Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-07 / 55. (4201.) Második kiadás
4 1937 március 7, vasárnap* Stodola Emil elismeri, hogy „a magyar kisebbségnek nincsenek túlzott követelései" A legmagyarabb járásokban is szlovákul hozzák a birásági Ítéleteket - A komáromi járásban mindössze 1-2 százaléknyi magyar állam: alkalmazott van - Hogy vesztette el nyelvjogait a rimaszombati járás A közigazgatási és bírósági gyakorlat bírálata PRÁGA, — Nemrég ismertettük dr. Stodola Emil „A nyelvtörvényről és a kisebbségi kérdésekről" cimü szlováknyelvü könyvének egy részét, amelyben a szerző magáévá teszi a magyar kisebbség panaszait és súlyos bírálatot mond a csehszlovák nyelvjogról és a nyelvgyakorlatról. Mint ismeretes, Stodola könyvének elején a. kisebbségi kérdést a belpolitika legfontosabb problémájaként aposztrofálta, a nyelvtörvényt diktátumnak, végrehajtási rendeletét pedig az előbbi folytatásának nevezte s leszögezte, hogy a 'kisebbségi nyelvhasználati jog terén Szlovenszkó a történelmi országrészek mögött kullog-. Állításait megfelelő konkrét esetekkel támasztotta alá. A nyelvtörvény 2. paragrafusának bírálata A szerző „A kisebbségi nyelvi jog tekintettel a beadványokra és az elintézésre (végzésre)" alcím alatt előadja, hogy a kisebbségekhez tartozóknak azokon a helyeken, ahol legalább 20 százalékban vannak, joguk van beadványaikat a saját nyelvükön elkészíteni és beadni és joguk van az elintézést ugyanazon a nyelven is kérni. Ha a járás lakosságának kétharmad részét képezik, úgy az elintézés csak azon (értsd a kisebbségi) nyelven lehetséges. Az alkotmányjogi bizottság jelentése a nyelvi kérdés szabályozásának céljául a polgárok gyár korlati szükségét, a hivataloskodás gyorsaságát és olcsóságát tűzte ki. Stodola megállapítja, hogy a nyelvtörvény 2. paragrafusa ez elvekkel ellentétben azt rendelte eb hogy a kisebbségi nyelvű polgárok beadványai a bíróságok, a hivatalok és az egyes szervek által nemcsak az állam, hanem a kisebbségek nyelvén is dintéz- tessenek éspedig abban az esetben is, ha mindkét fél ugyanazon kisebbséghez tartozik. A szerző ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a kétnyelvű elintézés sok nehézséget és az eljárás elhúzódását idézi elő, több munkaerőt igényel és annak csak abban az esetben van értelme, ha máe-másnyelvü felek álnak egymással szemben és ahol nem tételezhető föl a más nyelven kiadott végzés ismerete, egyébként azonban nem A továbbiakban ama közismert intézkedést ismerteti, amely szerint a végrehajtási rendelet 23. szakasza szerint a büntető ügyekben az ügyész a kisebbségi vádlott eben a vádat köteles a kisebbségi nyelven is beadni, valamint, hogy az eljárás során hasonlóképen szabályozandók a többi indítványok és -hirdetmények is. Az említett szakasz a továbbiakban arról rendelkezik, hogy a bíróság a vádat a vádlott nyelvén is kihirdeti s a szükséges figyelmeztetéseket, ha azok írásban történnek, az állam és a vádlott nyelvén kel foganatosítani. A jegyzőkönyvbe azonban csak az ügyben szereplő résztvevők vallomásának beírását írja elő azok nyelvén, egyébként a jegyzőkönyvet államnyelven vezetik. Az elintézés a feleknek, amint köztudomású, államnyelven és 'kisebbségi nyelven adandó ki, ha a fél a kisebbségi nyelvű elintézésről nem mondott le. A végrehajtási rendelet 37. szakasza lehetővé teszi, hogy a kétharmad többséggel bíró kisebbségi járásokban a beadványok elintézése csak a kisebbség nyelvén eszközöltessék, és hogy az eljárás ezen a nyelven történjék, nemkülönben a végzések kiadása is. A kisebbség „tűri** a nyelvgyakorlatot Stodola szerint a nyelvtörvény 2. §-a ezt a jogot olyképen korlátozza, hogy csak azokra a bíróságokra és hivatalokra vonatkozik, amelyeknek hatásköre csak egyetlen járásra terjed ki, valamint az ezek fölé közvetlenül föl-é rendelt bíróságokra és hivatalokra, tehát a kerületi bíróságokra, de már nem vonatkozik a legfelső bíróságra, sem pedig a központi hivatalra (minisztérium), ennélfogva tehát a másodfokú társasbiró- ságokra sem, mert azok nincsenek közvetlenül a járásbíróság fölé rendelve. Ezek tehát — állapítja meg Stodola — a ki- sebbeégi ügyekben nem hozhatnak éa nem hoznak határozatot kisebbségi nyelven azokban az esetekben sem, amelyekben azt a törvény megengedi, hanem a határozatot fordításban adják ki. Ezek után szóról-szóm a következőket Írja: „Szlovén^ szkon ama törekvés által vezéreltetve, hogiy az államnyelvnek minél jobban kedvezzenek, a nyelveket nem ismerő hivatalnokok és alkalmazottak hiánya miatt a felek között kompromisszum, ihletve hallgatólagos beleegyezés alapján az vált -gyakorlattá, hogy a végzéseket, sőt még a jegyzőkönyveket te nagyobbrészt az állam nyelvén vezetik, A kiA szlovenszkói bírósági és közigazgatási gyakorlatot Stodola azzal jellemzi, hogy a kisebbségek beadványaikat saját nyelvükön is beadhatják, a felek és meghatalmazottaik az eljárás folyamán használhatják a kisebbségi nyelvet is, a bíróságok és hivatalok velük saját nyelvükön érintkezhetnek. Később azonban egész sereg olyan esetet sorol föl, ahol a jegyzőkönyvek nagyo-bbrészét mégis csak szlovákul vezetik és ugyancsak szlovákul adják ki a végzéseket. így van ez például Komáromban, ahol 64 százalék, ógyallán, ahol 72 százalék, Tornaiján, ahol 83 százalék, Somorján, ahol 77.5 százalék, Losoncon, ahol 40 százalék magyar kisebbség van és Pozsonyban, ahol 29 százalék német kisebbség van. Majd felemlíti, hogy Lőcsén a bíróságon eltűntek a kétnyelvű feliratok. Ezután fölsorolja, hogy Érsekújvárod, ahol 32, illetve 46, Ungváron pedig, ahol 32 százalékos magyar kisebbség van, Ugyanott a büntető-ügyekben a jegyzőkönyveket államnyelven vezetik és a végzéseket is ezen a nyelven Írják. Hogyan szűnt meg a kisebbségi jog Rimaszombatban! Ezek után ezóról-szóra a következőket írja: „Rimaszombatban a kisebbségi jog öt losonci szlovák községnek a járáshoz való csatolása által szűnt meg.“ Stodola ezután regisztrálja, hogy a erlovenezkói tartományi képviselőtestület 1934 november 14-én megtartott alakuló közgyűlésén a magyar kisebbség képviselője fölpanaszolta, hogy a különféle hatóságok, de elsősorban a közigazgatási hatóságok nem a beadvány nyelvén intézik el az ügyeket. Az egyes járásokban uralkodó helyzetet a szerző a következőkben világítja meg: „Ógyallán, ahol 72.5 százaléknyi magyar kisebbség van, a bíróság és a járási hivatal végzéseit, ha a fél a keresetet kisebbségi nyelven adta is be, szlovákul adják Id. Az állami anyakönyvet szlovákul vezetik. Az állami