Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-20 / 291. (4140.) szám
Ifjú magyar ttxdósok megalapították a magyar falukutató iskolát Háromév! munkával készültek a falu problémáinak kutatására ■■■■ Két nagyszabású tudományos munka eddigi falukutatásuk eredménye Művészet helyett politikai propaganda kijelentette, hogy Stalint nem lehet egyszerűen önnek szólítani. —- Mikor látták elképedésemet,-—írja Gide, — azt a tanácsot adták, hogy tegyem hozzá, munkások vezére vagy a nép ura és mestere, esetleg más ilyesfélét. Képtelenségnek találtam ezt. Tiltakoztam. Fogadkoztam, hogy Stalin fölötte áll az ilyen talpnyalásnak. De hiába küzdők. Nem ér semmit. Nem veszik fel táviratomat, amig nem alkalmazkodom a kívánsághoz. Azután az adatok egész sorát hozza fel, amelyek azt bizonyítják, hogy Stalin ma rettegett és mindenható bálvány Oroszországban. Majd igy fejezi be ezt a részt: — Proletárdiktatúrát Ígértek. De nagyon iá messze vagyunk ettől. Igen. diktatúra van, de ez egy ember diktatúrája és nem az egyesült proletariátusé, a szovjeteké, —- Ez látni való. őszintén beismerhetjük, hogy ez nem az, amit Oroszországban akartak. Sőt, egy lépéssel tovább menve, azt is mondhatjuk: hogy éppen ez az, amit nem akartak. — Elnyomni az ellenzéket egy államban, vagy egyszerűen megakadályozni, hogy megnyilatkozzék, hogy létre is jöjjön, ez igen súlyos dolog, ez már felhívás a terrorizmusra. Ha az állam minden egyes polgára egyformán gondolkoznék, ez kétségkívül igen kényelmes volna a kormányzatnak. De a szellemnek ilyen elszegényedése mellett ki beszélhet még kultúráról? dik bele a vonalba, a figyelem elfordul tőle* A művésznél is az alkalmazkodás a fontos, a többi azután magától jön. ■— Nemcsak polgári banalitások vannak —• mondja tovább Gide —, hanem forradalmi banalitások is. Nagyon félek, hogy a legtöbb alkotás, amely telítve van a legtisztább marxizmussal, amelynek jelenlegi nagy sikerét köszönheti, nem fog-e az eljövendő nemzedékek számára orrfacsaró kórházbüzt árasztani s talán az lesz a legértékesebb mü, amelynek ma félrevetve, vagy éppen rettegve kell bujkálnia. S míg a taps és az elismerés a legügyesebb megalkuvónak jut, a tömegben talán ismeretlenül és elnyomva tengődik egy eljövendő Baudelaire, Rimbaud, vagy Keats. És hiába minden hivatalos megvetés ma, holnap mégis ezek lesznek a nagyok és hatalmasok. Prága, december 19. Néhány évvel ezelőtt világszenzációvá lett az a három kötet, amelyben Panait Istrati, a görög származású román iró lángoló erővel s a keserű kiábrándulás fre- nézisével leplezte le elsősorban az elvbarátok számára Oroszországot és az orosz kommunizmust. Istrati, a kikötőmunkásból lett iró egyszerre a világnépszerüség kivételes magasságába emelkedett. Franciául irt és könyveit százezerszámra kapkodták szét és írásaiért a legelőkelőbb francia revük verekedtek. Istrati meggyőződéses kommunista volt s igy a szovjet urai hamarosan módját ejtették, hogy meghívják Oroszországba. Az volt a csöndes terv, hogy végigvezetik az irót a külföldiek számára létesült Potemkin-várakon és alibi-intézményeken, hogy azután egy csakugyan világmárkás szellem hirdesse és propagálja a „kom- mün“ áldásait. Mint diadalmi lobogót hordozták körül Istra- tit az előre kiépített szemfényvesztő hadállásokban. De rettenetes csalódás érte őket. Istrati megszökött a hivatalos kísérőktől. Híres csavargó volt. Nyakába vette a nagy Oroszországot és gyalogszerrel bebarangolta. És mikor Parisba visszatért, nem a Potemkin- mintafalvakról irt, hanem az elsodort orosz faluról, a vérbe, sárba, szennybe taposott orosz életről. Könyvéből a halál fagyos lehelete csapott ki. Európa döbbenve eszmélt rá, hogy a kommunista párt keretein kívül szorult orosz milliók élete rosszabb, mint az üldözött erdei vadé. Istrati aktaszerüen lefektetett, hiteles okmányokkal igazolt történeteket mondott el, amelyeknek olvastára megállt az elme és elszorult a szív. Még hinni sem mertük, hogy ilyen borzalmak emberi közösségben lehetségesek. És ezt egy meggyőződéses kommunista állította, nem a szovjetnek valamelyik megcsontosodott ellensége. A kiábrándult Gide Most második ilyen nagy kiábrándulásnak lehetünk tanúi. André Gide, a kiváló francia iró, aki polgári származása, magas intellektusa és erősen polgári múltja ellenére nyíltan vallotta magát , kommunistának, — most tért vissza Oroszországból. Tapasztalatairól — amint lapunkban megemlékeztünk már erről —■ kisebb könyvben számol be. De ennek a kis könyvnek néhány lapjáról is árad a kiábrándultság hűvössége. (André Gide: Retour de l‘URSS, Edition Gallimard, Paris.) Gide pálfordulása még nem teljes. Könyvében nincs a támadó láznak az a féktelen lendülete, amely Istrati hármas könyvét lángoló vádirattá tette. Gide vérmérsékleténél fogva is tartózkodóbb. Nem volt alkalma annyit látni, mint Istra- íinak. Azonkívül bizonyos szkepszissel magának se akarja egészen elhinni, amit. látott. Próbál mentségeket keresni. Fél bevallani a bajt és igyekszik önmaga előtt is enyhébb színben feltüntetni a kórtüneteket. Mert Gide azzal a reménnyel és azzal a szándékkal ment ki, hogy szépet lát és szépet fog írni. A rajongó hivő keresett kin megerősödést és most fél ráeszmélni, hogy nem talált. De igazságszeretete nem engedi, hogy a valóságot elferdítse. Mintaistálló és ótszerü lakások Szotcsiben megbámul egy mintaistállót, egy higiénikus disznóólát s a legújabb tenyésztési szabályok szerint berendezett gigászi tyukólat, ahol minden tyuk lábán ott a számozott jelzö- gyürü. Nem is engedik be a látogatókat máskép, csak ha előbb sterilizáló szerekkel impregnált szőnyegen törülik le lábukat. Ezzel szemben ugyanitt volt véletlenül alkalma bepillantani emberi lakásokba is. így ír róluk: — Nyomorúságos vackok sorakoznak fel itt. Négyen laknak egy 2 méter 50 centiméter hosz- szu és két méter széles szobában. Ezért a hitvány zugért két rubelt kell fizetni havonta. Egy étkezés a sovkhoseban 2 rubel. Ezt a fényűzést nem engedhetik meg maguknak azok, akiknek bére csak 70 rubel havonta. Ezek kénytelenek egy kis kenyérrel és szárított hallal beérni. — Nem a bérek egyenlőtlensége ellen tiltakozom. Belátom, hogy erre szükség van. De úgy látom, hogy az óriási különbségek nemcsak nem mérséklődtek, hanem kiélesedtek és Oroszországban a kieléqült munkásságnak egy uj polgársága van kialakulóban a nyomorultakkal szemben. Azután igy folytatja: — Igaz, Oroszországban nincsenek már osztályok, de vannak szegények. Sok szegény van, rettentő sok szegény. Pedig Azután arról beszél, mekkora szolgaság és megalkuvás lett úrrá az orosz milliókon. A forradalom győzelme után fel kellett volna ébrednie az egészséges kritikai szellemnek, amely képes lett volna egészséges állapotok kitermelésére. Ezzel szemben az a helyzet, hogy Oroszországban nem tűrnek ellenvéleményt. Sokkal kevésbé tűrnek, nünt a cári Oroszországban, amelynek rothadt állapotai a forradalmat kirobbantották. — Amit ma követelnek, — Írja Gide, — az a feltétlen fejbólintás, a teljes conformizmus. Az, amit kívánnak és megkövetelnek, mindennek helyeslése, ami Oroszországban történik. Azt akarják mindenáron elérni, hogy ez a helyeslés ne rezignált legyen, hanem őszinte, sőt lelkes. A legmeglepőbb, hogy ezt sikerül el is érni. Egyébként a legkisebb ellentmondást, a legenyhébb kritikát a legkegyetlenebbül büntetik és azonnal elnyomják. Nem hiszem, hogy lehet ma ország- az egész világon, a hitleri Németországot is ideszámítva, ahol a szellem kevésbé szabad, gerincte- lenebbül meggömyedt, félénkebb (terrori- záltabb) rabszolgaságba tiportabb. Ennek a szolgaságnak a másik oldalon Stalin mértéktelen bálványozása felel meg. Erre is igen beszédes példákkal szolgál Gide érdekes könyve. Stalin képe mindenütt ott diszlilc. Nincs Oroszországban az a nyomorúságos viskó, Budapest, december 19. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A magyar társadalom érdeklődése egyre inkább a falu problémái felé fordul. Fokozatos és rendszeres nemzetnevelés munkájának eredménye ez. Azok, aikik a magyarság jövőjéneík ügyével komolyan foglalkoznak, már régen észrevették, hogy a magyar jövendő sorsa a magyar földművesoszitály sorsával forrott összie. Egyre több és több hang jelentkezik, amely a falu problémáinak égető, korszerűségéire hivja fel a figyelmet. A falu kérdései tehát korszeirüekké váltak és a nagykőzömségben is igein nagy érdeklődés mutatkozik ezen kérdéseik iránt. Az év. egyik legnagyobb könyvsikerét egy fiatal katolikus publlicEtáinak, Szabó Zoltánnak Tárd községről megiroitt helyszíni rajza érte el. A tardi helyzetről szóló könyv hamarosan több kiadást ért meg és a felvételit égető kérdések hónapokon át foglalkoztatták a sajtót, hangzottak fel előadótermekben, an- kéitokon és vitákon. Még el sem ült az a mély hatás, amellyel ez a nagyszabású szociológiai riport kiváltott, amikor nyomában megjelent egy komoly tudományos munka. Nem egy írónak a könyve ez, hamem tíz fiatal tudósnak koll- lelktiv vállalkozása, tehát már a könyv keletkezésének körülményei is szokatlanok és érdekesek. Tíz fiatal tudós Krisztus nevében, a magyar népnek, a magyar falunak a szeretetével elhatározta, hogy tudományos munkásságát a magyar falu problémáinak kutatására szenteli. Színibe szokatlan alapossággal készülteik fel erre a nemes misszióra és három éviig tartó előmunkálataiknak eredménye ez az úttörő társadalom- leiráis, ■ egy süllyedő magyar fáimnak, a dunántúli Remisének megrázóam hü képe. A magyar sajtó szinte megilletődött figyelemmel fogadta ezt a könyvet, mert megérezte., hogy nemes .szándékokkal és igazi, alapos tudományos felkészültséggel áll szemben. Megérezte, hogy ezeíkiben a fiatalokban szent hitnek lángja ég és amire készülitek, amire vállal koztak, az valóban a helyesen értelmezett nemzetnevelés. A magyar főváros hetedik kerületének egyik csöndesebb uérájában, a Hársfa-uocának a Király-uccu felé hajló, végén kétemeletes palota áll. Ezt a házat 1926-ben az amerikai protestáns diákok szereteite juttatta a magyar hit- tost végeknek, A nemes adomány vetette meg « amelynek falán ott ne lógna. Az ikonok helyét foglalta el itt. A diktátor rangja Batum felé vivő utján eljutott Gide Goriba is, abba a kis faluba, ahol Stalin született. Üdvözlő táviratot akart innen feladni a diktátornak. Megszövegezte a táviratot, amelyben egyszerűen önnek szólította Stalint, ahogy például a francia köztársasági elnököt szólította volna. Legnagyobb meglepetésére visz- szaadták neki a táviratot. A távirat fordítója Rendkívül lehangoló az a kép is, amelyet Gide az orosz irodalom és művészet helyzetéről fest. A legélesebb ellentétben áll azokkal a hangzatos propaganda-cikkekkel, amelyeket röviddel ezelőtt a moszkvai irodalmi kongresszus alkalmával világgá röpítettek. írói és művészi szabadságnak nyoma sincs Oroszországban. Csak az az iró és művész juthat szóhoz és nyilvánossághoz, aki a „helyes" politikai vonalban marad. Csak az a műalkotás számit, amely politikailag hasznos. És lehet hasznos politikailag. De ilyen körülmények közt megint nem lehet kultúráról beszélni. — Oroszországban — Írja André Gide — akármilyen szép lehet egy mü, ha nincs a vonalban, elveszett. A szépséget polgári értéknek tekintik. Akármilyen zseniális egy szerző, ha nem illeszkePro Christo szövetség diákotthonának ■alapiját. Ebben az otthonban száznál több lelkes magyar ifjú készül fel a jövendőire. Körűikben indult meg'az a mozgalom is, amely a falukutatás igazi pionírjaival ajándékozta meg a magyar kultúrát. Az otthonban kerestük fel ezeknek a fiata- iloknak egyik vezető egyéniségét, Kovács Imre szigorító közgazdasági hallgatót. A romantikus kezdet — Száztíz növendék lakik, ebben az .internátusbán, — mondja Kovács — mind, vidékről felkerült egyetemi hallgató. Néhányan városokból, a legnagyobb rész falvakból. A falu összes rétegeit képviseli ez az ifjúság. Három, négy évvel ezelőtt Budapesten az ifjúság körében bizonyos éíbredezés következett be. Komolyan szemébe alkart nézni az ifjúság azoknak a problémáknak, amelyek a politikai reformok hangoztatásában is megnyilvánultak. Ebben az internátusbán is éppen három évvel ezelőtt vetődött fel az eszme, hogy mi, akik különböző fakultások hallgatói vagyunk és mind faluról származunk, mérjük fel, hogy mit jelent ma a magyar falu összes problémáival együtt? Bizonyos romantikus hangulat égett bennünk, nagy idealizmus fűtőtt, tele voltunk a legszebb reményeikkel Az volt a tervünk, hogy kimegyünk a faluba, ott uj falusi értelmiség leszünk, átvesszük a falu vezetését, megtörjük a faiu eddigi vezetőinek hidegségét és példánkkal olyan falusi vezetőréteget alakítunk ki, amelynek életfelfogása ne az legyen, hogy a nép van őérte, hanem hogy ő van a népért, A tanulás évei Nagyon komolyan vettük a magyar sőre- közösség 'eszméjét. Megindulásunk úgy történt, hogy az orvostól a közgazdáig az egyes tudományágak művelői igyekeztek megtalálni azokat a formákat, amelyek az egyes kérdéseik vizsgálatán (keresztül egységesen adnák a falu mai helyzetét. Abból indultunk (ki, hogy amit mi akarunk: falunevelés. Hogy azonban a falait nevelhessük, előbb meg kell ismernünk s ezt a falukutatással érjük. el. Fatónevellést és falukutatást együttesen, falura unkának neveztük eL ■«—> Az első kísérletezések Foton történtek, ahol 1934 tavaszán vasárnap délutánonként megjelentünk és népszerű előadásokat tartottunk, de nem merev katedrái formában, hanem elvegyültünk a nép közé, ‘egyikünk beszélt, a többi pedig megtárgyalta a hallgatókkal, amiről szó volt. A gyerekeknek külön mesedélutánokat tartottunk, játszottunk velük. Ez próbálkozásunk hősi korszaka volt, sok lelkes hittel és még több naivsággai. A jó- szándék megvolt bennünk, de még határozottan nem tudtuk, hogy mit és hogyan akarunk csinálná. — Hétköziben egy lestem szemináriumra ültünk össze s ezeken a megbeszéléseinken sorra vettük a falu összes szociális, társadalmi, gazdasági kérdéseit. 1934 husvét vakációját egy szövetkezeti felvételre akartuk fordítani, kérdőívet szerkesztettünk meg, de meggyőződtünk róla, hogy a kérdőiv-rendszier nem ér semmit és aki ezen az alapon indul falukutatásra, .eredményhez nem jut. Beláttuk, hogy speciális magyar falukutató-módszert kell találnunk. Erre végigmentünk a külföldi szociológiai iskolákon, behatóan tanulmányoztuk a külföldi gyakorlati falukutatást, a német von Wiesét, különösképpen a román Gusti professzort, akinek módszeréből átvettük a kollektív falukutatást. Ezeknek a tanulmányainknak állapján sikerült egy egészen eredeti magyar falukutató módszert megalkotni. — 1935 tavasza és íny ara folytonos készülődések jegyében telt él. Kiválasztottunk egy dunántúli egykés községet, Kemsét és elhatároztuk, hogy lemegyünk oda hosszabb kiszállásra. Azért eeieitt választásunk egykés községre, mert először a pusztul óban levő falvakat kell megismernünk s ott kell megállapi- tanumk azokat a tüneteket, amelyek azitán az ■egész magyarságra érvényesek. A süllyedő fafa — Lementünk Kemsére, a süllyedő faluba. Lent Baranyáiban kétségbeejtő tragédia bomta.- fcoziiik ki a figyelő előtt. Ennek a kis ormánsági községnek lakossága 1830-ban 218 volt, 1935-ben -már csak 142. A kis lélekszámú ormánsági községek sorra megfulladnak az egy- kézés rettenetes fcövetkeziméiiyeiben. 41 omuáu- sági községbon 1860 körül még 624 gyermek 1936 december 20, vasárnap. T>RXGAlA^GáARHtRLAI> 17 André Gide nagy kiábrándulása a szovjeiparadicsomból Az Oroszországot járt nagy baloldali francia iró megdöbbentő vádirata Stalinéh ellen ■■ A Potemkin-szovjet és az igazság azt reméltem, hogy itt nem fogok látni szegényt Pontosabban, azért mentem Oroszországba, hogy ne lássak. Szolgaság és megalkuvás
