Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-11 / 83. (4229.) szám
Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2- Ke Ma: Kis Magyarok Lapja ^422^ Slám " ^aS^rRa^ "1^7 áPrÍ*'S ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havontd 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-*- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. ® Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet. © • TELEFON: 303-11. © © SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHH. A GAZDASÁGI PRIUSZ DOGMAJA ÉS A KISEBBSÉGI (d) A dunai térben olyasvalami történt, amitől Páris két hét óta nem tud a csodál- ikozástól föliocsudni. A kisantant belgrádi tanácsülésével kapcsolatban programszerűen előre kiszámított diplomáciai eseményeket várt: az uj francia kollektív megsegitési tervről volt szó. De egyszer csak a derült égből lecsapott az olasz külügyminiszter repülőgépe s Ciano Beilgrádba jött, látott és meggyőzte huszonnégy óra alatt Jugoszláviát, hogy még a francia terv napirendre ikerülése előtt, még a kisantant-ikonferencia előestéjén érdemes megkötni a 'kétoldalú olasz-jugoszláv barátsági szerződést, amely lényegében semileg esség i szerződés a másik fél ikonfliktusai esetére s amely ugyancsak elébe vágott a francia terveknek. A francia terv kollektív biztonsági! rendszert ajánlott $ ajánlhatta is annál inkább, mert a kisantant a genfi hagyományok szerint szintén a kollektív biztonság jelszavára épült és elvben elutasította a kétoldali megállapodások módszerét- Az ehhez az alapelvhez való következetes ragaszkodás eredményezte például azt, hogy a csehszlovák-német megnemtámadási szerződést célzó tárgyalások a kezdeti tapogatózásnál nem jutottak tovább. A belgrádi meglepetésben az volt az elvi újdonság, hogy Jugoszlávia a genfi kollektivizmus mellőzésével — de természetesen a másik két kisantant-állam kormányának előzetes és utólagos hozzájárulásával kétoldali szerződésben egyezett ki a dunai tér másik politikai blokkjának, a római blokknak fejével. A megegyezés jelentőségét igy is kifejezhetjük: a kisantant egyik vezető állama kiegyezett a római blokk vezető államával, Jugoszlávia egyúttal azt a dogmát is megreformálta, amely eddig a két blokk között elvi jelentőségű akadály volt: nevezetesen azt a régi ikisantanttételt, hogy először csak gazdasági közeledésről lehet szó, csupán azután, később kerülhet sor esetleg politikai egyességre is. Szóval a priusz mindenképen a gazdasági modus vivendi kell hogy legyen. A másik oldalon viszont az volt a mindenkori ellentétel, hogy időbeli és logikai sorrendben először a politikai kiegyezés kell hogy jöjjön és a gazdasági együttes már csak a politikai kiegyezés természetes velejárója és mellék- terméke lehet. Szóval politikai priusz. Jugoszlávia ebben a dogma-vitában megtalálta a gordiuszi csomó nyitját, a két antí- tézis fölött Olaszországgal megtalálta a szintézist: az egyidejűséget. Sztojadinovics és Ciano gyakorlatilag szemléltették, hogy a két dogmát csak úgy lehet összeegyeztetni, ha úgy a politikai, mint a gazdasági modus vivendit egyszerre csinálják meg. Mi a kisebbségi ember szemüvegén át nézzük a világot s ezért csak tapsolni tudunk annak, amit Sztojadinovics villámgyors taktikaváltoztatásával a szlovén kisebbség számára elért. Olyat ért el, amit az olaszországi szláv kisebbség egy nappal előbb álmodni sem mert volna. Ezzel kapcsolatban kellemes megállapítanunk, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség egész közvéleménye ösztönösen mindenkor azt hiip dette, hogy a gazdasági priusz a politikai kiegyezés nélkül irreális dogma, csak félkiegyezés Lnne s főleg a kisebbség számára nem hozna semmit. Belgrád realizmusa tökéletesen igazolta fölfogásunkat. Lehet-e kisebbségi ember, aki na örülne annak* hogy végre megtalálták az eredményes uj módszert, amely egy nemzeti kisebbség számára is jobb sorsot biztosit és ezzel végre a kisebbségek ügye általában előnyomul? Hogy a kisebbségi sorsot nem ismerő magyarországi magyarok közt találkoznak olyanok, akik a gazdasági priuszról szóló régi kisantant-álláspont akceptálását látták kivezető útnak, azon nem csodálkozunk nagyon, hiszen nekik a mi kisebbségi létkérdéseink esetleg távoliak. Amit a mi bőrünk érez, az csupán a mi számunkra elsődleges élmény, nekik másodlagos valami. De az ilyen távoli magyaroknak megmondhatjuk, hogy a jugoszláv miniszterelnök szimulta- nizmusa humánusabb megoldás a gazdasági priusz-formulánál. Meg is vagyunk győződve afelől, hogy ezt a tételt csak addig hirdették, amig úgy vélték, hogy csak a gazdasági priusz az egyetlen járható ut, mert ez volt az egész kisantant hivatalos dogmája, de attól a pillanattól kezdve, hogy a kisantant jugoszláv vezére tettel bizonyította be, hogy igenis az egyidejű gazdasági és politikai kiegyezés is lehetséges, sőt ez a legreálisabb járható ut, azóta ezek a magyarországi politikusok is belátják, hogy kissé és a kisebbségi ügy erkölcsi kárára tévedtek. Valószínűleg azért is nyilatkoztak olyan tüntető kollektivitással, mert nem sejtették, hogy néhány nap múlva jön a belgrádi meglepetés, amely éppen kisan- tant-oldalról cáfolja meg őket. Annál kul- iancsszerübben kapaszkodik most utólag palástjukba az a magyarnyelvű sajtó, amely ma is a régi dogmához ragaszkodik és az ö kiállásukkal szeretné valahogy ellensúlyozni a belgrádi fordulat jelentőségét. Ezért utólag hálából a ,,dunai gondolat marsallCS9 „Magyarország 16 év óta keresi a békét" Darányi Kálmán Magyarország és a kisantant viszonyáréi A magyar miniszterelnök föltünéslkeltő nyilatkozata egy ffrsnra és egy román lapban ■ Olasz és francia lapvélemény Magyar- ország és a kisantant-államok üsszebékíilésének kérdéséről PARIS, — Franciaország egyik legnagyobb napilapja, a „Depeche de Toulouse** legutóbbi számában érdekes nyilatkozatot közöl Darányi Kálmán magyar miniszter- elnöktől, Az újságíró különösen Magyarországnak a kisantanthoz való viszonyáról és a magyar kormánynak a király kérdésben elfoglalt álláspontjáról érdeklődött a magyar miniszterelnöknél. Darányi Kálmán a kérdésekre a következőképpen válaszolt: Magyarország és szomszédai «— A dunamenti államok kérdését illetően Schuschnigg osztrák kancellár legutóbbi budapesti tartózkodása alkalmával megállapítást nyert az a tény, hogy a szomszédállamokkal valló korrekt viszony létesítése valamennyiünk érdeke és ez megfelelő előzékenységgel fokozatosan elérhető is volna. Magyarország mindig törekedett a szomszédállamokkal való jóviszony fenntartására, de ettől eltekintve is az uj államalakulatokkal, amelyekben nagyszámban élnek magyar testvéreink, a gazdasági és kulturális kapcsolatok révén, valamint a földrajzi és etnográfiai adottságok mellett számos érintkezési ponton találhatnánk meg a jó szomszédi együttműködés lehetőségét. Ennek a mi részünkről pszihológiai akadályai nincsenek. Magyarország igényei röviden megfogalmazva a következők: az egyenjogúság elismerése, a magyar nemzeti kisebbségek békeszerződésben megállapított jogainak elismerése és érvényesülése, nem mondva le a határok békés utón való megváltoztatása lehetőségéről sem. »» » » a mindnyájunk által kívánt kibékülés" A királykérdésről a magyar miniszterelnök azt mondotta, hogy Magyarországon közfelfogás az, hogy a királyi trón betöltése egyelőre nem időszerű. Ezt a nemzet akkor és úgy fogja megoldani, amint azt létérdeke és biztonsága megköveteli. Végül a magyar miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Magyarország tizenhat év óta állandóan keresi a békét, Magyarország egyetlenegy állammal szemben sem viseltetik ellenséges érzülettel és ez a kisantant országaira is vonatkozik. Ha Magyarország egyenrangú félként leülhet a tárgyalóasztalhoz, nem lesz akadálya annak, hogy a dunamenti államok gazdaságilag és talán idővel politikailag is együttműködjenek egymással, Nem mondunk le arról a reményünkről, «— fejezte be nyilatkozatát Darányi, — hogy végiül is felülkerekedik a jobb belátás és lehetővé válik a gazdasági és politikai érdekek kölcsönös elismerése mellett a mindnyájunk által kívánt kibékülés. Olasz vélemény RÓMA. — A Giomale d‘Italia hosszabb cikkben foglalkozik a magyar-jugoszláv és a magyar-román közeledési lehetőségekkel. A lap azt írja, hogy amint az olasz-jugoszláv közeledés révén várható a magyar-jugoszláv viszony javulása, úgy a Románia résziéről Olaszország irányában jelentkező közeledési törekvés is össze volna kötve a magyar-román kapcsolatok tisztázásával, amint arra gróf Bethlen István volt magyar miniszterelnök legutóbb rámutatott. Párisi lap Bethlen ét Eckhardf „engedékenységéről** PARTS. — A Petit Journal érdekes cikket közöl SitanMav de la Rochefoucauld tollából, aki hosszabb tanulmányúton járt Közép- és Keleteurópában és most a Prága—Bécs—Budapest blokk megalakításának kérdésével foglalkozik cikkében. Az újságíró megállapítja, hogy ez iránt a téma iránt ma az egész európai politikában rendkívül élénk érdeklődés nyilvánul meg és szerinte kizárólag Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria együtmüködése teszi lehetővé a pángermanizmus terjedése elleni eredményes küzdelmet. Az újságíró Csehszlovákia és Magyarország közötti gazdasági közeledés lehetőségében erősen hisz. Az 1932-es, úgynevezett Tardieu-terv szerinte most került először megvalósítás stádiumába. Ez a közeledés nem jelentené a kisantant szétbomlását, sőt éppen ellenkezőleg, kiegészítését. De la Rouchefou- cauld szerint a magyar politikai életben rövidesen döntő befolyásra fognak szert tenni Eck- hardt és Bethlen és a francia újságíró közvetlen információi szerint ők ketten bizonyos kérdésekben a kisantanttal szemben engedékenyebb álláspontot foglalnak el, mint Kánya külügyminiszter. Parányi-nyilatkozat egy román lapban BUKAREST. — A ,,Moment“ cimü bukaresti francia napilap interjút kért Darányi Kálmán magyar miniszterelnöktől. A magyar miniszter- elnök a lap szerint kijelentette, hogy Magyar- ország a realitás politikáját követi. Jogegyenlőséget követel, a határok békés revíziójára törekszik, valamint a magyar kisebbségek helyzetének javítását követeli. A lap ehhez megjegyzi, hogy a magyar minisztérelnöknek a békés revízióra vonatkozó kijelentései azt bizonyítják, hogy. Magyarországon olyan politikai áramlat van kialakulóban, amely arra enged következtetni, hogy a magyar államférfiak rezonábilisak lettek, A lap azt a reményét fejezi ki, hogy nemsokára tárgyalásokra kerül sor a két nemzet között. Erre — úgymond — megvan a lehetőség a kisantant-államok részéről is, amelyek szintén erre törekszenek.
