Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-04 / 77. (4223.) szám

TKipIoqsi gpv$

XJa niBjJBf mau jjbiui jasaicq b gjpad ug ■)jof Bqztrqjpq b íJBfpujui zb sa >(944941894 -j? s; ;buik(It!S&p9 ‘qa44(A nqzpqjoq b Jo>jj|\"11188 A'ÍJ'bA ‘JBUOA B 3-XgaUI XSoq ‘lUEjpil) UISU ‘>(3)434 BqjElIÖA B JO>U i\J ‘>|B}JOJI[[BZS BqzBqjp>j (Auoszod B jbjibuoa osjagai \

•UIBqB| B

a\jp) uba ja Xgoq 4bjjó;jdB[|B3am sa soajo zb 449!' jjBfpurui sa >(34434 BqAgB zb 3ipad luaSug" -uba joq XSoq ‘Bjpnj sí usau ‘4404 -piSaiu uiBÁ’uBsapa zb JoquuB ‘Xuozig ‘qa)-JIABZBq 8? BJISOOq B >|a)494(3í JjpfpUIJ^

*nomBqB|

qqof b )uaoi;p qawq 9S|n^q y 'niajsa b|b rsaoq b ua sp 4isoo>( b q^ojuBjgaui 8? qd4 -pajigaui qBAOi b jjaui ‘^nputp isaoq b ap ‘ru|"n uibíjh>|B By -luzisaoq majjajazs u? ag ;"bzbi| ajaA{) :BUBqBjq jzb iuajpA;sai ‘bjeT -isooq b ^oAjijiaj jaquia zb sp (BAisaoq Aga qun 4 zoqjiqB 4 ’ uaqzoqjfj "aiajEiZBq qunynp -ujja ‘qun^ppjnjSaui Joqrui s? |upqjnj quRV -iramja laumiajaAjsa} y ’uibjioa saApjBH

•pojoj-|a uiBqBi b joqiiu ‘qoA zb qqoXgBugai B jnzoq qos y * *4.19 jasa^Bq qos jpta uiagug

ppoqsopjtu ‘ma gi -ing gzso IIA ^AlOHyH Q3YZS :^JI (XYíIYTJJ IYlOMSl)

2 uusSu© 4J0 40S0|oq U0A|jyy

♦♦♦

•p apa-if^pj rna&rqos Xuozig •jjbuib^ub^ 9iq e za i]0a aqoaj luoraozg

■);b,b

ojad A.ra 49q.n94.104 loopop .ÍSbu ua-Ajuu •[>04 -uqqiq -inau )soai ’ui'Oaub[Si>( saApég —

(Kipuoiu uBtuouiozs

iTfAUiB«apg "|b.iJppBUi qrLrnmi.iy b uwpreoq

‘bzss’da 1194 ea.iis uasapiAOy "UB^n b^so-buí v 4p'F[B7.s aa)pö['i qoqozaq Equuft 443S9iq

A.ÁU0>( Y •JBJBP'BUI Siq B TUdB^fja J|B8SBJ.od

Á.9a s ‘Bqpqozs b )in?.un«aq e^soboi b 9q

"B>(I.l-ejx aippj qajauaíjoí stq v ;za uiosbajoP íjvsa •uaqo.iad b uaqqa ‘uibaiib uaíf] — •404ÍB zb aq bTíjtisó A’.?oq

‘íAuBapi.^ b aj.iaq BCÁuBsapig zb b-j-ÁíÍBq baji A’u sa puaiuiq ppqtqv 'u,QfPÖ^dq-i uapBiqBzs íisoiq A.őa ÁS'oq 'UBqqqozs « qaipia.ouai>| dBu A^-q -Epoj-iB) iiBqBqqqBX ’BfBqjBpBiu dazg A.ö'a j oa jjbub^ubj^

t>J'0‘U >(Bp[,O30UBJCd q.UlB

ASba ‘qaptaq aatuiB qzB uqpo'p.i .oaai 04434 uiasBqqg ’4[0a zbubAííii sí .ioa[í{b 4a]3434 b ‘fírZBJfiSOOq A.oBA •IU1B49S B4AIl] B[dBS3l)(3 zb Bq sg qao-iad ÁS* Qba qBso ‘uibAub -83PP ua.oi ‘uia.oi ‘94[ap3j 4ZB aa.i3 9 — 411104. -BqBq b api pzoq ‘saApaq BqiJBjv' :rqan tq -poioui BfAuBeapa zb bh ibI’jba 4t93.iad ÁS-9

qB90 ‘4J'Bl‘pXU'|I\- :9'4I3[9J r/B .o|pni(UI PajUIBlBA

34J3q st iqaBq bjj q[0A bsb^ozs zssoj AJfq •AuBa[siq iiAau BqpiBjí Aiía jazaASa qo^v

