Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-09 / 6. (4152.) szám

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. 0 fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes ssám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszköi és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet. 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • 0 TELEFON: 3 0 3 -1 1. © 0 SŰRGÖNYCIM: HIRLflP, P R fi H fl. A német-olasz vátaszjegyzék átadása után Németország márciusig győzelemhez akarja segíteni Francot? A jegyzék igazi értelme ■ ■ Anglia nem adja föl a reményt ■ ■ A birodalom fentartja cselekvési szabadságát, ha a hatalmak nem fogadják el feltételeit Nacionalista győzelem Madridtól északra Hésegyszer: erdélyi sors W Amikor még sem divat, sem program nem volt az erdélyi kérdés hánytorgatása, sokkal a milánói beszéd előtt, rámutattunk ezen a helyen arra, hogy a világháború utáni korszak magyar történetében most majd egy tragikus erdélyi fejezet követke­zik. S tragikus lesz ez a fejezet nemcsak a magyarság szempontjából, hanem az erdé­lyi németség, sőt románság szempontjából is. Maniu esetén mutattuk be, milyen sors vár azokra a politikusokra, akik ujjat mer­tek huzni a regáti centralizmussal, akik a nacionalizmus nemes hagyományait meré­szelték szembeállítani egy mostanában di­vatos, türelmetlen, erőszakos jelszónaciona­lizmussal. Csak most látjuk, hogy ez a 'kép mennyire találó volt. Most, amikor már a román sovinizmus sem bírja tovább és a türelmetlen kisebbség ellenes hangok mögül feltolakszik egy-egy őszinte szó is az igazi bajokról. Amikor román részről is egyre sűrűbben halljuk a zokszót a regáti szellem ellen. Azok a politikusok, akik sokáig nem akarták bevallani, hogy túl minden román hazafiságon van egy mélyebb és gyökere­sebb erdélyi sorsközösség, amely közös ma­gatartást, közös érdekvédelmi frontbatömö- rülést parancsol Erdély valamennyi nem­zetének, most ökölcsapások súlya alatt meakulpázva ébrednek rá a valóságra. Nemrégen történt, hogy a bukaresti par­lamentben lepofoztak a szószékről egy er­délyi képviselőt, mert szóvá merte tenni a regáti centralizmus túlkapásait Erdélyben. Mert ki merte mondani, hogy nem lehet megoldani az erdélyi kérdések sorozatát semmiféle numerusz klauzusszal, nullusszal vagy valahikusszal, hogy teljesen hiába­való és üres frázispuffogtatás minden baj­ért a kisebbségeket okolni. Rossz és tartha­tatlan politika Erdély magyarságából min­denáron bűnbakot csinálni s reá hárítani a felelősséget az elkövetett külső és belső hi­bák és baklövések sorozatáért. Meg tudjuk érteni, hogy az ilyen őszinte szóért csak ö'kölcsapásokat lehet kapni a felizgatott és elvakult sovinizmustól, de azért -— sőt an­nál inkább — mutatja az ilyen beszéd, hogy van erdélyi kérdés, amely megoldásra vár s hogy ezt a kérdést nem kizárólag a ki­sebbségek problémái töltik ki. Pop Ghitza, aki prókátorául mert szegődni az erdélyi ügynék, Maniu vezérkarához tartozik, tehát ahhoz a román politikai táborhoz, amely legalább is elméletben a legtöbb jóindulatot és a legtöbb megértést mutatta a kisebbsé­gek felé s talán most az elszenvedett ütle- gek hatása alatt ráeszmél arra, hogy nem elég az igazságokat felismerni, síkra is kell szállni értük. Nem elég elvben európainak lenni s gyakorlatban térdet hajtani egy macchiavellizmus előtt. Megmondjuk őszin­tén, hogy mi az egész esetet azért tartjuk említésre érdemesnek, mert szervesen hoz­zákapcsolódik az úgynevezett Maniu-prob- lémához. Most, amikor Pop Ghitzát pofo­nokkal hallgattatták el a bukaresti parla­mentben, mert szóvá merte tenni Erdély gondjait, eszünkbe jut, hogy ugyanez a Pop Ghitza volt Maniu vallásügyi minisz­tere, aki — mikor hatalma lett volna hozzá —» kisujját sem mozdította a kisebbségék érdekében, pedig a kisebbségek problémái­nak megoldása nélkül az erdélyi sorsközös­séget aktív politikai arcvonallá kovácsolni nem lehet. Ezt akkor is tudta Maniu és tud­ták mindazok, akik vele együtt hatalomra Paris, január 8. Jelentettük, Hogy a né­met kormány elkészítette válaszjegyzékét a francia-angol kormány benemavatkozási jegyzékére. A Wilhelmstrasse a válaszban —■ mint elmondottuk — kifejti azokat a fel­tételeit, amelyek teljesítése esetén hajlandó megszüntetni az önkéntesek kiküldését Spa- panyolországba, E feltételek között szerepel az, hogy valamennyi hatalom tiltsa be az önkéntesek kiutazását és azokat az önkén­teseket, akik már Spanyolországban küz­denek, vonja vissza. Ugyanakkor a német jegyzék azt is hangoztatja, hogy semmi­esetre sem engedheti meg, hogy Spanyol- országban kommunista kormányzat kelet­kezzék. A német jegyzék rendkívül erélyes hangú és azt követeli, hogy a londoni sem- legességi bizottság azonnali rendezze a spa­nyolországi benemavatkozás valamennyi problémáját, mert a legutóbbi angol-francia jegyzék úgy tünteti fel a helyzetet, mintha a felelősség a spanyolországi beavatkozá­sért kizárólag Németországot terhelné, ho­lott jóval Németország előtt más hatalmak kezdték meg a „valenciai elemek" támoga­tását. A német jegyzékkel egyidejűleg az olasz jegy­zéket is átadták Londonban és Párisban. Ez a jegyzék — mint jelentettük — azonos tartalmú a német jegyzékkel, csak hangja sokkal mérsé­keltebb és udvariasabb. A jegyzékkel kapcsolatban a Le Journal a kö­vetkezőket jelenti Berlinből: — Bebizonyosodott, hogy a német hatóságok rendkívül hatásos rendszabályokat akarnak fo­ganatosítani azzal a céllal, hogy Franco kormá­nya az eljövendő két hónap alatt döntő sikere­ket mutathasson föl és ezzel eldöntse a spanyol- országi helyzetet, A birodalom e rendszabályok­kerültek. Hirdették is, sajnos, nem Buka­restben, hanem Genfben és olyan nemzet­közi fórumokon, ahol a román európaisá­got kellett fitogtatni. Nem vonjuk kétségbe, hogy befelé őszinte volt az európaiság Maniuban és néhány politikai barátjában s elsősorban Pop Ghitzában, akit intellektuá­lis értékei valószínűleg megóvtak a sovi­niszta túlkapásoktól, de tudjuk, hogy a Po­kol kapuja is jószándékkal van kikövezve. Pop Ghitza Maniu megbízásából féléves ta­nulmányutat tett Európában, hogy a kisebb­ségi kérdés megoldásához összegyűjtse az összes értékesíthető eszméket és tapasztala­tokat s mikor visszatért, tovább csinálta azt, amit csendőrőrmesterből avanzsált prefék- tusok csináltak első pillanattól fogva. Mi sem természetesebb, hogy ez az eleve be- hódolás, a problémáknak ez a kényelmes megkerülése oda vezetett, hogy kompromit­tálta az európaiságot, a mérsékletet, a jó­zanságot, ami valójában soha nem vált gya­korlattá* hanem csak cégérül használták fel kai elejét akarja venni a német szempontból kedvezőtlen fejleményeknek és meggátolni azt, hogy a benemavatkozás esetleges elhatározása esetén a német érdekek kedvezőtlen helyzetben maradjanak Spanyolországban. Franco hadsere­gének főhadiszállására az utóbbi hónapokban rengeteg hadianyagot szállítottak és megfelelő katonai osztagokat is a modern hadi gépek ke­zelésére. A kitünően fölszerelt német technikai osztagokat a ruppini, laurenburgi és furthi hely­őrségekből szállították Spanyolországba. Ezen­kívül Münchenből is nagyobbszámu önkéntes in­dult Franco táborába, de ezt a jelentést egyelőre nem erősítették meg. Német illetékes körök hangsúlyozzák* hogy kizárólag önkéntesekről van szó, akik nem tartoztak a német hadsereg kötelékébe és saját elhatározásukból utaztak a pyreneusi félszigetre, Pesszimista francia kommentár Páris, január 8. A Havas-ügynökség a követ­kezőképen kommentálja a német válaszjegy­zéket: — Németországi diplomáciai körökben úgy vélik, hogy azok a „technikai okok", amelyeket a válaszjegyzék a megkésett elküldés megindo­kolásaként megemlít, tulajdonképen katonai jel­legűek. Németország kijelenti, hogy valamennyi államnak közelednie kell a német fölfogáshoz, mert ellenkező esetben a birodalom