Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-01 / 100. (4246.) szám
1937 május 1, szombat. A prágai MÁK uj arca Irta: Ónody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Tapasztalt tény, hogy a vezető egyének és ez érvényes kis és nagy vonatkozásokban egyaránt —, amikor uj vagy még- >gyszeri alkalma nyilik tenni valamit azérí a csoportért, alakulatért, melynek az élén áll. uj elképzelésekkel, nagyobb s a szerzett tapasztalatokból folyó masabb akarásokkal nyúl az alkalom után. Ez a haladás és eredményesség egyik előfeltétele. Bárhol és bármikor is veszek részt valamilyen ifjúsági megmozdulásban, mindany- nyiszor örömmel állapítom meg, hogy — vagyunk. Hogy vagyunk és akarunk —■, tudtam, éreztem, tapasztaltam eddig is, de hogy milyenek vagyunk és mik az akarásaink, saját elképzelésem pótlásaként a feleletet egyesületünk pár nappal ezelőtt tartott közgyűlésén kaptam meg. A prágai MÁK tisztújító közgyűlést tartott. Ebben nincs semmi különös, de nem mehetünk el szótlanul annak a megállapítása mellett, hogy az ifjúsági problémák megtárgyalására olyan ifjúság jött egybe, mely mindenképpen egyet akart és ezt az egy- akaratát saját keretén belül sikerült is megvalósítania. Ez a magatartás és a más jelző nélküli .magyar ifjúságnak ez a régen nem tapasztalt egymásratalálása legszebb reményekkel és eredményes munka jogos várá- sával tölt el bennünket. Ezt a munkát most magunk között, magunkért fogjuk végezni és nem holmi külső, a főiskolások és a kisebbségi magyarság létkérdéseinek megoldani akarásától messze, távoleső érdekek biztatására egymásnak uszítva. Az ilyen magatartásban bizonyságát látom annak, hogy az ifjúság törődik élet- folyásának helyes irányával, tempójával és hatásával. Van célkitűzése, programja, módszere. Belső ellenfelei ellen folytatott eddigi harcában gyakorlatra, ügyességre tett szert, minek eredményeként ereje felfokozódott. Munkakedve megjöt, mert egymásratalált és van munkája. Eddig csak hangulatai és indulatai voltaik és csak alkalmi tennivalói vagy hirtelen nekirugaszkodásai keltették benne azt az illúziót, hogy ő tényező, hasznos elem s hogy szüksége van rá a kisebbségi társadalomnak. A p-rágai MÁK felelős embercsoporttá alakult át és könyörtelenül lezárta kapuit minden felelőtlen behatás és destruálni akarás előtt. Nem hallgat külső sugalma- zásokra, mert azok belső életnézésétől idegenek. Az ifjúság a saját körén belül megteremtette azt az atmoszférát, melyben nyugodtan fog tudni dolgozni. Ennek azonban még vannak más, szükségszerű velejárói is, melyeknek kiharcolása nem esik ugyan túl az ifjúság hatóerejének rádiuszán, de amihez feltétlenül szükséges a társadalom felfigyelése és megadni-szánd'ékolása. A jövőben minden erőmmel azon leszek, hogy eredmény- és munkafelmutatással, érzésben és tettekben becsületes magyar magatartással garanciát nyújtva, megteremtsem és megtartsam a társadalom és az ifjúság, az apák és fiuk egymás iránti kölcsönös bizalmát, mert csak ez a légkör adhatja meg az előfeltételét annak, hogy az ifjúság elő tudjon állani speciális problémáival, segítség- kérésével, sokszor elhallgatott jogos követeléseivel. Csak az az ifjúság érezheti magát biztonságban, melynek az egész kisebbségi társadalom áll a háta mögött a maga erkölcsi súlyával és anyagi támogatásával; viszont, csak az a társadalom nézhet bizalommal a jövő elébe, mely az ifjúságban önmaga folytatását látja, amely ifjúságot elég erősnek és megbízhatónak tart arra, hogy majd átadja annak a közélet vezetését, egész tehervitelét. De vájjon elég erős, elég megbízható lesz-e ez az ifjúság? Minden bizonnyal, ha a prágai MÁK és vele egyetemben az egyetemi városok többi