Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-09 / 6. (4152.) szám

1937 január 9, szombat WSBBgaaWlMmKMM 2 katonáit csak akkor vették észre, amikor azok alig néhány lépésre állottak tőlük. Két sirámai esemény a madridi fronton Avila, január 8. A Havas-ügynökség jelentése szerint Madrid környéke ma két drámai ese­ménynek volt szinhelye, Hajnalban a kormány­csapatok elkeseredett támadást intéztek Casa dél Campo ellen, hogy megtisztítsák a fölkelők­től. A nemzetiek ugyanakkor Aravacánál a La Corunába vezető ut mentén támadtak. A küzde­lem mindkét helyen rövid és elkeseredett volt. A milida katonái benyomultak a fölkelők árkaiba és a sötétségben irtózatos kézitusára került sor. A fölkelők a milíciát visszaszorították eredeti állásaiba, úgyhogy az akció nem sikerült. Reggel nyolc órakor a fölkelők támadást intéztek a hu- merai és pozuelai magaslatok ellen. A köd miatt a repülők nem avatkozhattak a küzdelembe, de a fölkelők tüzérsége állandóan bombázta a kor­mánycsapatok árkait és óriási veszteségeket okozott a milíciának. Egyórás harc után a föl­kelők megszállották Pozuelát, Humerát, Cerro de la Cruzt, Val de Gomezt, Cerro de las Perti- gonezt és Cerro de la Piatét és folytatják elő­nyomulásukat. A valenciai kormány nem teljesítette a „Königsberg“ követeléseit Berlin, január 8. A német hírszolgálati iroda jelenti: — Mivel a spanyol vizeken lévő német hajó­raj tengernagya nem kapott választ Valenciából arra a határidőhöz kötött javaslatra, amely a „Pálos" német gőzösön letartóztatott személy szabadonengedése és a lefoglalt áru kiadása fe­jében hajlandó volt szabadonbocsátani az „Ara­gon" és „Marta Junquerra" nevű spanyol kor­mánygőzösöket, a német kormány ezek után megkezdi a jegyzékben foglalt rendszabályok I foganatosítását, azaz elárverezted a két lefoglalt gőzhajót. A németek berendezkednek Spanyol-Marokkóban I nek és fokozatosan az egész ország köz- igazgatását németek veszik át. Ceuta kikö­tőjében német mérnökök nagyarányú erő­dítési munkálatokat végeznek, ami Gibral­tár szempontjából rendkívül aggasztónak látszik. Az államfő kívánságára kezdődnek meg a nagy cseh-német kiegyezési tárgyalások Prága, január S. A cseh—német egyezkedési tárgyalások tervéről a Sudetendeutsche Tages- zeitung azt írja, hogy mihelyt Hodza miniszter- elnök szabadságáról visszatér, január második felében, nyomban sor kerül a német politikusok­kal való első tárgyalásra. A tárgyaláson német részről a három miniszteren kívül megjelenik az úgynevezett neoaktivisták képviseletében Jaksch, Hacker és Schütz is. E fiatalabb német politikusok bekapcsolása a tárgyalásokba a köztársasági elnök kívánsá­gára történik. Hogy mikor tartják az első konferenciát, egyelőre nem mondható meg, mert azt egyelőre a cseh táborban lévő vissza­vonás tartja föl. Figyelemreméltó, hogy mindkét oldalon milyen állást foglal e kérdésben a közvélemény. Az in­formációk nincsenek telítve túlzott optimizmus­sal. A német—cseh kérdést nemcsak történelmi, hanem napi nehézségek is terhelik. Békésen intézik ei az alexandrettei kérdést Enyhül a törők-francia feszültség Páris, január 8. Vienot külügyi államtitkár és a párisi török nagykövet csütörtöki konfe­renciája után megenyhült a török-francia fe­szültség. Mindkét fél kinyilvánította azt az óhaját, hogy az alexandrettei kérdést béke-1 sen kell elintézni. Nem lehetetlen, hogy a| népszövetségi tanács január 18-i üléséit elhar 8 la szíják, hogy a francia ég a török delegáció J kidolgozhassa közös javaslatát. Mindazonáltal a franciák megfelelő rendszabályokat fogana­tosítottak, hogy érdekeiket semmiféle meg­lepetés ne érhesse. Huntziger tábornok, a sziriai francia csapatok parancsnoka utasítást kapott, hogy helyőrségeit készenlétben tart­sa. A sziriai francia katonák száma 35.000-re rúg. A kommunisták és szociáldemokraták kivonulása után egyhangúlag megszavazták Lőcse hétmilliós költségvetését Lőcse, január 8. (Saját tudós utónktól.) Jól­lehet a lőcsei képviselőtestületi választások még múlt év június 7-én meglőrtentek, a vá­ros közigazgatási menete csak az év vége fe­lé