Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-17 / 39. (4185.) szám

^RA<ímMaGÍAR5TELS§ mii inmiiiwi ■■iwiiNiiiiiiiiiniiiniiiiiíiWHM a adás adathalmazát nézzük, — nem is cinizmus­sal, de a könyvelésben jártas szakember szürke objektivitásával azt kell megái lapítanunk, hogy a közgazdálkodás terén tényleg érvényesül a közszabadság elve legalább is azok részére, akik ezt a gazdálkodást vezetik s akik felelő' sek volnának érte. Csak ezzel magyarázható meg a hatalmas defi­cit, csak ez lehet indoka annak, hogy az állam- adósságok összege elérte a 40 milliárd koronát, A kisebbségek jogegyenlősége — Ugyanilyen értelmű szabadságjogot vindi­kál magának a kormányzat a köztársaság lako­sainak több mint egytharmadát kitevő nemzeti kisebbségiekkel való bánásmód tekintetében is. Az alkotmánylevéil teljes jogegyenlőséget bizto­sit. 1937 február 17, szerda* B8BB&BS A kisebbségekre vonatkozó nemzetközi szer­ződés, amelyet ez a köztársaság is ünnepélye­sen elfogadott és teljesitésére kötelezettséget vállalt, garantálja ezt a jogegyenlőséget az egyes államokban számbeli kisebbségben levő nemzettöredék minden egyes tagja számára, — vagyis a demokratikus elvek figyelembe­vételével bizonyos privilégiumot, mondhatnék jogtöbbletet nyújt nekik* Papiroson valóban ideális volna ez a helyzet. Emlegetik is ezt a kormánytényezők leginkább a 'külföld felé szánt nyilatkozataikban szóban, írásban, rádión s a modern prapagamdaeszközök minden módiján. Közel 40 millió koronát fordí­tottak erre a célra az 1935. évben a zárszám­adásban kimutatott adatok szerint. Hogy a tit­kos rendelkezési alapokból mennyit szippantott fel a propaganda hatalmas apparátusa, azt a zárszámadás adatai nem tüntetik fel. A kisebbség megelégedettsége a fontos! — Papírforma szerint és a propagandaszóla­mok megállapításai alapján megvolna a jog- egyenlőség. A csehszlovák kormányhatalomnak a kisebbségekkel szemben való bánásmódját azonban nemcsak azon az alapon kell megítélni, hogy papiroson s a külföld felé hangoztatott nyilatkozatokban teljesiti-e a St. germainei béke- szerződésben és az alkotmányílevélben vállalt kötelezettségeit, de csakis arról, vájjon az életben, a gyakorlatban valóban be­tartotta is a kormányhatalom ezeket a kötele­zettségeit? Teremtett-e a kormányzat a nemzeti kisebbségek számára olyan légkört, hogy azok a csehszlovák köztársaság keretében valóban „a törvény előtt teljesen egyenlők­nek'' érezzék magukat a többségi nemzettel, amint azt az alkotmánylevél 128. §-a kifeje­zetten mondja? Nem azon fordul meg a kér­dés, hogy a kormányhatalom meg van-e elé­gedve ebben a tekintetben önmagával, hanem azon, hogy a kisebbségek meg vannak-e elé­gedve a számlikra teremtett helyzettel. Nemzetiségi igazságosság — A jogegyenlőség azt jelenti, hogy ennek az állaimnak minden polgára tekintet nélkül faji, vallási vagy nyelvi hovátartozásának kü­lönbségére, kulturális, gazdasági, szociális és politikai tekintetben a törvényes keretek között teljesen egyenlő mértékben élheti ki a maga jellegét s ebben őt a kormányhatalom teljesen egyenlő mértékben támogatja. Vagyis a?!'-állami élet minden megnyilvánulásában, a jogok gyakorlásában csak. állampolgár van tekintet nélkül arra, hogy ilyen, vagy olyan vallásai, ilyen, vagy olyan nemzetiségű vagy nyelvű az illető. magyar iskola nincs, de — szlovák van! Az igényelhető 16 magyar középiskolának csak a feie van meg — A középiskoláikra 194,827.838 koronát for­dítottak, amiből kerek 9 millió korona illette volna meg a magyarságot. Erősen kételkedünk benne, hogy ezt meg is kapta, már csak azért is, mert csak Szlovenszkón még legalább két közép­iskola, Kárpátalján pedig egy tanítóképző föl- tétien megilletné a magyarságot a meglévőkön kívül. Ha pedig aiz egész állam területén lévő középis­kolák Sízámát vesszük alapul, akkor a magyarságnak 16 középiskolára volna igé­nye, a valóságban pedig ennek a fele van meg. Hol itt a demokratikus egyenlőség?! 35 szakiskola heiyett — 4 — Szakiskolák céljaira a zárszámadás szerint kerek 115 millió koronát fordítottak. Ebből a magyarság része hatod fél millió korona kellett vol­na, hogy legyen. Hogy ezt távolról sem kapta meg, annak bizonyítékául elég csak arra mutat­nunk, hogy a köztársaság területén lévő 752 szakiskola közül mindössze 4 magyar, pedig 35-nek kel­lene lennie. — Az egyetemeikre és főiskolákra 135 mil­lió koronát költöttek, amiből a magyarság fő­iskolájára, — ha megvolna, — legalább hat és félmillió koronát kellett volna fordítani. Magyar egyetem, magyar főiskola nincsen. A 14 főiskola közül 11 csehszlovák, 3 pedig német. A magyar tanszék is évek óta a legmostohább elbánásban részesül. Magyarul nem beszélő s nem teljes kavilifikáció- val bitó tanárok tanítanak s ,.pendliznek" Po­zsony és Prága között, mert mindkét tanszék­nek előadói. A szemináriumi kiadásokra pedig az egész esztendőre mindössze 2000 koronát lehet for­dítani. * Régi követelése a magyarságnak az önálló egye­tem létesítése, vagy legalább is a magyar tan­székek kiépítése és teljes felszerelése. Diáksegélyezés — Diáikjóléti célokra 1935-ben 8,254.765 ko­ronát fordítottak, amiből a magyar diákságot számaránya szerint leg­alább kerek 400 ezer korona illette volna meg. Tudomásunk szerint azonban semmit sem ka­pott, vagy csak morzsákat. Müvészetpártolásira kerek 25 millió koronát fordítottak. Nyomorgó magyar művészeink és színészetünk siralmas állapota a legjobb bizo­nyítéka annak, hogy a kormányhatalom itt sem telljesitette azt, amit a külvilág felé állandóan hirdet. Népművelésre 1,888.715 koronát költöt­tek. Ebből a magyarságot kerek százezer koro­na illette volna meg. Tudjuk, hogy semmit sem kapott. — összegezve csak ennél az egy tételnél 36 és félmillió ko­ronát kellett volna a magyarságnak a demo­kratikus jogegyenlőség elve alapján kapnia, vagyis alig annyit, amennyit propaganda- célokra fordítottak. Úgy látszik azonban, fontosabb a külföld felé való propaganda, mint az, hogy az állam állító­lagos egyenjogú polgárai egy tetemes részének kulturigényeit kielégítsék. — A kormány iránt, amely mindezeket a sé­relmeket tűri s felelősségével födi, bizalommal nem lehetünk s a zárszámadást nem fogadjuk el. Esterházy után még Klapka nemzeti szocia­lista és dr. Horák, a legfelső számviteli ellenőr­ző hivatal elnöke beszélt Lapzártakor az ülés tart. Bakajsza eperjesi káplán lép az elhunyt Zaborovszky prelátus örökébe Baxa lemond — utóda Zenki lesz Prága, február 1(8. Azok ahirek, hogy Baxa Károly, Prága város 'polgármestere eláll le­mondási szándékától és továbbra is hivata­lában marad, nem bizonyultak valóknak. Baxa polgármester ugyanis a mai napon hi­vatalosan is bejelentette a csehszlovák nem­zeti szocialista párt fővárosi klubjának, hogy a legiköizeíliebbi jövőben lemond állásáról. Egyidejűleg