Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-20 / 139. (4285.) szám
1937 faultig 20, vasárnap* 17 A kezdeti munka tanulsága: Óriási feladatok élőií áll a SzMKE keletszlovenszkói szervezete A vándorkönyvtárak és előadások bámulatos sikere ■ Sürgősen szaporítani kell a népművelési anyagot és az előadók számát Eddig csak egy járásban állították fel a járási közművelődési testületet KASSA* —• (Kassai szerkesztőségünktől.) Nemrégiben beszámoltunk arról a buzgó munkáról, amelynek télja a SzMKE keletszlovenszkói hálózatának kiépítése. Ismertettük a munkatervet, amely rendszeresen halad előre és a kezdeti eredményről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy eddig már húsz községben alakult meg a SzMKE fiókja, 40 további községben most folyik a szervezés és igy rövidesen 60 SzMKE-fiók fog működni Keletszlovenszkón. Foglalkoztunk a népművészeti ipar felkarolásának fontos problémájával, a korompai községi könyvtár megmentésével, a kielégítő eperjesi állapotokkal ■ és felhívtuk a figyelmet az elhanyagolt Bodrogközre, ahol Szabó Adorján elnöksége idejében nagyon szép működést fejtett ki a SzMKE, de mióta a premontrei házfönök Leleszről Jászóra költözött át, úgyszólván teljesen megszűnt a magyar kulturális munka ezen a vidéken. A magyar falu csodálatos kulturszomja Ezúttal a népművelés módjait igyekszünk felvázolni nagy vonásokban, azokat az eszközöket, amelyeket a SzMKE kassai kerületi központja elsősorban vet a harcvonalba, hogy egyes helyeken a közönyt megtörje, de más helyeken viszont minél teljesebb mértékben elégítse ki a falu népének egész csodálatos kulturszomjuságát. A népművelés terén bizonyára a legfontosabb szerepet játsza a mozgőkönyvtár. A magyar falvakban általában nagy az olvasási kedv, Viszont a községek által létesitett könyvtárak a legtöbb helyen nagyon kezdetlegesek és korántsem felelnek meg a lakosság igényeinek. A SzMKE kassai kerületi központja első feladatául tűzte ki, hogy megfelelő könyvlistát állítson össze és minél gyorsabban beszerezze azokat a könyveket, amelyeket a falu népe yalóban olvasni kíván. A könyvlista összeállítása előtt alapos szociográfiai munkát végzett, hogy valóban azt az olvasnivalót adhassa, amelyre a nép kiváncsi. Az előzetes vizsgálódás nagyon érdekes eredménnyel járt. Mindenekelőtt kiderült, hogy a falu népét a mai helyzetben talán legkevésbé a gazdasági szakkönyvek érdeklik, pedig foglalkozásuk és a jobb megélhetésük nagyon is szükségessé tenné az ilyen könyvek olvasását. Már ez az első tény is élénken mutatja, hogy menynyire szükség van helyes népnevelésre, amely természetesen nem kezdődhetik azzal, hogy a falu népére ráerőszakoljuk a nem kedvükre való olvasmányt. Mindenesetre az a végcél, hogy minél hasznosabb olvasmányra szoktassuk rá őket, de e célt csak óvatosan és lassan lehet elérni. A SzMKE kassai központja egyelőre beéri azzal, hogy olyan könyveket adjon, amiket valóban olvasnak. Ha az első betüéhség kielégül, akkor a józan nép helyes vezetés mellett magától fog rájönni arra, hogy milyen olvasmány a leghasznosabb számára. A nagyigényü fiatalság A falvakban folytatott előtanulmányok alapján megállapították, hogy olvasmány tekintetében több kategóriába oszlik a falu népe. Azok, akik általában keveset olvasnak, legjobban szeretik a serdülő ifjúságnak való könyveket, a történelmi népszerű müveket, az érdekes útleírásokat és a romantikus történeteket. Azok, akik már régebben olvasnak és rendszeresen