Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-25 / 294. (4143.) szám
ÉJFÉLI HARANGSZÓ Irta: JAROSS ANDOR Szikrázóan fényes csillagsátor alatt, vagy téli, szürke, ólmos fellegekbe burkoltan köszönt ránk ismét a karácsony este, A hideg téli éjszakában meleg simogató érzést vált ki, hogy ezen az egy estén a íegtöbb emberi hajlékba beköltözik legalább néhány órára a családias, összedobbanó szeretet. A gaz- dagok pazar ajándéka, a szegények szerény, zöld fácskája és friss kalácsa a szeretet sugártörésében kap igazi értelmet és jelentőséget. A Megváltó gyönyörű ajándéka két évezreden át az a szeretethullám, mely e szent estére jön, gyertyákat gyújt, sziveket mozgat, lelkeket összeterel és soksok örömet szerez még a mai nehéz időkben is. A rohanó, tobzódó élet irama elhalkul, a közélet harsonái elcsitulnak, nincsenek konferenciák és gyűlések, nincsenek harcok és küzdelmek, üzleti tülekedés vásári zaja, a létért való nehéz munkaláz nem feszíti az emberi idegeket. Erre az egy estre a családi életbe menekül az ember, oda, ahol legjobban szeretik és azok közé, akiket legjobban szeret. Biztató, meleg fények gyulnak ki az éjszakában, kiszűrődve az ablaktáblákon s ezekben az órákban igazán uralkodik az isteni szózat: „Békesség a földön a jóaka- ratu embereknek/* Az isteni ajándékozás történelmi tényé- ből fakadó szeretethullám igy teszi a karácsonyt szeretetünneppé és az emberi természet családi ünneppé. Minél nagyobb a család, annál többen gyűlnek egybe a karácsonyi fenyő mellé s minél nagyobb a családias együttérzés szelleme, annál bensőségesebb és szeretetteljesebb a karácsony. Az emberi élet fejlődése a földön a társadalom együttérzését, összetartozását munkálja, a tökéletesebb, a jobb felé, vagyis azt, hogy minél több család között létesüljön olyan kapcsolat, mely kölcsönös segítséget, kölcsönös felelősséget biztosit és fejleszt. Minél nagyobb egy családon belül a szeretet és együvétartozás mértéke, annál többnek kell belőle jutnia azok számára is, akik a kis családon túl, más családi körön belül, de azonos életföltételek között élnek, így nőhet ki a családi tűzhelyekből egy láng, mely sok kis családot egybekapcsol a maga fényével s világit ott is, ahol a családi tűzhely fénye kialvóban vagy pislákolóban van. Az a nemzetrész, melynek gondolkozását e lapok szellemisége irányítja, sok kis családra bomlik, kik nagyrészt szerény környezetben ülnek a karácsonyfa szelíd fénye mellett ünnepi lélekkel. Tudjuk, hogy soksok szeretet húzódik meg e hajlékokban, hol magyarul muzsikál a kisgyermekek imája és a felnőttek meghitt gondolatereje. Sok-sok kis család együttvéve a nagy magyar család: a magyar nemzet. Atomjai az egyedek, molekulái a családok, melyek egy testet csak úgy képezhetnek, ha a részecskéket egyensúlyban levő erők kapcsolják egybe. Ez az erő a szeretet, melyből mindenkiben annyinak kell lennie, hogy a kis családon túl a nemzet nagy családjának egyes tagjait is egybekapcsolhassa. A nemzetközösség érzése a nemzetszeretet révén lesz tudatossá. Nekünk tudatos nemzetszeretetre van szükségünk, hogy a nagy magyar család életét mai keretében biztosítsuk. Egyéni felelősségünk kerete nagyot tágult: életgyökereink és lehetőségünk nemcsak önmagunkból folyik, nemcsak a szükebb családi kör egybetartozandóságán múlik, hanem a nagy család: a nemzet együttes erőrezervoárjáíól is függ. Nem érdem és nem véletlen, hogy magyarnak születtünk, ez tény, melyből kötelesség és hivatástudat kell, hogy fakadjon. Kötelesség, melynek következményeit részben eddig is levontuk, de további tetteket követel meg. Kötelességtudat pedig csak hivatástudatból fakadhat és táplálkozhat. Hivatásunk van mint magyaroknak. Kelet kapujában, de a Nyugat légkörében áll már egy évezred óta a magyar. A történelmi sors sok teherpróbáján keresztül jutottunk mai helyzetünkbe. Nem kívánhatja senki, hogy ne legyünk büszkék múltúnkra s ne legyünk meggyőződve, hogy a változott viszonyok között is van hivatásunk, mely magyarságunk fenntartásán keresztül a Duna-medence és Középeurópa egyensúlyát szolgálja. Vegye tudomásul mindenki, hogy magyarnak lenni nem ellenséges tett más szervezetek érdekeivel szemben, vegye tudomáPozsony, december 24. Kisebbségi életünk 19-ik karácsonyához érkeztünk. Egy ünnepi határponthoz, amikor visszatekintünk a múltba és előrenézünk a jövőbe. Az ünnepi alkalomból fölkerestük Esterházy Jánost, egyesült pártunk fiatal ügyvezető elnökét,- hogy megkérdjük, milyennek látja e pillanatban a kisebbségi magyarság helyzetét, s mily eszmék követését tartja a jobb jövő legcélszerűbb zálogának. Kérdéseinkre Esterházy a következőket mondotta: A magyarok és sorstestvéreik — Azt szeretném, ha karácsonykor csak olyan dolgokat kellene mondanom, amelyek nem zavarják meg a karácsonyi hangulatot és hozzájárulnak a családi érzés, a nyugalom, béke és szeretet fokozásához. Feltétlenül alkalmasnak látom erre annak leszögezését, hogy ma már a magyar sors kialakulása körül nem tapasztalhatjuk mindenütt azokat a sötét felhőket, amelyek hosszú éveken át oly sötétnek tüntették föl a magyarság jövőjét. A magyar nemzet értékét és fontos hivatását ma már mindenütt felismerik és természetes, hogy ez kihat az itteni kisebbségi magyarság sorsára is. Ebből a szempontból fölötte örvendetes az, hogy pártjaink egymásra találtak és most mint egy ember állunk ország-világ előtt, mint az itteni magyarságnak pártja, amelynek azonban hü sorstestvérei és fegyveríársai azok a szlovákok, németek, ruszinok és egyéb őslakos nemzetek fiai, akik a mi kereteink között velünk együtt akarják kiküzdeni közös jobb sorsunkat. Számban kisebbség, de minőségben egyenrangú nép — Nem szívesen használom ezt a szót, hogy kisebbség, mert ez a tudat alatt bizonyos alárendeltségi érzést alkalmas kifejleszteni. Nekünk pedig a magyar faj évezredes erényeit sohasem szabad elfeledni és ezek az erények egyenrangúvá tesznek a legnagyobb nemzetek sül mindenki, hogy magyarnak megmaradni és magyarságban megerősödni soha nem volt és nem lesz hadüzenet senkivel szemben. Vegye tudomásul mindenki, hogy nem kívánunk más nemzet birtokállományánaK terhére fejlődni, csak a magunk belső erő- állományát és vitalitását akarjuk a nemzet szolgálatába állítani. Nagy nemzetszeretettel telített, egészséges nép akarunk lenni, ki akarjuk bányászni mindazt az erkölcsi tőkét, melyet évszázadok raktak le nemzedékeken keresztül s melyek részünkre önönmagunkban hevernek sokszor még fel nem tárva és fel nem fedezve. Elsősorban befelé akarunk nézni s a nemzetközösség élményéből merítve saját portánkon tökéletes és célirányos rendet és munkafegyelmet teremteni. Mi már megszoktuk, hogy a szalmaláng nem melegít s mellette meg lehet fagyni. A mi tüzünknek nem kell mindig nagy lánggal lobognia, de égni kell mindig és folyamatosan. A mai nemzedéknek el kell tebiie műn- kalázzal és szívós akarattal, mely szorgalmával, tudásával és kitartásával versenyez és győz mások finomodó és finnyásodó munkatempójával szemben. Most rajtunk a sor, hogy azonos értékű, nagy átlagteljefiaival is. Hibáink, gyengéink semmivel sem nagyobbaik, mint akármelyik nagy nemzetéi, és az, hogy a sors mindig végigver rajtunk, nem rajtunk múlik, hanem főleg a magyar nemzet elhelyezkedésén Középeurópában, ahol testvér- telenül tisztán a maga erejére hagyatva áll a Keletről és Nyugatról egymásra csapó eszme- áramlatok, irányzatok és törekvések között. — Mi magyarok ha számbelileg itt kisebbség vagyunk is, nem vagyunk azok kvalitásaink, szellemi, erkölcsi és kulturális javaink, valamint tradícióink által, mert ezekkel versenyre kelhetünk bármikor bármely nemzet fiával. Nem mondok ezzel újat, azt jól tudom, de sohasem lehet ezt eléggé hangsúlyozni, mert sajnos, mindig akadnak, akik a mi kisebbségi mivoltunkból hátrányos következményeket akarnak levonni a mi itteni létünkre. A magyar kultúra közössége — A mi kisebbségi mivoltunknak állandó felesleges hangsúlyozása alkalmas arra is, hogy elkülönítsen bárhol élő magyar testvéreinktől. Pedig mi ezekkel mindenkor fenn akarjuk tartani a szellemi, lelki, kulturális közösséget, mi nem akarunk a magyar családnak egy olyan különálló tagja lenni, amelyben a többi magyartól eltérő gondolat- és érzésvilág fejlődhetik ki Erre az álláspontra helyezkednek a csehek is és a Csehszlovákián kívül élő csehek és az itteniek között teljes a kulturális, a lelki egység. Magyar cégér, nem magyar lélek — Ha kulturális közösségről szólottám, nem értem ezzel azt, hogy szükebb határainkon belül be kell fogadnunk és ápolnunk kell minden kulturális törekvést, amely magyar cégér alatt jelenik meg. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ma magyar és magyar közt van különbség. És igy van különbség magyar kultúra és magyar kultúra között is. Az egyik magyar kultúra az ősmagyar talajból fakad. Csaik ennek a kultúrának termékei gazdagíthatják, termékenyíthetik a mi lelkivilágunkat. A másik kultúra nemzeti jellegzetességeinkkel ellentétes, ahhoz még hozzá nem idomult gondolatok, eszmék és esziuésitményre emelkedjünk, mig a hatalom birtoklása differenciál és minőségversenybe hajt. Az előbbié az erősödés, az utóbbié a finomodás, a gyengülés folyamata. Tudatosítanunk kell, hogy nem kizárólag közjogi kérdéseken dől el a sorsunk, hanem bel'ső szervezettségünk, életképességünk és munkafegyelmünk fogják jövőnk útját megalapozni. Egy nemzet vagy nemzetrész jövője magán a nemzeten múlik. Erős, életképes magyar egyedek benső, tiszta családi élete és valamennyiért felelősséget vállaló nemzeti kollektív összefogás az egészséges nemzeti organizmus alapfeltételei. Ez a gondolatsor fut végig rajtam, mikor karácsony szent éjjelén odagondolok minden magyar hajlékba, hol most a karácsony ünnepi hangulata árad s megy át szeretetbe: gyermekeket a szülőkkel, szülőket a gyermekekkel egybefonó imádságos hevületbe. Vájjon van-e minden hajlékban annyi ebből a szerétéiből, melyből jut a nagy családnak: a nemzetnek is. Hiszem, hogy van, mert hiszek rendületlenül nemzetünk elhivatottságában. Gondoljatok valamennyien erre, ha meg- kondul az éjféli harangszó. nyék utján csak megfertőzheti az egészséges magyar törzset, úgyhogy az hatjhat ugyan csoda- virágokat, de ezeknek sem illatuk, sem maradandó értékük nincsen. Az ilyen kultúrára nincs szükségünk és nincs szükségünk a mi kulturális munkánkban azokra sem, akik az ilyen kultúrának szóvivői. Nem felejthetjük el, hogy az ilyen „magyar“ kulturharcosok jórésze évek előtt még a bécsi Magyar Újság, a Jövő, az itteni Reggel és hasonló lapok hasábjairól támadott és ócsárolt minden előttünk szent magyar tradíciót és mindazokat, akik hívek akarnak maradni ezekhez. Most más szelek fújnak és most ezek, akik ezzel az ócsárlással már nem szerezhetnek érdemet, az itteni magyar kultúrára vetették magukat és visszaélve annak nevével folytatják ugyanazt a munkát, amelyet azelőtt lelkiségüknek megfelelő alantos eszközökkel szolgáltak. Tőlünk azt kívánják, hogy politikusaink maradjanak távol a magyar kulturális munkától, de az ő politikusaik változatlanul ott siirögnek, forognak és hangoskodnak a kulturális fronton azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a vörös marxizmus miazmáit belevigyék a kultúra utján a magyar telkekbe. — Meg kellett ezt mondanom és azt hiszem, nem zavarom meg- ezzel a karácsonyi hangulatot, mert karácsonykor, amikor a magyar családnak is ünnepe van, jó, ha elmélkedünk azon, kik ennek a magyar családnak igazi értékes tagjai és kik azok, akik csak odatolakodnak, hogy haszonlesői legyenek annak a kimeríthetetlen szellemi és erkölcsi tőkének, amelyet a magyarság és kultúrája képvisel. Nemzeti harménia — Csak akkor tudjuk elérni a magunk elé kitűzött célokat, ha tisztázzuk, ki van velünk, ki ellenünk, ki a barát, ki a testvér, ki a nyiit vagy burkolt ellenség és ha távol tudjuk tartani magunktól azokat, akik a magyarság lelki harmóniáját megzavarhatják. A karácsonyi szent ünnep méltó megüléséhez lelki harmóniára van szükség. Ezt csak úgy biztosíthatjuk, ha törhetetlen és tiszta keresztény bittel és minden csepp vérünket átható tántoríthatatlan magyar nemzeti érzéssel gyújtjuk meg a karácsonyfa gyertyáit* ; A magyarság karácsonyi harmóniája Esterházy János nemzetgyűlési képviselőnek, az egyesült párt ügyvezető elnökének karácsonyi nyilatkozata . Karácsonyi Káinunk képes- ét gyermekmelléklettel 40 oldal Ara 2 Ke JllkI xv<évf*294,(4143^szám■ ■ 1936 december25 Ém W WwgmA nsSH JT1H H|i WBBÍwf g»§j| ||||| Ja Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- # , Szerkesztőség: Prága 11, Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi és TUSzinSzkÓi magyarság "Uce *?’ em*,®t „ ,. V 31 “ *! félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . . ** ö Praga II., Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja *® TELEFON: 303-11. ©• Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki. H H ^ SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, P R R H R.
