Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-28 / 72. (4218.) szám

/ 26 __________________________________________________________X937 m&rclua 28, vasárnap. Uj énekfenomént fedeztek föí Budapesten A jövő Galli-Curcijánah tartják Gyurhovics Máriát A Magyar Minerva húsvéti száma 36 oldal terjedelemben a napokban jelent meg a szokottnál is gazdagabb tartalommal. A szép kiállítású füzet újra fokozott mértékben igazolja 3 folyóirat nívójának emelkedését s egyúttal a szlovenszkóiságra való erőteljes törekvését, amelynek folyományaképpen egyre több szlo­venszkói iró csatlakozik a Magyar Minerva író­gárdájához. A márciusi szám szorosan vett szépirodalmi részében első helyen keli kiemelnünk Farkas Istvánnak „Tavaszi vi.lág“ cimü szlovenszkói izii, vérbeli íróra valló pompás elbeszélését. Kí­vüle Fenyves Mária és Marék Antal szerepel­nek még nemesveretü novellákkal, mig Nyíresi- Tichy Kálmán „Cinege ur végzetes tavasza" cí­men tovább folytatja nagy érdeklődéssel várt, humoros tárgyú regényét. A költemények kö­zött nagy figyelemre tarthat számot a pozsonyi Kende Istvánnak „A gyöngy" dmü verse, amellyel a kiváló poéta hosszabb hallgatás után újra bekapcsolódott az itteni irodalmi életbe. Tamás Lajostól, Tompa Lászlótól és W. Wim- berger Annától olvasunk még egy-egy szép köl­teményt a Magyar Minerva hasábjain. A nem szorosan vett szépirodalmi részben Farkas Geiza és Farkas István három élvezetes tanulmánnyal szerepelnek. Az előbbi egyik Írá­sában „Örök élet — örök jutalom — örök bün­tetés" címen mély vallásbölcseleti témát dolgoz fel, mig a másikban André Gide „Retour de 1. U. S. S. R." dmü könyvéhez fűz rendkívül érdekes és találó megjegyzéseket. Farkas István „Kulturmunka a magyar falvakon" cimü írásá­ban a magyar falu kultúrájára vonatkozó leg­égetőbb problémák mielőbbi megoldását sür­geti. A könyvkritikák sorát Major József nyitja meg. aki a szlovenszkói magyar írók antológiá­jának két kötetével foglalkozik s egyúttal szak­szerű útmutatást ad a jövőre nézve az antológia szerkesztőinek. W. Wimberger Anna Alja Rachmanovának „Irgalom", Mezei Gábor pe­dig Beverley Nichols „Kertem" cimü könyvéről ir figyelemreméltó sorokat. Több kisebb bírálat és a kassai Hunyadi Györgynek színes film­rovata egészíti még ki a tartalmas folyóiratot, amelyet melegen ajánlunk olvasóink figyelmébe. * A dr. Reinel János szerkesztésében havon­ként megjelenő folyóirat előfizetési ára félévre 15, egy évre 30 korona. Egyes szám ára 3 ko­rona, amely bélyegben is beküldhető. Az elő­fizetési összeg ugyancsak a Magyar Minerva kiadóhivatala címére (Pozsony, Segner-ucca 3) küldendő, amely 3.60 korona portóköltség fejé­ben értékes ajándékkönyvet ad egészéves uj előfizetőinek. A folyóirat egyes számai Po­zsonyban a Steiner-, Stampfel- és Szent József- könyvkereskedésben, valamint Weisz M. újság- üzletében kaphatók. (*) Párhuzamos kulturelőadások Naszvadon. Komáromból jelentik: Nemrégiben szervezték újjá a naszvadi SzMKE fiókját s oly nagy siker­rel, hogy a kulturelőadások, rendezések egymást érik a naszvadi szervezetben. A kulturelőadáso- kat a tanítói kar irányítja, az újjászervezést Szombath Antal irányította. Nagy sikere volt a Simonyi Lajos tanító által rendezett kéthónapos számtankurzusnak, amelyen nagyszámú résztve­vő ismételte át a praktikus számtan elemeit. Más hasonló gyakorlati előadásokat is tartottak, különösen a gazdasági ismeretek köréből. Az érdeklődés oly nagy volt s annyi előadó is je­lentkezett, hogy — ami ritkaság — párhuzamos kulturelőadásokat kellett tartani, hogy az érdek­lődő kultur egyleti tagokat kielégítsék. Itt' említ­jük meg, hogy a PMH múltkori cikkében emlí­tett naszvadi takácsokra a szlovenszkói népipart kedvelő közönség figyelme ráterelődött s ennek köszönhető, hogy Szlovenszkó számos népmű­vészeti gyűjtője jelentkezett rendeléssel a nasz­vadi takácsoknál. A SzMKE így pártolja a nép- ipart: néhány kitünően dolgozó öreg naszvadi takács jutott váratlanul munkaalkalomhoz. {*) Murgács Kálmán: Tárogató. A budapesti Nádor Kálmán zeneműkiadó óéig kiadásában uj melodráma jelent meg, amelynek szövegét Váílyi Nagy Gáza, zenéjét pedig Murgács Kálmán, az ismert magyar zeneszerző szerezte. A melodrá­ma címe Tárogató“. Történelmi mag,ja, hogy Heiseier 0szárak hadvezér a Rákóczi-szabadeág- h-arc leverése után összeszedette a Jegilelíkestitőbb magyar hangszereket, a tárogatókat és eléget- tette. A kounpozició a nemzeti szellemű magyar szerzemények keretébe illeszkedik tele, tele van fájdalmas invencióval és egyéni ízzel. A szép tárogatóét, amely a melodráma szólója, a szín­falak mögött fújják. (*) Frontmozikat építenek a franciák a Magi­nőt-von álon. Párisiből jelentik: A hiries francia Magfeof-vonal földalatti betonfedezélkéite beiépi- tottók az Cilső bombabiztos frontmozit, amelyet kizárólag a szolgálatot teljesítő katonák láto­gathatnak pilhenő perceikben. Még fiz ilyen föld­alatti front,mozit építenek a híres véderomű .vonalán. > BUDAPEST. — A magyar Zeneművészeti Főiskolának van egy fiatal énekesnövendéke, aki eddig is, valahányszor szerepelt, lázba hozta a közönséget bámulatraméltó tehetségével. Ez a növendék: Gyurkovics Mária, dr. Molnár Imre tanítványa. Eddigi sikereit is fölülmúlta azonban legutóbb a Főiskola Segitőegyesületének hangversenyén. A technikailag rendkívül nehéz Adam-variáció­kat: és Strauss János Falusi fecskék dmü kerin­gőjét énekelte, GaUi-Curdnak lehetett egészen fiatal korában ilyen angyalian tiszta, könnyű, eziistfényü és selyempuha szopránja, mint Gyur­kovics Máriának. Ha nem tudna énekelni, ak­kor is meghódítaná a közönséget pusztán a KASSA. Az itteni közönség emlékezeté­ben még élénken él annak a forró sikernek az emléke, amelyet a mintegy két héttel ez­előtt megtartott nagyszabású hangverse­nyén aratott Loósz József, a 24 éves kas­sai hegedüzseni. Az ember szinte önkény­telenül azt mondaná, hogy a 24 éves cso­dagyermek, mert hiszen ez a kor manapság még valóban gyermeki és szemközt ülve az egy csapásra híressé vált hegedűművésszel, az ember valóban érzi a fiatal, gyermeki lélek minden varázsát. Loósz József meg­maradt gyermeknek, nemcsak azért, mert minden művész örök gyermek, hanem azért is, mert minden gondolatát, szenvedélyét a muzsika köti le és igy szinte ideje sem volt még a felnőtt gondjaival foglalkozni. Nem szabad Loósz Józseffel kapcsolatban a csodagyermek szót emlegetni, — noha gyermekkorában is sokat szerepelt a dobo­gón, — mert ő maga tiltakozik ellene a leginkább. A „csodagyermek*4 elten — Mindig gyűlöltem a „csodagyermek” elnevezést — mondja a művész, akit az igényes kassai közönség ünneplése egy csa­pásra a legnagyobbak közé emelt. — A csodagyermekek vége mindig szomorú, sor­suk tragikus sors. Emlékezzünk csak Ru- giero Ricci-re, az olasz csodagyermekre, aki lázba hozta a világot tüneményes ké­pességével. A szegény fiú meghalt, mielőtt kiforrott művész válhatott volna belőle. Vagy gondoljunk egy másik csodagyer­mekre, Kerékjártó Ducira, aki korán lejárta magát és letűnt, mielőtt igazi művészi si­kereket arathatott volna. Én már 9 éves kó­romban szerepeltem, azóta is gyakran fel­léptem hasonló rendezéseken, de előrelátó édesapám gondosan óvott a gyors sikertől, akármennyire csábították a hozzáértők hí­zelgő véleményei. A padláson talált törött hegedű — Pedig éppen apámnak köszönhetek mindent, —- mondja némi elgondolkodás után a fiatalember, akinek egészséges, könnyen derülő arcán alig látszik meg. hogy a legkomolyabb zenei feladatok és el­mélyedések szerelmes rabja. — Hat-hét éves gyerek voltam, mikor egyszer a pad­láson kutattam és egy törött hegedűt találtam. A nyakánál tört ketté a kicsiny, feles hegedű, apámhoz vittem, hogy meg- gyógyitsa. Apám, aki maga is zeneértő em­ber, talán különös jelet látott a kis törött hegedű megtalálásában. Nagy gonddal összeragasztotta a hegedűt és elkezdett tanitgatni. Későbben azután, mikor látta tehetségemet, beadott a kassai városi zeneiskolába. Drumár, a kiváló ze­nepedagógus, szkeptikusan fogadott. Mikor aztán meghallotta játékomat, lelkesedéssel vállalkozott rá, hogy ő maga fog kiképezni. Lelkesen és szorgalmasan tanultam. Isko­láim nagyrészét mint magántanuló végez­tem, hogy minél több időm maradjon a ze­nére. Középiskolás koromban már budapesti mesterek növendéke voltam. A rendes évi program az volt, hogy májusban Pesten vizsgáztam hegedümestereim előtt, június­ban pedig Kassán tettem le « vizsgát a kö­hangja fizikai szépségével. De ez a karcsú, sző­ke leányka még hozzá született muzsikus is: pompás zenei érzékkel és kultúrával s meleg át­ér zéssel énekek Technikáját pedig már alig kell továbbfejleszteni: a legnehezebb koloraturfigurá- kaí is természetes könnyedséggel győzi le. A háromvonalas oktávában is otthonosan röpköd a hangja s az Adam-variációkat befejező Esz tö­retlenül. tömören csillogott. A fiatal müvésznövendéknek szakkörökben rendkívüli jövőt jósolnak. Budapesten a tragiku­san elhunyt Szabó Lujza fölfedezése óta nem akadt Gyurkovics Máriához hasonló éaekfeno- mén. zépiskola osztályaiból. Hat éven keresztül ment ez igy. Később közelebbi érintkezésbe kerültem az élettel, ami azt jelenti, hogy a hetedik és nyolcadik gimnáziumot nyilvá­nos iskolában végeztem el. A Huhay-tanítvány — Az érettségi után, 1931 szeptember­ben véglegesen Pestre kerültem. Itt az a szerencse ért, hogy Koncz János vett fel tanítványai közé a Zeneakadémián. Ezt az intézetet elég gyorsan letudtam. Egyenesen a harmadik évfolyamba vettek fel — a fel­vételi vizsgán Ernst fis-moll koncertját ját­szottam — és a harmadik-negyedik évfo­lyamot egy év alatt elvégeztem. 1932-ben már a művészképző főiskola növendéke voltam. Ezt a legelső zenei in­tézetet akkor Hubay vezette, ő maga is meghallgatta a Csajkovszky-koncertet. amelyet a felvételi vizsgán játszottam. Zathureczky Ede volt a tanárom és neki köszönhetem, hogy a modern jobbkéztech- nikát, a francia könnyed vonókezelést ha­marosan elsajátítottam. Kötelességemnek tartom itt, hogy újból megemlékezzem Dru­már Lászlóról, aki kezdettől fogva meg­könnyítette számomra —■ a szükséges alap megadásával — a modern technika elsajá­títását. Ablaktisztogatás és fürdő­zenekar — 1932-ben bevettek katonának, de sike­rült tanulmányi halasztást kapni. 1934 jú­niusában szereztem meg a hegedűművész! oklevelet és ugyanez év októberében be­vonultam katonának. Lemondtam a tiszti­iskolába való igényemről és azt kértem, hogy kiképzésem után a katonazenekarhoz osszanak be. El akartam kerülni ezáltal, hogy a katonáskodással járó durva mun­kák tönkretegyék a kezemet. Igyekezetem megértésre talált, legalább is annyiban, hogy a szokásos nagytakarításnál nem kellett a kőpadozatot súrolnom, hanem az ablaktisztítás magasabbrendü feladatát végezhettem. öt hónapig bántak velem ilyen „kesztyűs kézzel" a századnál, akkor végre elértem a nagy álom beteljesülését: beosztottak a ji- cini helyőrség zenekarához. Itt egy alka­lommal ünnepi hangversenyen szerepeltem és akkor a Sokol-egylet babérkoszorúval tisztelt meg. Rövidesen áthelyeztek Prágába, onnan pe­dig Trencsénteplicre, ahol a fürdőzenekar­ban játszottam és aranyéletem volt. Minden hegedűművész aranyéletnek nevezheti, ha katonáéknál mindennap három hangverse­nyen játszhat a zenekarban és ezenkivül napi kétórás próbát tart. Ráadásul az a di­csőség ért, hogy a rádióban is szerepelhet­tem, hol a zenekarral együtt, hol pedig mint szólista. — A katonaságtól való szabadulás után a múlt év szeptember 15-én szerepeltem új­ból először nyilvánosan a Rákóczi emlékére rendezett ünnepi hangversenyen. A most megtartott hangversenyre nagy gonddal készültem, de álmodni sem mertem arról a sikerről! amely ért. Régtől fogva ismerem azt a mondAst, hogy senki sem próféta a saját hazájában és bol­dog vagyok, hogy éppen ellentétes tapasz­talatokra jutottam. Boldog voltam, mikor láttam a Schalkház zsúfolt nagytermét, amelyben Kassa leghozzáértőbb közönsége szorongott, százszorosán boldog voltam minden felviharzó taps hallatára. Ha szülő* városomban igy fogadnak, úgy — nem fé­lek az idegenben sem. Legközelebb Po­zsony, Zsolna, aztán Prága kerül sorra és utána ... ki tudja? Talán a nagyvilág. A szerény, nagyon rokonszenves fiatal­ember álmodozva simítja végig haját. Ál­modik arról, ami bizonyára várja: hírről, di­csőségről, nagy sikerekről. Boldogságról? (T) A rimaszombati Magyar Gazdász Bál elé Irta: Dr. MACHNYIK ANDOR. Garam, Ipoly, Rima, Sajó, Hemád, Bodrog és Tisza völgyének magyar gazdaifjusága a fo­lyó tanéviben oly szép számban gyűlt össze a rimaszombati gazdasági intézet rendes tanfo­lyamán, hogy még az első magyar gazdászbál megtartására is vállalkoztak. Ha azonban ez a 33 falusi magyar ifjú egye­dül és tisztán csakis az összefogás erejében bíz­va a testvéri és baráti kapcsolat erősítésére vál­lalkozni tudott, úgy nekünk öregebbeknek an­nál is inkább segédkezet kell nyújtanunk a ma­gyarságukért még lelkesedni tudó és dolgozni akaró jövő nemzedékének. A 33 lelkes magyar gazdaifjunak nem szabad megismernie a ma­gyar széjjelhuzás következtében előállott gyen­geségünket, valamint az önzésen alapuló érzés­nélküliséget és fásultságot. Nekünk nem sza­bad megengedni, hogy ifjúságunkat az éle tun t- ság. az elkeseredés és a körülötünk dúló irigy­kedés légköre megfertőzze és ezáltal gyáva, képmutató, gerinctelen osuszó-mászókká ala­kítsa. Karoljuk fel, kedves testvéreim, a fiatal magyar gazdák első társadalmi megmozdulását, hogy ezáltal életkedvet, reményt és lelkesedést vigyünk a fiatal lelkeklbe, mert nekünk erős, bátor, népüket és fajukat szeretni és védeni tu­dó, szakképzett magyar gazdaifjakra van szük­ségünk. Ehhez azonban nem elegendő a szürke elmélet és a könyvek tudománya, hanem ehhez lélek, szív is szükséges, melyet a fiataloknak az öregektől kell átörökölniök vagy átvenniük. Az Első Magyar Gazdász Bál április 10-én, szombaton este 8 órakor kezdődik a rimaszom­bati állami mezőgazdasági szakiskolák nagyter­mében. A táncmulatságot egynéhány mulattató szám és jelenet fogja bevezetni. Támogassuk a magyar falu jövő nemzedékét és fogadjuk el szeretettel a beérkező, avagy „A magyar gazdászbál Rendezőségétől" (álla­mi mezőgazdasági szakiskola. Rimaszombat) még levélileg bekérhető tiszteletjegyeket. A mu­latság tiszta jövedelmét az idei egyhetes tanul­mányi kirándulás költségeinek részbeni fedezé­sére fordítják. A fwesúuyi mattit imsoea: METROPOL: A cámő panziója. (Leányok fehérben.) TÁTRA: Lili kisasszony. (Gaál Franciska, Szőke Szakáll.) REDOUTE: San Francisko. (MacDonald.) URÁNIA: Szegény kis gazdag lány. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA IPOLYSÁGON: Vasárnap délután: PÁRMAI IBOLYA. Vasárnap este: CSAVARGÓLÁNY. Hétfőn délután: CSÁRDÁS. Hétfőn este: A CSÚNYA LÁNY. Kedd: VALLOMÁS. A MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA KASSÁN: Vasárnap délután: Pármai hercegnő. Vasárnap este: Marika hadnagya. Operettel ágé r. Hétfő délután: Sok hűhó Emmáért Hétfő este: Marika hadnagya. Operetteláger. Kedd este: Tisztelettel értesítem. A KASSAI MOZIK MŰSORA: CAPITOL: így végződött egy szerelem. TIVOLI: Szegény kis gazdag lány. AZ UNGVÁRI MOZGÓK HETI MŰSORA KINŐ PASSAGE: HI/27—28—29: Allah kertje. III/30—31: Érettségi. IV/1—2—3—4—5: A csúnya lány* BIO RÁDIÓ: IH/27—28—29: A kis lázadó. III/30—31: A tüzhdgád. Egy nagy kassai művész elindul... Hogyan jutott első nagy sikeréhez Loósz József hegedűművész?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents