Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-06 / 4. (4150.) szám
1937 január 6, szerda. <prssgxiMa 3 i<fó écdek&s icutuMttlwnás {★) Most jelent meg Lloyd George háborús ifmléíciratainak harmadik és ugylátszik záró Kötete. A könyv túl érdekességén már csak azért is figyelemre tarthat számot, mert hitzen a nagy per koronatanúja szól benne az Utókorhoz. Lloyd George könyvei mindig érdekesek, sőt izgalmasak, nemcsak azért, mert a „vélszi varázsló“ szereti a bűvészmutatványokat és él tudja képeszteni olvasóit, hanem azért is, mert remekül ir. Fordulatosán, élénken és néha gyilkoson. Lloyd George úgynevezett goromba iró, ami az angolok között sajátságos mádon nem ritkaság. Nagyon kemény dolgokat mond ma is aktív politikusok és diplomáciai hatalmasságok felé és van benne mersz kíméletlenül leleplezni a hibákat, még akkor is, hogyha közben Anglia érzékenységét is sérti. (Csak a saját személyes érzékenységét respektálja.) Könyve azonban nemcsak mint olvasmány lenyűgöző, hanem nagy dokumentáris értéke is van, mert három kérdésre ad kimerítő választ. A három kér- ■ dés: elkerülhető lett volna-e a világháború, g lehetett volna-e hamarabb békét kötni és kicsikarhatta volna-e előbb az antant a győ- j zelmet?* A harmadik kérdést ne bolygassuk, ■ főleg azért nem, mert ezen a ponton jelent- Bj kezik a legtöbb elfogultság s nemcsak a központi hatalmakkal, hanem a szövetségesekkel szemben is s a fejtegetések akármilyen érdekesek, sőt sokhelyütt meggyőző erejűek, mégis érezhető bennük Lloyd George személyes megbántottsága. Ellenben nagyon érdekesen próbálja meggyőzni Lloyd George olvasóit arról, hogy egyrészt senki nem akarta a háborút, sőt senki nem hitt komolyan a háborúban s tálán ez volt éppen a szerencsétlenség, — másrészt pedig, hogy már 1917-ben lg mindenki békét akart kötni, külön a franciák, külön az angolok, külön az olaszok, külön a császár és külön a monarchia, csak éppen együtt nem lehetett megcsinálni a békét. Elképesztő diplomáciai baklövések sorozatával bizonyltja Lloyd George, hogy milyen gyanútlan és szinte hetyke könnyelműséggel lovagolt bele az emberiség 1914-ben a háborúba. Ennek a fejezetnek van egy nagyon kiábrándító refrénje, amely körülbelül úgy hangzik, hogy „ha tudta volna". Ha ugyanis Berchtoíd tudta volna, hogy nem lehet Szerbia ellen úgynevezett fenyitő háborút indítom cmélkül, hogy nyomban a monarchiára ne uszítsa Oroszországot s ha a német császár tudta volna, hogy Belgium semlegességének megsértése esetében Anglia minden vonakodása és hészületlensége ellenére is azonnal hadbavonul, ha tudta volna Pour- talés, hogy jelentéseit Berlinben készpénznek veszik és elhiszik, hogy az orosz haderő készületien és különben sem harcképes... És igy tovább. Aztán szerepet játszottak még más úgynevezett fatális momentumok, mint például az, hogy a kritikus időpontban Vilmos külügyminisztere nászuton volt. (Arra már nem tér ki Lloyd George, hogy mi lett volna, hogyha' a német külügyminiszter nincs nászuton s megpróbálja fékező befolyását érvényesíteni a császárra, akiről ma már talán el lehet mondani, hogy túlságosan rabja B volt hangulatainak és saját külpolitikai el- m gondolásainak. Tudjuk róla, hogy Bismarckot, majd Bülowot is fölöslegesnek találta, hiszen m ott volt ő — s amikor Bülowot kegyelemben m elbocsátotta, meg is mondta nyíltan: „A kül- ja politikát pedig csak bízza rám, kedves Bü- low!“ Ma már tudjuk, hogy egészen a háború |g végéig nem volt más akarat a német külpolitikában, csak a császáré. Tehát aligha volt olyan sorsfordító jelentősége annak, hogy a német külügyminiszter nászuton volt, mint ahogyan Lloyd George látja. De azért tenné- m szelesen az ilyen és ehhez hasonló fatális vé- H letlenek is szerephez jutottak a háború kitörésében.) Még érdekesebb azonban az a kérdés, hogy lehetett volna-e előbb békét kötni? A különbékekisérletek történetét, kulissza- titkaikkal együtt még nem Írták meg, ami nagy kár, mert egyelőre főleg csőik pletykákat tud a közvélemény, már pedig ennek a kérdésnek tisztázása fontos lenne azért is, mert a