magyar főiskolás egyesületeinek vezetői a rendelkezésükre álló minden eszköz igény- bevételével munkájuk kizárólagos és egyedüli törekvésének tekintik a gondolataiban és megnyilatkozásaiban becsületesen magyar ifjúság nevelését a társadalmi rend felforgatására törekvő, lázitóan kritizáló, de jobbat adni nem tudó, arányaiban túlméretezett, az ifjúság erejét felülmúló, részleteredményeket hozó nagy akarások he., lyett. Inkább legyen tíz ilyen jtisztahomlo’ku, megbízható fiatalunk, mint öt nagyszerünk felkészült szónokunk, aki frazeológiájával elkápráztatja fanatizált társait, de hijjával van az említett, elengedhetetlen tulajdonságoknak. Hogy mik a főiskolások kívánalmai a meglevő speciális intézményével, a MA- val és a kisebbségi magyar társadalommal szemben, erre alkalomadtán visszatérek. Minden reményünk megvan, hogy követeléseink helyt kapnak és azoknak a lehetőségek határán belül való teljesítése az ifjúság szociális helyzetének javulását hozza maga után, ami által az önnevelés nagyobb lehetősége is megadódik. A helyzet ugyanis ma az, hogy anyagi elégtelenség folytán a magyar főiskolás ifjúság nem tudja kihasználni az egyetemi városok kulturlehetőségeit, nincs pénze könyveket vásárolni, ami szellemi tőkéjének gyarapodását, a köztársaság többi nemzeteinek fiaival szembeni versenyképességét vonná maga után. Az ifjúság megmutatta uj arculatát. Elő fog állni kívánalmaival. A kívánságok felmutatása az ifjúság célja. Megadása a kisebbségi magyar társadalom érdeke. Az ifjúság céljainak illetékes helyekre való eljuttatása. érvényresegitése pedig az én kötelességem. EBB I. Vájjon 'hogyan folyhatott- le az Ma begyén az a szépségkirálynő-választás ? Előbb legyünk tisztáiban az előzményekkel. Priamosz trójai királynak volt egy fia, Paris nevezetű. Ezt kiskorában kitették az Ida begyére, mert valami jóslás azt mondta, hogy végveszedel- m-et fog hozni Trójára. Azonban pásztorok megtalálták, felnevelték és szülei később visszavették, Mint igen csinos és délceg királyfi ott éldegélt a trójai udvarban. Az volt a hire, hogy nagyon kedves fiú, csak roppant buta. És elszánt panamista. Volt aztán egy másik királyfi, az eginai király fia, Peleusz. Ez többször házasodott. Egyik félesége, Antigoné, öngyilkos lett. Az özvegy Peleusz erre feleségül vette Tfeétiszt, akit a mitholó- gia ezüstl-ábunak szokott nevezni. Az ezüst-lábú Tihétisz jó családból származott, félisten volt a papája. A lakodalom alkalmával az Olimpus istenei valamennyien nászajándékkal kedveskedtek az uj párnak. A c-ivakodás istennője-, Erisz, gonoszul kitűnő ötletet eszelt ki: aranyalmát dobott a násznép közé, amelyre ez volt vésve: ,,A legszebb nőnek.“ Erre következett az első szépségkirálynő-vá- lasztás. Priamosz király maga szervezte- meg a dolgot: kitűzte az ünnepi esemény idejét és helyét, a zsűri elnökévé pedig fiát, Páris királyfit jelölte ki. Ezt a fin kipanamázta magának. A választás el is következett. A selejtezés után három istennő maradt a döntőben. Héra, a családi -élet, a polgári boldogulás, a nyugalmas boldogság istennője, Athéné, a tudományok és művészetek istennője. És Afrodité, másik nevén Vénusz, a szerelem istennője. Mindezt a mithoí-ógiából tudjuk. Azt is, h-ogv az aranyalmát Afroelité kapta. De a döntés részletei hiányoznak. Pedig ezek a részletek megérnének akár egy kisebbfajta regényt is. Magát a regényt ugyan nem, de vázlatát ezennel papírra vetem. II. Mindenekelőtt Hóra környékezte meg a zsűri elnökét. Három nap hiányzott a választásig, az első napot Páris királyfi az első jelölt egyéniségének pontosabb tanulmányozására szentelte. Az ismerkedés nagyon jól indult. Héra szép asszony volt és butának sem lelhetett mondani. Műveltsége -nem ment éppen túlzásba, de megvolt a maga természetes esze. Kiválóan tudott szervezni, rendet tartani, adminisztrálni. Senkinek nem volt olyan remekül betanított és fegyelmezett személyzete, mint neki. Páris, mikor az istennőt meglátogatta, elragadtatva szemlélte a szép háziasszony -pompás háztartását. Az ebéd tökéletes volt, a háziasszony maga főzte, hiszen receptjei az egész világon 'híresek váltak. Tizennyolc-féleképpen tudta tálalni az ambróziát és a nektárt. A baj a kínálásnál kezdődött. Héra, mint jó háziasszony, nagyon erőszakosan tudott kínálni. Páris eleinte udvariasan szabadkozott. Aztán már terhére lett a nagy kínálás. Végül olyan ideges lett tőle, hogy majd szétrobbant. Mire az ebéd véget ért, már jobban szeretett volna elmenni. De Héra nem engedte. Külön fekvőhelyet készített a vendégnek, hogy ebéd után szunnyadjon egy kicsit. Sajátkezüleg hozott takarót Parisnak, aki csakugyan szeretett volna aludni, de Hérától nem lehetett, mert az -még mindig- a párnákat igazgatta, hogy mennél kényelmesebbek legyenek, aztán negyedóráig próbálgatta a függönyöket, hogyan lesz kellemesebb a félhomály. Páris már majd kiugrott a bőréből idegességéiben* Nem is tudott elaludni. Mérgesen felkelt, hogy egy kicsit el- tóg-át hozott neki, azt ráadta, aztán gyapjú-kendőt megy sétálni, mert fáj a feje. Héra azonnal felső kötött a nyakába. Aztán még egy köpenyeget akart rádáktálmi, mert kint szeles volt az idő. Erre Páris kitört. —• Nagyon szép volt, elragadóan kedves vagy, jóságos vagy, de ha miég egy percet veled kell töltenem, öngyilkos leszek. — És elrohant. III. Másnap Athénével kellett foglalkoznia. Athéné is nagyon szép asszony volt. Amellett bámulatosan eszes és müveit. Társalgása elmés volt, szikrázó és -élvezetes. Páris elámulva hallgatta. Ilyen érdekes, szellemes asszonnyal még nem találkozott -életében. Amellett Athéné nagyon szépen festett. Megmutagotta képeit. Majd lantot BIRKÁK Irta: Falu Tamás — Megtartják ? — Feltétlenül! A kérdező egy középtermetű, kissé elhízott, kopaszodd ur v-o-lt, Debrőy Máté. Aki válaszolt, s még hozzá ilyen erélyesen válaszolt, az egy fiatal pápaszemes ügyvédjelölt volt, olyan ritka bajuszkával az orra alatt, mintha kínai tussal festették volna az ájk-a fölé. Debrőy az utolsó pillanatig remélte, hogy a hitelező meggondolja a dolgot, s nem határozza el magát a befejező lépésre. A -befejező lépésnek a birkák elárverezését kellett tekinteni. A tanyai ház ott állt a sárgára érett őszi dél- előtt-ben, négy ragyogó ablakával, folyondáros forraszával, s egy kicsit meghajlott tetőgerinc-évei, mely olyan volt, mint a nagyon le-lovagolt ló háta. Fokát megért már' ez a ház az utóbbi esztendőkiben, most -ezt a délelőttöt is át kellett élnie. Az asszony odabenn feküdt idegösszeomlással, úgy kellett ápolni, minden izgalomtól védeni. — Hát akkor kérnék valamit — szólalt meg De-brőy, idegesen h-arapdálva az ajkát. — A feleségem úgy ragaszkodik a birkákhoz, mint az életéhez. Minden reggel kinyittatja az ablakot, miko-r a legelőre- indul a nyáj, s nrindien este odaviteti kar-osszékét az ablakhoz, hogy lássa- a birkákat és hallja a kolompot. Előtte le fogom tagadni ezt az árverést. Neki nem szabad megtudni, hogy itt ma árverés alá kerülnek a birkái. Szabad lenne arra kérnem az uraikat, hogy a hodályba menjünk az -árverést megtartani ? A harmadik ur, a rövid nadrágos, barnára sült végrehajtó, kérdően nézett az ügyvédjelöltre. — Semmi kifogásom nincs ellene — felelte az ügyvédjelölt szárazon. Az érdeklődők három tagból álló csoportja némán vette tudomásul a helyszín megjelölését. — De lesz ott asztal ? — érdeklődött a végrehajtó. — Hogyne, hiszen a -birkák asztal mellett étkeznek - elődödülf a/, ügyvédjelölt. Majd hozatok aszfalt is, széket is a cseléd- házból — mondta egy gyászjelentés komoraágár val Debrőy. A menet elindult a hodály felé. Debrőy pedig beszaladt a feleségéhez, s mosolyt erőltetve az arcára, hazudta neki: — Sikerült kiegyeznem. Haladékot adtak. Majd rendbehozzuk, csak légy nyugodt. Aztán kisiet-ett, hogy utolérje a kis csapatot. A hodály körülbelül ötszáz lépésnyire állt a háztól. Ötven méter hosszai épület volt, meleget tartó szalma tető vei és hihetetlen vastagságú fallal. Két ajtó volt a két végén, hogy a birkák két tömegben közlekedhessenek -rajta. Aznap nem engedték ki az állatokat, -hogy a hivatalos -eljárás egyhelyben találja őket. Debrőy már hozatta is az asztalt- és a széket a végrehajtó részére. — Tessék helyet foglalni. A végrehajtó ki téri tette papirosait, kicsavarta töltőtollát, s bejelentette, hogy megkezdi az árverést. A birkák ugrándoztak, dörgö-lőztek, rakoncátlan kod'tak a négy fal között. Láthatólag nem volt kedvükre a szokatlan fogság. Tudták, hogy máskor ilyenkor már kinn rúgd alázhattak a legelőn, myáriasra nyírt gyapjúkat süthette a nap, átjárhatta a szél, s ami a legfontosabb, ropogtathatták a jóízű füvet,. A vezető kos, görbe szarvaival, különösen türelmetlennek és elégedetlennek látszott, többször egészen közel jött a hivatalos aktákkal terhes asztalhoz, mintha fel akarta volna dönteni. Heves hangon mekegett, s félremagyarázhatatlanul osztály elleni gyűlöletre izgatta a mögötte sorako- zókat. Amíg Debrőy hegye8végű botjával keige tgette a hatóság elleni erőszakra készülő forradalmárokat, az árverés egész röviden, a törvény által megszabott mederben lezajlott. Egyetlenegy ember jelentkezett vevőül, a szo-msiz-éd. Debrőy már abból a tényből is következtethetett komoly szándékára, hogy megjelent az árverésen. A szomszéd nem tett soha egy hiábavaló lépést sem. Hidiogfejii, számitó, vagyongyarapító ember volt. Nem szalasztott el soha semmiféle alkalmat-, hogyha nyereség kínálkozott. Rajta kívül csak két mészáros volt még kinn a faluból. Gondolták, hogy esetleg egyes darabokat, is vásárolhatnak levágás és kimérés céljából a fiatalabbak közül. De egész tömegben árverezték a- birkákat, egyszerre az egész nyájat, a félelmetes szarvú kossal egyetemben^ J Tiszta arcbőr 14 nap alatt a vaíódi CORALL CRÉMTŐL (száraz vagy zsíros). Már harmadik nap ntán javul az arcbőr észrevétlenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszűnik. Biztos eredmény. Ara Kő 11.— VÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTÁR Bratislava, Mihá!y-ucca 20. _________ ve tt a kezébe és nélhány kis dalt- adott elő finom, jól iskolázott hangon. Páris nagyon megdicsérte az éneket. Tett valami általános megjegyzést a zeneművészetről. Erre Athéné azonnal hosszabb előadást tartott a zene filozófiájáról. Köziben jöttek jelenteni, -hogy tálalva van, de Athéné belemelegedett saját előadásaiba és intett, hogy várjanak. Páris olyan éhes volt, mint a farkas és az előadásból nem értett egy szót sem. Az ebéd. mire hozzájutottak, kihűlt és elromlott. Athéné áttért a csillagászatra. Páris csak ‘hallgatott. Rendkívül butának és tudatlannak erezte magát. Ha tett is olykor talá’omra egy-egy megjegyzést, Athéné finom gúnnyal mosolygott és rögtön kimutatta, hogy Páris megjegyzése milyen égbekiáltó marhaságot tartalmazott. Aztán fizikáról volt szó, aztán növénytanról, aztán Athéné elmondta három legújabb színdarabjának tartalmát. Mikor a harmadikat befejezte, Páris felállott: — Ne haragudj, istennő, de megfájdult a fejem. — Már mégy? Mikor akarsz megint látni? A szobraimat is megmutatnám. És épülő palotám rajzát, amelyet magam terveztem. Azonkívül van egy érdekes filológiai elméletem a dór és ión nyelvjárás közötti különbségek fejlődéséről. Mikor akarsz látni? — Mikor a hátam közepét. IV. Harmadik nap Afroditéra került a sor. A szépséges istennő -nem csinált semmi különös -parádét. Egyszerű hétköznapi módon fogadta a. vendéget. Öt percig közömbös do’gokról csevegtek. Akkor Afrodité fogott egy párnát, Páris lábához tette és a párnára kuporodott. — Jobb szeretek így ülni — mondta — és felnézni rád. Szép -szemében mélységes bámulat volt és alázat. — Felnézni? Olyan kiváló embernek tartasz engem? Olyan szépnek? Vagy olyan kedvesnek? — Szépnek is, kedvesnek is. de nem ez a fontos. Azt bámulom, hogy olyan okos vagy. Páris nagyot nézett. Ezt neki még nem mondt-a senki. — Én azt hiszem — felelt az aranyalmám célozva —, hogy nálad szebb nőt még nem láttam. — Pedig van egy, aki nálam is szebb. Heléna az, a Menela ősz király felesége. Nekem, mint a szerelem istennőjének, hatalmamban van őt odaadni valakinek. Oda is adom majd annak, aki valami nagy örömet ok-oz nekem. De ez téged úgy sem fog -befolyásolni, hiszen mindenki tudja, milyen jellemes ember vagy. Most azonban ne vedd rossz néven, várok valakit Páris azonnal felállt és búcsúzott. Távozáskor látta, hogy a hátsó lépcsőn Mars isten oson be a házba. V. A döntés kihirdetésekor Afrodité kapta meg az aranyalmát. És Páris a világ legszebb asszonyát, Heléna királynőt, csakugyan megszöktette. A szomszéd már gombolta is a kabátját, kivette belső zsebéből jó vastag pénztárcáját-, s leolvasta a vételárat. A-z övé lett a nyáj, a mekegés, a fickándozás, a sok remegő és rózsaszínű orr és az egész átható bi rka s z ag. A kocsi, melyen a végrehajtó és az ügyvéd- jelölt jött, odaállt a hodály elé, a- kocsis a lovak közé csapott, a hivatalos urak elutaztak. A két mészáros illedelmesen köszönt Debrőy- nek s gyalog indult el a homokos utón. Debrőy és a szomszéd egyedül maradt a hodály előtt. — Kieresztem őket — mondta a szomszéd emberségesen lágy hangon. — Bizony jó" .lesz, mert szegények még nem legeltek ma — -felelte Debrőy. — Majd átküldőm a pásztorgyereket és áthajtatom őket. — Tessék — nyelt egy keserűt Debrőy. — Hanem volna egy nagy kérésem. A gyerek az ablak alatt hajtsa el őket, hogy a feleségem hallhassa a hangjukat és a lábuk dobogását. Nagyon szereti szegény ezt a zajt, már megszokta, nagyon hiányzik majd neki. És félek is valamitől. Szomszéd is tudja, hogy milyen beteg a feleségem, azért azt hazudtam neki, hogy nem lesz meg az árverés, hogy kiegyeztem az ügyvéddel, s halasztást kaptam. Ha nem lesz csengő és béget-és, ha nem mennek a birkák reggel és nem jönnek alkonyaikor, akkor kiderül minden. És akkor nem tudom, hogy mi lesz a szegény asszonnyal. — Mit is lehetne csinálni ? — törte a- fejét a szomszéd részvevő szívvel. — Én tudnék egy megoldást — felelte bátortalanul Debrőy. —' Emberéletről van szó* talán megteszi, szomszéd. És nem is hosszú időről van sz-ój csak annyiról, ameddig eldől a feleségem sorsa. Ha a szomszéd megtenné azt, hogy a birkákat. egy kerülővel küldené legelni, s kerülővel hajtatná haza. Áthajtatná őket egy kis ideig naponta az én földemre, s reggel ott jönnének el a ház előtt, este pedig ott mennének haza megint. Hogy a feleségem hallja és lássa őket a megszokott' időben. Jó nagy kerülő, igaz . . . — Elég erős a lábuk mondta, rá a szomszéd és a birkák után nézett. Estefelé Debrőy dobogó szívvel ült az ablakhoz és várta, hogy mi lesz. De nem kellett, sokáig várnia, látta a tornyosodó port. e a porban ugrándozó nyájsft. Jöttek a. birkák tovább hazudni n beteg asszonynak. fíllss AtoMfúUna Irta: Harsányt Zsolt c
