Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-29 / 120. (4266.) szám

^i«<MtMAGiARHnJtLaé

gyón könnyen megeshetik, hogy fegyveres konfliktus esetén Budapest lesz a kisantant

fővárosa.

„Bennünk megvan a komoly éltükéit szándék"

— Ha valaki fölvetné azt a kérdést, vájjon a fönnálló nehézségek ellenére a jelen pillanat egyáltalán alkalmas-e a közeledési kisérlet folytatására, a magam részéről igennel válaszolnék.

Nem ringatom magam illúziókban, a realitások talaján mozgok, nem álmodozom dunai föderációkról vagy más messzebbmenő kombinációkról és

megelégszem azzal, ha becsületes kompromisszumokkal sikerül Magyarország és a szomszéd államok között a kapcsolatokat normalizálni.

— Meg vagyok győződve arról, hogy egyedül ez a tény is egy nagy lépés lenne a jobb jövő kialakulása felé.

Bennünk megvan a komoly eltökélt szándék, hogy a szomszéd államok felé igyekezzünk a közeledés útjait egyengetni. Eme eltökélt politikai akaratunk természetesen nem jelentheti meglapulásunkat ama dogmákkal szemben, amelyeket a nemrég még erős hatalmi túlsúlyban lévő, a világháborúban fölülmaradt nagyhatalmak és az ezek győzelmét haszonélvező más államok mint csalhatatlanokat és megfelebbezhetet- leneket ránk akartak erőszakolni.

— A mi közeledési szándékunknak különben már tradíciója van. Eltekintve a régebbi időkben már elhangzott komoly megnyilatkozásoktól, a tavalyi költségvetési beszédemben is leszögeztem a magyar kormány eme határozott törekvését. De emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy a két év előtt Velencében egy nemzetközi tárgyaláson, ahol Olaszországgal és Ausztriával többek között a benemavatkozási szerződésről tárgyaltunk, a legnagyobb előzékenységet tanúsítottuk a közeledésre szomszédainkkal szemben, ami már akkor a külföld részéről is megfelelő elismerésben részesült.

Magyarország külpolitikai helyzete megerősödött

— Tisztelt Ház! A most következőkben meg akarom világítani, hogy milyen történelmi folyamat megfigyeléséből fakadt a magyar kormány eme elgondolása.

— Már föntebb igyekeztem vázolni, hogy miként csökkent a világháborúban fölülmaradt nagyhatalmak egykori egyeduralma Európában és miként alakult ki fokozatosan egy olyan helyzet, amelynek célja a hatalmi egyensúly elérése. Hasonló jelenség mutatkozott a Dunamedencében is.

Mig előbbi időkben úgyszólván ki voltunk szolgáltatva a kisantantnak, ez a helyzet a római jegyzőkönyvek aláírásával megszűnt.

A római jegyzőkönyveket aláíró hatalmak, amelyek tavaly csoporttá alakultak, már a csoport puszta létrehozásával is megnehezítették a kisantant politikai túlkapásait, dacára annak, hogy e hatalmi csoport nem irányul senki ellen, nem követel kizárólagosságot és bizonyos föltételek mellett más államok részére is nyitva áll.

— Magyarország külpolitikai helyzete tehát megerősödött és közeledési készsége szomszédaihoz egyenes arányban nő pozíciójának megszilárdulásával.

Világos, hogy könnyebben lehet tárgyalni akkor, amikor nem forog fönn az a veszély, hogy az egyik fél hatalmi túlsúlya egyoldalú érdekeit ráerőszakolja a másik félre. És kétségtelen az is, hogy a másik oldal is csak akkor akar tárgyalni, ha tudatára ébred, hogy már nem diktálhat.

— Nem kell külön kiemelnem, hogy e helyzet ily irányú kialakulásában része van annak a körülménynek is, hogy

Magyarország viszonya valamennyi eddigi barátaihoz kimélyült vagy változatlanul fönnáll.