került rendes imieicterfbe, ment tudvalevő­leg a váilasntásokat Működben meigfellehibez- tek s csak azok jóváhagyása ulán kezdhette meg az uj városi képviselőtestület működé­sét. Az 1937. évi költségvetést is csak a napok­ban tudta a kép vis etetést lilét tető alá Iboizni. A rendes költségvetés 2,973.900 koronát, a rendkiviili költségvetés szükséglete pedig 4,277.000 koronát tesz ki. A fedezet 2,058.4111, illetve 4,155.000 korona, így az összes szükséglet mellett a hiány 1 mil­lió 0ö7.43i9 koronát tesz ki. Ezenkivüll 243.333 koronát tesznek ki a városnak olyan követelé­sei, amelyek behajlása már nem remélhető. A rendkívüli költségvetés fedezetét kölcsönök utján teremtik elő, miig a rendes költségvetés hiányának fedezésére a házbéradó után 125, a többi állami adók mtán 300 százalékos pofádét vetnek ki A költségvetés tárgyalása alatt a kommunis­ták, miután a munkanélküli segélynek 5000 koronáiról 10.000 koronára való 'falaméLését nem tudták elérni, kivonultak a tanácsterem­ből. Későlblb a szociáldemokraták is elhagyták a tárgya­lótermet, [mert a városi népkonyha 24.000 koronás téte­lét a többség vonakodott 40.000 koronára föl­emelni. A közgyűlést felfüggesztették és miután a határozatképesség elérése végett több kéipvi- seíüitiestüileti tagolt hívtak meg, a közgyűlés egyhangú szavazással elfogadta az 1937. évi költségvetésit. A szavazás erőpróbája volt a polgári blokk­nak, melynek egy résziéit az egyesült párt képezi. — PARLAMENTI BIZOTTSÁG TÁR­GYALJA A CUKOR ARAT. A képviselőházi közellátásügyi bizottság cukorügyi albizottságá­nak ülését január 19-re hívták össze. Ez az albizottság legutóbb közvetlenül karácsony előtt tartott ülést, amelyen kitűnt az, hogy a koalíciós pártok többsége is 1.30—1.50 koronás árleszál­lítást föltétlenül indokoltnak s megengedhetőnek tart az állami pénzügyek érdekeinek veszélyezte­tése nélkül. A cukor árának leszállítását különö­sen az agrárpárt ellenzi. — A BUDAPESTI OLASZ KÖVET A MAGYAR PÉNZÜGYMINISZTERNÉL. Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Gróf Vinci, az újonnan kinevezett budapesti olasz követ ma délben meglátogatta Fabinyi Tiha­mér magyar pénzügyminisztert s vele hosszasan tárgyalt. — Hóhullásig? ♦. ♦ Azt hiszed, minden embered lakattal jár a szóján. Nem maradhat titokban, hogy uj hont akarsz foglalni. Aki jó szövetsé­gesnek, azt jó megnyerni ma, Holnap minden martalőccsorda kéretlenül a nyakadba szakadhat, Először volt, hogy ők ketten igy beszéltek az ország dolgairól. Olyan biztos és fölényes volt Rozamunda. A férfi kezdte csodálni. — Nem kell senki segélye. Megszámláltattam: huszonötezer kard­forgatóm van. — Ismered a légiók erejét? Kővárakat akarsz nyilas és kópjás had­dal megrohamozni? Falat bevenni pálossal, hajító dárdával? — Majd az éhség erejével, ha vassal nem! Csinálunk ostromgépet, ha kell. Van annak is tudója a seregben. Rozamunda Gardát, a komornáját szólította. Bőredőjü szép bibor- ruhájáí az ágyra rakatta, Ma tetszeni akart. Alboin felállt. Lehajolt Rozamundához és megint gyöngédséget látott rajta. Megbékülten kiment. De Rozamunda aggálya beleszántott nyugalmába. Talán mégis igaza van, idejében kéne jó szövetséges után nézni. Bajánra nem gondol* Ördögi ember, se szive, se lelke nem áhitja segiíségét. Telhetetleniií fel­falná öt. Félelmetes ez a khán. A Dontól a Dunáig nőtt az országa* Most ott táborozik a Tisza torkolatában. Befészkelte magát Gepidiába és sanda szeme rajta függ. Nem mozdul, bálványmereven csak vár. Az ujját sem mozdítja meg és megint az ölébe hull egy izes falat. Kardcsapás nélkül elnyeri Pannóniát. Nem hamarkodta el, hogy szerződött a khánnal? Éppen ez a félelmes erejű szomszéd nyomul utána. Ott marad a közelében, A sarkában s nem tud szabadulni tőle, a hátában marad. Ha valaki most mondani merné, hogy rettegi Bajánt, haragjában legyilkolná. Micsoda arcpiritó gondolat! Rettegni a khán hatalmától?... De az idegeiben, legbensőbb énje mélyen bevallatlanul és titokzatosan lapult a kényszer: futni az erősebb elől! Még nem ért a tudatáig, hogy ez a kényszer, ez a titokzatos és be­váltatlan félelem az igazi mozgatója terveinek. Ez ad lángot hevének és élteti támadó kedvét. Peredeóval Hclmechist hivatta. — Küldenélck a szászokhoz követségbe. — Segélyüket óhajtod, felség? — Ám jöjjenek, ha elismerik vezérségemet. Légy résenl Kapnak majd az alkalmon, Sigisbert a nyakukon és szabadulni akarnak. — Értelek, testvér. Feltétlen alávetést követelsz. Helmechis két napot várt. A fagy fölszántotta az utakat. Akkor elindult. A tél megváltoztatta a brigetiói életüket is. Alboin naphosszat nye­regben ült és seregszemlét tartott. Sűrűn jött most Brigetióba a kardfor­gató nép. A város be sem tudott fogadni annyi embert, A határban szá­zával álltak a sátrak és köröttük olyan vidám vásári sürgés volt, mint a nagy ünnepségek idején. A fegyverkovácsok, páncélkészitők és szekeresek éjjel-nappal mun­kában álltak. Alboin külön biztost rendelt melléjük, hogy munkájukat siettesse. Helmechis hamar visszatért. Hildibrand herceg, a szász fejedelem legidősebb fia jött vele. Égőhaju, szeplősarcu szálas legény volt a szász EGO FOLD ÜHHi REGÉNY IRTAj EGRI VIKTOR HARMADIK KÖNYV 50 (FOLYTATJUK) herceg, olyan kezekkel, mint a malomkerék. Apja helyett jött, hogy hű­séget esküdjön Alboinnak. Alboin az udvarban tartotta Hildibrandot. Alkalmazkodó, csöndes fiú volt a herceg, alig huszesztendős és Alboin örökre megnyerte hívé­nek, hogy leányát, a még cseppnyi Albsuindát odaígérte menyasszo­nyául. 8. A téli nagy vadászat idején volt. Alboin néhány hívével és a szász herceggel messze elkalandozott a havas hegyekbe. Harmadnap nagy zsákmánnyal megrakodva, vidáman fordultak vissza a csikorgó fagyban. A szőlőkhöz értek, amikor az utón lovas bukkant föl. Peredeo volt* A testőr rohanva jött. — Százfelé kutatunk utánad, felséges uram! — kiáltotta a testőr. — Mi baj, Peredeo? —- kérdezte Alboin balsejtelemtől eltelve. — Rossz hírrel jövök, nagyur... A reggeli sétán megcsúszott a ki- rályasszony. Hölgyei fölemelték, de már elfogta a vajúdás. — Ideje előtt! Nehéz sóhaj tört ki Alboin melléből. Miért is bünteti őt igy az Ur? Elvesztette Chlotsuindát és testőrén látja, hogy az uj baj szörnyűséges. Olyan ölő tekintettel mérte végig emberét, hogy az hirtelen harnu- szin lett és egész testében megremegett. — Beszélj már! — Vitték sietve az ágyasházba... Tudós embered kéznél volt. Jöttek a vénasszonyok is, hogy megsegítsék. Fiút szült — Fiút! — Fiút, de halottat! Alboin őrjöngve a lóra csapott. Sebes vágtában elérték a palotát, Maxentius az ágyasház ajtajában elállta útját. — Nera engedhetlek igy hozzá, felséges uram. Alboin összecsuklott. Sirt hangtalanul. A gyöngeségtől majd daléit. — A gyermekem, Maxentius? — Aldassék az ég, hogy megóvta a felséges asszony életét. Alboin puszta markával széttöriilte szivárgó könnydt és sarkon­fordult. Nem volt itt maradása. Pokol ez a palota a beteg asszonnyal és a halott gyermekkd! Menni, menni, futni innen! Lováért kiáltott és nyeregbe szállt. Maga sem tudta, merre vágtat, hová az éjszakéba a porló havon, remegő hideg csillagok alatt. Crumerum előtt Helmechis beérte Peredeóval. Hagyta, hogy körül­vegyék, leemeljék lováról és bevezessék egy házba. Mintha minden csepp ereje kifolyt volna csontjaiból, olyan csengő, gyönge volt, A ház ura mély hajlongással köszöntötte. Alig látta, alaktalan köd volt az egész világ és fájdalom minden szó, minden hang. A mdegben leolvadt a ráfagyott hó, vásznakkal törülgették és forró borral itatták. Lassan magára eszmélt. Valamikor járt ebben a házban. Ismerős volt a gazdája. Emlékezetében kutatott. — Te vagy Pemmó apja? — kérdezte botladozó nyelwd, — Én vagyok, nagyur, — szólt az öreg hálával eltelve, hogy Alboin fölismerte. Igen, ez Pcmmóék háza volt. A vidám Pemmóé, akit olyan régen elveszített. Az élet kegyetlen, sorra elpusztítja, aki közel jut szivéhez* London, január 8. Tegnap átadták Edén külügyminiszternek azt a hivatalos je­lentést, amelyet az angol1 hatóságok Gibral­tárból küldtek Londonba. E jelentés szerint Spanyol-Marokkóban a fontosabb kikötők­ben német ellenőrző hivatalnokok működ-

Next

/
Thumbnails
Contents