Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-25 / 95. (4241.) szám

svtfYíoai isnmdv ■ llllll, illllll nllllllullllll u lllllliilllllliilHilInllllln ,ltllll nllllllnllllluIlii Ilii illUllnlllllll •qafjadauunSaui uboj|3ui jop-uajzsa sa-otül XSoq ‘bjjb inzsaq zuibj\; jU3|[aui iHil'Ey b ‘bsojbaojiizs SiaquajnQ jnuunjBA ‘3ezsjoj3ui3\[ uasouoinyj ‘qBUiíjo; iiEqA'SBU jbui qajainzsaq-oia zy -jBuinaiiqnf S3p3JZ3A3j3J SEJBJUIOií IIA.ÍU05J B 3aUI 5JIJ11 31}3£Í3zp>j >}9S3sd3iiun qqoA’SBuSaj E U3q -0v'6I ‘BAjiuu a3 iuojbh 'ESjüniaí J3J3Z0q31 -lua S.iaquaj»9 sa ajjadauun ;Áubiujbjb; ASeu fi \7A A3oq ‘fiJJfi qipopfi ttroifiqit* Rl313j33tn Binqosurau bjjjuibzs’ SBjiAJnjxnq zsa3a zy •[aqqa^pazuiau ozaqjaAoq euijjn zt sa jeArBSiqjjaquia jjeiBjejzsfidfij 89 j jajai -árasi jaquia zb ajjaqjozoq 119A3J asa/ap^jjaj 8BjejuiOi£uA.<Cuoq b 5JB83 :so3bxja II3ZS9S3 zg •zaqS9Sjjazd9q npuajscSnui jbui e ja bujoa jjojuqjnf uxau S^suaquia zb Itiqi9U ajazspA -nui sejbjuioAu y -SBjBiinoXuAAuoq b jupa: ‘laqqaXi^uizoqjaAoq gjBqjq azssaui UfiXja jjbí inas BAuyuijEjBj S9 asazapajjaj uajjaASa uiájjazs uaquia zy -3aui ?jaqi9Ji upjn jaAij -9Uipaja 89 respjBq qesD UEqpzfi3i Ufiquozt* ahasojuajap •piazs^Sa jijAiqpuaj Sbijbrui -qoaj jpqaj ajazsaAnui sfijBjiluoXiiAjCuoq y •JJOZOq-JEUOA BJBSBJIJJB 9JBA BqpjBJBSjOZS J93 X3BU b qauqaiuaja zb qauqaza asazapajjaj ftiaq -uajng ‘bzssia qaujazaA Eqjjmn azssani B jpxjaj tauiaja sejeJxuoXu y *si qajjojuo jps ‘qBjuroXu jaqauua ubjiizb j^qqaiíjaiuB ‘jb?| -buijoj óiba j9qsBA qajjajízspq sí qBjBUipj S9 qo3ojo3 1891 b jbui uazsijj ’qBJlOA ^fas -ajaxaiusi sí ;j<qa Sjaquajno IBA9Í jpiu bjBs-OlBJBUZSBq UBqSBJB JXUOÁUAiílIOq fi BUl 5jaXj-auiB ‘qosfijfifja iBqiuqoaJ soAiiozig 'bjjojis -pIEAÍtaiu jojBjopuoS OAjjajuazajj aA3A ubíj -fildfiifi zb jza Jaquia soqo A3a 3iuib £jja[|aq A9 Jazajaq juiui qqoj ajauajja qauug '219AS -aj BssBuijBqjB Bjspjisojozsqos sa íjbsjijjb -ója uasa3axuoj jaqnjaq b jaqaza A3oq ‘jbj, -opuo.3 b jjoa uaqoSaAaj fi ‘qBjjBjBjiq jinj -aq 39V ZB Bj9jiuy *AuBuijfi|Bj njazsASa uajiiizs ajazsa.xnui spjbjuioÁuaAuoij y •bsbíoj zsnquinjo^i Juiui lqanjazsA'3a A’[o puiui qoA’ufiuijB|Bj e ífazá ASoq ‘qiunjjaj ‘ja>j -jaÁuaiujisafiaj >iBjzojozsqos3aui s J9saiasiA qaupqjaj Bqunui jdBuuapuiiu b qauqajaquia zb qajjajiAuuoqSaui qaAjauiB ‘jbroAubuijbi -ej ASbu b jbjjozb qnzssaA ajASnuiazs bjj •UBqAuBJB t - r uapa qoio3ufi zb jjozoAS uaAunoq — ajsajadaiSalu ASbu— jfidBSD joqs y ’jsaz -oqjaiu b 3i35a ajzau jaquia jazauaAjozBzs ASaji'iui ajauaua <>sa 9pB>jBZ6 y '889*0^901 ‘Ijfiqjnj jjojb3ojea soAuBiuoASBq BP9qs s? BíjSuy UfiqMoSsBio »I ^^I°í uBqqodfiU y ipfodoso Ofítuupqoj oifiuy afioápaj diooíf§ ‘jjadaiazs