Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-27 / 145. (4291.) szám

1937 junius 27, vasárnap* A szociális igazság és a demokratikus egyenlőség elvének érvényesitését követeli Petrásek bizottsági beszédében Depolitizálni kell a szociális intézményeket és a közigazgatást • Neias miniszter magáévá teszi Petrásek több elgondolását ■ A teljes vasárnapi munkaszünet mielőbb meg­valósítandó. A miniszter ur legyen rajta, hogy szociális elgondolásait a végrehajtásnál senki ne szabotálja, pártpolitikai és elnemzetlenitési célokra ki ne használja s ne szedjen vámot a nyomor után. A miniszter ur expozéjának tó­nusa arra enged következtetni, hogy ő állan­dóan küzd a miniszterközi tárgyalásokon a szociális követelések végrehajtásáért, s ezen munkájában őt a bizottság készséggel támo­gatja. PRÁGA, — A képviselőház szociálpolitikai bizottságában csütörtökön, — mint jelentettük, — Necas népjóléti miniszter hosszabb expozét mondott s abban részletes képet nyújtott a köztársaság lakosságának szociális helyzetéről és a szociálpolitika további irányelveiről. Be­szédéből nagy optimizmus csendült ki, amit azonban az expozé fölött megindult vita szóno­kai, — a kormánypártiakat sem kivéve, — meglehetősen lehűtöttek, amikor rámutattak ar­ra. hogy a munkanélküliség csökkenése nem olyan mérvű, ahogy azt a hadfelszerelési ipar konjunktúrája mellett várni lehetett volna és a kereseti viszonyok sem javultak ennek arányá­ban. Különösen a kartellek ellen hangzott el sok panasz. A bizottság csütörtökön késő este kezdte meg az expozé vitáját. Az egyesült párt szónoka, Petrásek Ágoston képviselő este tíz órakor beszélt s a miniszteri expozé kapcsán ismertette a párt szociális po­litikájának irányelveit és álláspontját a felve­tett kérdésekben. Politika a munkaközvetítésben Petrásek képviselő beszédében mindenekelőtt a munkaközvetítés mai módszerét bírálta s követelte, hogy a munkaközvetítést teljesen depolitízálják, mert — úgymond — ma a leg­több munkaközvetítőben csak valamely kor­mánypárt igazolványával lehet munkához jut­ni. Ellenőrző paritásos bizottságokat kell megszervezni föléjük munkásokból s munka­adókból. Nunbássegélyezés Petrásek ezután a genti rendszerű munkanél­küli segélyezésről beszélt. A munkás-szakszerve­zetek genti rendszerében már érezhető ugyan valamelyes javulás, — mondotta egyebek kö­zött, — de még sok a bizonytalanság és sok­szor a csendőrség jelentése dönti el azt, hogy ki részesülhet szakszervezeti segélyezésben. Ezenkívül nagy baj s a demokratikus egyenlősséggel szinte össze­egyeztethetetlen az is, hogy nem egységes a segélyezés ugyanazon kategóriához tartozó munkásoknál sem, mert például 10 héttől 26 hétig váltakozik a segélyigény tartama. Ez irigységet s nyugtalanságot kelt a munkásság körében. — Az élelmezési akciót s általában minden segélyezést egészségesebb alapokra kell helyez­ni, — folytatta ezután a képviselő, — s elvként kellene kimondani, hogy munkabíró egyén ne segélyt, hanem becsületes munkát s igy keresetet kapjon. Állítom, hogy Szlovenszkón és Kárpátalján, de bizonyára az egyéb országrészekben is nincsen olyan község, de talán város sem, ahol nem vol­na szükséges javítani az utakat, gátiakat s sza­bályozni a patakokat, folyókat. — Meissner volt miniszter hangsúlyozta, hogy a törvényhozóiknak a szoros parlamenti mun­kán kívül feladatuk a közigazgatás ellenőrzése. Ezt valamiképpen konkretizálni kellene, hogy a törvényhozó jo­gosan betekinthessen az agyonpolitizált köz- igazgatás minden ágazatába s ne mondhassa bármely referens, hogy az ő aktái hivatalos titkot tartalmaznak. — A drágaság elleni küzdelemben alig tör­tént valami, mert a belügyminiszter ur statiszti­kája, amely szerint nem drágul semmi, nem födi a tényeket. A korona devalvációja s a kartellek mellett bizonyos, hogy nehéz küzdeni az általá­nos drágaság ellen. Az építő anyagok, főleg a fa ára rohamosan emelkedik. Mondják, hogy az állam, mint a legnagyobb erdőbirtokos kezdte a fa árának drágítását s ez vonzza a többit is. G^zdaadósságok, munkaidő, mihsir... — A gazdaadósságok rendezésének eddigi eredménye nulla. Ezt maga Zadina miniszter is elismerte. Az önkormányzatoknak- nyújtott segély- e apok, iskolaépítésekre stb. már kimerültek. Szlovenszkó az áll amford lilát után félt az ilyen építkezésektől, mig a történelmi országok köz­ségei, járásai a gazdag alapokból felépítették kórházaikat, iskoláikat, útjaikat. Mire Szloven­szkó is erre az útra tért, a segélyalapok kime­rültek és községeink, városaink súlyos adóssá­gok terhe alatt görnyednek. — A munkaidő megrövidítéséről is beszélt a miniszter ur. A munkanélküliség leküzdésére ez is egy alkalmas eszköz, s ma úgy látszik, hogy elkerülhetetlen. — A gabonamonopóliumról óvatosan beszélt a miniszter. Tudjuk, hogy ez ütközőpont. Meg kellene fontolni, hogy a drága részvénytársaság, — amelynek létezése különben is jogilag kétsé­ges, — helyett az állam intézné az egészet. — A szegénységnek nélkülözhetetlen mü- zsinkontíngenst emelni kellene. Ha a szociál­politikai bizottság nevéhez méltó szellemben működik, akkor ezt követelnie kell. — A munkabérek emelése jogos kivánság, azonban a gazdasági, ipari munkaadók és vál­lalkozók teherbírását is tekintetbe kell venni. Neias miniszter válasza A vita végén ismét szólásra emelkedett Ne­cas miniszter és röviden válaszolt a szónokok beszédeire. A kartellek túlkapásairól szólva Petrásek képviselőnek azt válaszolta, hogy a kartelltörvény novellájának elkészülte előtt is megvan a mód arra, hogy a túlkapásokkal szemben hatályos intézkedéseket tegyenek. !gy a papirkartell ellen már meg is történtek az előkészítő lépések s hamarosan csökkenteni fogják a papír behozatali vámját az eddigi vám egytizedére. Petrásek egyéb kifogásaira kijelenti a miniszter, hogy elgondolásait ma­gáévá teszi s a különböző szociálpolitikai kérdések megol­dásánál fel fogja használni. Mr. PiH, a milliomos, huszaollárosoKat osztagai Irta: Neubauer Pál Mr. Pitt, a milliomos •—■ ki ne ismerné A. B. C. Pitt elpusztíthatatlan gumisarkait, amelyeken egész Amerika robog — igen jókedvű volt. Egy csomag huszdolláros bankjegyet gyömöszölt a zsebébe és sofőr­jével az előkelő villanegyedből egy másik negyedbe vitette át magát, amelyet ő ke- vésbbé ismert s amelyben őt kevésbbé is­merték. Ott kiszállt kocsijából és elvegyült a járókelők között. Mivel a forgalmat túl- nagynak tartotta és igy nem tudta volna szándékát keresztülvinni, belépett egy nyil­vános parkba. A parkban lármás gyerekhad üdvözölte. Mr .Pitt nagyon szerette a gyerekeket. Zsebébe nyúlt, kivett egy huszdollárost és a kicsinyek közé dobta. Azonmód vereke­dés indult meg a gyerekek között. Az egyik a másiktól hódította el a huszdollá- rost és percek alatt a bankjegy apró da­rabokra tépve hevert a füvön. Nem volt bank, amely ezekért az összerakott dara­bokért akárcsak egy centet is fizetett vol­na. A duhaj verekedés közben sok minden egyéb is elszakadt és úgy látszott, hogy ko­moly verekedéssé fajul az ügy. Mr. Pitt azonban méltósággal nyúlt a zsebébe, min­den gyereknek egy huszdollárost adomá­nyozott és pillanatok alatt visszatért a béke. Milyen egyszerű — gondolta Mr. Pitt — ellentéteket kiküszöbölni és békét teremteni, ha ehhez a művelethez elég pénz áll rendelkezésre. Mr. Pitt tovább sétált a parkban. Séta közben mintegy véletlenül újabb bankje­gyet ejtett ki a zsebéből. Úgy esett a fűre, mint falevél az ágról. Ez akkor történt, amikor éppen egy pádon helyet foglalt. A pádon fiatal lány ült, akinek madonnaarca és szelid pillantása mélyen megfogta Pitt lelkét. A lány a nap felé fordította tekin­tetét. MiA Pitt újságba temetkezett és várt. Ekkor a leány szemében különös sugárzás és csillogás indult meg. Továbbra is moz­dulatlanul ült a pádon és a napot nézte, de jobblábával különös játékba fogott, amelynek az volt a célja, hogy a husztdol- lárost maga felé irányítsa. Ez a művelet sikerre vezetett és végül is olyan közel­ségbe került a bankjegy, hogy a leány fel­tűnés nélkül felemelhette. Ezt úgy csele­kedte, hogy cipője zsinórjával babrált és amikor rendiben volt a cipő, felemelte a huszdollárost, nyugodtan felállt és kecse­sen távozott. A huszdolláros nem nyomta a vállát, ellenkezőleg mintegy szárnyakat kölcsönzött neki. Pitt mosolygott az oly ártatlannak látszó leány magatartásán és tovább sétált. Köz­ben újra elejtett egy vadonatúj huszdollá­rost. Tíz lépésnyi távolból, egy bokor mö­gül szemlélte, mi fog következni. Egy po­cakos férfi közeledett, hóna alatt hatalmas aktatáskát szorongatott, csontkeretes pápa­szemet viselt és uqy festett, mint egy elő­kelő sheriff. Mr. Pitt hajjiar megfordult és a huszdolláros felé közeledett. Ugyanab­ban a pillanatban akarta fölemelni, mint a másik, azonban az előkelő férfiú orrhosz- szal megelőzte. —1 Ön akarja-e a rendőrségnél letétbe helyezni, vagy tegyem én? — kérdezte a kövér ember és bizalmasan nézett Mr. Pitire. Arca határtalan becsületességet árult el. — Tegye ön —- mondotta Pitt, akit az ilyen becsületes arcok viselői már annyi­szor becsaptak, hogy igen gazdag tapasz­talata volt ezen a téren. Érdeklődéssel né­zett a távozó férfiú után, aki valóiban egy rendőr felé közeledett. Pitt ennek megörült: ime egy becsületes ember! Ö is a rendőr­höz ment s megkérdezte, hogy mit adott át az aktatáskás kövér férfi.. — Semmit sem adott át — volt a válasz csak azt kérdezte tőlem, hogy hány óra? Mr. Pitt vigyorgott. Egy tapasztalattal gazdagabban közeledett a középső széles ut felé. Elegáns hölgy jött vele szemben. — Nagyságos asszonyom •—• kiáltott rá hátulról —- ön valamit elvesztett! — Fel­emelt egy huszdollárost és az asszony sze­mei elé tartotta. — Köszönöm, — mondta az elegáns hölgy, a huszdolláros után nyúlt, retiküljé- be tette és fejét húsz dollárral magasabban hordva távozott. Mr. Pitt mosolygott a hölgy háta mö­gött. Igen, a pénz a legjobb értékmérője az emberi jellemnek. A gtazdag ejmbert mulat­tatták ezek a kis fogások. Egy útkereszte­ződésnél egy vaik ember állít. Pitt huszdol- lárost dobott a kalapjába. — Micsoda! — ájuldozott a vak. — Egy zöld bankjegy?! Isten tartsa meg az egész­ségét, nagyságos uram! — Isten tartsa meg a sz^mevilágát, ked­ves vak barátom — felelte Pitt. Nemsokára ezután autóba szállt, de csak abból a célból, hogy huszdollárost felejtsen az ülésen. Az autó következő vendége mo­hón fog utána nyúlni, — gondolta Pitt — és a sofőrnek egy kukikot sem fog szólni. Végül Mr. Pitt felvitette magát egy kerti1 vendéglőbe, amely felhőkarcoló tetején volt elhelyezve és ott egy kis koktéjt ivott meg. Maradék huszdollárosait lassan szór­ta onnan az uccára. Odalent az emberék ordítva fogadták az égből aláhuliló mannát és a kis játéknál hatalmasan összevereked­tek. Ezzel a (művelettel a miílomos megsza­badult bankjegyeitől. Autójába szállt, las­san hazavi'tette magát és ezalatt élgondol­kozott az ember és a pénz viszonyáról. Mi­alatt ő ezt tiette, az általa megajándékozott emberek viszont az Ő ihuszdollárosailnak az értékéről gondolkoztak el mélységesen. Mert Mr. Pitt huszdollárosaimak a. hátlap­jára vörös betűkkel ez volt írva: „Ezzel a huszdollárral nem fog nagy utat megtehet­ni, ellenben A. B. C. Pitt elpusztíthatatlan és elévülhetetlen gumisárkaival éljuthat a világ végére.” Losonc magyar társadalma a magyar iskoláért LOSONC. — A losonci magyar társadal­mi, kulturális egyesületek és a magyar tanítás- nyelvű iskolák szülői szövetségének kiküldöttei népes értekezletre jöttek össze a városháza dísz­termében. Az ankéten dr. Dávid Sándor ügyvéd, a gim­náziumi szülői szövetség elnöke elnökölt. Lendü­letes megnyitó beszédében a magyar iskolaügy fontosságát vázolta s egyben felhívta a jelen­levő szülőket arra, hogy mérlegelve mindazt az előnyt, amit a magyar gyermeknek a magyar is­kolába való járása jelent, fokozottabb mérték­ben teljesítsék kötelességüket a magyar iskolá­val szemben. Ezután Mártinké Mátyás gimnáziumi tanár ismertette a most meginduló és megszervezendő mozgalom feladatait. Erősen hibáztatta a szülői társadalom részé­ről eddig tapasztalt érthetetlen és indokolatlan közönyösséget. Észre kell vermünk azokat az óriási lehetőségeket, a melyek előttünk állanak. Hogy ezeket kihasználni tudjuk, a mozgalomba bele kell vonni az összes társadalmi szervezete­ket. Ezekből kell kialakítani azt a központi szer­vet, iskolatanácsot, amely nemcsak Losoncon, de a környező magyar községekben is egysé­ges irányítás alá venné a magyar iskolakultú­rát. Ezután részletesen foglalkozott a tervezet­tel s annak pedagógiai, szociális és egészség- ügyi problémáival. A nagyvonalú előadás után Sándor László hirlapiró saját egyéni tapasztalatai és élményei alapján, közvetlenül ható esetek és példák felso­rolásával illusztrálta azt, hogy micsoda hátrányt jelent a magyar tanulóra a más iskolában, más környezetben való tanulás. Végül Kövy Árpád református lelkész a szü­lői társadalom nevében adott visszhangot az el­hangzott előadásoknak. Hogy eddig iskolaügyi téren csak csekély eredményt tudtunk elérni, an­nak legfőbb oka a szülői társadalom szervezet­lenségében rejlik.. Kétségtelen, hogy a magyar iskolakultúra jövőjéért áldozatokat kell hoznunk, de azt vállalnunk kell felelősségünk tudatában. Beszédében különösen kihangsúlyozta azt a gon­dolatot, hogy a magyar szülőnek, nemcsak addig kell törődnie a magyar iskolával, amíg a gyer­mekeit iskoláztatja, hanem a közösség tudatainak kell összekapcsolni a szülői társadalmat ezek­kel a fontos kérdésekkel szemben. Az előadásokhoz többen szólották hozzá. Vé­gül az értekezlet a következő határozati javas­latot fogadta el: Kimondotta annak szükségessé­gét, hogy minden losonci magyar tanitásnyelvü elemi-, polgári- és középiskola amellett szülői tár­sulat, szülői tanács szerveztessék. A szülői tanácsok pedig szövetségbe tömörit- tessenek azzal a céllal, hogy Losonc város magyar iskolakultúráját közös előadások tartá­sa utján vállvetefct munkával fejleszthessék, továbbá, hogy a magyar tanulók szociális helyzetét tanszerekkel, könyvekkel való ellá­tását, egészségügyi szolgálatát egységes terv és elgondolás alapján szolgálhassák, bevonva ebbe a szövetségbe mindazokat a jótékonycélu egyesületeket, amelyek az iskolásgyermekek megsegítésével, felruházásával foglalkoznak. Az értekezlet a benyújtott határozati javaslatot egyhangúlag, elfogadta és ötös bizottságot kül­dött ki a szervezési munkálatok előkészítése cél­jából. A bizottság tagjai lettek: Schercr Lajos, dr. Dávid Sándor, Kövy Árpád, dr. Pál Sán­dor és Szepessy László. A bizottság munkálatainak eredményéről a szeptember folyamán tartandó monstre-gyülés keretében fog. beszámolni. VÍZUMOT (magyart, lengyelt, bolgárt) Igen t. Előfizetőinknek és Olvasóinknak gyorsan és megbízhatóan megszerez pozsonyi kindóh Ta­taiunk: Brafislava, tvőrinekapu-ucra 17. II. (Centin! Pnssage). Ilyen útlevelek nirghoísznMú­lását is vállaljuk A lobbi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk esz- közli; Praha U„ P*ngká uh 12* 111. $

Next

/
Thumbnails
Contents