Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-29 / 120. (4266.) szám
1937 május 29, szombat. 'k«ömMag£a&hirlap A Duna-medencében Javultak a közeledési politika esélyei Kánya magyar külügyminiszter nagyjelentőségű expozéja a középeurópai helyzetről • „Abban az esetben, ha a kisantant nem teszi lehetővé az együttműködést, nélküle leszünk kénytelenek az eddig bevált utón továbbhaladni*' „Magyarország elment az előzékenység legvégső határáig“ PRÁGA. - A magyar képviselőház költségvetési vitájában szerda este Kánya Kálmán külügyminiszter hatalmas expozéban foglalkozott az aktuális külpolitikai kérdésekkel. Mivel rajtunk kívül álló technikai okok miatt csütörtöki számunkban az expozét nem ismertethettük, az expozé fontosabb, a csehszlovákiai magyar olvasóközönséget is közelebbről érdeklő részeit most alább közöljük, illetőleg ismertetjük. Törökország revíziós lépése Kánya külügyminiszter nagy érdeklődéssel hallgatott beszédében utalt az előző évi költségvetési vita során tartott beszámolójára, amikor is sajnálattal kellett megállapítania, hogy a külpolitikai helyzet a világháború befejezése óta zavarosabb, mint valaha. Tavaly óta a helyzet nem javult. Az általános idegesség és ingerlékenység erkölcsi és materiális okai ismeretesek. Röviden rámutat azokra a főmozzanatokra, amelyeknek a mostani nemzetközi helyzet kialakulásában vezető szerep jutott. Olaszország keletafrikai impériumának megalapítása s Németország teljes szuveré- nitásának visszaállítása után foglalkozik az expozé Törökországnak azon sikferesen befejezett akciójával, melynek az volt a célja, hogy a lausannei békeszerződés értelmében területének egy részére megállapított katonai természetű megszorításoknak véget vessen. Tudvalévőleg Törökország lépése a montreuxi egyezményben teljes sikert aratott. Visszaállította korlátlan szuverénitását a tengerszorosok fölött. Az ankarai kormány ezzel az akciójával a revízió útjára lépett és az eredményt, mint az antireviziós csoporthoz tartozó állam, antireviziós államok segítségével érte el. A belgrádi megegyezések jelentősége Ami a jugoszláv—bolgár egyezmény ügyét illeti, ez főleg abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy Belgrád olyan állammal kötötte meg ezt az örök barátsági szerződést, amely állam ellen a Balkán-paktum elsősorban irányul. És tette ezt a területi kérdés teljes kikapcsolásával, azaz anélkül, hogy Bulgáriától követelte volna, hogy területi aspirációiról mondjon le. Azt sem követelte tőle, hogy a Balkán-paktum többi aláíró államával is hasonló szerződést kössön. Hogy milyenek lesznek a jugoszláv—bolgár egyezmények további fejleményei, arra vonatkozólag jóslásokba bocsátkozni nem lehet. Kétségtelen azonban, hogy az eddigi eredménnyel mindkét állam meg lehet elégedve. — Az uj külpolitikai áramlatok visszahatása hozta létre — állapította meg Kánya Kálmán — az olasz—jugoszláv barátsági szerződést is, amelyet mint a béke legújabb zálogát Középeurópában majdnem mindenütt örömmel és megelégedéssel üdvözöltek. A népszövetség válsága —- A mai annyira zavaros és nehezen áttekinthető helyzet képéhez tartozik még a népszövetség tekintélyének fokozatos süllyedése. A népszövetség politikai mérlegében súlyos tehertételként szerepel a védnöksége alatt éveken át folyt leszerelési tárgyalások teljes kudarca és a tehetetlenség, amely abban nyilvánul meg, hogy még egyes nemzetközi bírói fórumok zavartalan működését sem tudta biztosítani. A népszövetség ezáltal nagyot vétett a nemzetközi igazságszolgáltatás magasztos eszméje ellen, amelynek ápolása és fejlesztése a.7 alapokmány értelmében is egyik legfontosabb föladatát alkotta volna. Sokat von le a népszövetség tekintélyéből az univerzalitás jellegének hiánya. Ilyen kögőben lévő kisebbségi petíciók iránt. Érthető türelmetlenséggel várjuk, vájjon dacára a nehézkes genfi procedúrának, fog-e ez rülmények között fontossága a nemzetközi problémák megoldásában csökkent. —• Közhellyé vált igazságot szögezek le, amikor megállapítom, hogy a kisebbségi kérdés kezelésében Genf nem áll föladata magaslatán. Legújabban az elmúlt években elért mélypont után a genfi főtitkárság kezdeményezésére, a tanácsi hármas bizottságok komolyabb érdeklődést látszanak mutatni a fügvalami eredménnyel járni. — A nagyfontossógu politikai események bennünket főleg abból a szempontból érintenek, hogy érdekelve vagyunk a béke minden körülmények között való fenntartásában. Ehhez " a minden komoly tényező által kívánt békefenntartáshoz mi is erőnkhöz mérten hozzá akarunk járulni azon a terű1 leien, amely földrajzilag hozzánk a legközelebb áll, nevezetesen a Duna- medencében. A meghiúsult kisantant-terv — Szükebb érdekkörünkhöz érve, mindenekelőtt meg kell emlékeznem néhány szóval a kis- antantról, vagyis ama államcsoportról, amely keletkezésének első pillanatától kezdve Magyar- ország igábantartását tűzte ki főcéljául. — A legutolsó időben nagyon sokat hallunk a kisantant gyengüléséről, sőt bomlásáról is. Még pedig nem olyan oldalból hangzanak el ezek a jóslások, amelyek a kisantanittal szemben ellenséges álláspontot foglalnak el. Hiszen a kisantant parlamentjeiben is tárgyalták ezt a kérdést. De napirenden tartották az egész európai sajtó, elsősorban a francia lapok, amelyek nyíltan tárgyalták a kisantant válságát, veszélyeztetve látták azt a jóviszonyt, amely eddig Franciaország és a kisantant államai között fennállott és azzal próbálták magukat vigasztalni, hogy a Franciaországgal olyan bensőséges kapcsolatokat fenntartó Angliának fel- fegyverkezése megteszi majd a hatását az egyes, már erősen ingadozó kisantant-államok- ra is és visszatereli őket a nyugati nagyhatalmak ama csoportjába, amelynek szuperioritásá- hoz nézetünk szerint fegyveres konfliktus esetén kétség egyáltalában nem férhet. — A magam részéről a kisantant bomlásáról forgalomba hozott híreket legalább is túlzottaknak tartom. Régi tapasztalat mutatja, hogy hosszú, nehéz időkön keresztül karöltve küzdő országok szövetsége nem egykönnyen esik szét, a kohézió gyengülése és lemorzsolódása mindig csak lassan és fokozatosan megy végbe. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kisantant meg tudja őrizni régi tekintélyét és hogy valamikor nagy befolyása ma is vitathatatlanul fennáll. Ennek a hármas kombinációnak vezető állam- férfiai tudvalevőleg mindig az együttműködés szorosabbátételére és kimélyitésére törekedtek; 1933-ban kidolgozták az ismeretes uj statútumot azzal a magasratörő céllal, hogy a három állam politikai, gazdasági és katonai együttműködésének egységesítése utján állmszövetséggé alakuljon, amely 45 millió lakosával és nagy természeti erőforrásaival nagyhatalmi tekintély- lyel léphessen fel és folyhasson be az európai politika intézésébe. — Ez a terv meghiúsult. Nem valósulhatott meg, mert a három állam alapvető kérdésekben nem tudta politikai célkitűzéseit közös nevezőre hozni. Eltérőek a nézeteik az osztrák, a német és az orosz kérdésben. •— Erős ellentétek Németországtól ma már csak Csehszlovákiát választják el, mig Jugoszlávia egyáltalában nem rejti véka alá azt a nagy fontosságot, melyet a Berlinnel való jóF^a pontos óraN^' 3 viszonynak úgy politikai, mint gazdasági szempontból tulajdonit; Románia pedig a francia, kisantant- és Balkán-szövetséghez váló hü ragaszkodás mellett ápolni igyekszik összeköttetéseit a Németbirodalommal is. — Közismert dolog, hogy az orosz kérdésben a kisantantban három fokozatot lehet megállapítani. — Csehszlovákia külpolitikáját elsősorban a Szov- jettal való szövetségre alapította, mert az elmúlt évek keserű tapasztalatai alapján elvesztette bizalmát a Népszövetségben és nehézségeket lát abban, hogy nagy nyugati szövetségese adott esetben gyors és hathatós segítségben részesíthesse. Nem létező magyar veszély ellen biztosította magát a kisantantszerzödé- sek által, megfeledkezett azonban arról, hogy megfelelő módon gondoskodjék a más eshetőségek elleni védelemről. Ezt a hiányt próbálja a csehszlovák kormány pótolni a fennálló kisantant-szerződések oly- értelmü módositásával, hogy azok általános kölcsönös segélynyújtási egyezményekké alakíttassanak át. Igaz, hogy ezek a törekvések eddig nem jártak eredménynyel. Prága mindazonáltal ezzel a magatartásával mindjobban belesodródott a magas európai politikába és természetesen részesévé vált az ezzel járó minden eshetőségnek is. — Románia óvatosabban járt el. Lemondott legalább is egyelőre arról, hogy Prága nyomdokain haladva. Szovjetoroszországgal segélynyújtási szerződéses viszonyba lépjen és beéri azzal, hogy hatalmas szomszédjával korrekt, lehetőleg jó viszonyt igyekszik fenntartani. Hogy megfelel-e a valóságnak az az állítás, amely szerint Románia csak azért határozta el magát erre a politikára, mert Besszarábia annexiójá- nak elismerését nem sikerült Moszkvában elérnie, erre pozitív bizonyítékok nem állanak rendelkezésre. A Jugoszláv politika uí u Jai — A prágai iránytól legjobban távolodott el Jugoszlávia, mely tudvalevőleg a diplomáciai összeköttetést sem állította helyre Szovjetoroszországgal. Hogy Belgrád miért idegenkedik a jugoszláv-szovjet viszony normalizálásától, erre vonatkozólag a legkülönbözőbb híresztelések vannak forgalomban. Az egyik verzió szerint az volna az inditóok, hogy Belgrád bízik abbém, hogy egy nem távoli jövőben ismét nemzeti irányzat kerül uralomra Oroszországban, amely lehetővé fogja tenni a vele való szoros együttműködést abban a mértékben, amint az a háború előtt és alatt fennállott. Eme felfogás szerint a mai állapot máris átmenet a nemzeti irányhoz, amely előbb-utóbb felül fog kerekedni Moszkvában. De bárhogy legyen is, a tény az, hogy a belgrádi politika jelenleg lényegesen eltér a prágai iránytól abban, hogy nem uj szövetségesek biztosításában vagy a fennálló szövetségek kibővítésében, hanem az arra való törekvésben látja Jugoszlávia boldogulásának leghatározottabb garanciáját, hogy valamennyi szomszédjával fennálló esetleges nézet- eltéréseit a lehetőség szerint kiküszöbölje és ily módon határai körül kedvezőbb légkört teremtsen. Ennek a felfogásnak helytállását bizonyítják a jugo- szláv-bolgár barátsági szerződés, a nemrég létrejött olasz-jugoszláv egyezmény és a magyar-jugoszláv viszonynak az a kedvező fejlődése, amelyre Sztojadinovics jugoszláv miniszter- elnök a legutolsó költségvetési beszédében utalt és amelynek további kialakulására a lehetőség, remélem megvan. — Olaszországgal szemben látszólag mindegyik kisantant államban megvan a törekvés a jóviszony létrehozására, de esélyeik különbözőek. A közeledés esélyei — A kisantant egysége és átütőereje — mondotta a továbbiakban a magyar külügyminiszter —, ha nem is olyan, mint évekkel ezelőtt volt, nagy hiba volna örömtüzeket gyújtani afölötti lelkesedésben, hogy a három állam szövetségének sokak által hirdetett teljes fölbomlása többé meg nem állítható és már csak idő kérdése. Az egyetértés a három állam között ma is tökéletes a magyar kérdésben, amint ez a kisantant belgrádi konferenciája után elhangzott hivatalos jellegű nyilatkozatokból is megállapítható volt. Ez az egyetértés különösen pregnáns kifejezést nyer az ellenünk több, mint egy évtizede rendíthetetlenül fönntartott katonai konvenciókban. A kisantant gyakran azt hirdeti, hogy súlyt helyez a Magyarországgal való jóviszonyra. Jobb viszonyra törekedni egy állammal és egyidejűleg mereven, úgyszólván elvből ragaszkodni olyan katonai konvenciókhoz, amelyek ugyanezen állam ellen irányulnak, contradictio in ad- jecto. Hogy hová vezethet az ilyen elgondolás, azt mutatja a locarnói szerződés bomlásának története. A német birodalom az ellene kötött francia—szovjet és csehszlovák—szovjet egyezmény életbeléptetésében a bizalmatlanságnak oly fokát látta, amelyet nem tartott összeegyeztethetőnek a locarnói szellemmel és ezért levonta az ismert konzekvenciákat.-— Magától értetődik, hogy mi sem viseltethetünk bizalommal a kisantant őszintének hirdetett békés szándékaival szemben, amíg a három állam, annak ellenére, hogy teljesen tisztán látja, hogy nekünk semmiféle támadó szándékunk nincs, mégis görcsösen ragaszkodik egy állapot megrögzítéséhez, amely se- hogysem egyeztethető össze azzal a szellemmel, amely kell, hogy áthassa az ösz- szes dunai államokat, ha őszintén óhajtják a jobb megértés légkörének előkészítését. — Álláspontunkat mindenki meg fogja érteni, ha fölhívom a figyelmet arra, hogy a túloldalon szükségesnek tartják bennünket a Magyarországgal szemben fönnálló rendületlen egyetértésre állandóan figyelmeztetni. Történik ez annak ellenére, hogy mi a helyzettel teljesen tisztában vagyunk és semmiféle kioktatásra nem szorulunk rá. Mégis garmadával- kapunk ilyen figyelmeztetéseket. Hogy a sok közül csak egy esetet említsek föl, nemrég egy ismert csehszlovák katonai szakértő azt fejtegette, hogy naEz azt jelenti: Kiváló az idó' arra, hogy NIVEA-val edzett bőrünket a nappal barnára süttessük. — Napozzon ahányszor csak módjában áll, mert így bámul le a legjobban és a legszebben. - Tehát: ha egészségesen üde, barna szint akar és ha azt akarja, hogy mindez kevésbe kerüljön, úgy... csak NI VE A! Hiszen olyan olcsó !
