Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-17 / 13. (4159.) szám

^RaaOT-MAfi^ARHTRLSP 1937 január 17, vasárnap,. pasztalatot szerezte a Sztojadinovics-kormány. E sorok írója néhány hónapot töltött a diktatú­rád Jugoszláviában, ahol akkor még maga a mi­niszterelnök sem mert politikáról beszélni. A magyarságot meg egyszerűen elhanyagolható mennyiségnek vették, nem számoltak vele, a magyar kérdés egyszerűen közigazgatási gond­nak számított, amit csendőrökkel és néhány alacsonyabbrangu hivatalnokkal intézteitek. Sem politikai, sem kulturális, sem társadalmi élete nem volt a magyarságnak, voltak egyes bátorta­lan kísérletek, de hangjuk bizonytalan, el-el- csukló volt s még azok is, akik Belgrádban a kormány úgynevezett kegyeiben éltek, hallga­tásnál egyébbel nem merték szolgálni a diktatúra ügyét. Nemcsak, hogy szidni, de még dicsérni se merték, a magyarságnak egy kötelessége volt: hallgatni és tűrni. De ez volt a sorsa a horvát- ságnak. sőt a szerbek nagy részének is. Csak­hogy igy nem lehet élni, sem többségnek, sem kisebbségnek. Olyan szegény, olyan megfélemlí­tett. olyan falhozlapitott nem lehet egy nép, egy osztály, egy társadalom, hogy valahol és vala­hogy ki ne törjön belőle a vágy: élni akarunk! „S ha kiszakad ajkam, akkor is ..mint ahogy Babits sikoltotta a világháború rotációs frázisai­nak gyilkos és hazug záporában. A diktatúrák néha ídkerüJhetetlenek, de nem lehet, nem sza­bad elhinni, hogy boldogíthatnak egy népet s hogy a diktatúra súlyos légköri nyomását sokáig kibírja az emberi lélek. Nem bírja ki. Nem kép­zeljük, hogy a jelenlegi jugoszláv kormánypárt a demokrácia egyik európai élharcos csoportja, de. úgy látszik, a tapasztalat, túl elveken és túl! eseményeken, az egyszerű hétköznapi valóság | meggyőzte a belgrádi urakat, hogy a demokrá­cia a jobb, a szabadság a jobb, az embereket élni hagyni jobb. Az élethez való jussát se ki­csinynek, se nagynak elvenni nem lehet, tehát módot kell adni rá, hogy emberhez méltóan él­jen. A vajdasági magyarsággal szemben is igyek­szik a belgrádi kormány alkalmazni ezt az elvet s hogy Jugoszlávia helyzete nem rosszabb, sőt határozottan jobb általa, mindenki láthatja, aki­nek szemét nem hályogositja el harag és gyű­lölet. A miniszterelnök és az agrárpárt viszonyának alakulásától függ a mai kormány sorsa Ulabb nézeteltérések a miniszterelnök és az agrárpárt vezérlete között ■ Az agrárpárt szerint Hodza nem elég erélyesen érvényesíti a kormányban az agrárköveteléseket ■■ A német aktivisták nem tudják, mit követeljenek a „kiegyezés:" tárgyalásoknál ■ ■ Prága, január 16. A kormánytöbbség rö­vid őszi munka után ismét erős belső vál­sággal küzd. A problémát úgy is megfo­galmazhatjuk, hogy az 1935. évi választá­sokból kikerült nemzetgyűlés kormány- többsége csak az évenként megismétlődő állami költségvetés megszavazásában és az ezzel legszorosabban kapcsolatos törvények megalkotásánál egységes. Ugyancsak egy­séges, amikor a mai politikai konstelláció fenntartásáról a koalíciós pártok hatalmi helyzetének erősítéséről van szó, ami az előző ciklusban a sajtótörvény módosítá­saiban s Dolitikai Dártok feloszlatásáról nak s a többi csehszlovák párt szlovenszkói frakcióinak nagyon erélyes támogatása mentette meg. Egy év előtt az agrárpárt országos kongresszusának előestéjén a pártelnökség lépéseket is tett a minisz­terelnök személyének kicserélésére s a pártot ettől csak annak veszélye tartotta vissza, Hogy a kormányválság során esetleg elveszthette vol'na hatalmi birtok- állományának egy részét* a belügyi vagy a nemzetvédelmi tárcát. Nos, a miniszterelnök egy hét előtt tért haza külföldi szabadságáról, a lapok igyek­szenek hangulatot csinálni, hegy „tárgyalá­mert bár a mai időkben sok mindent meg­szoktunk, azt mégsem tételezzük fel, hogy saját pártja elnökségével szemben