Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-17 / 13. (4159.) szám

•3fl9» JS30JI 9*8 nuqiionreny MtiseXSg » 99 TÓI ueqSpzsjOBjouBJj ‘jsooqdaS ZZ Sbhp ajjajpjaj lA’upigjj^miazA'S^u ASa UBqtqjSnv 'JJS003J zpzs noqajad zj) uopuim X3ba ‘ASo uoqojsdpospra 3jjpojEq napúira íbzb ‘qajjBjízs^ lis303fd?S OOO’OOZ PFIII111 S ncq-9£6l noSpjiA zs^Sa zy 'jsooii jaza £91 SpzsJOBionBJj ‘(KMmi BpBUByj ‘jaza ZtZ Spzsjojain^isi ‘006 919 eflSuy *183031

000*600*9 íonreuy Jiflso/Ote :||0A 9W3fPA$3i b nBq-9£6i as^fanua; 3jomen? pjazaA u^jaj syprpÁSjsooqdfS y *m;qiBIpuzsBq u*A treq -pn^uy pnipn Z imwHIMfPl UBqqonrBuy IjgsaÁSg lequaarBjrnzs? z® 9HIP» 92 OJZQq 3i«ca 89 r«l jsooqdpS 000‘000‘lE lojui qqg»

jaAtorEiBA uoSbjja b juprazs BítpiBinmpi Spsjjozjq jSpsBpzBS rmjBpojjq joSira ary

U0S911A e jnj jSDO^d^S pimui^qDUjUijei-i »—■

..»♦♦—--li

'Bp^JOSíVBA

<8 ojoa st paiapaajajSoui «q-truf ‘ra^jn esng 'Bqifezsjo j^qipejoq Wl?I -bj 9g rpuraÁu v Sqm rrBao-Bfcur b^j-bi y

•JP-^ZSJO ZB. OJ0A 01Z9]-oj sí Sara nBquroÁn no s ujzotobij saApasj

*Bqf3fBj£a ■fa^Soi B íjojSn Joem Ájpjiij y

•„dB|B5f9BA“ BJ-pnoni 98 1ZB tiepiIJ931 B BqjOjSnqp ^[1393 *3JBU •BS3iAn indu^ XSoq ‘BpipA mos ?zy •Som bu -joa’ Bnpi ^rpzejajiq b Bq-jnira iparaja >jB93 ‘qqqi uib vnm ős 3jBiro8jBm bajjbi b oq

‘BUJ0A

no[ fqqjaptTAíf saSasuozosj qESo Bqquiui qoS -BzpBra raa-Ájas b unoiaBzsgpínp aíűi ‘jba =Bí[B0tq'T|A3nq B 3jbsd ója ‘dkkqq •uoSuzpuca TU0fj99 0Alpq:Tq ?JOA OBJBIU B BAOqU ‘íja-OIja} 31 no JBUI 9 AnoS'9[ B Bn01UBr.in5f — UBA

raoS'asqnza uoddo raaqoa bjjb ‘o^j —

Tiomof-Bq b ji5as pjb ‘quuuB tna-jJoSi 1?PI TU0“BZ9 -JO ZB qjniaqiS OS 3{0uÁ°O/8t qnqqBs-03J0 ‘uBqOS JZB JBUI ^H^qip-IJ — 'ÁJBIliJ

b ioASbu ojjo pjazaa — £81 púra J,?M —-r?£{op

5bzsjo zb no uiozoq oqpTroi pfBui :ui^jup 3^B9D Bzztq úxtB.tn A[b.ii>[ ‘uo^risnq 0^ — •An^0| V IffBIQ} 31BSO ‘o^OA n»l S}JY

•női O^0A >JB90 SlS’öOI Í0Z9ASO. S! 3fBUBZ8BUBd A{^J]3[ ífQJ^ B l'pq ‘OHUOI 8U 0° -9A JOZSASo 3ÍOUXUIB £BtupiT[ B ZB OOIITU 0("J

*bij leqmo AuaSÓzs b tn}B“pBq 0qzoA3 mo^ •btu^UI zs^So :zsBUBd b (ziq i^oa uzssoh

