Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-23 / 116. (4262.) szám
6 Kisebbségi sors vállalás Prágában Irta: Ónody Zoltán* a prágai MAK elnöke Prága . . . Főváros. Sok van benne Paris. Berlin és° Budapest utánzásából. A magyar fiatalember fél, idegenkedik tőle, de az idegenkedésen túl is azt érzi, hogy ez az élet itt is szép. mert változatos. Panoráma. Legszebb este a Jirásek-Mdról nézve. Lenn a Moldva, háttérben a vén Hradsin. Szélsőségek. Koldusok és urak. Szegénység és gazdagság. Emberek fenn. Emberek lenn. Milyen különös ezen elgondolkodni Prágában a Jirásek- hidon, amikor az ember háta mögött puhajárá&u autók röpítik a fényt, pompát, ékszert, a luxust, amikor a messze külvárosban lévő diákszoba télen hideg, fütetlen és barátságtalan. És az autók néha sárral fröccsentik be az embert . . . Megengedem, nem minden diák látja. így és ilyennek Prágát, mert mindenki más szemszögből néz a világra, az emberekre és önmagára, aztán meg minden meglátás két összetevőnek eredménye: a ténynek és annak, aminek meglátására lelke be van rendezve. Talán innen magyarázható, hogy a diákság tetemes részének világnézeti tisztánlátásából hiányzik az érzék a. szociális -kérdés meglátása iránt, jóllehet lépten-nyomon beleütközik és érzi annak súlyos és még nem oldott voltát. A másik rész már élesebb meglátással van felruházva és tartozzék bármilyen ideo’ógiai elképzelés zászlaja alá, legyenek bár az ellenségességig menő elvi ellenfelek, egyben azonban mindannyiszor egyek lesznek: szűkös anyagi viszonyok közt élnek és a mainál, jóval nagyobb anyagi támogatásra van szükségük. A jómódú diákok nagyon kevesen vannak! Elkülönülten és igy kiszolgáltatottabban hányódnék eredményeképpen destruktív. Hogy állunk az előbb említett öntudatos, a kisebbségi életre komolyan készülő ifjúsággal? Megvan-e rá a módjuk, hogy a szándék ne csak szándék maradjon? Sajnos, a jelen körülmények között nehezen és a gazdasági és kulturális adottságok megmaradása mellett a jövőben is nehezen lesz. Ma az érték és értéktelenség egymás mellett fut, nem tud széjjelválni. A diákság nagyrészének általános műveltsége, ismeretei — minden jóaka- ratu elbírálás ellenére is, — messze vannak attól, amit általában egv főiskolás általános műveltsége alatt szokás érteni. Kevesen beszélnek több nyelvet, kevesen ismerik a magyar történelmet, irodalmat és a többi magyar értéket — és ezek ismerete nélkül aligha lehet valaki öntudatos magyar. Fokozottabb mértékben áll ez az otthoni nem-főiskolásokra. Nem az ifjúságban van a hiba, hibás az iskola és a korszellem. Az ifjúságban megvan a lelki előfeltétele az ismeretszerzésnek, tanulniakarásnak: gondolkodók, komolyak, tudatában vannak a hiányoknak és szinte szégyenkezve szenvednek miattuk. Sokszor lát az ember magyar főiskolásokat állam a Vencel-téri nagy könyvesboltok előtt, amint szemlélik a nemzetközi és a cseh könyvpiac még frissen nedves, uj darabjait, .. Nyilvántartják, de hiányzik a pénzük megvenni. Nincs pénzük, hogy kihasználják az egyetemi városok egyéb kultur- lehetőségeit, Nincs pénz színházra, hangversenyre, tárlatra, és valami szórakozás mégis csak keli: marad az olcsó mozi, futballmeccs és értelmileg és társadalmilag alacsonyan álló nők társasága. Táre- talan élet Prágában a magyar diáké. Az egyetemen adódó ismeretségek elég szűk 'korlátok között mozognak. Pár cseh kollégával való beszédviszony még nem jelenti azt, hogy az illető bejutott, "a cseh társaságba. A cseh intellektuel individualista és — cseh. A cseh diák szereti a társaságot, társadalmat alkot, de ez a társadalom teljesen azonos gondolkodású és anyagi viszonyok között élő kis csoport óikból áll. Azonos elvek vallása, pénz, pozició, de leginkább a véletlen azok az utak, amelyeken keresztül bejuthatni a cseh társadalomba, vagy a cseh családba. Nagyon kevés diáknak sikerül csak ez. Sokaknak már fel sem tűnik kirekesztettségük. Élnek külön, hónapos diákszobáikban, dolgoznak, terveznek és álmodnak egy gazdaságilag erős és kulturális téren egymásra talált szlovenszkói magyarságról. Prága áldozatokat is szed közülünk, mint minden metropolis. Sokan elkallódnak és lesznek egy „lehettem volna11, „kár érte11, „milyen jól indult11 emberek. Az ambiciózus merészek meg patópálos méla sóhajjal emlegetnek külföldi egyetemeket: Sorbonne-t, Bécset, Rómát. Ma erre csak a nyelvszakosoknak van eshetőségük. Felelőtlenség azt állítani, hogy az egyetemi ifjúság érdektelen — és ha itt-ott annak látszik, ez is nem kielégítő szociális helyzetének eredménye. Mindenre felfigyel, ami uj. kritika tárgyává teszi és abból a szempontból Ítéli meg, vájjon be tudja-e állítani azt a kisebbségi magyarság élet- körülményeinek javítását célzó munkába. A magyarországi fiatal szociográfusoknak a nemzeti élet kiapadhatatlan forrása felé való odafordulását figyelemmel kiséri, kézről-kézre járnak Féja, Illyés, Szabó, Nagy és a többiek írásai. Biztosra veszem, hogy a főiskolások fel fogják keresni a szlovenszkói viharsarkokat és Tardokat. Az átfogó CsMASz-központnak nem szabad engednie, hogy bizonyos csoportok kisajátítsák maguknak a rengeteg kényes természetű és komoly felelősséget igénylő nyári falukutatást. Az egyetemi ifjúság nem végezhet addig szociográfiai felSEBESI ERNŐ: GALÉRIA IRODALOMTÖRTÉNET SZONETTEKBEN nak a különböző szellemi és sok más hatás között, A társadalmi és diákmegmozdulások iránt nem érdeklődnek, a szellemi áramlatok vonalából ör Honosén menekülnek. Hátat fordítanak a problé- - áknak. Félő, hogy ezt fogják tenni otthon is. Prágában élik a maguk egyéni életét. Gyorsan és félü'etesen élik. Egyszer eljön a promóció napja és visszamennék Szlovenszkóra. De nem a pénz pár kiválasztott szerencsefiáról akarok írni, hanem azokról, akik szaktanulmányaik mellett céltudatosan készülnek elő a kisebbségi életre, akik nemzeti életünket mindenkor a reális valóság alapjára akarják helyezni, akik a marxizmussal szemben a maguk idealista felfogásában a mai társadalomberendezkedés hibáit az általános erkölcsi süllyedés tüneteinek tekintik, akik sze'-int belső erkölcsi újjáépítésre, uj embertípus kitermelésére van szükség. A főiskolás diákság már belátta, — eddig hallani sem, akart róla, — hogy sem Prágából, sem BrünnbŐl nem folyhat be a szlovenszkói közéletbe olyan mértékben, amilyenben azt elképzelte fiatalos, szalmalángos magyotakarásával: nem oldhat meg szlovenszkói problémákat, hanem csak felkészülhet azoknak a megoldására. Nagy hibája volt az előttünk járó ifjúságnak a n agy-o takarás, az idején és erején felülinek vállalása. Ennek a felismerésnek a hiánya okozta a valaha olyan nagyhírű, mutatós munkát végző, radikálisan baloldali Sarló, valamint a nemzeti, de határozottan szociális szellemű mozgalmak — Magyar munkaközösség. Reformmozgalom — szétszóródását. Mindkét alakulat megmaradását, mint annyi más ifjúsági egyesületét, a különböző személyi és elvi akadályok és ellentétek tették lehetetlenné. Érthető. 18 és 25 között, sőt még ezen túl is a szellemi forrongások idejét élik az emberek. Fiatalok, mindenre reagálók, egyéni képességeiket egy kissé túlbecsülik, érzékenyek és kifogástalan a memóriájuk. Megsértettségükre, mellőzésükre soká visszaemlékeznek és munkájuk enMADÁCH IMRE* A vén verandán sétált meditálva E bölcs Magányos, akire a Bánat Hü szivét megsebezve orvul támadt. Hogy meghajlott az úri, büszke szálfa. Száz földi baj már rég nem érdekelte, S míg méla szemmel fürkészte a parkot, ő szellemszámyon messze-messze tartott: S már Luciferrel birkózott a lelke. Ám hiába volt jócsillagja veszve: Sztregova egén villámlott az Eszme S a Tragédia biblia lett nekünk. Ma Ádám álma, igaz kincses ékünk, S bár Éva csókjáról csalóka iz száll, ö mégis igy szólt: „Küzdj és bízva bízzál* JÓKAI MÓR, Megépítetted mesék Bábelét, Szép, zengő tornyuk ostromol eget, S mert Napkelet -bubája szállt Beléd, Vak, bomlő Homály sose fenyeget, Jövőbe-multba láttál egyaránt, Varázsvessző volt kezedben a toll. Te megzenésíted a bús magányt, Ha zsongó szavad szívbe duruzsol. Száz müveden az Isten védjegye. Most csodálat szavát honnét vegye A lelkünk? Bukdácsolnak bókjai. Ha szebben nevet ránk az égi bolt, Tán kék szemednek szép mosolya volt: — Mert égen is földink vagy: Jókai, Kenyér | Irta: Terescsényi György A beteg asszony dermedten feküdt az ágyban. Tíz napja verte le lábáról a tüdőgyulladás és most, hogy kissé magához tért, mohó és türelmetlen sietséggel kérdezősködött és rendelkezett maga körül. Nagyon szegények voltak. Messze, a dűlő legkülső szélében, elhagyatva éltek a kis tanyában. Férfi sem volt már a házban, csak a tizenötéves fiú s a nyolcéves kislány. Apjukat már elvitte a kegyetlen kór, ők hárman még folytatták vele a harcot. Az özvegy, ott az ágyban, mintha egérutat nyert volna s igyekezett jól kihasználni ezt a kevés időt. Minden erejét összeszedte s ülőhelyzetbe kapaszkodott a párnák között. — Hány nap óta fekszem? — kérdezte tőlük, amint odajöttek az ágy mellé. — Ma van a tizedik. •— Ettetek azóta? — Ettünk. Kenyeret, tojást. Ami még volt. — Hát az állatok? — Elláttam őket, — mondta a fiú. — Van még liszt a ládában? — Van egy kevés. •— Krumpli? ■— Az is. ' — Van-e még kenyér? — Kenyér már nincs. Elhallgattak és sokáig csak a beteg sípoló lélegzetvétele hallatszott. Akkor megint: Hozzátok ide a lisztet, hadd lássam. Odacipelték ágyához a nehéz lisztesládát. A beteg erőlködve felemelkedett és reszkető, sovány kezével beletúrt a fehér halomba. — Ki süt kenyeret? — nyögött fel tehetetlenül. A fiú nem válaszolt, ő sohasem próbálta. A kislány is gyenge volt hozzá. Sokáig ott álltak és hallgattak. De a beteg rájuk kiáltott: — Hozzátok ide a bakot, a teknőt! Melegítsetek vizet... a tálasban van az élesztő, a felső polcon, hátul. Mindent behordtak az ágya köré. Szürke világossággal telt meg a kis szoba. A felhős áprilisi réggé! enyhe volt már és virágba bontotta a gyümölcsfákat. A tanya körül nem mutatta még semmi a változást. Az udvarban tyúkok kaparásztak. Félrehúzták az asztalt és a lócát, a fiú az ágy mellé állította a dagasztó bakot, ráhelyezte a teknőt, előkészítette a szitát, meg a szakajtókendőket. A beteg tovább parancsolt: — Előbb vizet melegíts a barna lábosban. Négy telemarék sót vess bele. Négy kenyeret sütünk. A fiú ugrott és teljesítette a parancsokat. Aztán sorra a többit is. Szitáld bele mind a teknőbe. A betömött repedésig érjen a liszt. Törd meg jól a régi tésztát. Még apróbbra ... hadd lássam, úgy. Keverj bele korpát. Mutasd, mennyit vettél? Még egy kicsivel többet! Csinálj fészket a lisztben és keverd el benne .:. Most takarjátok le, hogy keljen. Amikorra mindezeket megcsinálták, a beteg arcán nagy fáradtság látszott. Lélegzete mély volt cs tompán köhögött. Megigazították a fekvőhelyét és várták a további parancsokat. — Most a lovat lásd el! Csalamádét adj neki, úgy, ahogy mutattam ... — Igenis, édesanyám ... — Marikám, szivem — hívta most a lányát. — Seperj ki, csinálj rendet. Szedj rozsét, aranyosom, gyújtsd be a kemencét. .. így múlott el néhány óm. A fiú megfejte a kecskét, ellátta a lovat, szaladt ide-oda, tettvett, ügyeskedett. Ezalatt az elkevert élesztőben megindul a csiraképződés. A beteg megint fcl- tápászkodott, nyöszörögve féloldalára fordult, hogy valamit láthasson. Folytatták a kenyér- dagasztást. — Mosd meg jól a két karodat, egészen vállig. Vesd le a felsőkacabájt, köss lepedőt a nyakadba... Márikám, nézd meg, forró-e már a viz? — A kezem még állja. — Éppen jó. Vegyétek le. Apróra teljesítették gondos utasításait. A fiú letisztálkodott, nyakába kötötte a lepedőt. Az anya akadozott, hosszabb szüneteket tartott s néha olyan halkan suttogott, hogy le kellett hajolni az ajkaihoz. Minden erejét összeszedte, hogy eszméleten maradjon. — A felőlem eső végén kezd el... A sós vízből öntsd fel. Ne végy túlsókat. Később majd eressz utána... Lassan keverd, hogy felvegye az egész lisztet. Most az élesztős részt tedd hozzá. A két öklöddel, szép lassan, de ne hagyd félbe ... A fiú előregörbedve dagasztja a halványbarna masszát. A teknő tartalma lassan összeáll és szivósodó csomókban rátapad mindkét alsókarjára. Lágy és langyos a tészta, mint valami eleven test. Mindjobban összetapad s el-elválik a teknő oldalaitól. A kislány feltátott szájjal áll mellette. Félrebillent fejjel, félig lecsukott szemhéjai alól nézi őket a beteg. Motyog valamit magában, könnyei befelé folynak. Most imádkozik és visz- szatartja magát, hogy fel ne sikoltson a vergődésben. Érzi, hogy gyengül, pedig mozdulatlanul piheg a párnák között. Ezt a kenyérsütést még ma el kell végeznie! Egérutat akar nyerni. Ma még van ereje, ma még megsüthetik a kenyeret s a többi az Isten rendelése. A teknő széle ütemesen verődik a bakhoz. A fiú liheg a szokatlan munkában, a teste átforró-, 1937 május 23, vasárnap. Főlerakat: ENGEL D. BRATISLAVA, MASARYKOVO 6 — VENTUR U. 12 méréseket, amig hiányozni fog nála a szakszerű ■és módszertani felkészültség. Az esetleges^ nyári falukutatásra feltétlenül központi irányítás mellett álljon össze az ifjúság, ideológiai különbség nélkül,'mert csak igy lehet munkája eredményes és csak igv akadálvozhatók meg a biztos túlkapások. Aki Szlovenszkón tendenciózusan csak süllyedő magyar falut fog látni és megírni, az a kép hamis lesz, tudománytalan, kisebbségcsüggesz'tő és destruktív. A főiskolás ifjúság között egy uj élcsapat van kialaku.