Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-27 / 96. (4242.) szám
■|L7 j9k jHT | XVI. évf. 96. (4242) szám • Ke«f«f ■ 1937 április 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszhói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská n l i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ® ® SÜRGÖNYC1M. HÍRLAP, PRfiHR. A francia politika betegsége (*) A francia kispolgár ismét fanyalogva nézi a világ eseményeit, nincs kedvére a világnézeti harc, nincs kedvére a közép- európai kérdések firtatása, aggodalommal szemléli a véres gomolygást túl a Pire- neusokon, Anglia iránt sem tökéletes a bizalma, Edén szeret rögtönözni és a Quai d’Orsay urai soha ne.m tudják, mire ébrednek, pedig most nyugalomra lenne szükség, európai szélcsendre, némi gazdasági fellendüléssel, nem is a gazdagodás miatt, mint inkább azért, hogy a tömegek figyelme élterelődjék a túlságosan merész szociális tervektől. Igen, ebben az általános nyugtalanságban, áprilisi szeszélyességgel Változó világpolitikai kedéílyhu 11 ámzásban a francia kispolgár meglepő egykedvűséggel viselkedik. Képzeljük el, hogy néhány év előtt még mellőzni lehetett-e volna eny- na Parist, miközben London, Róma, Berlin, vagy Budapest Bécs, sőt Bukarest, Varsó, Belgrád és Prága között olyan élénk a forgalom, hogy a gyanútlan kortárs azt *em tudja, melyik Irányból fog elébe toppanni a nagy meglepetés. Valami készül Európában, Sőt Európán túl, az erők élérik mozgásban vannak s Páris hallgat. Készül a világkiállítás népünnepélyére, olyan buzgalommal, mintha menekülni akarna az állásfoglalás elöl. „Malaise" —> mondják a franciák arra a kedélyállapotra, ami most letargikusan megöli a francia politikát. S ennek a malalse-nek komoly okai vannak. A radikálszocialisták caracassonei gyűlésén megmutatkoztak a francia kispolgár összes aggályai, nyíltan és leplezetlenül. A francia kispolgár, a harmadik köztársaság államalkotó rétege ismét válságba jutott, fél minden lépéstől: balra menni nem mer, mert fél, hogy beleszalad a bolseviz- mus valamilyen formájába, jobbra menni még kevésbbé mer, mert retteg a fasizmustól, a katonai diktatúrától. Boulanger árnyéka az egyik, a párisi kommün árnyéka a másik oldalon terpeszkedik, a népfront pedig dinamikus alkotmány, hiszen motorja, a szociális program óhatatlanul löki-taszítja előre, tehát valamerre mozogni kell. A radikálisok programja ez: nem mozogni, megmaradni azon a vonalon, amelyen eddig járt a köztársaság, kitartani a nagy forradalom szellemi és politikai vívmányai mellett, megóvni az egyéni és gazdasági szabadságból annyit, ameny- nyit lehet, óvakodni a kockázatos szociális •kísérletektől és vigyázni, hogy a polgár politikai hatalmát ne csorbíthassa meg valaha katonai vagy párturalmi erőszakrendszer. Ugyanekkor a népfronton belül egyre határozottabban jelentkezik a szocialista egységpárt gondolata, ha pedig á szocialisták és kommunisták úgynevezett egységes munkáspártba tömörülnek, akkor vége a radikálisok befolyásának, akkor megállíthatatlanul robogni fog az ország a szocialista állam felé. Ezt pedig éppen olyan kevéssé akarja a kiskereskedőkből, iparosokból, vállalkozókból1 álló radikális párt, mint a fasizmust vagy a parancsuralomnak bármely más válfaját. A helyzet ma Franciaországban az, hogy a radikálisok a népfrontban nem látnak egyebet, mint annak a polgári baloldali politikának egyik állomását, amely közel öt évtized óta dominálja Franciaország politikai életét, a szocialisták viszont eredményt, fejlődési fokot látnak benne, a kikerülhetetlenül élkövetA nemzetiek előnyomjtinók a baszk fiola tábornok Eibar előtt lilább angol hajók futottak be a bilbaói kikötőbe - Ai északi offenziva nagy hadizsákmánya - Csend a többi harctéren GIBRALTÁR. — Queipo de Llano tábornok a sevillai rádióban bejelentette* hogyha az angol hadihajók továbbra is támogatni fogják a bilbaói blokádot áttörő kereskedelmi hajókat, súlyos incidensekre kerülhet sor, amelyekért Franc© kormánya nem vállal felelősséget. Hir szerint a nemzeti kormány jegyzéket intézett a londoni kormányhoz és figyelmeztette a beavatkozás súlyos következményeire. Queipo de Llano szerint könnyen megtörténhetik, hogy a nacionalista hadihajók rálőnek a brit egységeikre. Ugyanakkor a nemzeti tábornok azt is bejelentette, hogy á valenciai flotta legnagyobb hadihajója, a „Jaime 1“ Malaga bombázása után Sabinal közelében zátonyra futott és nem tud elszabadulni helyéről. Egy vontatógőzös és két torpedóromboló megkísérelte, hogy a hadihajót megmentse, de egyelőre eredménytelenül. A nacionalisták két bombavető repülőgépet küldtek ki a „Jaime 1“ bombázására. A baszk frontról Llano tábornok azt jelenti, hogy Mola tábornok csapatai folytatják az előnyomulást. A nacionalisták három és fél kilométerre állnak Durandó- tól, de csak akkor nyomulnak be a városba, ha az eibari szakaszon operáló haderők megerősítik őket. Az eibari hadoszlop vasárnap elfogalta Iberriszt és Asconedie- tát, valamint az Eibar fölött uralkodó magaslatokat. A granadai fronton a nemzetiek öt kilométerrel1 előnyomultak a Luja hegységben. Élelmiszer Bilbaoban BILBAO. — Vasárnap este újabb három brit élelmiszerszállitó gőzös érkezett a baszk kikötőbe. Összesen tehát kilenc angol gőzös törte át Franco blokádját. A Thurston gőzös szerint a tengeren két brit torpedóüldözőn kívül1 egyetlen hadihajót sem látott. A brit hadihajók minden alkalommal a három mérföldes zóna határáig kisérik az angol kereskedelmi hajókat, ahol a partvédő ütegek védelme alatt megközelíthetik a partokat. Bilbao előtt a nemzetiek egyetlenegy aknát sem raktak le. Katonai zendülés Granadában? VALENCIA. — A Valenciába érkezett jelentések szerint Granadában vasárnap reggel súlyos katonai zendülés támadt. A nacionalista kezekben levő városból a kormánycsapatok heves puska- és gépfegyver- tüz zaját hallották. Délben 12 nemzeti repülőgép jelent meg Granada fölött, közülük öt leszállt, a többi bombázta az egyik városnegyedet. A bombázás soká tartott. A kormánycsapatok véleménye szerint csak katonai zendülésről lehet szó, mert ha a polgári lakosság lázad föli, a katonaság könnyen végez vele és nincs szükség légi bombázásra. — Ezt a hirt természetesen sehonnét sem erősítették meg. Madrid bombázása VALENCIA. — A tengerészetügyi minisztérium jelentése szerint a kormánycsapatok az ara gon fronton bombázták a nemzetiek állásait. A terueli fronton a milicia tüzérsége lőtte a jadraquei pályaudvart. Barcelona közelében egy olasz hajó megkísérelte, hogy a parttól négy mérföldnyire lelőjjön egy köztársasági repülőgépet, de a repülőgép elmenekült. A Tarragon hegy előtt egy olasz páncélos cirkáló nyolc kilométer távolságból bombázta a partot és az egyik fölszállt kormányrepülőgépet. A Madridból érkezett jelentések szerint a nemzetiek vasárnap újból bombázták a várost. A legújabb bombázásnak húsz halálos áldozata van, mig hatvanöt személy megsebesült. A gránátok legnagyobb része a Gran Via környékét érte. A polgári hatalmat a városban ismét egy, a pártokból álló bizottság gyakorolja és Miaja csak a katonai főparancsnokságot tartotta meg. A város uj vezetőségének első teendője az volt, hogy megszigorítsa a kiürítési rendeletet és igyekezzék minden polgári személyt eltávolítani a spanyol fővárosból. Az előnyomulás tovább tart VITTORIA. — A Havas-ügynökség jelentése szerint a nemzetiek vasárnap délután áttörték a frontot az eibari völgyben. Délután 17 óra 30 perckor a várostól délre fekvő magaslatokat a nemzetiek megszállták, majd húsz nemzeti repülőgép jellent meg Eibar fölött és bombázta az erődöket. A nemzetiek három teljes üteget és ötven nehéz gépfegyvert zsákmányoltak, Franco főhadiszállásán hivatalosan megerősítették azt a hirt, hogy a nemzetiek elfoglalták Verris falut a Biibaoból Eibarba vezető utón és áthaladtak a durandói völgyön. Az EUoriotól Verrisig terjedő előnyomulási területen a nemzetiek megszállották a stratégiailag fontos magaslatokat és Eibart elvágták Bilbaotól. A késő esti órákban a nemzetiek megkezdték a leszállást abba a völgybe, amelyben Eibar fekszik. A baszkok kiürülték Eibart VITTORIA. — A Havas-ügynökség munkatársának jelentése szerint a baszk kormánycsapatok elhagyták Eibart és a várost felgyújtották. kező szociális állam alapzatát. A népfront épületén tehát nemcsak politikai szakadás látható, amit könnyű kijavítani, mert hiszen csak taktikai nézeteltérések és civódó egyéni érdekek következménye, hanem belső szerkezeti ellentmondás, amely eddig is gátolta az egységes népfront-politika kibontakozását s amely egyre súlyosabb béklyókat rak a kormány kezére-lábára. Ezért kellett Blumnak beiktatni az úgynevezett ,,nagy szünet ‘-et a szociális reformok valóraváltása terén s ez a magyarázata az általános elkedvetlenedésnek és passzivitásnak is. A népfront egysége a fasizmus ellen közös küzdelemre épül fel. A népfrontban egyesült pártok határozott nemmel válaszolnak a parancsuralmi törekvésekre, csakhogy ebből a határozott nemből nem 'lehet évekig megélni, ebből nem lehet még pozitív munkát kikovácsolni. Mert hiszen amilyen határozott a nem az egyik szélsőség felé, annyira határozatlan a másik felé. Már pedig a francia ci- toyen épp oly kevéssé akar katonai, mint szociális parancsuralmat. A szocialista pártok viszont nem lakathatják jól tömegeiket azzal a negatívummal, hogy sikerült elkerülni a fasiszta veszélyt, ha ugyanakkor nem sikerült határozott lépéseket tenni a szociális vagy legalábbis a szociálisabb társadalmi rendszer felé. Ami sikerült, az nem egyéb, mint néhány fontos, de távolról sem sorsdöntő szociális vívmány kierőszakolása, maga a rendszer azonban kitart csökönyösen az 1789-es ideológiai alap mellett s a nagy forradalomtól csak enyhe reformok erejéig hajlandó eltávolodni, de arra vigyáz, hogy egy uj forradalomig ki ne lendüljön. A népfront szocialistái igyekeznek saját elgondolásaiknak megfelelően a szocialista fejlődés elmozdithatatlan alapkövévé tenni a népifrontot, a radikálisok viszont igyekeznek ezt az alapkövet múló epizódnak tekinteni, taktikai szükség kényszerének, amelyből az idők változásával csak éippen annyi maradhat meg, amennyi a merev ó- demokratikus és óliberális polgári felfogással összhangban van. Röviden: a népfront a szocialisták szemében a francia 'történelem uj fejlődési foka, amelyből logikusan fog tovább fejlődni az állam a szocialista kollektivizmus felé, a radikálisok szemében viszont csak taktikai epizód, ami a harmadik köztársaság politikai, szociális és szellemi struktúráján mit sem változtathat. A francia politikai erőket ebben a pillanatban a népfronton belül dúló pozícióharc köti le. A szocialisták, hogy konzerválni tudják jelenlegi túlsúlyúkat, foglalkoznak a szocialista-kommunista egységpárt gondolatával, viszont a radikálisok mindent elkövetnek, hogy a szocialista egységfront létre ne jöhessen és Chautemps félreérthetetlenül meg is mondta, hogy a szocialista egységpárt a népfront bukását jelenti. Hogy azután mi következik, természetesen előre nem lehet tudni. Minden azon fordul meg, hogy vájjon a radikálisoknak sike- rül-e keresztülhajszolni az uj választások előtt a választási reformot, mert például az 1936-os választások megmutatták, hogy a jelenlegi választási rendszer a radikálisokra nézve megjehetősen hátrányos.