•TIBqOf TTSpíUTUI Tp3j-juq ub^a cüBq]03|;B zb ob^btu b?[ibi g 'Sofa 3t'B sí foqqB 0p — ‘poqo zb jpai bsb3{ uq 93 *B9?3f b“jbs 0jpeq0-jap — bjbio3,iba oiaqro Bf{ -Bqipi b iní ajaqto 3fBSO ‘bj^jbizsb 3fBu -Aipiiq 3f0j, 'BqoirBifBZS 3{Bn9uAip.ii3i ‘uq -opB zoq Sasdau b ptu ‘tg{bj sa-zp ‘iiba qB90 ioib ‘iBrBASpji ‘jorojsapg ;zgp>B íjbso iiuib niopuilil 0BJBIU BqJBl B zo nőm ‘fájj •OByBUI B3pJB} B UBA n] ‘z9BUBd SOU.IU

B.I9BU1 iiuurag qpqiui uba Bq ‘iopB lozíj IpqnnpaA^oq uaisf adau ÍBfpB[B90 siq ‘bz -yq d^zs uba :uBq^rjog dozs oltsamjjj

"l^rBq A°bu §

sb Bipuour m ja npfptnra g —’ -qqipAíhiti ££va raotr «qj ‘19J ’zssiBqspBj ISn 3jBt3 m-BJ090BA ©pi ‘— Ajpxnj B TrBSBTUJBJTg BlpUOtn! — ‘PB3JB qBSO Spin ZB ‘gpjrpzg 1PH —

*piB3fB Bq — ‘ipjBAiadBJBq oiq AS» Sara ‘jp3j ispjj^zs íja-fíp ‘uaddp uba ŰBqpipt loSpjjA 9 ASoq ‘Biptuorajo Sara .AaaSoj y , •Af^iiq b uagoASoq ?9

bjpbSoj — ^uBqiBjpf ijí ;nozoq uajsi — •pjo ’ouizs Ajpiiq b nopo^l -.lojpqBpo sa iqfdBjBq b- o?jóulaSora ‘[bssttjz -oqjppooD b Ijoia’q upjzB Joqij^ 'SíjjpA Jiora -OZ9 b jruoqsoioq Bn^Jpf 'qBii^ij jaqrao AupSozs b Bfuzs-auiaza íjiAuja qBso ‘fájj

„jirasa-uis iracuas UBqpjniBq b — ‘raasouiij ‘CpnjB

‘t90{Bq ‘iSOfBq ÍBUIJB gOJld hEBIJ IS0I5[“

:BfÁuBsopá bCibSuu ASpj •et BfSBjBzaBAipdi B Sara •••8i zb ‘m zo [oqÁuBJBuizg 'BÍbui -ziso snAj'UBqjB9AuBiB ‘Bl'^uoaoq Aubjb ioij •Auozssb puAjpjiq b jbSuu iijAjpaiq siq Sora UBqpjfBAjBzs apj b jbij iubju ‘jpjj •pjfBJJBz's stq UBJBApn ZB ‘OjfB ZB BjfBI zajBSi^s ‘buiibzsAubjb appoj b ‘bCjb zpq B joqqgqzouizs qpqnp qBuAjp.niq ASo qB93 iuib ‘iqau Íjoa ouopui]^ -nozqq. ipSajjoq B 9SJ01U zb íjoa mos AjBiiq qqx JJOJA qoqSoAjpA iq bujoa qqjJOA qoAupSio iBn«q b Bqqutui ‘upqBj bSbui b njpSoui ÁSjq juiB UTOU OQ •BJOJBd OSJOJ UOqBjBSOBq SO-o'pSUQZ-Qq tuij'oq pAjpjiq qex ® uip íjoa. uia^

'quara Bq^L^iojBá Ajpaiq b ugoopoASa Sora no *®q?^??8u;o Ajpjiq qqx b n? ei p ‘biA^u non^pora B{fn«tq b a.ntu toauBq ‘;pq -iO[^d qqpj qBupS'Biu noSÉ-iB} sí uio^j

•a.iizssoj^ pqftoja uiauBqSip? ‘ASaux u^jn bijo zb 9i BjqqBAOj Bq ASoq ‘ojoiaq aq -lonpSoui ‘aqzupqStJöpA upjzB JOqij^ ’B9SBq uBqiqoC ASoq, ‘B.i^rq'nqo[oj b oqqQqjaj sí jpfdBjuq b ‘Aupfbj b bjsbajo ‘bjsbajq

„•B§pz9.io A{B.nq 3jqj b zg;“

:bj^j ASbu ASo baji uba ]jj

‘jpi OBJBUI BqJBl B JÖJJ ‘jui uopjojBoiJoqn<5i. •qpptzaui zoppjOBpij ‘pyuiziso B SOJO BIJl 9Q ‘J980 BJSBq ‘zspis BqASojJ ‘jo pojp inon ‘zapur ubssbj bjj >0 BJjpq ‘}n ajpia "in BJjBq ‘in Bjqqqp