OUÁU0K ‘S0A8 IT ‘Hoaxys iNíyaHíl «íío;íP,ioí ipqioSuy •••3J0d X60 >)DS3

*B[nA9 Aiaauasq

•qBUBqpso b

ízsnAu b i4opoq[B[Bq — A.oba Auaui;uia.ia4 í349jnaoAuoq sa soqo ‘qAizsoí uiauBjp —

oiazaAoaáapi 44az9App3.o ua .ŐB[i®BS>o}uq qoA^BA raau u? ;b>|oj b 4jopnz -BI] JOJB.o’BUiqBfBS 4IÍIIB ‘ZB qoAJo'BA 0190 U3

11°I°H ■zoqpBAuB zb ‘iz9ti.Au •qa[4az3ABZss;A iqQjnüai a.uauiB -uiBu^rt ajaA.o joqqy — \oaui ‘^aio ‘oia.ia.oT.o9j\T —

(iBqtzsniAu ‘zsaiABráaiTi A.ooq ‘a-pa.i •LU9;3paz99A oi9S ‘fsq inog 49qua lúaú JoqqB ‘qBup^AuB zb aqaúuaAS ppoSoj -ozs A.??i S3 BJpBAUB ZB ál|>UlOI SSB^qBU •i’sdB; srq 34 ‘49X^94 90 paAp joqsBp[ —

:B44B4qoiq sa jBqizsoAo b jqqpS^sSoj a4pa°.uaiq qoipj b ipidaj-a; iipad 0^093 y

•qöl-8dp-.a9Ui ‘{oq.oBjtA b 4|tioiil){ qBqqBq^t 449p

*3A9JaurSaui qpnqaj up4qq b jbiu c>[qn.i so.r-0A S04BZB[BAS B UB411Z9 |9'93U3<Í 40 Sa Bq,Bi-utoA.o Biooq Bqo.i e 4{ii.iaq9[ ^bui saSj^ra >1 os ozoq 4[B[Bq b ‘4[iAutq jpqsapQqjpja zb .íipad zg *i94-„syro'j“ b [ujn.pBqBzgS'aiu juiq tuasA^oqas ap ‘íeqpj b 44ppoq[o.ia ‘bzso^

’4[0A saqsiii 4Jaui ‘4-iazB uadda ‘4pBqB.o.9Ui 440 93 44399 Bq^qjoj uqoj b uasauaASd qo4 siaqsnq b :440Z|;k> uaqi -3zsA®bo Siqiad Bqpso b q^f'pzs b B}404'^4i'X •ozs uba [pj^^qtáfai'arq BS'BsquBjBj .lOqituiB ‘ioqqB uasQUQjnx 'qqBqrOjso sí i?u9qeo4Bf

^ojfSB^‘-4 -o ’ITA ‘npiop u?ra!?ll 'Bfpuojoq 4u«(zs í? xy

:Bfj?A up4n B1PIBH ‘BÍpinSaui [BAyf qos-qog íBl'4BSi,'BqSaui 113451 pp •aqSa zb jaj pinq 4?ui( ‘aApjazsso 4pzaq 4?q V ‘BJpsoAJO qai?i b IPJB4 4Í0 ‘Bzpq U34SI nio[duia4 y

•WOldWHX

•B9SBX ‘8^9 gx ‘Bqsn4jp|\[ ubaj

•pq b |pnq ipqpn?^* S ^oSpsSijA qauiQJO qos 440ZOH ‘pdBipx 9Í B u»a 4H ‘SpijA zsp3a zb 44ai J?qaj •qa4aA'3a qesa JoqqB 4?h

qpsoioumAS B 5f34!43J3ZS Bfi

•qa<4ajnzs b ^buuba 441 s *799 zb uba 441 ‘jyAu b 4imuig qpzsajjazs psqBj gpjjA ‘soíOxunAS pf qos b qpg ‘49J b jbui soSubji i94?lBP ^ospzsBy 'jBpBiu qos b uofSaui g ‘pBqBj ÁSnj siq qos uoqpj y \1p4Bq b jbui inpioz “aSapm 194 b jbui jnqAug

