Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-09 / 105. (4251.) szám

t^<EB-MAGfe&-HIELaÉ A rovatért LüKŐ GÉZA felé" A paprikatermelés és a magyar gazdák sérelmei Irta: KQB3TSSK GYÖRGY, az egyesült párt tartománygyülési képviselője POZSONY. — Szlavenszkó déli, főleg ma­gyarlakta vidékein, ahol a kedvező éghajlati és talajviszonyok adva vannak, a paprika jövedel­mező termelése következtében a mezőgazdaság­ban annyira fontos szerephez jutott, hogy azzal a kormánynak is foglalkoznia kellett. Mint isme­retes, a paprikatermelést és kereskedelmet az 1936. évi 328. számú kormányrendelettel sza­bályozták. E rendelet értelmében a paprikater­melés és földolgozás, valamint a paprikakeres­kedelem szabályozására Pozsony székhellyel szindikátust szerveztek. A szindikátus tagjai — a rendelet szerint — 1. a földművelésügyi mi­niszter 'által a „Paprikatermelők Egyesülete" ja­vaslatára kinevezett tiz paprikatermelő, 2. a pap- rikaföldogozók és kereskedők szervezeteinek hat képviselője s végül 3. a népjóléti miniszter által a fogyasztók és alkalmazottak részéről kineve­zett négy képviselő. A rendelet szerint ez a tisztség csak tiszteletbeli, azonban nem tűnik' ki belőle, hagy mikor jár le. A rendelet szerint a szindikátusnak a joga; a) javasolni a földműve­lésügyi minisztériumnak a paprikatermelés kör­zeteinek és e körzetekben a paprikatermelés ter­jedelmének meghatározását; b) engedélyt adni a termelőknek a paprilkatermelésre. Ezek a jo­gok bennünket közelebbről érintenek. Lássuk a gyakorlatban, hogy fest a szindikátus működése és mi történt az 1937. évi paprikatermelés enge­délyezése körül. Először is mint tényt kell le­szögeznem, hogy a tavasszal megalakult szindikátusba a ter­melők részéről kinevezett tíz termelőtag kö­zött még lámpással sem található magyar nemzetiségű. A kinevezett tiz termelőtag maradékbirtokos vagy kolonista. A szindikátusban tehát nincs képviselője a magyar termelőknek, pedig a pap­rikát túlnyomó részben magyarlakta területen termelik. Az pedig nem tételezhető föl, de el sem hihető, hogy a csehszlovák maradékbirtokosok és telepesek a magyar termelők érdekeiért síkra szálljaüak. . Önként felmerül a kérdés, hogy ki a hibás s ki a felelős azért, hogy a szindikátusban egyol­dalúan választották és nevezték ki a tagokat: a ,,Paprikatermelők Egyesülete", mert ez az egyesület választotta ki a kinevezendőket. Ez az egyesület nem tartotta fontosnak, hogy a kinevezendők közé magyar termelőket is fölvegyen, hogy a magyar termelők is meg­kapják az ő képviselőiket a szindikátusban, amire pedig már azért is jo­guk, sőt előjoguk volt, mert hiszen már akkor termelték ezt a növényt, amikor a kinevezésre fölterjesztetteknek még fogalmuk sem, volt ar­ról, hogy mi fán terem a paprika. Egy ilyen egyesület nem alakult csak egy nemzethez vagy egy párthoz tartozók, hanem az összes paprika­termelők érdekvédelmére, éppen ezért ezt az egyesületet nem sajátíthatják ki maguk­nak a csehszlovák agrárpárt maradékbirtoko- sai és kolonistái. Itt kell rámutatnom arra, hogy a magyar papri­katermelők is nagy hibát követtek el azáltal, hogy szervezetlenek. Kellő megszervezettség mellett ez egyesületben a magyar termelőknek kellett volna a vezető és irányitó szerepet betölteni s akkor biztosan másként nézett volna ki a szindikátus s a paprikatermelési engedélyek kiadásánál nem történtek volna olyan súlyos hi­bák; helyrehozhatatlan mulasztások nem érték volna a termelők zömét. Miután pedig a kormánynak s a földműve­lésügyi miniszternek is tudomással kell bírnia arról, hogy a szindikátusi tagok kinevezésénél a magyarságot mellőzés érte, mert Esterházy