a többi koalíciós pártban keresne támaszt. Elvégre Csehszlovákiában mégis csak a politikai párthagyomány az alap és nem a személyi befolyás és csak az illető pártnak, nem pe­dig más pártoknak elhatározásától függ, hogy kit küld ki miniszterelnöknek és kit szóló törvények elfogadásában jutott kife­jezésre. Újabban a gazdasági felhatalmazási törvény alap­ján kiadott rendel etek is a politikai pár­tok hatalmi állásának fenntartását és erősítését szolgálják, mint az különösen a kismolnárok és a ke­reskedelmi malmok tulajdonosai érdekszer­vezeti közgyűlésein lejátszódott viharos eseményekben nyilvánult meg. A minis’.terelnök és pfrtia A koaliciós többség helyzetét a legna­gyobb optimizmussal gondolkodó politiku­sok sem mondják kedvezőnek. így a Lido- vé Noviny nyíltan megírta, hogy esetleg teljes kormányrekonstrukció válik szüksé­gessé, melynek során „dr. Hodza minisz­terelnök megint csak a mai kormánytöbb­ség alapján alakítaná meg az uj kormányt." S mert van rá kedvező és biztató precedens s mert az élet szava, túl minden nemzeti és vi­lágnézeti elvakuitságon, mégis józanságra inti a népeket, bízunk abban, hogy a Bethlen-féle kez­deményezésnek meglesz a megfelelő hatása Ro­mániában s rajta keresztül az egész D ma­medencében. Vannak máris biztató jelek, s ha nem is akarjuk túlzott optimizmussal megítélni a barátságos hangok súlyát, mégis tudomásul vesszük, hogy a vak sovinizmus hallalija csituló­ban van s kezdi átvenni — igen bizonytalan és igen óvatos hangon ugyan — a józanság a ve­zérszólamot. Lapedatu, aki ugyan nem kormány- férfi, de mint a szenátus és a román Tudomá­nyos Akadémia elnöke mégiscsak súllyal mondja azt, amit mond, értelmes és józan hangon ref­lektált Bethlen cikkére. S azt mondja igen helye­sen, hogy a Bethlen által kínált négy lehetőség közül, román szempontból is helyesebb, hogyha az elsőt választják: vagyis a közvetlen tárgyalást Magyarország és Románia között. Persze, ez csak egy hang, a józanság pianója az elvakultság crescendói között, de azért, ha egy fecske még nem is csinál nyarat, lehet a nyár előhírnöke. Hogy aztán praktikusan hogyan lehetne ebből a mindenképen szép programból valóságos ered­ményeket kicsiholni, más kérdés. Bizonyos, hogy ebben az évben sorsdöntő lépésre aligha kerül sor, hiszen Tatarescu utolsó kormányévét tölti, az alkotmány értelmében kifelé áll a rudja s ki tudja, hogy ami utána jön, jobb lesz-e magyar szempontból, vagy rosszabb, — de azért az is valami, hogyha közben megindul a kérdés fölött a diskusszió. Ha hallatja szavát végre valahára az értelem és megértés is ebben a kérdésben, amely alá mindig kénköves lángot fújt a gyü- lölség és elvakultság. Lapedatu Sándor cikkének igaza van abban, hogy itt az ideje a szempontok és elvek kölcsönös és szabad kicserélésének, mert egyelőre olyan nagy a szakadék mindkét oldalon a jószándékuak tábora között, hogy nem hallják egymás hangját. Bethlen cikkét pél­dául még a vezető román politikusok is csak hivatalos szűrőn megszűrve, kivonatosan kap­ták, pedig ha már fölismertük a diskusszió je­lentőségét, legalább hallani akarjuk, amit egymás felé mondunk. Magyar .szempontból mindenké­pen örülni lehet, hogyha a kisebbségi kérdés- komplekszumnak akármelyik pontja körül meg­indul az elvek és érdekek fölsorakoztatása mind­két oldalon. Mert tizennyolc év alatt a dunai térség problémái között kalandozva, ha semmi mást, de egyet megtanultunk: hogy minden baj­nak, minden zavarnak, minden ellenségeskedés­nek az értetlenség, az egymás érveinek papirko- sérbahajitása az oka. De persze az értelem kur­zusát nem lehet úgy elképzelni, hogy az egyik oldalon fölsorakoznak az érvek és elvek, a má­sikon pedig a gumibotok és a csendőrszuronyok. Az értelem győzni fog, csak ki kell engedni a küzdőtérre és kezéről-lábáról le kell szedni a béklyókat. És ebben a jelentésben bármilyen nyíltnak látszik is — mégis csak van egy kis őszintesághiány. Nem kételkedünk ab­ban, hogy a kormány újjászervezése csakis a mai többség alapján történik s annak ösz- szetételé'ben csak jelentéktelen változások történnének és nehezen lehet szó például tisztára jobboldali, vagy tisztárar baloldali kormány szervezéséről. Nem is ebben van az őszinteséghiány, hanem a tétel első ré­szében. A koalíció belső bajainak egyik főoka az* hogy a minisztereinök és pártja egyre ritkábban van egy véleményen. Svehla idején a miniszterelnök egyúttal az agrárpárt elnöke is volt. Udr.zal, Malypetr miniszterelnökök idején nem volt az agrár­pártnak választott elnöke s csak az utóbbi két évben állott helyre az agrárpártban a normális helyzet Beran elnökké választásá­val, de Beran maga a kormányon kívül ma­radt s az agrárpárt Hodzát küldte ki kor­mányelnöknek. A pártvezetőség és a miniszterelnök kö­zött nem sokáig tartott a termékeny munkához nélkülözhetetlenül szükséges egyetértés, sőt az ellentétek egyre erő­sebbé váltak. Fölösleges volna megismételni az 1935 de­cemberi eseményeket, amikor Hodza játsz- j máját csak a párt szlovenszkói frakciójá­sok voltak", "nemzetiségi tárgyalások lesz­nek ..ezzel szemben a puszta igazság az, hogy az egy hát minden tárgyalás nélkül múlt el* amiben csak kis részben hibáztatható a nátha lázas időjárás. Ellenben sokkal inkább áll az, hogy a miniszterelnök minden oldalon ismét hihetetlen nehézségeket talál, elsősorban a saját pártjában. így beavatottak előtt nem titok, hogy az éppen elknult hét folyamán dr. Hodza Milánnak igen heves eszmecseréje volt az agrárpárti vezetőség tagjaival. A téma sem ismeretlen. Szemrehányások érik a miniszterelnököt, hogy az agrárkö- vecelések érdekében nem lép föl kellő eréllyel. Az adott pillanatban nem tudni, hogy az agrárpárt szlovenszkói szárnya s a miniszterelnök között ma is megvan-e a tavalyi véd- és dacszövetség, amely ak­kor a pártszakadástól sem riadt volna vissza, mindenesetre a helyzet tagadhatatlanul más és Beran pártelnök kárpátaljai és szloven- szkői utazásai, a szlovenszkói agrárpárti fiatalságnál való kapcsolatai nem maradtak hatás nélkül. A helyzetet csak rontotta az iskolaügyi minisztériumnak a múlt napokban nvil- vánosságra hozott amaz intézkedése, mellyel a csehszlovákiai kulturális, művé­szi és tudományos intézmények 1936. évi segélyeinek utolsó részét osztotta fel, szakminiszternek. De egy év előtt a szlovák néppárttal is tárgyalások folytak s az a nézet uralkodott, hogy a Hlinka- páríot a szlovák miniszterelnök nyerheti meg a többségi munkának. De a minisz­terelnök e törekvése hajótörést szenve­dett, e politikai akciója sikertelen maradt. Az éppen közöltekkel egy kis bepillantást kívántunk nyújtani a kevésbbé beavatott­nak a koaliciós többség politikai vakagá­nál: kulisszatitkaiba. Mert ami nyilt színen folyik, a szeszgazdálkodás, a szociális biz- tositásbeli gazdálkodás kölcsönös felhány- torgatása stb., az mind olyan kérdés, ami­ben valóban meg lehet egyezni, ha megvan a kölcsönös bizalom. Tárgyalás a németekkel Ilyen körülmények között az átlagosnál is kisebb kilátásokkal kecsegtetnek a kor­mánynak a nemzetiségek képviselőivel való, január második felére Ígért tárgyalá­sai, amelyek a hivatalos sajtóvélemények szerint is egyre szükebb keretek közé, a cseh-német kiegyezés megteremtésére irányuló kísérletté zsugorodnak. Német aktivistáktól hallottuk, hogy a tár­gyalások alapjául teendő emlékiratukat most fogalmazzák, de hogy az abban ősz- szefoglalt kívánságok vagy követelések mi­lyen természetűek lesznek, azt nem a titok­tartás miatt nem sikerült megtudnunk, ha­nem sokkal inkább azért, mert sem az ifjú, sem az öreg német aktivisták nincsenek tisztában, hogy mit szabad óhajtaniok a tárcanélküli miniszterségek