A ‘WA9 gr <0911 qtfAioH •qBazysfupis ‘qBuzjjppH aAppJaA BqqojBdBeQ ‘qBujpuiso naquiopH ‘qoupuaAjq 3faqatujaA3 y

•bujoa SBinsojnpurpAo J9t9 qog-qo8 Kqimjv *3pjAnB3 b quiiSoijiso ‘pq B nnq ‘pq b n®H

qpf919u b Bzznfi ipzs H9» soASbj ‘SapiH ‘l?IT?qBz® ® ®zz?H ‘pdBI91 ® apui UBA ni

*9dVl?l

1 -o ‘ii ‘110115 ‘s»A9 z\ ‘J9A110 ^3bM

•fpi ZS9S0 zb pora íjBqj'H *qBZSAf zb za ujouiozs ag ‘jBAuJoqo zb zpgunipzs uoqSpj b uuoj pfípzsoijazg

•JB3JOZB qpfjJBj uoqno ‘jBqppJoso s Jpiu qpf;f«q tuoM SjBuzssoq Sara qof9 zy *3iiodBU b jbui qaqqapjAog

•sí íze jbui q9ipaz*ai Saa ‘upSp B| b soiouinAS jpui soujm *si qozB 3jBjpBAJaqi3 ‘8pjtA qos b jbui qíjzsip uiaM

•JBpBUI B nqzojjoqjg

*9pja ASbu ‘dpzs b jsoin jpdoa ‘jqAu Sajam b jjf 10S9A *dBU b jpui jns uaqqsSopíH

*ZS0 ZY

*liuysyA S>I ‘Bjpqjog bjo3oo

*lB3J3pnBfB XUBAuBSapg

Sara raouozsoq ASn g jBqnj íjoj dpzs ASg 8j qBirraBAnBsapa qojjBA

•sí qEuraBqsooSnq s;>j jEqru dpzs pfEui qojJBA *8] UI03J9U pÍBUI qojjBA

loSujBqBq 8p( ASg juj jba Satu qBfjnuBX ‘vadpSpjJBA 8pq A33 rapAuBsopf raaqau n»A

•dgooaavA sra v

*Vw?«9A‘9&A? ST <!sz9H zoJBMipg

•3JBUJOIBP *qaaioqau3 ‘iBqpAujaq B ijízsaSoK ‘qprijjisn IBqojpi v *q9fl919qSora ibzssbabx •joSbui ‘jpszjora 19Z8 qimfjpzg ‘joqBjqB zb jq qnesiAM •siouSaJosojso uasoqg *qouzaq9 qpqjppBtn y

1B3f9j soqraoj qunjpj uioM ‘íBfpi b Bfjijoq 9H •jppBiu eiq b iojbp urafj •fBj b jpqag -UBA 19X *NVA 13X

'% ‘o TA ‘lOJBspA ‘opSujv zoJBMqag

juofpjp uajsj 9! b *raBAuy rraopuora jze sí uf jjpzB a<3 •uran»loj soujo BqjBpBiu e g •uioipajqpiqj -nopojBurBH

•BS9PJB S9 ZB uofnpzs

BJurp3jnAuB cSsjp up zy ‘BqjBpBiu jsojq B zy biiojbp JZB *EíSonns jzy

•uian3I«i liBj9zsSaw; pSiJBSjps ASa sg raojzojuq raauaq 8ja oBqraoraip jaffp zy

•NaawHxaax

•IIU799A ‘BJJ0ZÍ9 -I?3ng

•BfjBnnfaq BqSpzsJoAauara y ‘BzzEraiBjnrSara suzap srg ‘iliSosSara naisj 9! y *pupf qozs ja Bqraojdraaj j>i

•jaquuzaq j?q sBqanw aAajazsso EjSpspErai ‘jaqunuuaq Aiq 9zsSuejbh *raoidraaj dpzs b Bzpq uajsj

*up;zB qoinuBjSaiV "WOldlVaX

ívsvm XOÜWADVH SIX

61 —

— 55 —- 18 -V

A TARKA MALAC

Irta: W. PETROLAY MARGIT- 23 UJ BELYEGEK

Hol volt, hol nem volt, itt is volt, ott is volt, volt egyszer egy szegény ember, annak voU egy fia.

Egyszer a fiú csak odaáll az apja elé és így szól nagy fohászkodással.

— Kedves édesapám, én biz azt gondoltam, elmegyek világot látni.

— Hát csak menj fiam, menj, ha olyan mehetiiékéd van, — felelte a szegény ember —- hát aztán hová akarsz menni?

— Előttem a nap világa, hátam megett hold világa, addig járok, addig járok, amig egyszer me» nem állok.

— No, akkor jól van, — böceentett a fejével a szegény ember — hát csak menj, Isten hírével.

— De még volna egy kívánságom, — köszörülte a torkát a legény — ha meg nem bántanám vele.

— Csak ki vele bátran, — biztatta őt az apja — csak valami nagyot ne találj kérni!

— Én bizony csak arra kérném kedves apámuramat, — ötöjt-hatolt a legény — vagy látjuk egymást többet, vagy se, adná ki nekem az örökségemet.

— No, ha csak az kell, — mondta a szegény ember — már megijedtem, hogy az országom felét találod kérni. — Azzal elkezdett kotorászni a jo>bb felső zsebében, aztán jobb alsó zsebében. Azután meg a balfelső zsebében, majd a bal alsó zsebében. A végin is a nadrágja hátsó zsebéből előhúzott egy szép cifra bugylibicskát és azt adta oda a legényfiának.

— Itt van fiam, én is e//.t örököltem az örégapádtól, hát, én is ezt szántam neked örökségül. Becsüld meg, ahogyan én is megbecsültem!

A legény meg ezéj>en megköszönte a bugylibicskát, kinyitotta aztán meg összecsukta, végre is a csizmaszára mellé dugta.

Azután búcsút vett apjától, anyjától, (sírt utána a jó lélek), meg a kapufélfától.

Alig ért a legény a falu szélére, csak meglátott az árok mellett egy szép szál vesszőt.

— Éppen jó lesz vándorbotnak, — mondta — elő csak a bugylibicskával! — Ott leült az árok mellett, hogy szépen kifaragja magának.

Hát, amint ott firicfikáMaricskál, arra jön egy vándoréra bér.

— Hová-thová, atyafi? — szólította meg * legény a vándorom bért.

— Messzire! — kiáltott* od* » vándor- Mnber • xmoí tovétfc m orr* «Uo.

— No, oda én is szívesen elmennék — mondta a szegény ember fia, de csak úgy magának, mert a vándor akkor már messzi járt.

Mikor aztán elkészült a vándorbottal, sózott vele egyet-kettőt az üres levegőbe, rátámaszkodott, nem törik-e le alatta. De jó erős volt, hát csak elindult szépen a legény. Előtte a nap világa, háta megett hold világa, addig járt, addig járt, amig egyszer meg nem állt.

Hát aztán miért állt meg a szegény ember fia? Nem egyébért az, hanem mert tövig elkopott a vándorbotja.

Majd farag másikat, gondolta magában s már meg is látott egy szép 6zál vesz- szőt az ut mellett. Ive is szakasztottá, jól ki is cifrázta, jó bugylibicskával rovást rótt rája.

Amint ott firícskál-faricskál, megint csak jön arra egy vándorember.

— Hová mé6z, atyafi — kiáltott rá a legény —, talán * 1 csak nem mész te is mesz- szire?

— De bizony, messzire — felelte a vándorember és ment is már tovább. Nem hajtott többet a legény szavára, pedig az szívesen elkérdezgetett volna tőle egyről- másról.

Közben elkészült a cifra bot is, nyakába kanyaritotta a legény az országutat: előtte a nap világa, háta megett hold világa, addig járt, addig járt, amíg egyszei rneg nem állt, de nem másért, hanem mert a második vándorbotja is elkopott tövig.

Szerencsére megint csak hajlott, hajladozott ott egy szép szál vessző, azt lemetszette a bugylibicskájával 6 ott hamarjában olyan cifrát vágott rajta, hogy még.

Hát amint ott firicskál-faricskál, megin* csak arra jön egy vándorlegény.

— Hé, atyafi! — kurjantott feléje a legény. — Messzi van-e még ide a Messzi?

— Az bizony még elég messzi! — felelte a vándorember s ment az utón tovább, csak a pora látszott.

A szegény ember fia is csak elindult, amerre az utat látta. Haj, de most már előtte volt hold világa, háta megett nap világa. Addig járt, addig járt, harmadnapra csak megállt. Hosszú volt az ország- utja, elkopott, már három botja. Mire a harmadik botja is elkopott, egyezer csak egy kérész tutihoz érkezett. Hát oda a kereszt- utf* ki volt téve egy nagy tábla. Rá volt 'rra a táblára, ahogy Itt áll nép sorjába;

A tizenkét értékhői álló magyar fejessorozathoz január hónapban bocsátják ki az 5 és 25 filléres értékeket. Az egyik Vörösmarty, a másik Kölcsey arcképét ábrázolja. — Májusban magyar „nemzetközi vá- sár“-bélyegsorozat jelenik meg, négy értékben. — Az elmúlt hetekben uj, belga, nyolc értékből álló sorozatot bocsátottak ki. A bélyegek mindegyikén a 8 éves kis Baudouin (ejtsd: Boduin) herceg arcképe

látható.

Most adták ki Romániában a közös kls- antant-bélyegeket. A bélyegeket Károly király arcképe disziti, értékük tiz lej s felírásuk a baloldalon Csehszlovákia, felül Románia, jobboldalt Jugoszlávia, a kép alatt pedig: 1920—1936.

JÁTÉK

TARSASRAJZOLÁS.

Ezt ketten, de még jobb, ha többen játszik. Mindenki kap egy papírcsíkot és ceruzát. Először valami fejet kell rajzolni, azután behajtjuk a papírt és tovább adjuk. Most csipőig rajzoljuk meg az alakot, majd térdig és talpig. Közben mindig tovább és továbbadjuk. A játék végén mindig nagyon mulatságos alakok lesznek a papiron.

HÓKA_____________________________

AGGODALOM.

'— Gyerekek, menjetek kezet mosni, azt hiszem, mindjárt jön a tanfelügyelő ut.

Egyik gyerek megjegyzi:

— Megyünk, megyünk, de mi lesz, ha nem jön?

KÉRDÉS ÉS FELELET.

— Mondd, fiam, ha én az uocán látok egy embert, aki ütlegeli a szamarát és ón közbe- léj>ek, milyen erényt gyakorlók?

— A felebaráti szeretedet.

A SZÜLETÉSNAP.

1— Mondd meg, kislányom, hány éves voltál a legutóbbi születésednapján?

— öt.

— Jól van. És meg tudnád mondani, hogy t jövő születésnapodon hány éves leszel?

—: Hogyne, bácsi kérem. Hót.

— Nono. Gondolkozz csak Jobban.

—j Felesleges. Ugyanis éppen ma van a fiatodik avQletéanapoin.

TŰNŐDÉS.

— Min tűnődsz, Palkó?

— Azon gondolkozom, milyen rossz lenne a sündisznónak, ha befelé nőnének a tüskéi .. .

AZ MÁR IGAZ!

Kerget egy gyereket a csősz.

Szaladnak, szaladnak, köziben nagyot kiált a csősz:

— Állj meg, te, hé!

A gyerek szalad tovább, úgy szól vissza:

— Álljon meg a bácsi, a bácsit senki sem kergeti.

A KÉK SZILVA.

— Anyuka, milyen gyümölcs volt az, amit az előbb egy fán láttunk?

— Kék szilva.

— De hiszen azok vörösek voltak.

— Igen, azért vörösek, mert még zöldek.

HA A VERÉS SÜRGŐS.

<— Miért sietsz úgy haza, Laci?

— Mert két négyes van a bizonyítványomban.

— Ezért sietsz?

— Igen, mert most . csak a mamám van otthon és ő igen enyhén szokott büntetni . , ,

KIS LEVELEK

Turóczy Lali. Rejtvényedet közölni fogjuk. — Simon Gábor. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Pancza Kornél. Versedet közölni fogjuk. — Lezsatka Manci. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Gajdos Dodó. Felvettelek a kis magyarok táborába.

MEGFEJTÉSEK

Ax 1. számban közölt rejvényeket helyesen fejtették meg:

Albrecht Esztike. :: Bugár Gizella, Béres István. :: Czintula László. :: Gyürky Sándor. :: Hatvány Klári, Hatvány Piroska. :: Kuklis Imro, Kemény Zoltán. :: Lisceák

Tibiké. :: Müller Klári. Molnár Hilda, Molnár Sándor. :: Plesa István, Pető Irén ke, Ponjéssv Eszter, Pónya Sanyi, Pancza Kői* női. :: Rozlosnik Bözsi. :: Simon Gábor. Sebők Éva, Sebők Juci, Sehaíkház Laci, Sra* cae^r Klára. :: Turóczy Lali. :i Világi Jó-