Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-25 / 294. (4143.) szám
1936 december 25, péntek* 9BK<ra-MAfifeH^HTKLAEt 17 J bfíMtSfiM Mbi f>‘>nuAíLni & w *wsVVWí'^fiFVTrnr VlrViVV wTWWwwWV&'uriWWWW Irtás Sörös Béla, református teológiai igazgató A postát elárasztják a csomagok, a vonatokat a hazautazó emberek* Mindenki otthon akar lenni szerettei körében* Nem azért, hogy maga örvendezzék, hanem azért, hogy az övéinek örömöt szerezzen* Karácsony önfeledtté teszi az embert. A felnőtteket egy láthatatlan ajándék foglalkoztatja: részesekké válnak a világformáló szeretetben. A gondviselő Istennek az ember lelki kultúráját fejlesztő terve így aktualizálódik évről-évre a karácsony ünnepében. A nagyok figyelme a kicsinyek felé fordul. Ezzel nem visszafelé néz, de sokkal inkább előre. Karácsonykor megnő a gyermek jelentősége. Az érdeklődés központjába kerül. A jelenje éppen úgy, mint a jövője. Mi lesz? Ki lesz? Az igy felmerült tervek sorakoztatják fel játékait A család emlékezései elfeledik az ősök hibáit} a múltból a glóriás életeket keresik. A gyermek előtt ezeket emlegetik. Akaratlanul is a Gondviselő terveit segítik: az életértékeket méregetik. Karácsony mérlegén: a Krisztus életén. A mi karácsonyunk az inkamációt nem csak a történet gyermek Jézusában — hanem a világ- feletti Krisztus folyton áldó munkájában látja. A történelem külszíne alatt mindig meg volt Krisztusnak ez az áldása: a lelkek belső Hozzá alakulása. A keresztyénség közel kétezeréves életfolyamatában erről a múlt tényei beszélnek. Minden tényben inkamálódik valami emberi vagy isteni lehetőség. Minél teljesebb az embernek az ő Ura előtti hódolata, annál fenségesebbé vált benne az isteni lehetőség jellege: az áldás. Az érték realizálódás. A időfölöttinek alkalomszerű és gond viselése zerü inkarnációja. A történelem eseményeinek és nagy személyiségeinek is igy kell a karácsony mérlegére jutni. Ebben nyilatkozik meg a múlt keresztyén értékelése és ami vele jár, a jövő biztosabb és gondosabb előkészítése. így támadnak és igy tejesednek ki uj életeszmények. így következik el a való világ és a kellő világ gondviselésszerü ősz- szehangolása, összenevelése. A karácsony családias ünnep. Családokat ösz- szefogő társas ünnep. Egyház és gyülekezeti közösségek ünnepe. Az ünnepi áhitat átfogó hatalommá nő a közösség tagjai fölött. Benne az együttérzés nevelő tényezővé válik. Együttné- zés, együtthódolás és egyetakaráa származik belőle. A krisztusi demokrácia lesz az eredője* A felségjogokat Isten gyakorolja benne. Az alattvalókat az a testvéri szolidaritás fűzi össze, amelyik szív szerint hajlandó és kész arra, hogy egész élettevékenységében az 6 Urának, a mennyei Atyának engedjen. Ez az Ur egyszersmind fölszabaditó is. Az ö akarata és a gyermekei önként vállalt személyes szolgálata egy. A kényszerű legalitás helyébe tiszta moralitás kerül. A belső emelkedettségnek csak ezen a magaslatán inkarnálódhatik a demokrácia jelszava: „A nép szava Isten szava". Együtthódolás, egyetakarás és testvéri szolidaritás nélkül csak széthúzásokban merül ki az embernek ereje. A sokfelé mozgató erőnek mindig bizonytalan az eredője. Ott, ahol nincs közös érték, sokfejü sárkánnyá nő az emberi érdek, Ott, ahol az értékrealizációból nem terem a társadalom java, ott maga a társadalom lesz megtépett, szétfoszló suba. Mindenki csak takarózni akar vele. Ezt sínyli a sokféle vállalkozás közös köpönyege. Az évenként visszatérő karácsony időtálló értékre mutat. Értékre, amelyiknek hordozói vannak. Értékre, amelynek hordozói javakat termelnek* Értékre, amely mindenütt, ahol föleszmélnek reá, kötelességet ébreszt és aktivitást teremt. Maga karácsony is az aktívvá vált szeretet ünnepe. Mennyi szép, mennyi jó, mennyi igaz jelenik meg vele! Az ünnepi érzésünk szinte azt kívánná, hogy minden időkre maradjunk meg benne. A keresztyén szolidaritás kötelez is erre! A mi gondviselő Urunk a maga értékeiből kinek-kinek erejéhez képest talentumokat osztott szét közöttünk* Megköveteli ezek forgatását* Mindenütt, ahol az ö értékei forognak, nemcsak a munka válik áldásossá, de a forgatásban az értékek is nőnek. A karácsony szeretete ennek az értéknövekedésnek egy nagyjelentőségű vetülete. Minél többet forog ez a lelki ajándék, annál nagyobbá válik. Minél többen gyakorolják, a benne rejlő érték annál nagyobbá és áldásosabbá lesz. Ha a köznapjainkat is telítené, ez még csak magas ztosabbá tenné. Ezért lesz karácsonykor a lelkiismeretünk kérdése, hogy milyen lesz a mi életünk további folyamán ezzel az értékkel szemben a mi emberünk viselkedése? Eetagadhatatlantd emelkedik a hitéletünk. De annál erőteljesebbek leszünk, minél inkább nő és forog és realizálódik az érték bennünk s körülöttünk. Karácsony és az Isten gyermekeinek az egész világon szétterjedt társasága eleven bizonysága annak, hogy nem utópia az Isten országa. A Krisztus lelkét hordozó misszió efelől egyaránt reális, földi és Isten szerinti, eszményi bizonyíték. Magával viszi a magasabb kultúrát ugyanakkor, amikor terjeszti az Istennek országát Nemesitől eg hat ott, ahol hitet és uj életet ébreszt} de az áldása visszatér azokra is, akik a missziót fönntartják, mert ezzel az aktivitással az Isten országa javait osztják s bőven visszakapják. Ahol az Isten országa realizálódik, az ebbe tartozók megtapasztalják, hogy mit jelent a karácsonyi Krisztus ama szent tanácsa: amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek tiveletek, [ti is ugyanazt tegyétek azokkal. A karácsonyi szeretetnek itt a visszatérülése. Minél többre hatott ki, annál szélesebb körből jön a visszaérkezése. A forgalomban lévő érték annál inkább növekedik s a lelki ajándékok egymást gazdagítják, amikor a Krisztus követői egymás számára az Isten országa javait és örömét kiszolgáltathatják. Karácsonynak nagyon sok a lelki ajándéka. Ami benne érik, soha föl nem mérik. Csák az Isten tudja, ki a maga tervét folyton valósítja. De hogy mi emberek részt kérünk-e benne: ez a keresztyénségünk realitásának isteni bélyege. Mécs László: FEHÉR KÁLYHA Sohse szoktam ábrándozni: elmerengni múltakon, vagy portyázni a jövőben: barangolni fényes, kényes, tündér-járta utakon* Nem érek rá. Férfiatlan: varázsló sors-tenyerem véletlentől várni mindent: Isten-szivnél magam sütöm jó boldogság-kenyerem. Boltban árult bölcsesség-méz sem kell nékem: sziveken, réteken csapongók s nézem magam gyűjtöm. Magam-lőtte fogoly, fácán kell nekem. Folyton-folyvást folydogálok mint a csermely kék vize, . parolázok a világgal, szemen-, szájon-, sziven-csókol az Elet sok szép Ize. Még imám is olyan, mintha csermelyt fog fel csuda-gát s mert a hegyről nagy garral jön: szines^habos szökőkutként égig rúgja fel magát. Bennem minden: élet, mozgás. Máma mégis esti csend foglya lettem. Uj kályhámnál üldögélek, mig a tölgyfa-tuskók szikrás lángja zeng. Most rakták e fehér kályhát. Fehér kályha!! Istenem, úgy mondom ki, mint varázsszót, „szezám tárulj" s a gyerekkor tűnt édenje int nekem. Olyan mint egy régi mese, melyben minden még csoda: hol volt, hol nem volt, volt egyszer Hemád partján egy kántor-lak s bent egy kis s egy „nagy“ szoba Mink a kis-szobában laktunk, az egész népes család. Itt vaskályha duruzsolta nedves rőzse-sercegéssel hétköznapok gond-dalát. A „nagyszoba*4 volt az Ünnep. Ha apánknak yolt bora, itt itták meg jóbaráti, itt volt anyánk sok virágja, itt volt a vén zongora. És itt volt a fehér kályha! Ha vendég jött, szívesen befütöttek. A kályhában s a szivekben nagy tűz égett halk zenével színesen. Két szobánk közt ajtó volt. Az ajtódeszkán kiesett a fa-görcs és igy lyuk támadt. Ha vendég jött, e lyukacskán gyermekszemünk belesett. Vigilia délutánján a lyukacskát az anyánk betömködte. „Angyal járt bent". Mink meg imádkozva vártunk s kis szobánk volt a tanyánk. Karácsonyi csengetésre beszaladtunk. Lebegett az angyalszárny. Karácsonyfás örömünkhöz fehér kályhánk ontotta a meleget. Fehér kályha! De rég is volt. De ránk törtek búk, jegek! Fagy-országban fehér kályha lettem: gonddal, redves fával füt az Élet, átizzitom szivem piros parazsával s karácsonyi örömökhöz én is ontok meleget! Poledniab Károly Gépgyár, vasöntöde és malomépifészef. KlUün autójavító osztály! KoSÍCC, Moldavslcá olcr. 6. - Tel. 21-57 AUTÓ-, TRAKTOR- és motorkerékpár-hengerek, valamint forgattyutengelyek köszörülését és polirozását a legmodernebb gépeken eszközli. Köszörüléseket 1/100 milliméteren belül garancia mellett végez. RAKTÁRON TART: speciális öntöttvas- „NELSON-BOHNALITE“- és „ ALUSIL**-dugaty- tyukat, legjobb minőségű dugattyugyürüket minden méretben, különféle speciális elírom - nikkel acélszelepeket és különféle alkatrészeket. VÁLLAL: generáljavitásokat. — Jó anyagért és a legprecizebb munkáért garanciát vállal. Javításokat a legrövidebb időn belül végez. Mélyen leszállított árak 1 Kérjen árajánlatot! Kérjen árajánlatot! Karácsonyi történél Irta: Sándor Imre Kassán jártaim néhány nappal ezelőtt, fent voltaim a páittinodában is, magánügyben. Találkoztam ott egy régi ismerőssel is, aki szintén magánügyben kopogtatott. Elég gyakran kopogtat, imomdlta későbben barátom, a párt- iroda egyik alkalmazottja, aki a magánfeáekeü fogadja. Úgyszólván a páitimoda megalakulása óta kopogtat, már régóta nem azzal a reménnyel, hogy ügyét valóban elintézhetik. Ha valaha volt, régen megfásult benne mim- dien remény, talán meg is kövesedéit. Csak úgy jár inkább, mint gyógyíthatatlan betegek járnak az orvoshoz}, havonta egyszer, hogy eflr leuőmzésben legyenek siullyos betegségükkel. Hadd lássa az orvos, mennyire romlott az állapot, mennyit haladt a beteg óvatos lassúsággal a halál iPedléc 0 is megtudja időmtdint a pártirodában, hogy egyre kilátástalanabb minden lépés, hogy vannak még reníéhytelemebbiüi beteg helyzetek, mint m övé. Ez; megvigasztalja? Nem, de legalább lábon tartja * . . Igen, —; nem mondtam? — elbocsátott postás az illető. Nem nyugdíj azott, csak elbocsátott. Rögtön az államifordnlat után bocsátották el. Úgy van, szabályos csehszlovák állampolgár. Nem tette le idejében az esküt? Lehet. De letette és elfogadták az esküjét X. Y. ur tragédiája kicsiny tragédia, karácsonyfa alá való megható kis történet. Oda lehetne tenni a kicsiny történetet a hatalmas kivilágított karácsonyfa alá, amely a város fő- uccáján díszeleg. Dickens karácsonyi története jut eszembe: vájjon kinek szivét kellene ímeglágyitani X. Y. ur történetével? Diákkorom Óta ismerem az öreg postást, aki megrokkantan, rongyos, fényes, gyűrött zsakkettjében (a szövet békebeli) kitárja jobb 'karját — balkarjával görcsösen támaszkodik a botra, amely nélkül elesne — és bizonytalan, sirős mosollyal mondja: — Ó, kedves moszjő! Annak idején, mikor megismerkedtünk, Lafontanne meséit olvasva tanultam franciául a kassai liget egyik padján és a javakorabeli, jólőltözött ur, ki ugyanarra a pádra telepedett, franciául szólított meg, látva nálam a könyvei Azóta csak moszjlők vagyunk egymás számára. A 'postatiszt moszjő a zord békeidőben találmányok és lóverseny iránt érdeklődött és tollba diktálta nekem a rendszert, amellyel biztosain fel lehet robbantani a mon- tecarlói bankot. Találmányaiból szépen megélt volna egész életében, tekintve, hogy minden elsején megkapta az állami fizetését, de állását elvesztette és ekkor a találmányok nem tudtak többé helytállni gazdájukért. A hálboru előtti találmányok közben moszjő megnősült, gyermeke született és a kis család csendes, — békebeli szóval idillikus — életet élt. A munkanélküliség első éveiben mostzjő szorgalmasan utána járt nyugdijának. Már az első féléviben biztató ígéretet kapott, az ígéretek bizonyos időközökben megismétlődtek, szaporodtak, sűrűsödtek. Néha évekig nem találkoztunk — sokat voltam távol a hazai várostól — és újabb találkozásokkor imoszjő mindig tudott valami reményteljeset mondani, mintha nem magát, hanem engem akarna biztatni. Most már a rendes utón halad a dolog, mondotta, megkapta az uj illetőségi bizonyítványt, másszor: megismerkedett valakivel, felfedezte a minisztériumban egyik régi barátját, ó, már a minisztériumban van a kérvény, harmadszor: kijött egy uj kormányintézkedés, különben is, egy kormánypárti képviselő vette kezébe a dolgot, most már egészen bizonyos. Közben moszjő úgy élt családjával, ahogy a többi elbocsátott tisztviselő. Most derült csak ki, mennyi élelmesség szorult belé, mialatt a munka kábító, édes éveiben a végmiéL- kiili táviratokat kopogtatta a távirdahivatal- bam. Moszjő egyediül adta el felszerelési tárgyait a Légionárius-téri ócskapiaoon, nem bízta őket idegenre — és mindig a legmagasabb árat érte eL öltönyeit is maga adta el, a háború előtti ruhák úgy keltek el, mint a zsemlye a jó konjunktúra éveiben és mikor már elfogyott minden öltöny és minden felesleges bútor, akkor moszjő tovább ment egy lépéssel az élelmességben. Felkereste régi ismerőseit és az újakat és . . , hogy is mondjam.- eh, hát: moszjő koldult. Kezdetben csak öltönyt — a foszll adózó zsakettben sajmáltatta magát, mert a zsakkettet semmi áron sem lehetett eladni —, később azután minden elfogadd hatót és elszállithatót: nadrágot, fehérneműt, gyermekcipőit, kenythaedényt, ócska evőeszközt, üzletekben postadoboraokat (azokat Is el lehetett adni még akkoriban) és készpénzt. Igen, moszjő nem volt szégyenlős, a nagy feltaláló készpénzt is elfogadott, ha kapott. Élelmes 'élet folyt az egyszobás külvárosi lakásban, amelyben megmaradt két ágy és egy szék. Aztán — először a gyermek halt meg, utána az asszony. Moszjő sírva közölte velem évek távlatában a veszteségeket a szőr. nyü harctéren. A fiúcska novemberben felső- kábát nélkül szaladt el hazulról, hogy elhozzon lóét sürgősen megrendelt poshadtolborat az ■egyik üzletiből, moszjő rendes szállítójától. Moszjő neon aniehetettt, mert beteg volt, a gyér-
