Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-21 / 43. (4189.) szám

1937 febmár 21, vasárnap.

<prsg»Ma.g^arhirlak

17

Ugocsamegp a népiségtörténet tükrében

Hatalmas kötetben adta ki a Magyar Tudományos Akadémia a népek hullámzását Ugocsa területén ■■ A béke és harmónia bizonyságait hozza felszínre az Akadémia könyvsorozata ■■■

Budapest, február 20. (Budiapeisiti szerkeszitiö- ségűmiktől.) Hatalmas, tölbb minit 600 oldalas tudomájnyos muiruka fekszik el-őittűnk, amelyet több ezöveigiköz/fc térkép és négy téilképimieililélk- Leit üLusatrál. Könyvekről, még ha kultúrtörténeti jelentőségűek is, többnyire csupán a kultúra (rovatiban szoktak megeimtóliezini a lapok. Ez a nagy munka azonban sokkal jelentőségtöl- jesebb alkotás, eemhiogy néhány ismertető szóval el lehessen intézni.

Nemzetpolitikai jelentőségét hangsúlyozza ki Hóman Bálint előszava

s ha lapjait figyelmesem átforgatjuk, nyiomlban megállapíthatjuk, hogy a vállalkozás, amelyet a kötettel a Magyar Tudományos Akadémia indított meg,

az egyetemes magyarság szempontjából nagy jelentőségű és különösképpen érdekli Szlo- venszkó és Kárpátalja magyar közönségét. A kisebbségi politikával foglalkozónak, a publicistának, a szociológusnak, a falukutatónak, a népnevelőnek egyaránt nélkülözhetetlen lesz majd ez a kötet,

mert tömegével szolgáltatja a megdönthetetlen argumentumokat a kezébe, amelyek mind az ottani magyarság autochtóniája mellett bizonykodnak.

Egy kisiebbségpolliitikávail fogllailbozó szakember szerint ez a miunka sokkal jelentősebb irodalmi éis tudoimányos es ennény a ezilovemszfcóá és kárpátaljai magyarság szempontjából, mint a Magyar ország területén élő magyarság szempontjából. De neímcsak a szakkörök figyelmére és tanulimiányozásiára érdemes, hanem szükséges, hogy igazságai közkinccsó válljanalk, mert fokozni fogják a magyarság őslakos öntudatát,

azon kiviül megcáfolhatatlan történelmi bizonyítékai az aiuto elütöm népék évszázadok-megszen- teilte együttes munkájának.

Az uj népiségtörténeti kutatás

A nagy figyelmet érdemlő munkát, amint említettük, a Magyar Tudományos Akadémia bocsátotta közre egy uj, hatalmas vállalkozás keretében, mijmt annak első sorozatában az első kötetet. Már ez a megjelölés is mutatja, hogy az Akadémia ezúttal is páratlanul nagyszabású vállalkozásba kezdett, amely felér az etimológiai szótárnak, vagy az Akadémia égisze alatt folyó népdalgyüjtő munkának jelentőségével. „Magyarság és nemzeti- öég“ az uj vállalkozás gyűjteményes címe és a sorozat a magyar népiségitörténet köréből közöl tanulmányokat. A mag ;-r kultuszminiszter előszavából megtudjuk, £ 1 y a most megindult tudományos publikáció . ’ agyar történetiiroda- ,lomnak rég érzett és napjáiínlkiban különösen aktuális nemzetpolitálkaá vonaitkiozásai miatt érezhetővé vált hiányát kívánja pótolni. Az eszme a magyar történetíró dalom kiváló művelőjétől, a tudós kxiltuszminisizteirtől indult ki, amikor öt évvel ezelőtt fiatal türtémeittudósok egy lelkes kis csoportjával a magyar népiség történetének monografikus feldolgozására irányuló munkálatokat megindította., öt évi előmunkálatok gyümölcseképpen most jelent meg Szabó Istvánnak ez a kitűnő kötete, amely széles és biztató perspektívákat tár fel az egyetemes vállalkozás jövőjét illetőleg.

Mi indította Hóman Bálintot eme a kezdeményezésre? A miniszter agy felel rá:

— Történeti vizsgálódásaimból eredő meggyőződésem, hogy a magyarság és a vele évszázadokon át békés sorsközöeségben élő

nemzetiségek között a legújabb korban felmerült és éles összeütközésekben kirobbant ellentéteknek a magyar történeti fejlődésben, az államalkotó nemzetnek a szívesen befogadott nemzetiségekkel szemben századokon át tanúsított magatartásában nincs gyökere. Hiszem és vallom, hogy ezeket a mesterségesen szitott ellentéteket pusztán a történeti tényeket nem ismerő, vagy megtagadó politikai erőtényezők kártevő működése idézte elő.

Ez a felismerés a világháború utáni magyar tör- ténietitudoimányhain általánossá vált. Ma a hivatalos magyar történetírás azt hirdeti, hogy a magyarság és a nemzetiségek közti ellentéteket csupán a politikai tényezők hatása élezte iki.

Ezt a felfogást akarja általánossá tenni a magyar históriairás a társadalom legszélesebb rétegeiben.

Ennek a munkáinak a szolgálatában két nagyszabású, középeurópai jelentőségű tudományos vállalkozás folyik párhuzamosan. Az egyiket Klebelsberg Kunó gróf, a Magyar Történelmi Társaság nagynevű elnöke kezdeiményeizíté és eredményeképpen már megjelentek a magyar népinek a szerb és borvát néppel folytatott politikai küzdelmedre vonatkozó adaték, a többi kötet pedig előkészületben van. Ezt a vállalkozást kívánja kiegészíteni az Akadémia, amikor két nagynevű történettudósnak, Mályusz Elemérnek és Domamovs.zky Sándornak szerkesztéséiben kiadja a népiségtörtéineit köteteit, mert ezek fogják napfényre hozni a fájdalmas ellentétekről tanúskodó tények mögül a béke és harmónia bizonyságait.

Erre a munkáira szükség van, vallják azok a magyar történiebtnclósok, akik a vállalkozást életre hívták.

A Duna-medence története ugyanis irányt mutathat a jövőre az együtmüködésre utalt népeknek.

Ezeknek a fiatal tudósoknak mély meggyőiző- déso, hogy a múlt tanulságai nélkül a jövő fel nem építhető. Éppen ezért vizsgálódásaikban csak az igazság keresése vezeti őket, különben „csak önmagukat csalnák meg“. Tehát szépitgetés és elhallgatás nélkül mint egyszerű tudományos probléma kerülnek tárgyalásra a magyarság és a vele együtt élt és élő népek érintkezésének mozzanatai.

Miután szénit hitünk, hogy e vállalkoizás különösen a szlovénézkói. és kárpátaljai ifjúság körében kelt nagy érdeklődést, kissé behatóbban kell foglalkoznunk véle. Elsősorban ki kell hangsúlyoznunk, hogy a vállalkozásban tömörült tudós kutatók feliadatukat tudatosam néni állaim- törtémeti jellegűnek fogták fel, mert úgy érzik, hogy elérkezett már a® ideje annak, hogy a nép ne csaik az állammal való kapcsolatai révén tétessék a történelmi kutatás tárgyává, . hanem önmagában is.

Tehát mintegy le akarják vonni az állam árnyékát a népről, hogy azt mint önmagáiból megújuló történeti képződményt vizsgálják. Azokat az eredményeket, amiket így majd feJlszinire hoznak, egy szintetikus érzékű kor sikerrel túrija majd a régi megái lapít ásókkal összhangba hozni.

A népiségtudomány kutató módszere

A tudományos módszer, amellyel e fiatal tudósok munkálkodnak, még ismeretlen a magyar történetiráslban és igy ismeretiem a kisebbségi magyar fiatalság körében is. A régi Magyarország megyéi szerint haladnak élőre a kutatóik és az egyes megyék területén keresik azokat aiz eltolódásokat, amelyek a honfoglalástól kezdve évszázadok folyamán a magyarság és a mem- "zetfeégek között bekövetkeztek. Minden kutatás, amely a nyelvi, néprajzi, vallási, faji érintkezésnek, kölcsönhatásnak vagy feilolvadásnak a tisztázására irányul, légüres térben mozog ugyanis, .ha nerp tudjuk, hogy a mai lakosság, amelynek népi művelődését vizsgáljuk, milyen eredetű -és milyen változásokon ment át. A forrásanyag, amelynek alapján az eltolódások megállapíthatók, a régi megyék életével kapcsolatosan keletkezett és ugyanúgy elhatárolva pihen a lóvéi tárakban. Ez a magyarázata, hogy a.z első sóimat, amelynek első kötete a régi Magyarország legkisebb -megyéjének, a próbaképpen kiválasztott Ugocsának a népi viszonyait dolgozza fel, megyéik szerint tárja fel a .nagy terjedelmű és ebből a szemszögből még meg nem bolygatott óriási levéltári anyagot.

Az első sorozat tehát megad,ja a-z alapokat, amelyeken a második sorozat kötetei nyugodni fognak. Ezek majd az egyes magyar néprész-ek életét ismertetik meg a népiségtörténetet alkotó valamennyi résztudomány segítségével. Itt egy- egy kötet tárgya tehát a palócság vagy a szé- kellység népiségtörtén-ete lesz. De ugyanebben a sorozatbau helyet nyernek majd egyéb általános müvek is, mint -a magyar népiségtörténet módszerét ismertető bevezetés, vagy az a nyelvészeti munka, amely nemcsak a családnevek történeti -alakulását tárgyalja majd meg, hanem behatóan tájékoztat afelől, hogy milyen elvek szerint jártaik ell -a nevek osztály ozásánál a kutatóik.

Ebből a két sorozatiból fog majd kibontakozni a magyar népiségtörténet, amely kiegészítheti az államnak és a felsőbb társadalmi rétiegek magas műveltségének történeti k-épét.

A várható hatás

Ez a hatalmas vállalkozás nem maradhat hatástalan sem a más területen tevékenykedő kutatók, sem a® utódállamok tudományos szervezetei körében.

Egészséges versengés fog megindulni, amely közelebb visz a kitűzött célhoz is: a magyar nép apolitikus, öntudatlan életének megismeréséhez és népi egyénisége ama vonásainak megértéséhez,

amelyeknek kialakulását -a nagy romantikusok a maguk szárnyaló kifejezésével a népieteknek tulajdonítottak. Hogyan alakult ez ki a történeti fejlődés sodrában,, miiként fejlődött, gazdagodott, milyen hatások iránt volt fogékony, unit vett át és mit adott át másoknak a művelődés terén, mindez egyre határozottabb vonásokkal fog -majd kirajzolódni és ezzel a történelem tudomány is hozzásegíti a magyarságot, hogy az ő -élete is megújuljon minden nemzeti gondoláit önök forrásából.

Kisebbségpo-liitilkai jelentősége pedig -az eddig -el mondottak alapján is mérhetetlen.

A magyarságnak más népekkel való érintkezése azokban a volt megyékben ment végbe leginkább, amelyek most mint az utódállamok részei uj állami kötelékben vannak. A népek jelenlegi együttélésének azonban a múlt az alapja, ezt tehát tökéletesen ismernünk kell, ha a magyarság politikai, nyelvi és kulturális jogairól folytatott harcról van szó.

Már a.z első kötet, amely Ugoe-sánól szól, meggyőzi a kisebbségi élet minden vezetőjét arról, hogy vallóban olyan munkáról van szó, amely már régóta kívánatos volt. D-e nemcsak a s-z -k- -embert. a politikust, a népiségikutatót érdekli ■ez a kötet, hanem minden olvasót, is, meirt a különböző népek érintkezésének kaleidoszkóp&zerü változásaiban a legizgalmasabb és légárcleikfe- Sízitőbb történetiét ismeri meg: saját múltjának történetét.

Újjászületés

Iría: Fenyves Mária

Ott ült a hires professzor várószobájában. Szeme feszült várakozással tapadt a szemközti ajtóra. Minden nyitásra ijedten összerezzent. Megnyugodott, — még nem ő; szomszédja, fiatal, pólyált- fej-ü férfi -tűnt el az ajtó nyílásban. Utána nézett, — .mi vár rá a fehér ajtó mögött? A következő percben megint türelmetlen sietséggel mérte az időt. Csak menne már; lenne már vége annak a fojtogató bizonytalanságnak. De hátha, — nem merte tovább gondolni és majdnem eszelősen előre meredi. Valami balsejtelem előrevetett árnyéka fázósan megremegtette. Úgy érezte magát, mint aki hosszú, fárasztó útjában mérföldkőhöz ér. Hiába néz vissza, pihenne is talán, nincs megállás. Gondolatai zavart kuszaságából a saját -neve riasztotta fel. Felállt, szive a torkába, szökött, lába bé- nulta-n a rémülettől előrelendült.

Bent, a professzor rendelőjében egy pillanatra fellélegzett. Fehérhajó öreg ur lépett eléje. Ahogy a sokat emlegetett hires orvosra nézett, enyhült á nyomás. Nyájasan mosolygó arcában volt valami megnyugtató; egész lényéből kiáradó szug- gesztiv erő pillanatnyira elzsibbasztotta feltörő aggodalmát. Kölcsönös üdvözlés után mindjárt a szemüvegéhez nyúlt. A szokott kérdések következtek. Mint az iskolásgyerek, aki betanult leckét ismétel, — engedelmesen felelt. Közben szorongó félelemmel leste a professzor minden arcmozdiula- tát. Az az érdeklődésen kívül egyelőre mást nem mutatott. Megnézte a szemét, aztán átvezette a szomszéd-szobába. Ott meghökkent az egyik fülke feléje ásító sötétjétől, összeborzadt, — ez a sötétség a vakok világa.

Felgyűlt egy lámpa, hellyel kínálták; leült. Szeme fáradtan tűrte a tükrözést. Figyelte a tanár inkább csak magának szóló élénk megjegyzéseit. Nem értette, füle hiába közvetített laikus, közömbös agyának. Percek teltek el, később a -professzor felállt; gépiesen követte példáját. Egy másodpercre lehunyta meggyötört szemét, — aztán felnézett. Elakadó lélegzettel várta a megfellebbezhetetlen szavakat. Azzal a biztos tudattal jött, — ha itt nem, ügy szemére másutt nincs segítség. Barátsá-gos arc nézett rá vissza. Vonásai híven tükrözhették belső szorongatott-ságát, mert a tanár közelebb lépett hozzá, biztató mosollyal megye reget te az arcát, aztán igy szólt:

— Szeme menthető, de az operáció elkerülhetetlen. - ..... To

mpán ütődtek a szavak füléhez . . . Alattomosan kúszva robbant agyálba a tudat: operálni

kell a szemét. Kábuitan állt a szoba közepén, szinte félálomban hallgatta a tanár utasításait,— -búcsúzott — s mint aki a saját énjéből szakadt ki, az ajtó felé indult. i - i I ! í

Már lent volt az uccán. Emberek mentek el mellette; ott lüktetett körülötte az idegen nagyváros élete. Menni akart -ő is, ám -gondolatai konok makacssággal egyre e szavakat ismételték: operálni fogják a szemét. Kényszerült érdeklődéssel fordult a kirakatok felé, die ott sem látott mást. öles -hirdetés betűi -filmszerűen vetítették fájdalmasan érzékeny tudatába mindig ugyanazt a szöveget. Akadozva, lassú léptekkel ment tovább . . .

A klinika kapujában tétovázva megállt; valami megnevezhetetlen félelem tiltakozva útját állta. Rövid habozás után csakhamar belátta-, minden lázadozása a saját sorsával szemben szélmalomharc csupán. Befordult a kapun ...

A szemosztáily ajtajánál újból elfogta az előbbi meg nem nevezhető szorongó érzés. Egy pillanatra elmúlt élete ködlött fel agyában; a bizonytalan jövő előtt kétségbeesetten megtorpant. Gyermekkorához menekült, amikor töretlenül hinni tudott és most hinni akart a csodában . . .

Belépve, kellemetlenül érintette a klinika gyógyszertől és ételtől áthatott fojtott levegője. Sok beteg várakozott a folyosón. Szánó részvét mozdult meg -szivében; az együttérzés sorsának osztályosát látta mind'ál’yikiben. Egyikímásik feléje fordult. Ajtó nyílt és csukódott, felgyürt-ujju orvosok végezték dolgukat. Elfogultan félreállt, — megvárta, mig az egyik fehér fők ötős ápolónő közelébe kerül. Nem sokkal utána már egysorban állt azokkal, akik a betegfelvételre vártak. Forma- sz-erin-t ez is megtörtént. Gondolatban végtelen hosszúnak tűnt fel előtte idáig az ut, pedig valójában alig néhány perc telt el azóta, ahogy a klinika kapuján habozva belépett.

A női osztály fentjáró betegei kiváncsian nézték. örült, hogy végre leülhetett, bár nem tudta volna megmondani, lába kivánja-e a pihenést. Annyira idegen volt minden, hogy emiatt és a hosszú utazástól elcsigázva, nyugalomra vágyott. Néhány, valószínűen régibb beteg, jobb ruhája iránti megkülönböztetésből, mások talán az újoncnak kijáró jóakaratból pártfogásba vette. Megmutatták a szobát, ahol aludni fog. Nagy, tágas helyiséget, egy, kettő, sok fehér ággyal; megnyugtató tisztaságával inkább -barátságosan, mint ridegen hatott. Egy-k-ét nap maiivá, ottani tartózkodásának későbbi idejében^ már maga, is otthonosan mozgott. A közös sors let-ompitja a társadalom osztálykülönbségeit; szívesen beszélgetett minden k-oru és rangú társnőjével. Fáradt járású, hályogos szemű anyókák közül az egyik már semmit -sem látott; — két szeme kifejezés nélkül meredt előre a semmibe. Részvétet érzett az élet odavetett hajótöröttje s ugyanakkor homályos szégyenkezésíélét sajátmagával szemben. Kettőjük közül az volt a megvertebb és mégsem lázadozott. El játszogatott a gyerekekkel; figyelte bámulatos alkalmazkodóképességüket. Toporzékolva sirt az egyik bu-csuzó anyja után, d-e másnap már vígan hancurozott a. többi apróság közt s érthetetlenül állt, ha hasonló jelenetet látott.

Aránylag elég gyorsan s már majdnem kedélyesen telt-múlt az idő. Minden napnak megvolt a maga eseménye-; cserélődtek a betegek, újak váltották fel a régieket. Már mindenkit ismert s ő sem volt senkinek idegen. Közeledett a kritikus pillanat; — előző este mondták meg, hogy másnap operálni fogják. Az éjjel keveset aludt...

Az operáció napján csodaszép májusi reggelre -ébredt a világ. Tavaszi díszben pompázott a kert, rigó fütyült az egyik fán. Fent. az ég olyan zavartalanul kék volt, amilyen kék csak májusban leket.

Mindjárt a reggeli után, kezében az -orvosi lelettel, sorfalat állt a többi beteggel. A főnöknek kijáró tisztelettel, feszült csendben a professzort várták. Nem akart félni, halkan biztatta a nálánál gyengébbeket. Egyszerre felfigyelt, — valahol ajtó nyílt, — ismerős hang pattogó szavakkal rendelkezett. Szive megdobbant, — a tanár kíséretével nemsokára megjelent. Élénken magyarázva, egymásután vette a betegeket; majd ő rá került a sor. Mint mások előtte, ő is leült elébe a székre-; látogatása óta szemtől-szembe most látta igy először. Ránézett, — a tanár megismerte; jellemző gyors mozdulattal megnézte a szemét s mondott vaíamit. Bár ez az orvosoknak, de közvetve mégis csak neki szólt, — felállt, — tudta már, mi következik, — sápadt arc-Cal ment a többiek után.

Óh, az az idegölő mütét-előkészités! Bekötött fejével csendesen feküdt a tisztába húzott, hűvös kórházi ágyon. Mint egf idegen másik, — önmagát figyelte. Igen, hatott a bevett idegcsillapitó. Mintha valahol messze kaput döngetnének, úgy ér füléhez a saját szíve dobogása . . . Feszülten várakozik. Valahol telefon berreg. Behallatszik a folyosóról a kerekes ágyak idegtépő dübörgése. Azokat már viszik. Lépések zaja. . . . majd beszéd, nyílik a nagy szárnyas-ajtó s megindul vele az ágy. Össze szorítja a fogát, — nem! — senkise mondhassa rá, hogy ő fél. Mosolyogva indul eddigi élete legnehezebb órája elé.

Az előkészítőben a főápoló-testvér, ki tudja, hányadszor, hajol már feléje. A vég-nélküli atro-pin- esepegte-tésre -szemé engedelmesen ki- s becsukódik. Hogy tartalmat adjon az időnek, — számolni próbál. Nem sikerül. Nyugtalansága fokozódik. Egy pillanatra a sikertelenség lehetősége villan meg agyában. Mi lesz, ha a műtét nem sikerül? Nem folytatja . . . Micsoda kétségbeesett gondolat! . . . Nem, az nem lehet, — hiszen még fiatal, még élni akar! . . . Halántéka lüktet, foga a belső izgalomtól összekoccan, — -kábult agya a, múltat id-ézi. Gyermekkora suhan el előtte, — az otthon, — serdülő és intézeti évek, — tervek és titkos remények, — leány álmai... Csipkerózsika lovagja— ő, az egyetlen . . . Fül-e zug, arca verejtékez. Örvénylő szakadék szélén sötétség tátong, — szédül . . ., segítség! . . . Messziről a .nevét hallja — nyílik a szem-e . . . Nagyot lélegzik, — eltűnt a -lidércnyomás. Fiatal, már ismerős orvos ült az ágya szélén. Meleg hangon érdeklődik, mosolyogva biztat. Kisvártatva jö-n a főápoló-testvér, mos-t már kokainoz. A megeresztett vízvezeték egyenletes ritmussal m-uzs-ikál.

Egyszerre kitárul a szemközti mütő ajtaja: éles világosság’ hasit a szemébe. Nevén szólítják. Egy pillanatra egész teste görcsbe merevedik s aztán, mint akit fejbeütöttek, minden érzés és gondolat nélkül gépszerüen i-nd.ul előre . . . Borzong a kemény, keskeny műtőasztalon. Alig betakarva, a sok fehér ruha közül csak arca világit. Bizarr gondolat, — koporsó jut eszébe, — ott is úgy fekszik majd. Halkan beszélgetnek . . . Valaki a füléhez hajol, — női hang suttog,. — igen, a professzor fogja operálni. Tehát már . . . Hirtelen metsző fájdalmat érez, — ajkába harap. Jól irányított szúrás a szem alatt . . . Fáj? — kérdi egy hang. — Arca torz mosolyba ralidul, — érzi: zsibbad . . . Újabb sz-urás, már a szem,golyóba. — •még mindig fáj. — Óh! Ti é-pszemüek! Sohase tudhatjátok, mit hozhat egyetlen pillanat, gyötrődése: a megváltást-e, vagy az örök sötétséget.

Templomi csend a műtőben, csak a saját szive vergődése. Kínlódva liheg . . . Műszer zörren, forró viz su-storog. Számol, — egy -perc,— kettő.— ö'rökk-éva’óság . . . „Mi atyánk . . .“ Ha tehetné, kezét imára kulcsolná ... Mi ez? . . . leheletnyi fény . . . lélegzete elakad . . . valami meseszer fi, 'leírhatatlan, lilás -derengés. A professzor beszél. Világosság! Hatalmas Isten! Hiszen lát, csodát lát! A műtét sikerült, — ujjong boldogan . . .

S- mig a -meghatottságtól túláradó szívvel hálásan köszön, kimondhatatlan megindult ságot érez. Lelkében végtelen megnyugvás, felszabadult alázatos hit, tiszta, -égi mám-or. Arcán boldog, megenyhült mosoly: újjászületett.