A külügyminiszter ezután röviden jellemzi a magyar—olasz, a magyar—osztrák, a magyar—német és a magyar—lengyel viszony kedvező alakulását. Angliával kapcsolatban a következőket mondotta:

— Angliának az egész világon vannak érdekei és ezért őszinte megelégedésünkre szolgálhat, hogy az angol kormány jóindulatú figyelme az érdekszférájába közvetlenül nem tartozó dunai államok békéjének biztosítására is kiterjed.

Az angol társadalom fokozódó szimpátiája az egyik legfontosabb magyar probléma, a kisebbségi kérdés iránt, bizonyos mérvű megnyugvást kelt bennünk.

Magyarország a vállalt kötelezettségek betartását követeli

—- Törekedtem rámutatni azokra a körülményekre -— mondotta Kánya külügyminiszter expozéja befejező részében —, amelyek Magyarország külpolitikai helyzetének az utóbbi években bekövetkezett javulását előidézték. Egyáltalában nem akartam azt állítani, vagy bizonyítani, hogy minden eshetőség ellen biztosítva vagyunk. De azt a következtetést levonhattam, hogy

a kisantant egyeduralmának megtörése a Dunamedencében javította a közeledési politika esélyeit.

— Megerősített ebben a meggyőződésben az a körülmény, hogy

Magyarország elment az előzékenység legvégső határáig és minden módon igyekszik a kisantant államainak tárgyalási hajlandóságát fölkelteni. Igaz, hogy sokan azt állítják, hogy a magyarok a közeledést súlyos föltételekhez kötik. Ez

a valóságnak egyáltalában nem felel meg.

— Mi nem föltételeket állítunk föl, hanem

csak azt követeljük, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kisantant szerződésileg vállalt, tartsa be. Követeljük, hogy a népszövetségi paktum szelleméből és szövegéből folyó szuverénitásunk föltétlenül és minden ellenszolgáltatás nélkül elismertessék. Ragaszkodunk ahoz, hogy az 1932 decemberében elvben kimondott egyenjogúságunk végre a gyakorlatban is megvalósuljon és ne tétessék ezen a téren különbség köztünk és más államok között. Követeljük, hogy kisebbségeink helyzete, mely centrális problémává nőtte ki magát, a fönnálló szerződések intencióinak megfelelő módon rendeztessék. Eme két kérdés kielégítő rendezése nélkül komoly tárgyalás vagy közeledés egyáltalában nem következhetik be.

Ha egyáltalában magyar föltételekről lehet beszélni, úgy ezek csak arra vonatkozhatnak, hogy esetleges közeledésünk gazdasági vagy politikai téren minden tekintetben megfeleljen a római jegyzőkönyvekben, tor vábbá azok pótegyezményeiben lefektetett elveknek és annak a szellemnek, amelyben ezek a legutóbbi időben fejlődtek.

—- Álláspontunk erőssége főleg abban rejlik, hogy az fönnálló szerződéseken alapul és hogy teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy évek hosszú során át folyó harc és magyarellenes uszítás után, mely a kis- antantállamokban úgyszólván féktelenül folyt, sőt most is folyik, egy olyan kérdéssel állunk szemben, amely ha egyáltalában, úgy csak hosszú és viszontagságos tárgyalások után vihető dűlőre.

Egy-kettő,

tik - tak, éveken keresztül egyenletesen és jól ir a MIRSA 8 Standard DYNAMIC, a gyönyörű, tiszta levelek méltóak Önhöz. A MIRSA megbízható, javítás nélkül ir!

Ilyen a MIRSA ! — Próbálja ki és győződjön meg erről!

MSROSLAV SVESTKA,

PRAHA II, Václavské nám. 28. BRNO — BRATISLAVA, Dlouhá 6. — KOálCE.

1937 május 29, szombat.

— Megnyugtathatom a tisztelt Házat, hogy az ezekhez szükséges szívóssággal és türelemmel tökéletesen föl vagyunk vértezve.

— Fejtegetéseimet annak a reménynek kifejezésével fejezem be, hogy a kisantant nem veszítette el teljesen politikai szemmértékét, nem fogja sokáig folytatni a harcot a természetes és senki által meg nem állítható fejlődés ellen és nem fog bennünket belekényszeríteni egy olyan irányzatba, amelynek követésétől — dacára annak, hogy ennek sem erkölcsi, sem jogi akadályai nem forogtak fönn — eddig következetesen tartózkodtunk. De mindenki be fogja látni, hogy abban az esetben, ha a kisantant nem akarja lehetővé tenni a vele való együttműködést, nélküle leszünk kénytelenek az eddig bevált utón továbbhaladni.