‘XVZSA3 AD?N V

•u9Z9psiy ‘&3A9 xi ‘Jjpix Japniv

•B44BJís3aui 4pdurd y EXÍlBd siq S *B4pB;a 4BqsaBAOj y EfpqndB up4ZB JazsASg

•ppaqsopjBX ‘93.\a gx ‘l ’O 'IXA *s

•axiagjaAugara uBsojpzsnn Bqpu ‘Bqpu § ‘a4434aSaui ‘b4)bM^3W 4pdiJBd B «qnBd S1M

IPUÍKd s!^l B U3AUJOZS apzapuaAJogaui ruiy ^pduBid qaoAuoAg Agg EfpqndB iqau sí 44aA

■IUU3A 40)Bny

iqau 410A fpzsnni sg ‘muai 4JBqy 94Z»pAua44Bíl9'nBd ^>1 V

*01ZS3Aí«lIVTiy sra V

•pip3qsop.iBx ‘S9A? 8X ‘ouaaag q;px

"japioj sapp zb 4x3 jBApf napúim gam Bfpiy ‘)ua4S] pf b uiajpq jaggaj ‘a4sg

nuagua lojpjoj dpzs g BujBSOia Ajam ‘sauiq b zb soujjq

•Uiap|OJ9[UZ8 BgBÍa

‘sáp? zb 4Z3 up uia43jazs

'44B;e ob^jb sogBJiA V ‘pBqBj !'b3B>| ipjqfBqauuaAo UB4Bq B [npiA [p4P4JiSDBg ‘fB4 b soguBq IP4jcpjypBi\[

•njqazs ajajaaza qog qizopBijAu uaqiaf4jag •njazsÁga s ‘sapuasg ‘ppaqsopjBX dpzs ‘mapiojoinzg

•W3aiQJ0iazs

8 UBy

\a 81 ‘1 0 'íja ‘soupr 8 uba

'UBquiBzpqpiijzs v. uiopoqz94JB4 uasaAjzs ag ‘UBqqBqtu qqazsgaj B qoapf s; rnau Bg •souipzsduu niazsASa uípdEsapp zb íjajy ‘qoipzjjn iuasgpui ap ‘ma44oujaj mi g

*uBqsBqB( 8agpssa4zsj4 ap ‘njazsÁga Aga uisubh ‘üBqpdmod 9injiA mau ap ‘mpAunsapp zb 4[aAau ipp •UKqqpqnj bjjp más JOqy;B mB4JBf mafq ‘uBquiBzpqtqnzs e uxa4paqaAOu ‘1113440^

'soAguoJ b 4uiui ‘80410J B qqazs 4J3U1 ‘BjJJBAaq mBAuBsapg ‘soAguoj mau sp B|zspf ‘mpqiu b 4[0A naazsAgg qamasadpi siq os|a zb 0134494 uaÁpq b uaza g ^amazaq bjbuii Jozspr3 szsso mBjiosDinq uaApq b uazg

qpij sapp bj 041UB4 !HJb[ s 4JC4BgoiJ 441 ‘mpAuosapp zb 4jBqÍBp ‘4;odp 441 •ma4aip zsaga la ma4loji04 441 4-íaW ‘uia4aj3zs upzc iBqunzBq im b ug

’SHHA

ív svai voavADVN sím

é

— 101 —

~ Oíl —

— 106 —

Ak Ldeqew/czdü

Xyulanyónak volt egy rako-ncátla,n kisfia. aki akaratos volt, szófogadatlan, önfejű. Minden intelem e lenére mindig elcsatangolt . az anyja mellől és a kelleténél messzebbre bátorkodott, egyszer aztán úgy történt, hogy alaposan eltévedt a bozótban és nem talált vissza az anyjához.

Ment erre, ment arra és kere-ste az utat a fészkébe, de setiogysem talált haza a kis síi Időn yui. No, potyogtak a könnyei, de már késő volt a megbánás, hogy nem fogadott szót az anyjának, aki aznap is csak hiába intette:

— Me lettem maradj, mert pórul jársz.

Kétségbeesetten kereste a nyuszi, merre

menjen az otthoni földekre s ahogy hol jobbra tért, hol b3.1ra, egy nagy erdő széléhez érkezet'. S itt kövekből, mothából jól- toss/.uI összetákolt kutyaólnyi házikót vett észre, melynek ajtaján a következő feürás volt:

,,Hatóságilag engedélyezett idegenvezető.14

No, megörült a kis nyn!, kopogtatott az ajtón és már kezdte is:

— Jaj. elmaradtam az anyámtól; mondd, édes idegenvezető bácsi, nem mutatnád meg nekem az utat, hogy szerencsésen visszataláljak az anyámhoz?

— Nagyon szívesen, te kis idegen — felelte a házikóból egy nyájas hang, mindjárt utána ki is tárult az ajtó, kijött a házikóból egy vörosbundáe. snmyiszemü álját és betessékelte a nyuszikát a kis házba. S mihelyt bent volt. a vöröebundás hirtelen rázárta az ajtót és kajánul röhögve mondta:

— Dicsérem az én nagyszerű eezemet. Kivá’ó jó ötlet volt, idegenvezetőnek adni ki magamat. Már eddig is sok állat lépre ment, eziután is fog s nekem mindig lesz imit ennem. Ezt a nyuszikát majd megeszem ebédre és kerül majd ozsonna és vacsora is.

Meghallotta ezt a beszédet egy eeóka, aki akkor került arra a vidékre és éipipen azon a fán tartott pihenőt, amely alatt az „ide- genvezető“ háza állt. Meg ifi botránkozott a becsületes csóka és megfogadta magában, hogy kiszabadítja a foglyul ejtett nyuszikát.és megöli azt a világeeaó rókát. Mert, hát róka volt az a vörösbundás „idegen- ve zető ‘.

Ke is szólt a fáról:

— .Jó reggelt kívánok, koma!

A róka csak felpillantott és rnár étvágyat kapott a csókáihoz is. A nyuszi után finom, jó csemege lesz ez a gyenge h.iiR.i, kuka-ori hízott csóka. És nyájasan f"Ie!tn: Jó reggelt magának is, jó reggelt! Ua

meg nem eértem, kihez van szerencsém f

— Az én becsületes nevem: Csóka.

— Az enyém meg: Róka — örvendezett álnbknl a bundás. És iziben fo’ytatta: — Te: csóka, én: róka, milyen pompásan rimel ez a két név. Ez azért van, mert. mi rokonok vagyunk. A szarka meg a farka is rokonok,' a görény meg a sörény is atyafiak.

— Ne mondd — felelte a csóka és adta a csodálkozó tudatlant. — Farka nevű állatról még sohasem hallottam, sörény nevű állatról még kevésbbé.

— Pedig de csodaszép teremtmények azok — hazudta arcátlanul a róka. — Itt laknak a szomszédban, elvezetlek hozzájuk, hiszen én vagyok az idegenvezető, teli át gyere le.

— Csak azt lesd — gondotlta a csóka, fennhangon meg azt moaidta: — majd később. Előbb mondd meg nekem, kedves rokon, hogy még mi szépet tudsz megmutatni, ha lemegyek?

— Még a királynak a palotáját is. testvér — felelte álunkul a róka. — A föld alatt van a vi ágszép palota és hét kapuja van, olyan roppant nagy.

— Az bizonyára a te odúd, te gazfickó — gondolta magában a csóka — és csak be akarsz csalni az odúidba, hogy én is úgy járjak, mint a nyuszika. No, de nem leszel már sokáig „idegenvezető“. te rabló. — Fennhangon meg leszólt a rókának:

— IJgy illik az, testvér, hogy ajándékot v.igvek a királyinak. Viszem neki a csodamadár tojását, hogy kóstolja meg a felséges ur: olyan ize van annak, mint ananász- lében főtt diónak. Várj csak egy pillanatig, rögtön hozom is.

Ezzel elrepült a csóka egy helyre, ahol maszlagos redöszirmot látott. Mérges növény a maszlagos redőszirom; magtokja, tojás alakú és olyan tüskés, mint a vad- gesztenye zöldiburka, magja pedig halált- ho-zó méreg. És egyetlenegy tokban több mint száz mag is van.

Letépett egy tokot és visszarepült vele a fára, amely alatt már várta a róka. És ez, mihelyt meglátta a csókamadár karmai közt a tojást, azonnal kunyorálni kezdett:

— Add nekem, kedves rokon, hadd ízleljem meg, ha olyan nagyon jó. Majd hozol a királynak, másikat.

A csóka pedig csak erre várt.

— Nos, tátid ki a szájadat — mondta,.— Beledobom a tojást, te meg nyeld el. Felséges izü. majd meglátod.

A róka, ami yen ravasz, sokszor még a

— tll —

MÓKA

NEHÉZ OSZTOZKODÁS.

Anyuka benyit a szobába.

— Micsoda lárma ez, Laei, Béla? Miért nem alusztok?

— Nem tudunk megosztozni az ágyon.

