Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-25 / 294. (4143.) szám

CAPRI Nász utasok kedvelnie helye Capri. Minctonlkii is­meri világhírű oevözjetosiségét— a kék bainlan- got, a Grohta Azzunrát. Nőtlenül uitazftaan Gapri- ra s talán ezért meim íátihaititaim közismert cso­dáját se: a deák barlangok Vad MiMímveirés kor­bácsolta a szigetöt napokon keresztül, a tajték­zó viz elborította a sztiík, alaasomy bejáratot. Sieheitetlen volt bejutni. De Capri így ás felejt­hetetlen számomra-. A nápolyi kik öt öböl indul reggelienként a hajó Capri felé. A friss napsugár elönti aranyával az öblöt. Rossiz szavakat használnék, ba alzt ír­nám: „képzelni sem leket szebbet...“ — Az ember csak nagyon csúnyáikat tud ellképzelmi. Ha behunyom szememet a hajó fedélzetén é6 lezárt pupillák mögül a legszebbre gondolok s utána föllinézeik Nápolyra, a Vezuvira, Sorrentora. Capaira, körbe-köribe tovább Isdhiára, PoeiMpó- ra... —- mit mondjak? A szavaik megszűnnek Nem liehiet (mindenről besizélni... Mágikus kör­ben szeli a hajó a kikötő vizét. Burokban érzem magamat: alul a tenger, fölöttem az ég, a lát­határ partokkal, szigetekkel zárt körül, nem lelhet szabadulni, de nem is akaróik... Óriási hajók közt lavirozudk. Hadihajók mel­lett megyünk, a legénység a fedélzeten dolgo­zik, mint a kaszárnyák udvarán. Tengeralatt­járót látok, először életemben. Hidropíán- száll föl. Milyen nehezen emelkedik föl a v'iz fölszán­tott tükréről, mintha nem engedné valami, hogy erőlködik, míg legyőz mindent és fölsiklilk a le­vegőbe ... Rettenetes erő van a természetben, víziben, földiben, levegőben... Ebben az öböl­ben pogány félelmet érzek: isten a nap, isten a hullám is, minden erős és az ember olyan na­gyon gyönge. — A hely, ahol vagyok, bölcsője az én kultúráimnak is. Most gőzhajóval, hidiro- p'ánnal — úgy látszik — legyőztük a világöt. De mialatt kifut a capri-i hajó a nyílt öbölbe és a hullámos tengeren ijesztő hintáiba kezdünk, a lélekben föl villan még egy ősi kultúrának a ré­tege: fantázia és félelem, amiből valami ókor Nieptun született, a szirének, tritonok és ne- neiszek... A vidék minden pontjához miitkológia fűző­dik. Posilipónál a H-ádes nyílt meg, Sorr-ento mellett énekeltek a szirének, odysseusi táj. töl­ve szelleme kikel, a partokon nimfáik, a bábok­ban najádok, erre úszott viszontagságos bár­káján a létemén yies Odysseais, de még ő is el­veszítette itt kipróbált erejét: hiába csábítja Kalypeo, a nimfa szerelme, hiába hívja Nausi- kaa a királylány, Penelope a feleség se ér sem­mit — Odysseus a szirének -dalát‘hallja és vo­naglik, tajtékzik, guzsbakötve az árbó-choz, kö­nyörög, eresszék, ő itt marad ..., de viaszklkal süketített társai eisze veszetten eveznek Skylila és Charybdis közt, nem hallanak semmit, mert pillanatnyi .meghátrálás életükbe kerülne, Odys­seus egyedül hallja a szirének énekét éis meg alkar halni a gyönyörűségtől... Ez a többezeréves monda itt született- a- ná- polykör.nyéki partokon. Van-e itt uj mondani­valója a XX-'k század fantáziátlan emberének? Ahogy egyik hullámhegyről a másikra siilkluuik, pontosan ugyanazt érzem, mintha pompás, ha­vas lejtőkön sikknek sítalpakon... Milyen kö­zönséges érzés, milyen közönséges hasonlat — ahhoz képesít, hogy mi jutott eszébe ugyanitt ezerévek előtt a népnek ... Forró déli öblökben, dús partokon és szaba­don csapkodó hullámokon születtek az első gon­dolatok. Kultúra bölcsője... — hajtogatom folyton. Úgy érzem, mintha valaminek az alap­jaihoz érnék — muszáj filozofálni. A kezdet van