bejelentette a lemondó polgár­mester, hogy neim vállalhat a jövőben tagsá­got a városi tanácstestiületben sem és csak a központi képviselőtestületnek kiván to­vábbra is tagja maradni. — Dr. Baxa utódja­iként elsősorban dr. Zenki Pétert, a nemzeti szocialisták tóvárosi klubjának elnökét emle­getik. Dr. Zenkl jelöléséit a polgármesteri tíisatségre már egyhangúlag el is határozta a nemzeti szocialista párt klubja és országos ipártvezetősiége. Valószínűnek tartják, hogy a többi .fővárosi párt is beleegyezik dr. Zenkl ímegváilasztásába. Tárgyalások a németekkel: gazdasági előnyök Beavatottak szerint a kormánypárti németek­kel folytatott tárgyalások egyre erősebb elhaj­lást mutatnak az eredeti iránytól. Most minden törekvés arra irányul, hogy a kormánybeli né­metek számára némi gazdasági előnyöket biz- sitsanák, hogy a tárgyalások ne záruljanak tel­jesen eredménytelenül. A megnyugodott Balkán Belgrád, február 16. Sztojartinovics miniszter- elnök és Antonescu román külügyminiszter teg­nap Athénbe indult. A két miniszter Szalonikiben találkozott Rüzsdi Arrasz miniszterrel. Szalo­nikiben a balkán-államok szövetségének repre­zentánsai tiszteletére fogadást rendeztek, ame­lyen mintegy ötezer ember vett részt. Belgrád, február 16. A Politika szerint a balkán-államok athéni konferenciáján mindenek­előtt a Földközi tengerrel kapcsolatos kérdése­ket vitatják meg, amelyekhez különösen Görög­országnak igen nagy érdeke fűződik. Athén, február 16. Metaxas görög minisztert elnök a Balkán-értekezlet résztvevőinek tiszte­letére diszebédet adott. Metaxas miniszterelnök rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a Balkán­szövetségnek köszönhető, hogy a Balkán, ame­lyet valamikor Európa viharsarkának tekintet­ték, ma békés és szépen fejlődik. Metaxas be­szédére Sztojadinovics válaszolt mint a Balkán- szövetség elnöke, ő is annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a Balkán-szövetség a legbiztosabb oszlopa a Balkán békéjének meg­szilárdítására. A cseh, a szlovák, a rutén, a német, a len­gyel, a magyar, az orosz, a román, a zsidó s a cigány — ameily nemzetiségek konglo­merátuma ez a köztársaság — egyformán élvezze az államhatalomnak necsak a sújtó, hanem a támogató, oltalmazó kezét is. Az abszolút igazságosság megkívánná, hogy ezek a nemzetiségek számarányuknak meg­felelő mértékben vehessenek részt az állami élet minden szervében; számarányuknak megfelelő mértékben részesüljenek az ál­lamgazdálkodás minden előnyében. — Nem mondok újat, amikor leszögezem, hogy a csehszlovák kormányzat ezt az elvet, — amely pedig a köztársaság 'létének alapját képezd — a gyakorlatban nem tartja be, sőt utón-útfélen megsérti. Tudóim1, hogy ismétlés­be bocsátkozom, de úgy vagyok ezzel, mintha az ajtó közé csíp­nék az ujjamat: állandóan s ismételten fo­gok kiáltozni mindaddig, amíg az ujjamat ki nem engedik. A magyarság jussa: félmiliiárd — A magyar nemzeti kisebbség e köztársaság lakosainak kerek 5 százalékát teszi ki. Zárszám­adásról lévén szó, keresem tehát azt, hogy a tíz- milliárdos kiadási keretből megkapta-e a ma­gyarság az őt megillető részt, forditott-e a kor­mány magyar célokra kerek félmilliárdot ebből a szinte csillagászati számjegyű összegből. — A zárszámadás adatai, sajnos, nem tüntetik fő! sem országrészenkint, még kevésbé nemzeti- lég, hogy hová mennyit fordítottak. Mégis a statisztikai adatok ismerete megbízható képet ad­hat arról, hogy a jogegyenlőség elve hova torzul a gyakorlatban. 69 magyar falu. ahol nincs magyar iskola — Az iskolaügyi tárca mutatja a legszembe­tűnőbben a fennen hirdetett elvek és a csöndesen végrehajtott gyakorlat között való nagy eltérést. Az elemi iskolákra a zárszámadás adatai szerint 1935-ben 299,782.325 koronát fordítottak. Eb­ből a magyarságot számaránya szerint kerek 14 millió korona illette volna meg. Hogy ezt nem kapta meg, azt igazolja már az a tény is, hogy 69 olyan magyar faluról tudunk, ahol magyar iskola nincsen, közöttük 14 olyan, amelyben Kassa, február 16. (Kassai szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) CsárSzky József kassai püspök a múlt héten elhunyt Zabo­rovszky Béla eperjesi prelátus-plébános he­lyére adminisztrátori minőségben Bakajsza Antal káplánt nevezte ki. Bakajsza Antal már évek hosszú sora óta működik Eperje­sen kápláni minőségben. Csárszky püspök intézkedését a katolikus közönség nagy örömmel fogadta. A kongnia és az államnyelv ismerete Prága, február 16. Minap jelentettük, hogyl az iskolaügyi miniszter válasza dr. Poruhszky Géza képviselő interpellációjára a kongrua- ügyek sérelmes elintézése tárgyában most je­lent meg nyomtatásban. A választ teljes terje­delmében alább közöljük: A bratislavai országos hivatal általában a kongruális egyházak és hitfelekezetek azon lel­készeinek (tehát nemcsak a magyar nemzetisé­gű római katolikus és protestáns lelkészeknek) kongruáját nem ismeri el és nem utalványozza ki, akik az államnyelvet nem bírják. Ama lel­készeknek, akik az államnyelv tudását később igazolták, a kongruát nem a nyelvi vizsga leté­telét megelőző időre visszamenőleges hatállyal, hanem azon naptól kezdődőleg ismeri el és utalványozza ki, amikor a vizsgát letették. Emez eljárás az idevonatkozó törvényes rendel­kezésekkel összhangzatban van. A szóbanforgó kongrua kérdésében mindenek­előtt az 1926 junius 25-i 122. Tgysz. kongrua- törvény, illetőleg az ezen törvény által hatá­lyukban nem érintett korábbi speciális kongrua- szabályok irányadók. Az idézett törvény 6. §-ának rendelkezései által ugyanis a korábbi kongruatörvények összes rendelkezései nem ha- tálytalanittattak, hanem csupán azok, amelyek ezen uj kongruatörvénnyel ellenkeznek. Ez egyébként úgy a 122/1926. Tgysz. törvény 1. §-a 6. és 7. bekezdésének, valamint az 1928 julius 17-i 124. Tgysz. kormányrendelet 3. §-a 3. be­kezdésének rendelkezéséből is világosan követ­kezik. ‘ A kongruára szóló jogigénynek a régebbi jo­gon alapuló s az uj kongruatörvény által nem érintett feltétel az 1840:VI. t. c. 8. §-a, az 1909:XIII. t. c. 3. §-a és az 1898:XIV. t. c. 4— 6. §§ értelmében az államnyelv (korábban a ma­gyar nyelv) tudása is. Eme volt magyar jog­szabályok az 1918 október 28-i 11. Tgysz. tör­vény 2. cikke alapján a csehszlovák jogrend al­katrészeivé lettek, természetesen azon eltéréssel, hogy a korábbi magyar nyelvtudás helyett a csehszlovák államnyelv tudásának követelmé­nye érvényesült. Hogy a szóban levő kongruajogszabályok nem fosztattak meg érvényüktől, ez a 124/1928. Tgysz. kormányrendelet 217. és 218. §-aiból is folyik. Erre az álláspontra helyezkedett a pra- hai legfelsőbb közigazgatási bíróság is 1934 március 28-i 5268. sz. (Bohuslav gyűjteménye 11.181. sz.) döntvényében, kimondván, hogy a lelkész kongruaigényjogosultságának feltétele Szlovenszkón a 122/1926. Tgysz. törvény sze­rint az államnyelv tudása is. Az interpelláció helytelenül hivatkozik a pra- hai legfelsőbb közigazgatási bíróságnak 1926 szeptember 11-én kelt 17.967. sz. döntvényére, minthogy nevezett bíróság idézett döntvényében a többi között kimondotta, hogy nem látható be, miszerint azon körülményből, hogy a pana­szos az állami fizetéskiegészitést a volt magyar kormánytól oly jogállapot fenállásakor élveké, mikor annak feltétele az akkori magyar állam­nyelvnek tudása volt, — szükségképpen követ­keznék, hogy a szlovák nyelvet bírja; egyéb­iránt, ha a panaszos a maga szlovák állomásán az államfordulat után a Csehszlovák köztársa­ságtól is húzott volna fizetéskiegészitést, még abból sem következnék szükségképpen ama vé­lelem, hogy szlovákul tud: azonban nem volna kizárva, —• jóllehet az a törvénnyel ellenkez­nék, — hogy az államtól fizetéskiegészitést hú­zott annak dacára, hogy szlovákul nem tudott. A mondottakból világos, hogy a prahai leg­felsőbb közigazgatási bíróságnak eme döntvé­nye is a bratislavai országos hivatal eljárásának helyességét igazolja. Podkarpatszká Rusz országában hasonló pa­nasz fel nem merült. A vázolt jog állapothoz képest az interpellá­cióban követelt intézkedéseket, amennyiben azok a fentidézett rendelkezésekkel ellenkeznek, nincs módomban foganatosítani. Praha, 1937 ja­nuár 18. Az iskola- és nemzetmüvelődésügyi mi­niszter: Dr. Franké s. k. Föloszlatták a szudétaaémet párt munkácsi gyűlését Munkács, február 16. (Maiinikáesá mumkaitáir- suink 'távirati jelentésié.) A szudéíanémeí párt „kárpáti német párt“ címen működő szloven- szkói alosztálya vasárnap Munkácson rendezett népgyülést egy kisebb vendéglőben. A gyűlésen megjelent Tschakert szenátor és Böhm képvi­selő. Tschakert szenátor beszédét körülbelül 150 főnyi környékbeli sváb hallgatóság közbeszólá- sokkal zavarta. A gyűlés megkezdése után mintegy negyedórával, kommunista tüntetés robbant ki a teremben, mire a hatóság képvise­lője a gyűlést feloszlatta. Nagyobb rendzava­rásra nem került sor, a hallgatóság békésen szétszéled t. Törvéflyiavssfa! a hadsereg létszámának emeléséről Prága, február líí* Az 1927 április 8-án kelt, a katonaság létszámát megállapító törvény ki­mondotta, hogy a hadsereg békebeli létszámának biztosítása végett az egy évben besorozott véd- kötelesek közül a bevonulás első hónapjában szokásos távozások és létszámnövekedések fi­gyelembevételével 70 ezer véderőköteles hivandó be tényleges szolgálatra. Az 1932 május 11-én kelt törvény a kormányt fölhatalmazza e lét­szám emelésére, az emelés azonban az évi öt­ezerét nem haladhatja meg. A kormány most adta át a parlamentnek ama törvényjavaslatot, amely az éppen említett korlátozást megszünteti. Vagyis a jövőben a kormány maga, a nemzet­gyűlés nélkül határozza meg az évenkint behí­vandó véderőkötelesek számát. A javaslat indo­kolása szerint kell, hogy a kormány a tényleges szükségletnek megfelelően állapíthassa meg a sorkötelesek számát. — TIZMÉTERES FERENC JÓZSEF-SZO- BOR BECSBEN. Becsből jelentik: Tiz méter magas Ferenc József-szobrot állítanak, föl az osztrák fővárosban. A hatalmas emlékmű az úgy­nevezett Neue Búrig oszlopsora elé k.eriil és szé­les lépcsözet vezet föl majd a talapzatára. Ké­sőbb az emlékműtől jobbra és halra állítják föl a ferenejózsefi korszak nevezetesebb személyisé­geinek. mellszobrait. 2

Next

/
Thumbnails
Contents