— De bárhogy is érlelődjenek az események, Magyarország békés céljait továbbra is békés eszközökkel fogja követni és bizik abban, hogy őszinte békepolitikája, habár csak sok zökkenő és visszaesés után, de végre mégis megértésre talál.

Komolyan várható, hogy a kisantant kezdeményező lépéseket tesz?

BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kánya külügyminiszter szerdai képviselőházi beszédével kapcsolatban az egész magyar sajtó örömmel állapítja meg, hogy Magyarország külpolitikai helyzete megváltozott. Most már nem lehet diktálni Magyarországnak, — írják egyöntetűen a lapok, — hanem tárgyalni kell vele, mert barátaira támaszkodva sokkal erősebb pozíciót foglal el, mint azelőtt A lapok idézik a magyar külügyminiszter beszédének azt a részét, amelyben leszögezi, hogy Magyarország megerősödésének arányában javultak a du- namenti megegyezés kilátásai is. A magyar sajtó kommentárjait az a meggyőződés hatja át, hogy Magyarország mérsékelt álláspontja, amellyel csak a már meglevő jogok tényleges elismerését, vagyis az egyenjogúság és a kisebbségekkel való bánásmód kodifikálását kívánja, olyan mértékletes álláspont, amely után komolyan várható, hogy a kisantant kezdeményező lépéseket tegyen. Külön kiemelik Kányának azt a megállapítását, hogy az időpont most a tárgyalásra kedvező. — A Budapesti Hírlap szerint Kánya a dolgokat járható útra terelte és most a másik oldalon a sor, hogy pozitív nyilatkozat történjék. — A Pester Lloyd szerint a három szomszéd feladata, hogy megteremtse ezek után a dunai együttműködés előfeltételeit — A Népszava is fontosnak mondja, hogy a dunai együttműködés kérdésében mihamarabb meginduljanak a tárgyalások.

Berlini és bécsi vissihang

BERLIN. — A németországi sajtó Kánya magyar külügyminiszter képviselőházi beszédéből különösen két pontot emel ki: a Németországhoz való barátságot és a kisantanttal yaló együttműködés iránti készséget. A Berliner Tagblatt szerint a beszéd alapján sok biztató kilátás nincs. Magyarország kilépett az utóbbi hetekben tanúsított tartózkodásából, amely idő alatt a magyar politika vezetői sokféle befolyáA komáromi nők is bekapcsolódtak a magyar gyermekvédő munkába

Megalakult a Szünidei Gyermekgondozó Egyesület első fiókja

KOMAROM. — Az Országos Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gyermekgondozó Egyesület komáromi fiókja szerdán alakult meg a Jókai Egyesület képtártermében. Az alakuló ülésen Schwarzer Károlyné elnökölt.

Az egyesület központja — amint emlékezetes —■ még áprilisban alakult meg Ér- sekujvárott s a közgyűlés kimondotta, hogy fiókegyesületeket alakítanak lehetőleg minden magyarlakta városban. A központ kiküldöttei dr. Strasszer Ernőné ügyvezető elnök vezetésével megjelentek a komáromi alakuló közgyűlésen s ismertették az egyesület célját, amely a szegény magyar gyermekek nyaraltatásában csúcsosodik ki.

Célját az egészséges magyar gyermek, hogy a gyermekek arcára szint varázsoljon a szeretet.

Dr. Strasszer Ernőné indítványára a nagyszámban megjelentek kimondták, hogy megalakítják az egyesület komáromi fiókját S nyomban meg is választották az ideiglenes tisztikart, amely az alapszabályok jóváhagyásáig végzi a rábízott teendőket. Elnökké egyhangúlag Bartos Frigyesnét választották meg, ügyvezető elnökké Schwarser Károlynét, társelnökökké Őzike Dénesnét, Csepy Daninét, Erdős Vil- mosnét, Füssy Kálmánnét, Harmos Ká- rolynét, Guoth Lajosnét, dr. Kállay En- drénét, dr. Kőváry Józsefnét, Kovács Ti- hamérnét, Nagy Sándornét, Patay Ká- rolynét, Papp-Kovách Elemémét, dr. Soós Imrénét, dr. Szijj Ferencnét és Szabó Lajosnét. — Főtitkár lett Kristóff Sándor, titkár Weiss Kornélia, jegyzők Csizy Istvánná és ifj. dr. Mohácsy Jánosné, pénztárnok Fülöp Etelka, ellenőrök ifj* Nagy Jánosné és Langsádl Lajosné, háznagy Gerstner Helga.

Választottak 25 tagú ideiglenes választmányt is.

Bartos Frigyesné a vezetőség nevében megköszönte a bizalmat s'ígérte, hogy szeretettel fogja Komárom hölgytársadalma pártolni a magyar gyermekek nyaraltatásá- nak ügyét. Majd megbeszélések folytak a közeljövő nyári tervekre vonatkozólag, mert az volna a fiókegyesület óhaja, hogy már az idei nyáron is el tudjon küldeni néhány szegény gyermeket hegyi levegőre. A kérdéshez hozzászólt Bíró Lucián, Vaskó Imre s még több érdeklődő. Végül dr. Hajdú Lukács a pozsonyi' kiküldötteknek mondott köszönetét megjelenésükéit* __ ,

solásra irányuló kísérletnek voltak kitéve. Ebben Paris és Prága jártak elől. A lap szerint a magyar külügyminiszter most világosan megjelölte az utat, hogy milyen alapon hajlandó Magyar- ország együttműködni a kisantanttal.

BÉCS. — Az osztrák lapok egyöntetű megállapítása szerint Kánya beszéde nagy haladást és döntő fordulatot jelent. Megnyílt az ut a dús vivendi számára a kisantant államokkal _•—• írja a félhivatalos Reichspost. — Most a hé- n állam kormányán fordul meg, hogy rálépje erre az útra.

Véres merénylet Nagysur plébánosa elten

POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Nagyszombat közelében, Nagysur községben Bozsik János 53 éves szabómester a napokban véres merényletet követett el a község plébánosa, Nemsovszky Lajos ellen. A plébános éppen a templomból távozott, amikor a szabómester utána sietett és hátulról hatalmas ollóval a plébános nyakába szúrt. A merénylő véres tette után elmenekült. Az olló megakadt a plébános nyakában. A plébános megtántorodott és véresen bukott a földre. Az ollót egy falubeli földmüvesasszony távolította el a súlyosan sérült plébános nyakából, a plébánost pedig beszállították Szeredre s az ottani községi orvos részesítette első segélyben*

Az eset nagy izgalmat váltott ki a községben, annál is inkább, mert a lelkipásztort mindenki szereti. A merénylőt meg akarták lin- cselltni, de az még idejekorán elmenekült. Később a csendőrség fogta el a falu környékén levő erdőben. A merénylő szabót beszállították Pozsonyba s most az államügyészség foglya. Kihallgatása során beismerte, hogy meg akarta gyilkolni a plébánost, aki szerinte nem akarta meghallgatni panaszait. A vizsgálat megállapította, hogy a merénylő szabó az utóbbi időben gyakran kereste fel a plébánost különböző panaszokkal, nyomorára és betegségére hivatkozva kisebb-nagyobb támogatást kért tőle.

A plébános többször támogatta is őt, de legutoljára már nem volt módja segíteni rajta. Bozsik különben is olyan benyomást tett a vizsgáló hatóságokra, mintha elmeállapota nem volna teljesen rendben, ezért valószínűleg el fogják rendelni elméjének megvizsgálását. A plébános már túl van az életveszélyen s hamarosan teljesen felgyógyul.

— MEGHALT ALFRÉD ADLER PSZI- HOANALITIKUS. Londonból jelentik: Alfréd Adler, a hires bécsi psziihotinalitikus Aberdeenbenrváratlanul meghalt.

fc\ R nagyvilág borotvapengéje nvm

„E CUPS E“ \1

• •

^ a nagy^borotvapengék világából 1

4

___