ebiben a földben. Ebiből a puha melegből sarjadt az ember, az eszme ... De van ellenté­tes vélemény is. Strzygowski gúnyolja a huma­nistáik tiszta dolgozószobáját, ahol kidolgozták a -kulit,ura déli eredetét... Stírzygowsiki szerint Augiias istállójában kell keresni a kezdetet, ott vannak az ösztönök, amiből minden lett, száill- jatoik le a mélyre, menjetek Ázsiába... Éljen az Észak!... De még be sem fejeztem gondolatomat, mikor bőséges sós zuhany zndult nyakamba. Csurom­vizesen kapaszkodtam meg a karfában, hiszen ijedten látom, hogy a hajó orra niekifuródik egy hullámhegynek, úgy látszik, mintha egyenesen elmerülnénk... Borzasztó sistergés és az egész fedélzeten végigsöpör a víz. így ment ez egész Capriig s ezért nem láthattam a kék barlangot. HuTám hullám óit követ... Már megtanultam: minél szebb valami, annál vadabb, borzasztóbb. Nem csodálkozom a tenger táncán. Gyönyör­ködöm. Haragosain kék, zöld, feh,értarajos a viz. ösz- szetört sima 'tükre. Szilánkok, cserepek csörög­nek ... Vezúv, Nápoly, Posilipo, Iecbia forog folyton napban, felhőikben. Zsugorodnak a 'tá­voli. partok s előttünk kiiemeFfcedik Capri. Min­denki hasonlította valamihez: szfin.kszhez, szarkofághoz, szobrokhoz ... Nekem úgy lát­szott, mintha egy hatalmas szikla lenne, amit kiemeltek a vízből és itt-ott rátapadt -a moha, hínár, kagyló, ültepedélk a tenger titkaiból... Hatalmas, meredek sziklafalaik ugranak az ég felé. helyenként zöld foltok ragadnak hozzá és fehéren világ‘tó háziak ... (Japni sziget. De sziget mindenféle' érteleim­ben.. Sorúmi köze nincs a -földhöz. Nemcsak viz választja a többi szárazföldtől. Világok varnak Capri én minden más föld között. A formája okozza e, vagy különös színei? • Ha az ember­nek nin.es is lelke, a viliágnak néhol van. Gaprin ^RAGAl-AAAOáAR-HIRIiAg Itta: Borsody István biztosa,n ram... Mert a sziget lelke az, ami sugárzik belőle. Vannak gazdag szépségig vidé­kek és mostoha földrészeik. Ahogy szép és csú­nya embereik találhatóik, lélekkel és lélek nél­küli. Capriban minden vain: dusgazdagság,, szép­ség, lélek. Legújabban. Axel Mumitkie estimáit reklámot Caprinak, mikor megírta sajátmaga és e sziget dicsőségére ,,San Miohele regényét". Mximthe doktor valóban irigylésreméltó helyen lakóik. De nem ő fedezte föl ezt a paradicsomot, ahol a nyugalom és magány már nem is földi mérték szerint van jelen. Tiberius császár Krisztus után 26-tól tizenegy évig, haláláig itt élt bűnösen tobzódva az öröm­ben és szépben. Zsákhavarrt emberekeit hajigáit le a 800 liálb mély Sallto di Tiheripról a tengerbe. Tündéri park volt a sziget és a császár szüzei­től és zenészeitől körülrajongva,, a kék barlang csodájában furdött. A föld korlátlan ura a po­gány világ ormán szédült Capri szigetén, máikor messze keleten az uj világ született Krisztus keresztfája alatt... Timbenio — ágy hívja Capri népe — ma is lidércként ül a sziget mondáin, de villája rom-, világa eltűnt és egy kolostor ke­1936 december 25, péntek* resztje sehol szebben nem simul a miliőhöz, ■mint Capriban: a tenger fölött meredek hegy­oldalon, vad szikláik és vidám növények örölk- élő keretében... Ártatlan, szelíd és gyermekáes — ilyen a táj, ilyenek Capri lakói A déli vegetáció 6zerémy. A mészkő izzó vörös színéhez mégis dúsnak lát­szik a simuló zöld. Talán azért, mert szeretik egymást. Algírra emlékeztetnek a laposfedielü házaik, de afrikai formákhoz közeledik külön­ben is' a sziget és előtanulmány Szicíliához — mondják a szakértők. Balzsamos gyökereik illa­ta, mirtus, Tozmianin