soqajBf nSasijazuiau J.31U3U ASa sa jbASbui jaq unqjBdBSD jjoj -eSojpa ubuioj y 'jjopBUiBj uaqqasaAjazs -aA sa jaqqoj BjEdBSo Biueuiojj 'jjopozSaA inu3jj3jupp[3 ‘uBqAuBJB j:j sazpqjpm y ’si SO5JOJ0119JJ AjBqiRi sa Ajejjjj Ajojb^j juajaf -3aui uasazo^j^ y ’Saui ijbjjojiAu jassazp-^ -Jain ubuioj—jjBAOjzsqasa fi uaqjsaJBjjna }?f -bujoj 9SnJBpqBj izoqjazuiau 9Ajoj uaa3aj -Jas qouja sauag qfiuiBUiBi,B juBjufiSjq y '9mxTg H *o ‘niA ‘e'AW sijbh •íjapjiq ubSia jozspja jzsbabj fi ^jaji' ‘jjjjjAu jfizssfiABj Ajaj\[ ‘3bjia ®s,a zb zg *3JUnl9JB| JBZSSBABJ J1?W SJ JJBJB yq B jaAjajv ‘jjunSyjjA spj saApa^j jjuuqau SpjjA9q y •qpHoyaiAQH v *zgpzs,3aj9a ‘eauva gq ‘rqj uuBUisiag •J9Z9AJ9 sBdxuod jjnA3a ojjaij b za § ‘sjajjjaqiA sí „jpfdfig jjojbASbiv 8i^“ y ‘qajijaqzaAjy jbjbÍji A3j •jjojfifjBjys jijozoq jjoSbjia b jojj^jry ‘qojpyASBA búbjn siSaui Bq ajj '3bj]a b ajpj so’Jbjjj sigyui § ‘3bjja b jjb uias qauiquas jjajv ‘5J3J9A 89 unq lUBjjqfizsaj jzy ‘5J3J98S3J3ZS joSbjia b ‘qajjauuaAQ i ^axgsseagzs •Z!ia97 ‘gaAa xx ‘®pSbjv JajzsiM •qassaqjfnA'3 joSbjia A'3oq ‘uiojba 3ijy ‘jazsauuaj b njokuoAS ‘pajqa uapujjv •jfiSopijEzs aAjasDiSuop aqsoaqaui si>j ‘JBSnsdfiu {zsbabx b Bjfn jjof3aj\j •UBiqjBSnsdBU Sajaui b qizyjBSuia UBqSBSBUI B JfiSjOJBp BJJISOfid si>j •qajajjn joSbjia >jos aqiuajjaqsiyj ‘jajajjjij JJEA-BAJBA b jjazaqjaia ajSyA 'ZSVAVX V XXI •(jrufiSBA ts^A? sujbj\[ •jpjr3us bj Bfjpzs ajajaJazs qojBiíSuB zy ‘jbuioXu ajdyj BSpjp afjaJazaA uajsj yf y •BÁUB PJ3J3ZS Á'|l [aj UOfpBJJIA BjdfiUXUOJQ híjoXjBj JjBuxBUBq jajaja afpaj sí ajsi •3y zb 39U1 assajja 3jBqos A3oq ‘uioubai>j ‘jydauun qau9Aau b uiajja3aui JJajM ’íjoa'Sba 3opjoq Xjjui ‘uib^ub ‘uiopnj uxa>j ‘jjojbA'Sub zb qaua3uaz uaq3a zb uuag •vayrdYNAgM vanv *rz sojosauiaj^ ‘83A3 gX ‘í38Z9f AJBJJISO 4 ’quiijaqa inas jajaAuaq XSn ‘qunjaA uiau jBuoqoS Bq ‘jJajV •aujaqjaA saAnxupjoj b ^Soh jausa au íjbsd jbui psa zy ‘^jfinzBiAj qasajaA b sg ‘jjBupBJBiq sí qyXjoj y •DBqJBs b qunqnqja ubssbT ‘íjBUJEf qopi zssoj ap ‘fg 'PPA^eapofij, £S9A9 gx ‘s<mpf ®^nBA “H •jfpx a BtiíSBqia upjnzy ‘jjBjBq b Bfjijoqja jazsA3a 39W •jpSBUi iq ÉzsjBf qauuaií3 uapuiui A3oh ‘jBiipqBzs BjzBj3aiu jazsA3aS9W 'X8J9J ‘jnjBí jjozBABqaq s £jjazauBZ8SiA aazsA3a 39U1 A3oj| •jjoAŐBq uiau jji 391a 9íbJ9X ® ^^<>H £joA3bu rm qunjZ9uazssQ ■jajzaqafuia BJ9f qssD zg ‘jaqXjad J9qaj b úiBjjp[Sajv 'luajjajinqajpj uadda uoqejqB zy •majpajqyjpj ja33aJ A3a juirny •Qdvigx •Xua^sfiA ‘88A9 gx ‘BjjaziQ JfiSug •zsbabj b jji Á3oq ‘jjajji ‘qpujoqoso (I9ZS B sí jijjQ •BZBq qnXSiA qBuqupXire s ‘Bqjoqosa dazs iui qnsso-jj •qunjaqpazs Xo3pjjA9H ‘qujijaqam BqpsqBZS y •qBUUB ziq iui qunjnjQ ‘zsbabj dfzs b qjzaqjg *3}IQNHIH ZSVAVX •pig £S9A3 qx ‘®inuxpnq Jajíjzouia^ •aqqaSa sbSbiu y qauuaddojxaj iBfSuBq juazg ‘uasapuaso sa ubASb^ ‘[BjozsSsiu sí buoSjo zy •qauj3pj9J3{ uoSzng Xjoja jbjjo zb sg ‘qaujaA jajzsaJaq sg jaqnfaj qEfjfBqSajv •Bqraoiduiaj b qBuzySuijjBzs ubssbj uadazs qoAjq e s •3uBJBq spj *b J9zg ‘SubibS-Suijjo •dYNaySVA •soEquujt :99a9 gx ‘JORÍX ^IQjox •JBSpBJBZS !ZsnXj\I 3ipad jzoq qojqoq y qjpzs "aqdai jjo-jJI "JBpBUI SOJBp B JJOffiZSSJA 'quyAufi yf ‘bSbjq XUBqjnj jbui jáqjizs9^j ‘qsj b qauiupjoz ‘qajyj b qanjnpjoz •BJJJSOBd B JOJBQ uaqSaj sbSbui b uuog ‘BÁjoqi zb jijja 'dcu b jijs uaSaiajv u?q*s3JDifng Dfodoso }}0}n$o\pii m%§paojzsijasj tusa/a }|opti| juajjajuop updnsj — l€l — •pai zssoh ZSVAVX ívsvai XOUVADVN SÍM — KI — ^ 130 ­n1S5­KUTYÁVÁROS A ho'd nem tudta mire vélni a d-olgot, a csillagok is összesúgtak-búgtak csodálko­zásukban s alig várták, ihogv fölszálljon hozzájuk a szél s elmondja, mi történik az erdőben? De 'hát a szél csak másnap repült fel hozzájuk, addig unit ee tudhattak a kü­lönös eseményről. Szerencsére, én előbb ta­lálkoztam a. széllel, nekem elmondta s igy én is elmondom nektek. Az erdő közepém tartották értekezletüket a falu kutyái. Hogy jutott eszükbe, hogy nem, én nem tudom, a hirhozó szél se tudta, de elhatározták, hogy elég volt a házőrző és nyájterelő életből. Ezután már emberi módon fognak élni. Kártyavárost építenek az erdőben, szóval nem élnek ku­tyául többé. A tanácskozás nem sokáig tartott, neki­láttak a munkának s mikor hajnalban a madarak felébredtek, a nagy csodálkozás­tól elfelejtettek énekelni, mert akkorra már fel volt épitve az erdő közepén a kutyaváros.. Nem volt óriási, az igaz, de hát, volt benne vagy húsz, lombokból épített há­zacska, két kis ucca s egy sétatér. Minden sarkon egy kutyarendőr állott s a sétatérén volt egy kiutyakávciház, amit bizony irigy­kedve néztek az arra repülő madarak. Volt kút yakereakedő, kmtyaszinész, kutyapincér, volt ottan minden, ami kellett. Még kutya- szabó is volt s az olyan szép ruhákat varrt a város lakóinak, hogy még egykori gaz­dáik is megirigyelték, volna. Minden rendben lett volna, de egy nagy, ■fehér komondor azt mondotta, hogyha már emberi életet élnek, akkor legalább egy házőrző kutyára is szükségük van. — Igaz, gaz — helyeseltek valameny- uyien —, de melyikünk legyen az? Mert hát egyetlenegy se akart már kutyaéletet élni, igy aztán a legkisebbig és leggyengébb kutyára ráparancsoltak, hogy legyen ő házőrző a kártyavárosban. IRTA: ZELK ZOLTÁN I — Dehogy leszek! — válaszolta. — Nem azért jöttem az erdőbe! Ha házőrzőt akar­tok, legyen az a tapsifülee, de nem én, a testvéretek . . . — Nem lehet, — felelte a komondor —, a tapsifüles nem tud ugatni! — Hát akkor legyen a eündiszmó! — Nem lehet, mert az se tud ugatni! Hiába volt minden, a kicsi fekete kutya lett kutya vár ős házőrzője. Amig a többiek színházban ültek, kávé'házban kártyáztak, addig ő a kerítés mögül ugatta a sündisz­nót, a -rókát, a taipsifülest. Amig a többiek emberi ételeket ettek, addig ő csontot és ételmaradékot kapott enni, azt is csak egy­szer napjában. Nem csoda hát, ha egyre szomorúbb lett s elhatározta, hogy bosszút áll gonosz tár­cáin. Ő volt a házőrző, igy hát ö figyel­meztette kutya vár os lakóit, ha valami baj •fenyegetett. Ha tolvaj rókák, vagy rabló farkasok ólálkodtak a kerités előtt. S mi­vel még sohasem hazudott, el is hittek neki mindent. így történt aztán, hogy nem ís este, de éjszaka, az éjszakának kellős közepén rnagy- riagy ugatásba kezdett a kis házőrző. Ezt kiáltozta kutyanye-lven: — Jaj, jaj, nagy a baj! Szaladjon, ki merre lát! Megtudták az emberek, hogy itt laku-nlk! Jön a sintér kocsival! Nem is egy, de tiz! Nem is tiz, de száz! Nem is száz, de ezer! No, hiszen! Egyéb se kellett kutya-város lakóinak! Föl se öltöztek, úgy futottak kutya-meztelenül, erdőn, réten, árkon, vi­zen keresztül, vissza a- -falujukba. A kis házőrző pedig bement a kutyaháza-kba, be még a kutyákávéházba is s úgy jóllakott pirított májjal, pecsenyével és dobostortá­val, hogy alig tudott visszamenni régi gaz­dájához. Ezt mesélte nekem a szél, én elhittem neki, hát ti elhiszitok nekem? Boszorkányos mutatványok HINTA-PALINTA. Múl álságos kis játékot csinálhatunk ma­gunknak egy száí hosszú, vékony gyertya segitégé vei. A. gyertyát középen átfúrjuk s egy hosszú tűt, vagy egyenes, sima drótot szúrunk belé. A f ii két végét két egyenlő maga* po­fiár szélére tesszük. A gyertya végeire pa­pírból szabott könnyű kis alakokat Ülte­tőnk. lázi'k fognak hintázni. //ioji, nmggyujtjuk a gyertyát- nitod a Jcól végén. Az égő gyertyavég hamaroean cse­pegni kezd. Az a gyert-yavég, melyről ép­pen lecseppent egy csomó viasz, könnyebb lesz, mint a másik s felemelkedik. Majd a másik végről csöppen le a viasz, akkor az lesz a könnyebb s az száll fel. így hintáz­nak kis papinbabáink fel és lle. Tegyünk a gyertya két végén az asztalra kis babatányért, hogy abba csöpögjön' a viasz, -nehogy kárt tegyen vgjamiben* ,.j A kis vöcsök kalandjai Irta: UJVÁRY IMRE. „Ha soká űzöm a halat, Akkor nem ízlik a falat." A halak nevetnek rajta S békák gyűlnek fel a partra. Kutykurutty-kuty, bre-brekeke, Adta lusta, rossz gyereke. Bódorkán nem fog a szégyen, Megszokta ő a gúnyt régen. Csak vágyakszik messze útra, Kalandokra, olcsó húsra. Békák közé ugrik legott S kivág egy nagy szónoklatot: „Unom ezt a tavat én már, Folyton leskelődnek énrám. Nagy kalandvágy hevít engem, Elindulok messze innen." El Is indul, hátra se néz, Vonul, mint egy bátor vitéz. A lábait fürgén rakja, Béka, csiga megsiratja. Bódorka csak ballag egyre, Sik mezőkön s fej a hegyre. Sas Tóbiás fent a sziklán Ul s nézdegél szerte lustán. Bőszen korog már a gyomra: Ebédelni, de jó volna . . . Felrebben hát, körbe röpköd S megpillantja a kis vöcsköt. Ez a vöcsök kis falatka, Mégis lecsap s elragadja. Bódorka csak rémül-szédül, Nagy félelem györtri bévül. De aztán ravaszul, lassan, Beszélgetni kezd a sassal: — Elfáradtam az utón már, Mikor ön jött, kedves madár. Fogadja hát köszönetén*, Hogy utazni segit nekem. Sas Tóbiás nagyot röhög: — Milyen buta vagy te, vöcsök. Nem utazni viszlek téged, Hanem madáré les égne*. Kívánom már az ebédet. Felfallak és azzal véged. (Folytatása követke tik.J Hatalmas emlékművet emelnek Rákóczinak Páris közelében A francia főváros közelében lévő Gross Boisban hatalmas emlékművet állítanak föl II. Rákóczi Ferencnek, a nagy szabadság- hősnek. A szobor tiszta terméskőből ké­szült. Csáky József szobrászművész alko­tása. Az emlékműre a pénzt a Franciaor­szágban élő magyarok adták össze. Hollandia a kerékpár hazája A legújabb statisztikai adatok szerint Hollandiában minden száz ember közül (a gyermekeket, csecsemőket és aggokat is beleszámítva) negyvennek van kerékpárja. ------o-----­HÓKA EGY SZERŰBB MÓD. Az apa náthásán fekszik az ágyban. A gondos mama- — nehogy a gyerekek meg­kapják a náthát, az evőeszközeit, poharát stib. leforrázza. Szeghet üt ez a kis Pityunak a fejébe­— Anyukám — szól némi gondolkodás után Pityu, — -nem lenne egyszerűbb dolog a papát leforrázni. KIS LEVELEK Meisels Márta. írjál verset, vagy rövid mesét. János 'bácsi bizonyára megjutalmazza szorgalmadat. — Pető Irénke. A könyvet, küldd, vissza és ird meg, hogy melyik köny­vet szeretnéd helyette. — Kovács József. Rajzaidat megkaptam. János bácsi dicsére­tét küldi. — Haris Mária. A közlésre szánt rejtvények megfejtését is küldd be. Ver­seidet közölni fogjuk. MEGFEJTÉSEK A 15. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg: Andreidesz Edit, Albreeíbt. Eszti, 1: Dar­vas Attila, Darvas Szilárd. :: Ferenczi An­tal, Forgáeh Klárika, Forgách Ildikó.:: Ha­ris Mária, :: Izsák Tibor. :: Kern Mária, Kuklis Imre. :: Latkóczy Juli ka, Lhiner Ilonka, :: Miiller Klári, Meisels Márta. :s Niszüer Magdolna. :: Pető írónké. Pless Ist­ván, Perjéssy Eszter. ?: Rászner Jenő, Rísz- per Karcsi, RozOosnik Bözsi. :: Sperling Évi, Sebők dfiva, Sebők Judit, Simon Gá­bor. :: Szeceey Klára. :: Varga Jancsi, Yj* Jági József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents