Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-23 / 293. (4142.) szám
1936 december 23, szerda* Amerikai tudósok szerint: Hatalmas népvándorlást és gyilkos háborúkat fog előidézni a jégmezők elolvadása Humphreys professzor merész következtetései ■■■ Menekülés az Északi- és Déli-sarokra ■ Megszűnik a mérsékelt öv termékenysége London, december 22. A téli beálltával szünetelnek az-ok a rendkívül érdekes vizsgálatok, amelyeket a gleccserek olvadásával kapcsolatiban folytat néhány tudós, elsősorban W. J. Humphreys professzor, az Egyesült Államok meteorológiai intézetnéek vezetője. Ez a tudós állapította meg, hogy az egész világon olvadóban vannak a glecs- cserek és a legmerészebb következtetéseket vonja le ebből a tünetből a jövő fejlődésre nézve. Nemcsak Európában és Amerikában egyre nagyobb méretű a jég olvadása, hanem Maiidon és Grönlandban is oly nagyjelentőségű az olvadás okozta átalakulás, .hogy a tanár véleménye szerint a gleccserek eltűnésével együtt egész uj korszak és uj népvándorlás fog megkezdődni a földön. Még nincs vége a jégkorszaknak? Az első pillanatban élénk fejcsóvólással foI gadhatjuk a jóslást;, hogy egy szép napon teljesen el fognak tűnni a végtelen jégsivatagok, amelyek körül Byrd hajózott és amelyeket Ellsworth átrepült. Pedig á modern tudomány kénytelen számolni azzal, hogy a jégmezők és jéghegyek elolvadása bekövétkezihetik és a legújabb idők kutatásai igazolják, hogy a föld képe a sarkvidékeken és a mai Izland és Grönland jégfedte vidékein egykor egészen más volt, mint ma. Valószínű, hogy Grönland valamikor valóban Grünland, vagyis zöld terület volt, ahol a nyár hosszú, a tél pedig rövid volt. A Sauth Kensingtonban lévő természettudományi múzeumban egy különös ásvány vizsgálatával foglalkoznak, amelyet a Weddell- tengerben találtak 3900 méter mélységben a felszín alatt. Ez az ásvány — ezt kétségtelenül megállapította a vegyi analízis, — citromsavat tartalmaz. Az a biztos megállapítás, hogy a föld felülete valamikor egészen más volt, mint ma, különös jelentőséget ad Humphreys számításainak. Elemek harcában ét a normátis ember Európa klimatikus viszonyai, de Amerika nagy részének éghajlati körülményei is csak azáltal elviselhetek a normális ember szaunára, hogy az ellentétek állandó harcban állnak egymással é« ilymódon a klimatikus eltérések ki egyenlítés ével az úgynevezett mérsékelt égövi életet hozzák létre. A mérséklések nélkül az északról jövő viharok túlságosan hidegek, a délről érkező szelek pedig túlságosan forrók lennének. Tegyük fel, hogy a hatalmas jéghegyek valóban elolvadnak és így az északról érkező hideg szelek, amelyek ma végigsüvitenek a kontinensen, elmaradnak. Ekkor meleg áraim latok következnek be, amelyek különösen keletkezésük idején rendkívüli, monszun-szerű hőséget árasztanak és megismertetnek bennünket az eddig csak a trópusok alatt tapasztalt melég esőzésekkel. A trópusok alatt változik legkevésbé az éghajlat., ha csak abban nem, hogy a trópusi jelleg még inkább kifejezésre jut. Hideg és meleg termékeny házassága A kanadai, az unióbeli, oroszországi és kínai, valamint az ausztráliai -és argentínai hatalmas gaibonavidiékek annak köszönhetik ma a dús termést, hogy ezek fölött a zónák fölött egyenlítődik ki a sarkokról érkező hideg levegő az egyenlítő felől áramló meleg levegővel. Ez a viharos házasság idézi elő a legnagyobb termékenységet. Ha azonban a harc északi partnere kikapcsolódik, úgy rövidesen azzal kell számolni, hogy a dús, hatalmas gabonaföldekből sovány, vékony, szegényes földréteg lesz, csak arra elegendő, hogy juhokat és kecskéket lehessen rajta legeltetni. A nyájak egyre inkább észak felé, vagyis a déli földgömbön a déli sarok felé fognak vonulni, mert a nap egvre könyörtelenebbül fogja kiszárítani a talajt. A homokviharok végül betemetik az utolsó termékeny föildsá- vokat ás és a föld termékeny vidékei teljesen eltűnnek. Ellenben északon, Grönlandon, Szibériában, az északi sarkon és ugyanúgy a déli sarkvidéken nagy területek válnak szabaddá a megélhetésre. Uj népvándorlás és háború Humphreys felfogása szerint oly hatalmas népvándorlás fog megindulni a sarkok felé, amilyet eddig nem ismert a világtörténelem és amihez képest eltörpül a Krisztus utáni népvándorlás. Vad háborúk keletkeznek majd minden kis földterületért északon, , : annak elleniére, hogy a talajréteg ezen a vidéken rendkívül vékony. Alig néhány évi termelés után teljesen kiapad a föld ereje és terméketlenné válik az egésiz északi vidék. A ma még jéggel borított területek alatt bizonyára óriási mennyiségben találnak majd szenet és ásványokat, de az eke számára kevés munka akad a jégmezők elolvadása után. Megnövekedik a tenger Néhány nappal ezelőtt ismertette Halbfass professzor uj számításainak eredményét az északi és déli sark növekvő víztömegeiről. Dr. HAIGZL Kálmán müvei Érsekújvár múltjából . ... Ke 35.— A garamszentbenedeki apátság története . . . „ „ 25.— A Kistapolcsányiak ... * „ 25.— a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala utján megrendelhetők. Portó Kő 3.—, utánvétnél Ke 5.—. Halbfass tanár Erűmmel nevű munkatársával kiszámította, hogy a jéghegyek és glecs- cserek elolvadása után mintegy 1330 millió köbkilométer viz válik szabaddá. Ennek a hatalmas olvadásnak eredménye az lesz, hogy kerek 45 méterrel emelkedik a tenger színe, ami azt jelenti, hogy hatalmas partvidékek teljesen eltűnnek a viz alatt és elvesznek az emberiség számára. Kisebb lesz Európa Hogy pedig Európánál maradjunk: Hollandia és Belgium legnagyobb része — az adott elmélet feltételei szerint — eltűnik a viz alatt. Hatalmasan megkisebbedik Anglia északi része is. Dániából nem marad egyéb, mint apró szigetek gyűjteménye. A hatalmas kikötök, amelyek ma világhírűek, szintén teljesen el fognak tűnni, mélyen a tenger színe alatt. A riasztóan ható jóslásokból még nem szabad azt gondolni, hogy Grönlandban, MandOn és az északi sarkvidéken már rövid idő múlva változások következnek be, hogy máris körűi kell nézni valami jó menedékhely után az északi sarkvidéken. A jéghegyek m> szilárdan állnak és tovább küldik üdítő lehelletü- ket dél fölé. A tudósok a legkomolyabb számításaik és legalaposabb következtetéseik ellenére is bizonyos humort, váltanak ki megnyilatkozásaikkal. A csillagászok arról beszélnek, hogy a föld talán három milliárd év múlva elpusztul. Bizonyos, hogy a jégterületek elolvadását sem fogja megérni a mi nemzedékünk, de még a harmadik, negyedik nemzedék sem. A legszerényebb számítások szerint is évszázadokról, esetileg évezredekről lehet szó. Tény az, hogy a földet borító jégmezők világában ingadozások, hullámzások figyelhetők meg, előrenyomulások és visszahúzódások, bizonyos, hogy folytonos mozgásiban van a föld felületé, ami a mai fejlett tudományos - kutatások mellett is alig-atiig észlelhető. Némi „tudósi" bátorság kell hozzá, hogy a megfigyelésekről messzemenő következtetéseket vonjunk le a Föld és aiz emberiség jövőjére nézve. Az előkelő barátnő Irta: Szitnyai Zoltán Négyen ültek az asztal kiörül, a hirtelen lezárt vita orvosolhatatlanul megrontott hangulatában. Kálmán az állóóra felé fordult, hogy az asztalnál ülök egyiké vei se találkozzék a tekintete. Magda arra gondolt, hogy Emma. meg Adolf jó emberek, de vannak dolgok, amikről nem szabad előttük beszélni. Emma maga elé nézett és jóleső mosolyt váltott ki belőle az a tudat, hogy ezúttal nem engedte letorkolni magát. Adolf hiábavaló buzgalommal bort töltögetett a poharakba. Szeressük egymást és legyünk kedélyesek, — mondogatta, anélkül, hogy indítványát bárki is megfogadta volna. Aztán kint megszólalt az ‘előszoba-csengő. Adolllf ment ajtót nyitni. — Ha a tanár jönne, — kiállította utána Emma, — mondd azt, hogy már lefeküdtem. De nem a tanár jött. Adolf egy csinos, fiatal hölgyet bocsátott be maga előtt. — Hisz ez a Kát ja! — ujjongott fel Emma és felugrott az asztalitól — A K-atja, Ratj-uska, — nyújtotta a vendéget Magda fel-ó. — Tudod, ő az, -akiről már annyit beszéltem, Le-on Jenőné, — hadarta büszkéin és boldogan. Kiáltóbb ellentétet el sem -lehetett képzelni, niint Katját és Emmát. A Ihizásra hajló Emma olcsó ezövetrnh-át viselt, a karcsú Katija meg elegáns volt, mint a fcomiseziózó hölgyek, alkik hosszú, áramvonalas autójukból szállnak ki délelőttönként a Belváros fényes üzletei előtt. Sáir- gásszőfce haja egymásba csavarodó vonaliakban tapadt a fejére, ajka pirosán izzotit, mintha vérpatak vált volna ketté fogsorai fölött, gyermeki mosoilyu és mégis nyugtalanító tekintet csillogott sötéten árnyékolt ezemünegében. Kabátjának kitárt szárnyai alatt feszesen simult a sárga selyem « amiint lépett, csípőjéig imbolygóit a teste. — Ez igazán nem a-z én érdemeim — nevetett föl, amikor Emma látható büszkeséggel tudatta, hogy Ka-tja közelii rokona León ikegy-eiimes urnák, a voilit miniszternek. Mintha csak -aztán vette volna észre Kálmánt, keze könnyedén át- rö-ppent a köztük álló szék fölött. — Ó, bocsánat. Kiállmán orra egyszerre télié -lett tuiliédes, kábító illattal, amint ajkához em-elitie az -asszony ik-ezét. — Ki ez a Katija? Hogy kerül ide? -— tűnődött magában. — Horp-ácsy Kálmán vagyo-k — mondta sietve és elengedte az asszony kezét. Újból eilheily-e-zkeditiek -az asztal körül. Magda szűkszavúan, raagiáraerőszaik-o-lt mosollyal figyelt-e Katijának mindem mozdulatát, meg ruhájának anyagát és szabását s az asztali -alá iirányii- tofit titkos pillantással -szinte mértékét vetít a bokájáról is arra -az esetre, h-a odahaza majd érveket kell felhoznia Kálmán esetleges ellenkező véleményével szemben. U-gy tetszett nielki, hogy már Háttá volna valahol ezt az -asszonyt.. Emma egyszerűen nem biirtt magával. Most az- tán láthatják Kálimáinék, hogy milyen előkelő barátnője van. Tüntető bizalmasságg-ál miin-d- umitialia-n átölelte és megcsókolta Katiját: — ö -az én kedveském, a napsugaraim, ha egy napig nem látom, egész ibuskoimor vagyok. Kálmán egy pillanatra se vette ille szemét Ralijáról. A külsejéből!, egész lényéből az a megmagyarázhatatlan vonzás áradt feléje, aminek akár az egész életét odaadná. — Most hallgass ide és -Légy bíró, — szólott Emma. — Az előbb csaknem összevesztünk valamin. Mondjuk, én nem érteik hozzá, dö te aztán igazán tudod, hogy mi szokás az előkelő aktot -akasztania az ágya fölé? Kát ja felnevetett és a szellemi, meg társadalmi magasa hbnendtiség fölényével mondta: — Tanuld meg, hogy egy művészi képet, akár akt, akár nem aiz, bárhová fel Ítélhet akasztani. — Hált akikor tévedtem — mondta Emma kis öz-égyienke zéssel. Kálmán mosolygott és önkényitieil-enüil közelebb húzódott Katijához. Adolf boldogan töltögette a bort s a vita, mely az előbb csaknem összevesiaésne vezetett, végleg eldőlt Raitja ábé- Hetéveil. Egyedül Magda hallgatott egyre fagyosabban. gúnyos mosoly húzódott az ajkai fölé. majd váratlanul feleimiellkieidiett: — Menjünk már. — Mi leilit egyszerre? — kérdezte Kálmán -elképedve. — Sziveim, te maradhatsz, ha jól érzed magad. Hazataláliolk én magam is — felelte Magda -élesen. • Alikor Káliméin 'is felkelt elkomorodott arccal s ia számonkérést arra az időire hailaisztva, ha -majd egyedül lesznek. Aztán, mialatt Magda -a kabáitjáit vette föl az előszobában, biiirteilen Kait,ja elé lépett és suttogva, mondta — így nem válhatunk el. Drága Katija, mondja meg, hogy miikor láthatom? — Holnap délután ötkor hívjon föl- a lakásomon. Máir csak a liépcsöházbam ént/e utói Magdáit. Nem támadt iá, mint először akarta. Mély lélegzettel szívta föl magába az illatot, melyet az asszony kézfogása hagyott meg a kezén. Arra a szédítő gyönyörűségre gondolt, amikor majd egyszer átölelheti. Gondolatai addig a merész lehetőségig szárnyaltak ell, amikor majd feleségül fogja venni. León Jenőmét, a hiimes államférfi rokonát! ‘Szinte meg is feledkezett a -mélette lépkedő Magdáról. Az várta a támadást, a férj! harag kitörését, de mindem -elmaradt s ezt még -gyamusabbnaik találta. . . Másnap, amikor Káliméin már elment a hivataliba, Magda is elsietett hazulról. Csak ebédidőre tért ihaiza. Titokzatos, diadalmas mosoly volt az arcán. Megjegyzés nélküli vette tudomásul, amikor Ráírnám nyomban az ebéd után fölkelt azzal, hogy vissza kell mennie a hivataliba és csak késő este jöhet, haza. — Ja iigaiz, mit szólsz a L-eonnéboz? — fciál- tett ki az előszobába, amikor Kálmán már magára húzta a kabátját. — Leonniéhoz? Mit szóljak h-o-zzá? — Hát ahhoz, h-ogy ezeket a szegépy Emrnáé- fcat úgy az orruknál fogva vezeti. — Nem érteleik. — Hiút te merni tudod, hogy ez egy táncosnő? Semmi köze ia Le-oin kegyelmeshez. Parketíán- oo-s v-oilt az ura s egész vételien, hogy a,zt is Leonnalk hívták. — És mindazt honnan tudod ilyen biztosan? — Ha én valakit, -egyszer látok, azt nem felejtem el. Már -pedig én ezt a nőt, már láttam valahol. Délelőtt a fodrásznál voltaim és véletlenül kezembe került, ez a régi képeslap. Hát nézd, ez az a nő, akit szegény Emma a napsugarának nevezett — és egy kitépett ujságil-apot nyújtott a férje felé. Az döbbentein nézte a rajta tevő képet. Semmi kétség, ugyanaz a Kát ja, akivel tegnap találkoztak. De itt sokkal kevesebb ruhában s a kép alatt levő szöveg szerint nagyszabású szélhámosság! ügy hősnője, akit a rendőrség letartóztatásba helyezett. Kálmán sokáig nem jutott szóhoz, azután rekedten mondtat — Nekem is gyaaius volt mindjárt, csak Em- má-ékra való tekliinitotrtiell nem akartam mondani — s a kalapot, amit már kezéhe vett, szórakozottan visszaaihasztottitia ta fogasra. házakban és hogy egy igazi úri hölgynek ‘lieh-et-ie Védfe«r. egy. Ha betegség környékezi, Q^2ŐH23‘v'z me9előzi Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben Is. 2 ____
