Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-17 / 13. (4159.) szám
^RaaOT-MAfi^ARHTRLSP 1937 január 17, vasárnap,. pasztalatot szerezte a Sztojadinovics-kormány. E sorok írója néhány hónapot töltött a diktatúrád Jugoszláviában, ahol akkor még maga a miniszterelnök sem mert politikáról beszélni. A magyarságot meg egyszerűen elhanyagolható mennyiségnek vették, nem számoltak vele, a magyar kérdés egyszerűen közigazgatási gondnak számított, amit csendőrökkel és néhány alacsonyabbrangu hivatalnokkal intézteitek. Sem politikai, sem kulturális, sem társadalmi élete nem volt a magyarságnak, voltak egyes bátortalan kísérletek, de hangjuk bizonytalan, el-el- csukló volt s még azok is, akik Belgrádban a kormány úgynevezett kegyeiben éltek, hallgatásnál egyébbel nem merték szolgálni a diktatúra ügyét. Nemcsak, hogy szidni, de még dicsérni se merték, a magyarságnak egy kötelessége volt: hallgatni és tűrni. De ez volt a sorsa a horvát- ságnak. sőt a szerbek nagy részének is. Csakhogy igy nem lehet élni, sem többségnek, sem kisebbségnek. Olyan szegény, olyan megfélemlített. olyan falhozlapitott nem lehet egy nép, egy osztály, egy társadalom, hogy valahol és valahogy ki ne törjön belőle a vágy: élni akarunk! „S ha kiszakad ajkam, akkor is ..mint ahogy Babits sikoltotta a világháború rotációs frázisainak gyilkos és hazug záporában. A diktatúrák néha ídkerüJhetetlenek, de nem lehet, nem szabad elhinni, hogy boldogíthatnak egy népet s hogy a diktatúra súlyos légköri nyomását sokáig kibírja az emberi lélek. Nem bírja ki. Nem képzeljük, hogy a jelenlegi jugoszláv kormánypárt a demokrácia egyik európai élharcos csoportja, de. úgy látszik, a tapasztalat, túl elveken és túl! eseményeken, az egyszerű hétköznapi valóság | meggyőzte a belgrádi urakat, hogy a demokrácia a jobb, a szabadság a jobb, az embereket élni hagyni jobb. Az élethez való jussát se kicsinynek, se nagynak elvenni nem lehet, tehát módot kell adni rá, hogy emberhez méltóan éljen. A vajdasági magyarsággal szemben is igyekszik a belgrádi kormány alkalmazni ezt az elvet s hogy Jugoszlávia helyzete nem rosszabb, sőt határozottan jobb általa, mindenki láthatja, akinek szemét nem hályogositja el harag és gyűlölet. A miniszterelnök és az agrárpárt viszonyának alakulásától függ a mai kormány sorsa Ulabb nézeteltérések a miniszterelnök és az agrárpárt vezérlete között ■ Az agrárpárt szerint Hodza nem elég erélyesen érvényesíti a kormányban az agrárköveteléseket ■■ A német aktivisták nem tudják, mit követeljenek a „kiegyezés:" tárgyalásoknál ■ ■ Prága, január 16. A kormánytöbbség rövid őszi munka után ismét erős belső válsággal küzd. A problémát úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az 1935. évi választásokból kikerült nemzetgyűlés kormány- többsége csak az évenként megismétlődő állami költségvetés megszavazásában és az ezzel legszorosabban kapcsolatos törvények megalkotásánál egységes. Ugyancsak egységes, amikor a mai politikai konstelláció fenntartásáról a koalíciós pártok hatalmi helyzetének erősítéséről van szó, ami az előző ciklusban a sajtótörvény módosításaiban s Dolitikai Dártok feloszlatásáról nak s a többi csehszlovák párt szlovenszkói frakcióinak nagyon erélyes támogatása mentette meg. Egy év előtt az agrárpárt országos kongresszusának előestéjén a pártelnökség lépéseket is tett a miniszterelnök személyének kicserélésére s a pártot ettől csak annak veszélye tartotta vissza, Hogy a kormányválság során esetleg elveszthette vol'na hatalmi birtok- állományának egy részét* a belügyi vagy a nemzetvédelmi tárcát. Nos, a miniszterelnök egy hét előtt tért haza külföldi szabadságáról, a lapok igyekszenek hangulatot csinálni, hegy „tárgyalámert bár a mai időkben sok mindent megszoktunk, azt mégsem tételezzük fel, hogy saját pártja