békekötés problémájával szorosan összefügg egy másik probléma, amit eddig ugyan nem sokat feszegettek, de az utókort valószínűleg érdekelni fogja: hogy ki a felelős a forradalmak ért? Egyelőre még csak odáig jutottunk el a felelősség firtatásában, hogy a háború kirobbantása körül mindenki igy el szil a másikra tolni az ódiumot, — pedig Európa sorsának további alakulása szempontjából elsőrangúan fontos kérdés lenne az is, hogy ki felelős a forradalomért és hogy a korábbi békével elkerülhető lett volna-e a forradalmi korszak s mindaz, ami utána és belMe következett. LÁoyd George könyve foglalkozik néhány békekisérlettel, rámutat azokra az okokra is, amelyek lehetetlenné tették ezeknek a terveknek a keresztülvitelét, d,e azért a kép mégsem teljes, mert a középeurópai kérdéskomplexumnak nem szentel elég figyelmet, holott abban, hogy akkor nem sikerüli az osztrák-magyar különbéke- kisérlet, részük volt olyan erőknek is, amelyekről nem történik említés Lloyd George könyvében. Azok számára, akiket érdekel a huszadik századnak ez a monstre-pöre, az ősz angol politikus könyve nélkülözhetetlen. ■ A harmadik csata a főváros körül Nagy Franco-offenziva a madridi fronton Az első nap: eredménytelen ■ ■ Ili légi támadások A kormánycsapatok ellentámadása ■ Bilbao bombázása Madrid, január 5. A nemzeti csapatok hétfőn valamennyi madridi frontszakaszon nagy offenzivát indítottak a főváros ellen, de a kormányesapatok a támadást visszautasították és egy-két helyen ellentámadásaikkal területi nyereséget is értek el. Az első karácsony uitáni ütközetet, amely véresebb volt, mint az elmúlt hetek bármelyik csatája, a kormánycsapatok megnyerték. Ugyanakkor, amikor Franco gyalogsága támadott, a nemzeti felkelők légihadereje szakadatlanul heves támadást intézett a város ellen. A repülőbombák rengeteg embert megöltek. Éjfélig hatvan holttestet gyűjtöttek össze Madrid uc- cáin, mig a sebesültek száma 240-re rúg. Villaverdéiben a milicia föltartóztatta a nacionalisták támadását és eredményes ellentámadásakor két kilométerre előnyomult. A ma- jadohondai és a morilloi szakaszon a nacionalisták elkeseredett és véres ütközet után elfoglalták a Corunába és Eseorialba vezető utat. Az egyetemi városban, Uzerában és Ca- rabauchellben kisebbarányu ütközet folyt le, amely valószinüleg csak arra szolgált, hogy a nacionalisták lekössék a várost védő seregek egy részét. Mig tehát a népfront csapatai a déli szakaszon minden vonalon győztek, addig északon a felkelők némileg előnyoimul- hattak. Este 23 órakor Madrid északi és északnyugati külvárosaiban jól hallották az ágyudörgést és gépfegyverkattogást. A kormánycsapatok fényszórói egész éjjel működtek, hogy megakadályozzák a nacionalista repülőgépek támadásait. Az éjszaka folyamán a munkásosztagok a légi támadás által okozott romok eltakarításával foglalkoztak. Néhány ucca olyan benyomást keltett, mintha súlyos földrengés pusztította volna el. Légi csata Bilbao fölött Valencia, január 5. Necmhivatalos jelentés szerint a nemzetiek 18 repülőgépe hétfőn délután 16 órakor bombázta Bilbaot. A népfront vadászrepülőgépei fölszálltak és három na- nionalista bomibavetőt lelőttek. Néhány pilóta ejtőernyővel leugrott s amikor revolverével védekezni kezdett a támadók ellen, agyonlőtték őket. Az egyik kormányrepülőgép is lezuhant és a pilóta életét vesztette. A kommüniké szerint 18 órakor Franco repülőgépei Alhaeete fölött jelentek meg s ugyancsak bombázták a várost. Horthy Miklós kormányzó és több államfő képviselőjének jelenlétében Magyaróvárott eltemették Frigyes főherceget Magyaróvár, január 5. Egész Magyar- ország és a külföld mély részvéte mellett Horthy Miklós kormányzó és több külföldi államfő képviselőjének, valamint a hivatali előkelőségek és nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében kisérték utoflsó útjára kedden délelőtt Frigyes főherceget, az egykori hadrakelt osztrákmagyar hadsereg volt főparancsnokát. Az elhunyt családja részéről jelen volt a temetésen tiz hercegnő és két herceg a Habsburg- és Bourbon-családok részéről, mig a