megkívánják a könyvet, néhol már meglepően nagy- igényűek. Ezeknek körében a magyar irodalom klasz- szikusai különösen kedveltek, de az ifjúság már a magyar irodalom legújabb termésére kiváncsi és meglepő, hogy az alig iskolázott fiatalemberek milyen jól ismerik az uj magyar irodalom értékes neveit. Ez az ifjúság nagyon szívesen olvas társadalomtudományi müveket és modern, valóban irodalmi értékű regényeket is. A szükséges szempontok figyelembevételével eddig öt könyvtárládát állított össze a kassai központ, ezek a könyvtárládák állandóan vándorolnak egyik községből a másikba és óriási népszerűségnek örvendenek. A közvetlen cél az, hogy a könyvtárládák számát szaporítsák és terjedelmüket az igényeknek megfelelően növeljék. Az előadások „átütő" sikere A keletszlovenszkói központ vezette be a vetitett- képes előadások tartását, e példát hamarosan követte a többi körzet is, mert gyorsan kiderült, hogy az ilyen közvetlen ismeretterjesztésnek egészen bámulatos sikere van a falvakban. Ma már számos, kerek, jól összeállított ismeretterjesztő előadás-anyaga van készen, bőven felszerelve vetíthető képfilmekkel, de mindez távolról sem elegendő arra, hogy a falvak kulturszomját kielégítse. Nem csak az előadások anyagát kell szaporítani, de az előadók számát is, mert a tapasztalatok mutatják, hogy ez a mód az, amellyel valóban a legszélesebb köröket lehet megnyerni a magyar kulturmunkának. Az előadók egészen csodálatos tapasztalatokról számolnak be. Zsúfolásig megtelik a szövetkezeti ház vagy kulturegylet nagyterme, mikor a faluban hire megy, hogy vetitettképes előadás lesz. Az előadó, aki sorrajárja a falvakat, természetesen három-négy előadás anyagát is magával viszi, hogy változatossá tegye munkáját. Már most az történik, hogy a közönségnek annyira tetszik a kulturelőadás, hogy annak végeztével valamennyien ülve maradnak és hangosan követelik — a második előadást. így aztán leggyakrabban az a helyzet, hogy az előadónak 4—5 órán keresztül kell beszélnie és vetítenie, amig az egész magával hozott anyagot bemutatta a hálás közönségnek. És ilyenkor rendesen már a késő esti órákban hiába hivatkozik az előadó arra, hogy nem mondhat többet, mert nincs több anyaga, a hallgatóság ülve marad és arra kéri a kifáradt, berekedt előadót, hogy kezdje az egészet élűiről. Ilyen eredményeket nem lehet kihasználatlanul hagyni, mert döntő fontosságú az, hogy a nép kultur- éhségét valóban az arra hivatottak elégítsék ki. A kultúra eszközeit nem szabad kiadni kezükből a magyar kulturális munka bevált vezetőinek, mert az esetleges rosszhiszemű alkalmazás a legkönnyebben tántoríthatja el a magyar falvak népét természetes népi fejlődésétől. Bártffa fürdő Bardejov-Kú pele, a legolcsóbb gyógy- és nyaralóhely. Vasas vizek, mórfürdök, vizgyógyintézet, modern inhalatorium, melegvizü strandfürdő, sportolás, szórakozás stb. Olcsó nyaraló és gyógy pausálárak. Teljes napi panzió már 25'—Kötői kapható. 50%-os vasúti kedvezmény. Prospektust küld a Fürdőigazgató ság. „Ismerjük meg egymást!