János nemzetgyűlési képviselő er­re a tényre rámutatott s ennek orvoslását kér­te s mint hogy a mai napig nem vette revízió alá a kinevezéseket s tiiri orvosulatlanul a magyarság sérelmének fennmaradását ezen a téren, a kormány s a földművelésügyi mi­niszter is felelős. A magyar paprikatermelőknek a kinevezések­kel kapcsolatos mellőzését a közgyűlésen kell felelősségre vonni a mai vezetőséget, igazságos, pártatlan, uj vezetőséget kell vá­lasztani, hogy ez revízió alá vegye a kinevezésre ajánlot­takat s mint a paprikatermelők, egyesülete is kívánja a földművelésügyi minisztertől a szin­dikátus igazságos összeállítását. Ha a magyar termelőknek ez, a meglévő egyesület keretei kö­zött nem sikerül, úgy megvan a módja annak, hogy ők, mint magyar termelők, érdekeik megóvása érdekében kü­lön egyesületet alapítsanak, Sehol sincs megmondva, hogy csak egy ilyen egyesület működhet, hogy minden papni'kater- mdő csak ennek az egy egyeztetnek tehet « tagT ja. A rendelet 2. § 2. fejezetének a) pontja azt is kimondja, hogy a pap rikate rm el ők tiz kép­viselője közüli kettőt kinevezhet a miniszter a paprikiatermelők más egyesületének javaslatára is. Ha másként nem menne, még igy is legalább két tagot kaphatnak a magyar termelők a szin­dikátusban. Ez a mód azonban csak abban a legvégső esetben ajánlható, amennyiben nem si­kerül az egyesület élére olyan pártatlan vezető­séget állítani, mely hivatása magaslatán állva nem engedi magát elragadtatni sem nemzetisé­gi, sem pártszempontoktól. A meglevő egyesület megérett a teljes reor­ganizálásra, ami érdeke nemcsak a tagoknak, hanem magának a kormánynak is, A paprikatermelőknek több mint a fele magyar gazda, tehát nem túlságos az a követelés, hogy a szindiká­tusba a termelők részéről kinvezett tagoknak fele a magyar termelők által választott ma­gyar gazdák tegyenek. A paprikatermelésre még más sempontból is bé- nitólag hat a szindikátus mai összeállítása, ami a legjobban kitűnik az 1937. évi termelési terület terjedelmének meg állapit á sáb ól is. 1936-ban gaz­dáink 3600 holdon termeltek paprikát s az egész termelt paprikát a malmok az előre megszabott áron átvették. Az 1937. évre a termelők szindi­kátusi képviselői 2400 holdban kívánták megá- lapitani az összterületet. A paprika feldől gő­zök és kereskerők, valamint fogyasztók képvi­selői csak 1000 holdon kívánták a paprikát ter­melni. A Hivatalos Lap február 17-ről kelt 40. számának' III. fejezete értelmében a paprika ter­melési területének megállapításához az egyhan­gúság van előírva. Hosszas tárgyalás után egy­hangúlag megálllapodtakj abban, hogy javasdte ni fogják a földművelésügyi miniszternek azt, hogy 2000 holdon engedélyezze a paprika ter­melését s ezzel 3600-ról 2000 holdra szállt alá a pap­rika engedélyezett termelési területe. Esze­rint a malmok, kereskedők és fogyasztók dik­tálják, hogy gazdáink milyen területen ter­melhetik a paprikát, A kvóta leszállításában a malmoknak van a leg­főbb szerepük. Ők tudják azt, hogy a kvóta le­szállítása s más indokok következtében is en­gedélyhez nem jutott gazdák engedély nélkül is fognak paprikát termelni, amit a malmok jóval az átvételi áron alul fognak átvenni. A paprika termelési területének ilyetén meg­határozása ellen a termelő gazdák tiltakoznak. Nem a termelési terület korlátozására,'' hanem olyan áru előállítására van szükség, melynek nemcsak bel-, hanem a külföldön is meglesz min­denkor a kellő piaca. Végül foglalkoznunk kel a termelési terület felosztásánál elkövetett súlyos igazságtalansá­gokkal. A rendelet szerint a Szlovenszkóra eső kvótát a tekintetbe jöhető járások, körzetek, eze­ken belül az egyes községek, majd az egyes ter­melők között kellett felosztani. Az engedélyezett területből a legtöbbet azok­nak a körzeteknek s ezeken belül azoknak a községeknek kellett volna juttatni, hol a pap­rika termelése a legracionálisabb s nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is a legjobbat termelik. Mezőgazdáink vérszemet kaotak s még olyan vidékek is kérték és köve­telték a paprikatermelés engedélyezését, ahol ez­zel nem foglalkoztak eddig üzletszerüleg s ahol a termelés sem mennyiségileg, sem pedig mi­nőségileg nem felel meg a követélményeknek. Az igények kielégítése céljából megmozdultak az egyes pártszervezetek is s mindent mozgásba hoztak védenceik érdekében. Az első hiba tehát a körzetek és községek kvótáinak megszabásánál történt Amikor már a községekre is kiosztották az en­gedélyezett területeket, sor került az egyes ter­melők között való felosztására. E célból mind­azoknak, akik paprikát kereskedelmi célokra termelni szándékoztak, a bejelentést a szindiká­tus által kiadott külön nyomtatványon kellett megtenni. A szindikátushoz beérkezett nyomtatványok sorsa fölött a szindikátus teljesen önhatal­múlag döntött. Az agrárpárt maradékbirto­Szlovenszkón az építkezési ipar sem használhatta iti kapacitását az elmúlt évben PRÁGA. — Az utóbbi időben egyre több szó esik Szlovenszkó ipari konjunktúrájáról s a helyzet meg nem felelő ismerete folytán azt igen kedvező színben igyekeznek föltüntetni. Röviddel ezelőtt ismertettük a bányászat és ko­hászat multévi eredményeit, valamint a fa- és a fűrészipar helyzetét. A GYOSz évi jelentése alapján összeállított adatokból a nagy konjunktúra képe sehogysem tudott fölrajzolódni, de semmi szin alatt sem olyan mértékben, mint azt agitációs szempontból festeni szeretnék. Rámutattunk arra, hogy ha az ipari megélénkülésnek bizonyos jelei mutatkoznak is, konjunktúráról ezidőszerint igen korai beszélni s a jövő fejlődés megítélésére pedig nagy óva­tosságra és józanságra van szükség. A bányá­szat, a fa- és fűrészipar helyzetének ismerteté­se után az építkezési ipar helyzetéinek ismerte­tését vesszük sorra. A téglaiparban a múlt év elején számos üzem nem dolgozott. Az év második felében az ipar helyzete a középitkezések szükséglete folytán némileg megélénkült. Az ipar nem foglalkoztatott több munkást, mint 1935-ben. Az egyes vállalatok kapacitásuknak legföljebb 75% -át használták ki, de * igen sok vállalat volt, amely csak 50%-os kapacitással dolgozott. Az üzemek rentabili­tása az emelkedő termelési költségek és az alacsony árak következtében nem volt kielé­gítő. A samotáruüzemek kapacitásuknak csak 40 százalékát használták ki s az elhelyezés csupán 10%-kai javult. Az áralakulás az 1935. évihez hasonló volt. A kivitel Magyarország és Jugo­szlávia felé irányult. A cementiparban sem volt látható javulás ész­lelhető. Voltak ugyan üzemek, amelyek kapacitásuk 90%-át is ki tudták használni, de igen sok üzem csak 50%-os kapacitással dolgozott. Csehszlo­vákia cementelhelyezése 1936-ban 105-000 va­gon volt, ebből a sziovenszkói cementgyárak­ra 27.25% jutott. A bauxitcementgyárak csak 10%-os kiapaticáskihasználással dolgoztak. Szlovenszkón 1036-ban 11 mészgyár volt üzemben, ezek közül is több csak átmeneti­leg. Az üzemek kapacitásuknak csak kis há­nyadát használhatták ki. Az aszbesztiparban a foglalkoztatottság 10%-kal javult s az üzemek 90%-os kapacitással dolgoz­hattak. (—) Törvények és rendeletek. A törvények és rendeletek gyűjteményének 24. számú füze­tében 60. szám alatt kormányrendelet jelent meg néhány fajtájú gyümölcs és zöldség vám- szabályozására vonatkozóan. A 70. szám alatt megjelent kormányrendelet az 1927. évi 168. számú kormányrendelet egészíti ki, amely a vám­törvényt hajtja végre. 71. szám alatt a gabona­vámpótlékokat megállapító kormányrendelet je­lent meg. 72. szám alatt kormányhirdetmény jelent meg, amellyel ideiglenesen életbe léptetik a Csehszlovákiai és Olaszország között kötött és március 31-én aláirt egyezményt. (—) A lira árfolyamát a következő hétre az olasz nemzeti devizaintézetnél lévő „Conto Spe- ciale" utján történő utalványátruházásoknál 100 lira — 151 koronában állapították meg. (—) Állatvásári hir. A hétfőd prágai állat- vásárra 700 szarvasmarha, 1800 belföldi ser­tés és 1900 külföldi bakonysertés fölhajtását je­lentették be. (—) A leszámítoló egyesület jelentése sze­rint május 1-től 7-ig kölcsönös kicserélésre 1.856,914.322.40 korona értékű váltót, csekket, utalványt és faktúrát nyújtottak be. A január 1 óta történt benyújtások értéke 39.407,835.098.25 koronát tesz ki, amely a múlt év azonos szálká­nak forgalmát 17.7tó,210.320.30 koronával mvtiifct fieúít . (—) Csökkent a bankjegyforgalom. A Cseh­szlovák Nemzeti Bank szokásos heti kimutatása szerint az aranykészlet 2.002 ezer Kc-val 2 milliárd 579.374 ezer Kc-ra, a leszámítolt váltók összege 66.171 ezer Kc-val 1,005.589 ezer Kc-ra, az állam adóssága 112 ezer Kc-val 2,017.641 ezer Kc-ra csökkent. A külföldi követelések és valuták ősz- szege 2.079 ezer Kc-val 128.890 ezer Kc-ra, az egyéb készletek 84 ezer Kc-val 181.589 ezer Kc- ra, az értékpapírokra nyújtott kölcsönök összege 149.397 ezer Kc-val 1,154.036 ezer Kc-ra, az egyéb aktívák összege 22.638 ezer Kc-val 852.053 ezer Kc-ra emelkedett. A bankjegyforgalom 208.089 ezer Kc-val 5,735.585 ezer Kc-ra csök­kent. A zsirókövetelések és azonal esedékes más összegek tétele 286.329 ezer Kc-val 648.998 ezer Kc-ra, az egyéb passzívák összege pedig 27.663 ezer Kc-val 1,205,203 ezer Kc-ra emelkedett. Az aranyfedezet 40.4 százalékot tett ki. (—) Bukarestben a szabad csehszlovák koro­nát ma 5.30—5.40 lejjel jegyezték. (—) Csökkent a csehszlovák-jugoszláv áru­csere-forgalom. Béig fádból jelentik; Az első ne­gyedévben a csehszlovák-jugoszláv árucsere for­galom csökkent. Jugoszlávia kivitele Csehszlová­kiába csupán 101.6 milliii dinárt tett ki a tavalyi 129.5 millió dinárral szemben, Jugoszláviának Csehszlovákiából irányuló behozatala a tavalyi 192,9 millióról az idén ,123.8 millióra csökkenj 1937 május 9, vasáraapk ■ kosai és telepesei, mint a termelők szindiká­tusi képviselői annak adtak egedélyt a pap* rikatermelésre, akinek akartak s ezt attól ta- gadták, akitől akarták. Ennek tudható be, hogy igen sok régi termelő engedélyben nem részesült s hogy viszont igen sok uj termelő engedélyhez jutott; hogy olyanok is kaptak engedélyt, akiknek földjük sincs, hogy egy gazdasági egységet képező birtokokra, apa és fia, vagy após és veje, külön-külön Is en­gedélyhez jutott. Az engedély ék. felosztásánál a legnagyobb hibáfé és sérelmek történtek, melyet jóllehet a szindiká- tus követett el, de felelős érte a termelők egye­sülete, miért a szindikátusba ez küldte ki azokat* akik a termelési engedélyek felosztásánál egy falu gazdái között is sorozatos sérelmeiket kö­vetett el. A hivatkozott rendelet 5. §-ának 2. fejezete a következőket mondja: „Ha valamely gazdasági' éybep kisebb tesz a paprikatermelésre kijelölt terület kiterjedése, mint az előző gazdasági év­ben volt, a terütetcsökkentés az összes termesz­tőknél * a paprikatermelésre az előző gazdasági évben szolgált területtel szemben egyenlő arány­ban hajtatik végre". A régi termelők joggal kérdezik a szindikátust, hogy mi jogon adott uj termelőknek