óban, amely semmiképpen sem akar elveszni a kisebbségi magyar közélet számára, nem akar kispolgárrá válni, a főiskolás egyesületek és mozgalmak lázas légköréből kikerültén, nem akar belefulni hivatása robotmunkájába. Nem erre készül. Ezt az ifjúságot anyagilag és erkölcsileg segíteni a kisebbségi társadalomnak önfenntartási 'kötelessége. _ Erkölcsileg akkor támogatja, ha bizik_ benne és ha az ifjúságnak nem kell örökösen jóhiszeműségét és magyarságát bizonyítania. Anyagilag pedig, ha a kisebbségi társadalom minden egyes öntudatos, gondolkodó tagja belép a magyar főiskolások egyedüli segélyező szervébe, a Mensa Academica egyesületbe. A tag-gyűjtés a nyáron megindul az ifjúság közreműködésével. Mi sem természetesebb, mint hogy a MA jobban fogja tudni segélyezni a magyar főiskolásokat, ha a jogos állami szubvenciók megszerzése és tagjai számának^ gyarapodása után nagyobb összeg fog rendelkezésére állni. Igv semmi akadálya nem lesz annak, hogy a MAK-ok könyvtárába a hiányzó könyveket megszerezzék, tankönyvkölcsönző szerveket létesítsenek. (Jellemző a tankönyvek drágaságára például, hogy az orvosin az első szigorlat hat tárgyának a könyvei 1765 koronába kerülnek.) A MA-nak a nagyobb anyagi alap kiépítése után feltétlenül létesíteni kell majd egy-két külföldi ösztöndijat, miáltal meglesz adva a magyar főiskolásság egy-két-kiválasztottjának a lehetőség arra, hogy ellátogathasson a külföld müveit kul- turcentrumaiba, honnan az adott kulturle’hetősé- gek lehető legnagyobbmérvü -felszívása után európai kultúrával és életszemlélettel térjen vissza kisebbségi közéletünkbe. A MA-nak minden évben pályázatot kell kiírnia főiskolások részére az éppen aktuális szlovenszkói és ruszinszkói problémák — valamely vidék szociográfiai felmérése, népegészségügy, irodalom, történelem, stb. — tárgyköréből. Ez kettős, sőt hármas célt szolgálna: amibicionálóan hat. a-z ifjúságra, felszínre juttathat tehetségeket, anyagi lehetőséget fog nyújtani a nyerteseknek. A főiskolás ifjúság kvalitása egyenes arányban fog emelkedni a kisebbségi magyarság részéről jövő megértéssé^ és anyagi támogatással. Ha igaz az a közmondás, hogy akié az ifjúság, azé a jövő, akkor a kisebbségi magyar társadalom jövője ilymódon biztosítva lesz. sodik. Lágy cuppanások hallatszanak, amint dagaszt. — Leválik már a kezedről? — kérdi megint elhaló hangon. — Még egy kicsit ragad. — Tovább, tovább! — sürgeti türelmetlenül. Vergődése olyan, mintha ő maga igyekezne, ő dagasztaná, ő erőlködne a teknő mellett. A fiú forgatja, váltogatja a lassan egymásba boruló felületeket. Birkózik a kihűlő tömeggel, nagyokat nyög és sűrűn pislog az ágy felé. — Elég... — hallatszik végre. — Most hozzátok a szakajtókat. Elosztják a tésztát s vigyáznak, hogy mind a négy kosárba egyformán jusson. A meghasitott résszel befelé kell belecsusztatni egy-egyet, vigyázva, hogy ki ne dagadjon. Legalább két órányi kelésidő kell még, addig letakargatják. Ezalatt bemelegszik a kemence is. Előre kotorják a parazsat, benyúlnak a vető száján s a kukoricasuska bojtjával letisztogatják a sütőpadot. Délutánra jár már az idő, amikorra bevetik. Akkor megeszik az utolsó falatokat, amit még a házban találnak és csendben várják, mig az uj kenyér kisül. Kívül lefelé hajlik a nap és biborsugár esik be az egyik ablakon. A fény körülfut a falon, sugárzó körbe vonja a hétfájdalmu szent Szűz kopott képét és alatta Csóti Rózái rózsafüzérrcl átkötött menyasszonyi fejdiszét. Egy kis időre erős, szinte vakító világossággal telik meg a szoba. Kisvártatva, mintha a falak láthatatlan résein szűrődne be, gyengéd, lágy illat kezd el lebegni mindenfelé... Mind a ketten az ágy felé pillantanak és szivdobogva figyelik a beteget. Az anya verejtékes, álomba ájult teste mozdulatlanul fekszik. .Csendesség van. csak egy tücsök muzsikál lelkendezve a kuckósaxokban.