“ A SzMKE keretében indult meg a mozgalom, amely elsősorban éppen az előadássorozatok kibővítésére szolgál és amely mozgalomnak célja benne van a nevében: „Ismerjük meg egymást!" A mozgalmat dr. Sziklay Ferenc, a SzMKE kassai elnöke, indította el és az valóban megérdemli, hogy a legmelegebben felkarolják magyar kulturéletünk vezetői. A mozgalom célja az, hogy elsősorban a szlovenszkói magyarság, további fejlődésében pedig az egész magyarság ismerje meg kölcsönösen a különböző magyar vidékeket, azok néprajzi, történelmi, gazdasági, művészeti és egyéb kulturális vonatkozásait. Az ismereti anyagról megfelelő kerek előadások készülnek ugyancsak vetített képekkel és azokat a különböző vidékeken úgy fogják bemutatni, hogy minden magyar vidék lakosai megismerjék más vidéken élő fajtestvéreik múltját, jellemét, népművészeti adottságait, történelmi emlékeit stb. Ez az anyag fogja kibővíteni elsősorban a vetítettképes-előadások számát, de ezenkívül a különféle szempontok szerint összeállított monográfiák is, nem utolsó sorban a nagy magyar géniuszok életéről, alkotásairól és működéséről szóló előadások* -7 Népnevelő sajtó A SzMKE programjához hozzátartozik az állandó népnevelő sajtó létesítése és terjesztése. Ezidő szerint egy havonta megjelenő folyóirata van a SzMKÉ-nek, amely összekötő kapocs Szlovenszkó különböző vidékei és egész magyarsága között. A „Magyar Vasárnap" szép példányszámban jelenik meg, de már a mai keretek között is kevésnek bizonyul ez a havonkint megjelenő szemle. Egyik légMét Jlagy irta: Demjén Ferenc <— Idesapám! gyüjjék már! — kiáltott be a kicsiny hatéves Péterke a kocsma ajtaján és lihegett. Gyüjjék már, mert, meghól idesanyám!... Idáig futottam ... A sürü pipafüstben hirtelen nem látta az apját, csak ködlött előtte, hogy ott ül a sarokban és azért volt bátor kiáltani. Mire azonban pálinkás hang válaszolt: — Ereggy!..., mert kirúglak! El.. .vetlek, mint a macska kölykit szokás ... Himpellér!... Péter, aki még abban az évben ment először iskolába és tanulta egymásmellé tenni a betűket, e szavak után rögtön megismerte az apját. Már hallotta e szavakat, egy cseppet sem voltak újak előtte: meg sem rettent tőlük. .— Komolyan mondom idesapám!, mert megrugta a tehen — ismételte szavait és támasztotta alá hitelesítésül. — A tehen? — hangzott hirtelen a kérdés és a cigány fejéhez repült a pohár figyelmeztetésül, hogy hallgasson el, mig ő, Nagy Péter, szót ért a másik Nagy Péterrel, a fiával. — Igen. A tehen. Fejte, oszt úgy történt... Még egy utolsót koccintott Nagy Péter a levegőben az üveggel, aztán felkölt a lócáról, a kecskelábon álló kocsmaasztaltól és megindult. Ment a fiával. A kocsmában sokáig csend maradt utána és a cigány tapogatta a fejét szomorúan. ~ Osztán, hogy vót? Beszélj hát — fogta meg jobbkézzel a fia vállát, mikor kint mentek a falu közepén a bokáig érő sárban. — Úgy, hogy fejte, osztég megrugta... Szótára is neki, de csak annyit válaszolt, hogy fussak idesapám- ér ... és én, elgyüttem. — Csak ennyit mondott? —• kérdezte és igyekezett egyeneseket lépni a fia után, aki gyorsan szedte kicsinyke lábait. A fejében még keringett a pálinka gőze s a nyelvén még érezte az izét is, de azért sajnálta volna az asszonyt, ha mostan egyszerűen elköszönne fontosabb feladat további kultúrát terjesztő néplapok kiadása és azoknak lehetőleg hetenkint való megjelentetése. Együttműködés a PRMKE-vel A kárpátaljai magyar kulturegylet, a PRMKE, amely tavaly tavasszal alakult meg, a legteljesebb összhangban működik a SzMKÉ-vel. Több megbeszélés alapján elhatározták, hogy a népművelési anyag és az előadók kicserélésével tervszerűen elmélyítik és állandósítják a kapcsolatot. A PRMKE tagjainak szintén jár a „Magyar Vasárnap" és a kulturális munka minden alapelvét közösen állapítják meg a SzMKÉ-vel. Az együttműködés gyakorlati előnyei, sajnos, még nem igen mutatkoznak, mert hiszen a SzMKE keletszlovenszkói szervezete ma még olyan kicsiny anyaggal dolgozik, amely a maga vidékeinek kulturális szükségleteire sem elegendő, igy tehát sem előadási anyagot, sem előadót nem tud kölcsönözni a PRMKÉ-nek. Az egyetértés mindenesetre a legteljesebb és a kulturális élet fejlődésével az együttműködés is intenzivebb lesz. A járási közművelődési testület A járási közművelődési testületek létesítése kezdetben sokhelyütt félreértéseket keltett és bizonyos tekintetben zavarta a SzMKE munkáját. Egyes községekben ugyanis azt hitték, hogy a két intézmény azonos egymással és Nagykaposon, ahol először állították fel Keletszlovenszkón a járási közművelődési testületet, a lakosság azzal fogadta a SzMKE kiküldötteit, hogy náluk már megalakult a kulturegyesület és csak netőle. Csak úgy ni, „beadná a kócsot". Kár lenne érte, susogta magában még akkor is, mikor berúgta a kaput a lábával. Egyenesen az ól felé tartott. És benézett az ólba. Benézett egyszer, kétszer, háromszor. Végül megdörzsölte a szemét és mégsem látott egyebet: a Riska evett és a bornya szopta a tőgyit. A kis fejőszék le volt téve a hidlásra, mig a zsajtárban a bornyu pihentette a lábát. Mindezen megfigyelés úgy két percig tartott, mert aztán, mint akit darázs csípett, meglóditotta magát a ház felé. Valósággal futott. Hirtelen nem jutott eszébe semmi, de mérges volt. Bosszankodott azon, hogy igy felült a fia szavának. — Hé! asszony te! — kiáltott is, mikor benyitott a földes konyhára, hol a kemence parazsa birkózott egyedül a sötétséggel. A szavaira elhúzott nyögés felelt az „elülső" szoba felől és a kis Péter pityergése. Nagy Péterben hirtelen összedült a méreg, mint egy robbantott ház s még az arca is megpuhult, mikor belépett a szobába, hol a felesége holtraváltan nyögött az ágyon. ' Mint akit szivén szúrtak, olyan érzése lett és kijózanodott. — Na, mi bajod Ilona? — fordult is feléje szelíd hangnemben, halkan, mint egy gyóntató pap. Mi esett veled? Hol fáj? ... — Jaj!... Jaj! Nem tudom... Nagyon, de nagyon fáj. Nagy Péter először a mécsesnek tartott, mely a gerendáról lógott le egy dróton és meggyujtotta a kanócot. Nehezen bomlott meg a sötétség, legalább a Péter szeme előtt, de mire az ágyig ment, már jól látott. Leült lábtól az ágyra és úgy nézte az asszonyt tehetetlenül, majd közel hajolt az arcához, hogy az abbahagyta a nyögést. Szép fiatalasszony arca, simán, gyürődésmentesen úgy hevert a párnán, hogy élvezet volt nézni. A haja ki volt bontva és az uj ruhájában volt. — Na, Ilonám! Mi bajod? —• kérdezte ismét és akaratlanul is megfogta a felesége kezét. Megfogta, aztán csókolni kezdte. Újra szerelmes lett. Olyan szehezen akarták megérteni, hogy két különböző dologról van szó. A járási közművelődési testület felállítását a törvény rendeli el és az egyes helyi bizottságok három-négy tagját a politikai testület választja. A helyi bizottság feladata az, hogy az iskolai oktatás kiegészítéseképpen gondoskodjék a továbbnevelésről és elsősorban az állampolgári kötelességekről és jogokról világosítsa fel a lakosságot, olyan előadók által, akiket nagyrészt a felsőbb hatóság jelöl ki. Ezzel szemben a SzMKE a szlovenszkói magyarság kulturális és művészi megnyilvánulásait kapcsolja egybe és az általános kulturigényeket elégíti ki a természetes kivánalmaknak és fejlődésnek megfelelően. A kezdeti félreértések ma már mindenütt tisztázódtak, a munkakört megosztották a közművelődési testületek és a SzMKE-fiókok között és igy teljes barátságban, de egymás mellett, nem pedig együtt, működik a két intézmény. A baj éppen az, hogy Keletszlovenszkón eddig egyedül Nagykaposon állították fel a közművelődési testületet, tehát a keleti magyar vidéken csak, egyetlen községben hajtották végre a törvény idevonatkozó rendelkezését. Óriási feladatok A SzMKE keletszlovenszkói munkája, mint láthatjuk, nagy lendülettel indult meg, de mindeddig úgyszólván csak a nyers előkészítő szervezés folyik mindenütt. Ez is óriási munka és igy nem csodálható, hogy a valóságos népnevelési akció mindeddig csak úgyszólván ötletszerűen folyik. A kisérleti eredmény mindenesetre nagyon jelentős, mert a SzMKE itteni vezetői megismerhették az itteni falvakban élő magyar lakosság kulturéhségét, kultur- igényeinek mibenlétét és igy értékes útmutatást szerezi tek részben a szervezet kiépítése, részben az ismeret- terjesztő és művészeti anyag összeállítása tekintetében. A sok szép tanulságnak természetesen csak akkor lehet meg az eredménye, ha a megkezdődött munka erősen felfokozott tempóban folytatódik, ha rengeteg tennivaló elvégzésére megfelelő és kellőszámu személyeket állítanak be. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy csupán a beszervezési munkára és a népnevelési akció megkezdésére legalább három emberre volna szükség a keletszlovenszkói körzetben, akiknek csak a SzMKE kiépítésével kellene foglalkoznak. Ez a minimális követelmény, de a mai helyzetben nagyon távol vagyunk még a nagy munkakör minimális betöltésétől is. A megkezdett munka egyelőre csak arról győz meg bennünket, hogy rengeteg munka, óriási feladat vár a SzMKÉ-re. (r) relmes, mint évekkel ezelőtt, amikor elvette, amikor kergetőztek a Kubikos-réten a margaretták és virító lóherék és egérfarkkórók között. Akkor is ugyanilyen volt az Ilon arca, mikor elfogta és hanyatt feküdt a fűben. Hirtelen elébe jött ez a kép és aztán a többiek, mind, mind... Valósággal elsétált előtte az élete, amióta nős lett. Látta magát minden héten kétszer a kocsmában, részegen, oldalt a cigányokkal, a feleségét a kocsma ajtajában Péterrel a karján. Péterke ezalatt felállt az ágytól és megtörülve a szemét, leült az asztalhoz enni. Kicsiny eszével, hogy hallotta a csendet, megértette a békét. Nem félt tovább, hogy kikap az apjától, amiért hazahívta. Végül Ágas Ilona törte meg a szoba csendjét. A szivére tette a kezét és egy keservest sóhajtva mondta: — Jaj Péter! Nagyon fáj a szivem. Lehet, hogy meg is halok. És te kocsmában ülsz... Mi lesz akkor Péterkével? Szegény gyermek... — Hát, mit tegyek veled? — kérdezte esdőn Nagy Péter és könny buggyant a szemeibe és elakadt a szava. — Mit?... Maradj itthon és segíts rajtam. Dörzsöld a szivemet. Jó lesz sósborszesszel. Neked is jó lesz az, hisz reomás a kezed. Megmarad a pénz is. Én is felgyógyulok. — Na jó. És meddig? —> Mig meg nem gyógyulok. Amig, meg nem halok* Megígéred? Nagy Péter a fiára nézett, aki javában vacsorázott az asztalnál és hangosan, bár kissé kedvetlenül mondta: Megígérem... Mig élsz.. * Az Istenre? ... — Igen — válaszolta Nagy Péter és törülgette a szemét. Benne volt ez utolsó szavában az egész Nagy Péter, aki bár ivásnak adta a fejét, a testét, de mostan visszafordult utoljára a kocsmalépcsőről és nem megy oda többet. S a következő percben a kis Péter ajka tört bele a csendbe a margarettás virágú cseréptányér mellöl:, — Akkor pedig idesanyám gyüjjék vacsorázni. Ne „komédázzon" tovább, mert kihűl a „kolompár"!