engedélyt s mi jogon utasította el igen sok régi termelőnek a termelésre vonatko­zó bejelentését, amikor ezeknek az 5. § 2. fejezete értelmében is, bár megfelelően leszállítva, de joguk volt arra, hogy kívánságukat teljesítsék, A magyar gazdatársadalom, tekintet nélkül ar­ra, hogy kapott termelési engedélyt vagy sem, egyaránt a legmélyebben elitéli azokat a sorozatos igaz­ságtalanságokat, melyeket a mai szindikátus elkövetett s kérdi a földművelésügyi minisz­tert is, hogy meddig hajlandó még tűrni a paprikatermelés engedélyezésénél elkövetett méltánytalanságot. Paprikatermelő gazdáink, akik tavaly 3600 hol­don termelték ezt a gazdaságos növényt, bele­nyugszanak abba, hogy ezidén csak 2000 hol­don termeljék, de abból kirekeszteni nem enge­dik magukat. Az összes régi paprikatermelők fölkészültek a paprika termelésére s a palánták már várják az előre jól elkészített földre való átültetést. Kívánatos tehát, hogy a földműve­lésügyi miniszter haladéktalanul orvosolja azo­kat a méltánytalanságokat, melyek az egyes fa­luk mezőgazdáit két ellenséges táborra osztot­ták. Hintsen vajkészlet, megindult a behozatal PRÁGA. — Az 1936, évi vajtenmelés a nagy takarmánytermés következtében kielégítő vök s ezért a vajbehozatalt kisebb tételektől elte­kintve nem engedélyeztek. Mindezek ellené­re azonban bizonyos mennyiségű vajkészlet hal­mozódott föl, amelyet támogatással kellett ki­vinni. Az idén kereskedelempolitikai okokból Finnországból 6 pagon vaj behozatalát engedé­lyezték, ennek realizálására azonban Finnország­nak Angliával szemben fennálló kötelezettsége miatt eddig nem került sor. Egyedüli ország, amely jelenleg kiviteli vajfelesleggel rendelke­zik, Magyarország, amely a magas árkövetel­mények ellenére is hajlandó volt eleget tenni a csehszlovákiai piac kívánalmainak és az egész évre engedélyezett 12 vagon kontingens felét Magyarországról néhány nap alatt behozták. Ezen a héten Finnország és Litvánia 6—6 va­gon vajbehozatalára kapott engedélyt, A sziovenszkói brindzaipar helyzete I BESZTERCEBÁNYA. — A sziovenszkói és I kárpátaljai brindzaipar Besztercebányán megtan­ított közgyűlésén Waschka elnök részletes jelen- | tést tett a brindzaipar helyzetéről. A jelentés sze­rint a helyzet 1936-ban nem volt kedvező. A brindzaelőállitó üzemek 137 vagon juhsajtot vet­tek át s abból 154 vagon brindzát állítottak elő. Belföldön 114 vagon brindzát adtak el, külföld­re 30 vagonnal exportáltak s 10 vagon brindza raktáron maradt. A külföldi elhelyezés az elmúlt évben rosszabb volt, mint az előző években, de a belföldi elhelyezés is gyönge volt. A brindza- előállítók gazdasági helyzete az egymás elleni verseny következtében nem kielégítő. A gyűlésen résztvevők ama követelésüknek adtak kifejezést, hogy az 1935. évi 159. és 160. számú kormány­rendeteteket haladéktalanul novellizálják. Ezen­kívül követelték a jelenlegi áldatlan versenyviszo­nyok kiküszöbölését és az eladási irodák fölállí­tását. A közgyűlés végén megválasztották a tisz­tikart. A Gabonatársaság megtiltotta a bizományosoknak a rozs eladását PRÁGA. — A Gabonatársaság elnöksége el­határozta, hogy május 10-től megtiltja a bizomá­nyosoknak a rozs eladását, Az említett naptól kezdve a rozs eladását maga a Társaság fogja foganatosítani cs pedig legföljebb 14 napos szál­lítási határidővel. (—) Adókulcsok, Az adóikivető hatóságok; már megkapták az 1936—37. évi jövedelmi és kereseti adókivetésnél irányadó adókulcsokat. Ezek az adókulcsok bizalmasok és ezért a ha­tóságok erekre kifejezetten sohasem hivatkaoi* .. ....................... 14

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents