*h

•puisotx £saA9 01 *4UBJog 94UBzg :E4.1J •AN3AXf3HS3Sa3A

•oraizg ‘7 -o IIIA ‘kPPIM sueh

'bjbSbsSia ASbu-ASbm

isopq SOUBf saApa>j 4BqquiuoqB4 isdiaj SíBqos qunfpBJEtvi

gauiqjp saSssog qjqau uazzaxazs Agog £4aqasjaA b qnfjx XaSSasnq ASbu Sspuiui §

*4iB«x94 Pxzsaqjazg 9A91 UB440 zb Zajv ‘jisopq soupp qnfpjy ji^quiiuiojo A3bu a s

•4aqaAu9A4faj qunxfag uodBUjpsBÁ uapuiui s ‘jaq9qsDasj3A qnujj s ‘qunpBSix ‘quninjQ

•qunsBAio 4odBj sjq Ágon ‘qnfgpjq xaiuuiojo ‘jjuhASba UBqos jbhi rjy ‘qoJBASBuistq saApa>j

•Z0HM0HVA9VWSIM

•pisiqraqo ‘saAa cp ‘Bnjuipnq aajjízDujaA^

•uasapg

‘4BUIOUIJ9 mozsniB ASn s ureAgp zb U1943AS3111 uoq440 ‘BZBq sj u? qaASaiv

SjaASaui sp £qo

•uiodjb BfiBSoiuis 19ZS J4sa zy •uaq494ps b ^oASba up usdnsg ‘uaqtd s ‘qizsSnAu uapuii\[

£4sa zb uo’r uípJ 4JpfpujI\I '44; qoASBX inpaAgg ‘{uSaqaj 4HBia lUBqfB S '44nsBiu jUBU«q jzsa^í ‘jnqiBq babzs SuBJBq B S ‘uaq4azs9uua4 b 4ui^[ jbuiuit qoASBA 4Ul’}J •uiozoqpBuii BAiosajnqazsso uiazaq U9 g ‘BrSuBjBq quniBjsi>x lBi9zsSatu usAgBg

’NVA 3XS3

gnufs-Ey

£saAa gp ‘tsz9a Z4JB’Mqos

•juiauiapj^ sj Ja 49A3U xbASbui sjq V

‘CUJT UESBUIJBgjOZg

uib sí qunpoqjBdx

•qjiapSaiu jauiuioxQ xoqqB qnAizs isoi>j ‘qiuaxarSaui uaqqg qnAau b BqASoq sg

•4OUIBZS jdBUJBSBA B qBfjBA xaiuuiojo sg qoAuBax sa qnig api qBuzoq4B.11

'BqsooSB4 jbASbui qog aq q1zoq4E.11 aqqg 'EJoqB4 Aga uba qBuqoxBA'SEin siq y

■YHoayx ^oavAOvw sím

IVSVUl HOdVADVN SÍM

/

MÓKA

— 231 —

Kastély a kanadai dtösikrek számára

Az árolvparton volt egv fiatal fa. Két ujjnyi vastag volt, a törzse ée nyurgán magasodott fel, hogy a tetején hat szál levél terpeszkedjék bele a napsugaras, vidám, nyári délutánba. Ez a hat szál levél tenyérnyi árnyékot vetett a gyepre. Két kövér ember úgy húzódott ez árnyékba, bogy csak a fél fejüket vonta be az árnyék.

— Milyen jó itt az árnyékban — mondta az egyik kövér ember.

— Magam is azt, mondom — mondta a másik kövér ember.

Azután hallgattak és ültek a parányi árnyékban, amely a ig volt nagyobb, mint a tenyerem és csak a fél fejüket takarta be.

— Hallottad? — kérdezte az egyik kövér ember ugv egy félóra maiivá.

— Igen. Hallotta... Ha... Most is.

Tisztán, élesen, mint mikor elhalkul az

élet zsivaja alkonyattal, kellemes csengetés hangja hallatszott.

— Ha! Most is!...

— Csakugyan! Haj, be szép, be gyönyörű.

— Félre az altból! — hallatszott ebben a pillanatban és a két kövér ember előtt az ut porában megállt valami alkotmány, ami inkább hasonlított gyöngyházgombihoz, mint valami utazó alkotmányhoz. Az egyik kövér azt mondta a másiknak:

— Állj fel, testvér, fogd meg azt a kis valamit.

Azt mondja a másik kövér az egyik kövérnek:

— Állj fel, testvér, te, mert te könnyebb vagy. Én olyan jól ülök itt, hogy no.

Egyik se mozdult, pedig a nap melegítette őket s a gyepű sem volt valami puha és kényelmes.

A csengő csengett édesen tovább és halljátok, a gyönyörű hintóból, kilépett a Szerencse nevű tündér, kezében a remekbeszabott napernyővel, fején hét csillagból font koszorúval. Kilépett és megállt az ut közepén, megrázta a csengőt és azt kiáll- totta:

— Halljátok, emberek. Ti mindig azért siránkoztok, hogy nincs szerencsétek. Itt vagyok. Engem azért küldött az én dicsőségesen uralkodó királyom, hogy mogelé- gitsem az embereket, hogy ne panaszkodjanak azok unos-untálán. .Jöjjetek! Itt, a Szerencse maga. Ragadjátok meg, tegyétek magatokévá, hogy ne legyen panaszotok.

— Hallod, testvér? — kérdezte az egyik

kövér a másiktól.

— Hallom. Ez ép nekünk való lenne. Ránk is férne egy kis szerencse ebben a rossz világban. Eridj csak, testvér, fogd meg azt a Szerencsét,

— Eridj te, te közelebb vagy — mondta a másik kövér.

A Szerencse meg csak rázta a csengőt és egyre kiáltozta: •

— Ti, emberek, ti szerencsétlenek! Itt az alkalom. Azt hangoztatjátok, hogy rossz a világ. Mindig azon siránkoztok, hogy nehéz a szegény embernek. Tele van a szátok a bajjal. Ha magas hegyre mentek fel, az a baj, hogy a hegy magas. Ha sikon lépegettek, az a baj, 'hogy nincs egy kalap- nyi emelkedés. Ha esik az eső, az a baj, ha szárazság van, az a baj. Ha vágyono- tok van, az a baj, ha béke van, az a baj, ha háború van, az a baj. Mindenben mindig minden baj. Most itt a legjobb alkalom, hogy megszabaduljatok minden bajtól és elérjétek azt, amiről azt hirdetitek, hogy elérhetetlen, a szerencséteket. Jöjjetek, fogjátok meg a kezemet. Nektek szól a hivó csengő, gyémántcsengő gyémánthangja. Jöjjetek!

— Ni, hogy hív. No eriggy már.

— Hátiszen minek ne mennél te, miért menjek én? Ha jól meggondolom, nekem nincs is valami nagyon nagy bajom., Igaz, hogy süt a nap és meleg van, de viszont az is igaz, hogy ez a kis fa, áldja meg az Isten, ép annyi árnyékot ad, amennyi nekem elég. Nem izzadok. Azonkívül jól 'be is ebédeltem. Úgy bepakoltam, mint valami duda. Én biz nem mozdulok most innen semmiért se. Akinek viszket, vakarja, akinek a feje fáj, Szorongassa. Nincs nekem semmi bajom. Eriggy te, ha hiányzik a szerencséd.

— Én? — csattant fel a másik kövér. — Hát rám fogod azt, hogy nekem van valami panaszom? Biz nincsen énnekem semmi bajom se. Jó kis sültlibát ettem délben, jó finom volt, hogy még a tiz -körmömet is megnyaltam utána. Úgy kibékültem a sorsommal, mint a pázsiton hasaló bárány. Legfeljebb azért sirhatnék, hogy nem bírtam többet enni. Hát, hogy nekem valami bajom lenne, azt tagadom. Bírón ez a. drága, kis fa, olyan, mint valami menyasszonyi mirtusz. Ösupa öröm, csupa remény, csupa megelégedés. Hogy én ezt most, ép most, amikor olyan jól elfészkelődtem, el- hagyjam, olyan nincs a sifonórban. Jöjjön

NEHÉZ ESET.

Az esküvői menetben haladó ötéves Palikát kis baleset érte, elszakadt a nadrágtartója. Éppen ekkor lép hozzá az egyik vőfély és igy szól:

— Palika, mit állsz itt zsebretett kezekkel? Neked kell tartani a menyasszony uszályát.

— No és ki 'tartja addig a nadrágomat?

A CSILLOGÓ RUHAKét rigó ült a fán. A fa alatt, a virágos fűben büszkén állt a páva. A rigók daloltak, de az összecsődült emberek nem nézték a rigókat, annál inkább bámulták a pávát...

— Különös — mondja az egyik rigó —, hogy a pávát csodálják az emberek, hiszen rikácsoló, rut a hangja . . .

Megszólal a másik rigó:

— De a tolla csillogó . . .

A FOLYÓ ÉS A PATAK.

A folyó és a patak egymás közelében folytak. A folyó lassan haladt, a patak ellenben nagy irammal sietett a tengerbe. Egyszer azt kérdezte a folyó a pataktól:

— Miért sietsz, picikém?

— Azért — szólalt meg a patak —, mert nagyon vár a tenger.

Mondja gúnyosan a folyó:

— Azt sem tudja a tenger, hogy a világon vagy . . .

KEFÉLD LE A KABÁTOMAT!

. Ez a kis vicc a hallási és a tapintási érzék együttes csalódásán alapszik:

Álljunk a me^tréfálandó pajtás háta mögé azzal, hogy lekeféljük hátul a kabátját; s mo6t, mialatt a jobbkezünkben tartott kefével a saját mellényünket keféljük, egyidejűleg a baltenyerünkkel simitgassuk végig a pajtás hátát: a tenyerünk nyomásának érzete, egyesülve a kefélés zajának hallás- érzetével, feltétlenül azt a hitet kelti -benne, h-ogy őt kefélgetjük nagy buzgalommal! Próbáljátok meg!

JÓ ORVOSSÁG.

Két ur találkozik az uccán. Mindkettő rettenetesen influenzás. Az egyik elővesz egy kis skatulyát és odatartja a másik elé.

— Ajánlok, egy kitűnő orvosságot az influenza ellen.

— Igazán olyan jó? Használtad már te is?

— De mennyire. Már tiz év óta következetesen minden tavasszal megkapom az influenzát, három hétig tart, addig minidig ezt az orvosságot használom.

Ha megvalósul az alábbi terv, úgy a világhírű kanadai ötösikrek mint igazi hercegnők, fejedelmi kastélyban fognak lakni. A torontói hatóságok ugyanis most foglalkoznak azzal az ajánlattal, amelyet Percy Quinon nyújtott be, aki felajánlotta a Casa Loma nevű ősrégi kastélyt megvételre, hogy itt helyezik el az ötösikreket.

A legelterjedtebb könyv

Angliai kimutatás szerint a biblia után a vilásr legelterjedtebb és legnagyobb példányszámú könyve a brit közlekedésügyi miniszter országúti forgalmi utasítása. Az elintik évben ebből a könyvből 16 és félmillió darab kelt el.

Minden hatodik angol süket

Dr. Arthur G. Wells, ismert angol fülorvos írja a British Medical Journalban, hogy Angliában 6,474.895 süket vagy nagyothalló személy van, átlag minden hatodik angol hallási hibában szenved. Megállapítása szerint a modern uccai közlekedés lármája nem árt annyit a fülnek, mint a legújabb uszóstilusok.

KIS LEVELEK

MINDEN KIS MAGYARNAK. Leveleiteket és lapjaitokat sohase felejtsétek el aláírni, mert emiatt marad ki sokatok neve a megfejtők közül. — A leközlésre küldött kéziratokat, verset és prózát, valamint a rejtvényeket a papirosnak mindig csak az egyik oldalára Írjátok. — Csak tintával, vagy tussal készitett rajzot küldjétek, mert ceruzával készitett rajzot technikai okokból nem közölhetünk.

MEGFEJTÉSEK

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Andreideez Edit. — Báró Sarolta, Bernátlh József. — Csapó Zsuzsanna, Csapó Lajcsi. —• Engel Jani. — Kern Mária, Kuk 1 is Imre, Klucsik Tilda. — Latkóezy Antal. — Risz- ner Jenő, Risz-ner Karcsi, Rozlosnik Bözsi.— Sebők Juci, Sebők Évi, Stannberger Klári.— Szántó György. Szocsey Klári. — Újhelyi Elza. — Világi József.

— 226 —

A tyty&náHkM&tfyii

Irta: JÁNOSI GYÖRGY