— Miért?

— Mert a Laci azt mondja, hogy ő az ágy közepére akar feküdni, én meg aludjak a két szélén . . .

KÍVÁNCSISÁG.

Egy kis gyerek megkérdi:

— Tanító ur, kérem, mitől halt meg a Holt-tenger?

FOGAS KÉRDÉS.

— Nem harap ez a kutya? — kérdi egy kópé az eb gazdáját.

— Ne félj, nem.

— Ha nem harap, — nevet a gyerek, — akkor hogyan eszik?

BOSZORKÁNYOS természettan

SZÖG.

Nyári kirándulásokon is elszórakoztathat bennünket a „nyakas44 üveg. Szöget vagy Hit kötünk egy szál cérna végére. A tüt belógatjuk az üvegbe, majd erősen bedugaszoljuk az üveg nyakát, úgyhogy a dugó megfogja a cérnát Is.

A feladat ez: hulljon le a szög az üveg fenekére, anélkül, hogy az üveghez, a dugóhoz vagy a cérnához hozzányúlnánk!

Nagyítóval oldjuk meg a feladatot. Erős napsütésre állítjuk az üveget s a nagyító lencséjével összegyűjtött napsugarakat ráirányítjuk a cérnaszálra. Ha elég erős a nagyító, akkor a cérnaszál az üveg belsejében meggyullad, elég, elszakad s a szög leesik az üveg fenekére.

DUGÓ

Fektessük az üvegpalackot vízszintesen az asztalra s tegyünk a nyílásába egy jóval kisebb dugót, mint amekkora beleillik.

Mit gondoltok, ml történik, ha erősen rá- fuj-tok a palack szájára?

Szinte hallom a válaszokat: „A dugó berepül az üvegbe!44

Dehogy is be'e — sőt ellenkezőleg, kirepül belőle. No, mit govdcMok, miért? Mert a fujás. 1 .z üvegbe is Híjunk levegőt, ezzel az ottlévő levegő sűrűbb lesz,

mint mondják: nagyobb lesz a nyomása

s kilöki a dugót.

Hogyan lehet mégis belefujni a dugót az üvegbe?

Ha kéznél van egy üvegcső, az Is jó, ha nincs, akkor papírból sodrunk egy csövet magunknak. Egyenesen a dugó közepére irányítjuk a csövet s erősen beleíujunk. Akkor aztán igazán bederepiil a dugó az üvegbe.

KIS LEVELEK

Több kis magyarnak. Beküldött kéziratotok leközlésére türelemmel várjatok, mert igen sok kézirat, vers és próza gyűlt össze. Azokat a beérkezés sorrendjében fogjuk leközölni. — Szegedi Marika, ürülök, hogy meggyógyu tál, s hogy a nyereménykönyv neked is örömet okozott Légy továbbra is hűséges kis munkatársaink. —- Sperling Évi. Nincs szükség arra, hogy újra fölvegyünk, mert már régen beletartozol kis munkatársaim táborába. Ismételt jelentkezésedet szívesen vettem. Dolgozzál szorgalmasan. — Bödők Etelka, Schwartz Rózsi és Magda. Jókívánságaitokat köszönöm. Szép húsvéti üdvözleteteket továbbítottam János bácsinak. — Reismann Ibi. Örülök, hogy ismét jelentkeztél, remélem, ezután kitartó, ál- andó munkatársunk leszel. — Fekete Antónia. Szíves üdvözletedet köszönöm. — Kálmán Jolán, Bugár Gizella, Horváth Irén, Kántor Margit. Együttes köszönőleveleteket megkaptam. Kéréseteknek eleget teszek, de várjatok türelemmel. — Iván Mártus. Mesédet és versedet alkalomadtán leközlöm. A János bácsinak szóló levelet továbbítottam. — Gajdos Dodó. Remélem, hogy legutóbbi leveleid óta már meggyógyult kezed s a legközelebb már magad fogsz írni. Szép képeidet köszönöm, ehettem azokat emlékbe a többi kis magyarok fényképei közé. Sikeredlhez gratulálok. Könyvedet szívesen kicserélem.

MEGFEJTÉSEK

A 12. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg :

Gajdos Dodó. :: Haris Mariska. :: Kuklis Imre, Kern Mici. :: Mtlller Klári. :: Perjóssy Eszter, Pető Irén ke. :: Rozloenik Bözsi. :: Sdhiwartz Rózsi, Séhvartz Magda. :: S/.eeaey K.láim. :: Tárnok Inna. :: Világi József.