teszi mámorossá a levegőt. Kaktusz, füge, citrom, narancs közit élnek a vi­lág iegbéfcéseibb emberei és az állatok közül a ■nyuszik ... Régein aggok, hadirokkantaik, vakok meinhelye volt itt. De újabban fölfedezték az életnek... Mondáin hely Capri. Agyonruzsozott ajkak, ríkitó pizsamák, élveteg arcok modern ideges­séget hurcoltak be Capri életébe. Siklót építet­tek és elegáns szállodák előtt enervált, életunt milliomosok ag-yonhotelc inuké zett bőröndjeit látni, ők a magányt keresik, a nyugalmat. Biz­tos, vannak sokain, akik jobban megbecsülnék Caprit és a,kikre üdítő hatása jobban ráférne ... De Capri is — sajnos — csak pénzért kapható. A völgyben Capri városka pihen. Fönt a he­gyien Amaeapri. A szerelem — igy meséli ,a mon­da — volt Anaicapri alapitója. Fiú és ieiámy szerették egymást Capriban, de csak egymást szerették és még Capriban sem találtak elég magányt... Elmenekültek a világ szeme elöli., túl a meredek hegye,n, a sziget má­sik végén telepedtek meg, ott éltek: fölöttük a Momta Saiaro sziklás csúcsa és az ég, 'köröttük a tenger — egyedül voltak. Idővel több ezerel- mes pár hagyta ott a ,,zajos" Caprit. Elvonultak Amacapmiba... A szerelem indította el Capri felé az életunt angolokat is. Történt 1850 körül, hogy egy spleenes angol ur megszeretett egy capri-i leányt. Otthagyta a ködös Aibiomt és ideköltö­zött a ragyogó, tiszta szigetre, ahol vissza/- nyerte hajótörött életének nyugalmát. C-apo di Monté: kis kiugró Cápáiból Amaoaprf felé a magasan fekvő, sziklába vájt tenraszos irtom. Mély szakadék alatt a tenger játszik szi­várvány szánekm. lilán, kéken, zölden — lá­gyan és izzón. A nap Ischia mögött szétfolyik a tengeren: egész Nápolyiig festi vörösre a vi­zet. A Vezúv némán várja az esti felhőket. Sor- rentoban már gyulnak iaz éjszakai fények és a hold kél a salernoi öböl fölött. Csillagok resz­ketnek. Fázom. Nappal és éjjel folyik át az égéin, a hajó tán­col, a hold vinraszt, a tenger örökébren mesél, •a boldogság sejtése suhan át a ielkemen — el kellene aludni, vagy fél kellene ébredni? — Nem tudóim, de emlékszem: nagyon haragudtam a hajóra, amint távolodott Capri és közeledett Nápoly. Capri után Nápoly sem kell már. Tamás Lajos: ELSŐ HŐ Az ucca most fehér kisértet, nyugtalan lelkek nappali riasztója. A lámpa megdagadt képpel vigyorog rád s az oszló ködben mesés tündérkastély terpeszkedik, a zsongó kávéház megváltó varázsa. Becs, 1936 december. Csöndes, békés, lenyugodott karácsonyra van idén Angliában kilátás. A Buckingham-palota enyhére temperált termeiben az utolsó nyitva- felejtett ablakot is betették, — légvonat ne za­varjon többé senkit sem. Ám valamire mégis jó volt ez a szélesre tárt palotaablak; megadta a lehetőséget, hogy a ful- lasztó légkörből a tisztalevegőjü szabadba, tágas messzeségbe, a boldog szabadságba röpülhessen — valaki. S az eközben elvonult rövid, de dör­gedelmes vihar dacára Anglia arca alig, csak egy emberi arcéi változott. A régi arckép meg­szokott, népszerűvé vált mosolya az uj képen komolyabbra, talán valamivel keményebbre fa­gyott. Anglia beláthatatlan időkre megszűnt A mo­soly országa lenni. Te akartad igy, George Dandin, s talán iga­zad is volt, meglátjuk, hogyan boldogulsz vele... ★ ★ ★ 1912 október 17-én, egy szerdai napon, déli 12 és 1 óra között, karcsú, szőke ifjú jelent meg az oxfordi All' Souls college egyik földszinti tan­termében. Itt láttam először, vettem észre a már akkor is agyonemlegetett, immáron történelmivé rögzített velszi hercegi mosolyt. Edward, vagy Dávid, vagy