Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-30 / 121. (4267.) szám
1937 május 30, vasárnap. ^r&gaiMag^arhirijAÉ 17 A magyar közkönyvtárak könyvellátásának kérdéséhez Irta: Zombory György A szlovenszkói magyarság kulturális jövőjének kialakulásában kétségkívül nagy szerep vár a közkönyvtárakra. Évek óta egyik legégetőbb kulturális problémánk uj magyar közkönyvtárak létrehozása mellett az, hogy a már eddig meglévő könyvtáraink könyvanyagát a rendszerint szerény beruházási fedezet ellenére is nívóssá tudjuk tenni. A magyar közkönyvtárak könyvanyagának helyes és tervszerű kiegészítése érdekében minden lehetőt el kell követnünk és nem szabad tétlenül néznünk azt, hogy kisvárosi és falusi könyvtáraink könyvelláttását egy-két könyvterjesztő vállalat ügyes utazója befolyásolja, irányítsa. Éppen ezért üdvözöltük örömmel a Csehszlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség központi könyv- és tanácsadó irodájának felállítását, amely a Magyar Könyvbarátok Könyvbiráló Bizottsága tagjainak közreműködésével a fentebb felvázolt célkitűzéssel látott hozzá a munkához. Örömmel üdvözöltük a napokban megjelent első tanácsot adni, irányítani kívánó könyvjegyzéket is, amelyet az előbb említett tanácsadó iroda adott ki a magyar könyvtárak számára, örömmel üdvözöltük e régen várt címjegyzék megjelenését, mert ennek hiányát már hosszú évek sora óta érzi minden magyar közkönyvtár. De örömünk hamarosan lelohadt, mert ez az uj címjegyzék semmivel sem hasznosabb a könyvterjesztő vállalatok szokásos árjegyzékénél, sőt felületes, gondatlan összeállítású, több szempontból még silányabbá is teszi azoknál. Mi azt vártuk az első irányítani, segíteni kívánó könyvjegyzéktől, hogy az elsősorban is a kisvárosi és falusi könyvtárak számára készül. A bevezető sorokban meg is találjuk ezt a cél kitűzést: ,,a túlnyomó nagyszámban lévő közép- és kis magyar könyvtárak vezetői számára” készült a könyvjegyzék, de a továbbiak során még csak igyekezetét sem látunk arra, hogy az össze állítok a bevezető sorok célkitűzését legalábbis megkísérelnék mégvalósitani. Az uj könyvjegyzék, amelynek hivatása az volna, hogy elsősorban a falusi könyvtár legszükségesebb könyveit megjelölje, e téren teljesen hasznavehetetlen. Nem ad tanácsot arja .vonatkozóan, hogy ez vagy az a könyv alkalmas-e a falusi könyvtárak számára, vagy csak nagyobb könyvtárak szerezzék be. Nem aa tanácsot árra Vonatkozóan, hogy mely könyveket vegyen meg eJÖbb a könyvtár és melyeket másodsorban, ami- kór már a legszükségesebb könyvsorozat birtokában van. A könyv- és tanácsadó Iroda semmi tanácsot nem nyújt a hasznos és érdemes könyvek kiválasztásában a könyvtárosok számára, csupán tájékoztat a Lazaret-ucca 4/c alatt raktáron lévő könyvanyagról, mint bármely más könyvterjesztő vállalat árjegyzéke. A könyvjegyzék első és legterjedelmesebb része természetesen a szépirodalmi alkotásokat felsoroló jegyzék. A könyv írója, a kiadás és ár megjelölésén kívül ötletszerűen, rendszertelenül ismertet Írókat, költőket, regénytartalmakat is. Ezek az ismertetések azonban sokban hasonlítanak a detektivregények ordító reklámszalag-szö- vegére és nem hisszük, hogy tájékoztatást nyújthatnak a könyvtárosok számára. Itt idézek, állításom bizonyítására, egy-két példát: Babits Mihály Gólyakalifa cimü regényéről a következőket olvashatjuk: „Fantasztikus lélektani regény". Féja Jóslások Magyarországról cimü könyvét igy ismerteti a könyvjegyzék: „Ady Endre újságcikkeinek gyűjteménye". Gulácsy „Fekete vőlegények" cimü történelmi regényének tartalmi ismertetéséből a következő mondatot kell idéznem: „A Zápolya-ház és a Jagellóék két asszonyának harca a magyar trónért". Harsányi Zsolt Magyar Rapszódiáját a következőkben ismerteti a jegyzék: „Liszt Ferenc, magyar muzsikus életének regénye". Illyés Gyuláról megtudjuk, hogy több apja is van: „béresek fia" és egyben azt is, hogy „Az uj költők legkiválóbbika". Makkai Ördögszekeréről olvashatjuk a következőket: „Hősnője Báthori Anna, az „ördögszekér" Báthori Gábor erdélyi fejedelem testvére". Makkairól különben megtudtuk azt is, hogy „bátorsága, szókimondása néhol meghökkentő". Zilahy Lajos regényeinek tartalmát is sikerült tömören összefogni a könyvjegyzék összeállítóinak. Például: „A lélek kialszik" cimü regény tartalma a következő: „Egy tönkrement magyar dzsentri amerikai pályafutása, élményei, szerelme stb. a mai amerikai társadalom rajzának keretében". A „Valamit visz a viz" tartalmát még egyszerűbben sikerült összevonni: „Egy halászházaspár s egy vízből kimentett leány története". Azt hiszem, ezekhez az idézetekhez nem szükséges kommentár. A szépirodalmi alkotások kiválasztásánál az összeállítók csupán arra voltak figyelemmel, hogy kimondott ponyva véletlenül se kerüljön a jegyzékbe. Ennek tudható be, hogy Sásdi Sándor könyvei közül éppen a „Nyolc hold föld" hiányzik, amely egy „ponyva“-sorozatban, a Kék Regények között jelent meg. Éppen igy hiányoljuk a félpengős regények között megjelent, irodalmi szempontokat figyelembe véve is értékes kaland- legényt* A „Tenger ördögét", gróf Lackóét Félix háborús regényét, amelyet fiz évtől felfelé mindenki nagy érdeklődéssel és hasznosan olvashat. Még sok hasznos könyvet lehetne kiválasztani a ,,ponyva“-sorozatokban megjelent regények közül, amelyeknek egy nagyon nagy előnyük van: nagyon olcsók. A könyvek olcsóságára máskülönben sem tekint a jegyzék: az olcsó kiadású Jókai-könyvek nincsenek felvéve. Éppen igy hiányoljuk Arany Toldijának olcsó kiadását is. Ambrus Zoltán „Midas király" cimü regényét 63 koronás árban jelöli meg a könyvjegyzék, akkor, amikor olcsó kiadásban 20 koronába sem kerül. Éppen igy van Nyirő „Siboi bölényével" is. Érdekes, hogy Ambrus legszerencsésebb Írása, „A gyanú", kimaradt a könyvjegyzékből, éppen úgy mint Nyirő „Uz Bencé“-je, annak ellenére, hogy ösz- szes többi alkotásait fölvették. Ár tekintetében azonban Asztalos-Pethő történelménél látjuk a legnagyobb eltérést: a könyvjegyzék 70 koronára veszi fel, amely összegnek feléért azonban minden könyvkereskedésben megvásárolhatjuk a Magyar Nemzet Történetét. A könyvjegyzék a belföldi könyvtermelést külön feltünteti. Nagyon helyes. De nem ártott volna különbséget tenni bélföldi könyvtermelés és belföldi magyar Írótól származó könyvek között. Különben nem tudjuk, hogy Tamás Mihály „Mirákuluma" miért nem belföldi termés, igaz, eddig azt sem tudtuk, hogy a „Tavaszi vallomást" nem Tamás Mihály, hanem Tamás Lajos irta. Nem tudjuk azt sem megérteni, hogy például Szabó Pál összes regényei közül miért épp csak belföldi kiadású regénye: az „Anyaföld" maradt ki, éppígy Tamási Áron könyvei közül a belföldi kiadású „Énekesmadár". Féja Géza „Élet és álom" cimü mesekönyve is belföldi termék. Hiányolnunk kell Darkó István „Ferdetornyát" és „Szép ötvös legényét", amely Szombathy könyve mellett igazán a magyar falvaknak szól. Mi helyesnek találtuk volna azt, ha a szép- irodalmi részt felosztották volna eredeti magyar és fordítási irodalomra. Ha már ez nem is történt meg, legalább azzal nem volna szabad a könyvjegyzéknek kevernie az eredeti irodalmat a fordításokkal, hogy egyes nem-magyar irók nevét magyarra fordítja, például Werfel Ferenc, de Zweig Stefan ... Az ifjúsági könyvek közül föltétlenül hiányolnunk kell Verne Gyula regényeit. Éppen igy Blaskó Mária egyetlen regénye sem került bele a jegyzékbe. Kisebbségi irodalmunk ifjúsági termékei közül Szombathy Viktor és Darkó István eleven diáktörténeteiről nem lett volna szabad megfeledkezni. Azt viszont, hogy Cooper Bőrharisnyája és Swift Guliverje miért nem ifjúsági regény, nem értjük, még kevésbé azt, hogy Asztalos-Pethő magyar történelme miért csak az ifjúság számára készült?! A történelmi könyvek közé különben egyetlen teljes magyar történelem sincs felvéve, de Adams amerikai éposza Bainville Napóleonja, Watson Medici Katalin élete és kora ott van. Nincs felvéve a jegyzékbe egyetlen magyar művészettörténeti könyv sem. Hiányos a társadalom- tudományi szakkönyvek jegyzéke is. A szlovenszkói folyóiratok közül nem tudni miért maradt ki az Uj Szellem, a Magyar Család, a Magyar Minerva, a Gazda, az Ágra, a Növényvilág, de legjobban az ifjúsági Tábortűz és a gyermeklap, a Szivárvány kihagyásán csodálkozunk. Azt sem tudjuk megmagyarázni, hogy a külföldi folyóiratok közül miért csak egyetlen tudományos szakfolyóiratot, a Természettudományi Közlönyt említi a könyvjegyzék. Nem akarok és nem akartam a könyvjegyzéket a hiányosság szempontjából bírálni, hiszen minden magyar könyvet nem lehet egyszerre felvenni a jegyzékbe, de meg kellett említenem az előbb felsoroltakat azért, mert legalább minimumot vártunk ettől, az első irányítani kívánó könyvjegyzéktől. De még ezt a minimumot sem éri el a könyv- és tanácsadó központ könyv- jegyzéke . ., A magyar cigányzene jubileuma A tizenkilencedik század elején alakul ki a mai magyar cigányzenekar tipusa Bihari teremti meg az igazi cigánybandát ■■ Ősi hangszerei közül egyedül a cimbalmot hozta át a cigány a mába ■■ ■■ vn. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünktől.) Megírtuk, hogy a magyar cigánymuzsikus első hatalmai előretörése a nemesi udvarokban kezdődik a XVtDL század folyamán, különösen a század végső iveiben. A nemesi kúrián mindenütt ott találjuk-a cigányt installáción, lakodalmon, névnapon, szüreten, agarászaton. Sok földesur bandát tart, igy a XIX. század elején Szentgyörgyi Horváth N. vasmegyei földbirtokosnak van bandája. A közélet nevezetes alkalmain is felcsendül a cigány muzsikája. Térfoglalása bámulatos. Az 1790. évi budai diéta ünnepélyes megnyitásán a bihari cigánytrombitások a templom ajtajában sok Ízben jelesül trombitáltak s különösen ezt a nótát játszották, ami akkoriban páratlan népszerűségnek örvendett: „Hol lakik kend, hugomasszony? Kereszturban." Gvadányi generális pöstyéni mutatása A magyar színtársulat 1790. évi első budai előadásán a nyitányt és a felvonásközi zenét egy nógrádi cigánybanda szolgáltatta, bizonyságául annak, hogy a cigányok előadómüvészete a kényes közönség mü- értő igényeit is kielégítette. A magyar ur az ország gondjai és bajai közepette cigánymuzsika hangjai mellett üditgette fel magát abban az időben, amikor a kalapos király korszakának elmúltával a nemzeti érzés az egész társadalmi életben elhatalmasodott. Gvadányi József nyugalmazott generális, a peleskei nótárius nagynevű költője Pös- tyén áldott iszapjával kurálgatja magát és a kúra olyan Jót tesz neki, hogy igen virágos hangulatban van^tanint azt ^.Pöstyéni feredés’* dmü költeményéiben m^girjai \ , Egy jó nagy palackkal bort nékik adattam, Vacsoráim vélek magamat mulattam, Rákóczi, Bercsényi nótáit hallgattam, A nagyidait is vélek elmondattam ... Ezek a sorok azért is fontosak a magyar cigánymuzsika történeti kutatója szempontjából, mert rámutatnak a századforduló cigánymuzsikájának nótaanyagára, a híres Rákóczi-nótára, miről később lesz szó s mutatják, hogy a cigány évszázados nótakincset őriz. Emellett megtudjuk, hogy ebben az időben még énekkel is kíséri muzsikálását, a nagyidai cigányok esetét nemcsak eljátsza, hanem el is nótázza. Még nem volt kizárólag hangszeres zenész a cigány, amint a feredés következő szavaiból is kiviláglik: Laczkó fiúnak is elhúzzák keservét, Anyjával megtörtént szerelmes esetét, Pihenő hangokkal elmondák énekét Az öreg cimbalmos hullatá itt könyvét... Kürt, cimbalom. — A tárogató hagyománya Amint a cigány nótaanyaga, előadásmódja is változáson ment át a századok folyamán, úgy természetesen megváltoztak azok a hangszerek is, amikkel muzsikált. A lovagkor cigányának török eredetű hangszereiről már beszéltünk. Ezek között kétségtelenül a török sip, a tárogató volt a legnépszerűbb, különösen a kuruc kaszákban, mert nagyon illett a kurucnóták riogató hangulatához. A kéthuros hegedű, amolyan szerb guzlicához hasonló hangszer, a barokk korszakban, az olasz hegedű hatására átalakult négyhuros hegedűvé és ez lett az igazi nótafa a magyar cigány kezében. Aki a primhegedüt játszotta, az vitte a vezérszólamot, többi alkalmazkodott hozzá, aláfestette, cifrázta, uj színekkel gazdagitotta a primhedegüs játékát. A barokk óta cigánymuzsika és hegedű egymás mellé rendelt fogalmak lettek. De nevezetes hangszer a cimbalom is, a cigánynak első időktől fogva használt, szintén Ázsiából hozott hangszere, amelyet a térdére fektet és ujjaival penget, vagy pedig ütőjével csal ki belőle hangokat. Ilyen cimbalmos jeleskedett a pöstyéni bandában is. A törölc korszakban egy hegedős és egy cimbalmos járta a kastélyokat és a sokadalmákat, két emberből állott a banda, de hamarosan kibővült. Egy XVIII. századvégi festményen a cigánybandát hároip hegedűsből, bőgősből és cimbalmosból állónak látjuk. Ilyen volt majdnem minden falusi banda, amely a faluvégi kurtakorcsmában muzsikált. Petőfi verséből tudjuk, hogy hangos muzsikájából különösen a cimbalmos válik ki. Sok banda fuvóhangszereket is használ. Szlovenszkón nagy divatban van még a duda. Egy XVIII. századból fennmaradt festményen, amely Dovetz Pista szegénylegénynek és társainak a gömör- szulovai erdőség tisztásán való mulatozását ábrázolja, csak dudás-cigányt látunk. Muzsikájára ugyancsak lelkesen ropják a táncot a pandúrok elől bujdosó szegénylegények. A XVIII. században és XIX. század első felében, egészen a szabadságharc utáni időkig, a sirvavigadás koráig, amikor a magyar miinépdal vonul be kizárólagos uralommal a cigányzenébe, igen nagy szerepet játszik, főleg előkelőbb, városi bandákban a kürt, A cigány repertoárján ugyanis külföldi müzene is szerepel, a magyar dalok mellett német áriák, sőt egyház melódiák is — és ennek előadása megkívánta a kürtös hangszerek használatát. Boka Károlynak, a híres debreceni prímásnak bandája felerészben kürtösökből, felerészben hegedűsökből állott. Az a váradi cigánybanda, amely az 1790. évi budai diéta alkalmával a templom előtt muzsikált, szintén kürtön játszotta a „Hol lakik kend" kezdetű dalt. A XIX. század első felének nagy bandáját Bihari János zenekara reprezentálja és ez a mai cigánybanda első tipusa. 1802-ben megszervezett bandájában ő a prímás, Bakos Laci a második hegedűs, az érsekujvári Ficsur a híres bőgős. Bakos József és Magyart Imr* a kontrások, Bakos Ferenc a cimbalmos, egyike a legkitűnőbb magyar cimbalmosmuzsikusoknak es Bunkó Pista a klarinétos, aki később a 32-es Esterházy-gyalogezred bandájában lesz a klarinétos. A modern cigányzenekarban tóűát az ősi tárogató helyébe á könnyebben kezelhető klarinét lép. A tárogató, a kuruc korszak Igazi népmuzsikájának hangszere hovatovább feledésbe megy és egész legendakor alakul ki körülötte. Azt mondja a hagyomány, hogy a majtényi fegyverletétel után császári rendeletre a fellelhető összes tárogatókat összehordatták az aradi vár udvarára és ott máglyát rakva belőle megégették. Ettől kezdve császári parancs tiltotta a tárogatózást, mert ez annyira feltüzeli a szenvedélyeket* hogy a magyar azonnal tüzbe jön és nekimegy a németnek, ha tárogató hangot hall. Markő Miklós a cigányzenészekről irt lelkes, de naiv és kissé megbíz-, hatatlan albumában — forrás megnevezése nélkül — elmondja, hogy Bekó Laci pestmegyei cigány, Belez- nay László udvari zenésze szerzett két tárogatót és Kecskeméten vásári sokadalomban bandájával eljátszotta a tiltott Rákóczi-nótát. A derék kecskemétiek erre annyira tüzbe jöttek, hogy negyven vasasnéme- tét agyonvertek és a városban állomásozó négy" század vasast kiverték. Ennek az adatnak hitelességét még nem volt alkalmunk ellenőrizni, de valószínűleg éppen úgy a legendák és túlzások világába tartozik, mint Markónak nagyon sok adata. Ha volt is ilyen riadalom a kecskeméti piacon, valószínű, hogy katonák és legények összeverekedéséből, a virtus kitöréséből állott a dolog. A valóság az, hogy sem az aradi máglyáról, sem a tárogató üldözéséről, sem pedig a Rákóczi-nóta tilalmáról hiteles történeti adatunk nincs. Valószínű, hogy Mária Terézia és II. József nemzetietlen korszakában nem nézték szívesen a kuruc korszak reminiszcenciát felidőző török sípot és kuruc dallamot, de a kuruc dal és a Rákóczi-nóta azon nyomban előretört, amint a nemzeti érzés a XVIII. század végén fellobbant. A Rákóczi-nóta, s a régi idők dalai közül egynéhány újból felhangzott a cigány hangszerén. Hiszen Gvadányi is említi, hogy a pöstyéni feredésben a Rákóczi- és Bercsényi-nótáját huzattá. Ez az ellenzékiesség kifejezése volt, mint ahogy az összeesküvése miatt később kivégzett Martinovics helyesen figyelte meg és rótta a magyar urak szemére: „A nemes ember ... Bertsényi, Rákótzi, Bezerédí nótáit füleket bosszantó tárogató sípon, majd pedig a tsikós gulyásokhoz hasonló fekete ümeg és gatyában, üstökben gombozott vagy szerteszéjjel kótyosodott hajakkal, kutsmában borított fővel...., fújja, danolja..." Cinka Panna bandájában volt még tárogató, ahogy Vatzek Károly jászói premontrei kanonok Fáy grófnak beszélte. Bihari bandájában már klárinét volt a fuvóhangszer. A tárogató letűnt, mert eltűnt az a korszak, amely alkalmas volt arra, hogy megszólaljon. Eltűntek a tábortüzek... A tárogató ujrabevezetésé- re irányuló kísérletek, mint azt később látni fogjuk, nem jártak nagy sikerreL
