Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-25 / 294. (4143.) szám
Tüzvonalban a keresztény világnézet Irta: Dobránszky János, pápai kamarás Ahová a szem ellát, a szó elhat, a megrögzött akarat tetté válik, mindenütt a betlehemi béke teljes felborulását észleljük: töméntelen sok lélekben, egész társadalmi rétegekben, sőt már a legnagyobb kiterjedésű birodalmakban is. Ennek a felfordulásnak s lelki kilengéseknek közelebbi és távolabbi okai vannak. Távolabbi okok: a múltnak sok bűne, amiben az úgynevezett liberális és kiuzsorázó gazdasági rendszer vezetett, továbbá a múltnak mulasztásai, mivel a szociális kérdésekkel a hivatott társadalmi és hatalmi tényezők már csak akkor kezdtek foglalkozni komolyabban, amikor már a kiélezett osztályharcok tüzcsóvái mindenütt beleharaptak a társadalmi rend főpilléreibe. Annak ellenére, hogy a bölcs világszociológus: XIII. Leó pápa mindjárt kezdetben rámutatott a szociális bajok gyökerére, valamint azok gyökeres orvoslására, mégis — egyelőre — Marx lett a győztes nemcsak a munkástáborokban, hanem sok helyütt a katedrákon, sőt állami hatalomban s berendezkedésben is. Maga a lelkipásztorkodás, mint ilyen, sajnos hosszú ideig inkább csak elméletileg foglalkozott a szocializmussal, mint a modem világ legégetőbb kérdéseivel, semhogy a gyakorlati szociális élet helyes kialakulását igyekezett volna előmozdítani. Ahol megtartották az országos katolikus nagygyűléseket, ott valóban széles mederben folyt a szociális kérdések elméleti pertraktálása, de gyakorlatilag jóformán mai napig sem tudtuk nyomatékosan kifejteni eb- beni munkánkat s alaposan felkészíteni tömegeinket a bolsevizmus elleni védekezésre, ami szorosan összefügg a kereszténység védelmével is. Tiszteletreméltó kivételek voltak ugyan mindenütt, de igazán csak mint kivételek. És ahol voltak, mint teszem Németországban: a zárda- apostolok, vagy Magyarországon a Prohászkák, azok igazán az egész keresztény világ bámulatára s hálájára lettek méltókká még poraikban is. A mi magas csehszlovák katolikus püspöki karunk épp e napokban adta ki a bolsevizmus elleni hatalmas körlevelét, amelynek mélységes gondolataival, okfejtésével s argumentumaival jó volna bizony a katolikus híveken kivül más komoly gondolkozásu polgártársainknak is meg- ismerkedniök. Annyira komoly, annyira szem- nyífogató. Célja egyrészt visszatartani a bolse- vizmussal még nem fertőzött tömegeinket e lejtőről, másrészt jobb meggyőződésre téríteni a félrevezetetteket s mindannyit megnyerni a tüzvonalban lévő keresztény világnézetnek, amely isteni erejénél, igazságosságánál s végtelen sze- retettényeinél fogva egyedüli kiegyensulyozója a mai áldatlan állapotoknak, egyedüli orvoslója a mai bajoknak, egyedüli megteremtője a békének, ha igazán krisztusi szellemben tudjuk azt érvényre s diadalra juttatni: a lelkekben s az anyagelvüségbe fűlt összes társadalmi rétegekben! ... Mert hiszen ezeknek az egész pattanásig megfeszült állapotoknak közelebbi okai éppen az emberek anyagias önzésében s a krisztusi eszmékkel való szakításban rejlenek leginkább! Van Szeretetistenünk, de nincs szeretetünk. Magunk előtt látjuk a felrobbant hidat,de nincs merszünk nyúlni a vészfékhez! Vissza hát a lemondó Istenemberhez. Vissza a betlehemi Kisdedhez, aki önként vállalta a világ összes proletárjaival a sorsközösséget s a verejtékes munkát. amelyet megszentelt, felmagasztositott s amelyre nagy jutalmakat tűzött ki! Vissza! De hogyan? Hisz milliók süketek va- láriak a hivó szóra! Az égi karácsonyi felemelő dalra! A karácsonyi eszme romantikus voltát még, még ápolják karácsonyfával, szegény gyermekek felruházásával, töméntelen karácsonyi áruval, amely sokszor csak vörös posztó a*"le- rcngyoltak szemében. De ez még nem az igazi karácsony, nem az igazi béke, ha a megváltás nagy titka nem megy át a társadalmak egészének a vérébe. Ha milliók nélkülöznek s az anya gi szegénységnél is nagyobb lelki szegénységben leledzenek!... Valóban Orfeusz lantjára volna szükségünk, hogy a kőkemény 6zivek meglágyuljanak, a gyülölettüzek kihamvadjanak, a vérben forgó szemekben az örcmtüzek felcsillámtassanak, a törni, zúzni, ütni, ölni kész kezek lepihenjenek. És az emberek hittel, reménnyel és szeretettel visszatérjenek az elhagyott, elárult s megtagadott Istenhez. Igen, a velünk közös sorsú istenemberi Megváltónkhoz!... Amikor Orfeusz belekapott lantja húrjaiba, elhallgattak a dalukat zengő madarak, lábaihoz borult a puszták üvöltő oroszlána, helyéből kimozdult az élettelen kő. A betlehemi varázslatos bűvöletben immár két évezred óta felharsan az egész földkerekségen az ég legbüvöeebb dala: Glória... et Pax! És az eredmény?! Amennyire csodálatos, nagyszerű s világraszóló, olyannyira aggodalmas, sőt borzalmas a mai eszeveszett világ- állapotok k'özepette! Láz és láz, tűz és tűz mindenütt! Hol még lefojtva, hol kirobbanva. De lappangva terjed ott is, ahol erélyesen lefojtják, de gyökeresen nem orvosolják. Mert ismételten kell leszögeznünk azt, hogy addig nincs visszatérés a békés s mindenkit kielégítő élethez, amig nincs visszatérés Krisztushoz! Hiszen közel két teljes évezred tapasztalati ténye az, hogy ahová eljutott a Glória és a Pax, ahol polgárjogot nyert a keresztény világnézlet, akár a szentek csontjaival kiburkolt 8 a vértanuk vérével hígított országutakon is, ott csakhamar a vérpatakok aranyfolyammá, a lelki pusztaságok a megújhodás, a kultúra s a maga- sabbrendü civilizáció bőséges termőföldjévé, a lelki vakságok — ami mellett még Plátóék is egész helyén valónak tartottak a rabszolgatartást, — magasabbrendü meglátásokká, valamint az egész földkerekség tömérdek keresztény gócpontja a nyolc boldogság édenkertjévé vált. Ebben pedig egymásután felvirágzott a krisztusi testvériség, szeretet, bajtársi szellem. Leomlottak a kinai falak zsidó, római, görög között s érvénybe jutott az Isteni fiueág mindmegannyi halandó számára, tehát a rabszolga páriák számára is, akiknek sorából mindjárt Péter után Krisztus helyettese lett a második római pápa, akinek lábaihoz borultak a valamikor oly gőgös, de Krisztussal az ő alázatosságába lépett római patríciusok és büszke római asszonyok. Ahogy Krisztus lábnyomán porba hullottak a rabbilincsek, ugyanúgy egymásután porba hulltak a krisztusi szőlőhegyeket keresztező utakon az idololatria- és mammon-istenek is. Ez utóbbi körül azonban mindvégig ádáz harcok folynak *a kapitalizmus és a proleíarizmus között. Az előbbi érdekcsoport azért harcol a végsőkig, — ahogy az kiviláglott a legutóbbi, az egyesült államokban lezajlott elnökválasztáson is,— hogy megtartsa ezt a mammon- istent, arany hegyeket építsen belőle, a prole- tarizmus azért, hogy előbb bevezesse az állami kapitalizmust s majdan átgalvanlzálja azt a magántulajdonba, a volt tulajdonosok helyébe. Egyik sem jobb a deákné vásznánál. Hát bizony, az ördög nem alszik! Krisztust mindenünnen ki akarják közösíteni, hogy magasztos eszméinek még irmagva se maradjon meg. Van elég „megváltója** a világnak. Egy pár jóhiszemű bolond. Legtöbbje azonban raffi- nált cselvetők, a személyes Isten felelőssége elől bujkáló emberi hiénák, akik még a szentek porait is kiemelik sírjaikból s a fanatizált tömegek vad röheje között lábaikkal tapossák azokat. A tagadás szellemének a munkája persze nem mai keletű. Azért nem is lep meg bennünket. De azon már igazán elképedhetünk, hogy ez az aknamunka majdnem lábhoztett krisztusi fegyverzetünk mellett folyt le eddig szemeink előtt. Holott éreztük és tudtuk azt, hogy ilyen élethalál harcot még nem látott a világ, mint aminő jelenleg folyik a keresztény világnézlet és az abból kisarjadt valláserkölcsi alapon épült társadalmi rend ellen egyrészt, másrészt az ateizmussal együttjáró, tisztán anyagelvüségre és féktelen terrorra felépített marxista rendszer kiépítése érdekében. Ez a harc mind nagyobb és nagyobb mérvű testvérgyilkolásban merül ki. Ennek a harcnak rövidesen el kell dőlnie a hit és az abszolút hitetlenség a vallás és a puszta materializmus, a lelki béke és a lelki dulás, a szeretet és a gyűlölet, a krisztusi önmegtagadás és a marxisták önimádása, az egyéni szabadság és a bolsevizmus béklyói, a keresztény világnézeten felépült szocializmus és a néróí diktátoroktól és gyilkosoktól vezetett nemzetközi osztályuralom között. A betlehemi csillag nyílegyenesen elvezet bennünket a Kisdedhez. Fussunk vele mi is a vérivó Herodesek elől. amig nem késő, Egyiptomba, vagyis a magábaszállásba s készüljünk fel a nagy harcra. Mert ugyancsak vissza kell térnünk Krisztussal nekünk is mielőbb az igazi keresztény élethez. Megszigorították a magyarországi sajtótermékek behozatalát A pozsonyi országos hvats! Kárpátaljára kiterjedően is ul rendeletet adott ki a magyarországi nyomtatványok behozatalának szabályozásáról ■ ■ Az utas a saját számára olvasmánynak sem hozhat be cenzurázatlan könyvet vagy lapot Prága, december 23. Szlovenszkó országos elnöke a Krajinsky Vestnik december 20-i számában 407. szám alatt hirdetményt adott ki a Magyarországról Szlovenszkóra jövő nyomda- termékek behozatalának ujjászabályozásáról. A hirdetmény az 1932 május 24-én kelt 1—5000. számú hirdetmény módosítását tartalmazza. A hirdetmény mindenekelőtt leszögezi, hogy a magyarországi nyomtatványoknak Szlovenszkó és Kárpátalja területén való olyan terjesztése, amely nem felel meg a hirdetményben előirt és megengedett módozatoknak, tehát például e nyomdatermékeknek Cseh- és Morvaország területéről való bevitele, továbbra is az 1914. évi XIV. te. 24-ik paragrafusába, esetleg az 1933-as 126. sz., az állam védelméről szóló törvény 18-ik §-a 3. bekezdésébe ütköző vétség tényálladékát meríti ki. Az országos elnök hirdetménye a belügyminiszter 1932. évi 26.370—5. számú rendelete alapján a következőket írja elő: Szlovenszkóra csak cenzúrázott nyomtatvány kerülhet be A Magyarországon kiadott, nyomtatott, vagy másképpen sokszorosított nyomtatványok Szlovenszkóra és Kárpátaljára csak a közigazgatási szemle megejtése után hozhatók be s terjeszthetők, amely szemle a küldemény esetleges kiío- gásolhatóságát állapítja meg. E szemle foganatosítására kizárólag a pozsonyi államrendőrségi igazgatóság illetékes. Az említett nyomtatványokat tartalmazó szállítmányok Szlovenszkóra és Kárpátaljára csakis Ligetfalu, vagy Párkány határállomásokon át száílithatók be s az említett szemlének kizárólag a Pozsony-főpályaudvar fővámhivatalán megtartott vámvizsgálat során vettetnek alá. A hajószállitmányokat a pozsonyikikötői vámhivatalban, a repiilőszállitmányokaf a pozsony-főpostai vámhivatalban vizsgálják meg. A közigazgatási szemlére beküldött magyar- országi nyomtatványokat a pozsonyi államrendőrség által kiadandó „kimutatás" (vykaz) és „jegyzék" (sóznám) nyomtatványokon kell bejelenteni. A közigazgatási szemle célja annak megállapítása, hogy a szállítmány nem tartalmaz-e Csehszlovákia területéről kitiltott, bírósági ítélettel elkobzott, vagy a csehszlovák jogrend szempontjából másképpen kifogásolható nyomtatványt. Alakiságok a behozatalnál E szemle eredménye alapján a szállítmányt vagy szabaddá teszik a továbbítás végett, vagy pedig a bíróság által elrendelt elkobzását foganatosítják. Az említett kimutatásokat és jegyzékeket a szállítólevélhez kell csatolni. Az éppen ismertetett rendelkezések nem vonatkoznak azokra a magyarországi politikai időszaki sajtótermékekre, amelyeket az általános lapbehozatali tilalom alól feloldottak. E lapok behozatalánál és terjesztésénél tovább is az eddigi eljárást tartják meg. Az engedélyezett magyarországi politikai időszaki sajtótermékeket az összes csehszlovákmagyar vasúti határállomáson át szabad a közvetlen rendeltetési helyre továbbítani. Az ily magyarországi lapokat tartalmazó postai szállítmányokat közvetlenül a helyileg illetékes csehszlovák postai vámhivatalhoz küldik. Amit az utasoknak íytóeX kell Az általános szállítási és terjesztési tilalom alól eddig föl nem mentett politikai időszaki magyar sajtótermékekre való figyelemmel tovább is hatályos Szloveuszkón és Kárpátalján e sajtótermékeik szállítási és terjesztési tilalma, ezért e sajtótermékeket az 1933. évi 126. számú rendtörvény 10. § 3. bekezdése érteimében egyáltalában semmiféle módon nem szabad behozni, szállítani s terjeszteni egyetlenegy példányban sem, mig a belügyminisztérium a kormány fölhatalmazása alapján egyes politikai sajtótermékeket konkrét esetekben nem vesz ki e tilalom alól. Amennyiben a vámeljárás során megállapítják, hogy a csehszlovák köztársaságba utazó személynél bíróság által elkobzott, a köztársaság területéről kitiltott vagy egyáltalán tilos nyomtatvány, vagy magyarországi időszaki sajtótermék van, úgy az utastól az ilyen nyomtatványt el kell venni s e tény jelentésével az illetékes járási, illetve államrendőrségi hivatalnak kell beterjeszteni. A v,as;u:ti-, postai-, hajó- és neipüiliőSiziálMtmá- nyolk átvevőd a ikmmemd érdiekéiben egy éven át k'öitieiliesek ímegönizini és a hivatal esetleges kívánságára beininitatnii a nyomtatványok kísérő jegyzékeit és kimutatásait. E rendelkezés áthágását aiz elsőfokú közigazgatási hivatal 5000 koronáig terjedhető 'pémizlbirsiággail vagy 14 napig tér jiedheitő el zárással büntethetik. Éz a (hirdetmény, amint látni, az 1932-es e tárgyban kiadott utasítást lényegesen megszigorítja. És most már minden 'kétséget kizáró módon megállapítja, hogy az utas a saját szükségbe- téren sem hozhat be egyetlenegy lapot vagy könyvet. Januárban kiadják a tiltott könyvek ét nóták jegyzékét Prága, december 23. A Deutsoher Naich- richtendienst jelenti: Januárban jelenik meg a Csehszlovákiáiban tilos bed- és. küiföldJön megjelent könyvek és dalok jegyzéke. A jegyzéket Freinzei Ferenc, az áillamirendőrség st» kalharinabergi kirendeltségének hivatalnoka állította össze. A csehszlovák köztársaság területéin eddig 2800 könyv és 170 dal tilos. A jegyzéket havonkint kiadandó pótlásokkal, pótfüzetekkel egészítik ká. A jegyzék ára 12 korona lesz, a póílfhzeteket a kiadási költségeknek megfelelő árért fogják forgalotmlbahozni. # KimrrHTm m vizét issza, Életét meghosszabbitja Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben is. Mécs^szavalókörul a legforróbb siker jegyében Mécs László, akinek szavalatait mindenütt, ahol magyarul beszélnek, a legnagyobb lelkesedéssel várják, december 7-én a budapesti rádióban szerepelt éspedig most megjelent kötetéből olvasott föl verseket rendkívüli hatással. Rákövetkező nap dr. Kovács Sándor apátplébános vendége volt Kecskeméten és itt már negyedszer lépett föl nyilvánosan. Karcagon a karácsonyi ákció javára működött közre, majd Győrött a plébánia javára tartott estet. 11-én Sopronban szavalt a Frankenburg irodalmi társaság javára, Ezen az estén Bárczy Dezső államtitkár mondott üdvözlő beszédet. Csornán, Kalocsán és Baján folytatta szavalatait, amelyek valóságos diadaluttá alakultak ki. Kalocsán gróf dr. Zichy Gyula érsek vendége volt. Baján igen kedves jelenet volt: ott ugyanis dr. Torday Ákos főigazgató tartott bevezető beszédet, Mécs László pedig Kassán nyolcadikos korában adta elő a főigazgató „Tinódy" cimü müvét és csokorral a kezében üdvözölte a szerzőt. Dr. Torday főigazgató most viszonozta ezt az üdvözlést és Mécset köszöntötte föl. A nagy szlovenszkó! magyar költő sok ajándékkal és emlékkel megrakodva jött haza a nagy útról. Sok szegény ember gondol szeretettel rá, mert Mécs László sokakat meleg ruhához juttatott, ami jóságos szivének talán legjobban esett. Mikor mint a magyarság költője vi- dámitotta és buzdította a lelkeket, egyúttal könnyeket is törölt. Érdekes, hogy még a Versében szereplő Vaskó-családnak a fölsegélyezésére is gyűjtöttek a hallgatók szép összeget. Mécs László legközelebb a munkácsi Katolikus Élet rendezésében lép föl éspedig mindjárt a karácsony utáni időben. 2 1936 december 25, péntek.
