Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-14 / 10. (4156.) szám

3

A béke ügye

Edén nem hisz az európai konfliktus lehetőségében

Minden nemzettel együtt lehet és kell dolgozni** ■ ■ Barátságos fogadtatás Németországban ■ ■ A németek cáfolják a Schacht párisi útjáról szóló hirt

M

1937 Január 14, csütörtök.

Cseh &zemvvdnézve

(BI) Ferdinand Peroutka, a csehek legelőkelőbb publicistája, a Lidové Noviny és Pfítomnost vezető szerkesztője, a csehekről szóló több kitűnő alapvető mü szerzője, a Pfítomnost legutóbbi számában cikket irt az elmúlt esztendőről. Megszokott stílusával, amiben főleg az intellektuális önbizalom játszik szerepet, pesszimiszéikusan tárgyalja az elmúlt év eseményeit, midőn megállapítja, hogy az év végén semmivel sem jogosabb a nagyobb biztonság érzete, mint az elmúlt év elején. De Peroutka pesszimizmusa mindig fölényes, sohasem esik kétségekbe, fölülről nézi a dolgokat s ha rosszat lát, gúnyos keserűséggel leszögezi, hogy rosszul van, ahogy van. Kritikája mégsem destruktív. A finom gúny általában nem is árt, mert mindig van benne valami optimizmus, ami segít elviselni a rossz hírt. (Gondoljunk csak Szekfü Gyula írásaira. Milyen keserű igazságokat tud mondani aggódva és finoman csipkedve a felelősségtudatot, olyan formában, hogy az ember a baj föltárása után nem a megadásra gondol, hímem akaratlanul is javító cselekvésre.) De hogy is látja Ferdinand Peroutka a világ dolgait az elmúlt év tükrében?

— Még soha Európáiban nem hiányzott annyira a közös hit ereje, mint napjainkban,

— írja Peroutka. — Az európai civilizáció ugyan tovább tart déltől északig és nyugattól keletig, mindannyian használjuk a telefont és a repülőgépet, házakat emelünk betonból és utakat építünk aszfaltból, de elveszett az európai ember meggyőződéseinek és érzéseinek közös alapja. A civilizáció, amelyhez a technika is tartozik, egyre magasabbra tör. De soha olyan tisztán nem láttuk, mint napjainkban, hogy a civilizáció kultúra nélkül csak fövényre épül s hogy a technika érzés és erkölcsiség nélkül romlást jelent. A tizenkilencedik században Európának mégis csak volt valami közös nevezője. Az összes államokban többé-kevésbé hittek a liberalizmusban, demokráciában, parlamentarizmusban és humanitásban. S ezen kivül — hol bensőségesebben, hol hidegebben, — de hittek a ke- kereszténységben is. De ma olyan eltérések mutatkoznak a népek gondolkodásában, amint az régen csak a filozófiai iskolák közt fordulhatott elő. A demokrácia oszlopa is megrepedezett. A mai Európa felerészben a demokráciát a „hülyék és rendetlenség ural- mának“ tartja, „valami halálelőtti politikai állapotnak". De a fasizmus nem jelenti a demokrácia ellen vezetett első támadást. Az első támadásnak a kommunizmus számit; a fasizmus szívesen tulajdonította el a kommunizmus eredményeit. — És milyen helyzetben van a nemzetközi kereskedelem? — kérdi Peroutka. — A romok ezen a téren semmivel sem vigasztalóbbak, mint a politika vagy a szellem életében. — A világ politikai képének felvétele után Peroutka Csehszlovákia helyzetével foglalkozik. A jobb- és baloldali gondolkodás veszedelmeit fejtegeti. A nemzet kétfelészakadása az állam gyöngülését jelenti mindenképpen és messzeható jelentősége van a külpolitika terén is. Peroutka folyton Németország felé néz, mikor veszedelemről beszél: „Állítsátok nálunk nyílt harcba a jobboldalt a baloldallal; ugyan mennyi időre lesz szüksége Hitlernek, hogy bejelentse a világnak, miszerint Németország közvetlen szomszédságában a bőlsevizmus veszélye fenyeget, amelyet le kell tör ni? “

Peroutka kesereg afölött, hogy Európa az érzelmek rabja lett. Pedig — úgymond — csak az észbe vetett hit tudná újra összefűzni Európát. És érdekes követni Per out kát, hogy az Ész nevében milyen utat szab meg Csehszlovákiának. Egyfelől: „Nem teszünk föl mindent Blum kormányának létezésére, mivelhogy nem tudjuk, meddig fog tartani"

