Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-21 / 43. (4189.) szám
frraam 1 _____________ 19 37 február 211 vasárnap. Vasárnapi beszámoló írja: Szvatkó Pát AZ UJ SZELLEM ELINDUL Soha nem hittem volna, hogy egy kis és igénytelen folyóirat annyira meg tudja nyitni a megnyilatkozások és a vallomások zsilipjeit, mint az Uj Szellem tette egyetlen hét alatt. A legnagyobb szerkesztői munkám most a beérkezett levelek átnézése, a hosszú, kétkedésekkel, reménykedésekkel telt nyolcoldalas írások átolvasása, — ritkán volt életemben felelősségteljesebb és izgatóbb munkám. Hihetetlen számban érkeznek e levelek. A legtöbbjüket első szótól az utolsóig közölni kellene, hadd lássák politikusaink, közíróink, Íróink, barátaink és ellenfeleink, milyen a magyar értelmiség most kibontakozó uj nemzedéke, amely a tiz év előtti nemzedéktől eltérően nem ágál már a porondon és nem űzi messiási hit, hanem gőgösen vagy megtörtén visszavonul s nem akar tudni a nyilvánosságról, fél tőle s kissé undorodik is a felesleges személyi harcoktól. Most váratlanul, furcsán és kétkedőén megnyilatkozik. Töpreng, nem tud választani, segítséget kér az Uj Szellemtől. Különös, szinte meghatóan naiv bizalom nyilvánul meg e levelekben s a legtöbbjük úgy kapaszkodik belénk, mint 32 utolsó szalmaszálhoz. Egy lesújtott, szellemileg agyonkinzott, az eszmei ellentétek harcában felőrlött generáció jajdul fel s csak egyet kér: „az Úristen nevében kö- nyörgünk, ne játszanak spanyolra, németre, oroszra minálunk. ne játszanak jobboldalt és baloldalt, hanem törődjenek velünk, a mi bajainkkal, adjanak nekünk magyar könyveket, akár jobboldali, akár baloldali! alapon, Ismertessék meg velünk a magyar| életet, hogy bizalmat kapjunk és felegyene-1 sedve jobban elviselhessük nehéz életűn-1 két." Mind közölni kellene. Sok levelet majd Ismertetni fogunk s azt tervezzük, hogy ■egyszer külön füzetben kiadjuk a hozzánk érkezetteket, ez lesz a szlovenszkói uj generáció legigazibb „Fehér Könyve", olyan kordokumentum, amely párját ritkítja a világon! Az eszmei zavar, a lelki harc, a bizonytalanság, a kétségbeesés és a vágy megnyugvás és csendes élet után, soha nem nyilvánulhatott meg egyöntetűbben, mint ezekben a levelekben. Ha az Uj Szellem nem ért el más eredményt, mint megnyitotta a fiatal lelkek mogorván lezárt zsilipjeit, már sokat tett és hasznosat tett. Ismertetni kivánjük e leveleket, de egyelőre vá- , faszolni sem tudunk rájuk, annyi jött. Itt j kérünk türelmet íróiktól, itt köszönjük meg az értékes dokumentumokat, idővel majd mindre válaszolunk. S itt kérjük azt is, hogy a levélírók engedjék meg, hogy leveleik egyes részleteit felhasználhassuk: töb- • bet mondanak, mint a legrutinosabb élhar- , cosók írásai, ,,színvonaluk" magasabb és8; igazabb, mint a. Iegcizelláltabb cikké. 8: A levelek nyolcvan százalékát fiataléin- berek írták. Többnyire ismeretlen nevek. Al’ legjobban talán a stílus tisztasága lep meg.L nem hittük volna, hogy ennyi fiatalember!, tud még Szlovenszkón rendesen magyarul irni. Mit idézzünk a levélgarmadából? AztJ. aki leírja a Szentiváni Kúriára induló író-1 kát, ahogy a zsolnai állomáson látta őket |j annakidején s kesereg kettéválásukon? Azt, I; aki igy ir: „a jobb vagy a bal vezetői, har-1j cosai főleg egyéni pozícióharcokat folytatnak, az egyéni érvényesülésért küzdenek, : ha pedig még van bennük az idealizmus • egy szikrája, úgy ezt is világnézet, nem a - nemzet szolgálatába állítják/* Egy másik: : „Azért kívánom, hogy az Uj Szellem az ön nevének a másik oldalon előidézett riasztó hatása