birtoklásának veszélyeztetése nélkül. mely osztozkodásnál olyan kulcsot alkal­mazott, hogy egyetlen szlovák intézmény­nek, a Matúrának engedélyezett 60 ezer koronát a cseh és német intézmények milliós segé­lyeivel szemben s ami ellen a Slovensky Denik, dr. Hodza állítólagos lapja is ke­mény szavakkal tiltakozott. Ilyen viszonyok között nagyon könnyen megtörténhetik, hogy amit ma több lap még kitüntetésképpen állapit meg, hogy „egyedül a miniszter- elnök személyét nem érik agyarkodó tá­madások", ez a szilárdnak látszó talaj részére légüres térré változik, Az egyik német aktivista part nagyon ki­váló egyéniségével volt alkalmunk ezekben a napokban szót váltanunk s beismerjük, tájékozatlansága egyenesen hihetetlen volt. Mindössze annyit erősített meg, hogy poli­tikai tárgyalás e héten nem volt, de hogy mi lesz a jövő héten, mi lesz a nemzetiségi tárgyalásokkal, mi lesz a falubankkal, minderre csak vállvonogatás volt a vála­sza. És ha a három miniszterrel rendelkező né­met aktivista pártokban ez a hangulat, ugyaif mi szót vesztegetnénk a cseh agrár és a cseh szociáldemokrata pártok szloven­szkói függelékeinek magyar csökevényeire. Az olasz kirá'yi pár májasban meglátogatja Budapesten Páris, január 16. A Maiin római jelentést kőről, mely szerint Rómában hivatalosan még nem erősítették meg ugyan, de határozott formában beszélnek arról, hogy az olasz ki­rályi pár májusban meglátogatja Magyaror­szágot, hogy a magyar kormányzó b neje római látogatását visszaadja. A magyarországi belpolitika érdekes eseménye: A legitimista pártnak csak a kisebb része (tatlakozik az egyesült keresztény párthoz Budapest, január 15. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A legitimista nemzeti nép­párt ma délelőtt tartott tanácsülésén Makray el­nök beszámolt a keresztény néppárt és a keresz­tény ellenzék vezetőivel az egyesült keresztény- párt megalakítása érdekében folytatott tárgyalá­sairól. Az elnöki jelentést nagy vita követte. Payr Hugó tiltakozott az ellem, hogy a le­gitim ista népipárt fuzionálja keresztény párttal s kijelentette, hogy továbbra is ímeg- ,marad légiüiimáslámáik. Makray bejelentette, hogy megállapodásai véglegesek, jelentését szavazás alá bocsátja s döntést kér. A szavazás során az elnöki tanács Jelleme 'szava­zattal hét ellenéiben 'leszavazta Makonay jelenté­séit. Makray ekkor kijelentette, hogy ha nem követik, úgy egyedül távozik. Ezzel nyomban el is hagyta az elnöki széket. A legitimista nemzeti néppárt tehát ketté­szakadt, ami erősem hátráltatja az egyesült keresztény miéppiánt megalakulását is. Kit MliMirn -nak vizét issza, Életét megbasszabbitja Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben is. Ui választás? A zavaros helyzet tisztázása érdekében egyesek az uj parlamenti választásokat ajánlják, mert hivatalnokkormányt senki nem akar. Ha mégsem lesz választás, úgy ebben nem csekély része lesz annak a kö­rülménynek, hogy bár alapvető eltolódásokat az újabb nép­határozat aligha hozna, mégis bizonyos, hogy a koaliciós pártok veszteségeit az ellenzéki pártok kapnák. A szudétanémet párt. a magyarság egyesült pártja s esetleg a kommunista párt. Mert a vidéken a választók körében is egyre több gazda, iparos, kereskedő, magánhivatalnok fordul el a kormánypártok politikájától. Hiszen az agrárpárt monopóliumpolitikája nem a gazdákért, hanem a monopóliumi nagytőkéért van. A politikus iparosok minisztere pedig a stallumba való jutása óta is egyre távo­lodik a kisiparos eszmétől. Az adótisztogatási munka során engedélye­zett kedvezmények sem fordítják a közvé­leményt a kormány oldalára. Mindezeket egybevetve megállapíthat­juk, hogy a választók hangulata egyáltalán nem kedvező a koalíciós többségi pártoknak s ezért nem vehető komolyan a parlamenti választás emlegetése* 2 _____'

Next

/
Thumbnails
Contents