elnökségével szemben a többi koalíciós pártban keresne támaszt. Elvégre Csehszlovákiában mégis csak a politikai párthagyomány az alap és nem a személyi befolyás és csak az illető pártnak, nem pedig más pártoknak elhatározásától függ, hogy kit küld ki miniszterelnöknek és kit szóló törvények elfogadásában jutott kifejezésre. Újabban a gazdasági felhatalmazási törvény alapján kiadott rendel etek is a politikai pártok hatalmi állásának fenntartását és erősítését szolgálják, mint az különösen a kismolnárok és a kereskedelmi malmok tulajdonosai érdekszervezeti közgyűlésein lejátszódott viharos eseményekben nyilvánult meg. A minis’.terelnök és pfrtia A koaliciós többség helyzetét a legnagyobb optimizmussal gondolkodó politikusok sem mondják kedvezőnek. így a Lido- vé Noviny nyíltan megírta, hogy esetleg teljes kormányrekonstrukció válik szükségessé, melynek során „dr. Hodza miniszterelnök megint csak a mai kormánytöbbség alapján alakítaná meg az uj kormányt." S mert van rá kedvező és biztató precedens s mert az élet szava, túl minden nemzeti és világnézeti elvakuitságon, mégis józanságra inti a népeket, bízunk abban, hogy a Bethlen-féle kezdeményezésnek meglesz a megfelelő hatása Romániában s rajta keresztül az egész D mamedencében. Vannak máris biztató jelek, s ha nem is akarjuk túlzott optimizmussal megítélni a barátságos hangok súlyát, mégis tudomásul vesszük, hogy a vak sovinizmus hallalija csitulóban van s kezdi átvenni — igen bizonytalan és igen óvatos hangon ugyan — a józanság a vezérszólamot. Lapedatu, aki ugyan nem kormány- férfi, de mint a szenátus és a román Tudományos Akadémia elnöke mégiscsak súllyal mondja azt, amit mond, értelmes és józan hangon reflektált Bethlen cikkére. S azt mondja igen helyesen, hogy a Bethlen által kínált négy lehetőség közül, román szempontból is helyesebb, hogyha az elsőt választják: vagyis a közvetlen tárgyalást Magyarország és Románia között. Persze, ez csak egy hang, a józanság pianója az elvakultság crescendói között, de azért, ha egy fecske még nem is csinál nyarat, lehet a nyár előhírnöke. Hogy aztán praktikusan hogyan lehetne ebből a mindenképen szép programból valóságos eredményeket kicsiholni, más kérdés. Bizonyos, hogy ebben az évben sorsdöntő lépésre aligha kerül sor, hiszen Tatarescu utolsó kormányévét tölti, az alkotmány értelmében kifelé áll a rudja s ki tudja, hogy ami utána jön, jobb lesz-e magyar szempontból, vagy rosszabb, — de azért az is valami, hogyha közben megindul a kérdés fölött a diskusszió. Ha hallatja szavát végre valahára az értelem és megértés is ebben a kérdésben, amely alá mindig kénköves lángot fújt a gyü- lölség és elvakultság. Lapedatu Sándor cikkének igaza van abban, hogy itt az ideje a szempontok és elvek kölcsönös és szabad kicserélésének, mert egyelőre olyan nagy a szakadék mindkét oldalon a jószándékuak tábora között, hogy nem hallják egymás hangját. Bethlen cikkét például még a vezető román politikusok is csak hivatalos szűrőn megszűrve, kivonatosan kapták, pedig ha már fölismertük a diskusszió jelentőségét, legalább hallani akarjuk, amit egymás felé mondunk. Magyar .szempontból mindenképen örülni lehet, hogyha a kisebbségi kérdés- komplekszumnak akármelyik pontja körül megindul az elvek és érdekek fölsorakoztatása mindkét oldalon. Mert tizennyolc év alatt a dunai térség problémái között kalandozva, ha semmi mást, de egyet megtanultunk: hogy minden bajnak, minden zavarnak, minden ellenségeskedésnek az értetlenség, az egymás érveinek papirko- sérbahajitása az oka. De persze az értelem kurzusát nem lehet úgy elképzelni, hogy az egyik oldalon fölsorakoznak az érvek és elvek, a másikon pedig a gumibotok és a csendőrszuronyok. Az értelem győzni fog, csak ki kell engedni a küzdőtérre és kezéről-lábáról le kell szedni a béklyókat. És ebben a jelentésben bármilyen nyíltnak látszik is — mégis csak van egy kis őszintesághiány. Nem kételkedünk abban, hogy a kormány újjászervezése csakis a mai többség alapján történik s annak ösz- szetételé'ben csak jelentéktelen változások történnének és nehezen lehet szó például tisztára jobboldali, vagy tisztárar baloldali kormány szervezéséről. Nem is ebben van az őszinteséghiány, hanem a tétel első részében. A koalíció belső bajainak egyik főoka az* hogy a minisztereinök és pártja egyre ritkábban van egy véleményen. Svehla idején a miniszterelnök egyúttal az agrárpárt elnöke is volt. Udr.zal, Malypetr miniszterelnökök idején nem volt az agrárpártnak választott elnöke s csak az utóbbi két évben állott helyre az agrárpártban a normális helyzet Beran elnökké választásával, de Beran maga a kormányon kívül maradt s az agrárpárt Hodzát küldte ki kormányelnöknek. A pártvezetőség és a miniszterelnök között nem sokáig tartott a termékeny munkához nélkülözhetetlenül szükséges egyetértés, sőt az ellentétek egyre erősebbé váltak. Fölösleges volna megismételni az 1935 decemberi eseményeket, amikor Hodza játsz- j máját csak a párt szlovenszkói frakciójások voltak", "nemzetiségi tárgyalások lesznek ..ezzel szemben a puszta igazság az, hogy az egy hát minden tárgyalás nélkül múlt el* amiben csak kis részben hibáztatható a nátha lázas időjárás. Ellenben sokkal inkább áll az, hogy a miniszterelnök minden oldalon ismét hihetetlen nehézségeket talál, elsősorban a saját pártjában. így beavatottak előtt nem titok, hogy az éppen elknult hét folyamán dr. Hodza Milánnak igen heves eszmecseréje volt az agrárpárti vezetőség tagjaival. A téma sem ismeretlen. Szemrehányások érik a miniszterelnököt, hogy az agrárkö- vecelések érdekében nem lép föl kellő eréllyel. Az adott pillanatban nem tudni, hogy az agrárpárt szlovenszkói szárnya s a miniszterelnök között ma is megvan-e a tavalyi véd- és dacszövetség, amely akkor a pártszakadástól sem riadt volna vissza, mindenesetre a helyzet tagadhatatlanul más és Beran pártelnök kárpátaljai és szloven- szkői utazásai, a szlovenszkói agrárpárti fiatalságnál való kapcsolatai nem maradtak hatás nélkül. A helyzetet csak rontotta az iskolaügyi minisztériumnak a múlt napokban nvil- vánosságra hozott amaz intézkedése, mellyel a csehszlovákiai kulturális, művészi és tudományos intézmények 1936. évi segélyeinek utolsó részét osztotta fel, szakminiszternek. De egy év előtt a szlovák néppárttal is tárgyalások folytak s az a nézet uralkodott, hogy a Hlinka- páríot a szlovák miniszterelnök nyerheti meg a többségi munkának. De a miniszterelnök e törekvése hajótörést szenvedett, e politikai akciója sikertelen maradt. Az éppen közöltekkel egy kis bepillantást kívántunk nyújtani a kevésbbé beavatottnak a koaliciós többség politikai vakagánál: kulisszatitkaiba. Mert ami nyilt színen folyik, a szeszgazdálkodás, a szociális biz- tositásbeli gazdálkodás kölcsönös felhány- torgatása stb., az mind olyan kérdés, amiben valóban meg lehet egyezni, ha megvan a kölcsönös bizalom. Tárgyalás a németekkel Ilyen körülmények között az átlagosnál is kisebb kilátásokkal kecsegtetnek a kormánynak a nemzetiségek képviselőivel való, január második felére Ígért tárgyalásai, amelyek a hivatalos sajtóvélemények szerint is egyre szükebb keretek közé, a cseh-német kiegyezés megteremtésére irányuló kísérletté zsugorodnak. Német aktivistáktól hallottuk, hogy a tárgyalások alapjául teendő emlékiratukat most fogalmazzák, de hogy az abban ősz- szefoglalt kívánságok vagy követelések milyen természetűek lesznek, azt nem a titoktartás miatt nem sikerült megtudnunk, hanem sokkal inkább azért, mert sem az ifjú, sem az öreg német aktivisták nincsenek tisztában, hogy mit szabad óhajtaniok a tárcanélküli miniszterségek birtoklásának veszélyeztetése nélkül. mely osztozkodásnál olyan kulcsot alkalmazott, hogy egyetlen szlovák intézménynek, a Matúrának engedélyezett 60 ezer koronát a cseh és német intézmények milliós segélyeivel szemben s ami ellen a Slovensky Denik, dr. Hodza állítólagos lapja is kemény szavakkal tiltakozott. Ilyen viszonyok között nagyon könnyen megtörténhetik, hogy amit ma több lap még kitüntetésképpen állapit meg, hogy „egyedül a miniszter- elnök személyét nem érik agyarkodó támadások", ez a szilárdnak látszó talaj részére légüres térré változik, Az egyik német aktivista part nagyon kiváló egyéniségével volt alkalmunk ezekben a napokban szót váltanunk s beismerjük, tájékozatlansága egyenesen hihetetlen volt. Mindössze annyit erősített meg, hogy politikai tárgyalás e héten nem volt, de hogy mi lesz a jövő héten, mi lesz a nemzetiségi tárgyalásokkal, mi lesz a falubankkal, minderre csak vállvonogatás volt a válasza. És ha a három miniszterrel rendelkező német aktivista pártokban ez a hangulat, ugyaif mi szót vesztegetnénk a cseh agrár és a cseh szociáldemokrata pártok szlovenszkói függelékeinek magyar csökevényeire. Az olasz kirá'yi pár májasban meglátogatja Budapesten Páris, január 16. A Maiin római jelentést kőről, mely szerint Rómában hivatalosan még nem erősítették meg ugyan, de határozott formában beszélnek arról, hogy az olasz királyi pár májusban meglátogatja Magyarországot, hogy a magyar kormányzó b neje római látogatását visszaadja. A magyarországi belpolitika érdekes eseménye: A legitimista pártnak csak a kisebb része (tatlakozik az egyesült keresztény párthoz Budapest, január 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A legitimista nemzeti néppárt ma délelőtt tartott tanácsülésén Makray elnök beszámolt a keresztény néppárt és a keresztény ellenzék vezetőivel az egyesült keresztény- párt megalakítása érdekében folytatott tárgyalásairól. Az elnöki jelentést nagy vita követte. Payr Hugó tiltakozott az ellem, hogy a legitim ista népipárt fuzionálja keresztény párttal s kijelentette, hogy továbbra is ímeg- ,marad légiüiimáslámáik. Makray bejelentette, hogy megállapodásai véglegesek, jelentését szavazás alá bocsátja s döntést kér. A szavazás során az elnöki tanács Jelleme 'szavazattal hét ellenéiben 'leszavazta Makonay jelentéséit. Makray ekkor kijelentette, hogy ha nem követik, úgy egyedül távozik. Ezzel nyomban el is hagyta az elnöki széket. A legitimista nemzeti néppárt tehát kettészakadt, ami erősem hátráltatja az egyesült keresztény miéppiánt megalakulását is. Kit MliMirn -nak vizét issza, Életét megbasszabbitja Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben is. Ui választás? A zavaros helyzet tisztázása érdekében egyesek az uj parlamenti választásokat ajánlják, mert hivatalnokkormányt senki nem akar. Ha mégsem lesz választás, úgy ebben nem csekély része lesz annak a körülménynek, hogy bár alapvető eltolódásokat az újabb néphatározat aligha hozna, mégis bizonyos, hogy a koaliciós pártok veszteségeit az ellenzéki pártok kapnák. A szudétanémet párt. a magyarság egyesült pártja s esetleg a kommunista párt. Mert a vidéken a választók körében is egyre több gazda, iparos, kereskedő, magánhivatalnok fordul el a kormánypártok politikájától. Hiszen az agrárpárt monopóliumpolitikája nem a gazdákért, hanem a monopóliumi nagytőkéért van. A politikus iparosok minisztere pedig a stallumba való jutása óta is egyre távolodik a kisiparos eszmétől. Az adótisztogatási munka során engedélyezett kedvezmények sem fordítják a közvéleményt a kormány oldalára. Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk, hogy a választók hangulata egyáltalán nem kedvező a koalíciós többségi pártoknak s ezért nem vehető komolyan a parlamenti választás emlegetése* 2 _____'