hivatalok élén a kisebbséghez tartozó személy nincs. A bíróságnál, a hivataloknál, a postánál és a vasútnál a hivatalnoki karban a magyar kisebbség csak elvétve vpn képviselve. A csendőrségnél és a pénzügyőrségnél kisebbségi személy nincs. Az adóhivatal végzései szlovák- nyelvüek." Ezután a komáromi járásban uralkodó helyzetet hozza föl és megállapítja, hogy ott csak az a különbség, hogy a bíróságnál, a hivatalokban, a postán és a vasúton 1—2 százaléknyi kisebbségi személy van. Az adóhivatal végzései ott is szlovák-nyélvüek, vagy igen ritkán kétnyelvüek. A községek a járási hivatallal szlovák nyelven érintkeznek. A jegyzők az ügyeket szlovák nyelven intézik el s a magyar felek részére magyarnyelvű kiadmányt is készítenek. „A végzések nyelvére — Írja Stodola — igen jellemző a hivatalos lap." Ezt a fejezetét azzal zárja le, hogy a felek a-z ügyeknek szlovák nyelven történő elintézése folytán kénytelenek tolmácshoz folyamodni, akiknek szerepét leginkább a községi és a körjegyzők töltik be. (Folytatjuk.) az ügyvédek a beadványokat csak államnyelven adják be. Majd a helyzet illusztrálására a komáromi kerületi bíróság előtt 123/34. szám alatt folyó polgári pert hozza fel, amelyben úgy a kereset, mint az előkészítő irat beadása magyar nyelven történt, ennek ellenére a felek megidézése, a jegyzőkönyv vezetése és az Ítélet kiadása szlovák nyelven történt. Majd egy büntető-ügyet hoz fel, amelyben a komáromi államügyész vádirata kétnyelvű volt, a tanuk vallomását mégis csak szlovákul jegyzőkönyvelték, s az Ítéletet szlovákul hozták meg. Emellett megjegyzi, hogy úgy a vádlott, mint a tanuk magyarok voltak, csak a csendőrök voltak csehek. Mint hasonló kirívó esetet hozza föl azt, hogy Dunaszerdahelyen, ahol 88.5 százaléknyi magyar kisebbség van, a végrehajtási és gyámhatósági végzéseket csak államnyelven adják ki. A szellemi autarkia ellen Irtás Emil Boleslav LukᣠAz „Uj Szellem" második számában jelent meg E. B. Lukéinak, a híres szlovák költőnek alábbi cikke a magyar—csehszlovák kulturközeledésrőL A cikk abból a beszédből keletkezett, amelyet a kitűnő költő a prágai csehszlovák—magyar esten mondott. A probléma általánosságára és érdekességére való tekintettel közöljük az „Uj Szellem" cikkét, amelyből kitűnik, hogy E. B. Lakáé mennyire fontosnak tartja a magyar kultúra megismertetését a szlovákok és a csehek között és mennyire nagyrabecsüll a magyar műveltséget. Nincs meddőt) és ártalmasabb, mint az aufcar- kiára való törekvés. Az önellátás, az elszigetelődés bajokat okoz a gazdasági életben, de még inkább a szellem világában. Spiritus fiat, ubá vult — régi igaz mondás, amely beigazolódott az európai kultúra áramlásaiban. A hellén-latin műveltség, a reneszánsz áramlatai a általában egyetlen nagy szellemi mozgalom sem állott meg korlátok előtt, hanem hatása messzire túljutott rajtuk. A nemzeti kultúrákra is vonatkozik ez a törvény. Tévedés volna azt hinni, hogy a nemzeti kultúra — Salda szavaival élve — aqua púra dest illata lehet. Szerencse, hogy nincs Így, szerencse, hogy a vívmányok és az értékek állandóan ösztökélő közvagyonná válnak. Nagy tanulmányok szólnak arról, hogy mindig léteztek kölcsönös szláv-magyar kulturális kapcsolatok. Megvoltak a reformáció és az ellenreformáció idejében, megvannak a klasszicizmus és a romantidlzmus korában. Idézhetnék müveket és szerzőket a kölcsönös megtermékenyítő hatások bizonyítására s beblzonyithaitnók, hogy a politikai elide génül és idején, a hetvenes években is Így volt. Ismerjük a kongenialitás szép párhuzamát Arany és Hviezdoslav balladái közt, látjuk az összefüggést Vajansky és Jókai kúriái közt, érezzük Gárdonyi és Kukuéin realizmusának rokonvoltát. Nem epigonságról van szó, hanem a szellemi környezet rokonságáról. Annyi közös anyag van, annyi közős gondolat, tradíció, hasonló megoldások és hasonló kidolgozások! Megbocsáthatatlan bűn lenne, ha e fölismerést a különféle ön ellátási törekvések súlya alatt most egymás nem ismerése váltaná föl. Megértjük az összes kölcsönös hétköznapi akadályokat, de engedjék meg nekem, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, sőt biztos tudatomat: a kultúra és a művészet terén az akadályoknak nem volna szabad érvényre jutniok. Egyetemes humanista okokból sem, de más. különleges okokból sem. Akarjuk, hogy a mi alkotásaink mennél messzebb hassanak és megmutassák Igazi arcukat, amelyen, úgy hiszem, nagyon sok figyelemre méltó vonás akad más nemzetek számára is. Ugyanígy megakarjuk ismerni a legtökéletesebb tükrözésen mások magatartását és lelkivilágát. És Itt, engedjék meg, kénytelen vagyok leszögezni a szánalmas tényt: ez az igyekezet világszerte gyors iramban tért hódit, de nem Középeurópában! Az államfordulat utáni műfordító irodalmunk, különösen a cseh, csodálatosan bőséges volt, lefordított mindent a leg- egzotikusabb országokból, a dél amerikai regényektől kezdve az ókinaiakig, de modem közép- európai alkotásokra nem helyezett súlyt. A csehszlovák közönség alig Ismeri a román, az osztrák és főleg a magyar irodalmat. Szomorú elégtételünk csupán az, hogy szomszédainknál hasonló a helyzet. Nagy kár, hogy Így .van. Két szempontból kár. Egyrészt azért, mert a hétköznapok gyakran torzított és ferdített hírein túl nincs módunkban mélyebben betekinteni szomszédaink nemzeti leikébe, másrészt azért, mert nagy művészi alkotások megismerésétől esünk el. Erre vonatkozólag állíthatom, hogy a magyar irodalom, különösen a költészet és a regényirodalom, hallatlannul érdekes és gazdag. Egyszer a Cin ankétjén, máskor a Lidové Novinyben és szlovákul megjelent külön cikkeimben sokszor fölhívtam a figyelmet Móricz, Tabéxy, Tamási, Nyirő, Zilahy regényeire, Ady, Babits, Juhász, Tóth, Kosztolányi, Szabó, Illyés és mások verseire. Erős artisztdkum, nagy elbeszélő művészet, uj népiesség jelenik meg és párosul az élet fájdalmasan mohó szeretetével. Az van bennük, amit nálunk valahogy nélkülözünk: az unamunói ,,tragikus életérzés". Ideje, hogy mindezt megismerjük. De hiszen még az itteni kisebbségi magyarok irodalmát is alig ismerjük. Az Írók egész sora vonul fel a szlovenszkól magyaroknál is: Mécs, Tamás, Győry, Vozári, Szenes Piroska, akik — hogy egyikük kifejezésével éljek, az „ujarcu magyarokat" mutatják be. örvendetes, hogy néhány év óta, ha szórványosan és kismértékben is, de mutatkoznak már a kölcsönös értékelés Jelel. Kríméry és Darvas lírai antológiája, a Straka által nemrégen összeállított gyűjtemény. Farkas szlovák prózai antológiája, mérföldjelző kövek a cseh és a szlovák irodalom megismertetésének fontos utján. {BesxéSő tények A kassai postahivatalokban, tehát úgy a postigazgatóságnál, mint az egyes postahivatalokban összesen 675 hivatalnok van alkalmazva. Ezek közül csak 10 a magyar nemzetiségű, 5 német nemzetiségű, a többi pedig csehszlovák nemzetiségű. Ez 1.48 százaléknak feled meg, holott Kassa városában a magyarság a lakosság 18 százalékát alkotja, tehát a postánál alkalmazott magyar hivatalnokok arányszáma a magyarság számarányának még csak tizedné- szót sem alkotja, ami azt jelenti, hogy a meglévő létszámból legalább 1000 magyar hivatainoknak kellene lennie a 10 helyett. Ugyanakkor Kassán a postánál 246 altiszt közül csak egy a magyar nemzetiségű, vagyis oly elenyésző töredéke a magyar az altiszti karnak, amit százalékban nem is érdemes kifejezni. Minthogy Kassán épp elég alkalmas ember volna p óstahi vatalnoki és altiszti állás betöltésére, érthetetlenül nézzük ezt a képet és az illetékesektől sürgős orv oslást kérünk. Gyűrtú község a kékkői Járásban fekszik. A községnek a legutolsó népszámláláskor 330 lakosa volt. Ennek 75.76 százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát és ennek dacára a községben csehszlovák tanítási nyelvű állami népiskola van. Az a kérdésünk, hogy ha már állami iskolát létesítettek ebben a községben, akkor abban miért nem magyar a tanítási nyelv? Felhívjuk erre az illetékesek figyelmét és reméljük, hogy Gyürkén az állam hamarosan magyar iskolát is létesít! A rimaszombati kerületi bíróságnak ezidőszerint nincs elnöke. A rimaszombati kerületi bíróság területén lakik a legtöbb magyar — eltekintve a komáromi kerületi bíróságtól. Minthogy a komáromi kerületi bíróság elnöki állása ezidőszerint szintén nem magyar nemzetiségű bíróval van betöltve, joggal követelhetjük, hogy a rimaszombati kerületi bíróság elnöki állása betöltésénél magyar nemzetiségű pályázót előnyben részesítsenek és mindenesetre figyelemmel fogjuk kisérni, hogy az Igazságügyminiszter ur milyen nemzetiségű bíróval fogja ezt az állást betölteni. Már csak azért is, mert most arról beszélnek, hogy a köztársaságban élő nemzetek arányszámuknak megfelelően helyezkedhetnek el az állami szolgálatban és Csehszlovákiában magyar nemzetiségű kerületi bírósági elnök ezidőszerint még nincs. A garamszentgyörgyi körjegyzőség (zsellzl járás) területén 1499 lakósból a legutolsó .népszámláláskor 1185 vallotta magát magyarnak, vagyis a körjegyzőség területén lévő Síkosság 79.05 százaléka. A körjegyzőség a hivatalos lapban most pályázatot hirdet jegyzői ae- gédhivataJnoki állásra. Dacára a magyarság számarányának, a pályázat! hirdetmény csak szlovák nyelven jelent meg, ami a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének megsértése és ezért felhívjuk erre az illetékes hatóságok figyelmét azzal, hogy a jövőben magyarul is hirdessék A magyar vidékeken betöltésre kerülő állásokra vonatkozó pályázatokat. i gekndk valószínűen hízelegne és nagymértékben elősegítené a kisebbségi polgárság megelégedettségét, amely nálunk távol áll a túlzott kövefce- I lésektől." sebbség ezt az állapotot tűri, mert belátja, hogy technikai okokból nehezen változtatható meg. A kisebbségi nyelven való elintézés a kisebbsé-
