Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-17 / 39. (4185.) szám

Jjg wSjJ' J£Bp B8 » K WB NE n^ J' ]g$r Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHH. Hárommilliárd korona hiány az 1935-ös állami zárszámadásban! Esterházy János éles bírálatot mondott az államháztartás vezetéséről a képviselő- ház költségvetési bizottságában - Miért nincs 69 magyar községben magyar elemi iskola? • 16 magyar középiskola helyett csak 8 van, 35 szakiskola helyett csak 4 Királyi pénzgondok (=!*) Windsor hercegének valószínűleg nincsenek kenyérgondjai és előreláthatólag nei . is lesznek, ha mindjárt ebben a pilla­natban Rotschildéknál lakik is ,, albérlet- bei", — de azért mégis csodálkozva, majd­nem megütközéssel hallgatja a gyanútlan európai polgár a vitát, ami az angol parla­mentben és sajtóban lankadatlan hévvel tombol a volt uralkodó ,,végkielégitése“ kö­rül. Különös, hogy a királyság intézménye ennyire elpolgárosodott, ennyire földközel­be került abból a misztikus mesevilágból, íhova a múlt emlékei emelték. Különös, de ízért megnyugtató látvány. A király elve­iül s az égrengető gesztus után nem ma­rad más, mint pénzgond. Valószínűleg semmiféle jogrend nem ismer paragrafust arra az esetre, ha a király elvonul a trón­ról a magánélet szürkeségébe és egy biro­dalom gondjai helyett —- mondjuk ' egy .textilgyár vagy egy mintakertészet gondjait akarja viselni, tehát semmi csodálkozni való nem lenne azon, hogy az angol parlament vitázik a meglepő helyzet fölött. De azért mégis csak van valamilyen mélyebb érte­lem és ujjmutatás abban, ahogyan polgári gondokkal forr össze a királyság fogalma. A kor megint csak elárul titkaiból valamit az embernek, megmutatja, hogy intézmé­nyek forradalmak nélkül is átformálódnák s hogy végeredményben semmi nem múlott a Bastille lerombolásán. Ha egyszer Anglia volt uralkodójának most olyan gondjai van­nak, hogy eladogatja kastélyait és esetleg családi gyűjtés alapján járadékot fogad el, akkor mégis csak történt valami a király­ság intézményével azóta, hogy Vili. Hen­rik szerelmi elvakultságában miniszteri feje­ket Hitetett le. Igaz, volt közben. Cromwell, de ez csak egészen rövid intervallum volt az angol királyság történetében s aztán visszatért Anglia a diktátoroktól a kirá­lyokhoz. Pedig az egyetlen angol diktátor sem fordult el túl éles ívben a parlamenta­rizmustól. Az angol felfogás nem ismeri az életnek semmilyen területén az abszolutü- mot, ez benne van a királyság intézményé­ben is. Az angol király elméletben a világ leghatalmasabb ura Angliának, sőt a biro­dalomnak például nincs egy szál katonája sem, sőt miniszterei sincsenek, minden an­gol katona „Őfelsége a király katonája" és minden angol kormányférfi „Őfelsége a ki­rály minisztere". Az angolok már évszáza­dok óta köszöngetnek úgy hivatalból, aho­gyan most Hitler megszoktatta a némete­ket, mégsem háborog ellene a világ és iga­zán senkinek nem jutna eszébe a személy­vagy hatalomkultusznak a jelét látni abban, ahogyan őrtálló katonától kezdve a hivata­lába lépő miniszterig minden hivatalos mél­tóság azzal végzi mondókáját, hogy „God safe the King". Ami megfelel végeredmény- a Heil Hitlernek, csak már évszázadok pa­tinája rakódott rá és a tradíció élét vette. De vájjon csak a tradíció vette élét? Ez az éppen, amit a volt király pénz­gondjai közben közelebbről szemügyre kell venni az angol életben. Igaz ugyan, hogy Angliának soha nem volt egyetlen szál ka­tonája sem, de az angol polgár adta a pénzt a királynak a hadseregre. És évszázadok alatt soha nem jutott eszébe a királynak, hogy a kezébe adott fegyveres hatalommal megpróbáljon erőszakot tenni a polgáron, igaz, a polgár sem gondolt soha rá, hogy elvegye a királytól jogait. A jogok kölcsö­nös tisztelete forrasztotta ilyen tökéletesen Prága, február 16. A képviselőház költség- vetési bizottsága ma kezdte tárgyalni az 1935. évi költségvetés túllépéseinek utólagos jóváha­gyásáról szóló javaslatot. Remes előadó rövid beszéddel elismeréséit fejezte ki a kormánynak azért, hogy legalább utólag kéri a költségvetés túllépésének jóváhagyását s ebből azt veszi ki, hogy alkotmányosan alkar dolgozni. Az előadó egy szóval sem emlékezett meg az ismert dubovai olajfinomító ügyről, noha köztudomású, hogy a költségvetési túllépések éppen erre az ügyre vezethetők vissza. A bi­zottság a 661 milliós többletkiadást vita nél­kül megszavazta. Rekordhiány Majd az 1935. évi zárszámadást kezdték tár­gyalni. Remes előadó megállapította, hogy az 1935. évi zárszámadási hiány 3 milliárd 44 millió korona, amennyiben a kiadások 10 milliárd 97 milliót, a bevételek 7 milliárd 53 milliót tettek ki. Ez a hiány az államfordulat óta a legnagyobb évi hiány és hitelműveletek­kel fedezték. Az állami üzemek gazdálkodá­sához az előadó megjegyezte, hogy ez siral­mas képet mutatna, ha nem volnának mono­póliumok. Az államadósság 1935-ben 1 mil­liárd 773 millióval emelkedett s elérte a 40 milliárd 415 millió korona összeget. Az állami alapok összege 11 milliárd 447 millió koronát tesz ki. Kifogásolja, hogy a zárszám­egybe a királyt nemzetével. A király nevé­ben megy a világ leghatalmasabb vállalko­zása, amelyet brit világbirodalom néven tart számon a köztudat, de ehhez a vállalkozás­hoz a pénzt mindig az angol polgár adta. Anglia tipikus forradalommentes ország, azért is van annyi ósdi törvény még ma is életben Angliában, mert nem voltak forradal­mak, amelyeknek első dolguk a jogrend­szert összedönteni és helyébe újat, idősze­rűt kovácsolni. Angliában évszázadok alatt megrekedt a felhalmozott uj törvények al­ján egy sereg, régi célját és értelmét ve­szített törvény, de ezeknek az elavult és el­évült . törvényeknek a puszta léte tette lehe­tővé, hogy Angliában ma is megmaradt pol­gár és uralkodó között az a viszony, ami volt kezdetben, a polgári korszak hajnalán, amikor a központi királyi hatalom a városi polgárság segítségével számolt 1c a feuda­lizmussal. adás az állami alapokról részletesebben nem közöl semmit. 1935-ben az állam a vállalt ga­ranciáik címén 152 milliót volt kénytelen kifi­zetni. Ez összeget az előadó horribilisnek mondja. A vita A vitában Peters (szudétanémet) sajnálkozik, hogy az előadó az 1937. évi állami költségvetés taglalásához nem vonta le a most tárgyalt zár­számadásból a konzekvenciákat. Az áUamfordulat óta a polgárok 137 milliárd koronát fizettek be adók címén és ma 4.6 mil­liárd a hátralékos adók összege, vagyis kö­rülbelül 4 százalék, ami igazán jelentéktelen. A gazdasági helyzet javulása nem a devalváció eredménye, hanem a világgazdaságbeli javulás kihatása. Kifogásolja a mammut állami üzemek szervezését, mint amilyen az 1 millió hektár erdő- és mezőgazdasági területen gazdálkodó állami igazgatóság. Brdlík tanár (agrár) igen hosszadalmas, akadémikus jellegű beszédet mond, mely­ben különösen a vasutak jövedelmezőségé­nek kérdését taglalta. Ebédszünet után Slánsky kommunista, majd Bergmann nemzeti szocialista szólalt fel. Utána Esterházy János képviselő, az egyesült párt országos ügyvezető elnöke hosszabb beszédet mondott. Angliában azért nagy gond ma is az ál­talános védkötelezettség bevezetése, mert ott komolyan veszik az évszázadok előtt kö­tött egyezséget uralkodó és polgár között s ha egyszer a polgár pénzt ad a királynak katonára, akkor nem lehet tőle, angol fel­fogás szerint azt követelni, hogy ő maga álljon be katonának. Itt többről és másról van szó, mint pacifizmusról, itt az angol de­mokrácia egyik fundamentumáról van szó. Király és polgár szövetsége — ez az angol demokrácia s ennek a szövetségi szerződés­nek évszázadok előtt lerögzített minden pontját szószerint kell betartani, különben vége a demokráciának. Windsor hercege, mig uralkodott, reménysége volt minden szegény embernek, támasza és ösztönzője minden szociális célzatú politikának, utolsó hivatalbeli ténykedése is az volt, hogy meg­látogatta a délwalesi nyomorvidéket — iga­zán azt várhatta volna a világ, hogyha en­neki az a feladata, hogy ezt a zárszámadást elfogadásra ajánlja. 20 százalékos deficit —• Lehet-e elismerő szót találni az olyan sáfárkodásra, amely közel húszszázalékos deficittel zárja az évi mérleget, lehet-e bizalom azok iránt a sáfárok Iránt, akik a törvény szigorú rendelkezése ellené­re áthágják e rendelkezéseket s a törvényhozás hozzájárulása nélkül ke­rek 562 millió koronával túllépték a költ­ségvetésben megszavazott hitelkeretet, — Minden jogállamban a törvény szava szent kell, hogy legyen az állam minden pol„ gára előtt. így kell ennek lennie a demokra­tikus köztársaságban is, amely a teljes jog- egyenlőség elvét alkotmányában is lefek­tette s ezzel a felelősséget is megosztotta az állam minden teljesjogu polgára iközött. Mégis a kormányzati hatalom birtokosaira mintha nem vonatkozna ez a felelősségi kö­telezettség, mert nincs törvény, amelynek alapján a miniszterek felelősségre volnának vonhatók. Ilyenkor, a zárszámadások tárgyalása alkalmával tűnik fel a legjobban törvénytárunknak ez a hiánya. Föltétien szükséges az, hogy a legfelső számvevőszék szervezetét és ügykörét a mai kornak megfelelő modern törvénnyel kodifikálják, amely ezt a leg­fontosabb szervét az állami kormányzat­nak teljesen függetlenné tegye. A kormánytényezők felelőssége — Általában a kormány felelős tényezői sok­szor szokták hangoztatni, hogy ez a köztársa­ság a legdemoikratiikusabban vezetett államok egyike, oázisa a iköziszabadságok ideális meg­teremtésének ebben a különböző diktatúrákkal megrontofot világban. Valóban, ha a zárszám­nek a királynak a nyugdijáról lesz szó, ép­pen a munkáspárt lesz bőkezű. Csakhogy más a rokonszenv és más az államérdek. Anglia sokat költ fegyverekre, királyi nyug­dijakra nem sok marad. Az angol parla­mentben mindig nagy és néha kínos viták voltak királyi pénzügyekről, Viktória előd­jeinek költséges passzióit egyszerűen nem fe­dezte a parlament, hagyta őket, mint a kor rossz nyelve mondta: rongyos nadrágban járni. Viktóriának is sokat kellett harcolnia Albert civillistájáért. Az angol parlament csökönyösen védelmezi a királyokkal szem­ben azt a jogát, hogy a kasszakulcsot ő hordja a zsebében. Windsor népszerű her­cegével valóban megeshet, hogy kénytelen lesz családi gyűjtésből és vagyonának el- adogatásából élni a jövőben, pontosan úgy. ahogyan a száműzött uralkodók és here-'" 1 élnek. Esterházy beszéde — Ha az 1935. évi állami zárszámadás számadatainak labirintusán áttornásszuk magunkat — mondotta egyebek között Es­terházy —, megdöbbenve állapíthatjuk meg, hogy ezek az adatok határozottan rossz I gazdálkodás hivatalos dokumentumát tárják elénk. Ahol 19 milliárdos keret mellett a szaldó csaknem kétmilliárd, pontosan 1 milliárd 780,417.946 koronás hiánnyal zárul, ott lelkiismeretes, az ország és a nép sorsát minden körülmények között szem előtt tartó gazdálkodásról beszélni nem lehet. — Az előadó ur sem talált módot arra, hogy akár egyetlen dicsérő szót mondjon erről az államháztartási mérlegről, pedig

Next

/
Thumbnails
Contents