Hohenlohe-Schillingfürst hercegi család részéről két hercegnő és két herceg. A koporsót a magyaróvári plébániatemplomban ravatalozták fel s ott folyt le a gyászszertartás első része. A koporsót rengeteg sok koszorú borította. Ott volt Horthy Miklós kormányzó hatalmas koszorúja. Koszorút küldött Hitler német vezér és kancellár, továbbá Boris bolgár király, Mi'klas osztrák szövetségi elnök és több külföldi udvar. I lalt helyet az elhunyt testvéröccse, Jenő főherceg Zita és Ottó képviseletében. Mellette ült Alfonz volt spanyol király, az elhunyt unokaöccse. Horthy Miklós kormányzóval szemben az első sorban ült Hitler képviselője, Rundstadt német gyalogsági tábornok, tőle jobbra Boris bolgár király és Ferdinánd volt király képviseletében Stoiloff budapesti bolgár követ, balra pedig Glaise Horstenau osztrák közbiztonsági miniszter Miklas szövetségi elnök képviseletében. Vilmos volt császárt Oszkár porosz királyi herceg és Ruprecht volt bajor trónörökös képviselte. József főherceg bokatörés miatt nem jelenhetett meg, József Ferenc főherceg pedig beteg leányával külföldön tartózkodik. A következő sorban Miksa főherceg, mellette Károly Albert főherceg, Jaime spanyol infáns, Segovia hercege, Alfonz Bourbon pármai herceg, RóI bert Bourbon pármai herceg és Ferenc Bourbon pármai herceg ült. Ezután következtek a Croy-család tagjai, végül a külföldi előkelőségek és katonai küldöttségek. A ravataltól balra az első sorban Darányi Kálmán miniszterelnök vezetésével a magyar kormány tagjai, mögöttük a politikai előkelőségek és a küldöttségek. A szentély jobboldalán első sorban ült Schönburg- Hortenstein herceg volt osztrák földművelésügyi miniszter, Zehner gyalogsági tábornok, osztrák honvédelmi államtitkár Schuschmigg osztrák kancellár és az osztrák kormány képviseletében, azután Mackep- sen budapesti német követ, az amerikai és az osztrák követek, a német tiszti küldöttség, mögöttük az osztrák főnemesi családok több képviselője, valamint Schuschnigg vezérőrnagy, az osztrák kancellár édesatyja. A templom előtt a főhercegi uradalom alkalmazottai és a község lakói, valamint a temetésre kirendelt katonai diszcsapatok sorakoztak fel. A gyászistentiszteletét dr. Serédi Juszti- nián biboros-hercegprimás pontifikálta fényes papi segédlettel. Szentmise után beszentelte a koporsót, majd megindult a gyászmenet. A koporsót ágyutalpra helyezték s azon vitték a családi kriptához. A koporsót a gyászolókon 'kivül követték a 'kit vezényelt katonai alakulatok. A családi sírbolt előtt a hercegprímás újból beszentelte a koporsót. Közben eldördültek az ágyuk s a biboros-hercegprimás csendes imája után véget ért a gyászszertartás. Január végéig kérhető országos segély kulturházépitésekre Pozsony, január 5. Az egyesült párt központja közli: A ezloveinszkói országos hivatal 1936 november 24-i kefetteil rendelettiet adott ki, ■amellyel szabályozta a kulturépülehek emelésére és berendezéséire szolgáló országos támogatás iránt beadandó kérvények alakszerűségét. Ilyen segélyeikért csaik az olyan szervezetek folyamodhatnak, amelyek alapszabályaik értelmiében népnevelési és kulturális tevékenyséiget folytatnak; nem folyamodhatnak azonban azok, amelyek kizárólag vagy túlnyomó lag test- gyakoirílió, ipari, kereseti, földművelési, szociális, jólléiti, egészségügyi stb. célokat követnek. A kérvényeket 1937 január 31dg kell benyújtani az országos hivatalihoz az illetékes .járási hivatal utján. Közelebbi fel viliág osiiitist készséggel aid az egyesült párt központja, és főtitkárságai utján, — MEGBETEGEDETT A MAGYAR IGAZSÁGÜGYMINISZTER Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Lázár Andor iga.x- ságiigyrni'nisTlter könnyebbéin megbetegedett. A miniszter orvosai tanácsára pár napiig kénytelen aia ágyat őrizni. A katafalkhoz közel az első sorban fogA FÖLDKÖZI-TENGERI EGYEZMÉNY ALÁÍRÁSA Gróf Ciano olasz külügyminiszter a római Ghigi-palotában aláírja az Olaszország és Anglia között létrejött Földközi-tengeri egyezményt. # Ha betegség környékezi, Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben is.