Teddy — collegepajtásai keresztel­ték el igy —, a Prince of Wales nevet alig hasz­nálták, úgyszólván egészen mellőzték, — épp hogy 18-ik életévébe lépett, — tiszta, romlatlan, tapasztalatlan gyermek volt még. Valamivel idő­sebb diákbarátja, Lord Stanley társaságában volt többnyire látható. Akkoriban azt mesélték, hogy a komolynak ismert Stanley-fiut a herceg kirá­lyi szülei állították Edvárd mellé, bízták meg, hogy angol tapintattal őrködjék a trónörökös testi és lelki körülményei fölött, az angol élet minden megnyilvánulásában a legkisebb gyerek­kortól előirt selfcontrol apró-cseprő bilincseihez észrevétlen szoktassa a kissé szabadgondolko- zásu, bár még egyelőre gyerekesen romantikus érzésű ifjú herceget. S itt keletkezett, itt állott elő az első, a világ minden társadalmi rétegében oly gyakran, az Az első hóban megfürdetem az arcom, lemosom emlékét a kavargó nyárnak. Fehér leszek és mosolygok, mint a gyermek, tudatlanul és boldogan. Az ablakom előtt kicsiny kezek hóembert csinálnak ,. ♦ angoloknál azonban leggyakrabban előforduló, már sok-sok tragédiához vezetett mindennapi eset. A gyermekből ifjúvá serdült királyi herceg bonyolult lelki világát legkevésbé éppen legkö­zelebbi hozzátartozói ismerték. Mert az angol nem akar vagy talán nem is tud gyermekei legkényesebb lelki problémáival foglalkozni, s amikor a legnagyobb szükség vol­na, hogy gyermeke bizalmát megnyerje, nyílt őszinteségre bírja, lelki titkainak legkényesebb részleteit szeretettel tárgyalja meg vele, — fejét homokba dugja, hallgat, s csak aggódva lesi, reszketve figyeli, mely irányban fejlődik, bonta­kozik ki szövevényes világának ezernyi titka, merre vezet a serdülő kor egész életre kiható, tanácstalan, puhatolózó, tétova útja. Collegében, uccán, színházban, éttermekben, sporttereken mindenki szabadon láthatta, karcsú, filigrán alakja megszokottá vált, szűk baráti kö­rén kívül nem törődött különösebben vele senki sem. Mint a többi oxfordi diák, zavartalanul él­vezhette gondtalan diákélete nnnden örömét. Nagy belső problémákba még nem bonyolódott gyermeki lelke, gyermekből ifjúvá mégis Ox­fordban serdült föl a királyi princ. Nyilit szót, szabad véleményt Oxfordban hal­lott először. A Magdalén Coílege baráti össze­jövetelein, whisky, nem ritkán pezsgős poharak üritgetése közben fegyelmezetlen nyíltak meg előtte a pajtási szivek, nyílt meg őszinte szóra minden ajk, — először szíttá magába Anglia jö­vendőbeli királya a leplezetlen igazság szavát, ezernyi hipokrizis ezernyi fátyla tizennyolcéves szemei előtt hullott le hirtelen, s ő érteden, té­tován, egyelőre bámuló szemmel nézett, gondol­kozott, — figyelt. Uj világ, változott fölfogás, uj perspektívák tárultak föl előtte, ismeretlen eszmék ébredez­tek, rázták meg mimózaszerüen érzékeny lelkét. A pazarló gazdagság, s a gondterhes szegény­ség igaztalanságaira itt lett először figyelmessé, Oxford collegiate és non collegiate diákjai élet­standardjának óriási különbsége a látszólag könnyügondolkozásu, azonban mély szociális ér­zékkel bíró királyi herceg élet- é,s embertanulmá­nyozásához itt kapta az első tápot, itt rendült meg először a királyok Istentől való kiválasz­tottságában való hite, szerezte emberismereté­hez az első befolyásmentes alkalmat. Férfiúvá is Oxfordban érett VIII. Edvárd. S rohamléptekkel száguldott vele aztán tovább az élet. Tizenkilencéves korában már a flandriai lövészárkokból figyelte a nagy zűrzavart, amely­nek keletkezését nem értette, okát, célját, igazsá­gát nem ismerte el. Óceántuli utak, uj világok, embertanulmányo­zásra uj alkalamak következtek. „Nem érdemes . ..“ villant meg agyában a sok változatosság között, — legszentebb kísérle­teivel ércfalakon hiába döngetett. Vagy a világ nem érett még meg eléggé, vagy ő maga tulkorán született... Érezte, nem értették, nem is fogják megérteni soha. S ami ezután történt, máskép nem is követ­kezhetett Egyetlen hibás lépése talán, hogy nem 345 nap előtt tette meg a játszma befejezéséhez ve­zető december 10-i utolsó húzást. Anglia súlyos koronájával fején, szokatlan, idegen, bizonyos köröknek nem óhajtott erő lett idők folyamán Angliában a látszólag életvidám, fájdalmasan mosolygó király. _ .• „i . . Emlékezni fognak még, alig 13 éve csak: a kormányhoz közelálló lapok egyike a velszi herceg harmincadik születésnapjára — valószí­nűleg nem saját sugallatra —, vezető cikkének a következő címet adta: — Fiatal ember, elég! S amit ma Baldwin színes selyempapirba bur­koltan adott búcsúzóul VIII. Edvardnak, a vel­szi hercegnek a vezércikk nyíltan mondta meg: „Ifjúságod lázas szertelenségének tudtuk be eddig, gyönyörködtünk is benne, — királyi her­ceg, ifjú trónörökösünk, most már azonban elég ... !“ Pedig számára akkor kezdődött csak az igazi lét, életet tanulni még csak indulóban volt, — az életből neki akkor sem volt. ma sem lesz még sokáig elég. S december 10-ik napján mégis meghalt egy nagy király, — Angliában nem király többé VIII. Edvárd, — élni fog azonban az ember, — God savé the king, — vedd oltalmadba az •embert is, — éljen soká, — sokáig éljen Windsor Ed várd! TISZTESSÉGES CSALÁD. Hajnalban közvetlen kapunyitás után a rendőr fülömfogott, két, férfit, amint épipen egy rnhatisz- titó-üzemből lopózkodtak ki, kezükben 'hatalmas ■batyuval. A kihallgatáson az idősebbik szivrehatóan véde­kezett: '— Elnézést kérek, nagyságos uram! Nevem Bá- dogh. Bádogh Fülöp, kérem szépen, gh-val! Egyet­len leányom férjhez szeretne menni. Vőlegénye, az én leendő vöm is kitűnő családiból származik. Imádja a leányomat, de sta,finnig nélkül nem akarja elvenni. Mit csinálhattam volna? Szeren­csétlenné tegyem egyetlen, hőn szeretett, gyerme­kemet? Ugy-6, ezt senki sem kívánhatja tőlem? Hát tetszik látni, nagyságos uram, kénytelen vol­tam pár darab fehérneműt elcsórni. Könyörgöm, méltóztassék elnézéssel lenni . . . — Jó jó . . . — a kihallgatást vezető tisztviselő türelmét vesztve fordul a másik delikvenshez: — És maga kicsoda?’ — Én . . . — (hangzik a felelet — a vőlegény vagyok. MIÉRT NEM HASZNÁL ? Afodrászüzletbe 'belép egy kopasz és mérges ur: — Maga valami hajnövesztőszert adott c.l nekem a múlt hónapban, — interpellálja a borbélyt. — de amint, látja, semmit se használt! — Csodálkozom rajta, nagyságos uram, — Je­leli a borbély. — Még eddig minden esetben nagyszerű eredményt értem el vele. Talán tessék még eggyel megpróbálni. — No jó, — egyezik 'bele a, vevő. — Nem há nőm, adjon még egy üveggel. ... És sóhajtva teszi ho zzá: — Csak ne volna olyan 'utálatosan rossz­ízű 1 HOPIHENEK MONDOM Én Is leestem. Fekete lettem. Vigasztalódj! Kel] nekünk az égi, bár a szivünk érzi, hogy sáros belük Száll veled az álom, ringató karácsony: béke s szeretet. Csöndben fogantattál, puha fészket kaptál a felhők között. Nem volt maradásod, sírva elbocsátott magasságos honod. A szél ide űzött, rut göröngyre tűzött fényes csillagnak. CsUlag vagy, most hintsed ezüstös, szép kincsed az emberekre is! Ij(/u&tfl& Ida: Hű-Híj adut s tUutoc 8 wmssmmBgps,arai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents