Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-05 / 29. (4175.) szám

JUft J 29. (4175) szám ■ Péntek ■ 1937 február 5 I

1

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes sxAm ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI.

A szlovenszkói és ruszinszltói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • •

SŰRGÖMYC1M: HÍRLAP, PRRHA.

Ribbentrop fontos küldetése

Német-angol tárgyalások a gyarmatokról és Spanyolországról

Ha a birodalom visszakapja gyarmatait, lemond Franco támogatásáról ■■ A spanyolországi német önkéntesek tétlenségének okai ■■ Olaszország tovább támogatja a spanyol nemzetieket

A német flotta résztvesz Malaga ostromában?

szági akciója könnyen általános konfliktushoz vezethet, birodalmi körök biztosra veszik, hogy az európai megbékülés érdekében az angolok hajlandók áldozatot hozni és teljesiteni a német kívánságokat. Ribbentrop máris közölte Edennel, hogy huzamosabb idő óta nem indultak uj német önkéntesek Spanyolországba, az ottartózkodó német katonák pedig rendkívül tartózkodó magatartást tanúsítanak, mert a birodalom nem akarja elvágni az Angliával való megegyezés lehetőségét.

Angliában köztudomású, hogy Róma és Berlin között bizonyos nézeteltérés uralkodik a spanyolországi kérdésben. Mig az olaszok az utóbbi hetekben folytatták Fran- coék támogatását s az elmúlt napokban ismét többezer olasz önkéntes szállt partra Cadixban, addig a németek csak hadiszert küldenek Franconak, de önkénteseket nem. Általános feltűnést keltett, hogy a Spanyol- országban levő 50.000 főnyi német hadsereg még egyetlen egyszer sem avatkozott a harcokba, ami bizonyos ingerültséget okozott Francoéknál és összetűzéseket eredményezett a német és a spanyol tisztek között.

Két flotta Malaga alatt

Ezzel a kombinációval ellentétben Gibraltárból olyan jelentések érkeznek, hogy a spanyol Vizeken levő német hadihajók, elsősorban a „Gráf Spee" csatahajó és a

A spanyolországi német önkéntesek serege teljes felkészültségben áll a front mögött készen arra, hogy bármely pillanatban beavatkozzék, de a beavatkozásra mindeddig a legkisebb mértékben sem került sor. A külföldi jelentések a németek magatartását érthetetlennek minősítették, mert a németek még azt is engedték, hogy a spanyol kormánycsapatok egy-két helyen visszaszorítsák a spanyol nemzetieket s ámbár hatalmas erejükkel könnyűszerrel megsegíthették volna Francoékaf, ezt sohasem tették.

Ribbentrop londoni akciója és a legújabb Angliába érkezett jelentések most lerántják a leplet erről a titokról. Németország készen áll Francoék .döntő megsegítésére s Anglia aggódva várja azt a pillanatot, amikor a spanyolországi nagy német hadigép megindul Valencia ellen, mert a németek határozott beavatkozása tényleg európai konfliktushoz vezethetne. De a birodalom nem avatkozik be abban az esetben, ha az angolok teljesitik a német gyarmati követeléseket és a spanyolországi német visszavonulás fejében gazdag nyersanyagterületeket juttatnak a birodalomnak.

„Köln" cirkáló Algecirasba érkezett és előkészületeket tesz a Malaga-elleni offenziva megkezdésére. A német hadihajók nem fognak aktivan résztvenni Malaga ostromáMagyar és vétesz

(♦') Ady Endre már jóval halála előtt közügy volt s nemcsak az irodalomnak közügye, hanem az egész magyar szellemi életneík, sőt hatásában túllépte a szellemi élet határait s voltak évek, amikor neve politikai programot, sőt egyenesen uj magyar nemzeti hitvallást jelentett Magyar- országon. Hogy a költőnek mennyire volt része ebben a programmáválásban, menynyire akarta vagy nem akarta, s hogyan látta a magyarság sorsát — erre akar felelni Féja Géza „Jóslások Magyaország- ról“ cimü Ady-könyvvel, amelyben néhány gondos, de merész kézzel összeválogatott cikket találunk. S mert Ady ma már több mint irodalom, sőt több mint politika, mert belenőtt a történelembe, — gyorsabban és végzetesebben, mintsem legodaadóbb barátai hitték volna —, tehát foglalkozni kell a könyvvel, hiszen tanúvallomásnak sem ütolsó, hogyan látta a magyarság jövendőjét a kor legnagyobb költője azoknak a problémáknak a persektivájából, amelyeket az összeomlást megelőző tízéves korszak hordott elébe.

Két dolgot látott élesen Ady: a nemzetiségi és a szociális kérdést s néha ösztönösen, néha tudatosan, de mindig hibátlanul diagnosztikáit helyzeteket és következményeket. Ady publicistának is elsőrangú volt, színes, fordulatos és könyörtelen. Könyörtelen önmagával és fajtájával szemben, ha arról volt szó, hogy a gondosan leplezett fekélyeket kell feltárni — egy mindvégig reszketve remélt jobb jövendő érdekében. E könyvben a legnagyobb vigasztalás, minden vigasztalansága ellenére is az, hogy a sorok közül elővillan Ady optimizmusa: sötéten látta a jövőt, de nagyon bízott a magyarságban. Ugylátszik, ez adta neki az erőt a néha kegyetlenül ostorozó versek megírására is. Nem volt tehát hiábavaló munka összegyűjteni az adatokat Ady politikai portréjának megrajzolásához s főleg kikerülhetetlen volt, hiszen Adyt az ui nemzedék, — amelynek soraiban harcol a könyv szerkesztője is —•, már politikai áramlatok középpontjában találta s nemcsak irodalmi élmény volt számára a költő, hanem program és jelkép. „Az elsodort falu“- ban, amely az első farkasüvöltése volt a megsebzett magyar léleknek, sorsteljes szerepet szánt a szerző Ady alakjának és a kö_ vetkező nemzedéknek bizony ez a könyv adott hirt, — ha kuszán, ziláltan és egy vad lélek zabolátlan háborgásával —, de mégis csak elsőnék arról, hogy mi történt előttünk, hogyan értek apáink a Tragédiához, hogyan jutott el oda a magyarság, ahova a költő váteszi balsejtelmei ragadták. Ady tehát ebből a szempontból is megoldatlan vagy legalább is elmélyedésre és boncolásra méltó problémája a magyarságnak s az utókor nem tehet egyebet, mint először rendszerezi az aktákat és megidézi magát a költőt, hogy tegyen hitet a jobbról és balról támadó politikai vitában. Mert Ady politikai költő is volt, nem programköltő, aki egyik vagy másik párt kegyelméből dalolt, hanem a lángelme elhivatottságával, mint figyelmeztető vészharang kongatta néha hangját. S nemcsak versben, hanem prózában is, mint a Féja által összegyűjtött és elibént tárt cikkek mutatják. De azért ennek az érdekes és szükséges könyvnek kapcsán mondjunk el valamit Ady Endréről és koráról, mely szívesen látott a költőben holmi korcsmái táltost, aki

London, február 4. Ribbentrop német nagykövet ma átadta uj megbizóiratát VI. György angol királynak, majd hosszabb tanácskozást folytatott Edén külügyminiszterrel, Az angol kormány tegnap két ülést tartott, amelyen a valószínű német gyarmati követelésekkel foglalkozott, A máig kiszivárgott jelentések szerint a kormány rendkívül határozott magatartást fogadott cl a német gyarmati ügyben annak ellenére, hogy néhány miniszter, főleg a németbarátságáról ismeretes lord Halifax a német kívánságok azonnali teljesítése mellett foglalt állást. A sajtó és a közvélemény azonban határozottan a volt német gyarmatok visszaadása ellen nyilatkozott s ezért a miniszterek többsége is követte állásfoglalását. Különösen Edén külügyminiszter és a külügyi hivatal helytelenítik a német kívánságokat.

Az angol minisztertanács és az angol közvélemény elutasító álláspontja miatt Ribbentropp egyelőre nem fog határozottan előállni a német követelésekkel, hanem programját megváltoztatja és csak utalást tesz a német kívánságokra. Elsősorban meg fogja említeni, hogy Németország hajlandó teljesen megszüntetni az önkéntesek szállítását Spanyolországba, ha Anglia előzékeny magatartást tanúsít a gyarmati kérdésben. Mivel Nagybritannia attól fél, hogy a németek és az olaszok spanyoloralkoholdeliriumban csodákat és rémeket lát s „megidézi a jövendőt."

Ady valami gyerekes fenséggel vállalta a szerepeket, amiket ráosztott a kortársi érdeklődés, nem vonta ki sem személyét, sem sorsát abból a misztikus ködből, amit legtöbbnyire asszonyos kíváncsisággal lehelt rája a kor zajos, gazdag és élénkszel- lemü polgársága, különösen Budapest, ez az „asszonyváros" -— ahogyan Bródy Sándor nevezte a századeleji magyar fővárost. Az „aszonyváros"-nak kellettek a költő pózai és baljós sejtelmessége, s Ady mit tehetett volna egyebet, ha néha kényszeredetten is, vállalta a szerepet s később egyre jóvátehetetlenebbül azonosult vele. Ady verseiből ismerjük az ő „vátesz-arcát", amit úgy öltött fel néha, mint valami ősmagyar táltos a jövőt idéző állatmaszkot. Amit látott, éles és hü képe volt egy törvényszerűen közeledő holnapnak, de a hogyanban bizony sok riaszcó hókuszpókusz volt. Ez vonatkozik elsősorban egyes versekre, néhány magánlevélre, cikkre, — de aztán,

mint Féja könyve is igazolja, voltak pillanatok, amikor messze hajította magától a szerepet és kegyetlenül élesen, szinte brutálisan józan volt. Ady tudta, hogy azoknak az igazságoknak a kimondásához, amikkel Ő ostromolta kora magyar közvéleményét, a koturnusz magaslata és elvontsága kell, különben megkövezik. Vagy ami még rosz- szabb: nem hisznek neki. Ady szenvedélyesen akarta, hogy szeressék és higyjenek neki, ezért vett fel hozzá méltatlan pózokat gyakran életében is, költészetében is. Ez a jóslásokkal teli könyv elárulja róla, hogy nem volt vátesz, — egyszerűen csak tisztán, becsületesen s élesen látó magyar volt, aki jól látta, hogy hol vannak az „ősi nagy hibák"., Nem kell túlsókat forgatni annak a kornak irodalmát és publicisztikáját, hogy az Adyéhoz hasonló „jóslatokénak százaival találkozzunk mindenféle irányú és beállítottságú irók és politikusok Írásai közt. Az erdélyi föld, különösen a csúcsai vár, ahol életének utolsó éveit töltötte a költő, már akkor jól mutatta a jövő nagy

gondjait s nem kellett lángelmének lenni ahhoz, hogy a zilahi gyerek a hepehupás vén Szilágyban meglássa a nemzetiségi kérdés igazi magvát s megismerkedjék azokkal az erőkkel, amelyek a történelmi események során fergeteggé dagadtak a magyarság feje fölött. De mondjuk el ezeknek az írásoknak alkalmából, hogy a váteszi póz nélkül a józanul, szabadszemmel is meglátható problémák és következmények megnevezhetetlenek voltak.. Adynak, a politikusnak a fajtájáért, (sőt talán rendjéért) aggódó magyar kisnemesnek segítségére sietett a költő, hogy úgy és olyat mondhasson oda kortársainak, hogy azok magukba szálljanak és nézzenek szemébe a fenyegető holnapnak. Külön tragédia s méltó lenne alaposabb és hivatottabb boncolásra: hogy a váteszi póz csak érdekességet kölcsönzött a költő mondanivalóinak s legfeljebb arra volt jó, hogy egyik-másik tábor időnként programnak használja fel verseit, de a nagy lélekébresztő hatás elmaradt.