dacára is ténylegesen az Uj Szellem maradjon és ezen az arany középuton ne tapossa el a két oldalon dühöngő tank-had- ' sereg és ne pusztítsa el a két oldalról meginduló ágyutüz sem. Nagy feladatok várnak teljesítésre és ezekhez erőt, kitartást, heroikus idealizmust kíván az ismeretlen közkatona." „Első feladatomnak tekintem a nemzetért való becsületes küzdelmet, a tisztességes versenyt más nemzetekkel. Ha ez jobboldaliság, úgy örökre ezen az oldalon volt és lesz a helyem. Ellenben, ha a nemzet kebelében és másodsorban az egész világon élő elnyomott társadalmi csoportok jobb szociális helyzetéért folytatott küzdelem, minden nemzet és faj emberi embereinek szeretető baloldaliság —* úgy «, baloldalon a helyem." „Utópia, ha középutat és nyugalmat keresek az ellentétek között?" „A folyóirat pártokon kívül állása és stílusa annyira megragadott, hogy szaladtam kollégáimhoz, hogy figyelmükbe ajánljam a lapot." „Csak ezt tudom mondani Önöknek, 'kik most biztosan feszülten várják az eredményt: köszönöm, nagyon szépen köszönöm." „Az Uj Szellem remek, egy számot Cs. Szabónak adtam, egyet magammal hordok és mutogatom, mindenki abszolút európai stílűnek tartja" (Ezt Gál István, a budapesti Apollo szerkesztője írja). „Az a körülmény. hogy az Uj Szellemben megszólalhat mindenki, arra enged következtetni, hogy vége lesz annak a szellemi „Inzucht“-nak. amely oly szomorú a kisebbség társadalmi életére és amelyben egészséges kultúra nem teremhet." „Legyen benne egy olyasféle Tribüné Libre, mint a Temps-ben, hogy megszólalhassanak olyanok is, akik nincsenek teljesen egy véleményen a lapban megjelenő valamelyik cikkel." „Mire való ez a harc s miért veszekszik Vass Laci Szvatkó Pállal spanyol generálisok miatt, ahelyett hogy velünk törődnének? Ha az Uj Szellem azt akarja, hogy szeressük, ne menjen bele ebbe a veszekedésbe." „Ahelyett, hogy örülnének, hogy van végre egy kulturális szemle, s van magyar kulturtett, beleköf- nek, csak azért, mert más csinálta, irigykednek és sérti hiúságukat." Holnapig idézhetnénk. A legtöbb levélíró azt kívánja, hogy az „ideológiának" csúfolt személyi torzsalkodás, e vicinális, vidékies világnézdisde helyett „az Uj Szellem a középuton haladva szolgálja az igazi magyar* kultúrát." ígérjük, hogy igy lesz. Hiába akarnak egyesek belekényszeríteni egy pózba, nem fog sikerülni. Ha tudnák, mily undorral és megvetéssel beszéltek ellenlábasainkról azok a fiatal „baloldali" pesti irók, akiket kisajátítottak és akiket Vass László az eljövendő magyar élet előharcosainak tart. bizonyára elhallgatna a becsmérlő kórus. Azt írja Vass László, az s. o. s. Irta: Mondy Miklós görögkatolikus esperes Ha a hajó süllyedni kezd, a világ minden tája felé röpül a vészjel: S. O. S., mentsétek meg lelkeinket. Akik fölfogják e jelt, tudatában vannak a veszélynek és segítségre sietnek. Sohasem volt olyan aktuális kibocsátani ezeket a jeleket, mint amikor a keresztény világnézet, morál, fölfogás hajója süllyedni kezd. Az istentelenek hatmilliós szövetsége már megkezdte átkos működését. Hadat üzent minden vallásos érzésnek, minden régi rendszernek, humanizmusnak, altruizmusnak, karitatív érzésnek. Nyilatkozataiban például Jaroslaw-sky ezeket mondja: „Mi a világ összes templomait föl akarjuk gyújtani egy általános égésben. A mi istentelen mozgalmunk óriási erővé lett, amely elpusztít minden vallásos érzést" Stb. Nem kell ehez magyarázati A kocka el van vetve. Propagandaelőadásaikban, rádiószózataikban, újságjaikban már megindították a harcot. A harc kíméletlen. Életre-halálra megy. Nemrég röpítette szét a moszkvai rádió a világba: „Minden templomot fölgyujtunk és az üszkös romokat, ha eltakarítjuk, a templomok helyét a papok csuháival töröljük föl és mossuk tisztára." Ezentúl nem burkoltan indul meg a harc, de nyíltan. Nem fogják azt mondani, mint például Kazánban, hogy a templomot azért kell lerombolni, mert régi. ósdi volt és építészeti szempontból rontotta az ucca szépségét. Most már az istentelenek mindenütt, ahol a ' hatalom kezükbe jut, egyszerűen csak lerombolják minden magyarázat, bevezetés, kifogás nélkül. Azt hiszem, hogy minden vallásfelekezethez tartozó, minden jóérzésü ember egyetért abban, hogy egyaránt sértő ez a kijelentés minden valláshoz tartozóra. Minden jóérzésü embernek a gyomra tótágast állana, ha ilyen brutalitás elkövetkezne minálunk. Nemrégen jött haza egy zsidó vallAsu orvos Oroszországból és beszámolt az ottani vallásüldözésről. Mélységes döbbenettel látta a szörnyűségeket, amelyeket a vallásos érzés, a humanizmus, az emberies érzések ellen elkövettek. így például, amikor egy városon utazott keresztül és betért egy vendéglőbe, csodálattal látta, hoigy az templom-formájú, a faliakon még freskók, valamikor áhítatot keltő képek voltaik, egész berendezése az épületnek elárulta az imádkozás egykori helyét és most vendéglő, bér és tánchelyiség volt benne. Olyan kisvárosi mindenes-korcsma. A gyomra keveredett föl, araikor a menüt enni kezdte és dacára, hogy zsidó volt és az keresztény templom volt, egy falatot nem tudott lenyelni azon a helyen, ahol valamikor Istenhez imádkoztak és most olyan „vegyes kereskedést" nyitották, ahol az embernek egészen más gondolatokkal telik meg az agya. Dacára, hogy éhes volt, otthagyta a helyiséget és más helyen csillapította éhségét. Van egy közös emberi érzés, amely mindany- nyiunké. Ez az emberi, humánus, emberséges érzés. Minden emberben felülkerekedik az em- beries érzés. A jó és rossz közötti különbségnek a tudata. Ezért mondja Szent Pál: „Centes, legem non habentes secundum conscienfem suarn habent legem." Azok a népek, amelyeknek nincsenek törvényeik (a vallás, az állam előírásai szerint t. i.), a szivükbe, a lelkiismeretűkbe írott törvények szerint ismerik a törvényt. Tudnak különbséget tenni a jó és rossz között. A vadembereknek is van fogalmuk a lopás, erkölcstelenség, esküszegés stb. morális törvényeiről, habár csak némileg is és burkoltan. Mennyivel inkább van nekünk' müveit embereknek fogalmunk és szivünkbe irt tudásunk az emberileg helyes és helytelen cselekedetekről 1 Meigérezzük a veszélyt, amely az istentelenek részéről akar elpusztítani minden vallásos és emberi érzést. .Emberi közös vonásunknál fogva azután, tllta-, kozunk az ilyen merénylet ellen és akcióba lépünk, mig nem késő. Szerte a világon közös nevezőre hoz bennünket a közös veszély. Az összes egyházak képviselői érzik a veszélyt, amely elsöpörhet minden vallást, minden vallásos érzést. — Francia- országban és Algírban, a gyarmatokban például a zsidó papok imádkozást rendeltek el a spanyol bel háborúban ár tatlanul meggyilkolt katolikus papok és apácák lelkiüdvéért. Mostanában, irta ugyancsak lapunk, a Prágai Magyar Hírlap, hogy Amerika összes felekezeti, a baptista, metodista szefctánsok is imádkoztak a pápa egészségéért, átérezve a mai idők nagy egyház- fejeddmének aggódásait a jövőt illetőleg és azt a fontos pozíciót, amelyet ma az betölt. Általános tapasztalati tény, hogy az összes egyházaik és társadalmi egyesületek, államok vezető férfiúi fölvetik a közös kommunista-ellenes és istentelen-ellenes front eszméjét. így például dr. Darányi Kálmán miniszterelnök Magyarországon a következőket mondotta: „A legkülönbözőbb eszmeáramlások küzdenek egymással. Erősen kisért a sátán. Az istentagadók krisztus- ellenes áramlata erősödik mindenfelé. Folyik a harc, de a további harcokra is föl kell készülnünk. A keresztény felekezetek egymásközti viszonyáról csak annyit kívánok ezúttal megje- | gyezni, hogy a felekezetek között sokkal több a I hasonlóság és a közös vonás, mint a különbség." (PMH február 3.) Beszédében a közös frontra hívja föl nagyon okosan a különböző felekezeteket. Ugyanezt teszi a katolikus Bangha is (PMH február 3.) Fölveti a kérdést, hogy nem érkezett-e el a katolikus és protestáns egyházak újabb egyesülésének az ideje. Habár ennek rengeteg akadálya van, de azért a „reunió ott szunnyad a lelkekben és ennek meg is kell történnie, hogy véget vessenek az istentagadó moz- 8 galmaiknak." Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök 25 éves lelkész! jubileumán szintén fölveti a közös együttműködés eszméjét az istentelenek frontja ellen: „Nem lehetne-e egy közös fronton küzdeni a katolikus és a protestáns lelkészeknek ebben a nagy világégésben, amikor az ellenség egy közös nevezőre jutott már velünk szemben és mindegy neki, hogy milyen templom, milyen vallás, egyaránt ellenségévé lett ő minden vallásos érzésnek." Ugyanígy beszelt a most beiktatott erdélyi református püspök is, Vásárhelyi János. Székfoglalójában hangoztatta, hogy „keresni kell a többi egylrázakkal a békés és harmonikus együttműködés útjait és lehetőségeit. Az egyházakat sokkal több és fontosabb dolog egyesíti, mint ami elválasztja." Az istentelenek részéről jövő közös veszélyre gondol, amely .igazán mindnyájunk közös veszélye vallásfelekezeti különbség nélkül. Az ugocsa, mánamarosi református egyházmegye lelkészei, lelkipásztorai szintén fölvetették a közös együttműködés eszméjét. A kommunizmus ellen akcióba akarnak lépni közös fronton ■és'ebben a latin és görögkatolikusok közös munkájára is számítanak. A Katolikus Akció ezdrá- nyu törekvéseivel azonosítják magukat és saját hatáskörükben szintén ilyenirányú törekvéseket látunk. Egy református lelkész például előszeretettel olvassa a katolikus Ifjúságunkat, hogy a református ifjúság vezetésében használhassa az ott elmésen kifejtett irányvonalat. A közös veszély, közös baj megszünteti az elfogódottságot. Egyes államok (Jugoszláviai— Bulgária, Itália—Németország—Japán) egymással szövetkeztek éppen a közös veszély miatt. Japán, újabban például a Vatikánnal is szövetkezni alkar a közös szovjet-veszély edien. Az elvek .harcában jó m segítség. Mindig jó, „Uj Szellem" is foglalkozni akar most az uj magyarországi szellemi mozgalmakkal, amelyekkel foglalkozni a szlovenszkói baN oldal privilégiuma. Megnyugtatjuk. Mi nem „foglalkozni fogunk" e mozgalmakkal. Hanem azok nálunk az Uj Szellemben fognak lebonyolódni. Szabó Zoltán, Márai Sándor, Cs. Szabó László és a többien mind-mind az annyira dicsért fiatalok, akiket sikerült az Uj Szellem állandó munkatársainak megnyerni (önként jöttek, lelkesen, minden rábeszélés nélkül), itt lesznek nálunk, itt fognak irni s ha Vass Lászlóék kiváncsiak majd „súlyos mondanivalóikra", az Uj Szellemet kell olvasniok. Egy más lap „nivótlannak" nevezte az Uj Szellem első számát. Nem tudjuk, miért nincs megelégedve a névtelen cikkíró Márai, Cs. Szabó és a Tardi Helyzet írójának írásaival, miért nevezi együgyünek, ha beszámolunk az uj budapesti mozgalmakról és miért üti most azt, akit három héttel előbb még a Baumgarten-dijra ajánlott? Elkeseredett, dühös és irigy felhördülésére csak azt tudjuk felelni, amit az előbb említett három pesti iró közül az egyik mondott a támadásra: „ne törődj velük, ez a pesti redak- ciók papírkosaraiból kisöpört irodalom bosszúja." ■■■■■■■■■■■■ AZUTÁN Agyadat nem vetik meg, Helyedre nem ül senki, Szobádra szomorúság Felhője száll, g belengi. Arcképed berámázzák Ölelő diszkeretbe, S ebédnél sírva mondják: Szegény, ezt, hogy szerette. Aztán készülnek rólad Részvétlen álmos akták És ruháidat lassan, S olcsón eladogatják. Egyik pár cipőd jobbra, A másik balfelé megy, S hajlongó kalapodnak Visszaköszön az életi FALU TAMAS, volt az, ma különösen jó. A közös front kifelé nagyon hatásos. Elveink befelé, ha maradnak is, azok az elvek sohasem fognak bombákkal operálni, azok csöndben fejtik ki erejüket és anarchiára nem vezetnek sem a vallási, sem a politikai téren. A fölforgatás nagy munkája a most beharangozott vallásháború, az emberies érzelmek elleni háború átkos szüleménye. Ez ellen pedig mindnyájunknak együttesen küzdeni kell. I Egy pohárköszöntőmben ezeket mondottam a többek közötti „Vannak nézetek, elvek, szertartási különbségek, fölfogások, amelyek elválasztanak bennünket, de nem választanok el any- nyira, hogy a sorsunk ne legyen közös, mert ha kitörne az istentelenség fenyegető veszedelme, akkor látnok, hogy mennyire közös a sorsunk. Az újlaki, vagy szőllősi latin szertartásu plébános látná, hegy együtt szenved vele a fancsikai, szőllősi görög pap és a közös sorsban egymásra ismernének." Ugyanígy lehetne ma már mondani a többi vallások képviselőiről is; hiszen az istentelenségek ádáz terjesztői nem tesznek kivételt a vallások között. Ugyanúgy nem tesznek kivételt az európai humanizmus talaján felnőtt ember és ember között, annak dacára, hogy foglalkozásra, nemzetiségre, pártállásra nézve különböznek, de abban mindannyian megegyeznek, hogy kommunista, istentelen, fölforgató elveket nem vallanak. Közös front, közös nevezőre hozott együttműködés áldott ideje jöjj már el!... Úgy a vallás, mint a humanizmus, emberies gondolkozás keretein belül szervezkedjünk, csatasorba álljunk, mig nem késő. Lássuk be a veszélyt és ne válogassunk a küzdelemben, kicsinyeskedéseknek helyt ne adjunk, induljunk el a legjobban célravezető eszközökkel, harcolva a családban, a társadalomban, a politikai jogok csarnokaiban és vívjuk ki a ini békés életünk, társadalmi rendünk csorbithatatlan fönnmaradását minden fölforgató törekvésekkel szemben! A hajnal már derengi. Nagy emberek nagy jelszavai bedobva a társadalomba, azoknak gyújtani, lelkesíteni kell. Szavuknak nem a pusztákban kiáltok szavának kell lenni, hanem mennydörgésszerű, villámokat szóró, társadalmi hibákat ostorozó, ferdeségeket javító, helyes útirányt szabó, prófétai látnokság- gial a közös bajt előre megérző, az ellen akciót kezdő, mindent átfogó, mindenkit érzékenyen érintő nagy elindulásoknak, amelyek meghozzák a kívánt sikert. Míg nem késő!... S. O. S. (Mentsetek meg lelkeinket!) Elindult a világ minden tója felé. Értsétek meg e jelzést! Veszjei ez, amely minden emberhez szól kivétei nélkül. Testvér, megérted-e a vészjelet? Beái laisz-e a gárdába a közös vész ellen?I Testvér! Emberséges érzésű testvérem! Itt a helyed a közös fronton! Mentsük meg az emberi lelkeket minden fölforgató istentelenség, emberietlenség ellen! Testvér, ismerd föl a közös veszélyt. Ne hogy késő legyen! Ezen utóbbi mondásom egye sitsen minden embert, papot és világít, minden vssiáshoz tartozót egy közös emberies fronton* I r 4