fönntartja szabad cselekvési jogát. Casa dél Campo, január 8. A nacionalista csapatok folytatják előnyomulásukat és csütör­tökön elfoglalták Pozuelot és Hűm érát. A bal- szárny és a jobbszámy egyszerre nyomult előre s mig a balszámy a két fontos stratégiai pontot elfoglalta, a jobbszámy behatolt a népront ki­arra az időre, mig a nemzetközi helyzet megkövetelte s az első fuvalomváltozással már sutba is hajították. S természetesen a cégérrel együtt az úgynevezett európai po­litikusokat is. Pop Ghitza most elmélkedhet fölötte, hogy hol volt a hiba s hogy milyen utón kellett volna járnia az erdélyi román­ságnak, hogy ne legyen oka olyanfajta pa­naszokra, amilyenek most pofozkodásra in­gerelték a szélső nacionalistákat. Mindezt azért mondtuk el, mert mi nem Maniu egyé­ni balsorsát látjuk abban, hogy a nemzeti parasztpárt egykori vezére elbukott, hanem a transzilvanizmus tragédiáját, amelyben bentfoglaltatik az erdélyi románság minden gondja és fájdalma is. Erdélyi kérdés tehát van. Van azontúl, hogy mi történik a magyar kisebbségekkel. A Vajda-féle recept nem hozott — ugylát- szik még átmeneti időre sem — enyhülést s teljesen célját tévesztette az a propagan­da, amely minden bajnak a forrását a 'ki­sebbségek létezésében kér estes Ma már -ma-. I Ha az európai hatalmak nem fogadják él a német feltételeket, akkor a birodalom az önkén­tesek kérdésében is másként fog cselekedni, az­az az önkéntes osztagokat a jövőben hivatalo­san küldi a spanyol polgárháborúba, A német jegyzék nem mondja meg, hogy a demokrata kormányok milyen módon hívhatják vissza Spanyolországból ott küzdő önkénteseiket s mi­lyen módon ellenőrizhetik azt, hogy néhány francia vagy angol állampolgár ne utazzék Spa­nyolországba és ne álljon Francoék szolgálatá­ba. A német kívánságokat teljesíteni demokra­ta államokban lehetetlenség, ezt a birodalom jól tudta, s ezért állította fel feltételeit. A német jegyzék mindenesetre úgy van megfogalmazva, hogy a német kívánságok teljesítésének elmara­dása esetén Olaszország és Németország az ed­digieknél sokkal határozottabban és mintegy hi­vatalos beleegyezéssel folytathatja Francoék támogatását, Arsgüa optimistább London, január 8. Az első hivatalos állásfog­lalás szerint a német és az olasz válasz utáni helyzet „elég reményteljes". Az angol kormány időpontot akar javasolni, amely után valameny- nyi európai állam megtiltja alattvalóinak, hogy 1 Spanyolországba utazzanak. Az angolok ezt az időpontot január végében akarják megállapítani, terjedt lövészárokállásaiba. A lövészárkokat he­ves harcok után a nemzetiek elfoglalták, A tá­madás sűrű ködben folyt le, úgyhogy a bomba­vetőrepülőgépek nem avatkozhattak be. A milí­ciát váratlanul érte a nemzetiek előnyomulása, mert a ködben semmit sem láthattak. Franco guk az erdélyi románok sem hiszik el, hogy a magyarok veszik el előlük az összes „zsi- ros közhivatalokat" s ha az utolsó magyar baktert is kiebrudá'lták, akkor soha nem lá­tott virágzásba szökken az erdélyi román­ság élete. Nem azért nem lett semmi a Vaj­da-féle numerusz valahikuszból, mert a ro­mán lelkiismeret útját állta a barbár terv valóraváltásának, hanem mert rájöttek, hogy semmi hasznot nem látna belőle a ro­mánság. Lassan ráébrednek arra, hogy az erdélyi sorsközösség széttörhetetlen 'kap­csokkal fogja össze a románság sorság a magyarságéval s hogy nem jelszavak, ha­nem az élet parancsoló valósága dönti el, hogy egy népközösség milyen politikai éra alatt boldogul. De ehhez a felismeréshez is az kellett, hogy az őszinte panaszokra — valószínűleg ugyanolyan őszinte és spontán —• ökölcsapások következzenek. Mert mig a józan emberi értelem vetette fel a problé­mát, addig rábízták a megoldást az öklökre. Franco csapatai elfoglalták Pozuelot és numerát ‘V#FV Ma: Nagy rádió melléklet ((TTTT itíÁ 1 18 oldal. Ara Kő 1.20 J XVI. évf. 6. (4152) szám • SzOB$feB&at ■ 1937 január 9

Next

/
Thumbnails
Contents