— mondja a mai Franciaország felé. Milyen

fölényes és könnyed ez a mondat. Még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy Peroutka stílusáról van szó. Peroutka tud cinikus lenni. Hiszen ebben van nagy ereje. Magabiztossága, amellyel a csehekről beszél, mindig megnyugtatókig hathat az olvasóra és az erő tudatával telítheti. Azt hiszem, ezáltal jócskán szerezhette írásainak a hívek óriási táborát. Rokonszenves lehetett ez a föllépés az uj életre lendült cseh nép előtt, amely óriási hitre lobbant saját élete iránt. Peroutka kritizált és biztatott: ez jól eshetett azoknak, akik gondolkodni is, de föltétlenül hinni is szeretnek. Már pedig ez a típus nagyon jellemző a háboruutáni cseh intellektuális rétegeknél. De sok tekintetben pont ez az irás- modor (talán nem is az, amit állított) szerzett sok ellenséget Ferdinand Peroutkának cseh körökben ... •

Idézett cikkében Peroutka azonban tartózkodóbbá válik, mikor Franciaország után egy másik nagyhatalomról beszél — Angliáról. „Úgy kell cselekednünk, hogy például Anglia mindig meg tudjon bennünket érteni

Anglia, hiába Anglia, ő az, akire mindenki tisztelettel néz. Hányszor járta már be a világot az angol világhatalom megrendülésének híre. Legutóbb milyen tendenciózus kommentárokat fűztek ahhoz, hogy az ábesszin konfliktus idején az angol Földközi-tengeri erő nem. 1Apett erélyesen közbe és nem állította meg az impériumra törő fasiszta Olaszországot. És ime, van „újkori római birodalom", már Anglia is úgy-ahogy elismerte és mégsem szenvedett csorbát a brit világtekinLondon, január 13. Edén külügyminiszter a londoni külföldi újságírók egyesületének bankettjén beszédet mondott és beszédében az európai közvéleményt érdeklő legfontosabb külpolitikai problémákat érintette*

— Anglia, mondotta a külügyminiszter, annak a kérdésnek az eldöntését, hogy milyen kormányforma legyen Spanyolországban, szigorúan Spanyolország belső ügyének tekinti. Éppen ezért erélyesen ellenáll mindenféle intervenciónak*

A külügyminiszter később azt fejtegette, hogy egyesek szerint Európa héroikus korszakba lépett. De az angol népnek az ilyen szólamok iránt nincs érzéke és előnyben részesíti az úgynevezett héroikus korszakokkal szemben azokat a korszakokat, amelyekben nyugodtan élhet és dolgozhat.

A versenyfegyverkezés és Anglia

— Mi nem hiszünk abban, — folytatta Edén, — hogy Európa valamilyen súlyos konfliktus előtt áll. Az a meggyőződésünk, hogy minden nemzettel együtt lehet és együtt kell dolgozni és hogy ebből az együttműködésből egyetlen égy nemzetet sem lehet kirekeszteni. Örömmel olvastam Hitler birodalmi kancellárnak azt a nyilatkozatát, amelyet a diplomáciai testület előtt tett. Majd áttérve a fegyverkezés problémájára, kijelentette az angol külügyminiszter, hogy az angol fegyverkezési program a lehetőségekhez mérten alkalmazkodik a gazdasági helyzethez, de tisztában van azzal, hogy ezt a problémát bizonyos áldozatok nélkül nem lehet megoldani. Ugyanakkor, amikor az egész világon az államok gyors iramban fegyverkeznek, akárhogyan is szeretne más utón haladni Anglia, ő sem tehet egyebet.

— Mi — mondotta Edén — jobban szeretjük ugyan az ágyúnál a vajat és készek is vagyunk a béke és a gazdasági együttműködés érdekében mindent megtenni, de ugyanakkor, amikor az egész világ fegyverkezik, magunk sem mondhatunk le a védekezésnek erről a módjáról. Két

ut között választhat Európa: vagy kölcsönös

megegyezésekkel elhárítják a nemzetközi együttműködés akadályait és ezzel az egész világ politikai helyzetét megcnyhitik, vagy pedig a fegyverkezés további fokozásával olyan helyzetet teremtenek, amelyben a világ mai gondjai és szenvedései csak megszaporodnak. Ez a második ut, mondotta Edén, az őrület útja.

Berlini visszhang

Berlin, január 13. Itteni politikai körökben hangoztatják, hogy Németország kész résztvenni abban az európai együttműködésben, amelyről Edén tegnapi beszédében megemlékezett, örömmel vették azt a kijelentést, hogy Anglia barátai körét olyan messzire ki akarja terjeszteni, ameny- nyire csak lehetséges, mert Németország őszintén akarja a békebarát nemzetek együttműködését és mindenekelőtt Angliával óhajt jóviszonyt feníartani.

Ami Edennek azt a kívánságát illeti, hogy kölcsönösen le kell bontani a nemzetközi gazdasági korlátokat, emlékeztetnek Németországnak számos olyan kísérletére, amellyel a nemzetek közötti gazdasági kapcsolat zavartalanságát akarták elérni. Németország azonban minden ilyen irányú törekvése ellenére, kénytelen volt olyan kényszerrendszabályokkal körülbástyázni gazdasági politikáját, amelyeket máról-holnapra lebontani lehetetlen. Tökéletesen egyetértenek Németországban Edén azon megállapításával, hogy a háború szerencsétlenség az emberiségre és hogy a fegyverkezés nem sok jót hozhat a világnak. Ezen elv alapján a birodalmi kaocel- lár többizben gyakorlati és gyorsan realizálható javaslatokat tett a nemzetközi fegyverkezés korlátozására. Sajnos azonban — állapítják meg hivatalos német körökben —, a javaslatok nem találtak meghallgatásra s mint ahogy Edén hangoztatja Anglia esetében, úgy Németország sem tehet egyebet, mint a világban uralkodó fegyverkezési verseny láttára maga is fegyverkezik, mert csak igy tud biztonságáról gondoskodni.

Schacht nem utazik Párisba

Berlin, január 13. A hivatalos német távirati

Nem tudott egyedül felöltözni...

,.Balkaromban levő fájdalmak enyhítésére Kruschen-sót szedek", írja egy 60 éves asszony. „Valóságos jótétemény, mert azelőtt annyira fájt a karom, hogy néha fel sem tudtam egyedül öltözködni. Minden reggel Kruschen-sót szedek és fájdalmaim teljesen eltűntek. Az orvosom ajánlotta, hogy szedjek egy számomra kellemes sót és én úgy találom, hogy a Kruschen-só a legjobb. Sokkal jobban érzem azóta magamat és ezért mindig is szedni fogom. 60 éves vagyok és már évek óta nem éreztem magam olyan jól, mint jelenleg. K. P."

A Kruschen-só hatféle természetes só összetétele, amelyek főleg a belső szervek pontos működését segítik elő. isos

iroda cáfolja a Schacht párisi utazásáról szóló híradást. A cáfolat szóról-szóra a következőképen hangzik: „A külföldi sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy dr. Schacht, a Birodalmi Bank elnöke rövidesen Párisba készül utazni. Ezeket a híreket a német megbízottnak arra a kívánságára lehet visszavezetni, hogy a birodalmi gazdasági miniszter a párisi világkiállítás alkalmából fölállítandó német pavillon ünnepélyes alapkőletételénél vegyen részt. Dr. Schacht azonban már nyolc nappal ezelőtt kijelentette, hogy hivatalos elfoglaltsága miatt, sajnos, tehet eleget ennek a kívánságnak. A küszöbön-? álló német—francia kereskedelmi tárgyalásokon az érdekelt szakértők fognak részt venni/*

fölösleges, mert hiszen a javaslat a minisztertanácsba megy s ott módjuk van a szocialistáknak azt ímeglbufctatni.

A Nároidni Politika reméli, hogy a iminászr tér el nőknek tárgyalásai során sikerül áthidalni a nem mindennapi nehézségeket és a kormánytöbbséget uj munkára vezérelni, ami azonban nem lesz könnyű munka, mert a program nemcsak bonyolult politikai, hanem nagyon nehéz gazdasági kérdéseket is, tartalmaz.

A Lidiové Noviny úgy tudja, hogy a képvi- selőház januári ülésein a zsidó hitközségek szövetségéről szóló szenátusbatlároizatot fogja megtárgyalni.

Szocialista lap az agrárpárt legújabb trükkjéről

A szociáldemokrata Vecernik Právo Lidu nrja:

— Különös, hogy az agrárpárt brünni titkársága miképen tudta megszerezni a csendőrségi állásokért pályázók címeit. Annyi bizonyos, hogy e címjegyzék az agrárpárti titkárság kezében van, ennek következtében a következő tartalmú leveleket intézhette a pályázókhoz:

„Ezennel fölhívjuk, hogy forduló postával küldje be hozzánk a mellékelt kérdőivet, miutin annak összes rovatát kitöltötte, hogy azután az Illetékes helyen hatékonyan beavatkozhassunk kérvénye kedvező elintézése érdekében. Köztársasági üdvözlettel a földműves és kisgazda köz- társasági párt morvaországi és sziléziai központi titkársága, Brünn, Kvapilik titkár."

— A kérdőívben egyebek között azt kívánják, hogy a folyamodó jelölje meg,

melyik pátszervezet tagja.

Ezek után most már megérthető, hogy különösen Morvaországban a csendőrséghez miért vettek föl kizárólag agrárpárti titkárság által ajánlott személyeket. Az agrárpártnak már nem elég, hogy szervezeteiben és szolgálatában tartja csaknem az összes járási főnököt, továbbá Szlo- venszkón és Kárpátalján a községi jegyzőket, hanem

nyilvántartásba akarja venni a csendőröket is, akik kénytelenek hálásak lenni az agrárpártnak azért, hogy helyet kaptak. Hogy ez mit jelent, vagy mit jelenthet a jövőben, azt nem kell bővebben bizonyítani. Elpolitizált járási hivatalok, az elpolitizált községi jegy- zőségek hálózatát kiegészíti az elpolitizált csendőrség.

Itt látni, hogy ki helyezi a politikai pártérdekeket a köztársasági érdekek és szükségletek fölé.

Egyre nagyobb bassz a koalícióban a községi kormánytitkárok kérdése körül

Hodza kormánya alatt sohasem volt ilyen nagy nézeteltérés a kormánypártok között

Prága, január 13. A koalíciós pártok huzavonája a községi kormány ti tikárak kérdéséI

ben egyre nagyobb méreteket ölt s már-már úgy látszik, hogy az erre vonatkozó javaslatot a belügyminisztérium vagy visszavonni vagy nagyon alaiposan átdolgozni kénytelen. A német keresztényszooialista Deutsche Presse a javaslatról azt dirja, hogy a belügyminisztérium december 14-én küldte meg a községi kormánytitkárokról szóló javaslatot a többi minisztériumnak azzal, hogy nyolc napon belül nyilatkozzanak.

Január első felében a belügyminisztériumban tanácskozások voltak e kérdésről, de a német miniszterek nem küldték ki hivatalnokaikat. A német miniszterek ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy e javaslatról mindenek előtt a politikai miniszterek kollégiuma nyilatkozzék. Ez máig nem történt meg.

A Poledni List a belpolitikai helyzetről ezeket írja:

— A parlamenti s politikai tárgyalások ez alkalommal különösen kedvezőtlen viszonyok közlöltt kezdődnek.

A koalíciós pártok talán még soha nem ütötték egymást oly vidáman s alaposan, mint jelenleg. Amit normális körülmények között az ellenzéki sajtó a koalícióról irt, az valóságos limonádé ahhoz képest, aminek ma tanúi vagyunk. Az egyes politikai pártély. Sőt, manapság a kaotikus érzések idején a legjobban érezhető, hogy ha van egyáltalán világi hatalom, melyre bizalommal tekintenek a népek — sőt várakozással, a nagyok udvarolva, a kisebbek epedve, — akkor az Anglia.

tok készlettárukból előhúztak minden követelést, amely a többi párt ellen irányul s emellett nagyon engesztelhetetlen képet vágnak. A községi kormánytitkárokról szóló javaslat az oka a nézeteltéréseknek.

E javaslat rendelkezéseit nem ismerjük, mert azt nem hozták nyilvánosságra. Ennek ellenére a javaslatról annyi rosszat olvashattunk szocialista lapokban, hogy az ember feje beleszédül. A közölt ékből arra fcö v e tk eztelhetünk, hogy a belügyminisztérium által kinevezendő kormánytitkárok katonai agenidát végeznének, amire községeink oly sokat panaszkodnak. A cseh néppártiaknak ez nem tetszik és rendőrrezsim bevezetéséről írnak.

A „Den“ a javaslatot a községi önkormányzat felfügigsztésének nevezi s azt Írja, hogy legújabb hírek szerint azt a meghatáílmazási törvény alapján kiadandó rendelettel akarják ba- tálybaléptetnii. A szociáldemokrata Nová Dóba teljesen elutasító álláspontra helyezkedik s

a Robotnické Noviny a javaslatiban az ön- kormányzat nagyobb elnyomását látja, mint amit Németországban tetteik a községekkel. A nemzeti szocialista lapok szerint a javaslathoz katonai körök ragaszkodnak és ha a hadsereg vezetősége kívánja, úgy ezt meg kell csinálni.

A Ceské Slovo azonban úgy véli, hogy a bel- ügvminiisztert és a nemzetvédelmi minisztert kell kicserélni, hogy a kormánytitkárokat ne agrár minisizter nevezze ki. Az eredeti javaslatot eddig csak a miniszterek s minden minisztériumban egy-két vezető hivatalnok ismerheti s még a minisztertanács sem foglalkozott azzal, igy valakinek indiszkréciót kellett elkövetnie. A Poledni List azziail végzii észrevételeit, hogy a szocialista ellenzés teljesen